Élet, 1944 (35. évfolyam, 1-35. szám)
1944-03-05 / 10. szám
Végső hyerogliph versírók jelképe : Orrából, szájából ömlik a víz bőven . A szegény poéta áldás mindenképe Száraz esztendőben». Az «Üstökös» három kitűnő alakja, akiknek mindmáig nem akadt mása élclapirodalmunkban : Kakas Márton, a politikus csizmadia és Tallérossy Zebulon ugyancsak Jókai humorának a terméke ; azé a humoré, melyet már kora igen magasan értékelt. «Jókai humora — állott Hajnik Károly 1886. évben megjelent Országgyűlési Emlékkönyvének Jókairól írt jellemrajzában — ma páratlan egész Európában ; s ha humorának angol, francia vagy akár csak német nyelven adott volna kifejezést, ma európai hírű humorista volna és Jean Paul, Thackerei (sic!) és Boilleau (sic !) mellett foglalná el helyét». Az «Üstökös» vezéralakja, az elpusztíthatatlanul életteljes Kakas Márton, Jókai alteregója először 1856-ban, a «Vasárnapi Ujság»-ban közzétett leveleivel tűnt fel, amelyek «Kakas Márton a színházban», «Kakas Márton a műtárlaton», «Kakas Márton imitt-amott» címmel hol a humor álarca alá rejtett értékes kritikákat közöltek a Nemzeti Színház előadásairól és a képkiállításokról, hol az előző hét eseményeiről számoltak be eleven, derűs sorokban. Kakas Márton már akkor is nagy tetszést aratott, amikor azonban Jókainak a «Nagy Tükör» folytatásaként 1858-ban megjelent második humorisztikus folyóiratából, a «Kakas Márton Albumá»-ból, majd a harmadikból, az «Üstökös»-ből látható alakban is megismerte a közönség a sarkantyús-csizmás, magyarruhás, fokossal hadonászó kakasfejű emberke furcsa figurájának híre országosra nőtt. «Egy divatba jött újalakú sipkát Kakas Márton nevéről neveztek el», állott a «Nővilág»-ban, «a Csapó-utcán egy korcsmának Kakas Márton nevet adtak. A cégen, virító ékes öltözékében, paripán lépdel «Kakas Márton», írta a debreceni «Hortobágy». A miskolci «Olvasó-egyesület» szép tajtékpipával tisztelte meg Kakas Mártont humoros cikkeiért, amelyet Jókai a kaszinó elnökéhez, Kraudy Antalhoz intézett sajátkezű levélben köszönt meg. Versenyzett népszerűségben Kakas Mártonnal a politikus csizmadia, aki előbb a «Nagy Tükör»-ben, majd az «Üstökös»-ben fejtette ki felesége kérdéseire adott együgyűen tudálékos, mégis találó válaszaiban nézeteit a világ folyásáról, a politikai élet jelentős eseményeiről. Egy-egy sikerültebb mondása szájrólszájra szállt országszerte s hatásuk alatt 1861-ben a miskolci csizmadia-céh Jókait az «Üstökös» méltó társának, a «Bolond Miská»-nak megteremtőjével és szerkesztőjével, Tóth Kálmánnal együtt tiszteletbeli tagjává választotta, az időtől kezdve a két költő és jóbarát «csiszlik pajtás»-nak titulálta egymást. 1861-ben tűnt fel az «Üstökös» lapjain Tallérossy Zebulon, a hosszúképű, nagyszakállú, kedélyesen furfangos felvidéki nemes, akinek barátjához, a jellemét nevében viselő Mindenváró Ádámhoz humoros zamatú, szlovák tájszólású nyelven írt közérdekű, politikai tárgyú levelei sok éven át a magyar ember legkedvesebb olvasmányai közé tartoztak. Jókainak az «Üstökös»-ben közzétett versei, amelyeknek burkolt értelmét a korlátolt cenzúra nem fogta fel, de igen jól kiolvasta a sorokból a magyar közönség, megénekelték a szabadságharc kimagasló alakjait, a külföldre menekült magyarokat, kigúnyolták a Bach-korszakot és annak idegenből idecsődített «Beamter»-eit, az 1861-iki rövidéletű «kis alkotmány» idejében pedig a képviselőválasztásokkal, a pártkérdésekkel, a politikai tárgyalásokkal foglalkoztak. Ám a sok humoros vers között nem egy komoly, sőt drámai hangot is írt az «Üstökös»-be Jókai, ilyenek a többi között a «Milyen szerények a halottak», «Széchenyi halálára», «Magyar madarak Párisban» címűek, amely utóbbit átvette a «Vasárnapi Tallérossy Zebulon Am« bizony»*« csizmadist beHaeifjeréstel az ‚» fejesés?*v«*l. A politikus csizmadia