Élet és Irodalom, 1994. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1994-11-04 / 43. szám (44. szám) - Szurcsik József: Pszichoszociális jegyzete • kép (13. oldal) - K. A.: Feketén, fehéren • páratlan oldal • Verseny a Soros Alapítvány támogatásával, 1994., IV. szakasz, 7. forduló (13. oldal) - Büky László: Párizs bevétele • páratlan oldal • Verseny a Soros Alapítvány támogatásával, 1994., IV. szakasz, 7. forduló (13. oldal) - kőrizs: Magyar globusz • páratlan oldal • Verseny a Soros Alapítvány támogatásával, 1994., IV. szakasz, 7. forduló (13. oldal) - Békés József: Tornya - tornya • páratlan oldal • Verseny a Soros Alapítvány támogatásával, 1994., IV. szakasz, 7. forduló (13. oldal) - Szalontai György: Liposzóma • páratlan oldal • Verseny a Soros Alapítvány támogatásával, 1994., IV. szakasz, 7. forduló (13. oldal) - lázár: Eisenhower unokái • páratlan oldal • Verseny a Soros Alapítvány támogatásával, 1994., IV. szakasz, 7. forduló (13. oldal) - (-fert): Fűtés nincs, Laci van • páratlan oldal • Verseny a Soros Alapítvány támogatásával, 1994., IV. szakasz, 7. forduló (13. oldal)

ÉLET ÉS Í· IRODALOM VERSENY A SOROS ALAPÍTVÁNY TÁMOGATÁSÁVAL, 1994. IV. SZAKASZ, 7. FORDULÓ páratlan oldal FEKETÉN, FEHÉREN Új lapot ad ki Várkonyi Balázs, a Magyar Televízió nemrégiben menesztett belpolitikai főszer­kesztője. Ez eddig teljesen oké, úgyis hiányzott már, hogy idő­ről-időre közölje a honi közvéle­ménnyel, hogy Horn Gyula álta­lában vérivással múlatja idejét a Köztársaság tér alatt húzódó ka­takombákban. A lapot az alapító szerint valódi liberalizmus és szabadságszeretet jellemzi. Ez is oké, ez nagyon kell, hogy valaki szeresse a szabadságot. A lapnak Szamizdat lesz a címe. Lévén, hogy a szó eredetileg kiadatlant jelent, itt már gondok mutatkoznak. Ezt ugyanis ter­jeszti a Magyar Posta is. rem­ém, hogy vasárnaponként minden parasztnak tyúk főjön a fazekában” — ama nagy francia király, IV. Henrik kifejezett óha­ja szerint, aki egyébként Párizst egy misén vette be” — olvassuk a helyreigazító magyarázatában. Szegény Henrik, még a kirá­lyok két meszelynyi italával is nyögvenyelős lehetett számára a művelet. Szerencséje, hogy a „magyar stílus varázsvesszejével” kevergetett zagyvalék fazekából nem kellett semmit sem beven­nie. Ámbár két meszely tokajival talán ez is sikerülhetett volna, lé­vén a „meszely” változó űrtarta­lom, délnémet területeken, ahonnan a szó ered, 0,96-tól 3,84 liter. Büky László körének. (És itt egy pillanatra gondoljunk a sok magyar termé­szettudományi Nobel-díjasra.) Azáltal, hogy felgömbösítjük a Nagykörú­tat, gyakorlatilag meg­kétszerezzük. Ha mondjuk félgömbösíte­­nénk Szabolcs-Szatmárt, az olyan, mintha újra a miénk len­ne Ugocsa. Bács-Kiskun megye szorozva kettő, és visszatér a bús, boros Bácska. Félgömbök Kis­várdán , Nagyvárad. És munkást is mennyit szívna fel egy ilyen program! Project! Lehetne rá tárcaközi egyeztető bizottságot létrehozni! Micsoda turisztikai vonzóerőt jelentene! Egy ilyen valóságos második honfoglalás! Jól fontoljuk meg a BKV kivá­ló ötletét! Végtére is a Föld is gömbölyű, és ugye, milyen nagy­ kőrizs PÁRIZS BEVÉTELE Egy filmművész írásának stílu­sát boncolgatva „két meszely (hét deci) tokaji bort” tesz az Új Ma­gyarország cikkírója egyetlen fa­batkával szemben arra, hogy mi az oka a fésületlen kifejezésmód­nak. .Amikor az Úr Jupiterlám­­pást adott — ti. a filmművésznek — a kezébe, elfelejtette mellékel­ni hozzá a magyar stílus varázse­rejét” — tudjuk meg. Ugyanis a filmes némileg zavarosan említi egy nagy francia király mondását. Nos, ezt a zavart tisztázza a Nyel­­velés-rovat szerzője, s közben azt is megmondja a filmes egyik téve­déséről, hogy azt pedig illenék tudnia „egy európai liberálisnak is!” — vagyis a magyar stílus emlí­tett varázsvesszeje úgy látszik, hogy mellesleg politikai műszer­ként is alkalmazható. Persze rátér a királyi mondás­ra is a Nyelvelés írója: „Azt sze­ K.A. MAGYAR GLÓBUSZ Magyarország területe köztu­domásúlag 93030 km 2. Nyáron bizonyára kicsit több, anyagi ter­mészetű lévén hőre tágul. Ebből a szempontból az üvegházhatás is kifejezetten nekünk dolgozik, a kisebb melegfrontokról nem is beszélve. De egy érző honfiúi kebelnek, valljuk be, mindez édeskevés. Hiszen mennyit is hozhat egy anticiklon? Talán csak négyzet­­deciméterekben fejezhető ki, és ha jön egy országos lehűlés, máris oda az egész. (A Télapó mint Clemenceau.) A kiutat, a végleges és békés területi gyarapodás útját — mi más? —, a Budapesti Közlekedé­si Vállalat találta meg. Aki Pes­ten lakik és/vagy járt Pesten az utóbbi időben, az láthatta, a megújult Nagykörút villamospá­lyája mentén apró beton fél­gömbök akadályozzák az autóso­kat, nehogy felhajthassanak a sí­nekre. A félgömb felülete (21271) ép­pen duplája az alapjául szolgáló TORNYA — TORNYA Egy füst alatt emlékezik meg Sarah Bernhardtról és Justh Zsigmondról a legnagyobb pél­dányszámú napilapban az ismert színházi szakíró, Sarah születésé­nek 150. és „Sigismond” halálá­nak 100. évfordulója alkalmá­ból. A két dátum véletlen köze­ledése természetesen sugallja kettejük kapcsolatának föleleve­­nítését —Justh naplója bőséges adalékkal szolgál ehhez — a hangsúly végül mégis Justh pa­raszt-színházára helyeződik át. És ez szolgál alapul a végkövetkez­tetéshez is, miszerint Justh „szín­háza bánthatná a színházi köz­emlékezetet, ha az nem aludna olyan jóízűen.” Mindazok, akik ismerik és tisztelik Justh mun­kásságát, teljes mértékben egyet­­érthetnek ezzel. Legföljebb az zavarhatja őket, hogy a szerző ezt a bizonyos színházat követke­zetesen Simontornyára helyezi. Holott Szentetornyán volt. Jó lenne már közmegegyezésre jut­ni: Simontornya — bőrgyár, Szentetornya — paraszt-színház. Békés József LIPÓSZÓMA Sajnos, attól tartok, hogy el­kaptam a lipószómát! Tudják, ez az a betegség, amit a TV főműsora, a reklám ter­jeszt. Tudni még nem lehet, de fel­tehető, hogy ez valami bőrbeteg­ség — a mióma és a szarkóma rokona. Egy másik reklámklip­ből az is sejthető, hogy a nanosz­­férából áramlik Földünket, de az is lehet, hogy csak a monosz­férába menekülve kerülhetnénk el a fertőzést. Én azonban — csóró szegény lévén — még a sztratoszférába sem jutottam el soha. Félek, bizonytalanságban élek! Mit mondjak? Határozottan nedves érzésem van. Erről szerencsére eszembe jut, hogy van itthon néhány drájvér. Egyet egy pohár kék vízzel beve­szek. Sikerül kiköpnöm az ultra magot. Látom, hogy az teljesen magába szívta a kék vizet. A töb­bit lenyelem. Kissé száraz érzés, de lemegy. Öt perc múlva nyugodt, tiszta, száraz érzés áraszt el. Minden rendben lenne, de fe­leségem azt mondja, hogy a drájvér csak a tüneteket tünteti el, a bajt azonban nem szünteti meg. Szárnyas reményeim így sem­mivé váltak. Lehet, hogy mégis liposzómás vagyok?! Aggódom. Szalontai György EISENHOWER UNOKÁI Ismét napirenden Diósgyőr­­acélváros krónikus válsága. A kormány ismét dob pár milliár­­dot a továbbműködtetésre. Ez alkalommal televíziónk egyik hírműsora összefoglalta az előz­ményeket. S midőn e retrospek­tív során a nyilván ifjú riporter­nő a „vas és acél országáénak va­lahai perspektíváiról emlékezett meg, közölte nálunk, jámbor né­zőkkel, hogy az akkori politika a lelkes nehéziparosítás jegyében „a Szovjetunió utolérésére és túl­szárnyalására szólított fel”. SZURCSIK JÓZSEF PSZICHOSZOCIÁLIS JEGYZETE 1994. NOVEMBER 4. Megdermedtem a székben. Minekünk? Utolérni? És... és túl­szárnyalni? A nagy Szovjetuniót? Na, nem! Azt azért nem! Kedves ifjú hölgy, aki akkor még nyilván nem élt akkoriban a Szovjetunió hirdette meg, hogy — az acéltermelésben is és még sokféle másban — utol kívánja ér­ni és túl fogja szárnyalni — Ame­rikát. Nekünk, őt hűen követő népi demokratikusoknak Nyugat- Európa utolérésének és túlszár­nyalásának dicsősége maradt Apropó... Amerikai látogatása során Hruscsov ígérte meg Ei­­senhowernek: „Elnök úr, az Ön unokái már szocializmusban fognak élni!” És nem Eisenho­wer Hruscsovnak, hogy: „Főtit­kár úr, az ön unokái már kapi­talizmusban fognak élni.” Lázár FŰTÉS NINCS, LACI VAN Harmadik hete fázik a Műegye­tem. A kazán szétdobva, még a próbafűtésig sem jutottak el. Mondják, hogy túl korán jött a tél. Azt is mondják, hogy a Világ­­kiállítás az oka mindennek: áll­nak az egyetemi beruházások, mert hogy javarészük a világkiállí­tással valósult volna meg. Senki nem tud semmit. Rebesgetik, hogy talán november közepére összerakják a kazánt, de az is le­het, hogy csak december végefelé lesz fűtés. A diákok kabátban ül­nek az órákon, a tanárok szipog­nak és prüszkölnek. Az adminiszt­rátorok lába elgémberedett, na­gyobb baj, hogy a kezük is, így a számítógépek is befagytak. Körle­vél nem jött, de hallgatólagos megállapodás, hogy aki nagyon fázik, menjen haza. Ez diákra, ta­nárra egyaránt vonatkozik, lassan, de biztosan kiürül az egyetem. Csak Laci áll a vártán, tántorít­­hatatlanul. Laci harisnyát árul a kollégium földszinti helyiségé­ben, minden igényt kielégítő tartós, vastag- és vékonyszálú ki­vitelben, garantáltan olcsó áron. Laci volt, Laci van, Laci lesz, ha esik, ha fúj, ha jégcsapok lógnak az előadótermekben és befagy­nak a kémcsövek. Laci örök. Lacira kéne bízni az egyetemet Irénné olcsó harisnya elég, garan­táltan vastagszálú kivitelben. Mert­hogy Laci a piacról él, és tudja, ha hideg van, a vastagszálú harisnya a legkelendőbb, nem a tudomány. (miért)

Next