Élet és Irodalom, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-14 / 7. szám - Kulcsár István: Hogyan lettem Fodor úr négere? (8. oldal)

KÜLÖNLEGES MOZIK KÜLÖNLEGES MŰSORA február 11-tól 26-ig TOLDI STÚDIÓ MOZI 13-tól 26-ig (0, ni, 3, fi, 8 DANTON (fr.—lengy.)* R. A. Wajda TANÁCS MOZI 13-tól 19-ig Gothár Péter filmjei­­ 13—16 OO, f12, f2 ajándék ez a nap 17—19 fl0, fi 2, f2 és 13— 16 f4, h6, 8 MEGÁLL AZ IDŐ 17-től 19-ig f4, h6, 8 ÖRDÖGI KÍSÉRTETEK R: Maár Gyula 20—26 Maár Gyula filmjei­­ 20—21 flO, fi2, f2 VÉGÜL 20—21 f4, h6, 8 DÉRYNÉ HOL VAN?* 22—23 flO, f 12, f2 TEKETÓRIA 22—23 f4, h6, 8 PRÉS 24—26 flO, fi­2, f2 Z­­ELHOJÁTÉK 24-26 f4, h6, 8 EMBRIÓK R: Zolnay Pál MAGYAR FILMTÁRLAT PÉNTEKEN: h6, 8 14- én: ÁLLAMI ÁRUHÁZ (1952) R: Gertler Viktor 81-én: föltámadott a ten­ger (1953) R: Nádasdy K.—Ranódy L. GORKIJ MOZI 14—16 ti, h6, 8 FÉNYJEL A HÍDNÁL 17— 19 fi, h6, 8 GYŐZELMI DÍSZSZEMLE 21—23 f4, h7 FELTÁMADÁS I—II 24—26 ti, h6, 8 CSALÁS AZ ÖTÖSÉRT (prem. előtt) Minden csütörtökön orosz nyel­vű előadás: 26-án: ti, f7 KATASZTRÓFA FÖLDÖN ÉGEN I— II KINIZSI STÚDIÓ MOZI kezdések: f4, h6, 8 14—17—24-én 3, f6, 8 18- án és 23-án f4, f7 10-án f4, f7 14- én: a dolgok Állása (NSZK)* 15- én: MEGALEXANDROSZ I—II (görög—01,—NSZK) 16- án: EGY TISZTA NŐ I—II (ír—ang.)* 17- én: A Tej SZÍNE (Indiai)* 18- án: KRISZTUS MEGÁLLT EBOLINAL (fl.)* 19-én: NEW YORK ÁRNYAI (am.)* 20- án : A FRANCIA HADNAGY SZERETŐJE (ang.)** 21- én: HÓVIRÁGÜNNEP cseh­szl.)* 22- én: ANGYALI ÜDVÖZLET (magy.) 23- án: A LÉGIÓ (lengyel)** 24- én: ÉJSZAKA (olasz)** 25- én: KÜSTERS MAMA MENNYBEMENETELE (NSZK)** 26- án: FOJTOGATÁS (japán)*** HONVÉD MOZI KAMARATEREM VÁLOGATÁS RÖVIDFILM­EK­BŐL 13-tól 19-ig f4, 17 SZURDI ANDR­­S MUNKAI 13-tól 19-ig h5, f8 SCHIFFER PÁL MUNKAI 20-tól 26-ig 4, 17 KEZDI KOVÁCS ZSOLT MUN­KAI 20-től 26-ig n6, h8 ERDŐS PÁL MUNKAI FÉNY MOZI Stúdióprogram kedden hó II- én: VILLANÁS A VÍZ FE­LETT (NSZK) R: Wim Wenders 18-án: HAMBURGI BETEGSÉG (NSZK) R: P. Fleischmann MŰCSARNOK ART KINO 1/p7(1(Sopif ) -fd 13-án: ÉN ÉS A NAGYAPÁM R: Gertler Viktor 18-án: FAPADOS SZERELEM R: Máriássy Félix 20-án: FELFELÉ A LEJTŐN R: Gertler Viktor 25-én: FÖLTÁMADOTT A TEN­GER R: Nádasdy Kálmán A műsorváltoztatás jogát fenn­tartjuk ! 4 KULCSÁR ISTVÁN: Hogyan lettem Fodor úr négere? A címben föltett kérdés a legke­vésbé sem szónoki, de egyelőre a választ sem tudom rá. Az olvasó tehát ne ringassa magát abba a hit­be, hogy a cikk végére jutva kide­rül: ki és hogyan követett el jog­bitorlást. Történetünk azzal kezdődik, hogy a hatvanas évek derekán a Medi­cina Kiadó Panoráma idegenforgal­mi szerkesztősége elhatározta egy Szovjetunió útikönyv kiadását. Megírására olyan személyeket kér­tek fel, akik személyesen jártak a „célország” különféle vidékein, mi több, meglehetősen jól ismerik azo­kat. Akkoriban ugyanis egyáltalán nem létezett átfogó, részletes úti­könyv a Szovjetunióról (sem oro­szul, sem angolul vagy kivált ma­gyarul). Így állt össze Bakcsi György vezetésével egy szerzői munkaközösség, amely azután a több mint hatszáz oldalas — bátran mondhatom: úttörő jellegű, hézag­pótló — útikönyvet összehozta. A szerzők egyike én voltam. 1973-ban a Panoráma megjelen­tette a Szovjetunió útikönyv má­sodik, javított kiadását. Ez is távol állt a tökélytől, a világhírű angol— amerikai cég, a Fodor’s Travel Guides mégis úgy döntött, hogy a miénket fordítja le és adja ki an­golul. Megkereste a Panorámát, amely hozzánk, a szerzőkhöz for­dult a kiadáshoz való hozzájárulá­sért. A megtiszteltetés, de a hono­rárium sem ígérkezett ugyan eget­­rengetőnek, mindamellett örömmel fogadtuk volna az ajánlatot, ha nem zavar bennünket egy apróság: Fodorék — közölte velünk a Pano­ráma — fenn kívánják tartani ma­guknak a jogot arra, hogy szöve­günkön belátásuk szerint változtas­sanak. Aláírt, de kitöltetlen csek­ket nem tanácsos a kézből kiadni, ám kétszeresen indokolt az óvatos­ság, ha egy szovjet tárgyú könyv nyugati megjelentetéséről van szó. Nem vállaltuk, hogy esetleg a Szovjetunióval szemben ellenséges vagy gúnyos hangot megütő művön szerepeljen a nevünk, ezért a felké­rést köszönettel elutasítottuk. Jó tíz év szünet következik. 1983-ban egy New York-i köny­vesboltban megpillantottam a Fo­dor-féle Soviet Union útikönyv 1979-ből való, leárazott kiadását. A következő évben, kazahsztáni ri­­portútra készülődve, felütöttem a megfelelő fejezetnél, annál is in­kább, mert 1959-ben jártam utoljá­ra ezen a vidéken, ismereteim ala­posan elavultak. A Fodor-guide-ot lapozgatva először szabályos dija vu­m támadt: mintha már mindezt olvastam volna egyszer; még a ki­fejezések és hasonlatok is visszakö­szöntek. Amikor a Fodor-féle úti­könyv mellé odatettem a Panorá­ma-félét és egybevetettem őket, meggyőződtem arról, hogy az előb­binek a Kazahsztán-fejezete az utóbbinak — csak itt-ott és alig­­alig módosított — angol nyelvű fordítása. További „kutatásaim” ki­mutatták, hogy a Fodor-féle guide nagy részben átvette a Panoráma­útikönyv többi közép-ázsiai feje­zetét is, amelyeket szintén én ír­tam (akárcsak a leningrádit). Ugyanígy egész alfejezetek kerül­tek át, csaknem változatlan formá­ban. Fodorék bédekezébe a Pano­ráma-útikönyv Kis Csaba írta Moszkva-fejezetéből, továbbá azok­ból, amelyeknek szerzője Bánkuti Gábor (Kaukázus, Szibéria), Serény Péter (Európai Oroszország, A Fe­kete-tenger partvidéke, A balti szovjet köztársaságok), valamint azokból a fejezetekből (Ukrajna, Belorusszia), amelyek Radó György műve alapján készültek. A New York-i kiadású útiköny­vön kilenc angol és egy magyar ne­vű szerző neve szerepel, de a mienk — nem. Ez azonban csak részben mondható sajnálatosnak, a könyvben ugyanis szép számmal találhatók a Szovjetuniót sértő ki­tételek. Első gondolatom az volt, hogy plágiummal állunk szemben. Ebben az a felvilágostás is megerő­sített, amelyet a Medicina Kiadó­tól kaptam, hogy ők — a mi hoz­zájárulásunk nélkül — természete­sen nem hatalmazhatták fel Fodo­­rékat, pontosabban az útikönyvet megjelentető David McKay Compa­ny, Inc. New York céget, könyvünk anyagának átvételére, felhasználá­sára. Útikönyv esetében, persze, a plágium kimutatása és bebizonyítá­sa sokkal nehezebb, mint más mű­fajoknál (rengeteg az olyan tény, adat, amely értelemszerűen egybe­vág). Gyűjteni kezdtem a bizonyí­tékokat. Az olyanokat például, hogy a Fodor-féle guide átvette útiköny­vünkből a helyenként vitatható (a kötet azóta elhunyt belső főszer­kesztőjének sajátos elképzeléseit követő) fejezetbeosztásokat, átemelt szokatlan és merész jelzőket, elírt évszámokat is. Miközben a magyar Szerzői Jogvédő Hivatal megkezd­te kérésemre Fodorékkal a levele­zést a szövegek esetleges jogtalan felhasználása tárgyában, tovább gyűjtöttem azokat a tényeket és bi­zonyítékokat, amelyeknek mérlege­lésénél talán nem is lett volna olyan könnyű a bíróság dolga. Né­mi várakozás után azonban bebizo­nyosodott, hogy fölösleges munkát végeztem: nem kell bizonyítanunk. Fodorék egy pillanatra sem tagad­ták, hogy a mi szövegünket hasz­nálták fel, mint kiderült, nemcsak a kezemben került 1979. évi, hanem több más kiadásunkban is. „1974, az első kiadás évétől kezd­ve évről évre megjelentettünk egy­­egy javított kiadást — írta a ma­gyar Szerzői Jogvédő Hivatal jog­tanácsosához intézett levelében Ri­chard Moore, a Fodor’s Modern Guide (U. K.) Ltd. főszerkesztője. — Ez valóban részben fordítás volt abból a magyar könyvből, amelyre Ön hivatkozik. Feltételezem, hogy az eredeti megállapodás 1972-ben vagy 1973-ban jött létre egyrészt a Panoráma, másrészt maga Eugene Fodor vagy Robert Fisher között. Azt hiszem, hogy ez inkább 1972- ben történhetett, mivel a fordítás­nak bizonyos időt kellett igénybe vennie. Abban az időben jó néhány Panoráma-könyvet fordítottunk le egészében vagy részlegesen, noha a Szovjetunió címűnek csak alfeje­­zetei maradtak meg mostanáig. At­tól tartok, hogy több mint egy évti­zed elmúltával nincsenek birto­komban az e tárgyban írt levelek vagy egyéb dokumentumok. Há­romszor költöztünk azóta, és visz­­szamenőleg kiselejteztük az irattá­runkat. Mindamellett, meg kell mondanom, bizonyos vagyok ab­ban, hogy az anyag felhasználását illetően több mint tizenhárom év­vel ezelőtt mi megállapodtunk a Panorámával, mely megállapodás­ról a Panorámának akkor értesí­tenie kellett volna Kulcsár urat. Már természetesen, ha a Panoráma erre szerződésileg köteles volt.” A magyar szerzői jog szerint a Panoráma nemcsak értesíteni lett volna köteles a szerzőket, hanem írásos hozzájárulásukat is kikérni műveik külföldi megjelentetéséhez. Ez azonban — ismétlem — nem történt meg, mint ahogyan művünk külföldi kiadása (felhasználása) után egy fillér jogdíjat sem kap­tunk. Egyébként a magyar Szerzői Jogvédő Hivatal újabb levelére (hátha mégiscsak meg lehetne ta­lálni a tíz-egynéhány évvel ez­előtti iratokat) a londoni főszer­kesztő közölte, hogy a levelet át­­küldte New Yorkba, James Louttit­­nak, a Fodor’s Travel Guide elnö­kének. Miután kielégítő válasz az utóbbitól sem érkezett, magam ke­restem meg levélben a londoni Fo­dor-céget, kifejtvén, hogy a Pano­ráma a jog átengedését tagadja, s ezért mindaddig, amíg az ellenke­zőjét nem bizonyítják be, kényte­len vagyok a Fodor-útikönyvkiadót plágiummal gyanúsítani. Richard Moore ismét csak a cég New York-i központjába küldte át a levelet, ahonnan 1985. november 21-i kelettel James Louttit elnök a következő választ küldte: „Kedves Kulcsár úr! Londoni szerkesztősé­günktől megkaptuk az Ön október 30-i levelének és Moore úr válaszá­nak a másolatát. Kérjük, legyen tü­relemmel, amíg átvizsgáljuk leve­lezésünket és irattárunkat, ha ugyan egyáltalán van ilyen. Ami­kor jobban fogjuk érteni a helyze­tet, ismét híradással leszünk.” E levél kézhez vétele óta több mint két hónap telt el, fel kell te­hát tételeznem, hogy a Fodor’s Tra­vel Guide­ cég nem képes (vagy nem kívánja) megtalálni a megfe­lelő dokumentumokat, ennélfogva a helyzet jobb megértése is elmarad. Ezt a helyzetet természetesen én sem értem. Két dologgal viszont feltétlenül tisztában vagyok. 1. A Fodor-útikönyv-cég a szerzők hoz­zájárulása nélkül használta fel mű­vüket, ami mindenképpen jogsértő. Az egymást követő angol nyelvű kiadások a tényleges szerzők nevét sem tüntetik fel, ami a szerzői jog további megsértése. Pesti kifejezés­sel élve, mi vagyunk a Fodor Je­nő (Eugene) Szovjetunió­ útiköny­vén feltüntetett szerzők négerei. (Angolul ezt kísértetírónak neve­zik.) 2. Ha a Medicina (Panoráma) mégiscsak hozzájárult volna — en­gedélyünk nélkül, sőt annak elle­nére — művünk külföldi kiadásá­hoz (tehát ő sértette volna meg jo­gainkat), annak nemcsak a Fodor­cég, hanem a saját irattárában, mi több, a magyar Szerzői Jogvédő Hi­vatal irattárában is nyoma kellene hogy legyen. De — valamennyi il­letékes eddigi közlése szerint — nincs nyoma. Végül a két kérdés: 1. Moore úr állítása szerint a Fodor-cég más magyar szerzők útikönyveinek a fordítására is kötött megállapodást a Panorámával. Igaz-e ez, és ha igen, tud-e ezekről a magyar Szer­zői Jogvédő Hivatal, tudnak-e er­ről az érdekelt szerzők, hozzájárul­tak-e, megkapták-e a nekik járó jogdíjat? 2. Nem különös-e az, hogy miközben sem a Panoráma, sem a Szerzői Jogvédő Hivatal nem tud a mi Szovjetunió-útikönyvünk Fodor-féle kiadásához való hozzá­járulásról, maga a Panoráma több, eredetileg a Fodor-cég által kiadott bédekert (India, Skandinávia) for­dított le és adott ki magyarul? Ép­pen mi maradtunk ki e nyilván kölcsönös üzletek egész sorozatá­ból? 1986 IDŐ VAN MAGYAR FILM MAFILM HUNNIA STÚDIÓ írta: ESTERHÁZY PÉTER és GOTHÁR PÉTER Fényképezte: DÁVID ZOLTÁN Zeneszerző: SELMECZY GYÖRGY Szereplők:­­ZALA MÁRKI LÁZÁR KATI BODROGI GYULA, RUTTKAI ÉVA, CSÁKÁNYI LÁSZLÓ, BITSKEI TIBOR Énekel: CSERHÁTI ZSUZSA Rendezte: GOTHÁR PÉTER E HERIOrc* komolyzenei szerkesztőség Újdonságok február—március „A MAGAS C KIRÁLYA" LUCIANO PAVAROTTI - tenor Donizetti: Az ezred lánya, A kegyencnő; Verdi: A trubadúr; Richard Strauss: A rózsalovag; Rossini: Teli Vilmos; Bellini: A puritánok; Puccini: Bohémélet DECCA-felvétel SLPDL, MK 12 746 BERNSTEIN WEST SIDE STORY Maria - Kiri Te Kanawa Tony — Jósé Carreras Anita - Tatiana Troyanos Vezényel: LEONARD BERNSTEIN DGG-felvétel SLPDL, MK 12 757-58 COMPUTER MUSIC DUBROVAY LÁSZLÓ Szonáta számítógépre Felhangok II. Parte con moto RICARDO MANDOLINI Andromeda UNGVÁRY TAMÁS L'aube des flammes SLPX 12 809 RACHMANINOV III. (d-irsoH) zongoraverseny Op. 30 cisz-moll prelüd Op. 3 No. 2 Vocalise Op. 34 No. 14 KOCSIS ZOLTÁN - zongora San Francisco Symphony Orchestra Vezényel: Edo de Waart Philips-felvéte! SLPD, MK 12 806 WAGNER A nürnbergi mesterdalnokok — Előjáték Trisztán és Izolda - Előjáték Parsifal - Előjáték és­­ Izolda szerelmi halála Az istenek alkonya - Gyászinduló A walkür - A walkűrök lovaglása A Magyar Rádió­ és Televízió Szimfonikus Zenekara Vezényel: LEHEL GYÖRGY SLPD, MK 12 568 LÁNG ISTVÁN Álom a színházról (televízió-opera) Kukely Júlia - szoprán Takács Tamara - alt Rozsos István — tenor Sólyom-Nagy Sándor - bariton Polgár László - basszus A Magyar Rádió­ és Televízió Szimfonikus Zenekara Vezényel: LEHEL GYÖRGY SLPX 12 700

Next