Irodalmi Ujság, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-08-13 / 33. szám - Mátyás Ferenc: Törökszentmiklós • vers (8. oldal) - Lázár István: Míg csiga percek telnek… • vers (8. oldal) - Takács Tibor: Határerdő • vers (8. oldal) - (L-r): Realizmus vagy naturalizmus • glossza (8. oldal) - L. I.: Jugoszláv szépirodalmi művek a könyvkiadók tervében • könyv (8. oldal) - Dutka Mária: Magyarország néprajza - Egy új magyar gobelin • kiállítás • Magyarország népművészete gobelin, Csók István Galéria, tervező Pekáry István (8. oldal)
8 Mátyás Ferenc Törökszentmikiós Szél kerekedik, forog a kazal, mintha villával hányná a vihar, a cséplőknél a pelyva, mint madár, a boruló éghajlatára száll. Mintha ágyúznák a kereszteket, a feltört tallón futásnak ered a kévesor, s hull, megfutamodik, s meg se fog állni ítéletnapig. Meg se állna tán, ha a katonák nem segítenék a riadt határt. De jönnek, s szinte eláll ,a vihar, megfékezi a sok katonákar. A kazlakat, mint nyáját a juhász összeterelik, tengernyi kalász dugja egymáshoz szép kövér fejét. S elcsendesül, vigyázzban áll az ég. Lázár István Míg csiga percek telnek... A fejem alatt párna van s paplan takarja testem. Kinyújtózkodhatom magam és heverhetek testen, de mégis mégis nyugtalan vagyok. Az ágyam keskeny, úgy hánykolódom. Szüntelen éget, hogy nem vagy itt velem. Helyed is bőven volna még, kihúzódnék a szélre. Ugye, ha mit se mondanék, te nem értenéd félre? Tudnád: némaságom a rég szomjazó száj szemérme, mely kérni restell. Hallgatag keresi társát, ajkadat. Lassan már pirkad. A Napot hiába rejti felleg! Én az öklömbe harapok, míg csiga percek telnek. Felizzik bennem alakod, a vágy úgy énekel meg, hogy lángod s vonzásod nagyobb: a Nap csak holdadként ragyog. A távolság részvétlenül különített el minket, de vágyunk tüze így hévül edzeni szíveinket, amíg láttodra felderül a most borús tekintet s ha arcodat simogatom, ki sem kell nyújtani karom. Takács Tibor HATÁRERDŐ Ez is erdő, — az is erdő, tölgyes-fenyves mind akettő; de ez hazámnak darabja, ici-pici erdő sarka. Az meg ottan — osztrák erdő, szép is, hűs is, szélbelengő, mégis nekem ez a szebb itt, susogása jobban tetszik. Ez az erdő: Magyarország! Beszéljetek szép magos fák. Szép magos fák, hazám nyelvén, hull a nyári, hűs eres fény! Ez a föld Jurisich földje, ez a szín Paál László zöldje, ez a hazám, itt még értik Juhász Gyula szép igéit. Ez is erdő — az is erdő, ez is, az is ólmot rejtő, mégis itt élünk halálig, utolsó szívdobbanásig! Tízszer ilyen szép magos fák, száz ekkora erdős dombhát, nem ér annyit, mint a szellő beszédétől hangos erdő! Ez a hazám, ez a földem, felhőmadár száll fölöttem, száll, repül otthoni tájra, idehajlik a zúgása. Madár röppen a határon, hadd repüljön könnyű szárnyon, te meg határmenti fenyves hajolj ide a szívemhez... Kőszeg-Hétforrás, 1955. aug. 4. (Folytatás a 7. oldalról.) pirosszemű kisnyula. — Szelíden elmosolyodott az öreg pici, tömött bajusza alatt. — Öt éves a Piri. Eddig a lovat szerette, a hintalovat. A múltkor hozott neki a takarítóaszszony egy kisnyulat. Hogy adjuk oda érte a hintalovat, úgyse való már ilyen nagy lánynak, az ő unokájának meg éppen jó lesz... Jani figyelte az utat és a hold, s az első taxi fényében egy magas, szikár asszonyt vett észre, aki nagykendővel csontos vállain, sietett szembe velük, a város felé... Csak nem ...? Meghökkent. A második taxi is elsuhant mellette. Igen, kétség nem fér hozzá, Tündér Nagyné! Érte jönne? Veszettül dolgozott benne a sok alkohol s a visszafojtott gyűlölet. Ha úgy lehetne elsuhanni mellette a kocsival ... és el lehet mellette úgy suhanni, mert most megáll, s éppen amellett a kicsi, fénylő pocsolya mellett, amin keresztülgázolva ... Megérdemelné, mert a szíve helyén is földet hord ... — Kerüljön! — ordított a sofőrre. — Nem látja...? Az öreg hirtelen ívben kerülte ki a pocsolyát. Az asszonynak a cipőjére sem fröccsent belőle. Jani csodálkozva nézett vissza rá s érthetetlen szánalom szorította össze torkát: igen, meg kellene állni, bevenni az autóba, most már ne menjen a városba, minek? A tehenek ára... — Lucerna! — ujjongott fel a sofőr. — Lucerna, ugye? Nézze csak! Erről a villámsújtott fáról megismerem majd. Jani kihúzta magát az ülésen. Azért sem állok meg! Holnap úgyis újra kezdődik a szolgaélet. De a mai napot hadd emlegessék ...! — Dudáljon! — utasította a sofőrt. — Szakadatlanul dudáljon, míg haza nem érünk. A három taxi vakítóan és harsány dudaszóval suhant be a nyugtalan álmú faluba. Mint riadó jelére az alvó tábor, úgy kezdett nyüzsögni az éjszaka. Ablakok nyíltak, utcaajtók csapódtak, szaladó lábakon csettegtek a sebtében felrántott papucsok. Száz kíváncsi és elismerő pillantás láthatatlan kereszttüzében szállt ki Jani a taxiból a házuk előtt. Először a Morzsa bicegett ki elébe a f eldobott lába nagy viharok emlékét őrizte. Aztán elnehezedett felesége borult a nyakába, szeme egészen bedagadt már a sírástól. Végül a kövér exbarát cammogott ki lógó fejjel, rosszkedvűen. Egész este nem volt kedve harmóniumozni. — Jaj, hol jártál ennyi ideig? — siránkozott az asszony. — Ides már elment eléd. Jani bárgyú mosollyal nyújtotta a hatalmas csokor őszirózsát. — No, kisbogaram, megjöttem. Neked hoztam ... Az asszony most vette észre a három taxit. Szeme kerekre nyílt a rémülettől. — A pénz ...? — sikította. — Jézus Mária! Tudtam! Tudtam! Ides... Jaj, mi lesz velünk, uramisten...! Jani átölelte, betámogatta, de az ő lába is remegett. Feleségét a sezlonra fektette, maga egy székre roskadt. Elgyöngült ujjaiból a padlóra csúszott a rózsa. Dániel felvette. — Mindenszanteki szaga van — elfintorította arcát, s a vizesvödörbe állította a csokrot. Lassan visszajött, Janira nézett, arcán együgyű csodálkozás. — Elittad? — kérdezte, szinte tisztelettel. — El. — Mindet? Jani bólintott. Az asszony jój veszékelt. — Mért nem szóltál? — kérdezte Dániel szemrehányóan. — Mi-li? — Mért nem szóltál nekem is? Ha úgyis el akartad inni...! Jani azt hitte, megzavarodik. — Marha! A barát vállat vont, visszament a harmonium mellé,, fújtatni kezdte s lenyomott két hangot. — Csönd! — ordította Jani. A harmonium elnémult. Csak az asszony szipogása hallatszott. — Neked is szól! — Mit tettél, Jani, mit tettél! Mi lesz velünk, istenem...! Ides...! — Azt tettem, amit jónak láttam. Elegem van abból, hogy egy rossz biciklit, meg három rossz nadrágot hoztam a házasságba. A bicikli vadonatúj volt — már ordított a férfi — és a három nadrághoz hoztam két kabátot, meg három inget is, és az egyik nadrág nem is volt rossz, abba esketett össze veled a pap és hoztam két dolgos kezet is, meg egy buta, marha fejet a kutya szentségit, de el is viszem innen, mintha soha itt se lettem volna!... No! Pakolj! Mire vársz? A biciklire fölpakolták Jani sokat emlegetett staférungját s az anyjánál kértek erre az éjszakára szállást. Lefeküdtek az egyik ágyba, amely még meleg volt az öccse testétől. De nem tudtak aludni. Mariska, párnát szorítva a szájára, igyekezett visszatartani zokogását. — Ne bőgj! — súgta a férje. — Megárt a gyereknek. — Mi lesz velünk? Jüan, mi fez velünk? Jani dacosan megrántotta a vállát. — Legalább nem lép ki az anyád. A jószágot most már úgysem tudja kiváltani... Mély hajnalelőtti csönd. A kakasok elsőt kukorékoltak faluszerte. Egyszeresak erős kaparászás hallatszott az ajtón. A férfinak a szívverése is megállt. Kiment. Morzsa, a farkaskutya ugrott boldog vinnyogással a mellére. Jani elmosolyodott. — No. Elgyüttél utánunk? Jól van. Hát akkor őrizd az álmunkat. Visszafeküdt, de még ébren volt, amikor a kakasok másodikat kukorékoltak faluszerte. Egyszercsak óvatosan megkopogtatták az ablakot. — Ki az? — kérdezte Jani megrettenve. — Én vagyok — hangzott Dániel selymes hangja. — Elalhatok itt a pajtában? — És hát — könnyebbült meg Jani. — Elkergetett az öregasszony? — Dehogy. Még nem jött haza. Nem merem megvárni. — Úgy? Jól van, eredj. A jászolban találsz pokrócot... Lassan hígult a sötétség. Vajon milyen nap virrad erre az áldatlan éjszakára? Hajnalban megjelent az udvaron Tündér Nagyné. Jani már mosakodott a tornácon — csodálkozva nézett az asszonyra. Pedig külsőleg semmit nem változott — csak mintha a lelket szívták volna ki belőle. — Jóreggelt — köszönt csöndesen. — Jóreggelt — vetette oda a férfi, támadástól tartva, s támadásra készen. — Hát eljöttem ... megmondani... van hely nálam is... az én házamban is... az én házamban is ... fiam ... Jani szívét megütötte a sosem hallott szó: fiam ... Nézte a könnyeivel küzdő öregaszszonyt s iszonyúan megsajnálta. Hiszen ő is, ő is az elaggott parasztok sorsától, a konyhasaroktól és a kegyelem levestől fél! Nem adja ki kezéből a földet, a gyeplőt, az ostort is — mert régi törvény, hogy csak addig él, míg ki nem adja. Ez a menedéke — s az álma is! Micsoda könyörtelen az élet! Elveszi az emberektől a régi álmokat — s az új álmokat olyan nehéz elfogadni! Álmok nélkül pedig összeroppan, elpusztul az ember. Még a legerősebb akaratból kovácsolt is! » Irodalmi Újság Maik Raj Anand, a Magyarországon tartózkodó kiváló indiai író (Sándor Károly rajza) REALIZMUS , VAGY NATURALIZMUS? Jólesett látni a múltheti filmhíradóban, amint a SZÖVOSZ mozgóboltjai bejárják a határt, hogy a jövő évi kenyerünkért hajnaltól napestig dolgozó parasztoknak a cséplőgéphez vigyék a kolbászt, a sört és a cigarettát, viszont nem esett jól, amikor az egyik legény, jót húzva a sörösüvegből, átadta azt társának, aki azonmód szájához emelte és fenékig ürítette az üveget. Amikor népegészségügyünk dolgozói fáradhatatlan felvilágosító munkával harcolnak az ilyen és hasonló káros és ártalmas, begyökerezett szokások leküzdéséért, akkor a minden más műfajnál szélesebb tömegekhez eljutó, emberek millióit befolyásoló, sőt: nevelő filmhíradónak nem lenne szabad ilyen akaratlan, nyilván csak ügyetlenségből és felületességből származó ellenpropagandával ezt az amúgy sem könnyű feladatot hátbatámadnia. A szocialista realizmus elvei a híradó műfajára is vonatkoznak: nem a statisztikai átlag a tipikus! (L—r) A MOST LÉTESÍTETT egri Gárdonyi Géza Színház augusztus 8-án tartotta színház- és évadnyitó társulati ülését. 1955. augusztus 1I. Irodalmi Ujság JÓZSEF ATTILÁRÓL meleghangú, lelkes cikket ír Vilém Závada, a magyar irodalom kitűnő ismerője a Literárni Noviny c. csehszlovák lap egyik legutóbbi számában. * BARTÓK BÉLA EMLÉKBIZOTTSÁG alakult Debrecenben. A bizottság kidolgozta a helyi ünnepségek tervezetét. Az ünnepséget szeptemberben díszhangversennyel nyitják meg. Az ünnepi heteken a debreceni népi együttes és a debreceni MÁV filharmonikusok Bartók legszebb műveinek előadásával szerepelnek. ★ SOPRON LAKOSSÁGÁNAK régi kívánságára a színház korszerűsítése után most ismét megkezdődnek a városban a rendszeres színielőadások. A győri Kisfaludy Színház 80, az Állami Faluszínház pedig 40 előadást tart majd Sopronban. ★ A DUBROVNIKI jugoszláv színházi fesztiválon augusztus közepéig 65 állandó jugoszláv színháznak 1000-nél több művésze lép fel 90 előadáson. A klasszikusok közül a többi között Shakespeare, Goethe, Corneille, Goldoni művei kerültek színre. Dubrovnikban az előadásokat díszletek nélkül tartják, háttérként a középkorból fennmaradt épületek, utcák és terek szolgálnak. „MOZDUL A FÖLD” címmel irodalmi antológiát ad ki a Hazafias Népfront Fejér megyei bizottsága az alkotmány ünnepe alkalmából. Az antológiát a Fejér megyében élő és az onnan származott írók műveiből állították össze.★ DOSZTOJEVSZKIJ összes műveit új kiadásban jelenteti meg a moszkvai Szépirodalmi Könyvkiadó 1956 elején, a nagy író halálának 75. évfordulója alkalmából. ■k A KANADAI ADY IFJÚSÁG NÉPI EGYÜTTES Torontóban nagy sikerrel mutatta be az „Ecseri lakodalmas”-t. Az együttes ugyancsak szép sikert ért el az Ontarioi Ifjúsági Fesztivál díszelőadásán is, amelyet Kanada nemzetté alakulásának 88. évfordulója alkalmából rendeztek.★ A SZOVJET ÚJSÁGOK ÉS FOLYÓIRATOK 1956. évi számaira a Horizont vállalatnál szeptember 1— 30. között lehet előfizetni. A díjtalan katalógust és a megrendeléshez szükséges szelvényeket a Horizont Külkereskedelmi Vállalat folyóiratosztályától (VII., Gorkij fasor 45.) lehet igényelni. A szovjet lapok megrendelésével kapcsolatban a 224— 411 telefonszámon is felvilágosítást nyújtanak. Jugoszláv szépirodalmi művek a könyvkiadók tervében Iönyvkiadóink a jugoszláv klaszszikus és élő irodalom több értékes alkotásiénak megjelentetését vették tervbe. Az Új Magyar Könyvkiadó a Világirodalom Klasszikusai sorozatban már a közeljövőben kiadja Ivan Cankar (1876—1916) „A szegénysoron“ és „Jernej szolgalegény” c. kisregényeit. Ugyancsak rövidesen megjelennek Goran Kovacsics válogatott költeményei, köztük a költő „Tömegsír“ c. verses elbeszélése a német fasiszták elleni harcok idejéből. Kovacsics maga is a népi felszabadító küzdelem során halt hősi halált. A kiadó távolabbi tervében szerepel egy antológia jugoszláv klasszikus írók elbeszéléseiből, és a világszerte ismert Braniszlav Nusics (1864—1938) „A község gyermeke“ c. regénye. Nusicsnak jelenleg két színművét is játsszák a Szovjetunióban. Fenti regényének első magyar nyelvű kiadása már évekkel ezelőtt nagy sikert aratott. Előreláthatólag sor kerül Miroszlav Krilezsan „Gremjcayak“ c. művének és egy másik ma is élő író, Ivó Andrics egyik regényének kiadására. Ivó Andrics neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt: „Híd a Drinán“ c. regénye a felszabadulás után már megjelent magyarul. A Katonai Kiadó három antológiát készít elő. Az egyik délszláv népballadák gyűjteménye lesz, míg a másik kettő a délszláv népek ajkán élő Hunyadi- és Zrínyi-hagyományokat, mondákat foglalja kötetbe. L. L MAGYARORSZÁG NÉPRAJZA — EGY ÚJ MAGYAR GOBELIN — Valamikor, már a korai középkortól kezdve, fejedelmi és főúri kastélyok reprezentatív termeinek s a fényűző fogadásoknak, szertartásoknak nélkülözhetetlen kelléke volt: a gobelin, a szövött falkárpit. Az egykori források, inventárok sokszor emlékeznek meg gobelinsorozatokról, melyekhez tulajdonosaik annyira ragaszkodtak, hogy utazásaikra is magukkal vitték és előfordult, hogy elcserélték, árubabocsátották, ha éppen szükség volt rá. Az első világháború után Ausztriát a császári gobelin-sorozat mentette meg az éhínségtől, gabonáért zálogosította el Hollandiának. Mindez és sok minden jutott eszünkbe, mikor a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának Váci utcai Csók Istvánról elnevezett galériájában a bevett szokástól eltérően, csupán egyetlen művészi alkotást tárnak a közönség elé. Ez az alkotás — s mindjárt hozzátehetjük, derűs, optimista szellemében, megkapóan összehangolt, könnyed színezésében, stilizáltságának mértéktartásában, a játékosságban, s nem utolsósorban magas színvonalú technikai kivitelében — mai iparművészetünk kimagasló teljesítménye. A mecénás, aki ezúttal a négy és fél négyzetméteres, téglaalakú szövött falkárpitot megrendelte, a sztálinvárosi Sztálin Vasmű igazgatósága. A hely, ahová kerül, nem fejedelmi, főúri, vagy főpapi kastély, környezete nem nagystílű udvari élet, hanem a sztálinvárosi Arany Csillag Szálló meghitt olvasószobája. „Magyarország népművészete“ — ezt a feliratot olvashatjuk a Pekáry István tervezte eleven, friss színekben ékeskedő gobelin bal felső sarkában. Tulajdonképpen egy néprajzi térkép szövött kárpitban való megoldása volt a feladat, melyet Pekáry István több évtizedes festői és néprajzi tudásának fölényes vértezetében, rajzának és előadásmódjának jellegzetes bájával oldott meg. Az élet derűje, mosolya, artisztikuma árad ebből a falkárpitból, melyet még változatosabbá, elevenebbé tesz az, hogy Pekáry az emberi alakokon kívül az egyes vidékek évszázados hagyományú néprajzi termékeit is felsorakoztatja. A gobelin mindezek ellenére mégsem zsúfolt, remekül áttekinthető s minden részlet újabb és újabb meglepetés, melyben sokáig elgyönyörködhet a szem. A legújabb magyar gobelinnek van még egy nevezetessége. A Képzőművészeti Alap iparművészeti vállalatának nemrég alapított Hungária nevű gobelin-szövő műhelye szőtte, a műhely első munkája ez, de egyáltalán nem viseli magán az „első művek” fogyatékosságait. Két, nagy gyakorlatú, művészi érzékű szövőnő, Ungár Klára és Turner Gitta érdeme a technikai kivitelezés, a finom, apró láncszemű, sűrű textúrából szőtt gobelin, melyen nagy hozzáértéssel adták vissza a karton közvetlenségét, mai szellemet lehelő tartalmát, s az árnyékoló színcsíkokkal lágy átmenetű, egységes hangú, pompás, dekoratív hatást értek el. Dulka Mária Irodalmi Újság » Magyar írók Szövetségen»!« lapja Megjeleníti szombaton Szerkesztőbizottság: Hámos György (felelős szerkesztő), Illés Béla (főszerkesztői Kónya Lajos, Kutzka Péter, Molnár Miklós Rajcsányi Károly, Szabó Pál. Szerkesztőség- V) Gorkij Fasor 101em Telefon: 428—805, 425 —645 A kiadásért felel: a Lapkiadó Vállalat igazgatója Kiadóhivatal- Vk. Lenin körút 8—1) Telefon 221—280 Egyes szám ára 1 — forint Előfizetés egész évre 48 — forint Terjesztik Budapesten 9 Főposta Hírlapterjesztő (Szemét vidéken * helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatalok Előfizetés a Posta Központi Hírlap Iroda vállalatnál Budapest V. József nádor tor trávb IPO—PSO Negyedévi előfizetési díj 12.— Ft. Csokkszámi-t'zam til 109 Megjelent 18 650 példányban. Nyomatott a Szikra lapnyomda teorror- Ci Bérein Felelős nyomdavezető: Kulcsár Mihály.