Irodalmi Ujság, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-12 / 11. szám - M. J.: Öröm • Heltai Jenő: Szépek Szépe, Petőfi Színház (8. oldal) - K. A.: Hetven éves • köszöntő • Salamon Béla (8. oldal) - Szerkesztőség: Az első könyv • köszöntő • Hatvany Lajos: Petőfi márciusa (Magvető Kiadó) (8. oldal)

8 (Folytatás a 7. oldalról) tesztrejtvény pályázatán, megnyeri az első díjat, egy kerékpárt, de ami­kor kiderül, hogy néger, nem kapja meg a nyereményt. Részlet „A kis Charlie szerencsé­je“ című ifjúsági regényből: A portás nagy szemeket meretsz­­tett az újságíróra, vörös orra még vörösebb lett: — Be akarja vinni őket? — Természetesen.! — A fiút is? — ő az első díj nyertese! — ki­áltotta Ford nyomatékkal — Sajnálom — ellenkezett a por­tás nagy nyugalommal —, önt be­engedem, ezt az urat is, de a gyere­ket nem. Néger nem teheti be a lá­bát a Washington szállóba! — Értse meg Bob — próbált Ford érvelni —, a gyerek az első díj nyer­tese! Neki be kell menni! Várnak rá! De a portás hajthatatlan maradt: — Miattam lehet a néger kis Jé­zus, akkor sem engedem be! — Idehallgasson — fordult Cooper a portáshoz —, én vagyok ennek a fiúnak az apja. Csak nem akarja azt mondani, hogy az apját beengedi, de a fiát nem? — Engem akar lóvá tenni? — gú­nyolódott a portás bosszantó nyuga­lommal. — Hogy lehet maga ennek a fiúnak az apja, mikor maga fehér, ő meg fekete! — Mi pedig bemegyünk, mert mi ide hivatalosak vagyunk! — mondta Cooper határozottan és elindult a folyosón. Charlie követte. A portás dühbe gurult. — Piszkos néger ide be nem teszi a lábát! — morogta elszántan és úgy meglökte Charliet, hogy a fiú hát­­ratántorodott, felbukott és beverte a fejét a forgóajtóba. ★ KÁROLYI AMY néhány verset fordít a készülő Withman-kötetbe és „A krajcáros királyfi“ című verses rádiójátékát fejezi be, amelyből itt közöljük „A krajcáros királyfi“ dalát. Habakuk királynak lánya szőke mint a hold, világ kezdetétől fogva ilyen szép nem volt. Mint a cicák, puhán játszik, maga is cica — Édes neve úgy megpendül mint a citera. Mit hozhatok, mit adhatok, szépem, teneked? Galambocskát, alig járó, puha-helyheset? Tejbe­ mártott szilva ágat, hűvöst, boldogot, szőkekontyú csillagocskát, amilyen te vagy. •­ MÁTHÉ LÍDIA „Kacsalábon forgó falu“ címen ifjúsági regényt ír. Dunamenti faluban játszódik a tör­ténet, 1950-ben. Néhány sor a regényből: t­­­elkes Károly szótlanul dúlt hát­ra az ülésen. A három gyerek is, vele szemben, némán nézte az ablakon át az utat. Csűrös Pista fészkelődött csak a helyén, s arra gondolt, máskor milyen boldog lett volna, ha így utazhatik, s mennyit mesélt volna otthon a többieknek azután. Még olyasmit is mondott volna, ami meg se történt, olyasmi­ről is beszélt volna, amit nem is lá­tott. Nem hazugságból, igazán nem, csak azért, mert az ember annyi széppel felékesíti később mindazt, amire olyan jó visszagondolni. Egy­szer utazott ő már gépkocsin, ha nem is ilyen puha, párnás, kényelmesen. Egészen apró nyitott kocsi volt és úgy száguldott mint a nyíl, s vele száguldott minden, az út, a fák, a há­zak, meg az emberek is, akik ott dolgoztak kinn a földeken. És mikor hazajött, így mondta el a többiek­nek: — Tudjátok, jártunk egy falu­ban, ahol minden mozog örökké, a házak elindulnak a helyükből, a föld is megy vele, a növények. Azután ha az ember reggel ki akar menni a földjére, fel se kel az ágyból, csak szól a háznak és az kimegy vele, vagy ha éppen kedve tartja, füttyent egy nagyot és a föld jön be hozzá a szo­bába, aztán a kukoricatőnek­ is füty­­tyent, amit meg kell kapálmi, mire az szépen odasétál az ágyához és ő megkapálja a kapával. • ami ugyan­csak egymaga lépkedett be hozzá a szobába. — Így mondta, pedig iga­zán nem akart hazudni és nem is volt ez hazuggá«, csak már így emléke­zett rá, mintha így látta volna, ak­kor azon a rohanó kocsin­ így kellett elmondani.­ Ü­gy részlet abból a verses mesé­­k­ből, melyet Fazekas Anna a­­,Kerek kő“ című népmese alapján ír. Hetedhét határon, Kék hegyeken is túl, Hol a szellő támad. Honnan a nav indul — Magos hemi karéja övezi a földet. Sűrű tölgyesében Mérges vadkan csörtet Vadvirágos lanka Vígan fut a völgybe, Méhe dong, bodzára Pereg harmat könnye. Hol az éj szelíden Borul rá a fákra, Vadgalamb búg lágyan, Ha szólítja párja, Kék pillangó lejti Kikeletkor táncát — Folyó szeli át a Dombok, hegyek láncát Zúgó víz medrében Temérdeknyi hal van, Vén folyó tükrére Fénykarika pattan, Ha sűrű rajokban Vízipókra lesve Vadásznak a halak, Mikor jő az este. Rajba úszik, sűrű rajba, öreg rabló, süldő harcsa, Szinte halak, hogy nevet, S látszik gúnyos fintora, Szegény halász nagyot sóhajt: — Ebből se lesz vacsora! — Szegény halász, a ladikban Hajnal óta hálót merít, Balszerencse, üres háló Mégsem szegi bízó kedvű­. Hanem ahogy délelőre Hág fel a nap az égbolton, Alábbhagy a jókedve is, Eltűnődik, bajon, gondon. S olyat sóhajt, hogy nyomában örvényt hány a mély víz árja — Tíz gyereke, felesége Kunyhójában étlen várja. Már a szőlőhegy ormánál Vörös gömbként izzik a nap. — Üres kézzel — kérdi búsan — Térjek haza, úgy mint tegnap? Közömbösen nézik búját Szürke sziklák, fellegek, Barlangjába a visszhang is Nesztelenül ellebeg. — Ideje már lefeküdni! — Szól a szellő a napnak, S álmos kedvvel a hegy mögé Lassan el is ballagnak. GERGELY SÁNDOR egy re­gényciklus első könyvét írja. Az első kötet anyaga 60—70 százalékban életrajz és arról szól, hogy az első világháború alatt lelkileg is vak em­ber a különböző események hatása alatt hogyan lesz nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is látóvá. A körülbe­lül hatszáz oldalas első kötet május vagy júniusra lesz készen. KOPRÉ JÓZSEF ezeket mondja munkájáról: Háromheti visegrádi tartózkodá­som alatt javítom és tökéletesítem „Hencsei krónika“ c. elbeszélőkölte­ményemet, amely 16 fejezetben, 1812 sorban mondja el Dunántúl felszaba­dulását. Központjában 9 szökött ma­gyar katona áll, akik hetekig tart­ják a frontot és segítik a szovjet seregek előnyomulását. Az alábbi rész a „Hős halva is hős“ c. fejezet­ből való. Szuha Ferit a pajtaszínben kecskelábú asztalra tették. Elbúcsúztatták, ahogy illik, aztán csöndben el is temették. Sírját a sérült fa jelezte, a lombtalan, a koronátlan. Ma is megvan, de már kihajtott az öreg csárda udvarában ... Jegenyefa törzsére vésték neve betűit bajnét éllel. Tancsa Pista kezdte az S-el, Bíró Gábor folytatta Z-vel. A fa tavaszra újra hajtott, kiforrott a neve a hősnek. Minden betű, mint nagy emlék-szív krónikát mond a jövendőnek... ★ Nyolc regény, hat verseskötet, egy színdarab, egy mesekönyv készül egyszerre az írói alkotómunka egyik műhelyében, Visegrádon. Vasárnap este hagyjuk el az Alkotóházat. A havas hegyoldal alján álló kis sár­ga épület minden ablaka világít. A szobákban ég a villany. A falusi csendben hallatszik az írói munka ütemes zenéje: az írógépek kopo­gása. Dolgoznak az írók ..." Gelléri András AZ ALÁBBI LEVELET KAPTUK: Kedves Irodalmi Újság! Az Irodalmi Újság tette közzé azt az olvasóleve­let, amelyben a levél írója olcsó Pe­­tőfi-kiadást kívánt sokak nevében, az ifjúság részére. Mi, éppen úgy, mint Önök, egyetértünk a kéréssel és tel­jesítettük az olvasók széles körének ezt az óhaját. Mint e kiadvány szü­letése egyik kezdeményezőjének, örömmel küldjük el most elkészült Petőfi-kiadásaink egy példányát; egy­úttal kérjük, hogy adjon az Irodalmi Újság a dolgozóknak hírt e közkívá­natra megjelent kiadványról. A könyv ára fűzve: 5­ 50 forint. Elvtársi üdvöz­lettel Ifjúsági Könyvkiadó Lektorá­tusi Osztály. Irodalmi Újság Irodalmi Újság A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉ­GÉNEK DISZ-szervezete március 14-én, este fél 8 órakor a Zene­­művészeti Főiskola kistermében megrendezi a Fiatal művészek est­jét. Az esten hat fiatal költő: Juhász Ferenc, Jobbágy Károly, Csoóri Sándor, Eörsi István, Szécsi Margit és Papp László versei, vala­mint két fiatal prózaíró: Sántha Fe­renc és Fábián Zoltán novellái hang­zanak el. Az estén az Állami Opera­ház és a Nemzeti Színház több fiatal művésze is fellép. A műsort az idő­sebb írónemzedék nevében Déry Ti­bor vezeti be. ■k TÍZ ÉV KÉPZŐMŰVÉSZETE cím­mel felszabadulásunk 10. évforduló­jára nagyszabású, reprezentatív kiál­lítás nyílik a Műcsarnokban, az el­múlt 10 év legkiemelkedőbb képző­­művészeti alkotásaiból. A kiállítást a Magyar Képzőművészek és Iparmű­vészek Szövetsége, valamint a Mű­csarnok rendezi. •A KÖLTŐI ESTET rendez a Szov­jet Könyv Ünnepe alkalmaiból, már­cius 17-én, este hat órakor, az Új Magyar Könyvkiadó és az Állami Könyvterjesztő Vállalat a Sztálin út 45. alatti írók boltja előadótermében. A bevezető előadást Kardos László Kossuth-díjas egyetemi tanár tartja. A műsorban közreműködik Neményi Lili, az Operaház magánénekesnője, Arató Pál zongoraművész, Palotai Erzsi előadóművésznő, Horváth Fe­renc és Forgács László előadóművész. Meghívók igényelhetők az Állami Könyvterjesztő Vállalat propaganda­osztályán. (Budapest, V., Deák Fe­renc u. 15., tel.: 182—291.) ★ GYÓNI GÉZA EMLÉKESTET ren­deztek a költő szülőfalujában, Gyó­nón, a község kultúrotthonában. Dr. Remete László irodalomtörténész tar­tott előadást Gyóni Gézáról, a haladó költőről. Váraljai Magda nagy siker­rel adta elő a költő néhány szép ver­sét★ AZ INCONTRI című olasz folyóirat ez évi első számában Ennio Dirani tanulmányát közli „Lukács György és az olasz irodalmi kultúra“ címmel. MÁRCIUS 12-ÉN lesz 25 éve, hogy meghalt A. Jirasek, a nagy csehszlo­vák prózaíró.★ SZTÁLINVÁROS első vásárát rendezi meg április 30-tól május 2-ig. „Sztálinvárosi Májusi Vásár“ elneve­zéssel. A Városi Tanács végrehajtó bizottsága nagy körültekintéssel, gonddal készíti elő a vásárt, ahol íz­léses pavilonokban kerülnek árusí­tásra a helyi ipar kiváló termékei. Színvonalas művészi műsor, sport­versenyek szórakoztatják a látogató­kat, és az első sztálinvárosi májusi vásár minden bizonnyal méltó lesz ahhoz a ranghoz, amelyet az első szo­cialista város képvisel. ★ PETŐFI A VILÁGIRODALOMBAN címmel német nyelvű tanulmányköte­tet ír Turóczi-Trostler József. A köny­vet az Akadémia Könyvkiadó bocsát­ja ki.★ VSZEVOLOD IVANOVOT 60. szü­letésnapja alkalmából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Vörös Zászló Munkaérdemrenddel tüntette ki. ★ A KÁRPÁTONTÚLI TERÜLETI KÖNYVKIADÓ még az év folyamán kiadja Aczél Tamás „Vihar és nap­sütés“ című művét ukrán fordítás­ban.★ ARANY JÁNOS KÖLTEMÉNYEI­BŐL válogatott cseh gyűjtemény ké­szül a prágai Állami Szépirodalmi Kiadónál. A fordítók a két éve meg­jelent cseh nyelvű Petőfi-antológia tolmácsolói: Kamil Bednár és Ladis­­lav Hradsky. A prágai Novy­tivot 1955 februári száma közli mutatóba A walesi bárdokat — ebben sajnos még nem tudták eléggé visszaadni Arany nyelvének csodálatos tömör­ségét. A folyóirat a fordítás mellett egy oldalnyi glosszában foglalkozik Arany János költészetével. ★ ÁPRILIS 4-RE megjelenik olasz nyelven Aczél Tamás: A szabadság árnyékában című műve. A könyvet, — amelynek olasz címe: „I sopra­­vissuti“ — a torinói Einaudi könyv­kiadó jelenteti meg. Salamon Béla, a baj­bajutott, a pórul­járt, a léprement, a szorongó kisember ala­kítója. Hatvan eszten­dős volt, amikor új vi­lágunk megszületett és friss légáramlás tört be művészeti életünkbe, kis színpadjainkra is. Azóta a művész palet­táján egy új szín csil­log: ő a legeslegkisebb polgári maradványok pompás ábrázolója, ő az, aki agyafúrt prak­tikákkal próbálja meg­hódítani a „káderest“, ő nem meri visszakér­ni a vállalatvezetőtől a kölcsönadott tíz fo­rintot. Egy húrja van, de azon a hangok mindig üde tisztaság­gal csengenek. Amikor Erenburg és Katajev nálunk járt, egy este bevetődtek a kabaréba, megnézték Salamont. Hetven éves Rengeteget nevettek és a készséges tolmácso­lást azzal hárították el, hogy a színész minden szavát értik. Többet, nagyobbat egy művész­től sem kívánhatunk. Harminc éves elmúlt már, amikor műkedve­lőből hivatásos mű­vésszé emelkedett, bár állandóan kéznél lévő öniróniájával azt szok­ta mondogatni, hogy so­ha nem lehet tudni, hol végződik a műkedvelés és hol kezdődik a szí­nészet. Autodidakta, színészetet nem tanult és gyakran elmondja, hogy máig is csak sejti, mi a „bal kettes“ és azt is állandóan tuda­tosítania kell magá­ban, mi a különbség a szuffita és a rivalda között. Szép kort meg­ért, de még ma is foly­ton fejlődik, olvas, fi­gyel, bár igaz, hogy a szakszervezetet követ­kezetesen szakegylet­nek mondja, a Vörös Lobogót pedig emtéká­­nak. Csupa bizakodó derű és villanó ötlet ez a fáradhatatlan ember: a minap tíz fellépés után este kocsin uta­zott Székesfehérvárra, ahol brigádelőadása volt. Csak Pesten sze­ret élni. Amikor kül­földön vendégszerepelt, a délutánokat végigsír­ta, hontalansága fölött érzett keserűségében. Több mint ötezer sze­mélyes ismerőse van a városban, mindenkinek tudja a nevét, helyét a földön és nagyjában is­meri problémáit. Negy­ven évig mulattatta a várost: az a jutalma, hogy az utcán minden­kinek felragyog az ar­ca, ha őt látja, K. A. ÖRÖM A­zzal indultam el a Petőfi Szín­** házba, hogy egy rövid riportra való anyagot gyűjtök össze a Szépek Szépe próbája közben. „Anyag“ helyett sokkal-sokkal többet: azt az izgalmat hoztam el magammal, ami az egész színházat fűti, s amit nem „megkapni” tőlük lehetetlen. A szíves titkárnőt megnyugtattam már jóelőre: 20—30 percig zavarok csak, ha lehet, még annál is keve­sebbet. 12-kor léptem be a sötét nézőtérre. Négy órakor is csak azért mentem el ebédelni, mert a színészek is el­mentek. Nem beszéltem sem a ren­dezővel, Apáthi Imrével, sem a fő­szereplő Mészáros Ágival, azt a nem várt szerencsét sem használtam ki egy nyilatkozat erejéig, hogy a tisz­­t­elt-szeretett szerző, Heltai Jenő, egy nagy karosszékben ott ült maga is a próbán. Apáthi szavai helyett magammal vittem utóbb a harmadik felvonás színesen kavargó, mesebeli képét, Mészáros Ági mosolya helyett Ha­mupipőke hangját, mosolyát. És Heltai Jenő? Mit kérdeztem volna tőle, amikor a színpadról, a mese ürügyén csengő rímekben mondta el nekem 84 esztendős ifjú szívének bánatát, örömét? Amikor tréfás-bölcsen szép szóval tanított emberségre, hűségre, szorgalomra, a békés élet, a munka s az ifjúság szeretetére? Nyilatkozatnál több volt a búcsúszó is, amire néhány nap múlva összefut majd a függöny. Hamupipőke! Régi népmese. Gyermekkorunkból ismert szép mese. Tréfát kínálva és tapsot keresve Eljátszadoztunk vele itt ma este. Hozzáhazudtunk egy-két régi, gót Újabb, merészebb kitalációt. De nem követtünk el ma itt mást Mint egynéhány szelíd kis hamisítást. Komédiánkat az ki látja, Hamupipőkének tán meg is bocsátja, őszinte, kedves, jó és ha e lány Józan valóság, nem csalóka álom Hamupipőkét Pesten és Budán Most követendő példának ajánlom. Csak részleteket láttam a darab­ból, foszlányokat hallottam a dalla­mos, kedves muzsikából, sem ítélni, sem beszámolni nem tudok róla. örülni igen! örülni annak, hogy a darab meg­született. S hogy a Petőfi nevét vi­selő színház ennyi tűzzel, hittel, jó­szándékkal készül azt bemutatni. M. J. 1955 március 12. Az első könyv Mintegy ajándékul az idei március tizenötödike közeledő ünnepére a Magvető Könyvkiadó közreadta munkájának első eredményét: Hat­vany Lajos „Petőfi márciusa“ című művét. A Magyar Írók Szövetsége Könyvkiadóvállalata ezzel lép első ízben a nyilvánosság elé, s hozzá­tehetjük: méltó módon. A könyvecskét a kortársak, a nagy március résztvevőinek feljegy­zései alapján írta Hatvany, hiteles és egyúttal igen eleven képet adva a lejátszódott eseményekről. Bőven idéz az eredeti kútfőkből, de mi­kor ő beszél, mint mai ember, akkor is bennmarad a kor levegő­jében, minket visz lélekben oda, s nem pedig a história egy kiszakított lapját tartja elénk. Mesterien érti ennek a titkát: igazi tudós és igazi művész egyszemélyben. Kiállításában is figyelemreméltóan szép a könyvecske, jólesik csak kézbevenni is. A szöveget számos egykorú rajz, metszet illusztrálja. Ez alkalomból meleg barátsággal köszöntjük a Magvető Kiadót, mely néhány hónapja született csak meg — és ime, már „beszél”. Az első szót legalábbis tisztán kimondta, s most már a többire se igen kell sokáig várnunk. \ V/ . ;•;:*‚ *■'/¦ ■ PETŐFI MARCZS HÉ. MÁRCIUS 15-IKÉT gazdag mű­sorral ünnepli meg a Rádió Irodalmi Osztálya. Máricus 14-én, hétfőn 15:40- kor Nagy Lajos Ki volt nekünk Pe­tőfi Sándor? című meleghangú, szép megemlékezését olvassuk fel, me­lyet a nagy magyar író néhány évvel halála előtt írt. Március 15-én, ked­den 14:40-kor a Petőfi-rádión Ha­zámban címmel Petőfi Sándor leg­szebb verseiből nyújtunk át egy cso­korra valót. Különösen felhívjuk a hallgatók figyelmét a március 15-én 14:55-kor a Kossuth-adón elhangzó Petőfi koszorúi című műsorra. A szabadságharc emlékét idézi még Illyés Gyula Ozorai példa című drámájának közvetítése a Nem­zeti Színházból március 15-én este. Március 16-án 11:30-kor kezdődik az Életképek 1848-ból című műsor, me­lyet a szabadságharc forradalmi saj­tójának legjellegzetesebb darabjaiból Soós Éva állított össze. ÖSSZEÁLLÍTOTTÁK a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Csokonai pályázatának bírálóbizottságát. A március 20-i határidővel kitűzött pályázat bizottságának elnöke Wald­­apfel József, tagjai Juhász Ferenc, Juhász Géza, Ortutay Gyula és Var­gha Balázs. A pályázat eredményét június 30-ig teszik közzé. ★ RÉVÉSZ GY. ISTVÁN „Helló, Hopkins!“ című szatirikus regénye a közeljövőben német nyelven is megjelenik az NDK-ban, a Rütten und Loening könyvkiadó kiadásában. A könyvet Fancsy Letsch és Harald Hauser Nemzeti-díjas fordítja. ­ Magyar Írók Szövetségének lapja Megjelenik szombaton Szerkesztőbizottság: Hámos Gyulay (felelős szerkesztői: Illés Béla (főszerkesztő). Kónya Lajos. Kuczka Péter. Molnár Miklós. Rakcsányi Károly. Szabó Pál. Szerkesztőség: VI. Gorki­ Fasor 10. I. em. Telefon: 428—305. 425—545 A kiadásért lelet: a Lapkiadó Vállalat Iga­zgától a Kiadóhivatal: VII. Lenin-körút 9—11. Telefon: 221-280. előfizetési Ügyek levélben: Posta Központi Hírlap Irodáié V„ József nádor-tér I. Telefon 180—850 Egyes szám ára 1.— forint Előfizetés egész évra 48.— forint Postatakarékpénztár­­­s­kkszámlaszám 81.210 Megjelent 20 000 példányban Nyomatott a Szikra Lapnyomda körförgő­­gépein Budapest Vitt József körút 5. Felelős nyomdavezető: Kulcsár Mihály. Irodalmi Újság

Next