Élet és Irodalom, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-19 / 38. szám - Siklós László: Üljön le, szaktárs! (2. oldal) - Sziráki Endre: Mese • kép (2. oldal)

­elet és□ ED Megjelenőt minden szombaton M oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Főszerkesztő- helyettes: GARAI GÁBOR SZERKESZTŐS­ÉG: Budapest, V., Alpári Gyula u. 22. Telefon: 111—424 310—920 314—164 ■ 111—087 113—221 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest, VII., Lenin krt. 9/11. Tel: 221—285 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomda: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzletei­ben és a Posta Központi Hírlap Irodá­nál (Bp., V., József nádor tér )I. Kül­földiek részére előfizethető: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest 62. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 50 forint, félévre: 60 fo­rint, egész évre: 120 forint. KÉZIRATOKAT És RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜL­DÜNK VISSZA ! INDEX: 25.244 SIKLÓS LÁSZLÓ: ÜLJÖN LE, SZAKTÁRS! Melyik lélektani fázisban mond­ják el a munkások, hogy ki akar­nak lépni; amikor a vállalat veze­tői ezt megtudják, lehet-e még se­gíteni; milyen a vezetők és a mun­kások közvetlen kapcsolata; vajon végig kell-e járni minden kis ,és nagy dologgal a szolgálati utat vagy a vállalat igazgatója, vezér­­igazgatója, a tömegszervezetek tit­kárai közvetlenül és azonnal tudo­mást szereznek dolgozójuk pana­száról — eziránt érdeklődtem né­hány üzemben. Megnyugtató válaszokat kaptam. Van ugyan elégedetlenség, renge­teg a zúgolódó, még több a kilépő, de hát ez általános jelenség. Vi­szont nem mérgesednek el a bajok, a vezérigazgató fogadónapot tart, és a titkároknak közvetlenül elő­adhatják panaszukat a dolgozók ... Ebbe az irodába a műhelyekből bárki, bármikor bejöhet. Ekkor néztem körül. Az elegáns, világosra pácolt íróasztal mögött szkáj fotel forgott. Az alacsony tárgyalóasztalon batikolt selyem­­terítők, herendi porcelánkészlet. Nyolc fotel. Mind a nyolcat, azt is, amiben ültem, világospiros bordá­zott szövet borította. Ahová értem, ott maradt az ujjam nyoma. Ez az egy irodája van? — kér­deztem a titkárt. Nevetve mondta: nem vagyok én olyan nagy ember, hogy legyen egy ünneplő meg egy hétköznapi. Viccnek szánta. Pedig én komolyan gondoltam: ebbe a koszos vasgyárba elkelne egy hét­köznapi iroda is. Ettől kezdve figyelem szervezett munkások egykori fellegvárában, nagy gyárban, kisüzemben, káté­­eszben, a szőnyeg perzsa, vagy egy­színű faltól­ falig, szegényebb he­lyen torontáli, az ülőgarnitúra vi­lágoskék, élénkpiros, halványzöld, sárga, egérszürke, anyaga műbőr vagy finom szövet. Láttam már bordó bársonnyal bevont magas támlájú, faragott trónszéket, má­sutt biedermeier bútort. Egy KISZ- irodában még én is félve ültem le. Hát akkor a munkásember? A munkásfiatal? Aki gyalog fújtat fel a harmadik, az ötödik emeletre, nehogy a liftben bepiszkolódjon a szorosan mellette álló tisztviselő ruhája, piszkos bakancsát úgy­­ahogy letörli, de a talpára tapadt fémforgácsot magával viszi. Ha be­lépne a szobába, megkarcolná ve­le a parkettát, felsértené a szőnyeg bolyháit. Ezért illedelmesen megáll az iroda ajtajában. Meglátja a bú­tort, s jóllehet, otthon hasonló ülő­­garnitúrája van, végignéz olajos­­zsíros-koszos ruháján, és nem vár­ja el, hogy mondják, de nem is mondják neki: üljön le, szaktárs. Csak topog, a másik a szkáj­ban ül — a beszélgetés alaphangját és eredményét ez már jobbára meg is határozza. A munkásmozgalomban régóta részt vevő, idősebb barátom visel­kedni tudó ember. Amikor ügyes­bajos dolgával fölmegy a tömeg­szervezeti — többnyire a szakszer­vezeti — titkárhoz, viszi magával az aznapi Népszabadságot, gondo­san szétteríti a fotelen, és hegesztő overálljában arra ül. Ő még legyű­ri azt, amit a fiatalabbak nem haj­landók, vagy nem tudnak legyűrni. Én azóta nem járok föl, amióta a faszékeket kicserélték a garnitúrára,­­ mondta több munkásismer­ősöm. Az új mechanizmusban nem is helyes, hogy munkaidő alatt följár­janak hozzánk a dolgozók, említet­te egy szakszervezeti titkár. Ha va­lami fájdalmuk van, jöjjenek mű­szak után, vagy intézzék el a bi­zalmival. Magát még itt találják délután? Hát nem biztos, sok az értekezlet. De van úgy, hogy mi is lem­együnk a műhelyekbe. Lemegyünk — ezt mondják azok is, akiknek az irodája a földszinten van. A megfogalmazás mégis pon­tos, de nem földrajzilag értendő... " Hogyan lehetne a helyére billen­teni ezt az országos, forgó­szkáj fo­telt? Az igazgatók, főmérnökök, vezérigazgatók szobáit kár lenne ostromolni. Egyrészt, nekik ma már valóban reprezentálniuk kell, másrészt a munkások" ügyes-bajos dolgait nem ők intézik. Éppen ezért kellene, hogy a munkások az álta­luk választott és érdekeiket védő tisztségviselőkhöz könnyen, egyen­rangú félként bejussanak. Dobáljuk ki a garnitúrát, a drá­ga szőnyeget, s helyette lócával, kerti székkel, netán hokedlivel bú­torozzuk be az irodákat, a parkett­re terítsünk rongyszőnyeget? Ezzel a keresett puritanizmussal nem ol­dódna meg semmi , mert nem volna igaz. Már különben sem te­hetjük meg: a városból, a központ­ból jött vendéget, a külföldi dele­gációt le kell ültetni, és nem is akárhová. Mégis legyen az ünneplő mellett egy hétköznapi iroda „a melós­­nak”? Ez még nagyobb megkülön­böztetés lenne. Különböztessék meg a tisztségviselők a munkást másképp: keressék fel őket a mű­helyekben. Ez legalább összhangba kerül az általuk hangoztatott új mechanizmus szellemével is — a dolgozó nem hagyja abba a terme­lést. A mechanizmuson túl pedig erősödne az üzemi demokrácia. Vannak, akik azt mondják, ez az egész álprobléma. De azokat min­denütt megkínálják hellyel.. Francia tévé­film Magyarországról Magyar tárgyú televíziós doku­mentumfilmről tudósít a Lettres Francaises. Címe: „Elles sont Hongroises”, rendezője Juliette Boisriveaud, operatőre a magyar származású Rabinovszky ..Máté. A film egy nőkről szóló sorozat része, témája: a f­ói egyenjogúság helyzete Magyarországon. A „tör­ténet”: Ferge Zsuzsa szociológus, egyetemi tanár meglátogatja édes­anyját, aki egy ötezer lakosú fa­luban él, Budapesttől kétszáz kilo­méterre. „Két korszak él itt egy­más mellett” — írja a lap. „A feudális múltból emelkedik ki a szocialista Magyarország”. A főszereplő személyével kap­csolatban azt tárgyalja a film, hogyan lehet entellektüel, tudo­mányos kutató nálunk egy nő. Ké­pet ad főszereplője munkájáról, jövedelméből és életmódjáról. , Tudjuk, hogy sok kérdés meg­oldása még hátra van, amíg a nők egyenjogúságának elve minden­napi valósággá válhat...” — írja a Lettres Francaises kritikusa. A film főhőse „...tudja azt is, hogy egy ország nem emelkedik ki a középkorból egyik pillanatról a másikra.” Sziráki Endre: Mese / A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek SZÉPPRÓZA BIRÓ LAJOS: A MOLITOR-HÁZ Regény. (Szépirodalmi) KOVÁS LŐRINC: HÓDÍTÓK. 1—2. kötet. Történelmi regény. (Szépirodalmi) REMENYIK ZSIGMOND: ÉLÖK ÉS HOLTAK. Regény. (Magvető) LEV KVIN: IDEGEN CSILLA­GOK ALATT. Regény.­ (Kossuth) IONEL­A TEODOREANU: SZÉL­VÉSZBEN. Regény. (Európa) ISMERETTERJESZTŐ MŰVEK CZEIZING LAJOS: BUDAPESTI PANORÁMÁK .Fotoalbum. (Cor­vina) ROBERT GRAVES: A GÖRÖG MÍTOSZOK. 1—2. kötet. (Európa) KAKOSY LÁSZLÓ—VARGA EDITH: EGY ÉVEZRED A NÍ­LUS VÖLGYBEN. (Gondolat) LOMB KATÓ: ÍGY TANULOK NYELVEKET. Egy tolmács fel­jegyzései (Gondolat) TASNÁDI KUBACSKA AND­RÁS: ÓRIÁSOK BIRODALMA. (Móra) TANULMÁNYOK C. M. BOWRA: AZ ALKOTÓ KÍ­SÉRLET. Költészettani tanulmá­nyok (Európa) a könyv és a könyvtár a MAGYAR TÁRSADALOM ÉLE­TÉBEN 1849-től 1945-ig. Doku­mentumok. (Gondolat) TÁNCZOS GÁBOR: MIT OLVAS­NAK A FIATALOK? (Tankönyv­­kiadó)­­ Filmbemutatók SZÉP MAGYAR KOMÉDIA. Szí­nes magyar film. Bemutató: szep­tember 24-én. KALEIDOSZKÓP. Színes angol— amerikai film. Bemutató: szep­tember 24-én. EGY AZ EZERHEZ. Magyarul beszélő, színes szovjet film. Be­mutató: szeptember 24-én. Színházak GOLDONI: KOMÉDIÁSOK. Be­mutató a József Attila Színház­ban, szeptember 19-én. JULES VERNE—KOMLÓS RÓ­BERT: SÁNDOR MÁTYÁS. Ős­bemutató az Állami Déryné Szín­házban, szeptember 19-én. JEVGENYIJ SVARC: HÓKI­­RÁLYNŐ. Bemutató a Bartók Gyermekszínházban, szeptember 20-án. MARTIN DU GARD—BENEDEK ANDRÁS: A THIBAULT CSA­LÁD. Ősbemutató a Thália Szín­házban, szeptember 25-én. PETER WEISS: A LUZITAN SZÖRNY. Magyarországi bemuta­tó a Katona József Színházban, szeptember 25-én. BARTÓK BÉLA: A KÉKSZA­KÁLLÚ HERCEG VÁRA — A FÁBÓL FARAGOTT KIRÁLYFI — A CSODÁLATOS MANDARIN. Felújítás Bartók halálának 25. év­fordulóján a Magyar Állami Ope­raházban, szeptember 25-én. SHEKESPEARE: SZENTIVAN­ÉJI ÁLOM. Bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban, szeptember 25-én. HORVÁTH—TÖRÖK—ZOL­TÁN: PÉNTEK REZI. Bemutató a Miskolci Nemzeti Színházban, szeptember 25-én. Hangversenyek MSZTYISZLAV ROSZTROPO­VICS gordonkaestje, szeptember 24-én, a Zeneakadémián. A MAGYAR ÁLLAMI HANG­VERSENYZENEKAR hangverse­nye, szeptember 25-én, az Erkel Színházban. Vezényel: Lorin Maazel. Közreműködik Fischer Annie. 1970. SZEPTEMBER 19.

Next