Élet és Irodalom, 1995. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1995-03-17 / 11. szám - Dérczy Péter: Szerkesztői üzenetek. E héten válaszol: Dérczy Péer (14. oldal)

World Press Photo Kiállítás a Néprajzi Múzeumban. Milyen régen is volt, amikor Török László az az­óta már fotótörténeti értékű Család című képével megnyerte a World Press 1973. évi zsáner-kategó­­riájának első díját! A nemzetközi zsűri ebben az évben 93 ország 2429 fotóriporterének 22775 al­kotásából Amszterdamban válogatta ki azt az anya­got, amely a világ legrangosabb fotókiállításán sze­repel. A kiállítás április 9-ig látható. MÁS Műgyűjtők Galériája A Műgyűjtők Galériájában (Budapest, v., Kos­suth Lajos u. 12.) március 24-ig tekinthető meg az a 21 darab Bálint Endre-mű, amely Szerb Antalné hagyatékából kerül bemutatásra. Viski Balás László és tanítványai Kiállítás a Budapest Galériában (Budapest, V., Szabadsajtó út 5.) Megtekinthető április 9-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. A XX. századi magyar művészettörténet mar­káns alakját idézi föl a Budapest Galéria Viski Balás László (1909-1964) hátrahagyott festmé­nyeinek reprezentatív kiállításával. Ennek a mű­vésznek a pályáját háromszor törte meg “vis ma­jor”. Először a második világháború, másodszor a magyarországi sztálinizmus kultúrpolitikája, harmadszor pedig munkássága csúcspontján, az Ernst Múzeumbeli kiállításakor­­, ott, az Ernst Múzeumban — kedves képei között — a hirtelen halál. (...) Festészete a színekre épül. Sejtelme­sen odavetett, vékonyan föstett, légies ecsetvoná­sai jellemzik korai és kései képeit, akvarelljeit, sőt grafikáit is. (...) A kiállításlátogató most, halá­la után három évtizeddel döbben rá, hogy a Vis­ki Balás—perre emanációja ez idő alatt csak föl­gyorsult, fényesedett. Akkor volt tanár a Képző— és Iparművészeti gimnáziumban, amikor ez a kö­zépiskola lekörözte a Főiskolát. Ennek elszendű bizonyítéka, hogy növendékei, Birkás Ákos, Gö­bölyös Gyula, Gyémánt László, Konkoly Gyula, Kóka Ferenc, Lakner László, Méhes László és Ve­ress Sándor László az idők során maguk is élvo­nalbeli mesterek lettek. Kezdeményezésük és részvételük ezen a Viski Balás hommages tárla­ton a magyar­­ és külföldi magyar­­ festészet elő­kelő csoportjának tüntető felvonulása.” (részlet Frank János tanulmányából) Lámpás Galéria Március 10-én nyílt meg Zsámbékon a Magyar utca 29. szám alatt a Lámpás Kisvendéglő és Galé­ria, ahol - első kiállítóként - Melocco Miklós szob­rászművész grafikáiból rendeztek kiállítást. Gödöllői Tavaszi Napok A Gödöllői Tavaszi Napok keretében március 19-én 19 órakor a Művelődési Központban a Gödöllői Szimfonikus Zenekar hangversenyére kerül sor. Vezényel: Farkas Pál. Műsor: Pergole­­si: Stabat Mater, Bach: 1. Brandenburgi ver­senymű. INFORMÁCIÓÉLET ÉS!· Főpap (játék a füsttel) A Picaro Művészeti Produkciós Műhely előadása március 19-én 19 óra 20 perckor a Lágymányosi Közösségi Házban (Budapest, XI., Körösy József u. 17.). A játék alapja: Az utolsó főpap. (Frankl után fordította Arany János) “Egyik: Gondoltad, hogy a füst, mely összeköti a dohányost a nem dohányossal, a cigarettát a szag­elszívóval, a tüdőt az állatövvel - lelkedet démona­idhoz, szellemedet hitedhez, testedet a halálhoz láncolja? Másik: Ilyen egyszerű? Csak kapuid kulcsáról van szó? Egyik: Átszivárog a kulcslyukon, mint a gömbvillám. Másik: És mellesleg múlik az idő. Egyik: Minden, miről sejtésed volt, tudásod nem, csak megszabadul, ha kutattad, vagy elszaba­dul, ha bezártad. Másik: Ilyen egyszerű? Egyik: Csak füst. Kapcsolat.” (Játsszák: Bereczky Péter, Deák Tamás. Zene: Magma) Vigadó Galéria Március 17-én 17 órakor nyílik a Vigadó Galéri­ában (Budapest, v., Vigadó tér 1.) Urbán György festművész kiállítása. Urbán György A zene és fények című perfor­­mance-klipjében közreműködik Leskó Gabriella. Megtekinthet április 2-ig, hétfő kivételével na­ponta 10-18 óráig. Arcok és helyek Március 14 és április 7-e között tekinthető meg a Francia Intézetben (Budapest, I.,­­ u.17.) Gál G. László fotókiállítása. Gál G. László a hatvanas évek végén Svédországba, majd a hetvenes években Németországba emigrált, ahol egy fotóművészeti főiskolán folytatott tanulmá­nyokat. Művészetét nagyfokú érzékenység és tudatos­ság jellemzi. A fényképész hivatásos csavargó — vallja. Jártában-keltében a városok zegzugaiban fedezi fel anyagát és fényképen rögzítve közvetíti a szemlélőhöz. Ezek a „talált képek” egy történetet mondanak el ön­­magukon és felkelőjükön keresztül, valamiféle titkos életrajzzá, útleírássá állnak össze. Egy város képei ma­guk is portrék: az utcák, az udvarok, terek pillanaton­ként változó arckifejezéséből a fotós kiemel és rögzít egyet-egyet. Az eddigi hét év rendszeres kiállításain ezek a képek csak töredékként jelentek meg. Ez itt az első összegzés: jó utazást a nézőknek. (Gál G. László) Budapesti Történeti múzeum Június 11-ig látható Gyarmathy Tihamér festő­művész kiállítása a Budapesti Történeti Múzeum­ban (Budavári Palota E épület) kedd kivételével naponta 10-18 óráig. A csodálatos dzsip Amerikai katonák az európai hadszíntéren egyenruhák és felszerelési tárgyak 1944-1945 Mesterházy Sándor magángyűjteményét a Had­történeti Múzeumban (Budapest­­, Tóth Árpád sétány 40.) július 2-ig tekinthetik meg az ér­deklődők. Kispályás foci Szegeden Ságvári Gimnázium — ÉS 5-1 Ságvári Gimnázium — Délmagyarország 6-3 ÉS — Délmagyarország 3-3 1995. MÁRCIUS 17. IRODALOM Szerkesztői üzenetek E HÉTEN VÁLASZOL: KEDVES GYEREKEK! Mesét mondok nektek. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szerkesztő. Gőgös, hiú állat Úgy hívták, hogy Dérczy Péter. Itt a vége, fuss el véle. Ennyit talán a történetmondás nehézségeiről is. Egyébiránt—úgy is, mint újsütetű prózarovat vezető — a következőket mondhatom. Néhány évvel ezelőtt szerkesztők, irodalomtörténészek, kritikusok meg­lehetősen sokat nyavalyogtak azon, hogy mi is van a magyar prózával, kü­lönös tekintettel a novellára. Én már akkor sem voltam kétségbeesve, egy­részt azért, mert az irodalom szerintem amúgy sem terelgethető, mint egy kedves kis nyájacska, hanem szépen megy a maga útján. Ő tudja merre, hova. Ha nincs novella, hát nincs. Másrészt, akkor is úgy véltem, hogy van novella — és itt nem szeretnék névsorolvasásba bonyolódni, legfeljebb annyit jegyzek meg: a nyavalygások idején érdekes módon szinte senki nem gondolt rá, él és írogat közöttünk — már elég jó ideje — egy Bodor Ádám nevű novellista. Akiről csak akkor vettek tudomást, amikor meg­nyerte a Holmi novella pályázatát. Ennyit most a figyelemről. Na már most, az ÉS prózarovata is, legalább is az itt felhalmozódott iszo­nyatos mennyiségű kézirat, azt bizonyítja, van novella. Igaz, ez egyenlőre az elméletnek — melyet oly mohón tanultunk boldogult lufi korunkban — csak a mennyiségről szóló oldalát támogatja Úgy mondhatnám, nem csaptunk még át a minőségbe, avval meg nem vagyok teljesen tisztában, hogy milyen mennyiségű mennyiség szokott átcsapni, így most csak re­ménykedni tudok, hogy ez már legalább is közelíti azt Majd meglátjuk. Az előbb említett mennyiség viszont különös felfedezésre vezetett. Ed­dig úgy tudtam, Magyarország a költők hazája, a versek országa Mindenki ért e műfajhoz, s műveli is szorgalmasan. (Majdnem olyan, mint a foci.) Nézeteimet, töredelmesen bevallom, felül kell vizsgálnom. A rámmaradt prózatömeg azzal a jóérzéssel tölt el, hogy nem, nemcsak versírók élnek e hazában, de meglehetős számban prózaírók is, azon belül is novellisták. Persze, kicsit úgy, hogy „nem tudják, de teszik”, hogy egy másik nagy mon­dást idézzek. (Nem tudom, mit foglalkozok én állandóan ilyesmikkel?) Igaz, ha megkérdeznének, hogy mi is az a novella nemigen tudnék rá válaszolni (tehát ne kérdezzenek meg). Talán csak annyit tudnék monda­ni, amit pályakezdő kritikusként szerkesztőmtől kaptam útravalóul (ezt már egyszer megírtam, most sem fogom pontosabban; önidézet, belső utalás, hogy némi prózapoétikát is bevessek). A hamuba sült pogácsa a kö­vetkező volt: drága fiam, Dérczy, hogy kritikát hogyan kell írni azt nem tu­dom, az úgy jön magától, belülről. Ezen úgy húsz éve nyammogok, de mostanra beérett a felismerés: a dolog nem túl értelmes, de használható, működik. Legalább is ami a novellát illeti, jelen esetben működőképes­nek ítélem. Sőt, műfajilag közelebbi meghatározást is tudok már adni ar­ról, hogy mi is az a novella. Például, nem vers, amelyet nem tördeltek vers­sorokra, és nem írtak hozzá rímeket, de nem is esszé, melyben prózáról (esetleg versről) értekezünk, továbbá aligha riport, melyben az élet sűrű­jébe vetjük magunkat, s kicsi a valószínűsége, hogy kabarétréfa lenne, az anekdotával — már ha persze, igazi, jól megírt anekdotával nézünk far­­kasszemet—kissé megengedőbb vagyok, igaz, az meg akkor anekdota és nem novella. De úgy esztétikailag, mint poétikailag ebbe most nem bo­nyolódnék bele. Talán majd máskor, később. Tervezem — ez egy hosz­­szabb távú terv, már-már stratégia —, hogy szerkesztői üzenetként összeál­lítok egy kisebb fajta poétikai lexikonocskát, na jó, lehet, hogy csak egy ap­ró útmutató lesz belőle. Olyasmire gondolok, hogy például lenne ott egy címszavacska, hogy azt mondja: epikai hitel. Igen, arra az Arany János félé­re gondolok, régi, de még használhatónak látszik. Hát legalább is, ha rea­lista történetről van szó. (Hogy posztmodern vagy realista, abba most új­fent nem fogok belebonyolódni, kedves gyerekek; ezt is talán később, most legyen elég annyi, hogy én ,bírom” mindkettőt, feltéve, ha jó. A ,jó” fogalmáról vö. és lásd: kritikaírás.) Tehát az epikai hitel. Most még név nélkül gyerekek, de jó lesz vigyázni, nem lesz ez mindig így. Én is ember­ből vagyok, mondta az egyszeri tanító. Mit értek én a poétikai kifejezésen? Szemléltető példával élek. Férfi találkozik nővel, régi szerelem, akkor, a múltban nem beteljesülő (értsd: nem keféltek, hagyjuk miért nem; köz­­bevetőleg: a kéziratokból úgy ítélem, a szerzők hálás témának érzik ezt a kefélést, nem is lennék ellene, de uraim (szólal meg a mocskos hímöntu­dat) , a­mit mellett talán a hogyanról is gondolkodjunk el), most végre itt a pillanat Megtörténik, férfi utólag rádöbben, valami nem stimmel, se egy szó, se egy sóhaj, kiderül, a nő tökrészeg valamint bekábszerezett (ké­sőbb mindent összehány). Nos, van ilyen, kérdezem szeretettel, hogy férfi nem veszi ezt észre előzetesen? Na jó, megkérdezhetnék, s ha ne adja is­ten mégis így, éppen így történt a történet. Akkor sem. Epikailag nem hi­teles. Mint ahogy az sem hiteles, ha valaki leírja szó szerint családi tragédiá­ját, hogy az alkohol, hogy a gyerek, a részeges férj — és még sorolhatnám napestig mi minden történik velünk. Csak hát attól, hogy e szörnyűsége­ket lejegyezzük, attól az még nem mű, nem novella. Hiteles, mert bizo­nyára megtörtént csakhogy az nem a szépprózára tartozik. Az epikai hi­telről egyelőre ennyit esetleg majd folytatom. De itt most befejezem, mert azt mondta a Váncsa, amikor az értekezlet súlyos csendjében felhív­ta a figyelmemet a szerkesztői üzenetek szinte beláthatatlan jelentőségére, hogy úgy három és egyharmad, három és fél flekk. Ez most már épp annyit (A terjedelem, a terjedelem! — bíztatnám én is szerzőinket) De komolyan, szeretettel várom és gondozom kézirataikat

Next