Élet és Irodalom, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1961-04-07 / 14. szám - Martyn Ferenc: Don Quijote • kép (12. oldal) - Csuka Zoltán: A versbe írt csend költője • A világ minden tájáról • Ács Károly (12. oldal) - G. É.: A mai magyar költészet sajátos értelmezése • A világ minden tájáról (12. oldal) - Gyertyán Ervin: Vádbeszéd és requiem • vers (12. oldal) - Izsák József: „Mindenkinek a magáét…” (linó) (12. oldal)
Martyn Ferenc: Don Quijote Az újvidéki Fórum könyvkiadó tanácsa nemrég hozta meg döntését az 1960. évben megjelent legjobb jugoszláviai magyar irodalmi mű megjutalmazásáról. A Híd 200 000 dináros irodalmi díját idén Ács Károly költő és műfordítónak ítélte a kiadói tanács Csend helyett vers című verseskötetéért. Ács Károly a háború után feltűnt új jugoszláviai magyar költőnemzedék egyik halk lírájú énekese. Nem tartozik a termékeny költők sorába, de minden során megérződik a belső gyötrődés és műgond, a csiszoltság, az erős formaérzék, a művészi igényesség. Költészetéből természetszerűen tükröződik a környezet és társadalom, a mai jugoszláv költészet útkeresése, új forma és a belső tartalom felkutatása. Ács Károly az új jugoszláviai magyar műfordító nemzedéknek is tagja, s már eddig is nem egy mai szerb-horvát és szlovén költő líráját tolmácsolta magyar nyelven. S noha az irodalmi díj a költőnek A versbe írt csend költője s nem a műfordítónak szólt, valószínű, hogy a döntésnél Ács Károly műfordítói munkássága is latba eshetett, többek között például az a versciklusa, melyet a múlt év őszén Száz év szerb-horvát költészete címen tett közzé a Hídban. Ezek a versek a legkülönbözőbb korok és költői irányok hangulatait és versformáit adták vissza, szinte teljes tökéletességgel. Ács Károly költészetének legsikerültebb darabjai katonaversei, melyek legerősebben állnak a valóság talaján; feltörő érzései itt találják meg a legközvetlenebb képeket, kifejezéseket «is.Ezekben találja meg a legközvetlenebb kapcsolatot az aktualitáshoz, bár ez is egészen halk, szordinós hangot kap Ács Károly soraiban. Találkoztunk megint, a puska meg én, a katona, ahol most ámulva tanulja, milyen a mosolya a régi ismerősnek, s ketejébe véve, érti immár, mert így erősebb, hogy mi a béke. A Híd irodalmi díját idén osztották ki másodszor s bizonyára nem véletlen, hogy — akárcsak tavaly, amikor Major Nándor kapta elbeszélés kötetéért — az idén is az újabb nemzedék íróját illette az elismerés. CSUKA ZOLTÁN A kölni egyetem értékes szerzeménye A kölni egyetem ötmillió frankért megvásárolta Shakespeare műveinek 1623—1685-ig megjelent öt teljes kiadását. Ezzel Európa legjelentősebb Shakespeare szöveggyűjteménye a kölni egyetem tulajdonába került. A Berliner Ensemble Norvégiába látogat • Peter Palitzschot, a Berliner Ensemble rendezőjét, meghívták Oslóba; felkérték, hogy ősszel norvég színházban rendezze a Kaukázusi krétakört. A Berliner Ensemble a Kurázsi mama, a Koldusopera és a Arturo Ui című Brecht-művekkel vendégszerepel Norvégiában. Tibeti művészek képzése Sanghajban Sanghajban harminc tibeti művészt képeznek, akik tanulmányaik befejezése után az új szocialista művészet előfutárai lesznek. A különféle művészeti főiskolákon tanuló tibeti fiatalok figyelemre méltó tehetségről és rátermettségről tesznek bizonyságot. Vannak közöttük, akik analfabétaként érkeztek Sanghajba. Mások néhány évvel ezelőtt már utcai énekesként járták a városokat és a falvakat Tibetben, s ma nemcsak írni-olvasni tudnak, hanem komponálni, hangszerelni, értenek a művészettörténethez, nyelveket tanulnak és jártasak a marxista-leninista elméletben is. Akad közöttük olyan is, aki megpróbálkozott a drámaírással és már első kísérletét is siker koronázta. A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE HETILAPJA Felelős szerkesztő: SZABOLCSI MIKLÓS Szerkesztőség: Budapest. V., Nádor u. 31. Telefon: 111—124 Kiadja: Lapkiadó vállalat. Lenin körül 9—11. Telefon: 221 — 285. Felelős kiadó: Sala Sándor Nyomta: szikra Lapnyomda Bpest., VIII., Rökk Szilárd u. 6. Terjeszti a Magyar Posta. Külföldiek részére a KULTÚRA Könyv, és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat — Előfizetés negyedévre Ft 18.—, félévre Ft 36.—. Megjelenik minden pénteken. KÉZIRATOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA! A mai magyar költészet sajátos értelmezése A gütherslohi Siegbert Mohn Verlag 500 oldalas tetszetős kiállítású kötetben a Modern Líra Panorámája címmel 500 lírai költő 1000 versét jelentette meg német fordításban. A 24 erópai és észak-amerikai lírikus között az Ungarn— Magyarország megjelölés alatt Ady Endre, Babits Mihály, József Attila, Illyés Gyula neve mellett hét másik név olvasható: Füredi Antal, Gyula György, Hegedűs János, Kocsis Gábor, Ráth József, Tollas Tibor, Vitéz György. A kötet előszava szerint a válogatásnál az a szándék vezette Günther Steinbrinker és Rudolf Hartung szerkesztőket, hogy elkalauzolja az olvasókat az ismeretlen nyelvterületekre abból a célból, hogy így alkothassanak véleményt a különböző nemzetek modern lírájáról. És mivel a modern líra „gyakran már csupán eredetieskedő és a végletekig unalmas”, több ifjú lírikus első művét is itt nyomtatták ki először — elrettentő példaként. Ha ez volna a magyarázata annak a rosszindulatú melléfogásnak, amivel nagymúltú költőink közé a hét ismeretlen fiatalt sorolta — úgy ez a kifogás is erősen sántít. • Végre is a tájékozatlan olvasó nem tudhatja, elrettentő példaként szerepelnek ezek a költők az Ungarn csoportban, avagy más okból. Ha a kiadónak a valóban modern magyar költők névsora éppen nem állott rendelkezésére, megszerezhette volna. Ehhez azonban szükség lett volna a tárgyilagosságra és jó szándékra, a Modern Líra Panorámája hűségesebb tolmácsolásához. Talán nincs messze az igazságtól az a feltevés, hogy nagy költőink neve mellé azért került ez a néhány, Magyarországon sohasem hallott név és a jelentéktelen versikéik azért jelentek meg a világ halhatatlan költőinek korszakalkotó művei között, mert ezek a fiatalemberek meggondolatlanul és elhamarkodottan hátat fordítottak szülőhazájuknak. G. É. Arthur Lundkvist nagy elbeszélő költeménye az agadiri katasztrófáról A toll fáradhatatlan művésze, és fáradhatatlan világutazó — így lehetne röviden jellemezni a hírneves svéd írót, Arthur Lundkvistot, aki az utóbbi években a világ sok táját bejárta, s útjairól hazatérve, szinte minden évben megörvendezteti olvasóit egy-egy újabb verseskötettel. Mint annak idején a sajtó is hírt adott róla, Lundkvist szemtanúja volt, s kis híján maga is áldozatává vált az agadiri szörnyű földrengés-katasztrófának. Most, alig egy évvel a tragikus esemény után Svédországban napvilágot látott Lundkvist új kötete, Agadir című elbeszélő költeménye, melyben a költő annak az iszonyatos februári éjszakának élményeit és benyomásait örökíti meg. A svéd sajtó a legnagyobb elismerés hangján ír Lundkvist elbeszélő költeményéről, ..hatalmas” és ..magával ragadó” művészi alkotásnak nevezi a költő új művét. „Szükség várt jó dzsesszre“ Egy érdekes szovjet vélemény A Szovjetszkaja Kultúra című szovjet lap közli L. Utyeszovnak, az OSZSZK népművészének Gondolatok a dzsesszről című cikkét. „Nem tudom megérteni azokat — írja Utyeszov a többi között —, akik a zenének csak egyik vagy másik műfaját tartják művészetnek. Ami engem illet: szeretem a szimfóniát, az operát, a dzsesszt, ha jó, és nem szenvedhetem sem az operát, sem a szimfóniát, sem a dzsesszt — ha rossz.” A szovjet muzsikus cikkében kifejti: meggondolatlan dolog a dzsesszt az imperializmussal, a szakszofont a gyarmati elnyomással azonosítani. A mai dzsessz gyökerei nem a bankok páncélszekrényeibe, hanem a néger népi művészetbe nyúlnak vissza. Kétségtelen — írja Atyeszov —, hogy a dzsessz-muzsika gyakran torz formákat ölt, formalizmusba és egyéb dekadensizmusokba esik. De vajon nem fordul-e ez elő más művészetekkel is? Érdemtelen és káros dolog „tiltott gyümölcs”-csé változtatni a dzsesszt — hangsúlyozza Atyeszov. — Szükség van rá, jó szolgálatot tehet az ifjúság esztétikai nevelésében. r GYERTYÁN ERVIN: Vádbeszéd és requiem Az Eichmann-per alkalmából Minden törvény és minden hit nevében amely kötött és áldozott e föld lakói közt és minden szó és fogalom nevében mely megértés lett és azonosság az isten nélkül is halhatatlan kőtáblák nevében minden pergament és papirusz nevében melyre jeleket rótt az emberi kéz Jézus és Buddha Spinoza és Marx nevében a totemek és tabuk nevében a római jog s a Code Napoleon nevében éppúgy mint a kannibál rítusok nevében igen az emberevők nevében is az ösztönök nevében melyekből szerelem lesz és fogamzásr a feltételes reflexek nevében amelyekből önvédelem és gondolat minden tudás és minden érzés nevében a rózsák és liliomok a színek és illatok nevében Beethoven és Leonardo nevében a vers és a próza nevében a tömegvonzás és a relativitás nevében a fehér és vörös vérsejtek nevében igen a vér nevében is a forró és közös emberi vér nevében és a kromoszómák nevében melyek örökítik egyetlen emberi fajunk minden tagolt hang nevében és a tagolatlan hörgés faj sikoly nevében is minden fájdalom és minden öröm nevében minden iszony és csodálat nevében minden bíró és minden elítélt nevében kik kővel dobattak kerékbe törettek karóba huzattak keresztre feszíttettek kemencébe vettettek villanyszékbe köttettek kik meghaltak az ítélet jogán és azok nevében is kik életben maradtak mert volt ítélkezés minden törzs minden nép minden nyelv nevében minden nevezet és jelzés nevében és minden hasonlóság nevében mely közösséget és hidat alkotott ember és ember között és fészket vetett az összetartozásnak mert mindenütt feltündökölt az embersors hajnalán a két lábraállás és feltekintés hajnalán az eszmélés hajnalán az égre írva a szívekbe vésve a füst jelében az áldozati állat gőzölgő holttetemében a villámcsapásban a settenkedő árnyékok zajában s a gyászban elhunyt ifjak és öregek felett midőn a vérből és rettenetből felemelkedett emberi arcon először csordult végig a sós lelkiismeret és törvényt tett tilalomrát áthághatatlant és érinthetetlent összetartót és felemelőt évezredek mélyéből évezredek magasságába ívelő örök és megbonthatatlan parancsolatát hallva meg az isten képébe öltözött emberi gondolatnak az egyetlennek amely feltétlen és megmásíthatatlan a törvények között az egyetlennek amely nem alkuszik és meg nem bocsát az egyetlennek amely bosszúért kiált mert véteni ellene egyedül jóvátehetetlen az emberek cselekedetei között az egyetlennek amely örökkévalóan szegezi az életet a halálnak és minden születéssel újjászületik de újjászületik minden halállal is a zsidó törvényt és minden nép törvényét a kétszavút a pontost a másként megfogalmazhatatlant ne öli... Hát így ítéljetek bírái e pernek nemcsak a bibliai de minden bírák utódaiként és minden törvényhozók igazával hogy túl egy alkotmány egy jogrend egy törvénykönyv múlandó betűjén e csillag minden vonzása mondja rá örök ámenét s a gondolat minden mécsese világítsa meg a roppant katafalkát amely a lelkiismeret dermesztő éjszakájába sötétül s a búvó bűnösöket akik megtagadták a tiltás igéit az örök parancsolatokból hogy az ölj a rabolj a pusztíts a perzselt kőtábláit emeljék e hamuval füsttel csontvázakkal beszennyezett szomorú égitest felé - 1e -hát így ítéljetek hogy legalább az emléke szálljon le a keresztről tisztán és feltámadottan az ártatlanul megfeszítettek bélyeges seregének hisz se égen se földön nincs számukra más feltámadás csak ha e gigászi gyalázat szégyenétől borzong meg mindaz ami emberszabású és elnémíthatatlan a kétlábú és tollatlan állat bensejében. Izsák József: „Mindenkinek a magáét...” (linó)