Élet és Irodalom, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1976-12-18 / 51. szám - Lengyel Gyula: rajza: Nagy László • kép • Paródia-pályázat 12. (15. oldal) - Timár György: Nyelvem, az én Bakonyom • vers • Paródia-pályázat 12. (15. oldal) - Harna Ibolya: Tél • vers • Paródia-pályázat 12. (15. oldal) - Nyirán Ferenc: Mosolyt is, szépet • vers • Paródia-pályázat 12. (15. oldal) - Szücs Mariann: Pánkirály • vers • Paródia-pályázat 12. (15. oldal) - Újvári Károly: Zárszámadás egy pillanatról • vers • Paródia-pályázat 12. (15. oldal)

PÁROD! A-PALY AZAT 12. TT’""Wr....3----CT—Cs—CT Lengyel Gyula rajza N A G Y L jr A S Z L Ó Nyelvem, az én Bakonyom Született Zabla községben (Klasszó-Sörény vm.). Mint lószakértő, a felszabadulá­s után esett át a tűzkeresztezésen. Fiatal éveiben tü­zér és rozstermelő volt, később egy ideig bulgárkertészkedéssel, fő­leg átültetéssel foglalkozott. A fővárosba költözve, nagy hatást tett rá, hogy fürdőszobájában hideg és meleg csap helyett egy-egy jég­csapot és tűzcsapot talált; ennek azóta is számos vasárnapi gyönyö­rét köszönheti. A betyárvilághoz, még inkább pedig a gyöngyszok­­nyás kurucokhoz, érzelmes szálak fűzik. I ★ Igéz szitokkal, váll ropogóparazsú, emberszügynyi urának, hoz­sebeimre galócnak légyölő mustrát — hájjá, ha! — köpölyöz lángjégcsap-bökővel, szivárvány-handzsár veresével, terel rostélyos-szigorú­­haragom cserjésébe, düheim szederjesébe okkal, mert nem dib-dált becsali tudor, nem vásári hopsza-Marcsa ő, de verőér, nem ötér promendi, de kéthegyű vasostor — hájjá, ha! Horgadok szoknya alá, hiszed onnan is, Bakonyomból, sörény gubancából, eleven hússövényből, hittem pedig háznak, anyám sufnijának, parázsropogású bunkermelegnek: nincs kegyelem! Torlódhat szórendem is — pécéje rajtam, vagyok immár halálfia, soraim pecsételt titka, kopótépte batyu, kibomlik, bujdosni immár kibe és minek, rázom dérlobogású szakállam — hájjá, ha! —, táncoltatnak a szél idegen karikásai, ménem véknya merő berzsenyes csuromlás, mered ágyéka Kufsteinra keményen, benne a dac hallelujás bíbora, vár győzelmes csatát, csillagzáporú forrót, tajtékok összeköpült robbanásait, és alázzák medállal, koszorúval, teszik, hogy nem értik, magam maradtam komjulni nem tudón, tüzes vasban örökké, de húsomból nem esztek, diám trónt nem izzítotok, döggé ti nem bűbájoltok soha, elnyüvetlen állok — hájjá, ha! — hüvelytelen kardja papírcsákós eleimnek, födetlen gyökere fé­reg-miazmás hant üregének, altathat fegyenc-taps, szédíthet pacsuli, én medvecukrotok kiköpöm s döföm bolonctalan belétek ziháló zúzmara-gejzíremet! Timár György 1071. DECEMBER 18. Tél Tojok látok aranypántot ezüstből font aranyláncot x Micskélek faragott képet hóvirágból szásszorszépet Integetek jégvirággal moha színű nem csicsással Csuhés farom ragyogtatom Cirmos forgóm csillogtatom Tükör előtt fejre állok éggel földdel úgy cicázok Medve arcom bakszakállal kenegetem babanyállal Zöld mezőben új verem szememen egy pávaszem Helyeslően bólogat jégbohóc a hó alatt Hama Ibolya Mosolyt is, szépet Paripás énekek rogyva térdre Májusi zöldben tipranak Ordasi arccal rámdönögnék — Menekülj László, bántanak Piros az ingem, pedig nem vérzem Ütheti dér a fejemet Nyűvek ha jönnek, faromra csókot Adhatnak ők, s nem egyebet Inget, darócost kell fölvennem Mosolyt is szépet, igazat Szájbavert nótát énekelnem Míg fullánkos nyelvem kiszak­ad! " Nyirán Ferenc Pánkirály Bánatom faltól falig érő padlóra zuhant mert senki sem színezte tovább a tulipánokat hová pingáljam most már építő akarásomat ha kezembe téglát tesznek s nem túli pántokat adjatok nekem segítséget kis dobosok értem is dörrenjen durranjon kis dobozok! • , Szűcs Mariann Zárszámadás egy pillanatról Hol vagyok én? Keress, hányó, a támpont mindössze annyi: olykor-olykor rámront egy zöld szemű pók, cérnája beton, vagy száraz bab csörög­­ a telefon. Lehet, hogy dühöm kobraként sziszeg, vagy fejre álltam mint a jancsiszeg. De az sincs teljesen kizárva, persze, hogy fészkes vállamon nyeletlen fejsze, irtani nádat, vádat, sebesedve, vagy éppen lila dohányt vágok. Zsebre. Lehet, hogy hempergetek mézbe-tollba közhelyeket, módjával adagolva, arccal vasútnak, égnek, tengereknek, mesehabos szájú pancsereknek. Elszállok, sas csőrében visszahoz, így bemutathatom, mi kell ahhoz, hogy — jókenyér helyett, nem kevés ez sem — költőurak, a jóvers megszülessen. Újvári Károly

Next