Élet és Irodalom, 1994. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-02-25 / 8. szám - Bata Imre: • Szerkesztői üzenetek (8. oldal)

Fekete hálózsákok Az Eve Art Galériában (Budapest VI., Király utca 981b.) március 14-éig látható Maurits Ferenc Fekete hálózsákok című kiállítása. Maurits Ferenc vajdasági grafikusművész leg­újabb munkáiban éppúgy vibrál a játék- és a rendvágy, éppúgy szerveződnek a vonalak, és éppoly varázslatos-vibráló a vonatvezetés, mint korábbi rajzain. Csak éppen a mondanivaló bő­vült ki a rendet, a szerveződést, a faktúrát bom­lasztó erők érzékeltetésével, a valami valamit fenyeget kirajzolásával. Maurits „csak" eddigi pokoljárását folytatta, már meglévő látvány­készlete egy-egy elemét hangosította a végső­kig, és így váltak teljessé a szorongás, az iszo­nyat harmóniái. MÁS Itt a Duna Hol a Duna? Sebők Péter ezt a címet adta fotókiállításának, amely a Duna Múzeumban (Esztergom, Kölcsey Fe­renc utca 2.) látható március 18-áig, naponta 13-17 óráig. Petőfi Irodalmi Múzeum * Február 25-én nyílik Hegedűs 2 László kiállítása a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Budapest V., Károlyi Mihály utca 16.), Kierkegaard- és Esterházy-idéze­­tek címmel. Megtekinthető március 20-áig, hétfő kivételével naponta 10-16 óráig. Mozart: Zaide A Bartók Béla Szakközépiskola Kamarazenekara február 26-án 19 órai kezdettel a Zeneakadémia Kistermében mutatja be Mozart Zaide című kétfel­­vonásos daljátékának magyar nyelvű koncertelő­adását. Vezényel: Füzesséry Tibor. Vigadó Galéria Február 25-én 17 órakor nyílik Halmy Miklós festőművész kiállítása a Vigadó Galériában (Bu­dapest V., Vigadó tér 2.). Megtekinthető március 20-áig, hétfő kivételével naponta 10-től 18 órá­ig­ Seattle — Budapest Képzőművészeti cserekiállítás a Vizualart Galéria szervezésében, a galéria kiállítóhelyiségében (Bu­dapest I., Mária tér 3.). Megtekinthető: március 10-éig, hétfőtől péntekig 14-17 óráig. Koncept-művek és vizuális költészet Lakner László festő és multimédia-művész, 1936-ban született Budapesten. 1954-től 1960 ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1968-an az esseni Folkwang Múzeum ösztöndí­jával először utazott Németországba, 1974 óta Berlinben él. Emmett Williamsszel (született 1925-ben, New Yorkban), a Fluxus-mozgalom és a legendás hírű avantgárd kiadó, a Something Else Press társala­pítójával, a vizuális költészet klasszikusával kö­zös kiállításon Lakner azokat a műveket mutatja be, amelyek kettejük költői és konceptuális mun­kásságának különbözőségét dokumentálják. Ez lesz Lakner első nagyobb magyarországi kiállítása azóta, hogy húsz évvel ezelőtt elhagyta az orszá­got. A megnyitóra, amelyen a művészek is jelen lesz­nek, Emmett Williams performance-ot tervez. A kiállítás február 28. és március 15. között te­kinthető meg a Goethe Intézet Kiállítótermében (Budapest VI., Andrássy út 24.), szombat-vasárnap kivételével naponta 10-18 óráig. Egy fényképező szerzetes Palatin Gergely (1851-1927) Kiállítás a Galéria 11 -ben (Budapest XI., Irinyi J. utca 11.). „A pannonhalmi könyvtárnak van egy sajátos, titkokat őrző részlege a mindenki által ismert nagyterem alatt. A gyűjteményt Benedictinának hívják, a pannonhalmi bencés szerzetesek kézira­tai, publikációi, szellemi hagyatéka várja itt a kuta­tókat. A 410. szám Palatin Gergelyé. A több csomag kézirat mellett dobozokban, ládákban több száz le­mez fényképet őriz a századforduló, az első világ­háború idejéből." A kiállítás megtekinthető március 1. és 19. kö­zött. Hibaigazítás Múlt heti számunk 4. oldalán El Kazovszkij rajzát sajnálatos módon elfordítottuk, így az álló rajzból fekvő lett, ezenkívül az 5. és a 15. oldalon ugyanazt a rajzát kétszer közöltük. A művésztől és olva­sóinktól ezúton kérünk elnézést. Irodalmi pályázat A Magyar H­onvédség és a Magyar Írószövetség irodalmi pályázatot hirdet a kortárs magyar iroda­lom művelői számára. A pályázatnak tematikai, műfaji és stílusbeli megkötése nincs, azonban a meghirdetők elsősor­ban a magyar történelem és a honvédelem kapcso­latát, sorsfordulóit, a Magyar Honvédség életét be­mutató és a honvédelem eszmeiségét kifejező iro­dalmi alkotásokat várnak. A Magyar Honvédség 70 000 forint és 20 000 fo­rint közötti díjakat ad ki. A beérkezett műveket elbíráló szakértő zsűri tesz javaslatot a díjak odaítélésére és azok mér­tékére. A Magyar Honvédség és a Magyar Írószövetség a munkák kiadására nem vállalkozik. A pályázaton eddig meg nem jelent művekkel le­het részt venni. A pályázatokat három példányban, gépelve kérjük a Magyar írószövetség címére (1062 Budapest, Bajza utca 18.) megküldeni. A művek beadási határideje: 1994. július 1. A díjak átadását 1994 októberében tervezzük. Magyar Írószövetség MH Kulturális Főigazgatóság INFORMÁCIÓÉLET ÉS!· 1994. FEBRUÁR 21. Szerkesztői üzenetek E héten válaszol: BALOGH JÁNOS, VESZPRÉM. Újságírás vidéken. Veszprém című írásával (levelével) egészen egyet tudok érteni, ha azzal nem is, hogy a Nyugatot és írói nemzedékét az újságírás és az újságírók körébe sorolja. Félre ne tessék érteni, nem azért teszek különbséget a Nyugat és az újság között, mert ezzel értékrendet akarnék állítani, hiszen ahogy van jó irodalom, van jó újság és újságírás is, s a kettőt nem kell összemérni. A Nyugat két hetente megjelenő irodalmi és művészeti folyói­rat volt, és semmiképpen nem újság, s ez már abban is meg­nyilvánult, hogy míg az újság naponta és sok példányban je­lent meg, a Nyugat — mint írtam — két hetente, s alig ezer példányban. Továbbá említi Ön Osvát Ernőt, aki a Nyugat egyik legendás szerkesztője volt, s aki alig-alig írt, m­ert in­kább szerkesztett, ami által irodalmi életet szervezett. Igaz Ignotust újságírónak is tekinthetjük, akárcsak Ady Endrét, Móricz Zsigmondot, Kosztolányi Dezsőt vagy Krúdy Gyulát, s ők valamennyien a legkiválóbb újságírók is voltak. Viszont rajtuk kívül is, a valóban csak újságcsinálásban jeleskedők is igen-igen rangosak voltak, legalább az élvonal, és valóban­­ a századelő újságírói sokkal kiválóbban voltak, mint az utá­nuk következő generációk tagjai. Ám az is lehet, hogy ez perspektivikus tévedésünk. Mert a két világháború közt is akadt néhány kiváló újságíró — például Bálint György —, s talán utóbb, negyvenöt után, sőt ma is. Abban azonban van igazság, hogy a mai újságírás nívójá­hoz szó férhet. De ahol sok az eszkimó, ott természetes a novellálódás. És ma sokkal több a hivatásos újságíró, mint valaha. Azt is érdemes megfontolnunk, hogy a diktatúrás időkben az újságírói hivatás nagyon is devalválódott, de nem kevésbé a pedagógusi hivatás is. Mikor a falusi tanító­nak tojást begyűjteni kellett mennie a tanácselnök paran­csára, ott kezdődött a hivatás hanyatlása. Nem kell monda­nom ezek után, hol az újságíróé. Hogy azután miként van ez Veszprémben, azt Ön jobban képes megítélni. Azt írja utóiratként: „Váltás és változás, ez az ami hiányzik a veszprémi szellemi közéletből." Idéz vala­honnan egy strófányi verset, ezt is ide írom: „Vidéki város egy kis országban, / rosszkor születtél, rossz helyen, / közöt­tük élsz, de mégsem velük, / más vagy mint ők. Idegen." Szép, ifjonti lázadás, de hadd mondjam meg, már a százade­lőn is olyan volt az, mint az Ön írásából olvasom. Mit lehet tenni? Különbnek kell maradni! DR. JELINEK ISTVÁN, BUDAPEST. Nagyon megköszönjük beküldött két írását, minden szavával egyetértünk. Ha még­sem közöljük azokat, arra magyarázatképpen tessék elfo­gadni, mint a két írás általános marad. Az egyik szöveg cí­me: Gondolatok az életről. Bölcs és tiszta mondatok, néhány ragyogó idézettel spékelve. A nagy sztoikustól, Marcus Au­­reliustól vett idézetét ki is emelem: „Az emberek egymásért születtek, vagy tanítsd, vagy tűrd hát őket..." S mennyire iga­za volt ma is érvényes gondolatával a haza bölcsének, Deák Ferencnek! „...tanulnunk kell s művelnünk magunkat, mert korunkban csak olyan nemzetnek van tartós politikai jöven­dője, mely komolyan törekszik az általános műveltség szín­vonalára emelkedni, s azon előrehaladni­. Ami pedig másik írását illeti, a Gondolatok a könyvről cí­mű idézetgyűjteményt, szinte valahány idézett szentenciát ide kellene idéznem, az egész azonban, mint egységes írás nem közölhető, s nemcsak azért nem, mert állítólag mi már a Gutenberg-galaxis utáni időben élünk, vagyis legalább annyi bevezető kellett volna az Ön idézetgyűjteményéhez, hogy épp ezért a „post-állapot"-ért tartja fontosnak idézete­it. De két gyöngyszemét mégis ide írom — engedelmével. Az egyik Renan bölcs mondása: „Mit nem adnék érte, ha lopva bepillanthatnék egy-egy könyvbe, melyből az elemi iskolás gyermekek fognak tanulni száz év múlva.” A másikat Gárdo­nyi írta: „A könyvre kiadott pénz, látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag." IRODALOM

Next