Élet és Irodalom, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-23 / 8. szám - B. Nagy László: Vita egy végkifejlet körül. Jegyzet az Isten őszi csillagához • jegyzet (8. oldal) - Fekete Lajos: A battai erőműre • vers (8. oldal) - Szuly Gyula: Vajda János • vers (8. oldal) - Perneczky Géza: Az impresszionizmustól napjainkig. UNESCO-vándorkiállítás az Ernst Múzeumban • tárlat • UNESCO-vándorkiállítás. Ernst Múzeum (8. oldal) - Demeter Imre: Hosszú az út az éjszakába. O'Neill dráma a Nemzeti Színházban • színikritika • O'Neill: Hosszú út az éjszakába. Nemzeti Színház. Rendező: Marton Endre (8. oldal)

A „Horizont“ és problémái Az Egyetemi Színpad rangos folyóiratának ez idei immár negyedik számában az interjúk és baráti beszélgetések domináltak. Fizikus és irodalomtörténész (Marx György és Koczkás Sándor) kezdte, a humán és reál tudományoknak korunkban tapasztalható arányeltolódásairól vitáztak. Szinte hozzájuk kapcsolódott két neves fiatal építész (Molnár Péter és Tillai Ernő), ők a modern térművészet szerepéről, a realizmus és absztrakció viszonyáról és diaképeken illusztrálva az ember térszemléletének fejlődéséről polemizáltak. A képmutogató pálcát művészettörténész vette át (Pernetzky Géza) és az előttük szólóknak ellentmondva az absztrakció-realizmus ellentétpár helytelenségét vitatta és bizonyította. A második rész a színpadi művészetek körében mozgott. Eck Imre a pécsi balett kialakulásáról beszélt (sajnos, illusztráció nélkül), sikeres Romeoalakításáról Latinovits Zoltán vallott (és előadókészségét Somlyó György megrendítő Sarkadi-versével bizonyította), végül pedig egy új színpadi kísérletről, a prozomimről beszélgetett Hárs György és Koboz Ágnes, a Vígszínházban alkalmilag már előadott versekre írt táncprodukció (Pirosban) két szerzője. S itt már láttunk, bemutatót. Éppen az este — és a többi folyóiratszám — sikere arra kötelez, hogy ennek a színpadi folyóirat-kísérletnek néhány problémáját érintsük. 1. Olyan témákról esik itt alkalomról alkalomra szó, amelyek ugyancsak közérdekűek, amelyeket az illető szakterület legkiválóbb ifjú szakemberei tárgyalnak meg, és amelyekről másutt nemigen esik ilyen népszerű formában szó. Mindez megnöveli a szerkesztőség felelősségét, és bármily nagyra értékeljük a szerkesztést is vállaló Horváth György műsorvezető pontos és invenciózus munkáját, szellemes közbeszólásait, el kell gondolkoznia azon, milyen módon mélyíti majd el az eddigi munkát, és főként: milyen tematikai vagy gondolati egységbe foglalja a továbbiakban az eddig meglehetősen lazán öszszefogott műsorszámokat. 2. A folyóirat láthatóan időhiánnyal küzd. Minden nyilatkozóban és vitatkozóban „benne marad” mondanivalójának egy része. És némelykor a közönség sem kap eleget. Talán egy kissé kevesebbet kellene markolni, de módszeresebben. 3. Az egyre népszerűbbé váló Egyetemi Színpad (más műsorai is igen látogatottak) nem maradhat tovább a bántó technikai felkészületlenség állapotában. Primitív eszközeinél egy átlagos vidéki kultúrterem is többet tud nyújtani. Meg kell találni a módot arra, hogy a vezetőség restellkedésének reális foganatja is legyen. L. A. Horváth Ferenc előadóest Horváth Ferenc negyedszázados múltja egybeforrott egy művészeti ág elismertetéséért vívott harccal. Ezalatt vált a pódium érdemes művészévé. Az utóbbi időben azonban mintha megtorpant volna fejlődésében. Aggodalmunknak nyíltan hangot is adtunk: nyíltan, sőt talán kissé keményen is, mert hittünk a tehetségében. Többnyire a szavak indokolatlan elnyújtását, a sorok széttördelését lobbantottuk szemére, mert úgy éreztük: vontatottságában a vers csonttalanná válik, a szerkezet elillan, s a gondolat kihullik. A műsor bevezető szakaszában még fölkísértett a tempótlanság. De aztán elhangzott Csoóri Sándor kesernyés idillje, s a terem hangulata forrósodni kezdett. Sorra kibomlottak, vallomássá melegültek a választott témák: a szerelem,, s a művésszé érlelő tájék, versek a Dunáról és Budapestről. Radnóti Tétova ódájának elmondása közben már beszédessé váltak a hallgatag másodpercek, a termékeny csend érzelmekkel telítődött. Majd Vas István tegnapi asszonyai lépdeltek előttünk, a szabólőrinci kínlódás őszintesége ragadott meg, többé nem engedvén lazulni figyelmünket. dó az Egyetemi Színpadon A szünet utáni Ady—József Attila—Illyés-ciklus már a magasba rugaszkodott ihletről adott hírt; a művész felnőtt a legsúlyosabb mondanivalóhoz. A kedves közjátékként, bővérű humorral tolmácsolt Petőfi-vers (Pest) után a felfedezés örömével élvezhettük a méltatlanul elhanyagolt Somlyó Zoltán keserű sorait a pénzről. Hitelesen szólalt meg Benjámin meditációja és Tóth Árpád naptól ittasult fényszimfóniája (bár a vége eltorzult, a költemények lezárását néhány esetben megoldatlannak éreztük). S végezetül, mintegy összefoglalásként: a Hajnali részegség. A Kosztolányi szavába rejtett vallomásos közvetlenség — amit mindig becsültünk Horváth Ferencben — itt teljesült ki hangban, gesztusban, tekintetben. Ha a verssel „emberül vívódó” művész ugyanolyan kíméletlen lesz önmagával, amilyen konok volt az általa oly megragadóan tolmácsolt Szabó Lőrinc az igazság kimondásában, ismét példaként fogjuk emlegetni. S e tekintetben igen biztató volt ez az este. A bevezetőt Somlyó György mondta, Bücher Mihály Liszt-, Bartók- és Szabó Ferenc-műveket zongorázott. HORVÁTH GYÖRGY ATEHÉN (Folytatás a 9. oldalról) térve beküldte a feleségét, hogy váltsa fel egy éjszakára az asszonyt. özv. B.-né mintha már belefáradt volna a küzdelembe. Egy zsámolyon kuporogva, fejét tenyerébe hajtva, szótlanul hallgatta a fiatalasszonyt s noha ennek ajánlatát, hogy éjjelre itt marad helyette, egy fáradt kézmozdulattal elutasította, de nem is küldte el a menyecskét, meghallgatta sopánkodását, bólogatott hozzá, olyan reménytelen volt már, hogy egyszer még el is mosolyodott. özv. B.-né nem ellenkezett akkor sem, amikor a fiatalasszony felkínálta segítségét a tehén ápolásához, meleg vizet hordozott neki a spórról, majd elment a verembe, friss jeget hozni. Kedves rábeszélésére később le is dőlt a vacokra, teljes hosszában kinyújtózott, behunyta szemét. A fiatalaszszony úgy nézte, hogy elájult: az asszony arcából kifutott minden vér, a szívdobogását sem lehetett kivenni. Nem merte költögetni s már éppen arra gondolt, hogy orvosért szalad, amikor özv. B.-né hirtelen magához tért, kinyitotta szemét és felült. Nyilván ennek az éjszakai látogatásnak s az ott tapasztaltaknak a következtében a szövetkezet elnöke másnap bement özv. B.néhez s közölte vele, hogy a tehenet levágják. Az asszony épp az istálló falán függő,ottfelejtett régi kalendáriumban lapozott, amelybe a tehén betegségének lefolyását jegyezte be a köténye zsebéből előkotort ceruzavéggel: a hatodik napnál tartottak Szembefordult az elnökkel, hátát az istálló falának vetette. — Azt már nem, Kovács úr! — mondta rekedten. — Azt nem engedem. — Legyen esze, Julcsa néni! — mondta az öregember csöndesen. — Lássa, segítettünk magának, ahogy tudtunk, mégsem megyünk semmire. Hiába gyötri magát is, az állatot is. — Ne törődjön maga azzal! — mondta az asszony durván. — Amiért az éjjel egyszer megszédültem, azért még nem kell akkora lármát csapni! Nem engedem, hogy hozzányúljanak. — A tehén a szövetkezeté — mondta az öregember egy idő múlva —, azt meg én szabom meg, hogy mi legyen vele. Megfordult s kiment, özv. B.-né a délután hátralevő részében azzal a gondolattal foglalkozott, hogy magára gyújtja az istállót, de estére váratlan segítséget kapott az állatorvostól. Ez valami újfajta orvosságot hozott az orvosi táskájában, egy gyufadoboz nagyságú, rózsaszín tömböt s azt ajánlotta az elnöknek, s Kemenesnek, akik bekísérték az istállóba, várjanak még egy-két napig a tehén levágásával, hátha az új orvosság segít rajta. Ha nem segít, s az állat megdöglik — mondta az Erdélyből elszármazott öreg székely csöndes öngúnnyal —, akkor rendben vagyunk, értem a mesterségemet. Ha meggyógyul, akkor egyre megy, hogy hozzám járnak-e vagy az útszéli bádog Krisztushoz imádkozni. A tehén állapota még az éjszaka folyamán jobbra fordult. Görcsei megritkultak, hajnal felé teljesen elmaradtak. Reggel lefeküdt, először egy hét óta. Egy nagyot nyögött, óvatosan térdre ereszkedett, aztán nyekkenve levetette magát a szalmára, egész teste belerengett. Amikor az állatorvos belépett az istállóba, hátrafordította fejét, hoszszan rajta pihentette már kitisztult, lustán ragyogó, ártatlan szemét. A második adag gyógyszer után nyilvánvalóvá vált, hogy az állat meggyógyul. El fog tartani még egy ideig, amíg zörgő csontjaira felszedi a leolvadt húst, a szőre újra kifényesedik s szeme alól elveszti a könnyáztatta fekete karikákat, de a veszélyen már bizonyosan túljutott. Gyógyulásának hírére az emberek estére besereglettek az istállóba, körülállták az állatot, még néhány gyerek is besompolygott s a strajfán hintázva bámulta a halál torkából visszatért kedves jószágot. A tehénnek most már az étvágya is megjött, de nyelve béna lévén, csak az orrával turkált a puha szénában. Az egyik legény beült eléje, a jászolba s szálanként bedugta a szájába. — Tessék nézni, Julcsa néni, már a harmadik szálat nyeli! — rikoltotta elégedetten. Az állatorvos is bejött s jókedvűen nézte, mint eszik az állat. Özv. B.-né szokásához híven félrevonult a sarokba, a hombár mellé, de az emberek utánajöttek, körülfogták, örvendeztek, hogy az asszony nem szenvedett hiába. Az elnök is benézett, kezet fogott vele, megveregette a vállát. Az asszony láthatóan megenyhült, gyöngeségében egyszer sírva is fakadt, az emberek tapintatból hamarosan el is húzódtak az istállóból. Délben Kemenes egy kis korpát hozott, azt vízzel elkeverte, üvegbe töltötték, megitatták vele az állatot. Nyelni tudott, csak a nyelve volt béna. — Vigye haza, ha már annyit fáradt vele! — mondta az állatgondozó. — Majd viszszafizeti az árát, ha lesz pénze. A nagy, sovány asszony lehajtotta fejét, hallgatott. — Maradjon csak itt, Jancsi — mondta egy idő múlva csöndesen. Mihelyt a tehén valamennyire felerősödött, a borját is visszaadták neki, a tizedik napon már meg is szoptatta. 10 Egy műfaj Voltak esztendők, amikor lépten-nyomon dokumentumjátékot hallottunk. A „harsány” rádió korszaka volt ez, amikor a művészi műsoroktól is a közvetlen agitációt, direkt tömeghatást kérték számon, s ezt a célt vélték legkönnyebben elérhetni a szaporán termő eseményjátékokkal. Ezek segítségével a mindennapi aktualitásokat a megfelelő „szempontok" közbeiktatásával rövid úton „drámává” lehetett varázsolni. E korszak után — a szerzőkben és a közönségben egyaránt — bizonyos csömör keletkezett a műfaj termékeivel szemben, s a gyorstalpaló módszerrel készült dokumentumjátékok lekerültek a műsorról. Amikor most, néhány más kísérlet után a dramaturgia megint dokumentumjátékkal jelentkezik, világosan kitűnik a tiszta szándék: olyan közelmúlt politikai eseményeket kívánnak feldolgozni, amelyek valóban érdekesek, amelyeknek egyszerű" tényanyaga is leköti a hallgatót, és alkalmas arra, hogy a világpolitika jelentős eseményeit, mélyebb összefüggéseit e művészi forma segítségével maradandóbban ragadják meg. Olyan eseményekről van szó, amelyek túlságosan közel vannak még hozzánk ahhoz, hogy elmélyült művészi feldolgozásukra számítani lehessen, de amelyek mégis közérdekűek." Ilyen témát dolgoz fel a Katangai jelentésben az ismert külpolitikai újságíró, Várkonyi Tibor, korunk egyik legjelentősebb afrikai államférfiának, Patrice Lumurrabának meggyilkolását. Tényanyagának hitelességét nemcsak azon mérjük, hogy a szerző az ismeretes ENSZ-különbizottság adataira támaszkodik, de azon is, hogy a mártír irányában elfogultsággal egyáltalán nem vádolható nyugati lapok (legutóbb az Europe különszáma) is vele pontosan megegyező tényanyagot dolgoznak fel. Ez a tényanyag döbbenetes, és alaposan felülmúlja az akkori tényszerű hírközléseket és az egykori hírlapi beszámolókat: a katangai „nagy üzlet” részvevői olyan könyörtelenül távolították el az útból, a zsoldosok pedig oly hátborzongatóan teátrális módon hajtották végre az ítéletet, hogy az valóban minden képzeletet felülmúl. Várkonyi igen jó ötlettel egy Kongóban működő indiai (tehát egyik irányban sem elkötelezett) újságírót szerepeltet, az ő hazaküldött jelentései elevenednek meg a játékban. S a telefonközlést „vevő” főszerkesztő időnkénti kétségeit eloszlatandó mellékeli az ENSZ-jegyzőkönyv hiteles megállapításait. A téma tehát páratlanul érdekes, a mondanivaló „agitációs” értéke (mert spontán indulatokat ébreszt) el nem vitatható, a feldolgozás a műfajhoz mérten példás. Ilyen eseményjátékokat szívesen hallunk. De éppen mert várjuk a folytatást, nem hallgathatjuk el kifogásunkat, melynek, úgy tűnik, esztétikai gyökere van. Bármennyire nem akart is a játék túllépni a zsurnalizmus műfaj-keretein, mint színpadon megelevenedő műre rá is érvényesek, a dramaturgia bizonyos alapszabályai. Ilyen alaptétel az is, hogy van egy sereg valóságelem, amely művészi feldolgozásra alkalmatlan. (Például: egyetlen ember halála elsőrendű drámai helyzetteremtő mozzanat lehet, de egy tömegszerencsétlenség megeleveníthetetlen színpadon. A műélvező érzelmi befogadóképessége véges.) Lumumba meggyilkolásának közvetlen eseménysora rémregénybe illő. Rabtartói egy belga zsoldostiszt villájába hurcolták, itt — az ártalmatlanná tételének megünneplésére rendezett estélyen —s jelen volt számos politikai ellenfele, köztük a hírhedt csatlósminiszter, Munongo. Arra akarták kényszeríteni a már félig agyonvert embert, hogy az illuminált társaság jelenlétében alázkodjék meg a miniszter előtt , amikor erre nem volt hajlandó, a belga tiszt, ott helyben, lelőtte. Az egész oly hihetetlen, és — nincsen rá jobb szó — giccsesen teátrális, hogy a hallgató azonnal gyanakodni kezd, és a hatás fokozása érdekében történt tódítást sejt. Mármost: a gyilkosság valóban így zajlott le. Még a részletekben is valósághű minden adat. Csakhogy néha a leghitelesebb valóság is hamis hatást kelt a színpadon. Ott a művészi hatáskeltésnek van alárendelve minden. Vagyis: Lumumba meggyilkolása a katangai tiszt estélyén nem alkalmas művészi feldolgozásra. Legalábbis abban a formában, ahogy az epizód itt lezajlott reneszánsza Mitől mű a mű ? Tűnődött az író, sokáig tűnődött. Aztán hirtelen kiderült az arca. Remek. Az irodalomról azt szokta mondani: az irodalom pletyka. Veronában ez és ez történt, két család veszekedése, titkos házasság, öngyilkosság, mi ez? Pletyka. Shakespeare kell hozzá, hogy mindebből mű legyen. — 1. és 67. vízszintes — 13. függőleges. (A rejtvény három sorában elrejtett idézet megfejtését kérjük beküldeni. 1963. március 4-ig. — a megfejtők között tíz példányt sorsolunk ki. Bodó Béla „Lapzárta után” című könyvéből.) VÍZSZINTES: (Kétbetűsek: OL. KC, UB, EA.) 11. Az idézet első része. 9. Orvosok neve előtt álló rövidítés. 10. ... Galdós, spanyol regényíró. 11. Lassan halad. 13. Tőle. 15. A Kaszpi-tenger vidéke, régi nevén. 17. Hernia. 18. Nem vehet részt a verseny további szakaszában. 20. Trópusi rostnövény. 23. Jegyző, németül. 25. A Vörös és fekete főhőse. 27. A Balaton lefolyása. 29. Idegen hosszmérték. 31. így szól a kecske. 33. Visszasír. 35. Ég a kunyhó ... a nád. 37. Kalapanyag. 39. Német birtokos névmás. 41. így hívják őket. 43. Értékpapír szelvényutalványa. 47. Egykori vár a mai Szabolcs-Szatmár megye területén. 48. Alkatrészek megengedett méreteltérése. 49. Kilogramm. 51. Színész, angolul. 53. Ad egy pofont. 55. Azonos betűk. 57. . . . Sentia lex: törvény Augustus korában, amely korlátozta a rabszolgák felszabadítását. 59. Képfoglalat. 61. Régi török rang. 63. Zárka. 65. Maki majom. 67. Az idézet második része. 68. Piramisok. 70. Tilinova hallgat rá. 72. Fogyassza! 74. Élesen visítók. 76. Székesegyházak. 77. Félkegyelmű. 78. Talán bizony jómagam? 79. Dolog latinul. FÜGGŐLEGES. (Kétbetűsek: OPÉM.AN, NÉ.) — 1. Néhányan. 2. Tartozik nekem. 3. Hibázik. 4. Portékák. 5. A földművelés istennője. 6 ...bánom. 7 Nem azonos. 8. Számíthatnak rájuk. 9. Úrw,ürynökségünk. 12. Jassszó. 13. Az idézet harmadik része. 14. Űrmérték. 16. Lengyel folyó. 19. Sebaj! 21. Mátyás hada. 22. Ülőke. 24. Kettéhasad. 26. Észreveszi, mi van a mélyben (ék,hiány). 28. Belga város. 30. Újságban található. 32. Kortyok, falatok, angolul (GULPS). 34. Autómárka. 36. Gyűjtöget, fukarkodik. 38. Azokról. 40. Perui helység a Parada-fok fölött. 42.. . . ez a zsemlye. 44. Szekfű, németül. 45. Konyhakerti vetemény. 46. Régi zsidó pénz. 50. Ősmagyar vezér. 52. Szertartás. 54. Hiába kérnek tőle. 56. Leborítja. 58. Alexej Tolsztoj regénye. 60. Keresett öbletet jelent. 62. Az egyik fakultás. 64. Megüti. 66. Versekben keresendők. 69. Falu Győr-Sopron megyében. 71. Kérdőszó. 73. Győri sportegylet. 75. Elem. (Fenyősy Antal) ★ Megfejtés a 6. számból: Nem rossz az, ha erős az ember karja és pénz van a zsebében. — A fösvény kétszer költ, a rest kétszer jár. JUTALMAZOTTAK: Móricz Zsigmond „A boldog ember” című regényét nyerték: Jánosi István, Szabadszállás; Apay Endre, Harkányfürdő; Kocsár Imre, Csenger; Hegedűs Magdolna* * * Szigetvár; Fekete Imre, Vecsés. — Nyári Gyula, Béres Sándor, dr. Vitán Lászllóné, Varga Ilona és Hajdú Lászlóné, budapestiek. — A jutalomkönyveket postán elküldjük. Dramaturgiai határeseteknél — esemény játékoknál, dialógusokra bontott novelláknál, egyszerű dramatizálásoknál — a dramaturg és a rendező fokozott figyelme ajánlatos tehát: itt nagyobb a veszélyhányados. A „Katanyai jelentést”-t, nem utolsósorban Déri Éva rendező, Gábor Miklós, Ráday Imre, Balázs Samu és Barlai Vali pontos munkája következtében ez az egyetlen hamisan csengő kitérő nem buktathatta meg. LUKÁCSY ANDRÁS L. P. Író, Kinizsi utca. Neve valóban nem ismeretlen előttünk. Beküldött verseiről úgy érezzük, nem öregbítenék meséivel szerzett hírét; ezek a versek sokszor megírt érzéseket idéznek megszokott formában. L. E. Békéscsaba. Megint így válaszolunk. Újra küldött három verse: publicisztika a javából, rövid sorokba tördelt, ki£6é dagályos próza. Több oldottság, több lírai áttétel kellene. Így érezzük. S. G. Budapest. Versei még nagyon kezdetlegesek s itt-ott vét a helyesírás ellen is. Kis-, ceruzarajza sokkal kifejezőbb verseinél. Zs. J. Budapest. Nem biztatjuk további versírással. Érzései őszinték, mélyek, de a forma, a verselés lapos. Nemcsak önnek, sok más verselgetőnek is versek, szép költeményeik olvasását ajánljuk. Nemes és ízlésfejlesztő passzió ez. Sz. I. Tiszavasvári. A fenti üzenet önnek is szól. H. L. Gödöllő. Versei tehetségről, gazdag képzelőerőről tanúskodik. Legsikerültebb a „Párboldog perc” című. (Csak a címe rossz!) Küldjön máskor is verset. F. L. Budapest. Bajos bírálatot mondani egyetlen beküldött verséről. Vannak sanzon-elemei (az utolsó strófában), egyébként széthullik. Legközelebb több verset küldjön. L. M. Budapest, ön is csak egy verset küldött. Kedves, bájos, de jelentéktelen. p. L. Siófok. Ismerőseinek vélt igazuk. A szándékos „formabontás”, amelyre ön bevallása szerint törekszik, csak erőszakoltságot eredményez, verseiben sok ízléstelen elem is akad. Vajda János műveinek kritikai kiadása 'v! A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem II. sz. magyar irodalomtörténeti tanszéke Vajda János összes műveinek kritikai kiadását készíti elő. Ezzel kapcsolatban kérünk mindenkit, akinek birtokában van Vajda János valamilyen eredeti kézirata (vers, levél), vagy valaminő rávonatkozó okmány, szíveskedjék erről értesítést küldeni a következő címre: Barta János egyetemi tanár, Debrecen 10. Központi Egyetem.