Élet és Irodalom, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-21 / 47. szám - - Eöri: Ria, ria… • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - T. G.: …Hungária • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Tabi László: Ki érti ezt? • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - F. Z.: Aero-színház • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - (virág): A mi kis betörőnk • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - K. G. Gy.: Aszt meg! • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - (bátki): Nem oda, Budaprint • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Gyurkovics Tibor: Honderű • vers (9. oldal) - Pachner Edit: rajza • kép (9. oldal)
páratlan oldal RIA, RIA... Levelet kaptam a Hungária Biztosítótól. A borítékon számítógép nyilvántartotta nevem és címem. Ez kicsit meglepett, mert tudomásom szerint semmi közünk nem volt még egymáshoz. Nem mondom, megfordult a fejemben, hogy eddigi egyetlen biztosítómtól átpártolok az újhoz, és ebben szerepe volt a HB reklámhadjáratának is, meg annak, hogy elvből szimpatizálok minden versenyhelyzettel. Örülök, hogy egyre több területen bukkan föl a konkurencia. Még azok a megjegyzések sem érdekelnek, melyek szerint ez nem konkurencia, hiszen nem a természetes piaci törvények hozták létre, hanem hatalmas anyagi áldozat árán az állam — mesterségesen ... Két biztosító — mondtam —, különböző ajánlatok, végre választhatok. Gondoltam eddig. Ám a levélben a következő állt. ..Tisztelt ügyfelünk! Üdvözöljük Önt a HUNGÁRIA BIZTOSÍTÓ ügyfeleinek sorában! Értesítjük, hogy gépjármű-biztosítását 1986. július 1-jétől a HB vette át...” Abban nincs okom kételkedni, hogy Casco kötvényem nem került legalább olyan jó kezekbe, mint eddig volt. Mégis: július 1. óta nem lett volna idő megkérdezni engem is, kívánok-e a HB ügyfele lenni? Úgy gondolom ugyanis, hogy az egészséges konkurencia alapfeltétele valami demokráciaféle, mondjuk, hogy én, a szolgáltatást igénybe vevő dönthessen el, ki legyen a szolgáltatóm, így azonban ismét helyettem döntöttek. - Köri felvonás végén többen a zsebkendőjüket keresték. Nem a meghatottságtól. A nézők egy része — eredeti ötlet — színházi élmény helyett kiadós náthát kapott. Mit tehet a rendező, akinek a közönségét mélyhűtés veszélyezteti? Nem tehet semmit, ő csak vendég. Nem az övé a színház, a néző pedig magára vessen, hogy eljött. Elavult szemlélet, hogy a legfőbb vendég a néző. Az aeroszínháznak nem ez a koncepciója. Ezek után, íme, egy szerény javaslat. Az ilyen előadást két napig kell játszani. Az első napon beül a néző a fűtött terembe, ahol a szellőzést előzőleg gondosan kikapcsolták. Színészek természetesen azon az estén nem lépnek fel, nehogy megfulladjanak a levegőtlen színpadon. Másnap viszont, zavargó nézők nélkül, az utolsó sorokból zúduló léghuzattól felélénkülve, a színészek bejönneka színpadra, s nagy lélegzeteket véve eljátsszák az előadást. Az üres nézőtér előtt. Más megoldást — mint néző — igazán nem látok. ...HUNGÁRIA Úgy indult a történet, hogy a polgár feleségének elfogyott a cigarettája. A derék polgártárs ezért kocsiba ült, és — vasárnap lévén! — megpróbált egy nyitva tartó trafikot találni a városban. Amikor pedig ez sikerült, örömében beletolatott az én éppen ott parkoló, tizenhárom éves Zsigulimba. A becsületes polgártárs otthagyta a szélvédőmön a betétlapját s vitte haza nagy dúsan a legalább ötezer forintjába került cigarettát. A dolog nem ért sorscsapásként. Másnap felkerekedtem, s a Hungária Biztosító Gvadányi utcai komputerizált csodapalotájában mintegy másfél órai várakozás, sorban állás után el is jutottam a kárfelvevő polgártárshoz. És itt álljunk meg egy pillanatra. Nem, valóban nem lehettem olyan naiv, hogy a biztosító kettéválásától lényegi változást reméljek, hiszen az ott dolgozó emberek ugyanazok maradtak. Mégis... ha a szlogenre gondolok: Gondoskodunk, tehát vagyunk! Gondolom, értünk is, öreg autósokért is. Mert bizony a kárfelvevő polgártárs, miután körbeszaglászta az autót, lefotózta vagy ötször, kételyeit eloszlatandó, odahívta az ellenőr polgártársat. Az meg csak csóválta a fejét, mintha teniszmérkőzést nézett volna. — Együttes kárfelvételt rendelek el — mondja —, vagy maga értesíti a károkozót, vagy mi, de utóbbi legalább három hét. — Jó — felelem készségesen, felismerve a választás gyönyörét —, értesítem a károkozót, de miért? Nem elég nagy a sérülés? Nem elég esztétikus? Hamiskásan csippent a szemével: — Gondolom, maga sem szeretné, ha máshol találkoznánk! Hirtelenjében nem tudtam eldönteni, hogy ez szerelmi ajánlat-e vagy valami más. — Hol? — kérdeztem naivul, akár egy elsőbálozó. — Hát a rendőrségen! Sok öreg tragacsot akarnak a mi pénzünkön felújítani. Elment a levegőm. Mert az még hagyján, hogy az ellenőr polgártársa — hivatalból! — öncsonk! 1936. NOVEMBER 21. tással gyanúsít, de hogy fenyegessen — ez új. Az esetből okulva ajánlom a Hungária Biztosítónak a következő szlogent: Vagyunk, tehát vigyázzanak! És akkor legalább mindannyian tudni fogjuk, hogy mihez tartsuk magunkat. T. G. KI ÉRTI EZT? Nekem szerencsére olyan természetem van, hogy tátott szájjal is tudok olvasni. Mert bizony mondom: nemegyszer tátva maradt a szám, amikor a Magyar Hírlapban dr. Lakó Lászlónak, a Magyar Sakk Szövetség főtitkárának nyilatkozatát olvastam a magyar sakksport helyzetéről. Még nem maradt tátva a szám, csak mosolyra húztam, amikor arra a kérdésre, hogy visszaesett-e a magyar sakksport, a főtitkár azt felelte: nem esett vissza, csak lassabban fejlődött, mint a konkurencia. Mi a visszaesés ismérve, ha nem ez? Ám akkor már tátva maradt a szám, amikor fenti állításának bizonyítására azt hozta fel, hogy a világ tíz legjobb sakkozója között ott van Portisch és a nőknél Verőci. Valahogyan elfelejtette, hogy ott van a női világranglista vezetője is, Polgár Zsuzsa. Miért felejtette el? Nézetem szerint azért, mert Polgár Zsuzsa — amihez minden nőnek joga van — csak férfiakkal játszik, ezért a főtitkár szerint nem számít nőnek, de mert nőnek született, nem számít férfinak sem. Még inkább tátva maradt a szám, amikor azt olvastam, hogy a sakkszövetség felkérte Polgár Zsuzsát a sakkolimpián való részvételre, de ő (illetve apja) a felkérést elutasította. Ez az állítás nem fedi a tényeket. A sakkszövetség hivatalosan sohasem kérte fel Polgár Zsuzsát. Ellenben a szövetség egyik tisztségviselője — nyomatékosan hangsúlyozva, hogy mint magánember érdeklődik — megkérdezte, hogy játszana-e a kislány az olimpián. Apja igennel felelt, de különböző feltételei voltak. Ezekre választ nem is kapott a magánembertől, és ennyiben maradtak. (Polgár Zsuzsát egyébként indokoltan mellőzték az olimpiai csapat összeállításánál. Közte és a többi sakkozónő között fennálló feszült viszony megengedhetetlen egy csapat tagjai között.) Ki érti ezt? A három Polgár lány, a 18-sik évében levő Zsuzsa, a 12 éves Zsófi és a 10 éves Judit hazájukban fekete bárányok, miközben szerte a világon — versenyeredményeik révén — bámulat és népszerűség övezi őket. Nem ok nélkül: három ilyen kivételes képességű fiatal leánytestvér a sakksport történetében példátlan jelenség. A Magyar Sakk Szövetség pedig ahelyett, hogy örömmel menedzselné őket, enyhe kifejezéssel közönyt, őszintébb szavakkal szólva masszív ellenszenvet tanúsít irántuk. Tabi László AERO-SZÍNHÁZ Budapesten, a Katona József Színházban feltalálták az aeroszínházat. Az újítás, melyet nevezhetünk légszínháznak is, beláthatatlan távlatokat nyit amúgy is frissítésre váró színjátszásunkban. A Három nővér egyik előadása közben a nézőtér utolsó soraira szakadatlanul áradt a friss, egészséges téli levegő. A klímaberendezés olyan jól működött, hogy a gépet nem lehetett megállítani, noha a szünetben népes küldöttség igyekezett erre rábírni a színház dolgozóit. Néhányan kiváltották a ruhatárból nagykabátjukat, mások inkább az ajtónál álltak. Az élelmesebbek egyszerűen hazamentek. A harmadik A KIS BETÖRŐNK Állítólag Budapesten mindig is voltak divatos beszédtémák. Nem tudom, mi volt régen, de ha most van ilyen, akkor az a betörés. Aki ad magára, az be tud számolni legalább egy meghökkentő esetről. De azzal, hogy ugyanoda minden évben ugyanakkor törnek be, manapság már nem illik előhozakodni. Lejárt lemez, ha a betörő a legfényesebb délben baltával vág bejáratot az ajtón, és nem maradnak tátva a szálak a lakóház elé parkoló kamion esetétől sem. Amikor egy társasház valamennyi lakását ugyanaznap pakolják ki — akár a tettesek merészségét, akár a környéken lakók közönyét kívánják a történettel érzékeltetni —, az múló szenzáció. A káprázatos eseteket hallgatván, bennem már-már szociális feszültség alakult ki. Ugyan mit is mesélhetnék, hogyan rukkolhatnék ki valami elképesztővel én, aki az ütött-kopott budapesti Terézvárosban, annak is a szélén, ezen a betörők által is került, csüggesztő környéken lakom? Nem is sejtettem hát, ama bizonyos reggelen, hogy olyan napra ébred rozzant bérházunk népe, aminek során majd lepipáljuk betörőügyben a fényes Rózsadombot és a kies Pasarétet is. Az feléjük sem esett még meg, hogy a betörő komótosan kipakoljon a folyosón, majd hidegvérrel bezörögjön a szomszédokhoz — sorba-sorba —, és kérjen egy kevés villanyáramot a fúrógéphez, a kiszemelt lakás ajtajának feltörése végett. Más, decensebb környéken meglehet, unottan teljesítették volna óhaját, az én lakótársaim azonban becsapták a betörő orra előtt az ajtót, hogy aztán az ablakon kihajolva méltatlankodjanak: mit képzel, én adjak áramot, hogy a bűntársa legyek? Maga betör, a villanyszámlát meg én fizessem? És a többi... A betörő az iránta tanúsított jóindulat hiányán elszomorodott, aztán egy kévéseteűége próbálkozott a hagyományos módszerekkel, de peches napja lévén, épp a jó álkulcsot nem hozta magával, így dolga végezetlenül távozott. Mielőtt elhagyta volna a lépcsőházat, udvariasan köszönt. Jó napottal és nem viszontlátással. Bizonyára rájött, hogy nincs értelme a Terézvárosban különcködnie. Legközelebb, gondolom, viszszamegy oda, ahol nem ilyen kicsinyesek a szomszédok. Szinte már hallom is, ahogy valamelyik árnyas utca lakója meséli a kölcsönárammal dolgozó betörő pikáns esetét. (virág) GYURKOVICS TIBOR: Honderű. A meglevő a lehetségest a tehetség a tehetségest egymás közül úgy irtja ki hogy el se lehet mondani Magyar így irtja ki a magyart ha tündöklőt ha rosszat akart virágot féreg fát a nya — marad a híres honderű Így harapják át egymás torkát így harapja át Magyarország Magyarország vékony nyakát kilencszáz éve legalább Látom: csupa hülye közt élek mégis szeretem e hülyéket hisz e hülyék csak azért élnek mert szeretik a hülyeséget. 4 RFUI Pachner Edit rajza ÁSZT MEG! Ászt meg! — felelte a józsefvárosi komám, amikor azt kérdeztem tőle, megnézzük-e az új Spiró-darabot. Ászt meg! mondta lelkesen. Ászt meg hozzá is tette, hogy három darabhoz kaphatott volna még jegyet a csarnokban, a kis Kaboshoz, ászt meg már látta, a Kék rókához, ászt meg anaccságáknak adják, meg a Csipkerózsikához a Bábban, ászt meg azért nem nézi meg, mert annak tudja a végét. Leginkább a Megfagyott gyermeket nézné meg — mondta a komám aszftyeti hethátáázák, de a Spiró-darabot, ászt meg igen. Ászt meg végig" is néztük, a komámnak nagyon tetszett, ászt meg én is mondtam a komámnak, hogy jó ez a darab. Ászt meg a komám mondta, hogy ászt meg az újságban olvasta, hogy miről szól a darab, hogy már nem is tudunk egymással beszélni, ászt meg nem érti, mert a színpadon is csak beszéltek, ászt meg mindenki hallotta. Ászt meg aztán pláne nem érti, hogy ászt meg miért mondják folyton a darabban, hogy: ászt meg. Ászt meg levélben meg is fogja egyszer kérdezni a Spirótól. Ászt meg. K. G. GY. NEM ÓRA, BUDAPRINT Kedvenc műsorújságomban egészoldalas reklámfotó, a Budapritti vállalaté. Kétszemélyes családi rézágy, benne két emberalak, messziről nézve is rögtön látszik, nem egyformák. Nem bizony, az egyik szőke, a másik barna. Vajon kire üt majd a kicsi, kezdünk tippelni, a helyzet ugyanis félreérthetetlen. Egyikük, igaz, könyvet szorongat a kezében, őt bizonyára nehezebb lesz táncba vinni, bár lehet persze, hogy ő sem a kultúrát szomjazza. A másik viszont olyan hévvel szorít magához egy kispárnát, hogy beleborzong az ártatlan olvasó: mi lesz itt még, kérem... Csakugyan: mi is? Mert a két emberalakot bizony csupán a hajuk színe különbözteti meg egymástól, alapvető biológiai felépítésük azonos. Mindkettő nő, így aztán elgondolkozhatunk azon, hogy a fotó feletti cím — Szebb lesz az álma — vajon mire utal? Netán arra, hogy ily módon a nemkívánatos terhességtől való félelem aligha vet árnyékot a szerelmi csatározásban megfáradt pár éjszakai nyugodalmára? (Bárki) r£LETj£S]~B IRODALOM |