Élet és Irodalom, 1994. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-14 / 2. szám - Bata Imre: • Információ | Szerkesztői üzenetek (8. oldal)

Halbauer A szombathelyi képtárban (Szombathely, Rákóczi utca 12.) február 6-áig látható Halbauer Ede elekt­­rografikáinak kiállítása. Halbauer a nyolcvanas évek közepétől egyre több kollektív kiállításra küldte el xerográfiát, egy­re többször lehetett találkozni azok reprodukciói­val különféle lapokban. Jellegzetes, a fénymásoló üveglapjára hajoló ar­cok, vicsorgó fogak, drapériákat, gézpólyákat és há­lókat szorongató-gyömöszölő kezek mindig ugyanaz — mindig más variációi, egy vége-nincs sorozat szo­katlanul expresszív és zavarbaejtően nyílt, elfojtott ösztönmegnyilvánulásokkal, leplezetlen, primer in­dulatokkal szembesítő epizódjai követték egymást. Stúdió 93 A Stúdió szokásos, éves kiállítása ezúttal a Bu­dapest Galéria kiállítóházában élvezhető február 6-áig, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig. Dovin Galéria A Dovin Galériában (Budapest V, Haris köz 1.) január 14-én nyílik Konkoly Gyula tárlata. Megte­kinthető március 7-éig. A képzőművészeti tendenciák Don Juanja­­, szám­­lálhatatlan modern és posztmodern stílusában dol­gozott (szocreálban egy vonásnyit sem), sőt egyszer­re több formanyelven is beszél, s eljutott az eklektika nyelvjárásáig. 1989-ben interjút kérve tőle érdeklőd­tem (hiszen nem láttam semmit) irányzatról. „Eklek­tikus disznóság" — válaszolta. (Frank János) Állapotjelentések Német fotóművészet keleten és nyugaton 1950-1980- Kiállítás a Magyar Fotográfiai Múzeumban (Kecske­mét, Katona József tér 12.). A művészeti szakmában jól ismert az „állapotje­lentés" fogalma, amely a kiállítások kezdetekor és végén a művek minden változásáról aprólékos jegy­zőkönyv felvételét jelenti. Erre utal címében a stutt­garti Külföldi Kapcsolatok Intézetének fotókiállítása, amely az 1950 és 1990 közötti időszak keleti és nyu­gati német társadalmára vet éles pillantásokat. A tíz fényképész művei különböző társadalmi, gazdasági feltételek között jöttek létre, műfajuk sze­rint a riport és a művészfotó közötti széles skálán mozognak, s felfedező útra hívják a nézőt a keleti és nyugati kis és nagy emberek világában. Közben pe­dig megmutatkoznak a keleti és nyugati német fotó­sok közös hagyományai, gondolkodásuk érintkezési pontjai. Nyitva: Febuár 27-éig, hétfő és kedd kivételével naponta 10-17 óráig. Worpsweder munkák Ez a címe Haász István kiállításának, amely ja­nuár 19-étől tekinthető meg a Goethe Intézet kiállí­tótermében (Budapest VI., Andrássy út 24.). Haász István festő és grafikus, a Szentendrei Művésztelep tagja, 1946-ben született Göncön. 1988 óta docensi minőségben tanár a Magyar Ipar­­művészeti Főiskolán, Budapesten. I'«* * * MÁS Galéria 56 Február 18-áig látható Erdélyi Gábor kiállítása a Galéria '56-ban (Budapest V., Fálk Miksa utca 7.), va­sárnap és hétfő kivételével naponta 12-től 18 óráig. FMK Galéria Bikakultusz — Archetyposz Berkes András, Szathmári Botond és Szécsi András kiállítása a Fiatal Művészek Klubjában (Budapest VI., Andrássy út 112.). Megtekinthető: január 31 -éig. Az ember a történelem során egyre jobban el­szakadt az eredetétől, transzcendes mivoltától, és belesüllyedt az őt körülvevő világba. Azonban minél távolabb került a lényegtől, annál jobban vágyik vissza eredeti állapotába, normális hely­zetébe. A visszatérés lehetőségét a benne fellelhető transzcendencia adja. A kiállítás és performance, szimbólumai révén éppen a lélek transzcendens csatornáit igyekszik megnyitni. INFORMÁCIÓELET ÉS!· Műveinek központi témája a tér, műfajai, techni­kái sokfélék: vászonra, papírra festi képeit, rézkar­cot és reliefeket készít. Az a mód, ahogyan a szigo­rú tektonikus formát kapcsolatba hozza a színes felület differenciált kezelésével, egyéni, és mások művészetével össze nem téveszthető. Haász István azokat a műveket mutatja be Goethe Intézetben, amelyeket az észak-német művésztele­pen, Worpswedében készített kilenc hónapos tartóz­kodása alatt. Dávid Vera elektronikus fotogramjai Dávid Vera fémmásolón készült alkotásai 1994. január 23-áig láthatók a Pannónia utcai Duna Galériában. „Elektronikus képzőművészetként határozza meg a budapesti Duna Galériában kiállított alko­tásait Dávid Vera, nem pedig elektrografikaként, xerográfiaként vagy reprográfiaként. A nyomdai és sokszorosító eljárások gyűjtőneveként is hasz­nálatos grafikai besorolás ebben a kivételes eset­ben valóban alkalmatlan, sőt, félrevezető lenne. Dávid soha nem készít két egyforma nyomatot; egy szituáció, egy képbeállítás csakis egyszer ér­dekli, mindegyik nyomata eredeti példány. A szer­ző által kikísérletezett nyelvi műveletek az eszté­tikai vonásoknak egy olyan minőségét adják, amelyek nem céljai a kutatásnak, hanem termé­szetes következményei, abban az értelemben, ahogyan Antoni Tapies fogalmazta meg: A művé­szet soha nem keresi a szépet, azt jutalmul kap­ja." (Szombathy Bálint) A Nappali Ház 1993/4-es számából: „Hogy miért halt meg Puskin, azt Oroszország­ban senki nem tudja, de hogy miképpen lehet a po­litúrt megtisztítani, azt bárki megmondja." (Venye­­gyikt Jerofejev: Moszkva-Petuski) Viktor Jerofejev az újabb orosz irodalomról. Far­kas Zsolt Richard Rortyról. Kunszt György a logosz és mítosz évezredes küzdelméről. Richard Rorty egy banálisabb politikáról. Elek István (Kada) a ta­lálka­ alakú terekről. Radics Viktória, Károlyi Csaba és Závada Pál Tar Sándorról. Balla Zsófia, Géczi János, Kemény István, Kovács András Ferenc, Kurdi Imre, Marno János, Oravecz Imre, Paksi József, Térey János és Georg Trakl ver­sei. Karen Blixen, Galántai Zoltán, Háy János, Kun Árpád, Vlagyimir Szorokin és Tar Sándor prózái. Karl Kraus-rovat: Karl Kraus, Wein O. Olivér, Molnár Gál Péter, Szabad Szoba Kiadó és Rádió. 1994. JANUÁR 14. Szerkesztői üzenetek E héten válaszol: REMÉNYFFY LÁSZLÓ, EGER — Kedves Uram, ideírom egész levelét, mert csak úgy lesz érthető az, amit hozzá kívánok fűzni. „Elfogadhatatlan, mondó egy külügyi kormánytisztviselő, hogy a külföldön élő magyarok nem szavazhatnak a közelgő választá­sokon. Igyekeztem jól odafigyelni; nem azt mondta, hogy kár..., jobb lett volna..., sajnálom, stb. Márpedig ha az Országgyűlés ha­tározata ennyire elfogadhatatlan egy alkalmazott tisztviselő szá­mára, csakis egyféle megoldás létezik: lemond tisztségéről. Ezt azonban elmulasztotta bejelenteni." Minden szavával egyetértek, Uram! Két megjegyzéssel mégis kiegészíteném levele tartalmát. Az egyik, hogy nagyon szívesen használjuk —­ már a XVI. századtól kezdve — ama bizonyos zsi­dó-magyar történeti párhuzamot, s emlékezzünk csak Ady End­re hatalmas versére, a szétszóródás előtt­re! De soha nem ol­vastam, hogy az izraeli parlamenti választások kapcsán valaha is fölmerült volna, a szétszóródásban élő zsidók is szavazza­nak. Ami a másik megjegyzésemet illeti: ön azt írta, hogy a tisztviselőnek, akinek a parlament döntése elfogadhatatlan, minthogy magas állami stalluma van, le kellene mondania. Igaz, bár nem tudom, mit szól ehhez a jog. Az azonban biztos, hogy azért nem mond le, mert elveszítené anyagi egzisztenciá­ját. Nem biztos ugyan, mert egy jogász például könnyen szert tud tenni adott esetben új egzisztenciára, ám a többség már semmiképpen. És itt van a kutya elásva! A demokrácia sokban volna oly értelemben is, hogy az úgynevezett hivatásos politi­kusoknak nem lévén privát anyagi hátterük, kénytelenek min­den körülményben ragaszkodni stallumukhoz. Ha pedig kény­telenek, akkor nehezen futja nekik „úri gesztusokra"! Elképze­lem a távoli jövő magyar demokráciáját, amikor a politikusok­nak jól megvetett anyagi helyzetük van, s akkor hagyják abba, amikor úgy érzik, abba kell hagyniuk. De ez még igen-igen messze van, és sokkal közelebb vagyunk ahhoz a múlthoz, amelyikben két kézzel kapaszkodott ki-ki a pozíciójához, mert különben oda a kocsi meg a kiváltság. PETIK ZOLTÁN, BUDAPEST — Ha jól emlékszem, már írtam Önnek ebben a rovatban. Akkor nem, most egyetértek minden gondolatával. Minden gondolatával, igen, minden gondolatával! Arról elmélkedik írásában, hogy Kuncze Gábornak, mert a pia­ristákhoz járt gimnáziumba, vallásosnak kell-e lennie? Ilyen kérdés — igaza van Önnek — egyáltalán nem létezik, mert a vallásosság annyira mély és nagyon finom kérdés, hogy vála­szolni rá csak nagyon bensőségesen, nagyon tapintatosan le­hetséges. Hogy Kuncze a piaristákhoz járt, tehát vallásosnak kell lennie? Tudom, hogy a piarista tanárok sokkal mélyebb lel­kületű és igenis nagy műveltségű emberek ahhoz, hogy tanítvá­nyaiktól a vallásosságot kategorikusan követeljék. A vallás ott is — ott kiváltképpen! — szabadság kérdése. Nem tudom azonban közölni az ön gondolatait fogalmazási esetlegességei miatt. íme, egy mondata: „Ugyanis miért kötele­ző vallásosnak lenni egy olyan közismert politikusnak, aki tör­ténetesen a piaristák gimnáziumban érettségizett? Hogyan le­het nekik feltenni azt a kérdést, hogy magánéletük megfelel-e a katolikus hit követelményeinek. Ott vannak-e minden vasárnap családjukkal együtt a szentmisén?" Engedje meg, hogy a „pia­risták gimnáziumban" helyett javasoljam egyszerűen azt, hogy „piarista gimnáziumban”, továbbá, ha már ez a mondat egyet­len politikusról szól, akkor a következő mondat is egyes szá­mú alanyban és állítmányban íródjék. E fogalmazási döccenő­­től eltekintve viszont valóban nevetséges azon mérni egy poli­tikust, hogy gyakorolja vajon vallását, amiben keresztelték, to­vábbá nagyon sok templomba járótól valóban mentsen minket az Isten, viszont akad olyan vallását nem gyakorló emberi nagyság, akinek az üdvössége akár vitathatatlannak is volna minősíthető, hogyha ebbe egyáltalán bele lehet szólni. Miköz­ben teljesen egyetértek Önnel a gondolatot illetően, a fogal­mazást ismét csak kifogásolom: „Bizony, bizony — írja Ön — nem is olyan biztos, hogy a szorgalmas templomlátogatók jut­nak be a mennyek országába, az igaz emberséghez." Ezt is másképp fogalmaznám. Nem minden szorgalmas templomlá­togató érdemli a mennyek országát, mert nem sok köze van az igaz emberséghez. De azért a templomlátogatókon se ítélkez­zünk, hogy ne ítéltessünk. Maradjunk abban, hogy az üdvös­ség dolgában nem a mi dolgunk ítélkezni, és nehéz az igaz emberségről is tanúskodni. Egy azonban bizonyos, a vallás mara­djon csak valamennyiünk legbensőbb ügye. * IRODALOM

Next