Élet és Irodalom, 1996. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1996-03-15 / 11. szám - Fekete György: Nem ismerem • reflexió | Visszhang • Váradi Júlia interjúja Bachman Gáborral, ÉS, február 23. (2. oldal) - Bachman Gábor: De ismer! • reflexió | Visszhang • Fekete György: Nem ismerem (2. oldal) - Fonó György: Sajtómunkásokról • reflexió | Visszhang • Kovács Zoltán: Sajtómunkások I., II. ÉS, február 9., március 1. (2. oldal) - dr. Timár György: Igen Tisztelt Kardos G. György! • reflexió | Visszhang • Kardos G. György: Eben gubát. ÉS, február 23. (2. oldal) - Álló Géza: Pilátus mossa kezeit • reflexió | Visszhang • Légypiszok a falon. ÉS, 9. szám (2. oldal) - P. F.: Miért gyilkoltak? • reflexió | Visszhang • Koltai Tamás: Mit rejt a hajlam. ÉS, február 23. (2. oldal)

Nem ismerem 1996. II. 23-án az Élet és Iroda­lom hasábjain hosszú interjú jelent meg, melyben Váradi Júlia beszélget Bachman Gábor építésszel. Egy kér­désre válaszolva a Bachman a követ­kezőket válaszolja: ,Αζ O (Pogány Frigyes) segítsé­gével kerültem át a Főiskolára és ott már a helyemen voltam. Egyéb­ként nagyon „súlyos” szakra kerül­tem, a belsőépítészeti szakra. Sú­lyos szak volt, mert a mostani tevé­kenységem tulajdonképpen a tag­adása mindannak, amit ott megta­nultam. Ez nevekhez is köthető: engem Németh Istvántól Fekete Györgyig és Mikó Istvánig ponto­san azok az emberek tanítottak, akik, mint később rádöbbentem, borzalmas dolgokat műveltek bel­sőépítészet címén.” A fent leírtak cáfolatára ki kell jelentenem, hogy Bachman Gábor urat személyesen nem ismerem, so­hasem találkoztunk. Tanára soha, egyetlen percre sem voltam az Iparművészeti Főiskolának, tehát nem is taníthattam. „Emlékezése” tehát politikai felhangú személyes sértés. Mivel az állításnak nincs tár­gyi alapja, a ráépített szakmai kö­vetkeztetésnek is csak annyi lehet, mint az állítás valótlanságának. Vagyis semmi. Ez meg is felel a ma­gát a semmi építészének nevező önmeghatározásnak, Fekete György­ nének, Birkás Ákosnak és nekem mint kiállító művésznek. A fogadá­son jelen volt még Néray Katalin, a Műcsarnok akkori igazgatója, szá­mos újságíró és riporter. 1991-ben a Budai Várban a Hung­­expo által kiírt sevillai építészeti pályázaton szintén Ön volt az egyik zsűritag, aki a sevillai pavilon-pá­lyázat díjazottjainak a díjat átadta. Az egyik nyertes a 27. sorszámú tervével én voltam, a meleg gratu­lációkat örömmel nyilvánította ak­kor is. A „Mentsük meg Bódy Gábor örökségét” című felhívást közel 1500 művész - értelmiségi írta alá, segítséget várva Öntől. Az 1991. május 29-i iratcsomagot Ön azzal vette át Korom Ildikótól, hogy nem tudja, ki az a Bódy Gábor. Nem is segített, nem is tett az ügyért semmit. Bachman Gábor építész jákj át saját profitjukat termelő nagyüzemekké a tőkeerős magyar és külföldi sajtócápák a tőkehi­ánnyal küszködő hazai sajtómédiu­mokat, a háttérben felsejlett a mai magyar politikai élet minden gya­lázata. „Számos olyan jelenséggel kell a világban együtt élnem, amely szá­momra nem vonzó, sőt taszító, de tudomásul veszem, hogy nincs rá befolyásom” - menti fel magát már a második keresztkérdés után Pető Iván, majd meg is magyarázza: „...ha az üzleti élet nem az én eszméim­nek és ízlésemnek megfelelő világot teremt a sajtó (és, mint a beszélge­tésből kiderül: az élet bármely­ te­rületén, ezen nem tudok és nem is kívánok változtatni.” Ezután rendre megmagyarázza, miért nem baj, ha egy újságot a szerkesztőgárdától eltérő szellemi­ségű igazgatótanács irányít; ha a közszolgálatinak nevezett tévécsa­tornák - némi egészséges vetélke­dés után - idegen érdekeltségek kezébe kerülnek, és egyáltalán, ha mindent a piac szelleme hat át. „... szinte mindegy ki nyeri meg a pá­lyázatot, ha az tisztességesen van kiírva és elbírálva... Az a célkitűzé­sünk, hogy törvénytelenség ne for­duljon elő.” Az irányító testületek­ről pedig: „Az SzDSz pártként nem vesz részt ezekben. Akiket delegál­tunk, nem a párt álláspontját kép­viselik. Azt persze feltételezzük, hogy a normáik és a véleményük nem állhatnak messze attól, ami jó nekünk.” Arról nem esik szó, hogy törvé­nyeink vagy nincsenek - mert az ér­dekelt lobbik például elintézik, hogy késsenek az „üzlet” megkötésé­ig; vagy rosszak, mert tele vannak ki­játszásukat segítő kiskapukkal és ne­vetséges szankciókkal; vagy léteznek ugyan, de hiányoznak a végrehajtá­suk feltételei és ezért büntetlenül áthághatók. Amint arról sincs szó, hogy a mé­diumokkal befolyásolni lehet a közvéleményt a tulajdonos érdekei szerint; hogy terjeszteni lehet a kulturális szemetet, ha ez jól jöve­delmező; lehet rombolni az ízlést igénytelen produkciókkal; lehet zülleszteni az erkölcsi felfogást az erőszak és a gátlástalanság reklá­mozásával; el lehet kábítani a né­zőt áltudományos hülyeségekkel; és a „panem et circenses” jelszavá­val el lehet vonni a figyelmet a ha­talomnak kényelmetlen kérdések­ről. És persze ki lehet szorítani a nyilvánosságból a nemkívánatos el­lenvéleményeket. „... ez nem az ideák világa, itt nem az eszméink valósulnak meg; ez a realitások vi­lága, ahol bizony csúnya dolgok történnek. Én is felháborodom olykor, én is gusztustalannak tar­tok sok mindent, csak hát erre is áll az a dolog, hogy a hatásköröm vagy a lehetőségeim korlátozottak” - hangzik a fölényes - bár kétség­kívül elegáns - kézlegyintés kísér­őszövege. A közösség javát előmozdítani és a felismert rossz terjedését akadá­lyozni minden állampolgárnak er­kölcsi (törvényben nem szabályo­zott) kötelessége­­ Pető Ivánnak is. Az interjúban is felcsillantott intelli­genciája alapján ki lehet zárni, hogy ezzel nem volna tisztában. Nyilván azt is pontosan tudja­ neki, mint a parlament tagjának erkölcsi köteles­sége volna még minden erejével tö­rekedni arra is, hogy a törvényhozás és a végrehajtás mulasztásai felszá­moltassanak. Koalíciós párt elnöke­ként pedig háromszoros a felelőssé­ge, ha szemet huny a tisztességtelen „üzletek” fölött. A törvényesség betartása fontos és nélkülözhetetlen alapfeltétel. A hazai állapotok pontos ismereté­ben a törvényesség megváltó erejé­re hivatkozni mégis sértő lebecsü­lése a partner szellemi képességei­nek - méltatlan érvelés. A hatalmi érdekszférák által támogatott kí­méletlen rablókapitalizmust piac­­gazdaságnak nevezni­­ bizony cini­kusan hangzik (ezt még ő is érez­te). Felelős pozícióban, hűvösen tárgyilagos kívülállóként szemlélni a kegyencek marakodását a kon­cért, és a körből kiszorították látvá­nyos lenyomorodását - pilátusi ma­gatartás. Nem tudok szabadulni Babits so­raitól: „De böjt s jámborság néked mint a példa, mert vétkesek közt cinkos, aki néma.” Álló Géza De ismer! 1. Ön valóban nem tanított en­gem az Iparművészeti Főiskolán, az én hibám, hogy az interjúban félre­érthető állítást tettem. 2. Felhívom a figyelmét, hogy mit takar a „borzalmas dolgokat műveltek belsőépítészet címén” ki­tétel. Én a neveket mint negatív példákat soroltam, olyan belsőépí­tészekét, akik igenis a kor meghatá­rozó és pozícióban lévő belsőépíté­szei voltak. A névsorból természete­sen nem hagyhattam ki az Ön ne­vét sem, hisz munkássága szemléle­tesen reprezentálta számomra, mi az, amit nem szabad csinálni. Köz­tudott, hogy Ön volt az egyik „vé­dett” belsőépítész, aki 1961-1982 között a Hungexpóval karöltve kö­zel 70 külföldi kiállítást tervezett Moszkvától­ Dakarig, Honolulutól­ Párizsig. Ez köztudottan a „Nagy Bulik” ideje, és így Ön ennek min­den előnyét élvezte is. Magyarországon szintén körülbe­lül ilyen mennyiségben tervezett ki­állítást. Ön volt az, aki az Iparművészeti Vállalat (általam oly gyűlölt) intéz­ményének közel 40 „kisbútort” ter­vezett 1972-1984 között. De Ön ter­vezte például azokat a tanácsterme­ket „díszítő”, úgynevezett dekoratív falburkolatokat (zalaegerszegi MSZMP Székház tanácsterme), amelyekkel sikerült olyan példásan elszörnyesíteni a belsőépítészetet, hogy ebből a mai napig alig képes talpraállni. 3. Levelének azon megállapítása, hogy Ön engem személyesen nem ismer, azt mutatja, hogy Önnek ko­moly problémája van az „emlékezé­sével”, illetve, hogy helyettes állam­­titkári működése idején teljes emlé­kezetkiesés történt Önnél. Más kér­dés, hogy Ön nem akar megismer­ni, ehhez joga van, bár nem világos számomra, hogy miért. Az alábbiakban több példát is so­rolok emlékezetfrissítésre: 1991. Toronto: Ön tagja volt (mint helyettes államtitkár) annak a kulturális delegációnak, melyet Göncz Árpád köztársasági elnök úr vezetett. A delegáció a „Hungary Reborn” kanadai fesztivál alkalmá­ból találkozott azokkal a művészek­kel, akik az Art Gallery of Ontario Museumban (Toronto) rendezett kiállításon részt vettek. Ön, kedves Fekete György, melegen gratulált Fehér Lászlónak, Pinczehelyi Sán­dornak, El Kazovszkijnak, Bukta Im­ ÉLET ÉS­# IRODALOM VISSZHANG Sajtó­munkásokról Két írásban nyújtott érdekes in­formációt a témakörben Kovács Zol­tán (ÉS február 9., március 1., Sajtó­munkások L. II.). Okfejtése, követ­keztetése is meggyőző. Az Élet és Irodalom főszerkesztőjének sorai József Attila tárgyilagos szentenciá­ját idézik föl bennem: Jogállamban pénz a fegyver (...) A hős a kardot ki se rántja. / Bankó a bombarob­banás / s mint fillér száll szét szi­lánkra”. Márpedig annyian és annyiszor, szinte minden fórumon és oly sok alkalommal rágják fülünkbe, hogy a sejtjeinkbe is beivódott: immár kétségtelenül jogállamban élünk. A jogállam védőpajzsa alatt pedig kisarjad és gáttalanul duzzad a nyers piacgazdaság, amely mindin­kább leveti szép reményeink hajna­lán ráaggatott díszítő szociális jel­zőt. Ezen a piacon a jellem, az áll­hatatosság fogalmi értéke ugyan­csak csekély, kevéssé piacképes portéka. Lám, a költő egészen máshonnan kiindulva, már hatvan év előtt csak úgy mellékesen az élet, az adott társadalom gyökerét is megragadta. S ha akarjuk, egy­némely sajtómunkás mai magatar­tását is értelmezi. Fonó György Igen Tisztelt Kardos G. György! Megtiszteltetésnek fogadom, hogy Ön az Élet és Irodalom 1996. február 23-i számában megjelent re­mekművében tollára méltónak mi­nősített (Eben gubát). Nagyon kö­szönöm az Ön írásművének kedves és megértő szellemiségét, valamint azt, hogy velem kapcsolatban is han­got adott annak a humanizmusnak, amely Önből és világszerte elismert műveiből árad. dr. Tímár György Pilátus mossa kezeit Érdekes interjút olvastam az ÉS 9. számában „Légypiszok a falon” címmel. Vándor Ágnes hősiesen viaskodott a társadalmunkat méte­­lyező és a kiszolgáltatottakat kiszi­polyozó, erkölcstelen harácsolás polipjával, amelyet Pető Iván nagy­vonalúan piacgazdaságnak neve­zett, és - valljuk meg — mesterien védelmezett. Bár a beszélgetés ar­ról szólt, hogyan falják fel és állít­ Miért gyilkoltak? Őszintén reméltem, hogy valaki a következő számban észrevételezi a február 23-án megjelent színházi kritika (Mit rejt a hajlam) néhány pontatlanságát. Természetesen nem szakmai, hanem történelmi tévedé­sekről van szó. Koltai Tamást nagyrabecsülöm, bírálatait mindig örömmel olvasom, a szóban forgó Martin Sherman-da­­rabot, a Hajlamot pedig még nem láttam. De nem is erről van szó. A „hosszú kések éjszakáján”, vagy­is 1934. június 29-ről 30-ra virradóra nem az SA gyilkolt, hanem az SA-t gyilkolták. Jelesül az SS. Vagyis gyil­kosok gyilkoltak gyilkosokat. Méghozzá nem utolsó sorban a homoszexualitás - teljesen valós - vádjával. Hiszen Rohm (az egyet­len ember, akivel Hitler tegező­­dött), Edmund Heines és Sprelt gróf tényleg ilyen Hajlam­úak vol­tak. Természetesen nem ezért öl­ték meg őket. Koncentrációs táborok is léteztek már ekkor. Néhány ezek közül: Dresden, Mathildenstrasse, Zwi­c­­kau (Schloss Oberstein), Colditz, Burg Hohnstein, Sachsenburg bei Frankenberg, Papenburg (Osna­b­­rück), Sonnenburg (Frankfurt an der Oder), Lichtenberg (Merse­burg), Brandenburg (Potsdam). Akkoriban azonban Auschwitz még egy teljesen ismeretlen lengyel kisváros volt és Oswiecim-nek nevez­ték.. Ennyi az egész. P.F. Pályázati felhívás A Tungsram Rt. zártkörű pályá­zatot ír ki grafikusok, az Iparművé­szeti és a Képzőművészeti Főisko­lák hallgatói részére egy 70 cm x 50 cm méretű plakát elkészítésére. A Tungsram Rt. keresi a vállalat lé­nyegét kifejező plakátját, amely megjeleníti a Tungsram márkanév 100 éves történetét, tapasztalatát, termékeinek minőségét és a hozzá­juk kapcsolódó hangulatot, ötvöz­ve mindezt a mai korszerű, ener­giatakarékos termékeket előállító nagyvállalat képével is. E plakátok üzenete: „Száz év a fényért... Tungsram ” A pályaműveket szakértő zsűri bí­rálja el. A díjak a következők: I. díj: 200 000 Ft, II. díj: 150 000 Ft, III. díj: 100 000 Ft. Ezek a (nettó) összegek maguk­ban foglalják a további felhasználás - amennyiben erre sor kerül - jog­díját, amelynek fejében az alkotó felhasználói jogát a Tungsramra ru­házza át. A pályaműveket legkésőbb 1996. május 20-ig várjuk a követke­ző címre: M&H Communications, Mészáros Ilona, 1052 Budapest, Vá­rosház u. 14. III/1.­­ „Száz év a fé­nyért... Tungsram”. (Bővebb infor­máció kérhető a következő telefon­számon: 266-5756). ÉS-est Kecskeméten Március 21-én este hat órakor találkozunk Kecskeméten olvasó­inkkal a helyi Zöldfa étteremben. (Nagykőrösi út 46.) A találkozó keretében mutatjuk be az ÉS An­tológiát. Mindenkit szeretettel vá­runk. □ ÉLET ÉS IRODALOM ! Kiadja az Iro­dalom Kft. ES Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Szerkesztők és fogadóórák: Széppróza: DÉRCZY PÉTER csütörtök 10-13 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Interjú: MIHANCSIK ZSÓFIA csütörtök 12-13 Könyvek: BODOR BÉLA hétfő 12-16 Irodalomtörténet: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10-13 Vers: TÓTH ERZSÉBET szerda 10-13 Tördelőszerkesztő: KÁBÁN ESZTER Munkatársak: BAKÁCS TIBOR S. DARVASI LÁSZLÓ KARDOS G. GYÖRGY KERTÉSZ ÁKOS MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Index: 25-44 HU­ ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Rezső utca felől) Budapest 1437. Pf. 274 Telefon: 269-9211 Telefax: 269-9241 Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 269-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Mester Nyomda Lapterjesztés: Baranyi és TSA Kft. Budapest, Bajza utca 68.1062 Telefon: 153-2755 Terjeszti a HIRKER Rt., az NH Rt. és alternatív terjesztők Előfizethető a hírlapkézbesítőknél, a Hírlapelőfizetési Irodában ( Budapest, XIII. Lehel u. 10/a., levélcím: HELIR, Budapest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Előfizetési díj: egy évre 4512 Ft, fél évre 2256 Ft, negyed évre 1128 Ft. Külföldre a Kultúra Külker Rt-n keresztül rendelhető meg a lap. (III. Kerék utca 80. irányítószám: 1035. Telefon: 250-0194, fax: 36-1-250-0233) Külföldről a Hungarian Credit Bankon keresztül (H. 1133. Budapest) rendelhető meg, számlaszám: 202-10995. Kérésre a Kultúra Külker Rt. a megrendeléshez szükséges csekket küld. Nyomtatás: VESZPRÉMI MI NYOMDA RT Felelős vezető: Fekete István igazgató A lap a Soros Alapítvány és az Inertia Kft támogatásával készül. További támogatóink: Állami Fejlesztési Intézet Rt., Bábolna Rt., Central-European International Bank Ltd., CHEMO-CAOLA Kft., EGIS Rt., Graphisoft Kft., Inter-Európa Bank Rt., József Attila Alapítvány, Medicor Rt., MHB Magyar Sajtóalapítvány, MOL Rt., Nemzeti Kulturális Alap, Szabad Sajtó Alapítvány, Taurus Gumiipari Rt., Westel Rádiótelefon Kft. ishungAria η biztosító rt Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. 1996. MÁRCIUS 15.

Next