Élet és Irodalom, 1994. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-14 / 2. szám - Bata Imre: • Információ | Szerkesztői üzenetek (8. oldal)
Halbauer A szombathelyi képtárban (Szombathely, Rákóczi utca 12.) február 6-áig látható Halbauer Ede elektrografikáinak kiállítása. Halbauer a nyolcvanas évek közepétől egyre több kollektív kiállításra küldte el xerográfiát, egyre többször lehetett találkozni azok reprodukcióival különféle lapokban. Jellegzetes, a fénymásoló üveglapjára hajoló arcok, vicsorgó fogak, drapériákat, gézpólyákat és hálókat szorongató-gyömöszölő kezek mindig ugyanaz — mindig más variációi, egy vége-nincs sorozat szokatlanul expresszív és zavarbaejtően nyílt, elfojtott ösztönmegnyilvánulásokkal, leplezetlen, primer indulatokkal szembesítő epizódjai követték egymást. Stúdió 93 A Stúdió szokásos, éves kiállítása ezúttal a Budapest Galéria kiállítóházában élvezhető február 6-áig, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig. Dovin Galéria A Dovin Galériában (Budapest V, Haris köz 1.) január 14-én nyílik Konkoly Gyula tárlata. Megtekinthető március 7-éig. A képzőművészeti tendenciák Don Juanja, számlálhatatlan modern és posztmodern stílusában dolgozott (szocreálban egy vonásnyit sem), sőt egyszerre több formanyelven is beszél, s eljutott az eklektika nyelvjárásáig. 1989-ben interjút kérve tőle érdeklődtem (hiszen nem láttam semmit) irányzatról. „Eklektikus disznóság" — válaszolta. (Frank János) Állapotjelentések Német fotóművészet keleten és nyugaton 1950-1980- Kiállítás a Magyar Fotográfiai Múzeumban (Kecskemét, Katona József tér 12.). A művészeti szakmában jól ismert az „állapotjelentés" fogalma, amely a kiállítások kezdetekor és végén a művek minden változásáról aprólékos jegyzőkönyv felvételét jelenti. Erre utal címében a stuttgarti Külföldi Kapcsolatok Intézetének fotókiállítása, amely az 1950 és 1990 közötti időszak keleti és nyugati német társadalmára vet éles pillantásokat. A tíz fényképész művei különböző társadalmi, gazdasági feltételek között jöttek létre, műfajuk szerint a riport és a művészfotó közötti széles skálán mozognak, s felfedező útra hívják a nézőt a keleti és nyugati kis és nagy emberek világában. Közben pedig megmutatkoznak a keleti és nyugati német fotósok közös hagyományai, gondolkodásuk érintkezési pontjai. Nyitva: Febuár 27-éig, hétfő és kedd kivételével naponta 10-17 óráig. Worpsweder munkák Ez a címe Haász István kiállításának, amely január 19-étől tekinthető meg a Goethe Intézet kiállítótermében (Budapest VI., Andrássy út 24.). Haász István festő és grafikus, a Szentendrei Művésztelep tagja, 1946-ben született Göncön. 1988 óta docensi minőségben tanár a Magyar Iparművészeti Főiskolán, Budapesten. I'«* * * MÁS Galéria 56 Február 18-áig látható Erdélyi Gábor kiállítása a Galéria '56-ban (Budapest V., Fálk Miksa utca 7.), vasárnap és hétfő kivételével naponta 12-től 18 óráig. FMK Galéria Bikakultusz — Archetyposz Berkes András, Szathmári Botond és Szécsi András kiállítása a Fiatal Művészek Klubjában (Budapest VI., Andrássy út 112.). Megtekinthető: január 31 -éig. Az ember a történelem során egyre jobban elszakadt az eredetétől, transzcendes mivoltától, és belesüllyedt az őt körülvevő világba. Azonban minél távolabb került a lényegtől, annál jobban vágyik vissza eredeti állapotába, normális helyzetébe. A visszatérés lehetőségét a benne fellelhető transzcendencia adja. A kiállítás és performance, szimbólumai révén éppen a lélek transzcendens csatornáit igyekszik megnyitni. INFORMÁCIÓELET ÉS!· Műveinek központi témája a tér, műfajai, technikái sokfélék: vászonra, papírra festi képeit, rézkarcot és reliefeket készít. Az a mód, ahogyan a szigorú tektonikus formát kapcsolatba hozza a színes felület differenciált kezelésével, egyéni, és mások művészetével össze nem téveszthető. Haász István azokat a műveket mutatja be Goethe Intézetben, amelyeket az észak-német művésztelepen, Worpswedében készített kilenc hónapos tartózkodása alatt. Dávid Vera elektronikus fotogramjai Dávid Vera fémmásolón készült alkotásai 1994. január 23-áig láthatók a Pannónia utcai Duna Galériában. „Elektronikus képzőművészetként határozza meg a budapesti Duna Galériában kiállított alkotásait Dávid Vera, nem pedig elektrografikaként, xerográfiaként vagy reprográfiaként. A nyomdai és sokszorosító eljárások gyűjtőneveként is használatos grafikai besorolás ebben a kivételes esetben valóban alkalmatlan, sőt, félrevezető lenne. Dávid soha nem készít két egyforma nyomatot; egy szituáció, egy képbeállítás csakis egyszer érdekli, mindegyik nyomata eredeti példány. A szerző által kikísérletezett nyelvi műveletek az esztétikai vonásoknak egy olyan minőségét adják, amelyek nem céljai a kutatásnak, hanem természetes következményei, abban az értelemben, ahogyan Antoni Tapies fogalmazta meg: A művészet soha nem keresi a szépet, azt jutalmul kapja." (Szombathy Bálint) A Nappali Ház 1993/4-es számából: „Hogy miért halt meg Puskin, azt Oroszországban senki nem tudja, de hogy miképpen lehet a politúrt megtisztítani, azt bárki megmondja." (Venyegyikt Jerofejev: Moszkva-Petuski) Viktor Jerofejev az újabb orosz irodalomról. Farkas Zsolt Richard Rortyról. Kunszt György a logosz és mítosz évezredes küzdelméről. Richard Rorty egy banálisabb politikáról. Elek István (Kada) a találka alakú terekről. Radics Viktória, Károlyi Csaba és Závada Pál Tar Sándorról. Balla Zsófia, Géczi János, Kemény István, Kovács András Ferenc, Kurdi Imre, Marno János, Oravecz Imre, Paksi József, Térey János és Georg Trakl versei. Karen Blixen, Galántai Zoltán, Háy János, Kun Árpád, Vlagyimir Szorokin és Tar Sándor prózái. Karl Kraus-rovat: Karl Kraus, Wein O. Olivér, Molnár Gál Péter, Szabad Szoba Kiadó és Rádió. 1994. JANUÁR 14. Szerkesztői üzenetek E héten válaszol: REMÉNYFFY LÁSZLÓ, EGER — Kedves Uram, ideírom egész levelét, mert csak úgy lesz érthető az, amit hozzá kívánok fűzni. „Elfogadhatatlan, mondó egy külügyi kormánytisztviselő, hogy a külföldön élő magyarok nem szavazhatnak a közelgő választásokon. Igyekeztem jól odafigyelni; nem azt mondta, hogy kár..., jobb lett volna..., sajnálom, stb. Márpedig ha az Országgyűlés határozata ennyire elfogadhatatlan egy alkalmazott tisztviselő számára, csakis egyféle megoldás létezik: lemond tisztségéről. Ezt azonban elmulasztotta bejelenteni." Minden szavával egyetértek, Uram! Két megjegyzéssel mégis kiegészíteném levele tartalmát. Az egyik, hogy nagyon szívesen használjuk — már a XVI. századtól kezdve — ama bizonyos zsidó-magyar történeti párhuzamot, s emlékezzünk csak Ady Endre hatalmas versére, a szétszóródás előttre! De soha nem olvastam, hogy az izraeli parlamenti választások kapcsán valaha is fölmerült volna, a szétszóródásban élő zsidók is szavazzanak. Ami a másik megjegyzésemet illeti: ön azt írta, hogy a tisztviselőnek, akinek a parlament döntése elfogadhatatlan, minthogy magas állami stalluma van, le kellene mondania. Igaz, bár nem tudom, mit szól ehhez a jog. Az azonban biztos, hogy azért nem mond le, mert elveszítené anyagi egzisztenciáját. Nem biztos ugyan, mert egy jogász például könnyen szert tud tenni adott esetben új egzisztenciára, ám a többség már semmiképpen. És itt van a kutya elásva! A demokrácia sokban volna oly értelemben is, hogy az úgynevezett hivatásos politikusoknak nem lévén privát anyagi hátterük, kénytelenek minden körülményben ragaszkodni stallumukhoz. Ha pedig kénytelenek, akkor nehezen futja nekik „úri gesztusokra"! Elképzelem a távoli jövő magyar demokráciáját, amikor a politikusoknak jól megvetett anyagi helyzetük van, s akkor hagyják abba, amikor úgy érzik, abba kell hagyniuk. De ez még igen-igen messze van, és sokkal közelebb vagyunk ahhoz a múlthoz, amelyikben két kézzel kapaszkodott ki-ki a pozíciójához, mert különben oda a kocsi meg a kiváltság. PETIK ZOLTÁN, BUDAPEST — Ha jól emlékszem, már írtam Önnek ebben a rovatban. Akkor nem, most egyetértek minden gondolatával. Minden gondolatával, igen, minden gondolatával! Arról elmélkedik írásában, hogy Kuncze Gábornak, mert a piaristákhoz járt gimnáziumba, vallásosnak kell-e lennie? Ilyen kérdés — igaza van Önnek — egyáltalán nem létezik, mert a vallásosság annyira mély és nagyon finom kérdés, hogy válaszolni rá csak nagyon bensőségesen, nagyon tapintatosan lehetséges. Hogy Kuncze a piaristákhoz járt, tehát vallásosnak kell lennie? Tudom, hogy a piarista tanárok sokkal mélyebb lelkületű és igenis nagy műveltségű emberek ahhoz, hogy tanítványaiktól a vallásosságot kategorikusan követeljék. A vallás ott is — ott kiváltképpen! — szabadság kérdése. Nem tudom azonban közölni az ön gondolatait fogalmazási esetlegességei miatt. íme, egy mondata: „Ugyanis miért kötelező vallásosnak lenni egy olyan közismert politikusnak, aki történetesen a piaristák gimnáziumban érettségizett? Hogyan lehet nekik feltenni azt a kérdést, hogy magánéletük megfelel-e a katolikus hit követelményeinek. Ott vannak-e minden vasárnap családjukkal együtt a szentmisén?" Engedje meg, hogy a „piaristák gimnáziumban" helyett javasoljam egyszerűen azt, hogy „piarista gimnáziumban”, továbbá, ha már ez a mondat egyetlen politikusról szól, akkor a következő mondat is egyes számú alanyban és állítmányban íródjék. E fogalmazási döccenőtől eltekintve viszont valóban nevetséges azon mérni egy politikust, hogy gyakorolja vajon vallását, amiben keresztelték, továbbá nagyon sok templomba járótól valóban mentsen minket az Isten, viszont akad olyan vallását nem gyakorló emberi nagyság, akinek az üdvössége akár vitathatatlannak is volna minősíthető, hogyha ebbe egyáltalán bele lehet szólni. Miközben teljesen egyetértek Önnel a gondolatot illetően, a fogalmazást ismét csak kifogásolom: „Bizony, bizony — írja Ön — nem is olyan biztos, hogy a szorgalmas templomlátogatók jutnak be a mennyek országába, az igaz emberséghez." Ezt is másképp fogalmaznám. Nem minden szorgalmas templomlátogató érdemli a mennyek országát, mert nem sok köze van az igaz emberséghez. De azért a templomlátogatókon se ítélkezzünk, hogy ne ítéltessünk. Maradjunk abban, hogy az üdvösség dolgában nem a mi dolgunk ítélkezni, és nehéz az igaz emberségről is tanúskodni. Egy azonban bizonyos, a vallás maradjon csak valamennyiünk legbensőbb ügye. * IRODALOM