Élet és Irodalom, 1988. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1988-09-16 / 38. szám - Antal László - Baló György - Bauer Tamás - Bihari Mihály - Fekete Sándor - Gyurkó László - Király Zoltán - Körösi József - Lengyel László - Nyers Rezső - Nagy Tamás - Pataki Ferenc - Szűcs Jenő - P. Szűcs Julianna - Tardos Márton - Újhelyi Szilárd - Vámos Tibor - Vásárhelyi Miklós - Vitányi Iván: Új Márciusi Front. Felhívás a társadalmi megújulás szellemi megalapozására! • felhívás (5. oldal) - Weinacht Péter: • rajz (5. oldal)

Magyarországot válság fenyegeti. A válságfolyamat a társadalom, a politika, a gazdaság egészét ve­szélyezteti. Nem nézhetjük tétlenül a fo­lyamat elmélyülését. E helyzet in­dít bennünket arra, hogy a nyil­vánossághoz fordulva kezdemé­nyezzük Új Márciusi Front meg­alakítását a társadalmi, politikai, gazdasági megújulás szellemi ösz­tönzésére. Csökken az életszínvonal. És nem tudjuk, hogy meddig. Megoldatlan szociális feszültsé­gek veszélyeztetik a társadalmi biztonságot. Értékzavar közepette erkölcsi, bizalmi és eszmei válság jellemzi mindennapjainkat. Ezek a folyamatok a maguk köl­csönhatásában különös erővel ér­zékeltetik a gazdaság mélyre ható strukturális válságát. Tetézi mind­ezt a bizonytalankodás, a helyzet egészével való szembenézés halo­gatása. Ha a nyilvánvaló veszélyeket továbbra is lebecsüljük, ha nem jön létre megvalósítható és a tár­sadalom által vállalható program, a válság csak tovább mélyülhet. Ez pedig egyenes út az egyszeri súlyos zuhanáshoz,­ amelyet sok évtizedes hanyatlás követne. Az elmúlt negyedszázad kelet­európai reformfolyamataiban Ma­gyarország úttörő szerepet vállalt, összeomlásunk ezért súlyos hely­zetbe hozná­­ a ma már nemzetkö­zileg is érvényesülő reformtörek­véseket és ez a folyamat az euró­pai stabilitást is fenyegetné. Napról napra súlyosbítja ez mindazok felelősségét, akik a po­litikai irányítás, illetve a közvéle­mény alakításának részeseként ér­demben cselekedhetnének azért, hogy megállítsuk a hanyatlást és elinduljunk fölfelé. Nemzetek sorsát eldöntő folya­matok tanúi vagyunk a világgaz­daságban, a világpolitikában, a tu­dományban. Egyre nagyobb és egyre gyorsabban nő a távolság a fejlődést diktáló élcsoport és a le­szakadó országok között. Kelet- Európa országainak a társadalmi, a gazdasági és a politikai gondok­ra is új válaszokat kell találniuk, ha ki akarnak jutni a zsákutcából, és meg akarják fékezni további leszakadásukat a világfejlődéstől. Ennek feltétele, hogy vállalják a reformfolyamat társadalmasítását, a nyíltság és nyitottság eszméit és gyakorlatát, a politikai rendszer demokratikus átalakítását, a piaci alapú gazdasági reformot.­­ Kezdeményezésünkkel abban szeretnénk segíteni, hogy Magyar­­ország e folyamatban találhassa meg új és méltó helyét. Ezt társadalmi párbeszéddel és összefogással lehet elérni. Lénye­gesnek tartjuk, hogy dolgainkat folyamatosan nyilvánosan vitassuk meg. Az eddiginél szélesebb me­zőben szembesüljenek az eltérő felfogások, a különböző nézetek szabadon, az alkotmányosság kö­vetelményeinek megfelelve, korlá­tozás nélkül intézményesülhesse­nek, teremthessenek maguknak tá­jékoztatási nyilvánosságot és saját fórumot. Csak így lehet elérni, hogy ne sikkadhasson el egyetlen akarat, gondolat, szándék vagy ja­vaslat sem, amely a jobbítást szol­gálhatja. A politikai és erkölcsi felemel­kedés előfeltétele, hogy tisztán lás­suk történelmünket, ezen belül is elsősorban az, hogy tisztázzuk kö­zelmúltunkat. Társadalmunk vilá­gosan látni szeretné, milyen fo­lyamatok vezettek a válsághely­zethez és melyek azok a hagyo­mányok, amelyekre a megújulási törekvések támaszkodhatnak. Történelmi múltat vállalunk: 1848/49, 1918/19, a magyar mun­kásmozgalom, a Márciusi Front, a Népfront örökségét. Magunkénak valljuk a felszabadulást követő né­pi demokratikus politikát és szel­lemiséget. Elítéljük és elutasítjuk a sztáli­nizmust,­­a személyi kultuszt, a dogmatizmust, mint mélyen gyö­kerező, sok elemében mindmáig átörökített és ma is ható társadal­mi-politikai berendezkedést Foly­tatni szeretnénk a magyarországi szocializmus megújítására irányuló törekvéseket, amelyek az 1953-as „új szakas­”-szal kezdődtek. 1956- ban a demokratikus szocializmus megteremtésére tett kezdeménye­zésekkel folytatódtak, ám a tragi­kus végkifejlet miatt nem szem­besülhettek a gyakorlati megvaló­sítás próbatételével. Tudomásul kell vennünk azt az igényt, hogy szélesebb tudományos elemzés, többszempontú és nyílt viták alap­ján jussunk el közelmúltunk e tragikus szakaszának megalapozott és társadalmilag elfogadott meg­ítéléséhez. Ezt annál is inkább szükségesnek tartjuk, mivel a kö­zelmúlt tisztázása is segíthet elke­rülni egy olyan megtorpanás és visszarendeződés megismétlődését, mint­­­ amilyet­ a hetvenes­ évek ele­jén volt kénytelen­ tudomásul­ ven­ni a magyar társadalom. Jövőnket ezért a hatvanas évek progresszív törekvéseinek folyta­tására és kiteljesítésére szeretnénk alapozni: ilyennek tartjuk a köz­­megegyezésre törekvő reálpolitikai gyakorlatot, a toleranciát, a gaz­daság korszerűsítését, a magyar tudomány és kultúra eredményeit, a külpolitika önállósodását, az or­szág külföldi tekintélyének meg­őrzését. Mindennek tényleges demokrá­ciával, a hatalom folyamatos társa­dalmi ellenőrzésével, az egyéni és kollektív jogok garantálásával kell kiteljesednie. Magyarország jövője elválaszthatatlan az emberközpon­tú szocializmus és a demokrácia ügyétől. Az Új Márciusi Front céljai 1. A válságból kivezető utakat és célokat nyilvános demokratikus vitákban lehet meghatározni. E célok keresésének együtt kell a járnia a vezetés megújulásával, társadalmi öntevékenységgel. A gazdasági reform kiszélesített és dinamikus folyamatához is nél­külözhetetlen a politikai intéz­ményrendszer, a szociálpolitika, az oktatáspolitika, a tudománypoliti­ka, a kultúrpolitika reformja, va­lamint az erkölcsi megújulás. A felemelkedés előfeltétele a társadalmi, a politikai és a gazda­sági konszolidáció. A társadalmi konszolidáció felé vezető első lé­pésnek azt tartjuk, hogy a tisztán­látás érdekében világossá kell ten­ni: miközben a válság terhét a társadalom egésze viseli, mely tár­sadalmi csoportok, meddig, milyen mértékben és milyen biztosítékok mellett kényszerülnek viselni a terheket. A politikai konszolidá­cióhoz az elmúlt időszak elfogulat­lan elemzésére, össztársadalmi párbeszéd kezdeményezésére van szükség. Az ily módon létrehoz­ható konszolidáció alapja csak a nyitottságra és a társadalmi ellen­őrzésre épülő bizalom lehet. A gazdasági konszolidáció érdekében le lehet­­ térni a rendkívüli anyagi áldozatokkal járó és mindmáig érvényesülő kényszerpályákról és mozgásba kell hozni a majdani fejlődés hajtóerőit. Ehhez olyan gazdaságpolitikát tartunk követen­dőnek, amely a közvélemény elé tárja a válaszadási lehetőségeket, a döntések alternatíváit és ennek alapján határozza meg a visszafo­gás, illetve a fejlődési ösztönzés új összhangját. 2. Sürgetjük a politikai intéz­ményrendszer reformját és át­alakulását, a társadalom, a közös­ségek és az állampolgári csopor­tosulások szerepének felelősségvál­lalásának elismerését és kiterjesz­tését. Újra kell gondolni a párt vezető szerepét. Ezt a szerepet a történe­lem is csak akkor igazolja majd, ha a párt a társadalmi, gazdasági, szellemi fellendülés motorjának bizonyul. Ennek megalapozására körül­­ kell határolni a pártszerve­zetek döntési hatáskörét, illetékes­ségét és biztosítani kell ennek nyílt társadalmi ellenőrzését. Az Országgyűlés és a tanácsok a népképviselet valóságos és tény­leges intézményeiként működje­nek. A társadalom legfontosabb — országos, illetve helyi — prob­lémáinak folyamatos, nyílt meg­tárgyalásával, demokratikus jogal­kotással, a szakapparátusok érde­mi társadalmi ellenőrzésével lehet megalapozni a társadalmi közmeg­egyezést. A ‘Hazafias Népfront szövetséggé fejlesztve testesítheti meg a párt és a párton kívüli politikai törek­vések együttműködését, így terem­tődhet háttér ahhoz, hogy koalí­ciós elemek jelenjenek meg a kor­mányzásban. Az őszinte, hiteles és nyílt po­litizálás előfeltétele a nyilvános­ság — ennek részeként a tájékoz­tatás, a televízió, a rádió, a sajtó — szabad működése. A nyilvános­ság szabadsága össztársadalmi ér­dek, hiszen a tömegkommunikáció az össztársadalmi párbeszéd elsőd­leges színtere. 3. A gazdasági reformfolyamat minőségileg új szakaszának alapja a piaci verseny ellenőrzésének alávetett vállalkozói tevékenység. Ez ad teret és célt a szellemi és kétkezi dolgozók érdekeltségének. A jelenleg érvényesülő gazdasági rendszert a felelősség nélküli vál­lalati önállóság és a széles körű államigazgatási beavatkozás ket­tőssége jellemzi. A jövőt a tulaj­donformák sokféleségére épülő, ál­lamilag szabályozott szocialista jellegű piacgazdaság kialakításá­ban látjuk. 4. A társadalmi megújhodás elő­feltétele az igazságosság és a ha­tékonyság követelményét folyama­tosan egyeztető társadalompolitika. Ennek magában kell foglalni a népesedési, az egészségügyi és a szociálpolitika megújítását. Az ál­lami gondoskodás fenntartása a szociális háló legfontosabb része, de a teljességhez szükség van a társadalmi öntevékenység és szo­lidaritás ösztönzésére. Nem lehet lemondani a társadalmi esély­­egyenlőség megteremtéséről. A legszegényebb rétegek leszakadása nem válhat visszafordíthatatlanná, a létezés legszerényebb feltételeit mindenkinek biztosítani kell. A cigányság­­ demokratikus integrá­ciója a magyar társadalom jövő­jének egyik alapkérdése. 5. Társadalmi megújulás nincs szellemi és erkölcsi megújulás nél­kül. A szocializmus eszméjének megfelelő vonzó és megalapozott értékeket kell a társadalom elé tárni ahhoz, hogy az ország közös­sége azonosulhasson a haladással, a humanizmussal, a függetlenség­gel és a szabadsággal. A századvég követelményeinek megfelelő kul­turális és közművelődési politika kidolgozására van szükség. A szel­lemi megújulás egyik alapvető célja a „hivatalos” és „nemhiva­talos” közélet, illetve nyilvánosság elkülönülésének, ugyanúgy a kri­tikus értelmiségi csoportok kire­kesztésének megszüntetése. Szabad teret kell biztosítani — a nemzeti, faji, vallási gyűlöletkeltést kivéve — minden felfogásnak, beleértve a hivatalos politika és intézmé­nyek bírálatának szabadságát is. 6. Magyarország külpolitikája és külgazdasági kapcsolatai csakis azon a felismerésen alapulhatnak, hogy országunk fejlődésének meg­határozója, mennyire vagyunk ké­pesek bekapcsolódni a világ gaz­dasági és szellemi életébe, a nem­zetközi munkamegosztásba, a ke­reskedelembe, a tudományba és a kultúrába. Ennek jegyében ragasz­kodunk európaiságunkhoz is. Ma­gyarország jövője Európa jövőjé­­hez kötődik. A világ egészére fi­gyelve, számunkra elsősorban Eu­rópa államaival nyílnak távlatok, együttműködve Európában a kontinens egészének jövőjét érin­tő nagy fontosságú integrációs fo­lyamatok zajlanak, amelyekhez holnap már késő lehet a csatlako­zás. Ezt szem előtt tartva­ és nem­zeti érdekeik képviseletét erősítve kell törekedni a Szovjetunióval és a szocialista országokkal kialakí­tandó új típusú, hosszú távú együttműködésre. Sürgetjük KGST piaci alapú megújítását, az­­ egyenjogúság érvényesítését, a szö­vetségi együttműködés átfogó re­formját, a nyíltabb katonapoliti­kát. A határainkon túl élő magya­rokért érzett felelősségtudatnak és cselekvőkészségnek a magyar kül­politika szerves részévé kell vál­nia. Folyamatosan fel kell lépni a Kelet-Európában továbbra is élő és ma is ható gazdasági és kulturális nacionalizmusok ellen. 7. A hivatalos állami külpolitika csupán része egy ország nemzet­közi kapcsolatainak. Európaisá­gunk ezért nemcsak az államközi, hanem általában az emberi és tár­sadalmi kapcsolatok bővítését, ki­­terjesztését feltételezi a kontinens országaival. Az állampolgárok, csoportok, mozgalmak nemzetközi kapcsolatait nem indokolt az álla­mi külpolitika napi szempontjai­nak alárendelni. Integrálódó vilá­gunkban az államok közötti szoli­daritást a népek, megújuló társa­dalmak és reformtörekvések egy­más iránti szolidaritásának kell kiegészítenie és meghaladnia. 8. Tisztában vagyunk vele, hogy a politikai intézményrendszer meg­újításához, a kilencvenes évek közmegegyezésének megalapozásá­hoz évek átgondolt munkája szük­séges. A jelenlegi helyzet azonban sürgős lépéseket is kíván. Szüksé­gesnek tartjuk Országos Társadal­mi Konzultatív Testület megalakí­tását, kettős feladatkörrel: — vezető párt- és kormányszer­vek tanácsadó testülete; — e szervek törekvéseit, tevé­kenységét a társadalom nevében ; véleményező, értékelő fórum. E testületben egyaránt indokolt felkérni a párt-, állami és társa­dalmi szervek és intézmények, va­lamint a hivatalos közéletből je­lenleg kiszoruló alternatív törek­vések képviselőit. Az Országos Társadalmi Konzultatív Tanács te­vékenysége nyilvános, dokumen­tumait közzéteszi. Az Új Márciusi Front az esz­mei megújulás jegyében, a tömeg­kommunikáció bevonásával nyil­vános viták sorozatát kezdeménye­zi. Ezek alapján időszerű témák­ban állásfoglalásokat tesz közzé. Az Új Márciusi Front alapítói­ként felhívunk mindenkit, aki kész magáévá tenni törekvésein­ket — állampolgárokat, közössé­geket, szellemi műhelyeket és a tömegkommunikáció fórumait —, hogy kapcsolódjon be tevékenysé­günkbe, segítsen kidolgozni az itt csak felvázolt programot. Felhív­juk a párt- és állami vezetést, fo­kozott felelősségének tudatában támogasson minden kezdeménye­zést, amelynek célja a társadalmi, politikai, gazdasági megújulás elő­mozdítása. Budapest, 1988. március; ÚJ MÁRCIUSI FRONT Felhívás a társadalmi megújulás szellemi megalapozására! Tardos Márton Újhelyi Szilárd Vámos Tibor Vásárhelyi Miklós Antal László Baló György Bauer Tamás Bihari Mihály Fekete Sándor Gyurkó László Király Zoltán Körösi József Lengyel László Nyers Rezső Nagy Tamás Pataki Ferenc Szűcs Jenő P. Szűcs Julianna Vitányi Iván 1988. SZEPTEMBER 16. Utóirat A magyar szellemi élet résztve­vőinek egy csoportja — írók, szo­ciológusok, közgazdászok, történé­szek, újságírók — 1987. decemberé­ben elhatározta, hogy megalakítja az Új Márciusi Frontot. Az 1988 márciusában közösen elfogadott nyilatkozatban összegezték állás­pontjukat és törekvéseiket. Megje­lenésére most nyílt lehetőség. A Magyar Szocialista Munkás­párt országos értekezlete, felis­merve a társadalom válságos hely­zetét, bátorítást nyújt új utak ke­reséséhez. Az idő változatlanul sürget, kibontakozásra továbbra is csak különböző progresszív kezde­ményezések összefogása ad esélyt. Ebből a megfontolásból tartjuk most is időszerűnek felhívásunk megjelentetését. Az Új Márciusi Front a fentiek értelmében megkezdi munkáját. A társadalom, a gazdaság, a kultúra átfogó kérdéseiről kíván elemzése­ket, javaslatokat készíteni, közzé­tenni, vitára bocsátani. Budapest, 1988. szeptember 8. Újhelyi Szilárd elnök Vitányi Iván ügyvezető titkár rraran

Next