Élet és Irodalom, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-22 / 4. szám - T. Gy.: Elnézett évszázad • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - -ár: Búvár • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Lát: Te! • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Tardos Péter: Cigány-magyar bank • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - (marthy): Különös színlap • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Chikán Ágnes: Kihordás és lehordás • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - - laji: Virtus • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - - átányi -: Páratlan utcanév • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Horgas Béla: Dobszerda • vers (9. oldal) - Hegedűs István: rajza • kép (9. oldal)

IS ELNÉZETT ÉVSZÁZAD Több középiskolára és több gyárra jellemző az eset, ezért a nevek nem fontosak. De tény, hogy az egyik budapesti gimná­zium 14—16 éves diákjait, többsé­gükben lányokat, kéthetes „tár­sadalmi munkára” küldték egy budapesti édesipari gyárba. A gyerekek felnőttmunkát vé­geznek, cukorkát csomagolnak-ra­­gasztanak, puszta kézzel, állva, reggel hét órától délután háromig, tehát nyolc óra hosszat, ebédszü­net nélkül. Mely utóbbira kettő­kor kivehetnek ugyan félórát, de akkor egy teljes órával tovább kellene dolgozniuk, magyarán fél­órás munkatöbblettel vezekelniük táplálkozásukért. A munka racio­nalizálására vonatkozó javaslatai­kat elvetik, arra kötelezve őket, hogy a normát a lehető legkedve­zőtlenebb feltételek közt teljesít­sék. A gyerekek órabére — ha sike­rül egy műszakban kilencszáz cu­korkát becsomagolniuk — hét fo­rint. Ezennel tisztelettel javaslom a bér további csökkentését, hogy az így nyert különbözetből a gyár sürgősen beszerezhesse az alábbi műveket: 1. Marx, Engels és Lenin válo­gatott írásai. 2. A Magyar Népköztársaság alkotmánya. 3. A Munka Törvénykönyve (kü­lönös tekintettel a fiatalkorúak foglalkoztatásának feltételeire). 4. A szakszervezetek feladatai. 5. Büntető Törvénykönyv. Végezetül ajánlatos, hogy mind a gyár, mind az iskola sürgősen szerezzen be egy idei naptárt; fé­lő ugyanis, hogy elnézték az év­századot. T. Gy. BÚVÁR Egy éve meghökkenve tettem szóvá ugyanitt, hogy a Búvár cí­mű természet- és környezetvédel­mi lap havonkénti megjelenését 1976-ban kéthavonkénti megjele­nés váltotta fel. S akkor ezt az elsorvasztást azzal állítottam szembe, hogy ugyanekkor a Nim­ród című vadászati lap továbbra is havonta, jobb papíron, színes nyomással és jelentősen megnö­velt terjedelemben készül. 1976- ban a Nimródot új és új reklám­kampánnyal próbálták terjeszteni. A Búvár az újságstandok egyik „hiánycikke” lett. Glosszám megjelenése után fel­hívott a Búvár főszerkesztője, akivel korábbam, soha nem beszél­tem, és megköszönte Lapja nevé­ben a támogatást. De közölte azt is, hogy a visszafejlesztés átme­neti. S az oka nem a papírtaka­rékosság, nem is a pénz hiánya, hanem „adminisztrációs hiba”: a lapot valaki, valahol nem állí­totta be idejében a fenntartó szerv költségvetésébe. A szerkesz­tőségi létszámot azonban nem kel­lett csökkentenie, mert a Búvár 1977-ben ismét havonta fog meg­jelenni. Most megvettem a Búvár 1977. 1. számát. Tele jobbnál jobb, ér­dekesebbnél érdekesebb cikkek­kel. S tele a zsúfoltság jeleivel. A borítót kivéve, nyomása most is fekete-fehér. S az impresszum­ban ott van az információ. Meg­jelenik kéthavonként. Nem hívom fel a főszerkesztőt. Nem kérdezem meg, hogy mi tör­tént. A papír hiányzik, a pénz — vagy ismét csak számszaki téve­dés történt? És nem hivatkozom a Nimródra sem. Csupán emlé­keztetek arra, amit oly sok hir­detés is világgá kürtött: az eddig is kéthetenként megjelent Autó- Motor című lap 1977 januárjától jelentősen növelte terjedelmét, és színes nyomásra tért át. Az­­első szám címoldalán havas erdőben sárga kocsi. Ez így helyes. Mégis jogos a kérdés: ha kéthetenként látha­tunk sárga gépkocsit, piros autót, zöld kardántengelyt és hupikék zsírzócsapágyat — akkor nem lát­­hatnánk-e legalább havonta, fe­hér-feketében azt a folyóiratot, amely a lepkék, a madarak, a vi­rágok, az ásványok — a termé­szet és az ember fennmaradásá­nak témáit dolgozza fel? -ár TE! MOZDULJ! Így szólítanak fel arra, ami személyes érdekünk: ne kényelmesedjünk el, előzzük meg a civilizáció átkos áldásaiból, a kevés mozgásból származó be­tegségeket. A felszólítás tehát értelmes. Mégsem szeretem ezt az imperatívuszt. Aztán itt van a korszerű mun­kaszervezési és irányítási mód­szerek szorgalmazása. Ami nemzetközi jelenség. A Szovjet­unióban BUP a rövidítése (Bez­el efekton je izgotovienyije produk­ciói­­ termékek hibamentes gyár­tása), az NDK-ban és az NSZK- ban AOF, illetve SFA (Alles ohne Fehler = mindent hiba nélkül; Sistem Fehlerfreier Arbeit = hibamentes munkamódszer), Franciaországban és az USA-ban ZD (Zero Defaut; Zero Defects = zéró — nulla — hiba). És nál­un­k? A gondolat Ugyan­az. Csak a fogalmazás sántít. DH = Dolgozz Hibátlanul! Nem általában dolgozzunk hi­bátlanul. Te dolgozz hibátlanul! Te mozdulj! Mindig csak Te! És mi, a többes szám első sze­mély, mit ott ragadtunk volna a szónokok papirosán, melyen eredményeinkről és hiányossá­gainkról szólnak a szövegek? És egyébként is: mikor ittunk pertut? Lát CIGÁNY-MAGYAR BANK Könyvkiadásunk tréfáskedvű nyomdai kiadványai lassan-las­­san folytatásos glosszákat kíván­nak. A legújabb példa mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül. Megvásároltam A pedagógia időszerű kérdései hazánkban so­rozatban Gulyás Sándor Cigány­­gyerekek hátrányai és esélyei cí­mű könyvét. Az igen érdekes té­makörben színesen írta meg Gu­lyás az égető problémákat a putrikban lakó fiatalok életéről. A 32-ik oldal végén egy cigány­gyerekről szól, aki OTP-kölcsönt vesz fel és szülei fáskamrájában rendezkedik be. A 33-ik oldalon azonban váratlan fordulat tör­tént. Az OTP-ből hirtelen Ma­gyar Kereskedelmi Bank és An­gol—Magyar Bank lesz és tüzete­sen tárgyalódik a 30-as évek pa­pírgyártása, a papírgyárak ki­alakulása, Gömbös Gyula szere­pe, a papírgyári munkások ösz­­szetétele. A cigánygyerekekről nem esik szó többet, nincsenek már csajok, csávók, erőszak és hátrányos megkülönböztetés, a főszerep a bankoké, és a papír­gyáraké. Egészen a 49-ik oldalig, ahol régi hőseink váratlanul is­mét felbukkannak és hátat for­dítva a 30-as évek papírgyártá­sának, már ilyen dialógus olvas­ható: — Ne ijesztgessetek! — Ennek az anyjának itt ide­szúrtak, ni! És innen továbbra is a cigány­­gyerekek kérdése. Nyilvánvaló a tévedés. Egy pa­pírgyárakról szóló másik könyv egy ívét kötötték ebbe a kötet­be. De akkor hová kerülhetett az ideszánt ív? Ha szerencséje volt, akkor a papírgyártási könyvbe, riogatva a famentes papír ra­jongóit, akik mondjuk a diósgyő­ri gyár 30-as éveiből váratlanul egy sokal vadabb, színesebb« v*»­,?.?.­­lágba csöppentek. A kezdeményezés páratlan és kibővíthető. Ne álljunk meg en­nél a pontnál: vegyünk például négy könyvet, egymástól alapo­san eltérő témakörből. Keverjük össze mondjuk egy Zelk verses­kötet, a trák—macedón szabad­ságtörekvések a XVIII. században című tanulmány, a svéd—magyar kéziszótár és a Séta Bogotában című útleírás egy-egy ívét. Bi­zonyára érdekes, meghökkentő, az irodalomban páratlan példa születhetnek a kezdetnek, mert a további variációk lehetősége végtelen. Tardos Péter r­maa ■HB páratlan oldal mmmammmamammmmmmamm Hegedűs István rajza KÜLÖNÖS SZÍNLAP Ünnep után vagyunk. Már is­merjük az új metróvonalat, a fe­lüljárót és az aluljárót, az épít­kezések során, majd az átadáskor megismerkedtünk több brigáddal, kivitelezővel, a BKV és a tanács illetékes képviselőivel. A sok név és sok arc közül ez­úttal is azok hiányoztak, akik „csak” megtervezték azt, amit a kivitelezők kiviteleztek, a brigá­dok megépítettek, amit a BKV és a tanács megrendelt és átvett. Nem tudjuk, hogy hívják őket, nem tudjuk, mi volt az elképze­lésük, milyen gondokkal küszköd­tek a rajzasztaloknál, milyen vá­ratlan feladatokat kellett m­egol­­daniok, hogyan és miért formál­ták át így vagy úgy Budapest egy-egy útszakaszát Furcsa színlap. Felsorolja a színészeket, a ren­dezőket, a kulisszamozgatókat és a kellékeseket — egyszer már meg kellene ismerkednünk az írókkal is. Nélkülük mi kerülne színre? (marthy) HORGAS BÉLA: D­obszerda Boszorkányszombat és hóhétfő között csak a másnapos, a se ide, a se oda vasárnap, hányingeres ágyak, szemmel bolyongás falrepedésekben, szemmel verés, jégesőben ördögi napsütés, spray-szivárvány —■ bel canto a zuhany alatt már soha? Hóhétfő és boszorkányszombat között négy nap a világ, kedden még a természet szava, némi lendület és kedvesség talán, csütörtökön már dugul, kezd, ki-kihagy, péntek a lovasrohamé, másoké, tülkölés napja, de a szerda, a szerda, a szerda még üres. Tudok egy napot a hétből, közönséges kis szürke nap, poros, a csigalépcső, csapóajtó napja, kibúvó a vadkörtefa tüskés karjaiból, még nyolc évesen szorultam oda, jó kis nap, köpnek rá a démonok a zöldséges ásítozik sátra előtt, Heuréka napja, még próbálatlan, csitt, csak csöndesen, mintha nem történne semmi: négy kéz, négy láb é­s nem négykézláb, dob szerdán. KIHORDÁS ÉS LEHORDÁS Kaján érdeklődéssel figyeljük Szegeden a Posta és a főváros la­kóinak párharcát a nagy kérdés­ről, ki mássza meg a lépcsőfoko­kat: a hírlapkihordó vagy az elő­fizető? A betűre éhes szegediek már évek óta — szótlan megadás­sal — viselik a vesztett csata kö­vetkezményeit: maguk mennek le ,­­a­­kapualjba­ az újságokért. A Ybi­­dók valamiben tehát megelőzte a fővárost. Csak nehogy folytatód­jék ez a kétes előny! Mert az új év küszöbén újabb újítások előszele suhintotta meg az alföldi várost. Az előfizetők, immár megszokottan legyalogol­tak az újságokért Szilveszterkor és elsején is. És nem találtak ott semmit. Aki rejtélyt szimatolt s kitartóan nyomozott a Népsza­badság, az ÉS vagy más lap után, melyért nemcsak előfizetett, de természetesen előre fizetett, szor­galma jutalmául a pályaudvaron találta magát. Az újságok ugyanis ott vesztegeltek. Napokig. Szegedről üzenjük hát a pes­tieknek: addig örüljenek, amíg a Posta legalább a nagykapuig el­juttatja a lapokat. Ha nem is föl, de legalább felhordatja. Az újságírók háborgása, a le­­hordás mintha csak olaj volna a tűzre. Valakik valahol mind ma­­kacsabbul építik a falat az újság és az olvasó közé. Chikán Ágnes VIRTUS Nyolc idézet egy cikkből: „ösz­­szességében az eddigi tapasztala­tok jelzik, hogy jó az irány, de közben mindig adódnak részterü­letek, amelyek stagnálásról, vagy megtorpanásról árulkodnak.” „Rendkívül sok probléma gyü­­lemlett fel s mindenre kiterjedő elemzés után született meg az ál­lásfoglalás.” „Zömében olyan ne­hézségekkel nézünk szembe, ame­lyek nagy részét magunk idéztük elő.” „Olykor előfordul, hogy egyik-másik felkapott tehetség nem tud önmagával és a pénz­zel mit kezdeni. Ki ellenőrz­i őket? Van emberanyag ebben az országban, utána kellene menni, de könnyebb azt mondani, hogy nincs, mint vállalni a nevelés ne­héz feladatát.” „Nálunk a határo­zatokról gyakran általában beszé­lünk. S amikor egy-egy határoza­tot meghoznak, mindenki egyet­ért vele, hanem amikor személy szerint követelik a végrehajtásit, akkor már nem ilyen nagy az egyetértés.” „Mi magunk is, akár­csak a közvélemény, elégedetle­nek vagyunk a helyzettel, min­denek előtt saját munkánkkal. Elődeinket azért ostorozzák, mert csak akkor léptek a nyilvánosság elé, amikor rájuk szakadt a ház. Bennünket azért kritizálnak, mert amikor látjuk a jelenségeket, megmondjuk a megoldás módját.” „Álláspontunk változatlan: a rend, a tisztesség további szilár­dítása, magasabb szintű szakmai fegyelem megteremtése.” „Egy a célunk, s ez a nemzetközi színvo­nal elérése. Íme a nyíltság, kendőzetlenség, szókimondás, a kíméletlen néven nevezés, a felelős példamutatás, a példamutató felelősség: ország dolgában, sajtóporondon! Az elő­remutató őszinteség, mely nem andalít, nem áltat, nem lakkoz, nem árul zsákbamacskát, nem ég, nem meg, de ma gorombán sze­münkbe mondja, mi lesz holnap. A focival. m­­aji PÁRATLAN UTCANÉV Csaknem minden városunkban gondot okoz az utcák elnevezése. Tanácstagok és városatyák törik a fejüket, ki az a nevezetes em­ber, akinek emlékét utcával, tér­rel örökítsék meg, melyek azok a fogalmak, virágnevek, tájak, kül­földi vagy hazai városok, melyek szép képzeteket, egyedi ízeket, hangulatokat sugallnak. Így kap utcát az ibolya és a kökörcsin, így kapnak utcát tiszteletreméltó szakmák is, a molnároké, a vas­öntőké, vagy általában a munká­soké, mint azt a budapesti Mun­kás utca példázza. Nyíregyháza az egyetlen ma­gyar város, ahol a csalók kaptak utcát. Aki hitetlenkedne, keresse meg a Tölgyes csárdát, azzal át­­ellenben olvasható a táblán a pá­ratlan felirat: Csaló­köz. Nem va­lószínű, hogy helyesírási hibáról lenne szó, bár az idegen előbb arra gyanakszik, hogy talán a du­nai Csallóközt idézi egy 1 betű híján a felirat. De nem. Vala­mennyi utca- és házszámtáblán, sőt a nyíregyházi térképen is ez olvasható: Csaló közt­e az utca sarkán felállítottak egy rendőrségi segélykérő auto­matát is. Ha már a csalóknak ut­cát adott, a nem csalókra is gon­dolt a város. Biztos, ami biztos. B­átányi -

Next