Élet és Irodalom, 1994. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-04-15 / 15. szám - Sulyik Gabriella: rajza • kép (19. oldal) - Rapai Ágnes: Ha messze | Gyorsírás | A költő éjfélkor • vers (19. oldal)

ÉLET ÉS!« IRODALOM SZÉPIRODALOM dók Ligájába és kutyatartó gaz­dikkal kötne egy életre szóló szövetséget? Mindez azonban, mondanom sem kell, azzal jár­na, hogy a macska oly drága éle­tének megrövidülése forogna kockán... Vagy ha a mindig pon­tosan betoppanó vőlegényt fo­gadná egyszer üres ház, mely­ben az örök várakozás jelképévé átminősülő nyitott ajtó mögött sem macska­lány, sem lány­macska nem volna, sem pedig egy nagy száraz ember. D. Jenő bácsi sem, csupán néhány vörö­ses hajszál a párnák csücskén és a fíkuszlevelek tányérkáiban? A várakozás és a hiány gyomorke­hallatszik föl, egyébként pedig a káros jelenségeket — autóri­asztók, kutyaszar, szemét stb. — bírálják. Tízkor az ablakban cigarettá­zom barátommal, aki nálunk aludt. Másnaposak vagyunk. Nem nagyon érdekli, hogy egy kis államról beszélek neki: a négy sarokházról és a köztük lévő kereszteződésről. És hogy mennyire tökéletes világ lehet­ne ez, ha kettő helyett mind a négy sarkon volna valami fon­tos üzlethelyiség, gyógyszertár, posta... Ez egy kicsi állam öt­száz polgárral, harminc kutyá­val, két fontos kereskedelmi út­tal, langyos, városi klímával, állandó, merész, átsiető ide­genforgalommal, és az idege­nek ártalmatlan megszólalásá­val. Tíz után még folytatódnak a bevásárlások, de feltűnnek az overálos szerelők is, és a négy serűje oly bódulat szülője volna, amely akár egy egész életet is hatalmába keríthet. Az ily életek számára William Luckery nem más, mint a megváltás hírnöke, mesés kése pedig távol attól, hogy a primőr zöldségek precíz szeletelőeszköze legyen, a ma­gány óráiban könnyen bárki tár­salkodópartnere lehet. Ám — és persze végül — mi történne, ha Linda — mert így hívták a lányt — teherbe esne? Nyilván nem a vőlegényétől, ha­nem oly valakitől, akinek e tette bizonyíték volna arra nézvést, hogy Lindától messze áll a hű­ség. sarokház névtábláit kezdik bo­garászni, és feltűnnek a postá­sok is, akik útbaigazítják őket. Négy postás tűnik fel, mert négy körzet határa a kereszte­ződés. Tizenkettő tájban jön egy hit­térítő. Csalódottan távozik. A zöldséges harmadszor jön ki a kutyájával. Negyed egykor hatalmas csattanás. A harmadik karam­bol ebben a hónapban. Egy percen belül közel húszfős kö­zönség veszi körül a két autót: az éppen utcán lévők, aztán a vevők, végül a boltosok. Az ablakok is sorra nyílnak, végül összesen kb. száz szem szege­­ződik a színpadra. A hagyomá­nyoknak megfelelően először a sértett ugrik ki az értékes kocsiból. Üvöltve káromkodik, de először mégis a behorpadt hátsó ajtóra pillant. Ettől hát­térbe is szorul, mert a bűnös , mert egyedülvaló szeren­csénkre, hogy nekünk mindig választanunk kell, D. Jenő bá­csi útnak indult az egyedül üd­vözítő megoldás avagy a leen­dő tettes, egy titkos néger után. A déli verőfény simoga­­tón tűzte t az üstökét, amint is­mét megtorpant a CROMAR ne­vű butik előtt és természete­sen, újból megnézte magának a kést. Bámulás közben pedig ösztönösen rúgott egyet, mint­ha a macskába, csak hogy új­­fent ne érezze azt a rémületes simogatást. Majd továbbindult elkapni... — azt a lompos far­kát, úgysem ő. A hagyományoknak megfelelően a bűnösre kíván­csi mindenki. És kinyílik a má­sik autó. És csönd lesz, mert merev ar­cú, sápadt pár száll ki onnan. Olyan sápadtak, hogy annak semmi köze ehhez a karambol­hoz. A káromkodás is lepereg róluk, és szilánkokra törik az úttesten. Olyan érzéketlenek a tömegre, hogy hagyni kell el­menni őket. Es mennek, men­nek egyre távolabbi utcákon, a Duna-parton, később már be­szélgetve, csókolózva az Árpád híd felé, mint egy óvatlan ke­resztkérdés. Sulyok Gabriella rajza 1994. ÁPRILIS 15. RAPAI ÁGNES VERSEI: Ha messze „Hadd legyek hűséges fiad!" (József Attila) Ha messze a Dunától, Ha a Temze partján, Ha a Saint Michael felől a Szaj­na felé, * Ha kövér, kétezer éves macskákat kerülgetve végre kijutsz a Teveréhez, Ha messze a Kárpátoktól, Ha a Titu­s csúcsán, Ha a Földközi-tengeren egy sétahajón, Ha szabadba űzve, Ha játszani is lehet, Ott is, Akkor is: „Fogadj szívedbe..." Gyorsírás most nem tú jó a hangú villáml dörg és eső szít elálm a lé­lek őszint a fél mind be kaland zuh hová es anny tömérd nap mi hull a kútb temet be csörömp megsük telente szélink közel belém kap A költő éjfélkor Nekem félbőr kötés jár. A kertemben félcserje virít. Asztalomon féldeci bor. Félprofitom mutatom. Félve félek. Hej, dana-dana-dana, Hej, dana dóm. Az ételem félnyers. A vérem félvér. A pulcsim félgyapjú. Félfehér a papírom. Hej, dana-dana-dana, Hej, dana dóm. Örökké félkörben állok. A megoldás félmegoldás. Fél testben fél lélek. A költő éjfélkor Félre félhet. Hej, dana-dana-dana, Hej, dana dóm.

Next