Élet és Irodalom, 1983. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-15 / 15. szám - -óv-: Belenéz az ember az újságba • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - -ár: Biztosítás - biztonság? • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - -zil-: Máma-szútra • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Kuhn Ferenc: Zsákbanő • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - (máriássy): Húsvéti angyal • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Novák Béla Dénes: Üzenet Sam. T. Cohen-nak a neutronbomba föltalálójának • vers (9. oldal) - Bokros Péter: Bélyeg • kép (9. oldal)
páratlan oldal es visszáságaira azonban minden eddiginél élesebben mutat rá egy debreceni bűnügyi tudósítás. A cikkben teljes névvel jelölt, 30 éves G. T. MÉH-üzletkötő és alkalmi lemezlovas hat éven át szorozatosan kötött minden rendű és rangú biztosításokat, majd kocsijával itthon és külhonban sorozatosan karambolozott, illetve újra és újra kirámolták a kocsit, debreceni lakásában pedig ki-be jártak a betörők. Az ÁB pedig fizetett. Akkor is, amikor az állítólag ellopott, igen nagy értékű tárgyak egy részének beszerzését G. T. nem tudta igazolni. Így kárigényét lefaragták, csak annyit kapott, amennyire volt bizonyíték. Máskor az általa jelentett, az ő és a barátja kocsija között történt összeütközés rekonstrukciója azt mutatta, hogy az ott és úgy nem történhetett, olyan kárt nem okozhatott, amint ő állította. A biztosító itt is lealkudott a kárból, mégis újra fizetett. A tudósítás G. T. tíz kárigényéről számol be, ezekből nyolc legalábbis gyanús, kettő-három bizonyítottan rosszhiszemű. Eljárás mégsem indul, legföljebb kevesebbet térít az ÁB. És jön G. T. tizenegyedik esete. „Az élet- és balesetbiztosítási szerződések hazai rekordja az a rizikó-haláleseti biztosítás, amelyet 15 éves időtartamra, 2 millió forint összegre kötött — egymás javára — G. T. és felesége, havi ezer forint díj fizetése mellett. A szerződés megkötése körül ugyan volt huzavona, de 1981 júliusában a szerződés az első havi díj befizetése mellett érvénybe lépett. Ekkor G. T. a július 25.—augusztus 9. közötti időre tervezett külföldi utazásának idejére a saját, valamint a felesége nevére külföldre szóló baleset- és poggyászbiztosítást kötött. Felesége Lengyelországban egy éjjel a táborhelyükhöz közeli patakba fulladt, miközben két gyerekük a sátorban aludt. A halálesetet a férj fedezte föl, és ő jelentette a lengyel rendőrségnek. A nyomozás megállapította: bűncselekmény történt, a tét- 1 rész ismeretlen. Hazaérkezve, G. — felesége CSÉB-biztosítása alapján — 60 ezer forint kártérítést kért. A biztosító azonban a szükséges okmányok hiányában nem fizetett, mint ahogyan a rizikó-életbiztosítás alapján járó 2 millió 200 ezer forintot sem kapta meg. Időközben föltűnt a »pechszéria«, és miután több gyanús körülmény is volt, vizsgálat indult G. ellen. A vádirat szerint gyilkosság történt Lengyelországban: G. T. a haláleseti biztosításért megölte feleségét.” Az ilyesmi minálunk, egyelőre és szerencsére, ritka krimi. Ahogyan azonban mégis sor került rá, az nemcsak különös, hanem hátborzongató is. Ha mást nem vet föl a G. T.-vel sorozatosan kötött biztosítási szerződések dolgában, a köteles gondosság kérdését legalábbis fölveti. Apropó: nincs ennek az előrelátó fiatalembernek egy börtönbiztosítása is? Bár BELENÉZ AZ EMBER AZ ÚJSÁGBA Csak belenéz az ember az újságba, és máris rájön, hogy az újság miért unalmas. Azt hihetnénk, hogy az érdektelen közleményeinek sokasága miatt (tudósítás X. Y.-ról, aki elutazott, vagy megérkezett, lelkendező riport a vállalatról, ahol kifogástalan a készletgazdálkodás, mélyen szántó vezércikk a mélyszántás előnyeiről). De nem. Az újság az úgynevezett érdekes közlemények sokasága miatt unalmas. Lelőtték, elrabolták, megszállták, eltérítették, felrobbantották, határprovokálták, kiutasították, rendszerbe állították. A monotóniájuk teszi érdektelenné őket. Felháborítóak, de ismétlődésük miatt eltompítják inger-reakciónkat. Ha az olvasóval tíz évvel ezelőtt közölték, hogy a felhalmozott atomfegyverekkel máris elpusztítható az egész világ, tíz évvel később szórakozottan elsiklik az újabb, még hatásosabb fegyverekről szóló tudósításokon. Mert ez már a fokozhatatlan fokozása. Mint, amikor egy hangot addig gerjesztenek, míg ultrahang lesz belőle. A fülünk már nem érzékeli. Erről persze aligha az újság tehet. Most mindenesetre két aktuális kérdést kínál, egyazon számában. Lesz-e MX-telepítés meg űrlézer — ez az egyik. És összeházasodik-e ismét Elizabeth Taylor, meg Richard Burton — ez a másik. Az ember, rosszkedvében, hajlamos arra, hogy a másikat válassza. Fenemód érdekes.★ Megint egy sommás ítélet az úgynevezett ötvenes évek első feléről. Ezúttal: irodalmáról. Okos és rokonszenves nyilatkozatban váratlan ostorcsapás. Azt, miaadjaf,'fegtesli külföldön élő írónk, hogy e korszak irodalma olvashatatlan volt, s „egy megkínzott nép fogvacogva is csak röhögni tudott a stréberek szecskagyártásán”. Később visszatér erre, de mert gazdag a szókincse, itt már „Rákosi uralmának igriceiről” beszél. Miért fáj ez a kétszeres ostorcsapás az embernek? Nem azért, mintha különlegesen érzékeny volna a bőre, hiszen az ostor, ráadásul, nem is rajta csattan. Azért fáj, mert igaztalan. Volt olvasható irodalma az ötvenes éveknek is. Olyan „öregek” írták, mint Benjámin László, Déry Tibor, Illyés Gyula, Örkény István, Rideg Sándor, Szabó Pál, Veres Péter, Zelk Zoltán. Vagy olyan fiatalok, mint Csurka István, Juhász Ferenc, Kamondy László, Nagy László, Simon István. És azért fáj, mert öncsonkító. A sebbel együtt ép izmokat, idegeket metsz ki a szervezetből. Másképpen szólva: folytonossághiányt jelöl, holott van folytonosság, írók és költők teremtették meg, le nem tagadhatjuk, el nem felejthetjük akkori műveiket. Voltak stréberek és igricek is persze, őket se tagadhatjuk le. De ki emlékszik már rájuk?★ És megint valami, ami hiányzik az újságból. Rég nem volt annyi szóbeszéd, találgatás, fantáziálás egy személyes tragédia körül, mint amennyi Elbert János halálát kíséri most. Hiányzik az újságból egy tárgyszerű és hiteles tájékoztató. Ezt nem a pletykakíváncsiság mondatja az emberrel. Éppen a hiány az, amiből a pletykakíváncsiság él. Ne éljen. -óv- Bokros Péter: Bélyeg 1383. Április is. BIZTOSÍTÁS - biztonság? Egyszer egy dicsérő, sőt dicsekvő cikkben a CASCO előnyeiről elmondatott ama szerencsés huszonéves fiatalember esete, aki bel- és külföldön vagy tízszer karambolozott úgy kocsijával, hogy a biztosító totálkárt térített. S a cikk nemhogy a biztosítási csalás gyanúját nem vetette föl, de még azt se, hogy e he- V£s, vérís országúti rémből azonnal és egy életre el kellene venni a jogosítványt, mert ilyen ártatlan „pechszéria” nincs. Vagy a bűnös szándék nyilvánvaló, vagy a teljes alkalmatlanság a vezetésre. Aztán a mezőgazdasági biztosítások kapcsán merült föl nemegyszer — bár módosították is a szabályokat —, hogy a károsult gazdaságok elhanyagolják a védekezést — belvíz elvezetése, a mégis megmaradt termény betakarítása stb. —, mert jobban járnak, ha a magasabb kárszázalék alapján a biztosító készpénzzel fizet. A biztosítások nálunk is lehetsé MÁMA-SZÚTRA Kedvenc folyóiratom, az Egészség egyik legutóbbi számában párok tűntek föl a borítón. A címlapon, két csincsillaszőrme között, estélyi ruhás, mély dekoltázsú, nyakékes, lobogó hajú hölgy karolja át a csokornyakkendős, zsakettes, snájdig urat. A hátsó borítón pedig a legdivatosabb sífelszerelésben zúdul felénk egy mosolygó férfi meg egy nő. A vidám fényképek megalapozzák az olvasás hangulatát. Jellemző és izgalmas részlet a szövegből: „A gyakorlatot az asszony kezdi el, kicsit hátradőlve maga felé húzza az" embert, és jó széles ívű csípőkörzésbe kezd. Kétszeri megismétlés után az ellenkező irányban folytatódik a körzés. Azután szerepcsere ... Kis terpeszben megállás, hát a hátnak vetve, a partnerek lába között legyen 40 cm távolság. Mindketten előrehajolnak (a térd közben feszes marad), a lábak között mindkét kezüket egymáséba kulcsolják. Most a férj kezdi a felegyenesedést, s mindaddig folytatja, míg az asszony térdeinek megrogyasztása nélkül képes lehajolni. A talp maradjon a gyakorlat alatt a talajon. Természetesen a hajlásban, felegyenesedés NOVÁK BÉLA DÉNES: üzenet Sam. T. Cohen-nak a neutronbomba föltaláló jának tudatom, önnel uram föltaláltam a Pozitron-bombát olyan robbanó szerkezetet melynek töltete elhelyezhető hagyományos lövegekben föld-f oldalait rakétákban tengeren-mezitlábjárókon sőt villamosbérletekben (a túlvilágra szóló bérletek érvényességgel ugyan ki ellenőrzi?) találmányom uram nem teszi fölöslegessé egyéb kozmikus méretű hülyeségek használatát sem ellenkezőleg csak azok bevetése után alkalmazható harcilag (fantaszták és tábornokok kíméljenek) sajnos titkos fegy verem még nem tökéletes miután semlegesíti a fent említett egyéb humánus szerkezetek áldásos hatásait s nyomában fű növekszik pofátlanul összeállnak lerombolt házak városok életben maradt csecsemők csúfítják el környezetünk és hasonló borzalmak uram gondolja csak el: egy-egy P.-bomba ledobásakor hány éhező gyermek juthatna táplálékhoz nem beszélve az örökre szomjazó felnőttekről elgondolni is rettenetes uram--------------------végezetül s éppen utóbb említett iszonyatok elkerülése végett kérem nagyon kérem akadályozza meg N.-bomba bármikori alkalmazását ellenkező esetben kénytelen lennék szabadalmaztatni fölfedezésemet válaszát földfordultával várja az emberiség ben ritmikusan váltsák egymást a partnerek... Egymásnak háttal, kis terpeszben állás, karok összekulcsolva. Az ember előrehajol, és hátára veszi az asszonyt, aki lábait feszesen tartja, hogy egész testében érvényesüljön a nyújtózás jó hatása. Fejét lazán lógatja. A közönségesen sótörésnek nevezett gyakorlatot ugyancsak váltakozva végzik, amíg csak jólesik.” A fényképekkel illusztrált Házaspáros torna részletei, gondolom, mozgósítják az olvasói képzeletet. Ám egyet azért nem értek: délutánonként, munka után miért csak házasok végezhetik a közönségesen sótörésnek nevezett gyakorlatot? Hiszen aki nem házas, az is lehet sótörő. —zil— ZSÁKBAN. Gyönyörű nő volt, és én egy pillanat alatt beleszerettem. Szerencsére ő is belémszeretett, és szerencsére volt egy üres lakása is. Felmentünk. Néztem gyönyörű alakját, pazar frizuráját, beszívtam a finom parfümillatot. Néztem az előkelően berendezett, fényűző lakást, a kábító félhomályban a hívogató ágyat, a lágy sztereózenét hallgattam, miközben Napóleonnal kínált. A nő elém lépett. Kibontottam a haját, amelyet vagy négyszáz forintért varázsolhatott fejére a fodrász. Lecsókoltam ajkáról az égővörös rúzst, amely belekerülhetett vagy háromszáz forintba. Lehúztam lábáról spanyol cipőjét, amely érhetett ezer forintot is. Istenem, micsoda nő, csupa finom, drága holmi! Levettem nyakáról az elefántcsont láncot, amely érhetett tízezer forintot. Egyre türelmetlenebb voltam, izgatott a parfom illata (ez is belekerülhetett kétszáz forintba), szerettem volna látni karcsú, izgató testét, amely bizonyára finom és követelődző, ingerlő és drága, látni akartam ruha, ékszer és kozmetikai csodák nélkül, őt, az édeset. Kigomboltam csináltatott blúzát, amely érhetett ezer forintot. Aztán a nadrágjából bújtattam ki, ez is belekerülhetett nyolcszáz forintba. A melltartót már ismertem, elöl nyílt, a legjobb Triumph, ér vagy hatszáz forintot Már szinte vakon vetkőztettem, se láttam, se szagoltam az izgatottságtól. A bugyi, amely tapintásra is vagy egy százast érhetett, egy pillanat alatt lekerült róla, s végre ott állt előttem, Éva-kosztümben — nem több, mint tizenöt forint. Kulin Ferenc A HÚSVÉTI ANGYAL Soha nem fogom megérteni, miért okoz örömöt a bolti eladóknak, ha a vevő szelíd érdeklődésére odavethetik a választ: Nincs. Akad köztük, aki cifrázza a nincset, hozzáteszi: Nem is lesz. A rátartibb végig is méri a kérelmezőt, aki velős csontot, magyar zöldalma-szappant, 32- es gyerekcipőt keres, és a képébe vigyorog: Hol él maga? Azt már érteni vélem, miért neheztel az árukiadó dolgozója, amikor megvásárolván az ajándéknak szánt drága italt, elrebegjük illetlen óhajunkat. Ha volna olyan kedves, és becsomagolná... Végtére a csomagolási munka. Az általános takarékoskodás idején miért éppen a munkával ne spóroljanak? De vannak még csodák. 1983 húsvétja előtt, nagypénteken, az általános ajándékvásárlási lázban, remegő lábbal léptem át egy Vasért-bolt küszöbét. A falak mentén nagyképű kertkapuk, vaskerítések s nekem itt, e villatulajdonosokra váró tágas helyiségben kellett kinyögnöm, hogy egy méter szögesdrótra volna szükségem, ha netán tartanak ilyen szerény áruféleséget is. Az ifjú eladó csak biccentett. — Máris hozom. És hozta! És gondosan összetekerte karikára! És elővette a csomagolópapírt! És a csomagot leragasztotta! — Óvatosan szíveskedjék megfogni. Szúr. A döbbenettől némán kotortam elő a pénztárcámat. Majd elcsukló hangon kérdeztem: — Mennyibe kerül? Még nem adott blokkot. — Ugyan kérem... — így a fiú. Gyakorlott vásárlóként egy húszast gyűrtem össze titkon. Szemérmesen próbáltam átadni a hálapénzt. És ekkor a budapesti Vasért magyar eladója, egy huszon-valahány éves, hús-vér fiatalember ezt mondta a világ legtermészetesebb hangján: —Ne sértsen meg. Angyalok, eddigi tudomásom szerint, karácsonykor látogatnak a földre. Húsvét a nyuszijárás ideje. Egy angyal eltévesztette a naptárt. És ami a legkülönösebb: szürke köpenyében, szárnyak nélkül jobb a közérzete, mint mindennapi vásárlásaink fölényes ördögeinek. (máriássy) ÉLET Ést# IRODALOM 1