Élet és Irodalom, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-26 / 39. szám - Mohás Lívia: Hála • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Szemes Piroska: Diplomások falun. ÉS, szeptember 5. (2. oldal) - Balikó Ferenc: Térformák • kép (2. oldal) - Kerényi Grácia: Az a kis nő (2. oldal)
ÉLET ÉS I IRODALOM] Megjelenik minden szombaton ' 16 oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Főszerkesztő- helyettes: GARAI GÁBOR SZERKESZTŐSÉG : Budapest, V., Alpári Gyula u. 22 Telefon: 111—424 310—920 314—164 111—087 113—221 Kiadja: lapkiadó vállalat Budapest, vn . Lenin mt 9/11 Tel: 221—285 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomda: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V., József nádor tér 1.). Külföldiek részére előfizethető Kultúra Könyv,- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest 62. P 3 B 149 Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, félévre: 60 forint, egész évre: 120 forint. KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA! INDEX: 25.244 Sajtóhibák Lapunk legutóbbi, 38-ik számába a szomorú átlagnál is több sajtóhiba került. Az olvasó nyilván helyreigazítás nélkül is sejti, hogy Faragó Vilmos „Lukács György hűsége” című cikkében nem Illés , hanem Illyés Gyulát idézte. A Kun Ágnessel készített interjúban értelmetlen sor található, mely helyesen így hangzik: (A hűvös-udvarias háziasszony helyén lelkesen és indulatosan a magyar költészet szerelmese, szovjet költők asszonybarátja beszél.) Az apróbb betűhibákat fedje jótékony homály, abban a reményben, hogy a nyomda ördögének becézett hanyagság nyoma a jövőben csökken a lap hasábjain. — Főnök úr, visszajött az a kis nő, akinek a kétlyukú főzőlapja van, hazament és megnézte — mondja a gelkás nő a háttérben, s hirtelen elgondolkozom, ez most bóke, kis nő vagyok, ennek a nőnek, a gelkás nőnek, valahol negyven és ötven közt van, én is negyven és ötven közt, tehát, örüljek-e neki? Ami a kort illeti, nyilvánvaló, mindig örül az ember, ha fiatalabbnak nézik, például a Lajos, a Jesus, nem hitte volna, amikor Kistarcsa mellett mentünk el és mondtam, hogy itt ültem negyvennégyben, rögtön számolni kezdte az éveimet, de a többit se hitte volna, amit rögtön mesélni kezdtem, kellett, mert kérdezte, s bár pokolian fájt a fejem, forróság volt, mégis mondanom kellett egészen Hatvanig vagy Egerig, valami kötelességérzet, a gázkamrák beosztását meg az eszeszek lelkialkatát meg mittudomén mit. Megmagyaráztam, mit jelent a karomon a szám, egészen mást gondolt, de nem mondta ki, s ez a más vajon bók-e, már megint, hogy másfélének kéznek, olyannak, aki számot tetovál a karjára, emlékszem, néhány évvel ezelőtt a Nagyvárad téren, amikor beszálltam a kispesti buszba, két vagányos pali kalkulálgatta nevetve, kijöhet-e az életkoromból, gondolom, annyi éjszaka, finoman szólva — 82 041? Ez az egész boly, hogy mifélének néznek és milyen minőség ez a miféleség, nemcsak életkorban, hanem mondjuk társadalmi hovatartozásban, hogy is határozzam meg, nem osztálykülönbség, ez nem illik ide, de mégis, mi az, ami az embert megkülönbözteti és miért akar az ember megkülönböztetett lenni, bizonyos mulatságos élethelyzetek és szörnyű élethelyzetek, amikor álruhás királylánynak érzi magát az ember, mi jogon, s itt hirtelen egy Mécs László-vers ugrik be, gyerekkoromból, A , királyfi három bánatáról, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok, tehát az ember csak az anyjának kivételes lény és ez a kivételes lény mivolta nem a foglalkozásából vagy a képzettségéből ered, mit akarok tulajdonképpen, tényleg kivételes akarok lenni? Szörnyű élethelyzetekben, például egy koncentrációs táborbeli vetkőztetés után, egyformán számok vagyunk mind, s a korszerű divat vagy esetleg a topis öltözet is AZ A KIS NŐ így uniformizál, s én nem akarok uniformizált lenni, bánt, amikor „csak” mint nőt taksálnak bárhol vagy a zsúfolt buszon veszekednek velem vagy a békási faértes Gábor leteremt, merthogy az ügyfél dögöljön meg, ezt persze nem mondja ki, csak én tudom, hogy ez a jelszava. Mennyiben függ az öltözetemtől, vagy a kinézésemtől, hogy baleknek néznek és mindig annak néznek-e, csakugyan balekekre és dörzsöltekre oszlik-e az emberiség, no nem, ez durva leegyszerűsítés, csak akkor éleződik így ki, amikor, bizonyos összefüggésekben, mi az, ami az emberre rá van írva és mindig rá van-e és jó-e, ha rá van, Jánoskát az új iskolában is megverték a második tanítási napon, máris látták rajta, mit, hogy nem a foci érdekli meg a lányok minije, hanem verseket ír és lelki élete van, vagyis balek? Amikor a maszek kötélverő először jön föl hozzám és a sok könyvet látja, miért gondolja rögtön, hogy ez balek és sok pénze van és meg kell vágni és át kell ejteni, bár neki nincs is iparengedélye és egy nap alatt többet költ sörre, mint én egy hét alatt kosztra? Balek, mert értelmiségi, létezik-e ez így, nem, balek, mert humanisztikus értelmiségi, irodalom meg effélék, létezik-e ez így, igen, nem? Ezért kötelességem vele vezetni a kötelet, meg van erről győződve, vele és drágán, hiába van három kötélverő unokaöcsém, aki megcsinálja ingyért, neki meg kell azt a napi ötszázat keresnie, lássam be ... Kivételes akarok-e lenni, azt hiszem, ezen nincs mit tagadnom, voltaképpen az lenne az igazi, ha kivételes lenne mindenki, ha királylányt látna bennem a MÁVAUT- sofőr és nem nyitná ki juszt is a teljesen üres buszban a rádiót, amikor ő maga is leszáll, csak azért, mert én kérem, hogy csukja be, viszont nálam meg épp ellenkezőleg, az a baj, hogy királyfinak nézem, a kötélverőt és nem jó királyfinak, hanem zsarnoknak, és megijedek és undorodom az alkudozástól, amikor bebizonyítja, hogy a kötél hossza külön számít balról jobbra és még egyszer jobbról balra, inkább megfizetem és azután töröm a fejem, hogy kitől kérjek kölcsön... Kivételes akarok lenni, és bánt, amikor „csak” mint nőt taksálnak bárhol, csakugyan? talán mégsem, talán örülök, amikor közeledtemre célozgatni kezd a kőművessegéd az utcán, vagy talán ez is igaz, meg az is, elfogadom az írónéni megszólítást a húszegynéhány éves fiúktól, és az se bosszant, hogy a kötélverő a hátam mögött a keresztnevemen emleget, amikor a felmenőimet szidja, én meg őt szólítom bácsinak, holott egy évvel fiatalabb nálam, de hát olyan keresztnevem van, kivételes, megint csak a Jánoska nem örül-e titokban, ha csak egy percig is olyannak nézik, akit a foci érdekel meg a lányok minije, vagy annak örül és nem is titokban, hogy már az új iskolában is megverték? Van-e Dörzsöltek Világszövetsége és meg kell-e szervezni a balekek önvédelmi összefogását, vagy inkább a Kivételeseknek járó Bánásmódot kellene intézményesen bevezettetni mindenütt és mindenkivel szemben? Meglátogattam Tadeuszt Konstancinban, térdben amputálták a ballábát, sose láttam még ilyen jókedvűnek, különszobába akarták tenni, de a közösben maradt, pedig nagyon sokan vannak ott, vagy tizenketten, most kezd olvasni, hamarosan írni is fog, örül annak is, hogy kiadjuk magyarul a könyvét, a királyról meg a hóhérról, úgy örül az életnek, hogy megnőtt, mondom, a próba műlábán jár, igen, mondja nevetve, nagy ember lettem, micsoda boldogság, megszabadulni a fájdalomtól, még akkor is, ha az eleven testrészük — de nekiem idézem a kedvenc aforizmámat, hogy már régóta egyetlen igazi gyönyörűségem a megkönnyebbülés . . . Most mindenesetre ő a legnagyobb ember lengyel írókollégáim közül, ő, aki meghallotta a ló sírását és neveti a hiányzó féllábát, s jó lenne ezt kimondani valahol — például a balekekről és dörzsöltekről írt háromhekkesemben: — lám, itt az eleven példa, hazug a felosztás, félábon táncol a költő, a féllábú költő, ő nevet és nem mások nevetnek őrajta. O"» E—í—t. ÉLET ÉS IS ! ÉS HOZZÁSZÓLÁS AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKÉHEZ Szemes Piroska riportját olvasom az És-ben a diplomásokról: „Az n-i tanácselnök szerint a falusiak is elvárják, hogy az orvosnak kocsija legyen. — Amikor szóba került az új orvoslakás felépítése, senki nem ellenezte, sőt, sokan dolgoztak rajta társadalmi munkában. Magától értetődőnek tekintették, hogy fürdőszobás legyen.” Olvasok, a rádióban a Lányok, Asszonyok műsora pereg. Felfigyelek, mert a szavak ritmusa szenzációt sejtet. Döbbenetes esemény történhetett valahol. Ritkán tapasztalt csoda, amiért valaki lelkesen hálálkodik. Mi történt?: Kazincbarcikán az ifjú pedagóguslányokat lakással fogadták. Hat lány,közösen beköltözött egy vadonatúj lakásba. Őszinte, boldog hangok az éter hullámain: „ígérjük”, ígérjük”, „ígérjük”, hogy gondos nevelői munkával megháláljuk, megháláljuk, megháláljuk... Megrázó, üdvözült hangulatot váltki az esemény: egyszer a pedagógusokat is — mint az orvosokat legtöbbször — lakással várták munkahelyükön. Mekkora ünnepnek számít, ha valahol a fejek kiművelését a test reparálásával egyenértékűnek vallják. És nemcsak szavakkal , tettekkel is mutatják, hogy a tört láb sínbe rakásával, az epe- és májbajok kúrálásával a szellem formázása majdnem egyenrangú mesterség. Hála A rádióriportban hálálkodó szavak hangzottak el, külön, az íróasztalokért, mert a lakásban bútorok is voltak. Az írástudományra oktató, a jövő szellemi arcát faragó ifjú pályakezdőknek a saját íróasztal létezése. Csoda. (Mintha a kezdő doktor azért zengene hálahimnuszokat, mert a községtől lázmérőt kapott a betegei gyógyításához.)★ Lehet-e kultúrát, tudást alapozni teljes energiával, hittel, kiegyensúlyozott idegekkel, mikor „a fiatal, képesítés nélküli pedagógusnak, aki most végzi a főiskolát, havi kilencszáz forint a fizetése és ebből háromszáz forintot albérletre fizet. Aki teheti menekül a pályáról” — írja Szemes Piroska. A kontraszelekció évek óta tizedeli a pedagógusok és pedagóguspályára indulók sorait. Akik gyenge tanulmányi eredményük miatt se az egyetemre, se a főiskolára nem kerültek be, elmennek képesítés nélküli tanítónak. Ha a levelező tagozaton elvégezték tanulmányaikat, akkor a vállalkozóbb szelleműeket, diplomával a zsebben felszívja a város. És kezdődik minden elölről, a képzetlen tanítók új serege érkezik a falukba. A foghúzást, a csonttörést nem bízzuk képesítés nélküli szakemberfélére, a falusi gyerekek ezreinek szellemi fejlesztését igen. — Azután álmegoldásokban bízva megállapítjuk, hogy már megint kevés a munkás és paraszt fiatal az egyetemeken. _Biztatjuk a pedagógusokat: fokozzák a tempót! — És a parasztgyerekek nagy táborában a tudás alapjainak lerakását, továbbra is — vak vezet világtalant alapon — a képesítés nélküliekre bízzuk. Kilencszáz forintért.★ Kazincbarcikán elegáns lépést tettek a kultúráért folyó küzdelem sakktábláján. A fiatal tanárok öröme érthető. A hála szép dolog. De most vigyázzunk a hálálkodással! Mert a pedagógus is hálát érdemel és ebben a sportban most a társadalomnak kell előretörnie. Óriási hendikeppel indul! Kazincbarcikán megkezdték az egyenlítést. Ennyi történt. A pedagógus meg — ha rendesen dolgozott — közös asztalunkról követelje ki a maga részét. Ne sugallja, félreérthető módon, a szegény gyerek hálás boldogságát , mert egyszer tejeskávét kapott a nagyok asztaláról. Mohás Lívia Balikó Ferenc: Térformák A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek SZÍNMŰ GARAI, GÁBOR: ORPHEUSZ ÁTVÁLTOZÁSAI. Verses játék. Borsos Miklós rajzaival.» (Szépirodalmi) SZÉPPRÓZA FEHÉR KLÁRA: EGYETLEN MONDAT TÖRÖKÜL. Karcolatok. (Szépirodalmi) KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: A ROSSZ ORVOS. Kisregény és elbeszélések. (Szépirodalmi, Olcsó Könyvtár) TAKÁCS TIBOR: DERVISTANC Történelmi regény. (Gondolat) BRIAN WALDISS: SZÜRKESZAKÁLL. Tudományos-fantasztikus regény. (Kozmosz) ALEKSZANDR GRIN: FANDANGO. Három kisregény. (Európa) ALEKSZANDR KUPRIN: SZULAMIT. Elbeszélés. (Európa) JEAN SANITAS: EGY NAP ÉS EGY ÉJSZAKA. Regény. (Kossuth) CLIFFORD D. SIMÁK: A VÁROS. Tudományos-fantasztikus regény. (Kozmosz) TANULMÁNYOK, ESSZÉK BEHAVIORIZMUS. Válogatott tanulmányok. Válogatta és szerkesztette: Kardos Lajos. (Gondolat) AUGUSTE CORNU: MARX ES ENGELS. 1845—1846. (Gondolat) BERNT ENGELMANN: BARÁTAIM A MILLIOMOSOK. Adalék a jóléti társadalom szociológiájához. (Zrínyi) STEFAN ZWEIG: CSILLAGÓRÁK. Történelmi miniatűrök (Gondolat) Filmbemutatók ONIBABA: Szélesvásznú japán filmdráma. Bemutató: október 1- én. _ NERETVAI CSATA. Színes, szélesvásznú jugoszláv—nyugatnémet—olasz film. Bemutató: október 1-én. Színházak LOVÁSZI—RÓNA—ALDOBOLYI: ROBIN HOOD. Bemutató a Bartók Gyermekszínházban, szeptember 29-én. NÉMETH LÁSZLÓ: CSERESNYÉS. Bemutató a Kecskeméti Katona József Színházban, október 1-én. Hangversenyek A LONDONI SYMPHONIA ORCHESTRA hangversenye, szeptember 27-én, a Zeneakadémián. Vezényel: André Previn. A MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR hangversenye, szeptember 29-én, az Erkel Színházban. Vezényel: Lorin Maazel. Közreműködik: Israela Margalit. A BUDAPESTI KAMARAEGYÜTTES hangversenye, szeptember 30-án, a Zeneakadémia kistermében. Vezényel: Mihály András. A BARTÓK-VONÓSNÉGYES hangversenye, október 1-én, a Zeneakadémián. A MÁV SZIMFONIKUSOK hangversenye, október 2-án, a Zeneakadémián. Vezényel: Lukács Miklós. Kiállítások NEMZETKÖZI FOTOKIÁLLÍTÁS a Műcsarnokban. Megnyitó: szeptember 26-án. KÁNTOR SÁNDOR fazekasművész kiállítása a Műcsarnok Kamaratermében. Megnyitó: szeptember 26-án. TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐ emlékkiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Megnyitó: október 2-án. irodalom 1 1970. SZEPTEMBER 26.