Élet és Irodalom, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-21 / 47. szám - Kondor Béla: A tokiói metszet-biennálén első díjat nyert sorozatából (a Modern Múzeum díja) • kép (5. oldal) - Vészi Endre: Szökési kísérlet | A halász mentsége | Horvátkerti alkony • vers • Vészi Endre új versei (5. oldal) - Magyar művek külföldi kiadása és a szerzői jogok védelme. Dr. Timár István főigazgató nyilatkozata • interjú (5. oldal)
Kondor Bélának a tokiói metszet-biennálén első díjat nyert sorozatából (a Modern Múzeum díja) Magyar művek külföldi kiadása és a szerzői jogok védelme A magyar olvasóközönség lapunkból értesült arról, hogy Ladislav Mnacko csehszlovák író megtagadta hozzájárulását Elkésett riportok című művének nyugatnémet kiadásához, mert nem akarta, hogy a személyi kultusz tragikus következményeit leleplező műve körül olyan hecckampány induljon, mint korábban Szolzsenyicin könyvével kapcsolatban. Egy kölni kiadó mégis kinyomatta művét és perre volt szükség ahhoz, hogy az író meggátolhassa a német kiadás terjesztését. Elszigetelt esettel állunk-e itt szemében, vagy pedig többször is előfordul, hogy egy író megtagadja hozzájálását műve lefordításához, illetőleg, hogy műve az ő hozzájárulása nélkül is kiadásra kerül külföldön? — tettük fel a kérdést dr. Tímár István főigazgatónak, a Szerzői Jogvédő Hivatal vezetőjének. A Mnacko-Hochhut vita — Az írónak legszemélyesebb joga, hogy műve kiadása — s ha már megjelent, fordításban való újabb kiadása — felől döntsön. Ezt a jogot, a berni szerzői jogi unióba tömörült államoknak egymás szerzői vonatkozásában kölcsönösen tiszteletben kell tartaniuk. Sokféle szempont indíthat arra egy szerzőt, hogy művét ne engedje külföldön megjelenni, így az is, hogy meggyőződéses híve annak a rendszernek, amelyet élesen megbírál, s nem kívánja bírálatát külföldön, idegen nyelven megjelentetni. Az igazi nagy írók elsősorban személyiségi jogaik, nem pedig a szerzői jogdíjak érvényesítésére helyezik a fő súlyt. Ebben a vonatkozásban, ha mᣠformában is, tanulságos példát mutatott a napokban Jean-Paul Sartre. — Ladislav Mnacko nem véletlenül fordult nyílt levélben Rolf Hochhuth-hoz A helytartó szerzőjéhez. Hochhuth nem járult hozzá ahhoz, hogy drámáját a népi demokráciákban bemutassák. S Mirackonak megvolt a kellő erkölcsi alapja, mert Csehszlovákiában tiszteletben tartották a német szerző kívánságát. Hochhuth időközben a Die Zeit című nyugatnémet lapban ugyancsak nyit levélben válaszolt Mnackonak: megértéséről biztosította a csehszlovák szerzőt és saját elutasító álláspontját darabjának a népi demokráciákban való bemutatásával szemben azzal indokolta, hogy — szerinte — ezekben az országokban fennáll annak a veszélye, hogy a darab bemutatását agitációra használják fel a római katolikus egyház ellen. Hochhuth aggályai alaptalanok, és nyílt levelének számos részével vitába szállunk, de szerzői jogait tiszteletben kell tartanunk és amíg hozzájárulását nem adja, nem fogjuk engedni, hogy A helytartót Magyarországon bemutassák, vagy megjelentessék. — Hivatalunk minden Magyarországon bemutatásra, vagy kiadásra kerülő jogvédett mű esetében megkeresi a jogtulajdonosokat és megszerzi hozzájárulásukat. Ez nem kis munkát jelent, mert a jogtulajdonos a legtöbb esetben már nem a szerző, hanem jogutóda, vagy pedig valamely könyvláadóvállalat vagy irodalmi ügynökség. 1963-ban például csaknem 450 különféle külföldi jogú kiadvány, színpadi mű,, rádió- és tévéjáték stb. jogait kellett biztosítanunk, illetőleg a külföldi jogtulajdonossal megfelelő felhasználási szerződést kötnünk. Számos antológia jogait szereztük meg (a bennük szereplő alkotások jogait számtalan különböző jogtulajdonostól) A XX. század osztrák lírája című antológia-kötetünk ügyében például több mint 350 levelet kellett váltanunk. A nemzetközi szerzői jogi törvényességmaradéktalan betartása feljogosít bennünket arra, hogy a magyar szerzői jogok külföldi felhasználóitól ugyanezt a törvényes eljárást követelhessük. Hozzájárulás nélkül . A nyugati kiadók is ilyen lojálisak a magyar szerzőkkel szemben? Nincsenek nekünk is Ladislav Mnacko példájához hasonló eseteink? — Sajnos, vannak. Előfordul, hogy nyugati folyóiratok — könyvkiadókra is vannak példák — a szerző hozzájárulása nélkül lefordítják és kiadják valamely művét. Sajnos, a mi tapasztalataink is azt mutatják, hogy ilyen esetekben elsősorban nem az író irodalmi értékeinek bemutatására törekszenek, hanem sokszor egyoldalúan megválasztott írások, vagy ami még rosszabb, kiragadott részletek közlésével az ellenséges, szenzációt hajhászó propaganda malmára hajtják a vizet. Ez semmiképpen sem szolgálhatja íróink érdekét, akik méltán tartanak arra igényt, hogy íród arcukat ne egyoldalúan, vagy torzítva tárják a külföld elé. — Sok jogosíítatlan közlést találunk bizonyos emigráns körök lapjaiban, s egyéb, kiadványaiban. Még az is előfordult, hogy egy ilyen újság egyik külföldön is jól ismert szerzőnk neve alatt olyan novellát közölt, melyet az sohasem írt. — Nehézségeink akadnak külföldön megjelenő magyar antológiák kapcsán is, amikor valamely kiadó egy külföldön élő magyart bíz meg az antológia szerkesztésével és elmulasztja az itthon élő szerzők hozzájárulását megkérni. — Előfordul persze az is, hogy a jogosítatlan kiadás mögött nem közvetlen politikai célok rejlenek. Gárdonyi: Szunyoghy miatyánkja című könyvének német kiadására egy hamburgi kiadó nyilván csupán azért nem kért szerződést, mert Magyarországgal szemben semmibe vette a nemzetközi szerzői jogi szabályokat. Milyen eszközei vannak a Szerzői Jogvédő Hivatalnak a külföldi jogosítatlan kiadások megelőzésére, illetőleg a már megjelent jogosítatlan kiadások kérdésének utólagos rendezésére? — A megelőzés egyik leghatásosabb biztosítékát abban látom, hogy külföldi kiadói, színhházi és szerkesztői körökben egyre inkább közismertté válik az a tény, hogy hivatalunk a magyar szerzők képviseletében erélyesen fellép minden jogosítatlan felhasználás ellen. Hivatalunk figyelemmel kíséri például a nyugati kiadói szaklapokat, hirdetéseket és olyan esetekben, amikor valamely kiadni szándékozott magyar műre nem érkezett jogkérés, felszólítja a kiadót a megfelelő jogszerződés megkötésére. Erre a lépésre sok esetben csak utólagkerülhet sor, amikor a jogosítatlan kiadásról csak a könyv megjelenése után szerzünk tudomást. A kérdést több ilyen esetben sikerült megfelelő jogdíjak biztosítása mellett, levélváltás, vagy személyes tárgyalások útján rendezni. Vannak azonban még olyanok, akik ismételtem vétenek a nemzetközi jogi szabályok ellen és reparációra sem hajlandók. Ezeknek a jogosítatlan felhasználóknak számolniuk kell azzal, hogy a hivatal a magyar szerzők érdekeinek külföldön végső soron per útján is érvényt tud szerezni. A per során azengedély nélküli kiadást le is tilthatjuk és a szerző részére kártérítést is követelhetünk. Jogsértő külföldi kiadások — Előfordul-e, hogy magyar szerzők megsértik a szerzői jogok külföldi értékesítésére vonatkozó magyarországi törvényes előírásokat és milyen jelentősége van a magyar szerzők és a Szerzői Jogvédő Hivatal együttműködésének jogsértő külföldi kiadások megelőzésében? — A hivatal szerepét szerzői jogok külföldi értékesítésével kapcsolatban jogszabályok rendezik. A Szerzői Jogvédő Hivatal alapításáról szóló minisztertanácsi rendelet szerint magyar szerzők külföldön csak a hivatal közreműködésével, illetőleg a Magyar Nemzeti Bank hivatalunk útján beszerzendő előzetes engedélye alapján értékesíthetik jogaikat. Törvényeinket minden magyar állampolgárnak be kell tartania. Ez alól természetesen az írók és költők, színpadi szerzők sem lehetnek kivételek. A szóban forgó törvényes rendelkezés egyébként pontosan megfelel hivatalunk konstrukciójának. A hivatal ugyanis nemcsak ■ a szellemi alkotások exportjára és importjára vonatkozó szerződések megkötésével, a szerzői jogdíjak behajtásával és felosztásával foglalkozik, hanem ügynökségi feladatokat is ellát, mégpedig a magyar irodalmi, színpadi és zenei művek szerzőinek egyedüli nemzetközi ügynöksége. — Az a szerző, aki a szóban forgó törvényes rendelkezéseket nem tartja be, viselni tartozik a törvényes következményeket, de más hátrányok is érhetik. Számos magyar szerző látta már annak kárát, hogy novelláit, egyéb kéziratát hivatalunk megkerülésével juttatta külföldre, az esetek legnagyobb részében ráadásul laikus kezekbe, ami aztán azt eredményezte, hogy művei, jóváhagyása nélkül, olyan lapnál, vagy kiadónál jelentek meg — és sokszor megcsonkítva —, amely korántsem volt alkalmas írói hírnevének megalapozására, vagy öregbítésére. Más esetekben a magyar szerző, a jogszabály előírásait megkerülő közvetlen akciójának anyagi kárát látta. Szakértelem hiányában olyan feltételeket fogadott el, amelyek lényegesen roszszabbak voltak a szokásos feltételeknél. Hangsúlyozni kívánom tehát, nemcsak jogszabályaink írják elő a magyar szerzőknek, hogy műveik ,külföldi értékesítése tárgyában csak hivatalunkon keresztül intézkedhetnek, és kézirataikat is csak a Magyar Nemzeti Bank előzetesen beszerzendő engedélyével küldhetik külföldre, saját érdekeik is megkívánják, hogy engedély nélküli, jogaikat sértő, erkölcsileg és anyagilag egyaránt előnytelen külföldi kiadások megelőzése érdekében hivatalunkhoz forduljanak, ha műveik külföldi felhasználásáról van szó. Jogszabályaink e tekintetben is a közérdek és magánérdek teljes összhangját biztosítják. Tudatában vagyunk annak, hogy még sok nehéz feladatot kell megoldanunk. A munkánkban " helyenként még mutatkozó hiányosságok azonban semmiesetre sem szolgálhatnak alapul arra, hogy egyes magyar szerzők megkerüljék a törvényes előírásokat és a Szerzői Jogvédő Hivatalt. ★ A nyilatkozatban érintett témákon kívül még sok probléma jelentkezik a magyar irodalmi művek külföldi terjesztése során. Lapunk ezekkel és a szerzői jog egyéb időszerű kérdéseivel a közeljövőben külön kíván foglalkozni. Dr. Tímár István főigazgató nyilatkozata 5 VESZI ENDRE új versei Szökési kísérlet Erősebbek vagyunk a halálnál, pedig napról-napra meghalunk. Nincs olyan föld, mely magába zárná szemünk fényét, futó alakunk, s amit bennünk majd a halál győz le, szétrombolta félelem, betegség, mosolyunkat nem szedheti össze, reggelünket elnyelik az esték. Erősebbek vagyunk nála, mégis vele vagyunk csupán teljesek. .. nélkülünk csak mítosz, hideg fétis, sánta madár, kopasz, szárny szegett, de mi együtt, mi vagyunk a Törvény, mi vagyunk a rész, meg az egész, mi vagyunk a napfény és a tört fény, az elbukás és emelkedés. ■ Tanköltemény volna ez a versem szétkiáltva tehetetlen térnek, de így lázadok a halál ellen, ez a vers is szökési kísérlet, átcsempészni, át a karanténon — nevetésünk? a munka gyümölcsét? egy delünket! reggelünket! vékony pengeélen villan az öröklét! A halász mentsége Ne csak a hálót figyeljétek, ne csak ugráló szívét pontynak meg csukának! ne csak a zsákmányt, mi hálómba akadt, mint pikkelyöltözékű hideg bánat — hanem a hálót, azt is tekintsétek, én találtam ki ravasz fogait, már harminc éve fonom, mint a vének, kik bőrükben viselik bálnák fogait és matrózlázadások vak dühét, s lobos torkukban ágyúk füstje ég! Már harminc éve bogozom, kötöm, de körülbörül is meg odafönt bekerítenek sűrű szemei, s nincs kettévágni konyhakés, se kard a saját hálóm — csapdám fogvatart! Horvátkerti alkony Rózsaszín foggal harap az alkony síkos húsodba esős délután, kis halott halacskák függenek a fán, sárga füst billeg át, sánta csősz a parkon, s a szoborasszony kikötő-combjain kis kénrúd-lábakon tipeg a rigó, koromgyöngy szárnyai alatt a rózsaszín messzeség reszket, vibrál millió rándulás, fény-ideg, hússzínű reggel is készül az este, hűl, mint a bádog, keresni indulok Napfény anyátok, hajnalban ittjárt, karján gyerekkel.