Élet és Irodalom, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-17 / 16. szám - Szabó György: • könyvkritika • Papp László versei: Borkóstoló (Magvető) (8. oldal) - Ladányi Mihály: • könyvkritika • Katajev ifjúsági regénye: Tanya a pusztán (Móra) (8. oldal) - Pál József: Agronómuslány beszéde fiatal társaihoz • vers (8. oldal) - Simor András: • könyvkritika • Pérez Galdós regénye: Dona Perfecta (Európa) (8. oldal)
Első önálló verseskötete gazdag anyaggal győzhet meg bennünket arról, hogy Papp László mondanivalójában az egyensúly, a nyugalom, a magába zárkózás, formában pedig a hagyomány ösvényén halad. Gazdag élményanyagából csak az ragad meg és alakul verssé, ami a magános, városba szakadt, gyorsan férfivá érett költő harmóniaáhításáról és arról a külső világról szól, mely ezt a belső nyugalmat kialakulni gátolja. Ám korántsem olyan nagy a nyugalom a mélyben, mint ahogy azt a felszín mutatja! A kritikus, ha nem téveszti meg a külső, váratlan átalakulásnak lesz tanúja: az első ciklus néhány — a „békési földön“ töltött nehéz gyermekkort az ifjúság himporával borító — verse után a nagyváros korma és füstje száll a sorokra, s egycsapásra kesernyés lesz hang, elvágyódó és csendesen a berzenkedő a mondanivaló. Egyre feltűnőbben érződik valami ellentmondás a külső világ és a költő „belső vára" között. Egyéni nyugalom és megbékélés vágya buzog egyik oldalon, másik részről pedig a visszahúzódást minduntalan megzavarja és akadályozza valami. Papp László a faluból már kiszakadt: az a közösség nem az övé, legfeljebb gyerekkori emlékeiben él. A citerázó-énekelgető korán elhalt apa, foltos ruhák, a gyilkos vén a Körös, a kék tavaszi ég alatt csendben termő hazai táj csillogóvá kövesedett emlék csupán, s csak néha-néha üzen levél, vagy hazai csomag alakjában. Az új közösséget a nagyváros kínálja, de a költő még nem érzi magát otthon benne A falu messze tűnt, a város idegen. Ezt árasztják magukból a versek. Mert mit kínál környezetül a Város? Kopott, kopár kis hónaposszobámban Hajtom naponta álomra fejem, Nem hiszek már a hangzatos csodákban, Tudom, mit ér a múlt és a jelen. (Józan szemekkel) Olvassuk végig akár a Villanások, akár a Rajzok, ceruzával ötletforgácsait: a „harapós világ”-ba „világgá ment pásztorfiú" tétován és riadtan álldogál egy csomó extremitás: a kudarcokról valló artistanő, a négygyermekes részeg férfi, a napfényben sütkérező béna koldus, a vagány, a kisemmizett, pók unokától a forradalmat féltő „káder’’, a méltatlanul feljebb került főosztályvezető és a „buta lektorok’ előtt. A „garabonciás" csak ennyit lát meg Budapestből, s megcsömörlik ettől a világtól, a bűn, a képmutatás, a zavar városától, s egyedül érzi magát. („Akit hívnak a csillagok’ — írja egyik versében —, az „Próbálja meg a lehetetlent, Próbáljon győzni egyedül.”) Ebből a világból az emlékezés, a szerelem és a mese kínál utat a menekülésre. A Városban magáncsap sétálgató idegen tartását veszi fel és álmodozásban keres kiutat. „Tündéri tájakon“ száll egy ciklus és a megnyugvó, küzdelmet feladó, békés szerelem verseit a „Pillangókergető” gyerekhez írott sorai követik. Ismét a gyerekkori képei tűnnek fel, de most már csak a megszépítő messzeség hatása látszik. Megszületik a mesében oldott idill: Édesapám a kútnál Rárót itatja. Édesanyám benn a Tüzet meggyújtja, Fő a vacsora — Hallod-e cica. Sicc le a kisszékről: Én ülök oda! (Körös-parton.) Vagy: Legeltetem éds’anyámnak Aranypihés kislibáit. Óvom őket mindahányat, Kézbeveszem améh sántít. (Libapásztor-mondóka.) A kötet végén pedig feltűnnek a borversek: „petőfieskedő’‘ fordulatokban — nem éppen váratlanul —, a kiábrándultsággal és keserűen kedélyeskedő „bölcselkedéssel“ találjuk magunkat szemközt. Mi az oka egy mai fiatal költő műveiben ezeknek az anakronisztikus jelenségeknek? A már fent elmondottak azt az érzést látszanak erősíteni, hogy Papp Lászlónak bármennyire is igényesen — és érdeklődve kutat az életben — még korántsem sikerült olyan világképet kialakítani magában, amely egységben, egészben, előremutatóan segítené és igazítaná el az ezernyi jelenség között. Ezért tolulnak a versekbe részletek, melyek nem is részletigazságok, inkább félrevivő érzésvilághoz tapadó, feldolgozatlan jelenség-darabkák. A mágnes, mely a magához rántja őket, a falu és város ellentétének érzése. Csakhogy ez csalfa érzés: az idő éppen ennek feloldásán és nem elmélyítésén dolgozik. Hogy illuzórikus ez a kísérlet, az irodalom finom műszere is pontosan mutatja. Egyszerűség helyett egyszerűsködés jellemzi ezeket a verseket, amelyek a „népi" írók formai eredményeit is hátrafelé lépik át. (Jó példák lehetnek erre a Gyilkos folyó, Dióskifli és a Tervezgetés ) A kötetből — úgy véljük — pontosan kitűnnek Papp László művészi elvei is és ezek az elvek önmagukban helyesek, hiszen a valóság feltárásához az egyszerű, nyugodt, elsősorban a múlt század hagyományait folytató forma is segítséget adhat. De in concreto a tartalom és a forma kérdései soha nem választhatók ketté: a darabokban látás költői nyersanyagát semmiféle bűvészet nem varázsolhatja nemesfémmé. A kritikának nem szabad (s éppen induló fiatal költőnél nem erőszakot tenni az igazságon, s elkendőzni akár az eszmei mondanivaló, akár a formai megoldások hibáit. Ez utóbbiak kimutatása segíthet igazán a fiatal Papp Lászlónak, s térítheti őt helyesebb költői útra. A hamvas lírájának, Cseresznye a Békési földön ragyogó színeinek, a Volt egy legény magabízásának útjára — kötetének Ígéretes darabjai által már oly biztatóan mutatkozó irányában. (Magvető Könyvkiadó.) SZABÓ GYÖRGY BORKÓSTOLÓ Papp László versei 'sssrs/w/sss/ssssssssssssssssssj» Olasz film. Bemutató: április 23. 14 éven alul nem ajánlott. SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSs \KZ PÁL JÓZSEF: Agronómuslány beszéde fiatal társaihoz Még egy pillantást mögénk. Utolsót. Mint aki már bevetett, gazdag termést hozott földjeiről tekint vissza, hátra az ugar, az aszály és a dézsma idejére borzongva s bőrén érzi még az ütést: onnan nőttünk ki s köves földre hulltunk teremni. Csorba tégláktól lihegő üres telkekre kidobált kékmázas fazekak közt s az uradalmak kopár, száraz tehénlepényt nyíló legelőin cseperedtünk. Ne csodáljátok: sápadt, beesett volt az arcunk, szemünk meg mély és lázas. Mint az éhes gyerek szeme. Csak a pályaudvarok, piacok, nagy csarnokok ismerték talpunk bőrét, mint anyánk festett ingünket. Ez marad el mögöttünk: ez a kor és nem a táj, nem az ember. Nézzétek csak, hogy nőnek ki a gyáraink. Egyik után a másik. S ahogy nőnek, úgy tűnnek el sorra a csárdák és a cselédlakások, és ahogy nőnek, úgy lesz a tető büszke fejünk felett mind magasabb, hogy járhassunk már kiegyenesült derékkal. Tanya a pusztán Katajev ifjúsági regénye Szülők, tanítók, könyvtárosok számára állandó gondot okoz az ifjú olvasók igényeinek kielégítése. Az új nemzedék szinte ugyanazokat a könyveket kapja kézhez, amiket a szülők olvasgattak valamikor. Lámpással kell keresni azokat a műveket, amelyek az ifjúsági szocialista nevelést segítenék. A Távolban egy fehér vitorla szerzője új könyvében egy tanár alaposságával törekszik arra, hogy ne csak izgalmas történettel szórakoztassa el ifjú és idősebb olvasóit, hanem társadalmi és történelmi ismeretekkel is ellássa. Vaszilij Petrovics tanár és fiának története egyaránt tanulságos és szórakoztató bármelyik korosztály számára. A történet keretein belül kibontakozó, a század második évének munkásmozgalmait bemutató körkép az ifjúságnak új, az idősebbeknek emlékezetes — bár a cselekmény eléggé egyszerű. Katajev nem is izgalmas kalandok leírásával óhajtja kiérdemelni ifjú olvasói figyelmét. A gyermekeit nagy fáradsággal nevelő özvegy tanár, Vaszilij Petrovics Lev Tolsztojról tartott emlékbeszéde után állástalanná válik. Rosszhírű magániskolához kerül, ahol mágnásifjakat kell tanítania. Mielőtt elfoglalná állását, megtakarított pénzéből megvalósítja élete nagy álmát: két fia társaságában beutazza a történelmi kultúra nagy városait. A regény e részében mutatja be Katajev a század második évtizedének egyre erősödő munkásmozgalmát és az 1905-ös oroszországi forradalom után külföldre emigrált forradalmárokat — s mindezt a tanár idősebbik fiának, Petyának az élményein keresztül. Ebből adódik a könyv egyik jelentős érdeme: egyszerű eszközökkel eleveníti fel a kort, s az ifjú olvasó többet tanul a könyv néhány oldalából, mint számos iskolai történelemórán. A regény második felében kevésbé útirajz jellegű, komponáltabb és izgalmasabb történet bontakozik ki. Az európai körutazásról visszatérve — miután második állását is elveszti — Vaszilij Petrovics gyümölcsöst és tanyát bérel a város közelében. Itt lesz — kezdetben tudtán kívül, később tudtával — az odesszai forradalmár találkozóhelye.munkásvezetők A történet főalakja. Vaszilij Petrovics humanista, igazságért rajongó lélek, aki képtelen megérteni, hogy idealizmusával nem nyerhet csatát. Igazságszeretete viszi közel a forradalmi mozgalomhoz, de mindvégig talajtalanul lebeg a világban, kiszolgáltatva társadalmi dzsungel törvényein nek. Fia, Petya akkor serdül ifjúvá, amikor Vaszilij Petrovics vagyoni helyzeténél fogva már a szegények kasztjához tartozik, s részben ennek, részben egy koraérett munkásgyerek barátságának következtében már olyan emberré alakul, aki cselekvően vesz részt a forradalmi mozgalomban. A regény epizódalakjaiban Katajev sikerrel ábrázolja a forradalmár munkásosztályt — harcuk izgalmas élményként bontakozik ki az olvasók előtt. Egyszerű, szép stílusa, nemes pátosza mindannyiunk kedves élményévé teszi a könyvet. (Móra Ferenc Kiadó.) LADÁNYI MIHÁLY A SZÁZ ESZTENDEJE SZÜLETETT Sóféra Aléchem emlékét április 11-én nagyszabású műsoros esttel ünnepelte meg az Országos Béketanács és a Magyar Izraeliták Országos Képviselete. A Goldmark-teremben rendezett esten — Szakasits Árpád bevezetője után — Gergely Sándor és Sós Endre méltatták a nagy író életművének jelentőségét, rokonszenvét a forradalmi mozgalmakkal. Az emlékest művészi műsorában Várkonyi Zoltán, Agárdy Gábor, Kelen Dóra és Róbert Mária adtak elő könnyesen kacagtató elbeszéléseket Aléchemtől. Osváth Júlia, Sólem Kürti Éva és Réti József énekszámokkal szerepeltek, a magát erre az alkalomra sextettre kiegészítő Weiner-vonósnégyes pedig Prokofjev, Ernst Blach és Sosztakovics-műveket adott elő. A Sólem Aléchein-estet Gál György Sándor konferálta végig, szellemesen. SARTRE nyomdába adta „A dialektikus gondolkodás kritikája” című művének első kötetét. Forgatókönyvet ír Freud életéről és színdarabot „Szerelem” címmel. DARÁZS ENDRE: Néni, az Avar utcából Akár az idős fa, Akit krétával jelöltek meg kivágásra És minden hajszálgyökere érzi: Néki Már csak néhány napja lehet hátra És egy korareggel Tempós lépésekkel Jön az irtáson át A kucsmás favágó — Minden gyökere Még e világ Hasadásaiba, repedéseibe, Még szívósság köti ide, Makacsság És némi hit — Várjon csak rá a magasság, Míg el nem végezte földi dolgait, A sovány, göcsörtös lábak, Akárcsak kapaszkodó gyökerek, Szívósan a valóságban állnak S amiként a lappangó szél, Bujkáló büdés Reszketteti az ágakat, a kezeket S a kicsinyke fej, Akár öreg fán a megtépett korona, Egyre csak bólong Tele gondjaival és gyötrelmeivel Ide és oda. Nyáron esküdne egyetlen fia — Talán ez az öröme Lesz az utolsó, Csak addig ne koppanjon e ház köveire Az olcsó koporsó — Mennyi mindent: Gyűrűt, virágot, menyasszonyi fátylat E koporsó a sírba magával ránthat S egy jövendő tűzhely melege Hűlne ki egyidőben vele És csak megmaradt, kevés Lángja égne, mint magányos gyertya, szerelem A kopár temetői köveken — A gond. Könnyen kioltja — Sokba kerülne a temetés. így: Fogózva most a valóság sűrű talajába, Töprengések között Csak a nyarat várja. Júniusi napként lobbanjon fel a frigy S előtte lesz még a fia öröme: Akárcsak éltető nedvekkel, megtelik vele S aztán, Már rá borulhat a köd. Most csupa kérés ül Kicsi, szürke arcán: Kegyelmezz még beteg szív és rohanó idő — Csak eddig tartson ki e mécsesnyi erő, Míg beérik egyetlen gyümölcse S végül Jaj nélkül zuhan a földre. DONA PERFECTA Pérez Galdós regénye A spanyol irodalom népszerűsége az elmúlt két esztendő alatt rendkívül megnövekedett Magyarországon. Igényes és egyre növekvő műfordítógárda igyekszik pótolni irodalmunknak e téren meglévő hiányosságait. Már Benito Pérez Galdós neve sem ismeretlen az olvasók előtt. A XIX. század legnagyobb spanyol írójának művészetét, a történelmi regényíró Pérez Galdóst jellemzően képviseli a közelmúltban megjelent Zaragoza ostroma. Újonnan kiadott munkája, a Dona Perfecta Pérez Galdós társadalmi vonatkozású művei közül való. Irányregény, támadás feudális patriárkalizmus világa ellen. Témája hagyományos: egy kisváros reakciós erői megakadályozzák két fiatal szerelmes házasságát. A szerző számára azonban nem is a cselekmény a fontos, balzaci célkitűzésű munkájában egy fiktív várost teremt magának (mint Eötvös Taksony vármegyét), amelynek lakói: a vallásért, s még inkább a penitenciárius úrért rajongó dona Perfecta, don Inocencio, a pap, Caballuco bérgyilkos és a többiek a pusztuló spanyol feudalizmusnak erőszakos, mindenre elszánt képviselői. Elsősorban a kiváló környezetrajz, a kisvárosi légkör igényes visszaadása, s Pérez Galdós regényt szerkesztő erényei teszik a Dona Perfectát jelentős alkotássá. A XIX. század spanyol regényíróinak kedvelt témája az elmaradt vidék, ahol feudális kiskirályok, fontoskodó papok uralkodnak. Azonban Pérez Galdós kritikája keményebb kortársainak állásfoglalásánál, nem érezzük a Mikszáthra emlékeztető anekdotázó szánakozás hajlamát, mely ott kísért a kor íróinak műveiben. Dona Perfecta szerzője könyörtelen a hőseihez, ha a valóság így követeli. Szemléletében a XX. század romantikával szakító kegyetlenségét érezzük felbukkanni. Nem véletlen, hogy előfutára a spanyol irodalmat újra világirodalmi tényezővé emelő 98-as nemzedéknek. Kár, hogy regényének művészi hitelét némiképp gyengíti a cselekmény fel nem oldott célszerűsége, Pepe Roy, a Madridból jött fiatal mérnök túlságosan polemizáló és szerelmének, Rosarionak felületesen kidolgozott, vérszegény alakja. A Dona Perfecta azonban hibái ellenére is jelentős könyv, drámai lendületű olvasmány, s írójának a legnagyobbak kell szégyenkeznie.mellett sem Békéssy Gábor gazdag fordítói anyaggal adja vissza Pérez Galdós stílusát, elkerüli a spanyol körmondatok buktatóit, finoman érzékelteti a leírás nyelvi humorát. Az ízlésesen kiállított könyvet Herceg Gyula értékes utószava zárja, amely elsősorban a korról fest jellemző képet, a XIX. század második felének Spanyolországáról. (Európa Könyvkiadó) SIMOR ANDRÁS