Élet és Irodalom, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1961-04-07 / 14. szám - Martyn Ferenc: Don Quijote • kép (12. oldal) - Csuka Zoltán: A versbe írt csend költője • A világ minden tájáról • Ács Károly (12. oldal) - G. É.: A mai magyar költészet sajátos értelmezése • A világ minden tájáról (12. oldal) - Gyertyán Ervin: Vádbeszéd és requiem • vers (12. oldal) - Izsák József: „Mindenkinek a magáét…” (linó) (12. oldal)

Martyn Ferenc: Don Quijote Az újvidéki Fórum könyv­kiadó tanácsa nemrég hozta meg döntését az 1960. évben megjelent legjobb jugoszláviai magyar irodalmi mű megjutal­­mazásáról. A Híd 200 000 diná­ros irodalmi díját idén Ács Károly költő és műfordítónak ítélte a kiadói tanács Csend helyett vers című versesköte­téért. Ács Károly a háború után feltűnt új jugoszláviai magyar költőnemzedék egyik halk lí­­rájú énekese. Nem tartozik a termékeny költők sorába, de minden során megérződik a belső gyötrődés és műgond, a csiszoltság, az erős formaér­zék, a művészi igényesség. Köl­tészetéből természetszerűen tükröződik a környezet és tár­sadalom, a mai jugoszláv köl­tészet útkeresése, új forma és a belső tartalom felkutatása. Ács Károly az új jugoszláviai magyar műfordító nemzedék­nek is tagja, s már eddig is nem egy mai szerb-horvát és szlovén költő líráját tolmá­csolta magyar nyelven. S no­ha az irodalmi díj a költőnek A versbe írt csend költője s nem a műfordítónak szólt, valószínű, hogy a döntésnél Ács Károly műfordítói mun­kássága is latba eshetett, töb­bek között például az a vers­ciklusa, melyet a múlt év őszén Száz év szerb-horvát költé­szete címen tett közzé a Híd­ban. Ezek a versek a legkü­lönbözőbb korok és költői irá­nyok hangulatait és versfor­máit adták vissza, szinte teljes tökéletességgel. Ács Károly költészetének legsikerültebb darabjai katona­versei, melyek legerősebben állnak a valóság talaján; fel­törő érzései itt találják meg a legközvetlenebb képeket, ki­fejezéseket «is.Ezekben találja meg a legközvetlenebb kapcso­latot az aktualitáshoz, bár ez is egészen halk, szordinós han­got kap Ács Károly soraiban. Találkoztunk megint, a puska meg én, a katona, ahol most ámulva tanulja, milyen a mosolya a régi ismerősnek, s ketejébe véve, érti immár, mert így erősebb, hogy mi a béke. A Híd irodalmi díját idén osztották ki másodszor s bizo­nyára nem véletlen, hogy — akárcsak tavaly, amikor Major Nándor kapta elbeszélés köte­téért — az idén is az újabb nemzedék íróját illette az elis­merés. CSUKA ZOLTÁN A kölni egyetem értékes szerzeménye A kölni egyetem ötmillió frankért megvásárolta Shake­speare műveinek 1623—1685-ig megjelent öt teljes kiadását. Ezzel Európa legjelentősebb Shakespeare szöveg­gyűjtemé­nye a kölni egyetem tulajdo­nába került. A Berliner Ensemble Norvégiába látogat • Peter Palitzschot, a Berliner Ensemble rendezőjét, meghív­ták Oslóba; felkérték, hogy ősszel norvég színházban ren­dezze a Kaukázusi krétakört. A Berliner Ensemble a Kurá­zsi mama, a Koldusopera és a Arturo Ui című Brecht-mű­­vekkel vendégszerepel Norvé­giában. Tibeti művészek képzése Sanghajban Sanghajban harminc tibeti művészt képeznek, akik tanul­mányaik befejezése után az új szocialista művészet elő­futárai lesznek. A különféle művészeti főiskolákon tanuló tibeti fiatalok figyelemre mél­tó tehetségről és rátermettség­ről tesznek bizonyságot. Van­nak közöttük, akik analfabé­taként érkeztek San­ghajba. Mások néhány évvel ezelőtt már utcai énekesként járták a városokat és a falvakat Ti­­betben, s ma nemcsak írni-ol­­vasni tudnak, hanem kompo­nálni, hangszerelni, értenek a művészettörténethez, nyelve­ket tanulnak és jártasak a marxista-leninista elméletben is. Akad közöttük olyan is, aki megpróbálkozott a dráma­írással és már első kísérletét is siker koronázta. A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE HETILAPJA Felelős szerkesztő: SZABOLCSI MIKLÓS Szerkesztőség: Budapest. V., Nádor u. 31. Telefon: 111—124 Kiadja: Lapkiadó vállalat. Le­nin körül 9—11. Telefon: 221 — 285. Felelős kiadó: Sala Sándor Nyomta: szikra Lapnyomda Bpest., VIII., Rökk Szilárd u. 6. Terjeszti a Magyar Posta. Kül­földiek részére a KULTÚRA Könyv, és Hírlap Külkereske­delmi Vállalat — Előfizetés ne­gyedévre Ft 18.—, félévre Ft 36.—. Megjelenik minden pén­teken. KÉZIRATOKAT NEM ŐR­­ZÜNK MEG ÉS NEM KÜL­DÜNK VISSZA! A mai magyar költészet sajátos értelmezése A gütherslohi Siegbert Mohn Verlag 500 oldalas tetszetős kiállítású kötetben a Modern Líra Panorámája címmel 500 lírai költő 1000 versét jelen­tette meg német fordításban. A 24 erópai és észak-ameri­kai lírikus között az Ungarn— Magyarország megjelölés alatt Ady Endre, Babits Mihály, Jó­zsef Attila, Illyés Gyula neve mellett hét másik név olvas­ható: Füredi Antal, Gyula György, Hegedűs János, Ko­csis Gábor, Ráth József, Tol­las Tibor, Vitéz György. A kötet előszava szerint a válogatásnál az a szándék ve­zette Günther Steinbrinker és Rudolf Hartung szerkesztőket, hogy elkalauzolja az olvasó­kat az ismeretlen nyelvterüle­tekre abból a célból, hogy így alkothassanak véleményt a kü­lönböző nemzetek modern lí­rájáról. És mivel a modern líra „gyakran már csupán ere­­detieskedő és a végletekig unalmas”, több ifjú lírikus első művét is itt nyomtatták ki elő­ször — elrettentő példaként. Ha ez volna a magyarázata annak a rosszindulatú mellé­fogásnak, amivel nagymúltú költőink közé a hét ismeret­len fiatalt sorolta — úgy ez a kifogás is erősen sántít. • Vég­re is a tájékozatlan olvasó nem tudhatja, elrettentő pél­daként szerepelnek ezek a köl­tők az Ungarn csoportban, avagy más okból. Ha a kiadónak a valóban modern magyar költők névso­ra éppen nem állott rendel­kezésére, megszerezhette vol­na. Ehhez azonban szükség lett volna a tárgyilagosságra és jó szándékra, a Modern Lí­ra Panorámája hűségesebb tolmácsolásához. Talán nincs messze az igaz­ságtól az a feltevés, hogy nagy költőink neve mellé azért­ ke­rült ez a néhány, Magyaror­szágon sohasem hallott név és a jelentéktelen versikéik azért jelentek meg a világ halha­tatlan költőinek korszakalkotó művei között, mert ezek a fia­talemberek meggondolatlanul és elhamarkodottan hátat for­dítottak szülőhazájuknak. G. É. Arthur Lundkvist nagy elbeszélő költeménye az agadiri katasztrófáról A toll fáradhatatlan művé­sze, és fáradhatatlan világ­utazó — így lehetne röviden jellemezni a hírneves svéd írót, Arthur Lundkvistot, aki az ut­óbbi években a világ sok táját bejárta, s útjairól hazatérve, szinte minden év­ben megörvendezteti olvasóit egy-egy újabb verseskötettel. Mint annak idején a sajtó is hírt adott róla, Lundkvist szemtanúja volt, s kis híján maga is áldozatává vált az agadiri szörnyű földrengés-ka­tasztrófának. Most, alig egy évvel a tragikus esemény után Svédországban napvilágot lá­tott Lundkvist új kötete, Aga­dir című elbeszélő költemé­nye, melyben a költő annak az iszonyatos februári éjszaká­nak élményeit és benyomásait örökíti meg. A svéd sajtó a legnagyobb elismerés hangján ír Lundk­vist elbeszélő költeményéről, ..hatalmas” és ..magával raga­dó” művészi alkotásnak neve­zi a költő új művét. „Szükség várt jó dzsesszre“ Egy érdekes szovjet vélemény A Szovjetszkaja Kultúra cí­mű szovjet lap közli L. Utye­­szovnak, az OSZSZK népmű­vészének Gondolatok a dzsessz­­ről című cikkét. „Nem tudom megérteni azo­kat — írja Utyeszov a többi között —, akik a zenének csak egyik vagy másik műfaját tart­ják művészetnek. Ami­­ engem illet: szeretem a szimfóniát, az operát, a dzsesszt, ha jó, és nem szenvedhetem sem az ope­rát, sem a szimfóniát, sem a dzsesszt — ha rossz.” A szovjet muzsikus cikkében kifejti: meggondolatlan dolog a dzsesszt az imperializmus­sal, a szakszofont a gyarmati elnyomással azonosítani. A mai dzsessz gyökerei nem a ban­kok páncélszekrényeibe, hanem a néger népi művészetbe nyúl­nak vissza. Kétségtelen — írja Atye­szov —, hogy a dzsessz-mu­­zsika gyakran torz formákat ölt, formalizmusba és egyéb dekadens­izmusokba esik. De vajon nem fordul-e ez elő más művészetekkel is? Érdemtelen és káros dolog „tiltott gyümölcs”-csé változ­tatni a dzsesszt — hangsúlyoz­za Atyeszov. — Szükség van rá, jó szolgálatot tehet az if­júság esztétikai nevelésében. r GYERTYÁN ERVIN: Vádbeszéd és requiem Az Eichmann-per alkalmából Minden törvény és minden hit nevében amely kötött és áldozott e föld lakói közt és minden szó és fogalom nevében mely megértés lett és azonosság az isten nélkül is halhatatlan kőtáblák nevében minden pergament és papirusz nevében melyre jeleket rótt az emberi kéz Jézus és Buddha Spinoza és Marx nevében a totemek és tabuk nevében a római jog s a Code Napoleon nevében éppúgy mint a kannibál­ rítusok nevében igen az emberevők nevében is az ösztönök nevében melyekből szerelem lesz és fogamzás­r a feltételes reflexek nevében amelyekből önvédelem és gondolat minden tudás és minden érzés nevében a rózsák és liliomok a színek és illatok nevében Beethoven és Leonardo nevében a vers és a próza nevében a tömegvonzás és a relativitás nevében a fehér és vörös vérsejtek nevében igen a vér nevében is a forró és közös emberi vér nevében és a kromoszómák nevében melyek örökítik egyetlen emberi fajunk minden tagolt hang nevében és a tagolatlan hörgés faj sikoly nevében is minden fájdalom és minden öröm nevében minden iszony és csodálat nevében minden bíró és minden elítélt nevében kik kővel dobattak kerékbe törettek karóba huzattak keresztre feszíttettek kemencébe vettettek villanyszékbe köttettek kik meghaltak az ítélet jogán és azok nevében is kik életben maradtak mert volt ítélkezés minden törzs minden nép minden nyelv nevében minden nevezet és jelzés nevében és minden hasonlóság nevében mely közösséget és hidat alkotott ember és ember között és fészket vetett az összetartozásnak mert mindenütt feltündökölt az embersors hajnalán a két lábraállás és feltekintés hajnalán az eszmélés hajnalán az égre írva a szívekbe vésve a füst jelében az áldozati állat gőzölgő holttetemében a villámcsapásban a settenkedő árnyékok zajában s a gyászban elhunyt ifjak és öregek felett midőn a vérből és rettenetből felemelkedett emberi arcon először csordult végig a sós lelkiismeret és törvényt tett tilalomrát áthághatatlant és érinthetet­lent összetartót és felemelőt évezredek mélyéből évezredek magasságába ívelő örök és megbonthatatlan parancsolatát hallva meg az isten képébe öltözött emberi gondolatnak az egyetlennek amely feltétlen és megmásíthatatlan a törvények között az egyetlennek amely nem alkuszik és meg nem bocsát az egyetlennek amely bosszúért kiált mert véteni ellene egyedül jóvátehetetlen az emberek cselekedetei között az egyetlennek amely örökkévalóan szegezi az életet a halálnak és minden születéssel újjászületik de újjászületik minden halállal is a zsidó törvényt és minden nép törvényét a kétszavút a pontost a másként megfogalmazhatatlant ne öli... Hát így ítéljetek bírái e pernek nemcsak a bibliai de minden bírák utódaiként és minden törvényhozók igazával hogy túl egy alkotmány egy jogrend egy törvénykönyv múlandó betűjén e csillag minden vonzása mondja rá örök ámenét s a gondolat minden mécsese világítsa meg a roppant katafalkát amely a lelkiismeret dermesztő éjszakájába sötétül s a búvó bűnösöket akik megtagadták a tiltás igéit az örök parancsolatokból hogy az ölj a rabolj a pusztíts a perzselt kőtábláit emeljék e hamuval füsttel csontvázakkal beszennyezett szomorú égitest felé - 1e -hát így ítéljetek hogy legalább az emléke szálljon le a keresztről tisztán és feltámadottan az ártatlanul megfeszítettek bélyeges seregének hisz se égen se földön nincs számukra más feltámadás csak ha e gigászi gyalázat szégyenétől borzong meg mindaz ami emberszabású és elnémíthatatlan a kétlábú és tollatlan állat bensejében. Izsák József: „Mindenkinek a magáét...” (linó)

Next