Élet és Irodalom, 1984. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-21 / 51-52. szám - Péntek Imre: Kortársunkról jót vagy semmit! • vers (30. oldal) - Szepesi Attila: Árnyék-varázs • vers (30. oldal) - Tóth Bálint: Három víg epigramm • vers (30. oldal) - Zöldi László: Az ÉS kitüntettjei: Toll-díjak (30. oldal) - Szikszai Károly: Valóságfeltáró küldemény • kép (30. oldal) - Szikszai Károly: Díjküldemény • kép (30. oldal)

PÉNTEK IMRE: Kortársunkról jót vagy semmit! a szörnyeteg — egész kedves fiú jó modorú udvarias halk szavú hosszasan ráz kezet mélyen szemedbe néz fölsegíti a kabátodat kedélyesen válladra ver meghív egy konyakra érdeklődik „mi van veled?” „mostanában olyan letört vagy . . (a tüsszentést elsőnek kívánja egészségedre) szívesen kölcsönad elsejéig kezességet vállal érted az OTP-nél olyan szimpatikus — szinte szeretni kell! (erre maga is céloz finoman áttételesen metaforákkal kibélelt puha mondatokban . . .) nélkülözhetetlen társalgó vasárnapi sétáinkon belénk karol és bőbeszédűen magyaráz „az erőszak történelmi szerepéről” Hegelről „a negativitás dialektikájáról” hogy ő — személy szerint — mennyire szükségszerűen van jelen körünkben tehát „semmi utálkozás” — barátságos arcot kér megértést teljes diszkréciót panaszkodik a megélhetésre a helyi csapat védelmére sértődötten fordul el ha legújabb „remek” viccén nincs kedvünk nevetni domesztikált példány otthonosan jár-kel (házikabátunkban) s egyre kevésbé világos: ki a szörnyeteg? ő vagy mi SZEPESI ATTILA: Árnyékvarázs egyszerre két városban két időben sem itt sem ott vonul a megnyíló falak közt Jékely örvénylő évszakokban Jékely fölégett dzsungelekben Jékely emelkedőben elfogyóban hány perzselt arc egymáson áttűnik utca utcán derengve áttűnik sárkányölők és kancsi futballisták lép kalapját pöcintve Jékely simlisek és lotyók közt Jékely iránytű nélkül az éjszaka ellen törékenyen és szilajon lesikolózó kölykök kékharisnyák borissza mágusok görbe zsokék érte rikolt a nagy fülesbagoly és három lány az alkonyi esőben Velence főterén táncol neki horgadt Szent Márk terén a szivárvány alatt és lép tovább fejfák között derűsen Jékely őzek csapásán borongva Jékely tekintetünk emlékével idegenül és egymaga dünnyög két városban sem itt sem ott túl barlangok csöndjén túl a kígyók folyóján tamtam-zenében és vízirigó-surrogásban. TÓTH BÁLINT: Három víg epigramm Egy írásra intő rigóra Érik a szilva s a bodza sötétlő fürtje tömötten. Nézd a rigó piszkát, mint lila tintapecsét pettyezi abroszomat, s most freccsen a szűzi papírra, gúnyosan int: Költő, dolgozom én, ha te nem! Széles arisztofanészi kacajjal rámfütyül, elszáll. Vaskos a tréfa, de víg distichonokra derít. Császárkori párbeszéd Ujja hajába matat, míg nárciusi illatot ontva ékes aranygyapjú csillan a hóna tövén. — Tetszem, szépfiú, mondd? — Hogy szőke vagy az különösen! — Mindenütt az vagyok ám! — Henna? — Ne hidd! Igazi! — Hadd lám! — Állj, te szódé! Benn megmutatom. De nem ingyen! Két kerek aureusért! — Egyet adok! — Gyere be! Költő a kései császárkorból Platoni barlangján bóbiskol a vaksi Homérosz, gúláknál magasabb műveket őrt a közöny. Írni? Hisz itt olvasni latin szót mind kevesebb tud: csak a te oszlopaid állnak, örök butaság! TOLLDÍJAK Jegyzőkönyv. Felvétetett: az Élet és Irodalom szerkesztőségében, 1984. december 19-én. Indokolás: a kulturális és politikai hetilap fiatalabb évjáratú munkatársai elhatározták, hogy faroktolldíjat alapítanak. Méltányolni szeretnék azokat a tapasztaltabb (köz) írókat, költőket, akik szerzői vagy másféle tevékenységgel vétették észre magukat az Élet és Irodalom búcsúzó évfolyamában. A madártoll-díjasok titkos szavazással elfogadott listája a következő: — Abody Béla, visszafogott gondolataiért, tú(l)zok (Otis tarda); — Alföldy Jenő, esztétika-lírai nyitottságáért, rozsdás csók (Saxiola rubetra); — Asperján György, erkölcsi példázataiért, pirosfülű bülbül (Pycnonotus jocosus); — Bata Imre, szerkesztői jegyzeteiért, vörös kardinálispinty (Cardinalis cardinalis); — Beke Kata, oktatásügyi elmélkedéseiért, kacagó gerle (Streptopelia roseogrisea); — Bella István, a pályakezdő költők nála torlódó köteteiért, kis fakopáncs (Dendrocopus minor sigligetiensis); — Benedek István, tudományszeretetéért, uhu (Bubo bubo); — Berkes Erzsébet, a kritikusi lét rejtelmeit boncolgató metaforájáért, bukógalamb (Geopelia cuneata); — Bertha Bulcsu, szelíd tűnődéseiért, pulyka (Meleaguis gallopavo); — Bodor Pál, egyperces könyvkritikáiért, kéktarkójú egérmadár (Colius macrourus); — Bogatív Avraham, K. G. Gy. szignójú glosszáiért, liba (Anser anser domesticus); — Bokor Péter, nyilas témájú interjúiért, kalliopé (Luscinia calliope) ; — Boldizsár Iván, olvasókon elhatalmasodott útirajzaiért, bojszika (Megalaima asiatica); — Bor Ambrus, rádiókritikának álcázott Lohengrin-fordításáért, bütykös hattyú (Cygnus olor); — Czine Mihály, prédikációiért, violakék kántormadár (Euphoria vialacea); — Császár István, antialkoholista novelláiért, rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus); — Csurka István, a Magyar Nemzettől visszakapott, az Élet és Irodalomban közölt tárcáiért, bölömbika (Botaurus stellaris); — Dénes Zsófia, hűségéért, fehérfejű apácapinty (Loncthura maja); — Eörsi István, kormánypárti elégiájáért, pettyes asztrild (Hypargos niveoguttatus); — Faragó Vilmos, Csak belenézek az újságba című abbahagyott rovatáért és Szabó Lászlóhoz fűződő barátságáért, strucc (Struthio camelus); — E. Fehér Pál, sörös, illetve soros jegyzeteiért, vörösmellű nektármadár (Nectarinia senegalensis); — Fekete Gyula, a kormányzatnak adott népesedéspolitikai tanácsaiért, gólya (Ciconia ciconia); — Feleki László, ismeretterjesztő humoreszkjeiért, napóleon ... bocsánat, napoleon szövőmadár (Talia afra); — Galsai Pongrác, irodalmi pincérkedéséért, pingvin (Sphenisciformes); — Garai Gábor, arcéléért, mexikói pinty (Passerina leclancherii); — Gyurkó László, tévékritikus kritikájáért, gázlómadár (Grallatores); — Hallama Erzsébet, életigenléséért, fitiszfüzike (Rhylloscopus trophilus); — Hernádi Gyula, blődlijeiért, smaragdricsóka (Calyptomena viridis); — Jovánovics Miklós, írószövetségi portréiért, marabu (Leptoptilus cruminiferus); — Juhász Ferenc, kozmikus poémáiért, sárkány (Draco); — Kabdebó Lóránt, telefonjaiért, sárkanytús (s)ármány (Calcarius lapponicus);— Károlyi Amy, Weöres Sándorért, vörösbegy (Erithacus rubecula rubecula); — Katona Éva, a riporterekhez intézett, intellektuális hangú indulatszavaiért, fülemüle (Luscinia megarhyncha); — Képes Géza, cserkészkolbász terjedelmű verseiért, sordély (Emberiza calandra); — Kertész Ákos, novellisztikus könnyedségű szónoklataiért, ékes papagály (Neophema pulchella) ; — Király István, művelődéspolitikai javaslataiért, szürke koronáspinty (Coryphospingus pileatus) ; — Kiss Dénes, írószövetségi hozzászólásáért, Oravecz Imre ajánlására, kis héja (Accipiter breonipes); — Kulcsár István, a kapitalizmus éles szemű leleplezéséért, gangeszi pápaszemes madár (Zosterops palpedrosa); — Kunszabó Ferenc, nemzeti közírásaiért, háromszínű fényseregély (Lamprospero superbus); — Lacza Márta, erotikus grafikáiért, vöröshasú légykapó (Nilta va sundara); — Ladányi Mihály, a Népszabadságnak meg az Élet és Irodalomnak egyszerre leadott verseiért, indigó cukormadár (Cyanerpes caeruleus); — Lázár István, glosszáiért, tövisszúró gébics (Lanius collurio); — Máriássy Judit, emlékirat-részleteiért és rovatvezetői tevékenységéért, kotlós (Gallus domesticus); — Mezei András, profétikus vitairataiért, Rényi Péter kérésére, vékonycsőrű víztaposó (Phalalaropus lobatus); — Miskolczi Miklós, házasságtörési riportjaiért, magyar kakukk (Cuentus canorus canorus); — Molnár Gál Péter, táncművészeti közleményeiért, ékfarkú amandina (Poephila acuticauda); — Molnár Zoltán, népfrontos tudósításaiért, kucsmás billegető (Motacill flavafeldegg); — Nemes György, nevelőanyai érdemeiért, császármadár (Tetrastes bonasia); — Nemeskürty István, a nemzeti balsorsról tudósító jegyzeteiért, kárókatona (Phalacrocorax carbo sinensis); — Oravecz Imre, trubadúrének-sorozatáért, pompás lantfarkú madár (Menura novae hollandiae); — Orsovai Emil elvásott óráinkért, halvány geze (Hippolais pallida) ; — Páskándi Géza, szűkszavúságáért, böjti réce (Anas buerquedula); — Pomogáts Béla, nekrológjaiért és évfordulós cikkeiért, gatyáskuvik (Aegolius fumereus); — Rákos Sándor, az akkád műfordításról szóló intelmeiért, aranyhomlokú levélmadár (Chloropsis aurifrons); — Rákosy Gergely, higgadt nyugalmáért, bíbortangara (Ramphocelus bresilius); — Rényi Péter, orvosírói tevékenységéért, Mezei András kérésére, vörös vércse (Falco tinnunculus); — Sándor László, évfordulós megemlékezéseiért, szürke csicsörke (Serinus leucopygiuis); — Sík Csaba, Juhász Ferenc értelmezéséért, kis-, azaz síksárkány (Draco minorronim); — Simonffy András, ha visszatér Kínából, rizspinty (Padda oryzivora); — Somlyó György, oldott esszétöredékeiért, topázkolibri (Chrysolampis mosquitus); — Sükösd Mihály, kollázsaiért, szarka (Pica pica); — Száraz György, epigrammatikus tömörségű széljegyzeteiért, rubinfejű tirannusz (Pyrocephalus rubinus); — Szekrényesy Júlia, a folyosóközi kommunikációkért, sisegő füzike (Phyloncopus sibilatrix); — Tandori Dezső, azért, hogy él, aranyveréb (Passer luteus); — Timár György, anális lírájáért, közönséges pitpit (Dacnis cayana); — Ungvári Tamás, nyelvészeti metaforájáért és az írók adózásáról készített följegyzéseiért, tőkés réce (Anas platyhyncha); — Vedres Vera, a lapzárta után szerzett nekrológokért, déli hantmadár (Denthe hispanica); — Végh Antal, rusztikus homályáért, foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobarhus); — Veress Miklós, lírikus szerénységéért, főmunkatársi alázatáért, páva (Pavo cristatus); — Vitray Tamás, egészségügyi fényképeiért, törpefürj (Excalfactoria). A kiadvány hiteléül: Zöldi László s.k. jegyzőkönyvvezető AZ ÉS KITÜNTETETTJEI. 1984. DECEMBER 21.