Élet és Irodalom, 1990. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-15 / 24. szám - Beke György: A Szacsvay-örökség • riport (16. oldal) - Roskó Gábor: rajza • kép (16. oldal)
CSKE GYÖRGY RIPORTJA: A Szacsvayörökség Buckingham Palace — ennyi áll a levélpapíron, elegánsan, szűkszavúan. Károly trónörökös és Diana hercegnő köszönetet mondatnak Szacsvay Imre grafikus- és fotóművésznek Erdélyi utakon című könyve angol változatáért. A háromkötetes albumot a hercegi pár látogatásakor ajándékozta nekik a művész, kissé „szülőföldi emlékeztetőként”. Károly herceg ugyanis — maga is említette Budapesten — harmincketted részben székely. Szacsvay Imre teljességgel az. Az Erdélyi utakon csodálatos szépségű, ódon hangulatot és emelkedettséget sugárzó képein látható az erdőszentgyörgyi templom bejárata és egy címeres sírkő. Dr. Kicsi Sándor tömör, pontos és igen szép kísérőszövege elmondja, hogy a Kisküküllő mentén fekvő székely nagyközség református temploma a XIII. század végén épült, sokszor elpusztult és sokszor újjáépítették, míg mai alakját megkapta. A falu földesura a rövid ideig uralkodó erdélyi fejedelem, Rhédey Ferenc volt. Ennek egyik utódja, gróf Rhédey Zsigmondné báró Wesselényi Kata 1760-ban alapjaitól újjáépíttette. Abból az időből való a faragott kőszószék és a papkorona, az erdélyi reformátusok jelképrajzával, a fiait vérével tápláló pelikánnal. A címeres sírkő gróf Rhédey Claudiára emlékeztet, Sándor würtembergi herceg feleségére, akit 1841-ben, egy nagy katonai parádén megvadult lova taposott halálra Grác városában. Hazahozták pihenni. Eme Rhédey grófnő a nagyanyja volt V. György angol király feleségének, Mary királynénak, a most uralkodó II. Erzsébet nagyanyjának. Károly herceg kiszámította ezt a harmincketted rész Rhédey-rokonságot. Erdőszentgyörgyön úgy emlegetik az angol királyi házat, mintha látóközelségben élő pártfogóik lehetnének. A londoni köszönőlevél kelte: 1990. május 16. Szacsvay Imre akkor már két napja halott. Találkoztak előbb is ők, a londoni királyfi és a székely művész. Károly herceg a maga erdőszentgyörgyi ősei jogán tiltakozott volt Ceausescu őrült falurombolásai ellen. Szacsvay Imre a fényképeivel tette ugyanezt. Még a háromkötetes Erdélyi utakon megjelenése előtt, az abba foglalt képeket sok száz esztendős templomokról, várromokról, sajátos hangulatú településekről vagy havasi tanyákról, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság — az S. O. S. Erdély genfi bizottsága révén — szétküldte a világ négy tájára, minden olyan testületnek vagy magánszemélynek, akiktől segítséget remélhettek. Szacsvay Imre felvételei az erdélyi hagyományok, építészeti értékek, kultúra, a magyar folytonosság mellett érveltek az UNESCO-ban, a Világörökség Bizottságánál, az Emberi Jogok Bizottságánál, az Európai Parlamentben, az Európa Tanácsban, a Vatikánban. Nyomon lehet-e követni egy tiltakozási hullám útját és eredményeit? Higgyünk abban, mert nem alaptalanul hisszük, hogy a felháborodás méretei is belejátszottak az erdélyi falvak megmentésébe. Ceausescu és „építészei” várták a felcsapó nemzetközi ellenkezés lecsillapultát — a hazai kérelmekkel, panaszokkal soha nem törődtek! —, majd azután láttak volna hozzá a rombolásokhoz. Addig Erdélyből is (például Tamási Áron falujából, Farkaslakáról) Bukarest környékére vezényelték a földkotró gépeket. Színes, pompás képek, amelyek nem a heves harc, hanem a szelíd emlékezet céljaira születtek, így válhattak a létmentő küzdelem fegyvereivé. Szacsvay Imre 1984 és 1987 között három nyáron át barangolt Erdélyben, Nagyváradtól a Hargitáig, Csíkszéken meg Háromszéken, majd Brassótól Nagyenyedig. Saját költségén utazott, hogy a maga „beállításában” rögzítse Erdély s ezen belül a családi szülőtáj, a Székelyföld minden értékes látnivalóját. Hetvenedik esztendősen úgy térhetett meg őseihez, hogy mostoha körülmények ellenére, ezer gáncs közepette gyarapította a családi örökséget: végezte a nemzet, az anyaföld szolgálatát. Orbán Balázs, a Székelyföld tudós barangolója, levéltárak búvárlója derítette fel és rögzítette nagy művében, hogy az Erdély-szerte és Magyarországon kiterjedt Szacsvay család eredetileg a háromszéki Szacsváról való, első tagja, akiről feljegyzés maradt. Szacsvay Gergely a marosszentimrei csatában tüntette ki magát, 1442-ben Hunyadi János, akkori erdélyi vajda, későbbi magyar kormányzó katonájaként. Egyszerre nagyon közel érzem szívemhez a régi történelmi nyomot: Szacsva, ez a manapság ölbe vehetően kicsiny székely település karnyújtásnyira esik szülőfalumtól. Azontól, tanúja lehettem lakói riadalmának, hogy kiűzik őket otthonaikból és Uzon zord tömbházaiba telepítik őket, a Moldvából nem éppen cél nélkül odahozott román családok közé. Szacsvay Imre grafikus- és fotóművész Budapesten, illetve a solymári hegyek lábainál okkal remélte, hogy őseinek faluját menti meg, mikor erdélyi fényképeit művészi rendbe állítja. Kövessük a családfáját, Orbán Balázs segítségével, a kicsiny havasalji falucskától a nyitottabb háromszéki síkságig. „Mihály, mint Bethlen Gábor kapitánya szerepel, s érdemei jutalmául ezen fejedelemtől szablyát tartó oroszlán címert és jószágot nyer Szacsván. Ezen Mihály unokái, György és András szállnak el Szacsváról, s szerzik a lécfalvi és esztelneki ágat.” A lécfalvi ágból egyetlen hajtás maradt fenn az irodalomtörténeti emlékezetben: Szacsvay Sándor, az első nevezetesebb magyar publicista, Rát Mátyás munkatársa, majd egyik szerkesztője a pozsonyi Magyar Hírmondónak, a XVIII. század utolsó évtizedeiben. Saját lapot is indít Pozsonyban, a Magyar Kurírt, már az első számát betiltják, átviszi a lapját Bécsbe. A felvilágosodás újságírójának nevezhetném, eszméi miatt szorult ki a közéletből, meg kellett válnia lapjától is. Kolozsvárra vonult viszsza. A francia forradalom híve maradt haláláig. Egy következő, immár magyar forradalom, az 1848—49-es szabadságharc színtereire lépnek ki a másik ág, az esztelneki Szacsvayak. Egyik országgyűlési jegyző, kettő lőporkészítő ezermester. Hasznos forradalmi tevékenységek, csak fölöttébb veszélyesek. Nagyváradon, a Sebes-Körös partján, kicsi parkban szobor, talapzatán délceg férfi, tollát éppen aláírásra tartja. Szacsvay Imre Bihar vármegye képviselője volt, országgyűlési jegyző, aki tiszte szerint a határozatokat hitelesítette. „Egy tollvonás volt bűne” — hirdetik a kőbetűk a talapzat alján. A solymári otthonban őrzik az 1849. áprilisi kiáltvány eredeti lenyomatát. Négyoldalas szöveg, válasz a császári jogtiprásra, a magyar nemzet akaratának kinyilvánítása. Nyitánya a magyar kiscímer, záróképe Erdély címere. Hárman írták alá „a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatát”: Báró Perényi Zsigmond, a felsőház elnöke, Almássy Pál, a képviselőház alelnöke és Szacsvay Imre jegyző. Ezért a tollvonásáért végezték ki tizennyolc nappal az aradi tizenhárom után, a pesti Új Épület mellett. Nem lehetett epizodista a történelemben, ha a debreceni Kossuth-szobron is megjelenik, mellékszereplőként. Solymáron egy 1848-ban készült könyvecskét őriznek: Népkívánatok. Közli Szacsvay Imre. Készült N.Váradon, Tichy Alajos nyomdájában. Váradon mindig kegyeleti sétát teszek a Körös-parton, Szacsvay Imre szobrához. Mintha személyes ismerősömet sértették volna meg, úgy belém fájdult, mikor a múlt napokban fényképen láthattam a szobrot. Háromszor akkora betűkkel, mint a vértanú neve, valaki felmázolta rá: Afara! Vagyis: ki vele: Szacsvay Imrével? Az őt tisztelő váradi magyarokkal? Pedig Nagyváradot a viszonylagos megnyugvás városának tudtuk, a magyar-román békesség szigetének hittük azokban a meglódult napokban, mikor Vásárhelyen gyilkolt a gyűlölet. Szacsvay Imre az országgyűlésben, esztelneki rokonsága Háromszék vármegye önvédelmi harcában bizonyult méltónak az ősökhöz, Hunyadi János és Bethlen Gábor katonáihoz. Maga Berde Mózes, Háromszék kormánybiztosa kereste fel Esztelneken a hetven esztendős Szacsvay Andrást, aki híres volt arról, „olyan lőport tud csinálni, hogy a medve golyó nélkül is megdöglik attól.” Az öreg a fiát állította a szabadságharc szolgálatába. Eme Szacsvay János, idős Molnár Józsiással egyetemben, ágyúgolyókat készített Kézdivásárhelyen, míg egy másik utcában Gábor Áron és Turóczi Mózes ágyúkat öntött, hogy legyen mivel kiröppenteni a golyóbisokat. Bukás, kivégzések sem csillapíthatták a Szacsvayak türelmetlen szabadságvágyát. Mikor kirobban az osztrák—piemonti háború, s újabb reménye csillan az itthoni szabadságharcnak, a Kossuth-emigráció tagjai tömegesen csatlakoznak a Türr István, Gáli Sándor, Teleki Sándor gróf, Klapka György, Perczel Mór és mások kezdeményezte „magyar légióhoz”, amely olasz földön a magyar szabadságért kívánt harcolni. Mintegy négyezren gyűltek a légió zászlaja alá, nemcsak a nyugati emigrációkból. Háromszékről csapatostól indultak székely fiatalok. Egy Szacsvay nevű esztelneki birtokos, havasi világban járatos ember vezette a székely legényeket át a közeli ojtuzi hágón Moldvába. Feljelentették. Megszökött az elfogatási parancs elől. Az osztrákoknak mindenképpen kellett egy Szacsvay Esztelnekről, elhurcolták a kilencgyermekes Szacsvay Károlyt, aki teljességgel ártatlan volt. Így, ártatlanul két esztendőt töltött nehéz börtönben Nagyszeben városában. Ennek a Károlynak a dédunokája volt a grafikus- és fotóművész. Nemcsak hűségüket adják tovább a következő nemzedékeknek a Szacsvayak, néha a hangjuk színét is. A fotóművész ősei között ott a színész Szacsvay Imre, a Nemzeti örökös tagja, akinek élete a múlt század közepétől ívelt át századunk derekáig. 1939-ben hunyt el, de máig emlékeznek rá idősebb pályatársai, akik tőle tanultak beszédtechnikát. Rideg ez a szó, többet, a beszéd művészetét, a hanghordozás varázslatát lesték el tőle. Valaki e tanítványok közül egyszer dermedten hallgatta a fotóművész hangját. — Ez nem lehet igaz! Tisztára öreg Szacsvay! Mintha csak ő támadt volna fel, ahogy egy hozzá fogható nagyságú Shakespeare-színészhez illik is a feltámadás. A későbbi grafikus gyermekként felejthetetlen nyarakat töltött a nagyszüleinél Esztelneken. Hatvan esztendővel később jutott el megint a Kárpátok lábaihoz. Elborította az emlékek hangulata. Elűzték volna a felnőtt kor keserű évtizedeit? Esztelnek nyugalma mintha az újrakezdés lehetőségét sugallta volna. Pedig nem lehet visszapergetni az időt. Érdemes lenne-e a Fiuméig, ahol édesapja a kikötőváros utolsó magyar rendőrkapitánya volt. Az összeomlás után Budapesten szolgál. 1940-ben végleg leteszi a kardját, nem érthet egyet a zsidóüldözéssel. Néhány esztendő múlva, a pogári rendszer képviselőjeként, menyével és alig megszületett unokájával együtt kitelepítik Budapestről. Imre nincs velük, nem lehet velük, börtönben ül. 1949-ben záratta be a Rákosidiktatúra, 1953-ban szabadult. Egy régi barátja pénzt kért tőle, hogy disszidálhasson. Nem jelentette fel. A korszak logikája szerint amúgy is ellenség lehetett csak, egy volt rendőrkapitány fia, aki maga is Ludovikát végzett, légvédelmis századosként esett fogságba Sopronnál, csak 1947-ben került haza a Szovjetunióból. Nem tért vissza a seregbe — fogadták volna-e? —, egyik vállalkozótársával együtt textilgépek alkatrészeit gyártotta, kisiparosok bevonásával. Volt Horthy-tiszt, most kiskapitalista? Csendes ember, aki csak a munkának él? Az ilyenek igazán veszélyesek, rejtőzködnek, nem akarják felfedni magukat! Szabadulása után vasesztergályos Csepelen. Majd a dekorációban dolgozik. Gyermekkora óta tehetségesen rajzolt és fotózott. Diákként kiváló felvételeket készített, beállítás, szín, hangulat mind oly remek, hogy az egyik budai fotóműhely ingyen hívta elő a képeit, cserében azt kérte, hogy saját reklámjaként tehesse ki ezeket a képeket az üzlet kirakatába. Mikor 56 után úgy érezte, puszta jelenléte terhére lehet a munkaközösségnek, eljött. Szabad foglalkozású értelmiségiként, grafikáiból és fotóiból tartotta el a családját. Hány művészi naptárt és prospektust tervezett különböző vállalatoknak? Egy szekrény őrzi őket Solymáron. Egyik naptárgrafikája visszhangos elismerésben részesült 1972-ben, nemzetközi kiállításon, Brémában, ötvennégy ország művészei állítottak ki, Szacsvay Imre munkája lett a második. Hazai kitüntetést kapott az Erdélyi utakon, a Fitz József-könyvdíjat, éppen hatvankilencedik születésnapján, 1989. augusztus 16-án. Erre még büszkébb volt, mint a nemzetközi dicséretre: a Fitz József-díjat a könyvtárosok, tehát közvetve az olvasók ítélete alapján adják ki, az elmúlt, időszak legkeresettebb könyveinek jutalmazására. Élete fő művét érte a kitüntetés. Ezeket az erdélyi felvételeket előzőleg rangos kiállításokon tekinthette meg a közönség Zalaegerszegen, Szombathelyen, Vasváron, Szentendrén, Kiskunhalason, Kiskőrösön, Tatabányán, Bonyhádon, Nagykőrösön. Kiállította képeit Solymáron is, ahol a táj, a levegő, a hegyek, a hangulat Esztelneket idézi. Ezért is teremtett itt otthont magának és családjának. Házuk földszintjén lakott a feleségével, az emeleten nyomdamérnök fia, aki a családi örökséget szép könyvek előállításával folytatja. Jó harminc éven át volt szabad foglalkozású. Nem számíthatott nyugdíjra. Élete utolsó pillanatáig dolgozott. Soha nem kapni akart. Színes levelezőlapok sorozatát készítette, el az erdélyi magyar népviseletekről, ezeket a szentendrei Hagyományőrző Egyesület az erdélyi menekültek felsegélyezésére árusította. Szacsvay Imre munkaasztalán ott az Erdélyi utakon negyedik kötete, félig készen, Erdély vallásos műemlékeiről. Ezt már az özvegye és a fia fejezi be. Utolsó látogatója voltam, másnap mentőkocsi jött érte. Egészségesnek tűnt, fiatalos hévvel mutatta képeit, diáit. Nézzem csak gyimesi völgyet, mennyire kifejező, szelíd lanka, mögötte az őrálló, zord havas, előtérben pásztorkunyhó! Ez itt a Gyilkos-tó, kékben játszó víz, benne üszkös fenyőcsonkok, fölötte komor sziklafalak ... — Esztelneki képeid vannak-e, Imre bátyám? öreg épületeket keresett elő. Esztelneken láthatók új épületek is, a ferencesek teljesen újjáépítették a templomukat, de Szacsvay Imre régi épületeket, tájakat keresett ki, gyermekkorának emlékeit. — Az unokáimra gondoltam, azért kalandoztam vissza az időben. Családunkban mindenki hagyott valamit az utódaira. Századokon át öröklődött az otthoni föld, a családi ház, a kert, az erdő, vele kicsit a patakok, a hegyek és az ég is. Én csak fényképeket adhatok mindezekről az unokáimnak. Szerkeszti a szerkesztőbizottság, elnöke: ΒΑΤΑ IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Széchenyi utca 1. 1054. Telefon: 153-3122, 153-3287, 153-3500, 111-3221 MEGJELENIK 1ELET ÉS|© IVldUJ d S C rt l_i Lj ΖΛ O IjA XT — EO XV KJ IN I V l\i A JJW V /Λ ΧΊοΛΕΛ X · DUUdljltfhL, V IX., Dt Jlili ΛΙ L. SJ 11. DCVtUlIUl . HMD. X UlilillUK . 37D, X tjl. · 1*41— QcZtl, I4X'iJJJU Felelős kiadó: NÉMETH JENŐ vezérigazgató. 90—4602. Szikra Lapnyomda, Budapest. Felelős vezető: DR. CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató MINDEN IRODALOM Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapkézbesítési és Lapellátási Irodánál (HELIR). Budapest, XIII., Lehel utca 10/A. 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-98636 / Postabank Rt. 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA! INDEX: 25-44. HU ISSEN 0424—8848 PÉNTEKEN 16 OLDALON 1990. JÚNIUS 15.