Élet és Irodalom, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-02 / 1. szám - Izsáky Margit: • A rádióban hallottuk (12. oldal) - A. G.: „A királyért…” • színikritika • W. Somerset Maugham drámája a Petőfi Színházban, rendező Szinetár Miklós (12. oldal)

Horthyék fajvédő célokra úgy kisajátították a magyar mondavi­lágot, hogy hosszú ideig senki­nek sem volt kedve ehhez a te­rülethez. Végre Komjáthy Ist­vánnak megjelent — ha csak az Ifjúság részére is­ — a „Mondák könyve”, most karácsonykor pe­dig Hegedűs Géza hangjátéka, „ Fehérlófia” lepattantotta a zárt a legrégebbi múlt arany ka­pujáról. Hegedűs Géza azokhoz a keve­sekhez tartozik nálunk, akinek fontos költői kifejezési formája a hangjáték. Rádiójátékai költői hittel teljesek — emellett, nem is olyan enyhe csúfondárosság lap­pang bennük. Az Alkesztisz, leg­­megrendítőbb perceiben kellett az ablakon bemászó nevetni halá­lon, most szép mese pedig a hegedűszóban alaposan megmond­ja a véleményét a jóbarátokról, akik nem bírják el, ha valaki különb náluk és cserbenhagy­ják a legválságosabb percben; nőkről, akik — még ha a hétfejű a sárkánnyal verekedett is meg a férfi miattuk — soha nem bocsát­ják meg, ha nem kívánta szere­lemre őket. Mindezt — hej regö rejtem _ népmonda formájában. És irgalmatlanná válik a könnyű gúnyos hang, amikor a sárkányok szolganépéről beszél, meg az izomemberről, aki száz halállal megbirkózik, de nem tud szem­benézni saját magával. Van ebben a hitregei-népmondai hangjátékban aztán máshonnan ismerős elem is. Tórem isten küldöttjének a látogatása a gye­rektelen házaspárnál hajszálra Ábrahám—Sára históriája; a vészbanyák meg a szellemlányok úgy, de úgy hasonlítanak a nornák­­ra és a Rajna pikkelyes, farkincás sellőlányaira. Mindegy. A „Fehér­lófia” hangjáték a javából, költő írta, még pedig olyan, kinek volt esze kitalálni azt, hogy a tizenkét­­fejű sárkány tizenkét feje egy­szerre morogjon, beszéljen, ve­szekedjen. Ugyan kinek jutott eszébe — rajta kívül , hogy a magnetofon ilyen csodákra is képes? A karácsonyi műsornak volt még több jó pontja: ilasek hangjátékosított novellája, a „Saf­­ranek hagyatéka”,, a békedíjas írók műveiből összeállított „Ne pusztítsák az embert seregek”, két mesejáték; „A hóból gyúrt leányka” meg a „Mese két fe­nyőről.’* És jó volt ismét hal­lani Gorkij szárnyaló szavait az emberről és a „Békesség óhajtás ”-t. IZSAKY MARGIT­ ­ rádió irodalmi műsorából Január 2., péntek. Naafm Hik­­met versei. (Kossuth 9.00) — Megtérés. Gergely Sándor elbe­szélése. (Kossuth 11.00) — Gon­dolat. A rádió irodalmi hetilapja. (Kossuth 21.00) — Megszegett sok esküvésed. Horátius verse (Petőfi 16.25) — Részlet Péchy Blanka Jászai Mariról szóló köny­véből. (Petőfi 18.25) — Esti kér­dés. Babits Mihály verse. (Petőfi 22.25) Január 3., szombat. Az öreg Dankó bácsi. Mikszáth Kálmán el­beszélése. (Kossuth 11.00) — A kertész kutyája. Közvetítés a Jó­zsef Attila Színházból. (Kossuth 19.00; Január 4., vasárnap. Vasárnap! versek. (Kossuth 11.00) — A Rá­diószínház bemutatója: Csirkefo­gók galériája. (Kossuth 15.15) — Goethe: Az isten és a bajadér . (Kossuth 17.10) — Veres Péter irodalmi levele. (Kossuth 20.10) — Fehérvirágos tavasz. (Petőfi 12.20) — Indul a bakterház. Ri­deg Sándor könyvének ismerte­tése. (Petőfi 19.15) Január 5. hétfő. Én így szeret­lek. Tyihonov költeménye (Kos­suth 21.56) — Korvin Sándor. Brassai Viktor és Józsa Béla ver­sei (Petőfi 14.50) Január 6. kedd. Hriszto Botev versei. (Kossuth 13.00) — Szüle­tésnapomra. József Attila verse. (Kossuth 17.25) — Tüzes nyíl. A Rádiószínház bemutatója. (Kos­suth 20.40) Január 7., szerda. Vasvári Ist­ván versei. (Kossuth 10.10) — Az acélt megedzik. Rádiójáték Osztrovszkij regényéből. (Petőfi 16.20) Január 8., csütörtök. Gyűlölet. Enrique Cerpa chilei író elbeszé­lése. (Kossuth 11.00) — Az isten halála. Vihar Béla verse. (Kos­suth 13.00) — Álmos délután. Tatay Sándor elbeszélése. (Kos­suth 17.45) — Hogyan mondjunk verset? Vörösmarty: A vén ci­gány. (Petőfi 16.20)" KÍNA JELENE ÉS JÖVŐJE címmel megjelent Vera Ketlin­­ezkaja könyve. A szovjet írónő hosszabb időt töltött Kínában és könyvében a legkülönbö­­zőbb oldalairól mutatja be a kínai életet. A szélvihar bemutatójá­RA KÉSZÜLNEK a Debreceni Me­zőgazdasági Akadémia színjátszói. A bemutatót márciusra tervezik, majd a megye termelőszövetkeze­teiben, nagyobb községeiben is előadják Dobozy Imre darabját. FRANCIA BALETTMŰVÉ­­SZEK LÁTOGATNAK Buda­pestre. Január 31-én az Erkel Színházban tartja bemutatkozó előadását a Jean Babüée veze­tése alatt működő tizenhat­tagú világjáró társulat, amely­nek repertoárja a francia ba­lettművészet legmodernebb irányzatát képviseli. A tánco­sok tíz előadást adnak hazánk­ban. A HAZÁNKAT ISMERTETŐ IDEGENNYELVŰ KIADVÁNYOK a jövő esztendőben gazdagabb vá­lasztékban kerülnek fogalomba. A Corvina oroszul, németül, angolul, franciául és spanyolul bocsát ki egy hazánk földrajzát, történetét, iparát, mezőgazdaságát, kulturális életét ismertető metül és angolul kézikönyvet. Né­gy kiadást ér meg a népszerű Magyarország Úti­könyv, a négy világnyelven pedig közreadják a Balatoni kalauzt és a Visegrádi kis képeskönyvet. FAIZ AHMED PAKISZTÁ­NI KÖLTŐT, a Béke-Világta­­nács tagját aki részt vett az ázsiai és afrikai íróik taskenti értekezletén, az ún. nemzet­­védelmi törvény alapján letar­tóztattak. PÁRIZSBAN ODAÍTÉLTÉK az év utolsó jelentős irodalmi díját. Az ún. Nagykövetek dí­ját a francia fővárosba akkre­ditált nagykövetek adják, Charles Corbin, volt londoni francia nagykövet elnöklete alatt. Az 1958-as díjat Joseph Kessel, a híres riporter és re­gényíró, A repülőtiszt szerzője nyerte el legújabb regényéért, Az oroszlán-ért. JOHANNES SZONETTJEINEK R. BECHER első nyu­gatnémet kiadása most jelent meg Düsseldorfban, a Progress Verlag Johann Fladung gondo­zásában. A kötet a nagy német költőnek 1913 és 1955 között írt verseit tartalmazza. A NÉPTÁNCOSOK BEMUTATÓ SZÍNPADÁNAK legközelebbi té­­mája: a cigány táncok. Fővárosi és vidéki együttesek cigánytánc fel­dolgozásait láthatja és vitatja meg a bemutató színpad közönsége. A VARSÓI MAGYAR KUL­TURÁLIS INTÉZET nagysike­rű mesedélutánt rendezett a varsói gyermekeknek. Bemu­tattak több magyar diapozitív mesefilmet, amelyeket az inté­zet munkatársai lengyel nyel­ven ismertettek. A mesedél­utánt közkívánatra sorozato­san megismétlik. HEINRICH HEINE halálának századik évfordulóján a Német Demokratikus Köztársaság iro­dalmi díjat alapított, lírikusok és publicisták számára. Ez évben a lírikus-díjat Max Zimmeringnek, a kiváló költőnek, a Német Írószö­vetség első titkárának ítélték oda. A publicista díjat Bruno Kaiser­­nek, a német szocialista irodalom tudós munkásának adták ki. BORISZ POLEVOJ legújabb regényét, a „Távol a fronttól“, a Znamja folyóirat folytatások­ban közli. Polevoj új regénye egy, a német megszállók által szétrombolt szovjet textilgyár újjáépítéséről, az újjászülető szocialista életről szól. A DECEMBER 27-ÉN MOSZKVÁBAN MEGNYÍLT francia könyvkiállításon beje­lentették, hogy Tbilisziben, a Grúz Szovjet Köztársaság fő­városában kilenc, eddig telje­sem ismeretlen Balzac-levelet találtak. A LENGYEL ÍRÓSZÖVETSÉG IX. KONGRESSZUSÁN 800 tagot képviselő 74 választott küldött vett részt. Megnyitó t­ins­ki kulturális és beszédet T. Ga­­művészetügyi miniszter mondott. A mai tárgyú könyvek jelentőségéről beszélt, BENJAMIN BRITTEN új gyermekoperáját az „Özönvíz”­­et, nagy sikerrel mutatta be az English Opera Group a londoni Southwark katedrálisban. Noé egész állatseregletének felvo­nultatásával a szerző újszerű, rendkívül frappáns zenei hatá­sokat ér el. A különböző szere­peiket két felnőtt énekestől el­tekintve gyermekek alakítják VEZETŐ ANGOL KRITIKUSOK Irányítása mellett zenekritikai tan­folyam indult egy londoni zene­iskolában. A részvevők közösen meghallgatott hangversenyekről és operaelőadásokról írnak kritiká­kat, amelyeket azután a tanfolyam keretében részletesen megvitatják ezenkívül elemeznek az angol sajtóban megjelenő zenekritiká­kat is. Ezzel a kísérlettel kívánják az angol zenekritika jelenlegi igen alacsony színvonalát fejleszteni. A VIDÁM SZÍNPAD több­ször elhalasztott premierjét végérvényesen január 9-én tartja. Címe: „Százhúsz éven aluliaknak“. A kabaréműsor keret­játékát Kellér Dezső írta és Zsudy József rendezi. BUDAPESTRŐL 33 TAGÚ CIRKUSZEGYÜTTES utazott Lipcsébe. Az együttes hat hétig vendégszerepel a Német De­mokratikus Köztársaságiban. Jr­ „A királyért..." W. Somerset Maugham drámája a Petőfi Színházban Maugham értékekben — ás ellentmondásokban — bő­velkedő életművéből jellegé­ben emelkedik ki ez a harmin­cas évek közepén írt és játszó­dó dráma, amelyben a maug­­hami „hagyományos realiz­mus’­ lényegében kritikai realizmussá izzik. A darab tán legellenszenvesebb figurájá­ban, Ardsley ügyvédben az író megmutatja, hogyan egészí­ti ki egymást a tejbegríz-sza­­gú pacifizmus és a militariz­­mus az orra hegyén túl nem látó, csalárd illúziók között élő angol nyárspolgárban. Ardsley az egyik percben ter­mészeti törvénynek tartja a háborút, amit „emelt fővel’“ kell elviselni, a másik percben — miközben irodájában em­beri sorsok zuhannak tragi­kumba, szép remények törnek össze csörömpölve­­, bé­kességről, becsületről és ehhez hasonlókról prédikál az iroda­ajtón túl, a teától párolgó sza­lonban ... Tán egyetlen mű­vében sem világította meg ennyire Maugham az erkölcsi fogalmak társadalmi értékét és mértékét, mint ebben a drá­mában, amelynek befejezése tragikum persziflázs, a „God save the King” e félőrült lány ajkán­... Annak ellenére azonban, hogy A királyért ... számos „tiszteletreméltó“’ illúzió mögé mutat, s meztelenre vetkőzte­­ti az angol átlag­polgár tra­gikus ostobaságát az élet, a társadalom nagy kérdéseivel szemben, e drámának vannak világnézeti, társadalomszem­léleti korlátai, amelyek mű­vészi erejét is gyengítik. Az világosan kiderül az Ardsley­­ház terraszán és szalonjában lezajlott 48 óra alatt, hogy nem csupán a háború emléke az, ami menthetetlenül tönk­reteszi ezeknek az embereknek az életét, hanem, hogy van va­ A MAGYAR HELIKON Monu­menta Hungarica sorozatában leg­közelebb Kálti Márk Krónikáját jelentetik meg. Ezt követi Bonfini Mátyás királyról írt híres mű­ve. A sorozat további terveiben szerepel Szerémi György Ma­gyarország romlásáról című könyve, Sepsi Csombor Márton­tól az Europica varietas — az első magyar útleírás Nyugat-Európáról _ Istvánffy Miklós Végvári harcok című kötete, továbbá a magyarországi Corvi­nák albuma. Az utóbbit a Széchenyi­sége állítja könyvtár munka közös­össze,­lami mélyebb, nagyobb baj a társadalomban is; valami, ami nem engedi, hogy legalább a fiatalok, az egészségesek boldogok legyenek. Lois — Ardsley legfiatalabb lánya —, fiatal is, csinos is, egészséges is, mégis el kell adnia érzel­meit és vágyait, ha azt akarja, hogy élete ne fulladjon sivár szürkeségbe. És Sidney-nek, a család megvakult fiának meg­rázó vallomása nemcsak a há­borút gyűlölteti meg, hanem a nacionalizmust is. S mégis, Maugham nem tudott követ­kezetes lenni saját bátor és mély meglátásaihoz és Howard Bartlett-nek, Ardsley vejének alakjában egy olyan figurát hoz be a drámába, amellyel igyekszik „jóvátenni“ azt, hogy oly sokat láttatott meg az imperialista háború és a kapitalista társadalom sa­játos konfliktusaiból. Bartlett ugyanis az „alsóbb néposztály” képviselője, farmer, aki hasz­not húz minden zűrzavarból, tehát a háborúból is; ellen­szenves, mohó fráter, aki még szerencsétlenebbé teszi majd az országot, mint az Ardsley­­félék. A királyért... eszmei mondanivalója tehát az, hogy az angol társadalom örök időkre elvesztette a békés, boldog, tartalmas élet lehető­ségét, aki a királyban és mi­nisztereiben, a hivatalos poli­tikában bízik, az nevetséges illuzionista, de „alulról’“ sem várható semmi jó; az élet vég­letesen rosszá vált, az érté­kek mind elvesztették egyko­ri funkcióikat. Olyan polgár vallomása ez a dráma, aki tisztában és torkig van osz­tályostársaival, de nem lát túl osztálya korlátain. A Petőfi Színház szép, ne­mes, mértéktartó előadásban mutatta be Maugham - ját — szinte egzotikum­ba ment, hogy az előny nem volt semmi egzó semmi trükk, semmi rá technikai effektus. A tí­zes, fiatal Szinetár Miké­dezése finoman utalt a bizonyos rokonságára . Három nővéré­vel (Mi ugyan külön tanultnál arról, miért nem haso királyért... a Három nő s a finom, rezdüléken­ nyalatos stíluson belül különösen az előadás felében — megtalálta a lelő hangsúly- és tém­ tásokat /A Neográd u tán kissé túlgazdag, a­ környezetet ábrázoló cí­nek keretében játszódó­­ ci mű szereplői közül e ban Dayka Margit emi ki; az ő Mrs. Ardsh még él valami azokból angol középosztálybeli anyákból, akiket Ma látni szeretne kortársai__ Kiváló volt Bánky Zsuzsa fél­őrült Ere-je és Mádi Szabó­­ Gábor vak Sidney-je, s pom­pás, realista ábrázolást adott Simon Zsuzsa egy öreg, gaz­dag, kéjenc tyúkeszű felesé­gének szerepében. Agárdy Gá­bor, Csákányi László, Já­vor Pál, Gellért Lajos, Gor­don Zsuzsa, Temessy Hédi hí­ven illeszkedtek a mű atmosz­férájába. Szereposztási téve­dés volt viszont Solti Berta­lanra osztani Ardsley ügyvé­det. Nagyon tanulságos volt — Nemes László fordításában — magyarul is bemutatni Somer­set Maugham-nak ezt a drá­máját, amelynek sok problé­mája ma is változatlanul ak­tuális. A. G. A LÁMPAVAS (Folytatás a 4. oldalról) vasnak verte oda, mikor még nem volt vil­lany. Azóta sem használjuk semmire, csak ott van és én nem bírom nézni. — No, ne bolondozzon, csak nem attól fél?._ — De igen. Attól félek éppen, hogy egyszer felakasztom rá magam. Valahányszor ráné­zek, mindig valami erős ösztön hajt, hogy menjek a ruhaszárító kötélért. Ma reggel is nekiláttam, hogy kihúzzam, de úgy látszik, be­rozsdásodott Meg sem tudom mozdítani a ha­rapófogóval. Kenyeres nevetett. — Jól van, Bagyuláné, kihúzzuk egyik nap. — Csakhogy én most akarom ám, mert nem állok jót magamért úgy felbosszantott ez az átkozott kotlós. Látja, remeg minden porci­­kám. A háziasszony miéig sokáig erősködött, míg Kenyeres engedett. Úgy, ahogy volt, házikö­penyben megindult, hogy az asszonyt megsza­badítsa gyötrelmeitől. Stokedlit állítottak oda, hogy ne kelljen a tisztára sikált ülőkére lép­ni. A művelet nem volt egyszerű. A szeg nem akart engedni, hiába cibálta Kenyeres a ha­rapófogóval. Szemébe hullott a lepattogzó rozsda, a stokedli táncolt alatta. Kenyeres nem volt az ilyen testi feszítéshez hozzászok­va. A verítéke folyt, köpenye és hálóinge szétnyílt a szőrös mellén. A sikertelenség fel­dühösítette, ráncigálta, cibálta minden erejé­vel a szeget Végre a rozsdás vas elpattant és a harapófogóval, a rozsdás szeg csonkjával a kezében, az ajtó felé billent. Dalt stokedlistül és ha Bagyuláné el nem kapja erős karjával, véresre verheti fejét a folyosó kövezetén. Az ajtófélfába így is beütötte annyira, hogy eszméletlenül maradt az asszony karjában. Az asszony becipelte nagy nehézségek közt a szobájába és ágyára fektette. Délutánra ki­nyitotta a szemét, mely alatt mély karikák keletkeztek, de szóra nem tudta bírni sem Ba­­nyuláné, sem az orvos három napon keresz­tül. Az özvegy egész idő alatt könnyezett, és úgy érezte, szemrehányóam néz rá a szeren­csétlenül járt lakóra. Neki magá­nak volt hát legnagyobb a meglepetése, mikor harmadnap nyugodt, egy cseppet sem töredezett hangon szólalt meg. — Üljön le egy kicsit, Bagyuláné, mondani szeretnék valamit magának. Az özvegyet félelem fogta el és engedelme­sen leült. — Tudja, min gondolkodom én itt magam­ban? — Honnan is tudnám, drága tanár úr. Az isten bocsássa meg nekem. — Azon — folytatta Kenyeres —, hogy ha maga is úgy ak­arja, én ezentúl odaadom ma­gának a fizetésem felét, vagy ha szükséges, még többet is. Maga pedig ellát engem teljes koszttal, meg a fehérneműmről is gondosko­dik. Nem kellene akkor magának a csirkék­kel vesződni, meg kofáskodni, hanem kimen­ne az én pénzemmel a piacra, és megvenné, ami szükséges. Amit maga éppen jónak lát, mert én nem szólok bele, hogy mire költi a pénzt. — Hogy én a tanár úr pénztárcájával jár­nék a piacra. Szentisten! Mint az úriasszo­nyok, vagy olyan ház­vezető féle nagyságok! Csak turkálnék a kofák holmijában! Jézusmá­­riám! Ne is mondja, tanár úr, ugye csak viccel? — Dehogy viccelek. Eszemben sincs. Gon­doltam, miért ne legyünk mi egymás haszná­ra,­­ha lehetünk? Nem igaz? — Hát persze, hogy miért ne legyünk, ara­nyos tanár úr, az isten áldja meg a szívét... Bagyuláné szeméihez emelte a kötényét és hangosan zokogott. — No, jól van, ne búsuljon — türelmetlen­kedett Kenyeres, mert az ilyesmit aztán nem szerette. — Dehogy búsulok, angyalom, tanár úr. Inkább a boldogság szakadt rám. Mert azé itt már csak a világ, aki az államtól kap fizetést. Minden más csak gürcölés, tudom én! Én ne tudnám, hiszen vasutasné voltam! Újévi köszöntő Keszthelyi Zoltán soraival üdvö­zöljük az újesztendőt: Mint a hívő az ég nevét, oly hittel Suttogom én nem-változó neved. ». vízszintes, 1». függőleges. VÍZSZINTES: (Kétbetűsek: 7., AK, KI, TC.) — 3. Járom. 5. Aka­rat nélküli emberek. 9. A versidé­zet első sora. — 13. Sziget-köztár­saság. 14. Felfuvalkodottság. 15. Háziállat. 17. Kutatók, motorok. 18. . . . Gray arcképe. 19. Ennyien vannak a gonoszok. 20. Visszavet. 22. ... di Chamounix: Donizetti operája. 23. Volt magyar várme­gye. 24. Madárbörtön. 26. Serdülő korú. 28. Török férfinév. 29. Magot szór. 31. Régi súlymérték. 32. El­halványít. 33. A képváltozás idején ezzel zárják el a vetítőgép objek­tívjének a nyílását. 35. Az össze­adás szava. 36. Művészet, latinul. 38. Főtáplálék. 39. Ezen a hegyen van a világ legnagyobb csillagá­szati távcsöve. 43. Veszteségek. 44. Vadon termő gyógynövény. 46. A Vasgyáros írója. 49. Kacat. 50. Amellett, németül. 51. Gyerekesen. 52. Vágta (a tésztát). 53. Fiatal há­zasok. 54. Helyben. 56. Visszafelel. 57. Terhek, rakományok, angolul (LOADS). 58. A hideg szaka. FÜGGŐLEGES: (Kétbetűsek GA, Ah, Ed. TE.) . 2. Pilóta ,re­pülő, idegen nyelven. 3. Trója má­sik neve. 4. Koros, vén. 5. Csomó. 6. Fejbekólint. 7. Egyiptomi isten­ség. 8. Michaelis keresztneve. 10. Angol író (Edmund, 1831—94). 11. Ezen a szent helyen. 12. Kénysze­rítve van valamire. 13. A versidé­z A rejtvény két sorában elrej­tett versidézet megfejtését kér­jük beküldeni, lehetőleg levelező­lapon. Határidő: 1959. január 10. — A megfejtők között tíz példányt sorsolunk ki KESZTHELYI ZOL­TÁN ,­Én mondom tovább’! című verseskö­tetéből.) Het második sora. — 1«. A Kiklá­dok egyik szigete (Apollon terem­tette az Argonauták megmentésé­re). 20. Fordított számnév. 21. Jó­­kedvűek. 23. Magyar Államvasu­tak. 24. Rejtvényt fejt. 25. A föld­re gyűr. 26. Égési termék. 27. Nyelvtani fogalom. 28. Névelők! 30. Vidék. 31. Eltulajdonít. 34. Bé­kamagzat. 37. a Balaton lefolyása. 38. Vissza, érdektelen. 40. Magyar Optikai Művek. 41. Vattával ki­töm. 42. Valamiről leszakadó. 44. Atya, latinul. 45. A fűtés eredmé­nye. 47. Fővárosa: Katmandu. 48. A tőzeg másik neve. 50. Pihen a gulya. 54. In­das, összevonva. 55. Azonos mássalhangzók. (Fenyősy Antal) Megfejtés az 50. számból: A leg­jobb lónak is kell az ostor, s a legokosabb embernek is a jóta­nács. JUTALMAZOTT AKI Sólem Aléchem: „Tóbiás, a tejes­ember” című könyvét nyerték: Schuchmann Károlyné, Balassa­gyarmat: dr. Molnár Rezső, Pécs; Káposzta Lajos, Tokaj; Takács Já­nos, Zalaegerszeg; Gábor Jenőné, Cegléd. — Bozóki György, Hor­váth Imre, dr. Kányádi Gabriella, Rubóczky István és Fehér Jenő budapestiek. — A jutalomkönyve­ket postán elküldjük. Megjelenik minden pénteken.­­ Szerkesztő bizottság: Bölöni György (főszerkesztő), Fodor József, Goda Gábor, Ilés Béla, Jankovich Ferenc, Kardos László, Mesterházi Lajos (felelős szerkesztő) Aldee Sándor, Sándor Kálmán. - Szerkesztőség: Bp., V., Nádor utca 31. - Telefon: 111-424. - Kiadásért felel a Lapkiadó V. Igazgató és Bp. VTI. Lenin krt. »-11. - Telefon: 221-235. - Egyes szám ára- Ft 1­50 Elő-* fizetés negyed évre Ft 18.-, fél évre Ft 36.-. - Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.) és bármely postahivatalnál szám: egyéni 61,210. Közületi 61,066. - Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Külföldön terjeszti a KULTÚRA Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat. Budapest VT - rspkk­czámla- Nénköztár útja 21. Telefon: 429-760, vagy a KULTÚRA külföldi képviseletei. - Szikra Lapnyomda. F. v.t Kulcsár Mihály. P­­ P

Next