Élet és Irodalom, 1957. március-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-10-25 / 17. szám - Imre István: Prücsök • kép (8. oldal) - Péterfi István: Orfeusz és a zeneszöveg (8. oldal) - Lukács Imre: Bordal • vers (8. oldal)

Élet és Irodalom • MIHAI BENIUC, a Román Írószövetség főtitkára, a ro­mán irodalom kitűnősége, két hónapig Kínában időzött, az­­­tán Prágában és Berlinben tá­jékozódott az irodalom kérdé­sei felé. Átutazóban néhány , napot Budapesten töltött a magyar írók körében és felke­reste az Élet és Irodalom szer­kesztőségét. KÉT ÚJ SZOVJET FILMET­­mutattak be Moszkvában az Újságírók Központi Székházá­ban. A MOSZFILM Stúdió új­­alkotását, a „Szállnak a dar­­vak” című filmet Kalatozov rendezte, a Lenfilm Stúdió­­,Vihar” című filmjét pedig, amely Bill­ Belocerkovszkij ha­sonló című színdarabjából ké­szült, Dubszon rendezésében.­ FASISZTA, MILITARISTA, ÉS ANTISZEMITA KÖNY­VEK kerültek a bajorországi iskolai könyvtárakba, a bajor­­országi iskolai könyvtárak ál­lami felülvizsgáló bizottsága engedélyével. Közöttük olyan szerzők írásai találhatók, mint H. F. Br­unck, a náci k­ő­­szövetség egykori elnöke, K. Springenschmid, aki „Horog­­keresztes’­ álnév alatt írt, L. F. Gauss, Hitler fajkutatója és mások. A SZOVJETUNIÓB­AN IS MEGEMLÉKEZTEK ARANY JÁNOS SZÜLETÉSÉNEK 116. is halálának 73. évfordulójáról, a moszkvai rádió ünnepi mű­sort sugárzott, az irodalmi la­pok pedig cikkekben méltatják a nagy magyar költő életmű­vét. Huszonöt éve érkezett h­aza az emigrációból Gárdos Mária írónő, a magyar nőmunkásmoz­galom egyik megszervezője. Hazajövetele után tevékeny részt vett a munkásság mar­xista nevelésében. Szeminá­riumainak egykori hallgatói november közepén vacsorával egybekötött összejövetellel ünneptik meg az évfordulót. Jelentkezni november 6-ig le­vélben lehet Sági Miklós, Bp., II., Pasaréti u. 1. címen. AZ OLASZORSZÁGBAN TARTÓZKODÓ SZOVJET KÖLTŐK Ravenna városában megkoszorúzták Dante sírját. A szovjet költőket a város pol­gármestere köszöntötte fel s Vera Inber válaszolt az üdvöz­lésre. LISZT FERENC TELJES MAGYAR RAPSZÓDIA SO­ROZATA jelent meg mikro­barázdás lemezen az angol Vox graanofángyár kiadásában. ZAI.S.A MÁTÉNAK, A KI­VÁLÓ MAGYAR ÍRÓNAK, a spanyol polgárháború legen­dás hősének emléktábláját, amely a róla elnevezett Bar­tók Béla úti laktanya falát dí­szítette, múlt év októberében elpusztítottak az ellenforradal­­márok. A fóvárosi Műem­lék­­bizottság m­inrig zártkürti pá­lyázatot hirdetett az új Zalka­­emlékmű tervére. A pálya­művek már elkészültek, s né­hány napon belül döntenek, melyik művész alkotása kerül kivitelezésre. A tervek szerint Zalka Máté új emléktábláját még ebben az évben elhelye­zik régi helyén. PABLO NERVDA PÁ­RIZSBA Érkezett, Miguel Angel Asturias guatemalai író társaságában. A latin-amerikai irodákon két kiváló képviselő­jét a Francia Írók Nemzeti Bi­zottsága fogadta. Az Európá­ban kevésbé ismert Asturias hazájában az „Elnök úr“ cí­mű regényével vált hitessé, majd „A zöld pápa“ című re­gényével és „Guatemalai le­gendák” című kötetével ara­tott sikert. A Combat című francia lap szerint stílusában Asturias őrizte meg legjobban az „inkák és aztékok korára visszanyúló hagyományokat“ a latin—amerikai írók között. ZENE ÉS ÉLET címmel új, negyedévi folyóiratot indított az Angol Kommunista Párt, H. G. Lear, a Daily Worker volt zenekritikusa szerkesz­tésében. Gusztáv Krklee a kitűnő Kor­eát költő és akadémikus az el­múlt héten néhány napig Bu­dapesten tartózkodott és talál­kozott a magyar írókkal. A látogatás célja nemcsak a sze­mélyes kapcsolatok felvétele volt, hanem anyaggyűjtés a világköltészet h­orv­át nyelvű antológiája számára, amelynek első kiadása Szlavko Jezsics és Gusztáv Krklee szerkesztésé­ben ez év májusában jelent meg csaknem ezer oldalon és második kiadására most ké­szülnek. A tekintélyes terje­delmű antológia az egész világ költészetét kitűnő tolmácsolás­ban bemutató első kiadásában a magyar­ költészet élő rep­rezentánsai nem szerepelnek. Krklee éppen azért látogatott el Magyarországra, hogy a ma­gyar költészet bemutatásánál most már a mai költőit is meg­felelő helyet kapjanak. Biztosra vesszük, hogy Krklee budapesti látogatása a magyar—délszláv irodalmi kapcsolatok további fejlődésé­re igen jótékony hatással lesz. EVA PRIESTER OSZTRÁK ÍRÓNŐNEK AZ ÚGYNEVE­ZETT ÖTÖS BIZOTTSÁG JELENTÉSÉRŐL szóló érde­kes cikkét közölte a Lityera­­turnaja Gazeta. Az osztrák író­nő saját tapasztalatai alapján cáfolja az ötös bizottság ha­zugságait és megállapítja, hogy ,,a polgári lapok Budapesten járt tudósítói is bevallották: felforgató elemek szivárogtak be Magyarországra­. Az Operaház eseményéről, Gluck Orfeusz operájának si­keres, művészi felújításáról már bőven beszámoltak a napi­lapok, így nem is szándéko­zunk itt az előadás újabb mél­tatásával, kritikájával foglal­kozni. Az első ,, reform-opera'“ reprize irodalmi lap­ban tehát jó alkalmul kínál­kozik, hogy az annyira várt új magyar operaalkotások szö­vegkönyv-hiányának legaktuá­lisabb kérdéséről beszéljünk. Gluck Cristoph Willibald munkássága az operatörténet­ben éppen azért jelent forduló­pontot és határkövet, mert út­törője az elvnek: az operában szakítani kell a tisztán zenei koncepcióval, a muzsikának a drámát kell szolgálni, az ope­rának zenedrámává kell átala­kulnia. Egy évszázaddal később a­­w­agr­eri „Gesrh­tkunst­­­werk“-ben, mint összefoglaló művészetben terebélyesedne ki Gluck zseniális kezdeményezé­se és most, két évszázad után, a modern operaalkotások kö­rül is gyakran... ugyanolyan élességgel újulnak mag a viták az operák zenéjének és szövet­­gének viszonyáról, mint egy­kor Bayreuth körül és még régebben Párizsban Gluck és Piccini hívei között. Az Or­feusz opera szövegének írója Caltabigi, ha túlzottan öntel­ten is, de n­em minden alap nélkül jelenthette ki: „Gluck reformja a kettőnk műve, an­nak dicsősége is a kettőnkké."­ Tanulságul és buzdításul szol­gálhat ez az idézet a késői opera-szövegíróknak is. Felszabadulásunk óta a szim­fonikus és kamarazene terén minden műfajban néhány év alatt annyi új alkotással gaz­dagodott zeneirodalmunk, mint ezelőtt évtizedek alatt sem. Bő a termés a nagyobb és kisebb formákban egyaránt: szimfó­niákban, kantátákban, zongo­ra- hegedű-, gordonka-, brá­csa-, valamint fúvóshangszerek versenyműveiben, vonósnégye­sekben, fúvósötösökben stb.. Annál meglepőbb, hogy az ope­rakomponálás olyan aránytala­nul elmarad ettől a kedvező fejlődéstől. Pedig az operahall­gatóság feltűnően nagyobb mértékben növekedett a hang­­versenyközönségnél." új "ma­gyar opera mégis igen nehe­zen születik. Amikor erről a meglepő jelenségről az egyéb­ként termékeny fiatal zene­szerzőknél érdeklődünk, leg­többször azt a választ kap­juk: „Kedvem és szándékom is van az operaírásra, de nincs megfelelő szövegkönyvem.“ Nagyon időszerű ezzel kap­csolatban a zeneszöveg prob­lémáit az operaszöveg­­hiányon kívül is általában a komoly­ és könnyű vokális zene min­den területén újra meg­­ újra napirendre tűzni és állandóan napirenden tartani. Arn­ál is inkább, mert az eddigi tanács­kozásoknak, kezdeményezések­nek még mindig nincs meg­nyugtató eredményük. Sokszor amikor egyes műfajokban a mennyiség elegendő, a minő­ségben sok a selejt. A kontá­rok, ügyeskedők, élelmesek vagy a zenei oldalon vagy a szövegoldalon — néha mind a kettőn — gyakran szorítják háttérbe a tehetséges költőket, írókat, zeneszerzőket. Jobb szervezéssel pedig meg lehetne tálalni a módját, hogy egyfe­lől a hivatott költők érdeklődé­se, hajlama, kedve — megis­merve, megszeretve a szép muzsikát — az eddiginél job­ban forduljon a zeneszöveg­­írás felé. Másfelől, hogy a komponistáik úgy mint arra Gluck példát mutatott, olyan irodalmi műveltséggel bírja­nak, hogy az írókkal harmo­nikusan, közösen alkothassa­nak. Még mindig sokszor za­varják az együttes munkát. De hát Orfeusz énekével, lantjá­val szimbólum, hogy még az alvilági szellemeket is le lehet győzni. Péterfi István Orfeusz és a zeneszöveg LAKOS GYÖRGY» Forróság (Folytatás a 1. oldalról.) — Hogy vagy­, kedves? Vigyázzál magadra! Suba Józsi bácsinak vasszeme van, a puszta élesítette ki, a füle is jól kihallja a beszédből a hamis árnyalatokat és az ösztöne, az a szívben lakozó érzékeny műszer, azt is fel­fogja, ami titok maradt a szemnek és a fülnek. Déli pihenő­ben, amint Süvegeseket és Göbölyöséket megfigyelte, már hatá­rozottan tudta, hogy több a soknál. Pedig Süvegesné ugyan­csak kedveskedett az urának. Göbölyös se hetvenkedett már Sárikával, mint előző nap. Ezek már elvégezték egymás között, ezek már értik egymást. Pedig kár volna Göbölyösért, olyan igyekvő, talpig becsü­letes ember, a pártba is felvételét kérte s fel is veszik, mert az ilyen kiváló embernek ott a helye. Nem szabad hagyni, hogy megbotoljék! Ámbátor fénymód kívánatos cseléd az a Süvegesné, ha mégoly könnyűvérű is. És szorgos, mint a han­gya. Olyasforma, akit a férfi feleségnek kedvel. Ráadásul a Sárika meg olyan mozi, mint a gúzsba kötözött, azzal a kemence hasával. Ennek kellene munkát adni! De mit? Mi az, amit a nagy hasával is végezni tudna ebben a felhőtlen, aranycsorgató, ve­szedelmes forróságban. Ez való neki­ üldögélni a bokor alján s ügyelni a motyókra, amit ugyan senki se bántana úgysem, mert nagy feltűnés erre egy idegen. De ezt az ügyelést jól el­látja, sőt a szomjasaknak is tölt vizet a fedőbe, amíg a víz­­hordó gyerek odajár a másik kannával. Hát ez az! — No, embereik, mégiscsak szégyen! — emelte fel szavát Suba Józsi bácsi, s akihez csak elért a szó, az étkezők közül mind feléje fordult. — Ha mi ruhaőrzésre idefogadnánk vala­kit, annak fizetni kellene. Göbölyösnének meg eltűrjük, hogy ingyenbe volt okol jon idekint! Mi meg az alatt megkeressük a jó pénzt! Különösen az asszonynép zúdult fel nagy együttérzéssel. Az asszonyok azért, mert bármikor kerülhetnek ilyen állapotba, a lányok meg amiatt, hogy ők is ilyen termő asszonyok kívánnak lenni. — Beszélni kell az elnökkel! — indítványozta Süveges, ki nagy tehetetlensége ellenére jószándékú ember s mert ő is sze­retne gyereket, az efféle családi ügyekben igen melegszívű. — Még ma beszélek vele! Hiszen vizünk se lenne, ha a gyereknek kellene azt is töltögetni. Megtérül nekünk az ő mun­kaegysége kétszeresen! S mintha egyszerre megvilágosodnék minden. Suba Józsi bácsi szavára megmozdult a brigád. A sok ember megértette, hogy itt valami komoly védelmi csatába keveredett bele: Sári­kát meg kell védelmezni a jogtalanságtól! Göbölyös figyelte a sok dicsérő szót, jelesett neki nagyon és már gyakrabban pihent szeme az árnyékban ülő asszonyán, mint a magát, mutogató marokszedőn. , Szívbéli nagy békességben múlott el a nap. H­ajnal felé, a Kárász-tanyára menet, Göbölyös jól megfi­gyelte a csőszkunyhót a dinnyeföld szélén. Csak a teteje maradt meg tavalyról, azt is behorpasztotta helyenként azz időjárás viszontagsága. A széna oly nedves odabent, mint a trágy­a. A tavalyi dinnyeérés óta nem lakott ott ember , már érésig nem is fog. Ahhoz pedig sok idő kell még, mert az idén bőven hullott a mennyei áldás és a sok esőtől megszaladt, de annál lassabban indult az érés. Még a kevéske sárgadinnye is ehetetlen, pedig az korán kelt ki, hullott magból. Itt fogja várni Süvegesné. Göbölyös a csiklandós gondolattól átölelte Sárikát s ez me­legen hozzásimult. — Eső lesz — mondta komolyan és halkan Sárika. — Eső? — döbbent meg Göbölyös, valahogy mégse bánta volna, ha csakugyan esik. De hát nem esett. Száraz felhők fedték el a napot, igazi aratóknak való idő volt. Ezen a helyen két kombájn aratta-csépelte a gabonát, a kaszásoknak is kévét hordani és kepezni kellett. Göbölyös is r­áfanyarodott az asszonynyurkcára. Kis idő múlva Sárika is odament mellé, a borús, hűsebb időben­­ is elhajigálta a tarlón a kévéket, még ugyancsak szaporázta, ho­gy ura alig győzte kepébe rakni. A várandós test úgy ringott, mint az érett búzatábla. Göbö­lyös úgy találta, hogy Sárikának finomabb bőre van, mint annak a­­keményhúsú, liba bőrű Süvegesnének. Az ám. Süvegesné meg merre van? Nem sokig kellett kutani a szemével, ott feltűnősködött, kacérkodott, viháncolt az egyik kombájn vezetővel. Pelyhesállú szőke kölyök a kombájnom de ennek a telhetetlen asszonynak nem számít, csak nadrág legyen. — Cafat! — motyogta Göbölyös. Ahhoz is még egyszer kellene születnie Süvegesnének, hogy hírbe hozza magát miatta! Hiszen ezt kézről kézre adják­, le sem megy róla a férfiszag. Dél tájban Göbölyös mégis megörült, amikor­ Süvegesné biz­tatóan rákacsintott. Hogy kitalálta, hogy ilyenkor jó elterelni a figyelmet! Csak cicázik a­­kombájnossal, csalja, ámítja. Ilyen csuda ravaszság nem telne ki Sárikából. Suba Józsi bácsi bukkant elő, két kévét ő is felkapott, úgy far­olt Göbölyöshöz. — Vigyázz a feleségedre, Pali! Vagyunk elegen, óvhatod — Csak sétálok, Józsi bácsi. Könnyebb lesz a szülés - mondta az asszony. — Hogyan hívjátok majd, ha meglesz? Sárika felegyenesedett s alaktalan testéből tiszta, tejes jószág áradt. — Pár lesz ez is! — S ha lány lesz? — Fiú lesz! — mondta magabiztosan az asszony s Göbö­lyös hálásan tekintett rá. Na­gyon-nagyon jólesett, hogy Sárika olyan természetesnek veszi, hogy Pál lesz. A Göbölyös-család­ban mindig első férfiak voltak a Pálok, íme, most az ő fiúk­ban öröklődik a név. S ez a nagy jóérzés és az együttes munka el is feledtette vele, hogy neki ügye lesz ma Süvegesnével. Este se jutott volna eszébe, ha Süvegesné oda nem megy a válytílhoz. Süvegesné úgy emelte a vályúba a lábát s úgy mosogatta nagy igyekezettel, hogy minden mozdulat hívás, figyelmeztetés volt. Sötét, ne­­éz éjjel nyomakodott a tanyára, belépett min-­­­den zugott árnyával. Apró esőcseppek cseperegtek. A­z istállóban petróleumlámpa világított. Villany is lesz­­ itt, csakhogy még befejezetlen az építkezés. Ez a tilos­­­­ban járóknak kedvez, mert ha elfújják a lámpát, népi­­ egykönnyű fényt kattintani. S elfújták. Göbög­ös éppen csak annyit tudott megfigyelni, hogy köz-­­ vetlen mellette vackolódott Süveges, mellette meg Süvegesné. Süveges nyomban úgy aludt, mint a disznó, még röfögött és hor­­­­kantott is hozzá.­­ Kis idő múlva egy mezítlábas árnyék suhant ki az ajtón.­­ Göbölyös megérezte, hogy ki ment ki. — Forró vagy, Pál — suttogta Sárika s úgy simogatta a férfit, mint aki lázat talált. Lélegzetmentes, csendes éjszaka volt, csak az istálló ven­dégei neszeztek, félálomban, első álomban. Göbölyös minden sütivütése Süvegesné egy-egy szapora lépése volt. Most kerülte el a górét, most kerüli meg a kacsaúsztatót, most tér a friss­ csapásra s most, pontosan most, megérkezett a dirnnyeföldre s esős­zk­un­y­­hóhoz. Sárika a tenyerével hűsítette az ura homlokát. Göbölyös nem bírta tovább. Két marokkal rázott lelket a málészárú Süvegesbe. Q/YAl7 2 — No! Mi a baj? Jv vl ) '*■/\ — A Juci vár rád.»; A csőszkunyhónál. -A f — Mit akar? ! Göbölyös a lelket is megrázta benne. — Eridj, ha mondom! A hülye istenedet, minek házasod­tál meg, ha furton-fúrt csa­k aludnál! Süveges kábán, félálomban kásztálódott. Most meg Sárika homlokán kelt volna el a vizesborogatás. A forróság elárasztotta, mintha a nap fűtené, izzan. Hozzá­simult­ az urához, a nagy, derék emberhez, akit hiába vár Süvegesné. Az övé ez a férfi, az övé és a gyerekeké, és ők nem adják oda senkinek. De hiszen Pál se menne el semmi pénzért. LUKACS IMRE: BOR DAL összehajtó nappalok ... Ágakat vad szél cihál. Ordas szóval acsorog kerge úri lócsiszár. Almafákon szép gyümölcs nyálat csurgat: tépd le már. Forr az új bor, rajta, tölts s jóbaráttal jót igyál. Jóbaráttal összefogj, gyűlöld, vágd a latrokat, félre rúgd, ha ránk morog áruló és szolgahad. Messzehulló véreink — félrelépők s árulók! — idegen föld tévéin szédelegnek — őszi pók.»« öldöklés és szolgaság hullamérgét önti ránk dolláron vett janicsár s embertipró alvilág.­ Mégse bánkódj. Tölts!­igyál! Nem töri meg derekunk senki úri lócsiszár. Mi szabadok maradunk. Magyar Nemzeti Galéria Korszakalkotó, mondhat­nánk, ha nem félnénk a vará­zsát vesztett szavaktól. De mégis korszakal­t­­tó az új ma­gyar Galéria, amelyben végre otthonra talált az évtizedeken át társbérletre kényszerült ha­zai művészet. Korszakot nyi­tó is, mert ebben a kis-e pompás házban, a volt Kúriá­ban kiállított XIX. századi festészet és a majd ezt követő XX. századi és még később a grafikai és plasztikai anyag bemutatása eddig soha nem lá­tott egységében láttatja azt a képzőművészeti kultúrát, amely jó másfél százada kíséri és tükrözi a magyar társada­lom életét, fejlődését. Beszédes művek ezek a XIX. századi lentmetnyek, s m­a va­laki túljutott az ábécén, meg­érti nyelvüket. A tizenhárom terem­nyi kép, amely a század elejének külföldre szakadt mestereitől — Brocky, Markó — az ugyancsak külföldön élt és dolgozott Munkácsy- és Pach-művekig elvezet, világos­sá teszi a néző előtt a magya­rosodó, vagyis a külföldi is­kolák hatásából kibontakozó művészet küzdelmét a nemzeti formáért és tanulomért. Egy nálunk­iárt lengyel művé­szettörténész nem értette, miért olyan tragikus a mi tör­ténelmi festészetünk, hiszen — mondotta — az elnyomás náluk éppoly sokirányú volt, mint nálunk s hogy Matejko festészetében több a bizakodás, mint Madarász, Székely, vagy akár Munkácsy vonatkozó ké­peiben. Nem nehéz erre vá­laszt adni: az elnyomás ná­lunk nemcsak sokirányú — nemzeti és társadalmi — volt, de minden szabadságtörekvés a legvéresebb retorziókat von­ta maga után. Nem véletlen, hogy számos művész „nem lelé honát e hazában’“. De ami egészen nagyszerű a mi festé­szetünkben, az éppen a távol­ban élők hazaszeretete, a nép­pel való mély együttérzése. Markó és Brocky a század ele­jén. Madarász, Munkácsy és Petal a század második felében hazájuk bánatát zengték sötét színekben. Ám, a század végé­re Munkácsy ez Éjjeli csavar­góktól és a Siralomhoz betyár­jától eljutott a munkásosztály­hoz, s ha nagy kerülővel is — a biblikus kompozíciók és a polgári szalonképek zseniális kerengőin át — felfogta az új elnyomás súlyát és felemelte ellene szavát. A Magyar Nemzeti Galéria XIX. századi kiállításának képei a szépség és igazság ere­jével győznek. Művészetünk történeti fejlődésével társadal­munk fejlődése, bukása és új­­­ kivezesese válik erkiieluve a ntzu elöli. E itjicuts pauiuza­­nus az. európai neppaepael meg akaor is, ua itt-oat — ep­­pen a magyar' larsaaaiom lej­­tiAiracnéni «uvadalyai miatt — bizonyos k«»eveiem mutatko­zik. Amikor a müncheni histo­rizmus mani’ kiegelt és tartal­mát vesztette. Székely Berta­lan itason uj, sajátos, a hazai fűz­any­onbúl lazáan tarajdkl­­mat töltötte me­g. Langolan romantikus varia,­néha kissé ív meghűvösödtek a végső meg­oldásban, de a Thököly búcsú­­já­ban például megőrizte cso­dálat­os pátoszát. Szinyei zenélő kolorizmusa a polgári élet­öröm gátlástalan kifejezése pe­dig teljesen egyidejű Manet nagyszerű munkásságával és nem is kisebb jelentőségű nála. A két világháború közötti magyar művészettörténeti iro­­dalom gyakran vonja le azt a következtetést egy-egy mester l oeuvre-jéből, hogy torzó m­a­­radt. Valóban nem egy művé­szünk kényszerült külső erők hatására néha évekre, évtize­dekre letenni az ecsetet (Ma­darász,­­Szingyei, Gyárfás stb.). Ám, ha n­em is volt manden művészünk egyformán termé­keny, a produkció minősége kárpótol a mennyiségi hiá­nyokért. Ez a kiállítás pedig megkísérelte a legjobbat adni s a legjellemzőbbet. Mert igaz ugyan, hogy Barabás Miklós Bittónéról készült arcképe a legszebb, festőileg és tartalmi­lag egységes, elragadó mű, de itt látható a Galambposta is, ami a biedek­neizt legtipiku­sabb témája s amelyet meg­festett Borsos József is, de ugyanakkor megfestette a Nem­zetőr szép, nyugodt alakját is.. Minden mestertől az látható, ami korszerű és előremutató, s ezért olyan vonzó és tanul­ságos a mi új magyar kiállí­tásunk. Szólni kell még a szép bel­­sőségekről, a pillérekkel osz­t.-ott nagy termekről, az intim hangulatú kisebbekről, ame­lyeket nemcsak a jó térará­nyok, de döntően az értelmes és esztétikus rendezés avat ott­honossá. Valóban egyik leg­kedvesebb vonása a ki­ állítás­­naak, hogy otthonos. Hosszan el lehet­ üldögélni egy-egy kivá­lasztott kép előtt és a belépőt Vigy m­osolly-t köszöntő Gyer­­meké­rc­től (Beres­y) az utolsó Müinkócsy-teremben levő cso­dálatos Liszt-portréig: szivár­­ványhídon járunk, mely azon­ban szilárd anyagból készült, az időt álló művészet anyagá­ból. Oetartacher Anna ■ VÍZSZINTES: 1. A Urai rekviés* első som. (Zarroetuk: Z. L. J. M. O.­ 14. A lírai rekviem második non. (A. O. A. O. H. X.) IS. Egy nemet helyhatározósro és * ma­gyar jelentese. IS. Két európai fő­város. 11. Nem felülre. IS. A nyom­ . dal evanavbetű idegen neve. 20. Hómai hatos. 22. Vissza: az Eufra­­tesz és Tigris forrásvidékénél élő nép 23. Görög összetételekben: ül. 25. Egyiptomi napisten. 2«. fürdő, idegen nyelven. 27. Paletta, ma­gánhangzói. 2». Gvaranszik, so. a hárpiák egyike. 32. Pereme. St.­­ földre tett. 37. Férjed. 33. Névelő­vel: olasz tarto­m­ány. 4». Erős, mássalhangzói. 43. Szamár, fran­ciául. 43. Pesten a Rákóczi útból nyílik. 45. Törzsfőnöki cím moha­medán országokban. 43. Görög be­tű. 48. A 11. függőleges névjele. 49. Élelmi cikk. 50. Saláta, mással­hangzói. 52. Párhuzamos hangso­rok. 53. Becézett férfinév. 54. Hó­­rövidítés. 53. Népszerű komikus. 57. El enk piros szín. 59. ... rotá­lom. 30. A .­gátrium vegyjele. 81. Eredményes. 33. Lóverseny-műszó. 34. Sokat tanult. 35. Kártyabemon­­dás 33. z. H. 38. „Csakazértis " tel­em vonás. 89. ..VO ". 70. Bank­ban van (!) 72. Tenisz-játszma. 73. Rész, németül. 75. Gondoz, támo­gat. 73. Angol számnév. 78. Star­­num. 79. Láogató. II. Megrendül (a föld). 82. Buhjóslatú élütés. 83. A francia romantika nagy írója. 88. öncél. 89. O. ó. ó. ó. 90. Tamás, angol becézése. 91. Sziget, fran­ciául. 92. Állóvíz. 94. Eredet része. 95. Lehet találni belőle. 97. Kicsi­nyítő képző. 98. Mezőgazdaságunk főterméke. 100. Európai főváros. 102. A kereszt rejtvény is ez. 105. Uruguay egyik tartománya. FÜGGŐLEGES: 1. Kisfaludy ne­vében előfordul. 1. Néerk­eresztes hangsor. 3. A paprikás csirke kí­sérő étele. 4. Angliai grófság. 5. Etelka. 3. Élet. mássalhangzói. 7. Német személyes névmás. 8. Kip­... 9. Francia festő (Edouard, 1320—1881.) 10. Régi váltópénz. 11. Nagy magyar műépítész. 12. A vas vegyjele. 13. A „hala" vadon te­rem (l) 18. Leavez a füzetbe iselis­­meddie fölös ékezettel). 21. A lí­rai rekviem harmadik sora. IK. L. E. I. U. O.) 23. Komoly dolog! 24. Női név. 23. Férfinév. 27. Szabó Lőrinc utolsó kötete, és a kötet tartalma. 28. Létrehoz, megindít. 23. Az ismeretlen névjele. 30. az anyuka. 31. Csont, latinul. 33. Szemben van (!) 34. Ugyanaz, bűnt a 7-es sor. 35. A mái váladéka. 38. Tehén­ elnevezés. 41. Ausztriába ke­rült Vas megyei falu. 44. Einstein keresztneve. 43. Egyik erőművünk. 17. Levegő, franciául. 51. Mózes öt könyve. 53. Visszafolyó­­ul. 53. Gyötrelmei. 53. Tiltószó. 58. Moh!, Christo börtöne. 59. Dél­eben vé­gében fekvő sziget. 81. Tengeri vésztét. 82. Kínlódik. 84. Rongyos. 87. Utak a folyó fölött. 69. ..". okoz, pusztít. 71. Lesz káosz! 73. Rakd zsebre! 74. Leverő. 77.­­T't-e v­­ v lány? 79. öltöget. »« Nem ritkán. 83. Ugyanaz, mint a '60-as. 84. Por Ivadék. 85. indíték. 87. Esés, zuha­nás, németül. 93. Visszahozó (I). 95. Japán őslakója. 98. Peer Gynt anyja. 98. Biplán. Páratlan betűi. 99. ... Hasszán: Weber operája. 100. Kerekszám. 101. A. M. T. 103. Azonos mássalhangzók. 104. Félig avas (!). 105." Márky Sándor név­­jele. (Fenyősy Antal) MEGFEJTÉS A 16. SZÁMBÓL: Én nem értem rá magamnak örül­ni. Ember vagyok bár. erdőn kicsi ás: Csak a közös jó, min tudtam de­rülni. S miért szenvedtem, az egész vi­lág. JUTALMAZOTTAK: Fodor József: „Jelenések évei” cíny. névre dedikált kötetét nyer­ték: Dukay Barnabás Ke­vermes, Békés megye. Tóth János Dombóvár, Vörösmarty utca 9. BÚCSÚSOROK Utolsóó kötetében, lírai rekviemjében a halott ked­vest siratja Szabó Lőrinc, belezokogva a sorokba Ö­rr­aga elmúlását is: 1. és 14. vízszintes, 21. függőleges. A rejtvény három sorában elrejtett költői idézet és a 27. függőleges sor megfejtését kérjük beküldeni. Határidő: 1957. november 1. A megfejtők között 10 példányt sorsolunk ki CV ridge ,.Rege a vén tengerészről” című elbeszélő i­l­­teményéből. (Szabó Larinc fordítása, Gustave B illusztrációi.) 54 70 86 91 97 102 Andróni E­rzsébet Győr, Pannónia utca 55. Papp Tiborné Budapest. IX.. Bakáts fél­ 10. 1/18. Oláh Lajos Alsónémedi, Magyari utca 2. Szalay Boriska Budapest. II.. Gábor Áron út 63. Csillac Mihály Földeák (Csongrád m.) Alt.­­­e. Takács Albert Budapest II., Táro­gató u. 27. Horváth ,Árpád Kar­cag, Barcsé utca 6. Élet és Irodalom Szerkesztőbizottság: Bölöni György (­őszerkesztő). Fodor József. Földeák János. Goda Gabor. Illés Béla. Jankovich Ferenc. Mes­terházi Lajos (felelős szerkesztő). Rideg Sándor. Sándor Kálmán. Szerkesztőség Bp., VI., Gorkij fasor 19. Telefon­ 425—345. Kiadásért felel a Lapkiadó V. igazgatója Bp... vn.„Lenin krt. 9—11. Telefon: 221—285. Megjelenik minden második pénteken. Eaves szám­ára: Ft 2.— Előfizetés negyed évre Ft 12.—. fél évre Ft 24.—. Terjeszti belföldön a POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODA. Budapest v.. gjádó­ *41 1. Telefon: ISO—830. Előfizetés in as bs- mely postahivatalval: a) egyén» etöfitetés eseten a bi.2­0. b) körűlet* előfizetés e?»téri­a 61.0/ sz. befizetési tanon. Kéziratokat pero érzünk met é n­em küldőnk vissza. Külföldön terjeszti ■ KULTÚRA Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat. Budapest, VT., Népköztársaság útja 21. Telefon: 429—760, vagy a kultúra külföldi ké­pvi­selete* Szikra Lapnyomda. — F. v.: Kulcsár Mihály /I . Imre István kiállításából: Prücsök A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL MIIIIHIMIIIHIIIHIHMIIItlIIIHIIIIIIHIDlIlllllltfltttlIllllllllllillllllllllllllll'IMtiliMHIIHHIIIItlIHtlIlllllllltlIIIIH'tlIIHIillUri Simonfalvy Ferenc olvasónk a kezdő íróknak nyújtott segít­ség jelenlegi formáiról szólva a következőket írja: „Móricz Zsigmond. Karinthy Frigyes és több neves magyar író elég gyakran kapott fiatal korában efféle szerkesztői üze­netet: »Nem közölhető, silány önképzőköri tákolmány, ne kí­sérletezzen tovább stb.« Igaz, elsősorban rajtuk és tehetségü­kön múlott, hogy irodalmunk legjelesebb alakjai közé kerül­hettek. Mégis érdemes elgon­dolkozni azon, hogy a szerkesz­tőségek — egyébként érthető okokból — hány új tehetség­nek küldenek hasonló üzenetet. Napjainkban, mikor az irodal­mi élet még lábadozik a súlyos megrázkódtatások után, foko­zott jelentősége volna a fiatal irodalmárok támogatásának. Javaslom, hogy hirdessenek meg egy tehetségkutató pályá­zatot! Alapozzák olyan szín­vonalra ,amely kizárja a di­kt­­tánsokat. Bizonyos vagyok benne, hogy javaslatom osztat­lan tetszést arat azok között,­­ akiknek irodalmi ambíciói ] vannak, de ezidáig nem jutót falt át a nyilvánosság »kínai falán«.” Érdekes javaslatot vet Fazekas Tibor olvasónk. , A könyv a legszebb ajándék —­­ám sokat levon az ajándékozás öröméből a könyv hátsó ke­ményfedelébe bemélyített két szám: a könyv ára. Barbár el­járásnak tartom ezt a mo­­­dást. Sokkal helyesebb volna, hogyha akár a külső boltt ára, é­ akár egy keskeny — esil­­eg könyvjelzőnek is használh­ató — kartoncsíkra nyomnák rá­­, könyv árát. Nézetem szerű­­jelenlegi árjelzés kulturája jobb volna valamilyen­­ megoldást találni.” I­EH AZ ÉLET ÉS IRODALOM olvasóinak ajánljuk. Arany János balladái. Zichy Mihály rajzaival. (Magyar Helikon) Két részen kötésben 45.—. Számozott felváljon kötésben 35.­­Félbőrkötésben 70.—. Bakó József: Kapaszkodók. Regény. (Szépirodalmi) Cseres Tibor: Különféle szerelmek. Elbeszélések. (Szépirodalmi) Erdődi­ János: A nőstényfarkas. Regény. (Magve­t) Hunyady Sándor: Téli sport.­­ Nemes fém. Regények. (Szépirodalmi) Justh Zsigmond: Farmus. Regény. (Szépirodalmi) Murányi—Kovács Endre: Szenvedélyes évek. 1-2. kötet. Regény. (Szépirodalmi) Nádass József: Emberi szó. Versek. (Magvető) Soós László: Trapéz. (Az Almieri trió.) Regény. (Szépirodalmi) Takács Gyula: Színház az, Ez­üst Kancsóban. Regény. (Magvető) Tersánszky J. Jenő: Két zöld ász. Buzikán Mátyás, a hamiskártyás emlékiratai. Regény. (Szépirodalmi) KÖtVe 21.30». Kötve 19.-».. Kötve 20.—. Kötve 22.—. Kötve 20.-.­ Kötve 46.-. Kötve 11.-. Kötve 16.—. Kötve 9.30. Kötve 19.50. Minden könyvújdonságról beszámol a „Tájékoztató”. Kapható a könyvesboltokban és a hírlapárusoknál. — Ára 50 fillér.

Next