Élet és Irodalom, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-22 / 4. szám - T. Gy.: Elnézett évszázad • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - -ár: Búvár • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Lát: Te! • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Tardos Péter: Cigány-magyar bank • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - (marthy): Különös színlap • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Chikán Ágnes: Kihordás és lehordás • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - - laji: Virtus • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - - átányi -: Páratlan utcanév • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Horgas Béla: Dobszerda • vers (9. oldal) - Hegedűs István: rajza • kép (9. oldal)
IS ELNÉZETT ÉVSZÁZAD Több középiskolára és több gyárra jellemző az eset, ezért a nevek nem fontosak. De tény, hogy az egyik budapesti gimnázium 14—16 éves diákjait, többségükben lányokat, kéthetes „társadalmi munkára” küldték egy budapesti édesipari gyárba. A gyerekek felnőttmunkát végeznek, cukorkát csomagolnak-ragasztanak, puszta kézzel, állva, reggel hét órától délután háromig, tehát nyolc óra hosszat, ebédszünet nélkül. Mely utóbbira kettőkor kivehetnek ugyan félórát, de akkor egy teljes órával tovább kellene dolgozniuk, magyarán félórás munkatöbblettel vezekelniük táplálkozásukért. A munka racionalizálására vonatkozó javaslataikat elvetik, arra kötelezve őket, hogy a normát a lehető legkedvezőtlenebb feltételek közt teljesítsék. A gyerekek órabére — ha sikerül egy műszakban kilencszáz cukorkát becsomagolniuk — hét forint. Ezennel tisztelettel javaslom a bér további csökkentését, hogy az így nyert különbözetből a gyár sürgősen beszerezhesse az alábbi műveket: 1. Marx, Engels és Lenin válogatott írásai. 2. A Magyar Népköztársaság alkotmánya. 3. A Munka Törvénykönyve (különös tekintettel a fiatalkorúak foglalkoztatásának feltételeire). 4. A szakszervezetek feladatai. 5. Büntető Törvénykönyv. Végezetül ajánlatos, hogy mind a gyár, mind az iskola sürgősen szerezzen be egy idei naptárt; félő ugyanis, hogy elnézték az évszázadot. T. Gy. BÚVÁR Egy éve meghökkenve tettem szóvá ugyanitt, hogy a Búvár című természet- és környezetvédelmi lap havonkénti megjelenését 1976-ban kéthavonkénti megjelenés váltotta fel. S akkor ezt az elsorvasztást azzal állítottam szembe, hogy ugyanekkor a Nimród című vadászati lap továbbra is havonta, jobb papíron, színes nyomással és jelentősen megnövelt terjedelemben készül. 1976- ban a Nimródot új és új reklámkampánnyal próbálták terjeszteni. A Búvár az újságstandok egyik „hiánycikke” lett. Glosszám megjelenése után felhívott a Búvár főszerkesztője, akivel korábbam, soha nem beszéltem, és megköszönte Lapja nevében a támogatást. De közölte azt is, hogy a visszafejlesztés átmeneti. S az oka nem a papírtakarékosság, nem is a pénz hiánya, hanem „adminisztrációs hiba”: a lapot valaki, valahol nem állította be idejében a fenntartó szerv költségvetésébe. A szerkesztőségi létszámot azonban nem kellett csökkentenie, mert a Búvár 1977-ben ismét havonta fog megjelenni. Most megvettem a Búvár 1977. 1. számát. Tele jobbnál jobb, érdekesebbnél érdekesebb cikkekkel. S tele a zsúfoltság jeleivel. A borítót kivéve, nyomása most is fekete-fehér. S az impresszumban ott van az információ. Megjelenik kéthavonként. Nem hívom fel a főszerkesztőt. Nem kérdezem meg, hogy mi történt. A papír hiányzik, a pénz — vagy ismét csak számszaki tévedés történt? És nem hivatkozom a Nimródra sem. Csupán emlékeztetek arra, amit oly sok hirdetés is világgá kürtött: az eddig is kéthetenként megjelent Autó- Motor című lap 1977 januárjától jelentősen növelte terjedelmét, és színes nyomásra tért át. Azelső szám címoldalán havas erdőben sárga kocsi. Ez így helyes. Mégis jogos a kérdés: ha kéthetenként láthatunk sárga gépkocsit, piros autót, zöld kardántengelyt és hupikék zsírzócsapágyat — akkor nem láthatnánk-e legalább havonta, fehér-feketében azt a folyóiratot, amely a lepkék, a madarak, a virágok, az ásványok — a természet és az ember fennmaradásának témáit dolgozza fel? -ár TE! MOZDULJ! Így szólítanak fel arra, ami személyes érdekünk: ne kényelmesedjünk el, előzzük meg a civilizáció átkos áldásaiból, a kevés mozgásból származó betegségeket. A felszólítás tehát értelmes. Mégsem szeretem ezt az imperatívuszt. Aztán itt van a korszerű munkaszervezési és irányítási módszerek szorgalmazása. Ami nemzetközi jelenség. A Szovjetunióban BUP a rövidítése (Bezel efekton je izgotovienyije produkciói termékek hibamentes gyártása), az NDK-ban és az NSZK- ban AOF, illetve SFA (Alles ohne Fehler = mindent hiba nélkül; Sistem Fehlerfreier Arbeit = hibamentes munkamódszer), Franciaországban és az USA-ban ZD (Zero Defaut; Zero Defects = zéró — nulla — hiba). És nálunk? A gondolat Ugyanaz. Csak a fogalmazás sántít. DH = Dolgozz Hibátlanul! Nem általában dolgozzunk hibátlanul. Te dolgozz hibátlanul! Te mozdulj! Mindig csak Te! És mi, a többes szám első személy, mit ott ragadtunk volna a szónokok papirosán, melyen eredményeinkről és hiányosságainkról szólnak a szövegek? És egyébként is: mikor ittunk pertut? Lát CIGÁNY-MAGYAR BANK Könyvkiadásunk tréfáskedvű nyomdai kiadványai lassan-lassan folytatásos glosszákat kívánnak. A legújabb példa mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül. Megvásároltam A pedagógia időszerű kérdései hazánkban sorozatban Gulyás Sándor Cigánygyerekek hátrányai és esélyei című könyvét. Az igen érdekes témakörben színesen írta meg Gulyás az égető problémákat a putrikban lakó fiatalok életéről. A 32-ik oldal végén egy cigánygyerekről szól, aki OTP-kölcsönt vesz fel és szülei fáskamrájában rendezkedik be. A 33-ik oldalon azonban váratlan fordulat történt. Az OTP-ből hirtelen Magyar Kereskedelmi Bank és Angol—Magyar Bank lesz és tüzetesen tárgyalódik a 30-as évek papírgyártása, a papírgyárak kialakulása, Gömbös Gyula szerepe, a papírgyári munkások öszszetétele. A cigánygyerekekről nem esik szó többet, nincsenek már csajok, csávók, erőszak és hátrányos megkülönböztetés, a főszerep a bankoké, és a papírgyáraké. Egészen a 49-ik oldalig, ahol régi hőseink váratlanul ismét felbukkannak és hátat fordítva a 30-as évek papírgyártásának, már ilyen dialógus olvasható: — Ne ijesztgessetek! — Ennek az anyjának itt ideszúrtak, ni! És innen továbbra is a cigánygyerekek kérdése. Nyilvánvaló a tévedés. Egy papírgyárakról szóló másik könyv egy ívét kötötték ebbe a kötetbe. De akkor hová kerülhetett az ideszánt ív? Ha szerencséje volt, akkor a papírgyártási könyvbe, riogatva a famentes papír rajongóit, akik mondjuk a diósgyőri gyár 30-as éveiből váratlanul egy sokal vadabb, színesebb« v*»,?.?.lágba csöppentek. A kezdeményezés páratlan és kibővíthető. Ne álljunk meg ennél a pontnál: vegyünk például négy könyvet, egymástól alaposan eltérő témakörből. Keverjük össze mondjuk egy Zelk verseskötet, a trák—macedón szabadságtörekvések a XVIII. században című tanulmány, a svéd—magyar kéziszótár és a Séta Bogotában című útleírás egy-egy ívét. Bizonyára érdekes, meghökkentő, az irodalomban páratlan példa születhetnek a kezdetnek, mert a további variációk lehetősége végtelen. Tardos Péter rmaa ■HB páratlan oldal mmmammmamammmmmmamm Hegedűs István rajza KÜLÖNÖS SZÍNLAP Ünnep után vagyunk. Már ismerjük az új metróvonalat, a felüljárót és az aluljárót, az építkezések során, majd az átadáskor megismerkedtünk több brigáddal, kivitelezővel, a BKV és a tanács illetékes képviselőivel. A sok név és sok arc közül ezúttal is azok hiányoztak, akik „csak” megtervezték azt, amit a kivitelezők kiviteleztek, a brigádok megépítettek, amit a BKV és a tanács megrendelt és átvett. Nem tudjuk, hogy hívják őket, nem tudjuk, mi volt az elképzelésük, milyen gondokkal küszködtek a rajzasztaloknál, milyen váratlan feladatokat kellett megoldaniok, hogyan és miért formálták át így vagy úgy Budapest egy-egy útszakaszát Furcsa színlap. Felsorolja a színészeket, a rendezőket, a kulisszamozgatókat és a kellékeseket — egyszer már meg kellene ismerkednünk az írókkal is. Nélkülük mi kerülne színre? (marthy) HORGAS BÉLA: Dobszerda Boszorkányszombat és hóhétfő között csak a másnapos, a se ide, a se oda vasárnap, hányingeres ágyak, szemmel bolyongás falrepedésekben, szemmel verés, jégesőben ördögi napsütés, spray-szivárvány —■ bel canto a zuhany alatt már soha? Hóhétfő és boszorkányszombat között négy nap a világ, kedden még a természet szava, némi lendület és kedvesség talán, csütörtökön már dugul, kezd, ki-kihagy, péntek a lovasrohamé, másoké, tülkölés napja, de a szerda, a szerda, a szerda még üres. Tudok egy napot a hétből, közönséges kis szürke nap, poros, a csigalépcső, csapóajtó napja, kibúvó a vadkörtefa tüskés karjaiból, még nyolc évesen szorultam oda, jó kis nap, köpnek rá a démonok a zöldséges ásítozik sátra előtt, Heuréka napja, még próbálatlan, csitt, csak csöndesen, mintha nem történne semmi: négy kéz, négy láb és nem négykézláb, dob szerdán. KIHORDÁS ÉS LEHORDÁS Kaján érdeklődéssel figyeljük Szegeden a Posta és a főváros lakóinak párharcát a nagy kérdésről, ki mássza meg a lépcsőfokokat: a hírlapkihordó vagy az előfizető? A betűre éhes szegediek már évek óta — szótlan megadással — viselik a vesztett csata következményeit: maguk mennek le ,akapualjba az újságokért. A Ybidók valamiben tehát megelőzte a fővárost. Csak nehogy folytatódjék ez a kétes előny! Mert az új év küszöbén újabb újítások előszele suhintotta meg az alföldi várost. Az előfizetők, immár megszokottan legyalogoltak az újságokért Szilveszterkor és elsején is. És nem találtak ott semmit. Aki rejtélyt szimatolt s kitartóan nyomozott a Népszabadság, az ÉS vagy más lap után, melyért nemcsak előfizetett, de természetesen előre fizetett, szorgalma jutalmául a pályaudvaron találta magát. Az újságok ugyanis ott vesztegeltek. Napokig. Szegedről üzenjük hát a pestieknek: addig örüljenek, amíg a Posta legalább a nagykapuig eljuttatja a lapokat. Ha nem is föl, de legalább felhordatja. Az újságírók háborgása, a lehordás mintha csak olaj volna a tűzre. Valakik valahol mind makacsabbul építik a falat az újság és az olvasó közé. Chikán Ágnes VIRTUS Nyolc idézet egy cikkből: „öszszességében az eddigi tapasztalatok jelzik, hogy jó az irány, de közben mindig adódnak részterületek, amelyek stagnálásról, vagy megtorpanásról árulkodnak.” „Rendkívül sok probléma gyülemlett fel s mindenre kiterjedő elemzés után született meg az állásfoglalás.” „Zömében olyan nehézségekkel nézünk szembe, amelyek nagy részét magunk idéztük elő.” „Olykor előfordul, hogy egyik-másik felkapott tehetség nem tud önmagával és a pénzzel mit kezdeni. Ki ellenőrzi őket? Van emberanyag ebben az országban, utána kellene menni, de könnyebb azt mondani, hogy nincs, mint vállalni a nevelés nehéz feladatát.” „Nálunk a határozatokról gyakran általában beszélünk. S amikor egy-egy határozatot meghoznak, mindenki egyetért vele, hanem amikor személy szerint követelik a végrehajtásit, akkor már nem ilyen nagy az egyetértés.” „Mi magunk is, akárcsak a közvélemény, elégedetlenek vagyunk a helyzettel, mindenek előtt saját munkánkkal. Elődeinket azért ostorozzák, mert csak akkor léptek a nyilvánosság elé, amikor rájuk szakadt a ház. Bennünket azért kritizálnak, mert amikor látjuk a jelenségeket, megmondjuk a megoldás módját.” „Álláspontunk változatlan: a rend, a tisztesség további szilárdítása, magasabb szintű szakmai fegyelem megteremtése.” „Egy a célunk, s ez a nemzetközi színvonal elérése. Íme a nyíltság, kendőzetlenség, szókimondás, a kíméletlen néven nevezés, a felelős példamutatás, a példamutató felelősség: ország dolgában, sajtóporondon! Az előremutató őszinteség, mely nem andalít, nem áltat, nem lakkoz, nem árul zsákbamacskát, nem ég, nem meg, de ma gorombán szemünkbe mondja, mi lesz holnap. A focival. maji PÁRATLAN UTCANÉV Csaknem minden városunkban gondot okoz az utcák elnevezése. Tanácstagok és városatyák törik a fejüket, ki az a nevezetes ember, akinek emlékét utcával, térrel örökítsék meg, melyek azok a fogalmak, virágnevek, tájak, külföldi vagy hazai városok, melyek szép képzeteket, egyedi ízeket, hangulatokat sugallnak. Így kap utcát az ibolya és a kökörcsin, így kapnak utcát tiszteletreméltó szakmák is, a molnároké, a vasöntőké, vagy általában a munkásoké, mint azt a budapesti Munkás utca példázza. Nyíregyháza az egyetlen magyar város, ahol a csalók kaptak utcát. Aki hitetlenkedne, keresse meg a Tölgyes csárdát, azzal átellenben olvasható a táblán a páratlan felirat: Csalóköz. Nem valószínű, hogy helyesírási hibáról lenne szó, bár az idegen előbb arra gyanakszik, hogy talán a dunai Csallóközt idézi egy 1 betű híján a felirat. De nem. Valamennyi utca- és házszámtáblán, sőt a nyíregyházi térképen is ez olvasható: Csaló közte az utca sarkán felállítottak egy rendőrségi segélykérő automatát is. Ha már a csalóknak utcát adott, a nem csalókra is gondolt a város. Biztos, ami biztos. Bátányi -