Élet, 1942. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1942-01-04 / 1. szám

országbeli, más vidékek azok, ahol az erdő fájából épült háznak h­osszába hasított geren­dából van a fala, vastagon, mint egy búvó­helyé : éjtszakai rémek, sötétség lidércei, faág­kezű szellemek ellen. Ami emitt van, ezekben a rajzolt és faragott mesékben , minden meg­fogható, vasorrú bábáról szólnak ezek a mesék, szerelmet megrontó gonosz boszorkányról, aranyködmönös királyfiról, akinek ködmöne van csakúgy, ha aranyból is, mint a mesét látó és hallgató gyerekeknek ; legényhűtlenségről, lányok szomorúságáról, szegény ember három fiairól, szerencsepróbálásról, szerencse próbá­ját kiálló emberségről. A házak fala itt nem fatörzs-gerenda: lécre hasítják félelemtele­­nül,­­ és ha már éllel érnek hozzá, akkor faragnak rajta. Minden férfi ezermester itt, eszkábáló kezük ősi és élő formákat ismer; minden asszony íróasszony, koromba mártott lúdtollak betű helyett virágot vet és fekete fonállal is úgy díszíti szőttesét, hogy színes lesz tőle, mint egy virágzó pázsit. «Szegeletre rendezett házbelső»-ben hajolnak munkájuk fölé a lányok és asszonyok. A szobának egyik sarka ez, ahol csak egy asztal van és sarokba­­futó két hosszú padka. A falon megszámlál­hatatlan köcsög, korsó, bokás, és hosszan végigfutó cifra tányérsor. Mindegyik darab külön színnel, fénnyel élénkíti a szobát, otthonos derű csillog le mindegyikről. Ilyen szobasarkokban készülnek azok a szőttesek és varrottasok, amelyek elkerülnek hozzánk is, s amelyeket nem győzünk sohasem eléggé megcsodálni. Kalotaszeg hangulatát őrzik ezek a tárgyak a nép lelkének művészi rezzenései. Őrzik, akár a vers, melyben Jékely Zoltán, Kalotaszeg tájainak és szívének szerelmese énekelte meg a drága kalotaszegi világot. A templomkertben most a fák virága szagos, habos hullámzó rengeteg, alatta meggypiros ruhába jár a kicsi Ágnes, kankalint szedeget s hűvöszöld fűben fehérlik a lába. A dombokról hallatszik csendes ének, köves földben cseng-peng acél kapa, verejtékükkel lágyítják a népek immár tíz elsuhamlott százada, e földön, hol a halottak is élnek. A cinteremben nyílik már a kosbor süppedő, fálalan sírdombokon, hol úr­parasztok alszanak papostól, s minden terem hasonlít és rokon, örökségként ősrégi századokból. Soós László Színpompás kalotaszegi viselet Menyecske (Szendrő István felvételei) 3

Next