Élet és Irodalom, 1988. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1988-09-16 / 38. szám - Antal László - Baló György - Bauer Tamás - Bihari Mihály - Fekete Sándor - Gyurkó László - Király Zoltán - Körösi József - Lengyel László - Nyers Rezső - Nagy Tamás - Pataki Ferenc - Szűcs Jenő - P. Szűcs Julianna - Tardos Márton - Újhelyi Szilárd - Vámos Tibor - Vásárhelyi Miklós - Vitányi Iván: Új Márciusi Front. Felhívás a társadalmi megújulás szellemi megalapozására! • felhívás (5. oldal) - Weinacht Péter: • rajz (5. oldal)
Magyarországot válság fenyegeti. A válságfolyamat a társadalom, a politika, a gazdaság egészét veszélyezteti. Nem nézhetjük tétlenül a folyamat elmélyülését. E helyzet indít bennünket arra, hogy a nyilvánossághoz fordulva kezdeményezzük Új Márciusi Front megalakítását a társadalmi, politikai, gazdasági megújulás szellemi ösztönzésére. Csökken az életszínvonal. És nem tudjuk, hogy meddig. Megoldatlan szociális feszültségek veszélyeztetik a társadalmi biztonságot. Értékzavar közepette erkölcsi, bizalmi és eszmei válság jellemzi mindennapjainkat. Ezek a folyamatok a maguk kölcsönhatásában különös erővel érzékeltetik a gazdaság mélyre ható strukturális válságát. Tetézi mindezt a bizonytalankodás, a helyzet egészével való szembenézés halogatása. Ha a nyilvánvaló veszélyeket továbbra is lebecsüljük, ha nem jön létre megvalósítható és a társadalom által vállalható program, a válság csak tovább mélyülhet. Ez pedig egyenes út az egyszeri súlyos zuhanáshoz, amelyet sok évtizedes hanyatlás követne. Az elmúlt negyedszázad keleteurópai reformfolyamataiban Magyarország úttörő szerepet vállalt, összeomlásunk ezért súlyos helyzetbe hozná a ma már nemzetközileg is érvényesülő reformtörekvéseket és ez a folyamat az európai stabilitást is fenyegetné. Napról napra súlyosbítja ez mindazok felelősségét, akik a politikai irányítás, illetve a közvélemény alakításának részeseként érdemben cselekedhetnének azért, hogy megállítsuk a hanyatlást és elinduljunk fölfelé. Nemzetek sorsát eldöntő folyamatok tanúi vagyunk a világgazdaságban, a világpolitikában, a tudományban. Egyre nagyobb és egyre gyorsabban nő a távolság a fejlődést diktáló élcsoport és a leszakadó országok között. Kelet- Európa országainak a társadalmi, a gazdasági és a politikai gondokra is új válaszokat kell találniuk, ha ki akarnak jutni a zsákutcából, és meg akarják fékezni további leszakadásukat a világfejlődéstől. Ennek feltétele, hogy vállalják a reformfolyamat társadalmasítását, a nyíltság és nyitottság eszméit és gyakorlatát, a politikai rendszer demokratikus átalakítását, a piaci alapú gazdasági reformot. Kezdeményezésünkkel abban szeretnénk segíteni, hogy Magyarország e folyamatban találhassa meg új és méltó helyét. Ezt társadalmi párbeszéddel és összefogással lehet elérni. Lényegesnek tartjuk, hogy dolgainkat folyamatosan nyilvánosan vitassuk meg. Az eddiginél szélesebb mezőben szembesüljenek az eltérő felfogások, a különböző nézetek szabadon, az alkotmányosság követelményeinek megfelelve, korlátozás nélkül intézményesülhessenek, teremthessenek maguknak tájékoztatási nyilvánosságot és saját fórumot. Csak így lehet elérni, hogy ne sikkadhasson el egyetlen akarat, gondolat, szándék vagy javaslat sem, amely a jobbítást szolgálhatja. A politikai és erkölcsi felemelkedés előfeltétele, hogy tisztán lássuk történelmünket, ezen belül is elsősorban az, hogy tisztázzuk közelmúltunkat. Társadalmunk világosan látni szeretné, milyen folyamatok vezettek a válsághelyzethez és melyek azok a hagyományok, amelyekre a megújulási törekvések támaszkodhatnak. Történelmi múltat vállalunk: 1848/49, 1918/19, a magyar munkásmozgalom, a Márciusi Front, a Népfront örökségét. Magunkénak valljuk a felszabadulást követő népi demokratikus politikát és szellemiséget. Elítéljük és elutasítjuk a sztálinizmust,a személyi kultuszt, a dogmatizmust, mint mélyen gyökerező, sok elemében mindmáig átörökített és ma is ható társadalmi-politikai berendezkedést Folytatni szeretnénk a magyarországi szocializmus megújítására irányuló törekvéseket, amelyek az 1953-as „új szakas”-szal kezdődtek. 1956- ban a demokratikus szocializmus megteremtésére tett kezdeményezésekkel folytatódtak, ám a tragikus végkifejlet miatt nem szembesülhettek a gyakorlati megvalósítás próbatételével. Tudomásul kell vennünk azt az igényt, hogy szélesebb tudományos elemzés, többszempontú és nyílt viták alapján jussunk el közelmúltunk e tragikus szakaszának megalapozott és társadalmilag elfogadott megítéléséhez. Ezt annál is inkább szükségesnek tartjuk, mivel a közelmúlt tisztázása is segíthet elkerülni egy olyan megtorpanás és visszarendeződés megismétlődését, mint amilyet a hetvenes évek elején volt kénytelen tudomásul venni a magyar társadalom. Jövőnket ezért a hatvanas évek progresszív törekvéseinek folytatására és kiteljesítésére szeretnénk alapozni: ilyennek tartjuk a közmegegyezésre törekvő reálpolitikai gyakorlatot, a toleranciát, a gazdaság korszerűsítését, a magyar tudomány és kultúra eredményeit, a külpolitika önállósodását, az ország külföldi tekintélyének megőrzését. Mindennek tényleges demokráciával, a hatalom folyamatos társadalmi ellenőrzésével, az egyéni és kollektív jogok garantálásával kell kiteljesednie. Magyarország jövője elválaszthatatlan az emberközpontú szocializmus és a demokrácia ügyétől. Az Új Márciusi Front céljai 1. A válságból kivezető utakat és célokat nyilvános demokratikus vitákban lehet meghatározni. E célok keresésének együtt kell a járnia a vezetés megújulásával, társadalmi öntevékenységgel. A gazdasági reform kiszélesített és dinamikus folyamatához is nélkülözhetetlen a politikai intézményrendszer, a szociálpolitika, az oktatáspolitika, a tudománypolitika, a kultúrpolitika reformja, valamint az erkölcsi megújulás. A felemelkedés előfeltétele a társadalmi, a politikai és a gazdasági konszolidáció. A társadalmi konszolidáció felé vezető első lépésnek azt tartjuk, hogy a tisztánlátás érdekében világossá kell tenni: miközben a válság terhét a társadalom egésze viseli, mely társadalmi csoportok, meddig, milyen mértékben és milyen biztosítékok mellett kényszerülnek viselni a terheket. A politikai konszolidációhoz az elmúlt időszak elfogulatlan elemzésére, össztársadalmi párbeszéd kezdeményezésére van szükség. Az ily módon létrehozható konszolidáció alapja csak a nyitottságra és a társadalmi ellenőrzésre épülő bizalom lehet. A gazdasági konszolidáció érdekében le lehet térni a rendkívüli anyagi áldozatokkal járó és mindmáig érvényesülő kényszerpályákról és mozgásba kell hozni a majdani fejlődés hajtóerőit. Ehhez olyan gazdaságpolitikát tartunk követendőnek, amely a közvélemény elé tárja a válaszadási lehetőségeket, a döntések alternatíváit és ennek alapján határozza meg a visszafogás, illetve a fejlődési ösztönzés új összhangját. 2. Sürgetjük a politikai intézményrendszer reformját és átalakulását, a társadalom, a közösségek és az állampolgári csoportosulások szerepének felelősségvállalásának elismerését és kiterjesztését. Újra kell gondolni a párt vezető szerepét. Ezt a szerepet a történelem is csak akkor igazolja majd, ha a párt a társadalmi, gazdasági, szellemi fellendülés motorjának bizonyul. Ennek megalapozására körül kell határolni a pártszervezetek döntési hatáskörét, illetékességét és biztosítani kell ennek nyílt társadalmi ellenőrzését. Az Országgyűlés és a tanácsok a népképviselet valóságos és tényleges intézményeiként működjenek. A társadalom legfontosabb — országos, illetve helyi — problémáinak folyamatos, nyílt megtárgyalásával, demokratikus jogalkotással, a szakapparátusok érdemi társadalmi ellenőrzésével lehet megalapozni a társadalmi közmegegyezést. A ‘Hazafias Népfront szövetséggé fejlesztve testesítheti meg a párt és a párton kívüli politikai törekvések együttműködését, így teremtődhet háttér ahhoz, hogy koalíciós elemek jelenjenek meg a kormányzásban. Az őszinte, hiteles és nyílt politizálás előfeltétele a nyilvánosság — ennek részeként a tájékoztatás, a televízió, a rádió, a sajtó — szabad működése. A nyilvánosság szabadsága össztársadalmi érdek, hiszen a tömegkommunikáció az össztársadalmi párbeszéd elsődleges színtere. 3. A gazdasági reformfolyamat minőségileg új szakaszának alapja a piaci verseny ellenőrzésének alávetett vállalkozói tevékenység. Ez ad teret és célt a szellemi és kétkezi dolgozók érdekeltségének. A jelenleg érvényesülő gazdasági rendszert a felelősség nélküli vállalati önállóság és a széles körű államigazgatási beavatkozás kettőssége jellemzi. A jövőt a tulajdonformák sokféleségére épülő, államilag szabályozott szocialista jellegű piacgazdaság kialakításában látjuk. 4. A társadalmi megújhodás előfeltétele az igazságosság és a hatékonyság követelményét folyamatosan egyeztető társadalompolitika. Ennek magában kell foglalni a népesedési, az egészségügyi és a szociálpolitika megújítását. Az állami gondoskodás fenntartása a szociális háló legfontosabb része, de a teljességhez szükség van a társadalmi öntevékenység és szolidaritás ösztönzésére. Nem lehet lemondani a társadalmi esélyegyenlőség megteremtéséről. A legszegényebb rétegek leszakadása nem válhat visszafordíthatatlanná, a létezés legszerényebb feltételeit mindenkinek biztosítani kell. A cigányság demokratikus integrációja a magyar társadalom jövőjének egyik alapkérdése. 5. Társadalmi megújulás nincs szellemi és erkölcsi megújulás nélkül. A szocializmus eszméjének megfelelő vonzó és megalapozott értékeket kell a társadalom elé tárni ahhoz, hogy az ország közössége azonosulhasson a haladással, a humanizmussal, a függetlenséggel és a szabadsággal. A századvég követelményeinek megfelelő kulturális és közművelődési politika kidolgozására van szükség. A szellemi megújulás egyik alapvető célja a „hivatalos” és „nemhivatalos” közélet, illetve nyilvánosság elkülönülésének, ugyanúgy a kritikus értelmiségi csoportok kirekesztésének megszüntetése. Szabad teret kell biztosítani — a nemzeti, faji, vallási gyűlöletkeltést kivéve — minden felfogásnak, beleértve a hivatalos politika és intézmények bírálatának szabadságát is. 6. Magyarország külpolitikája és külgazdasági kapcsolatai csakis azon a felismerésen alapulhatnak, hogy országunk fejlődésének meghatározója, mennyire vagyunk képesek bekapcsolódni a világ gazdasági és szellemi életébe, a nemzetközi munkamegosztásba, a kereskedelembe, a tudományba és a kultúrába. Ennek jegyében ragaszkodunk európaiságunkhoz is. Magyarország jövője Európa jövőjéhez kötődik. A világ egészére figyelve, számunkra elsősorban Európa államaival nyílnak távlatok, együttműködve Európában a kontinens egészének jövőjét érintő nagy fontosságú integrációs folyamatok zajlanak, amelyekhez holnap már késő lehet a csatlakozás. Ezt szem előtt tartva és nemzeti érdekeik képviseletét erősítve kell törekedni a Szovjetunióval és a szocialista országokkal kialakítandó új típusú, hosszú távú együttműködésre. Sürgetjük KGST piaci alapú megújítását, az egyenjogúság érvényesítését, a szövetségi együttműködés átfogó reformját, a nyíltabb katonapolitikát. A határainkon túl élő magyarokért érzett felelősségtudatnak és cselekvőkészségnek a magyar külpolitika szerves részévé kell válnia. Folyamatosan fel kell lépni a Kelet-Európában továbbra is élő és ma is ható gazdasági és kulturális nacionalizmusok ellen. 7. A hivatalos állami külpolitika csupán része egy ország nemzetközi kapcsolatainak. Európaiságunk ezért nemcsak az államközi, hanem általában az emberi és társadalmi kapcsolatok bővítését, kiterjesztését feltételezi a kontinens országaival. Az állampolgárok, csoportok, mozgalmak nemzetközi kapcsolatait nem indokolt az állami külpolitika napi szempontjainak alárendelni. Integrálódó világunkban az államok közötti szolidaritást a népek, megújuló társadalmak és reformtörekvések egymás iránti szolidaritásának kell kiegészítenie és meghaladnia. 8. Tisztában vagyunk vele, hogy a politikai intézményrendszer megújításához, a kilencvenes évek közmegegyezésének megalapozásához évek átgondolt munkája szükséges. A jelenlegi helyzet azonban sürgős lépéseket is kíván. Szükségesnek tartjuk Országos Társadalmi Konzultatív Testület megalakítását, kettős feladatkörrel: — vezető párt- és kormányszervek tanácsadó testülete; — e szervek törekvéseit, tevékenységét a társadalom nevében ; véleményező, értékelő fórum. E testületben egyaránt indokolt felkérni a párt-, állami és társadalmi szervek és intézmények, valamint a hivatalos közéletből jelenleg kiszoruló alternatív törekvések képviselőit. Az Országos Társadalmi Konzultatív Tanács tevékenysége nyilvános, dokumentumait közzéteszi. Az Új Márciusi Front az eszmei megújulás jegyében, a tömegkommunikáció bevonásával nyilvános viták sorozatát kezdeményezi. Ezek alapján időszerű témákban állásfoglalásokat tesz közzé. Az Új Márciusi Front alapítóiként felhívunk mindenkit, aki kész magáévá tenni törekvéseinket — állampolgárokat, közösségeket, szellemi műhelyeket és a tömegkommunikáció fórumait —, hogy kapcsolódjon be tevékenységünkbe, segítsen kidolgozni az itt csak felvázolt programot. Felhívjuk a párt- és állami vezetést, fokozott felelősségének tudatában támogasson minden kezdeményezést, amelynek célja a társadalmi, politikai, gazdasági megújulás előmozdítása. Budapest, 1988. március; ÚJ MÁRCIUSI FRONT Felhívás a társadalmi megújulás szellemi megalapozására! Tardos Márton Újhelyi Szilárd Vámos Tibor Vásárhelyi Miklós Antal László Baló György Bauer Tamás Bihari Mihály Fekete Sándor Gyurkó László Király Zoltán Körösi József Lengyel László Nyers Rezső Nagy Tamás Pataki Ferenc Szűcs Jenő P. Szűcs Julianna Vitányi Iván 1988. SZEPTEMBER 16. Utóirat A magyar szellemi élet résztvevőinek egy csoportja — írók, szociológusok, közgazdászok, történészek, újságírók — 1987. decemberében elhatározta, hogy megalakítja az Új Márciusi Frontot. Az 1988 márciusában közösen elfogadott nyilatkozatban összegezték álláspontjukat és törekvéseiket. Megjelenésére most nyílt lehetőség. A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete, felismerve a társadalom válságos helyzetét, bátorítást nyújt új utak kereséséhez. Az idő változatlanul sürget, kibontakozásra továbbra is csak különböző progresszív kezdeményezések összefogása ad esélyt. Ebből a megfontolásból tartjuk most is időszerűnek felhívásunk megjelentetését. Az Új Márciusi Front a fentiek értelmében megkezdi munkáját. A társadalom, a gazdaság, a kultúra átfogó kérdéseiről kíván elemzéseket, javaslatokat készíteni, közzétenni, vitára bocsátani. Budapest, 1988. szeptember 8. Újhelyi Szilárd elnök Vitányi Iván ügyvezető titkár rraran