Élet és Irodalom, 1996. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-15 / 11. szám - Fekete György: Nem ismerem • reflexió | Visszhang • Váradi Júlia interjúja Bachman Gáborral, ÉS, február 23. (2. oldal) - Bachman Gábor: De ismer! • reflexió | Visszhang • Fekete György: Nem ismerem (2. oldal) - Fonó György: Sajtómunkásokról • reflexió | Visszhang • Kovács Zoltán: Sajtómunkások I., II. ÉS, február 9., március 1. (2. oldal) - dr. Timár György: Igen Tisztelt Kardos G. György! • reflexió | Visszhang • Kardos G. György: Eben gubát. ÉS, február 23. (2. oldal) - Álló Géza: Pilátus mossa kezeit • reflexió | Visszhang • Légypiszok a falon. ÉS, 9. szám (2. oldal) - P. F.: Miért gyilkoltak? • reflexió | Visszhang • Koltai Tamás: Mit rejt a hajlam. ÉS, február 23. (2. oldal)
Nem ismerem 1996. II. 23-án az Élet és Irodalom hasábjain hosszú interjú jelent meg, melyben Váradi Júlia beszélget Bachman Gábor építésszel. Egy kérdésre válaszolva a Bachman a következőket válaszolja: ,Αζ O (Pogány Frigyes) segítségével kerültem át a Főiskolára és ott már a helyemen voltam. Egyébként nagyon „súlyos” szakra kerültem, a belsőépítészeti szakra. Súlyos szak volt, mert a mostani tevékenységem tulajdonképpen a tagadása mindannak, amit ott megtanultam. Ez nevekhez is köthető: engem Németh Istvántól Fekete Györgyig és Mikó Istvánig pontosan azok az emberek tanítottak, akik, mint később rádöbbentem, borzalmas dolgokat műveltek belsőépítészet címén.” A fent leírtak cáfolatára ki kell jelentenem, hogy Bachman Gábor urat személyesen nem ismerem, sohasem találkoztunk. Tanára soha, egyetlen percre sem voltam az Iparművészeti Főiskolának, tehát nem is taníthattam. „Emlékezése” tehát politikai felhangú személyes sértés. Mivel az állításnak nincs tárgyi alapja, a ráépített szakmai következtetésnek is csak annyi lehet, mint az állítás valótlanságának. Vagyis semmi. Ez meg is felel a magát a semmi építészének nevező önmeghatározásnak, Fekete György nének, Birkás Ákosnak és nekem mint kiállító művésznek. A fogadáson jelen volt még Néray Katalin, a Műcsarnok akkori igazgatója, számos újságíró és riporter. 1991-ben a Budai Várban a Hungexpo által kiírt sevillai építészeti pályázaton szintén Ön volt az egyik zsűritag, aki a sevillai pavilon-pályázat díjazottjainak a díjat átadta. Az egyik nyertes a 27. sorszámú tervével én voltam, a meleg gratulációkat örömmel nyilvánította akkor is. A „Mentsük meg Bódy Gábor örökségét” című felhívást közel 1500 művész - értelmiségi írta alá, segítséget várva Öntől. Az 1991. május 29-i iratcsomagot Ön azzal vette át Korom Ildikótól, hogy nem tudja, ki az a Bódy Gábor. Nem is segített, nem is tett az ügyért semmit. Bachman Gábor építész jákj át saját profitjukat termelő nagyüzemekké a tőkeerős magyar és külföldi sajtócápák a tőkehiánnyal küszködő hazai sajtómédiumokat, a háttérben felsejlett a mai magyar politikai élet minden gyalázata. „Számos olyan jelenséggel kell a világban együtt élnem, amely számomra nem vonzó, sőt taszító, de tudomásul veszem, hogy nincs rá befolyásom” - menti fel magát már a második keresztkérdés után Pető Iván, majd meg is magyarázza: „...ha az üzleti élet nem az én eszméimnek és ízlésemnek megfelelő világot teremt a sajtó (és, mint a beszélgetésből kiderül: az élet bármely területén, ezen nem tudok és nem is kívánok változtatni.” Ezután rendre megmagyarázza, miért nem baj, ha egy újságot a szerkesztőgárdától eltérő szellemiségű igazgatótanács irányít; ha a közszolgálatinak nevezett tévécsatornák - némi egészséges vetélkedés után - idegen érdekeltségek kezébe kerülnek, és egyáltalán, ha mindent a piac szelleme hat át. „... szinte mindegy ki nyeri meg a pályázatot, ha az tisztességesen van kiírva és elbírálva... Az a célkitűzésünk, hogy törvénytelenség ne forduljon elő.” Az irányító testületekről pedig: „Az SzDSz pártként nem vesz részt ezekben. Akiket delegáltunk, nem a párt álláspontját képviselik. Azt persze feltételezzük, hogy a normáik és a véleményük nem állhatnak messze attól, ami jó nekünk.” Arról nem esik szó, hogy törvényeink vagy nincsenek - mert az érdekelt lobbik például elintézik, hogy késsenek az „üzlet” megkötéséig; vagy rosszak, mert tele vannak kijátszásukat segítő kiskapukkal és nevetséges szankciókkal; vagy léteznek ugyan, de hiányoznak a végrehajtásuk feltételei és ezért büntetlenül áthághatók. Amint arról sincs szó, hogy a médiumokkal befolyásolni lehet a közvéleményt a tulajdonos érdekei szerint; hogy terjeszteni lehet a kulturális szemetet, ha ez jól jövedelmező; lehet rombolni az ízlést igénytelen produkciókkal; lehet zülleszteni az erkölcsi felfogást az erőszak és a gátlástalanság reklámozásával; el lehet kábítani a nézőt áltudományos hülyeségekkel; és a „panem et circenses” jelszavával el lehet vonni a figyelmet a hatalomnak kényelmetlen kérdésekről. És persze ki lehet szorítani a nyilvánosságból a nemkívánatos ellenvéleményeket. „... ez nem az ideák világa, itt nem az eszméink valósulnak meg; ez a realitások világa, ahol bizony csúnya dolgok történnek. Én is felháborodom olykor, én is gusztustalannak tartok sok mindent, csak hát erre is áll az a dolog, hogy a hatásköröm vagy a lehetőségeim korlátozottak” - hangzik a fölényes - bár kétségkívül elegáns - kézlegyintés kísérőszövege. A közösség javát előmozdítani és a felismert rossz terjedését akadályozni minden állampolgárnak erkölcsi (törvényben nem szabályozott) kötelessége Pető Ivánnak is. Az interjúban is felcsillantott intelligenciája alapján ki lehet zárni, hogy ezzel nem volna tisztában. Nyilván azt is pontosan tudja neki, mint a parlament tagjának erkölcsi kötelessége volna még minden erejével törekedni arra is, hogy a törvényhozás és a végrehajtás mulasztásai felszámoltassanak. Koalíciós párt elnökeként pedig háromszoros a felelőssége, ha szemet huny a tisztességtelen „üzletek” fölött. A törvényesség betartása fontos és nélkülözhetetlen alapfeltétel. A hazai állapotok pontos ismeretében a törvényesség megváltó erejére hivatkozni mégis sértő lebecsülése a partner szellemi képességeinek - méltatlan érvelés. A hatalmi érdekszférák által támogatott kíméletlen rablókapitalizmust piacgazdaságnak nevezni bizony cinikusan hangzik (ezt még ő is érezte). Felelős pozícióban, hűvösen tárgyilagos kívülállóként szemlélni a kegyencek marakodását a koncért, és a körből kiszorították látványos lenyomorodását - pilátusi magatartás. Nem tudok szabadulni Babits soraitól: „De böjt s jámborság néked mint a példa, mert vétkesek közt cinkos, aki néma.” Álló Géza De ismer! 1. Ön valóban nem tanított engem az Iparművészeti Főiskolán, az én hibám, hogy az interjúban félreérthető állítást tettem. 2. Felhívom a figyelmét, hogy mit takar a „borzalmas dolgokat műveltek belsőépítészet címén” kitétel. Én a neveket mint negatív példákat soroltam, olyan belsőépítészekét, akik igenis a kor meghatározó és pozícióban lévő belsőépítészei voltak. A névsorból természetesen nem hagyhattam ki az Ön nevét sem, hisz munkássága szemléletesen reprezentálta számomra, mi az, amit nem szabad csinálni. Köztudott, hogy Ön volt az egyik „védett” belsőépítész, aki 1961-1982 között a Hungexpóval karöltve közel 70 külföldi kiállítást tervezett Moszkvától Dakarig, Honolulutól Párizsig. Ez köztudottan a „Nagy Bulik” ideje, és így Ön ennek minden előnyét élvezte is. Magyarországon szintén körülbelül ilyen mennyiségben tervezett kiállítást. Ön volt az, aki az Iparművészeti Vállalat (általam oly gyűlölt) intézményének közel 40 „kisbútort” tervezett 1972-1984 között. De Ön tervezte például azokat a tanácstermeket „díszítő”, úgynevezett dekoratív falburkolatokat (zalaegerszegi MSZMP Székház tanácsterme), amelyekkel sikerült olyan példásan elszörnyesíteni a belsőépítészetet, hogy ebből a mai napig alig képes talpraállni. 3. Levelének azon megállapítása, hogy Ön engem személyesen nem ismer, azt mutatja, hogy Önnek komoly problémája van az „emlékezésével”, illetve, hogy helyettes államtitkári működése idején teljes emlékezetkiesés történt Önnél. Más kérdés, hogy Ön nem akar megismerni, ehhez joga van, bár nem világos számomra, hogy miért. Az alábbiakban több példát is sorolok emlékezetfrissítésre: 1991. Toronto: Ön tagja volt (mint helyettes államtitkár) annak a kulturális delegációnak, melyet Göncz Árpád köztársasági elnök úr vezetett. A delegáció a „Hungary Reborn” kanadai fesztivál alkalmából találkozott azokkal a művészekkel, akik az Art Gallery of Ontario Museumban (Toronto) rendezett kiállításon részt vettek. Ön, kedves Fekete György, melegen gratulált Fehér Lászlónak, Pinczehelyi Sándornak, El Kazovszkijnak, Bukta Im ÉLET ÉS# IRODALOM VISSZHANG Sajtómunkásokról Két írásban nyújtott érdekes információt a témakörben Kovács Zoltán (ÉS február 9., március 1., Sajtómunkások L. II.). Okfejtése, következtetése is meggyőző. Az Élet és Irodalom főszerkesztőjének sorai József Attila tárgyilagos szentenciáját idézik föl bennem: Jogállamban pénz a fegyver (...) A hős a kardot ki se rántja. / Bankó a bombarobbanás / s mint fillér száll szét szilánkra”. Márpedig annyian és annyiszor, szinte minden fórumon és oly sok alkalommal rágják fülünkbe, hogy a sejtjeinkbe is beivódott: immár kétségtelenül jogállamban élünk. A jogállam védőpajzsa alatt pedig kisarjad és gáttalanul duzzad a nyers piacgazdaság, amely mindinkább leveti szép reményeink hajnalán ráaggatott díszítő szociális jelzőt. Ezen a piacon a jellem, az állhatatosság fogalmi értéke ugyancsak csekély, kevéssé piacképes portéka. Lám, a költő egészen máshonnan kiindulva, már hatvan év előtt csak úgy mellékesen az élet, az adott társadalom gyökerét is megragadta. S ha akarjuk, egynémely sajtómunkás mai magatartását is értelmezi. Fonó György Igen Tisztelt Kardos G. György! Megtiszteltetésnek fogadom, hogy Ön az Élet és Irodalom 1996. február 23-i számában megjelent remekművében tollára méltónak minősített (Eben gubát). Nagyon köszönöm az Ön írásművének kedves és megértő szellemiségét, valamint azt, hogy velem kapcsolatban is hangot adott annak a humanizmusnak, amely Önből és világszerte elismert műveiből árad. dr. Tímár György Pilátus mossa kezeit Érdekes interjút olvastam az ÉS 9. számában „Légypiszok a falon” címmel. Vándor Ágnes hősiesen viaskodott a társadalmunkat mételyező és a kiszolgáltatottakat kiszipolyozó, erkölcstelen harácsolás polipjával, amelyet Pető Iván nagyvonalúan piacgazdaságnak nevezett, és - valljuk meg — mesterien védelmezett. Bár a beszélgetés arról szólt, hogyan falják fel és állít Miért gyilkoltak? Őszintén reméltem, hogy valaki a következő számban észrevételezi a február 23-án megjelent színházi kritika (Mit rejt a hajlam) néhány pontatlanságát. Természetesen nem szakmai, hanem történelmi tévedésekről van szó. Koltai Tamást nagyrabecsülöm, bírálatait mindig örömmel olvasom, a szóban forgó Martin Sherman-darabot, a Hajlamot pedig még nem láttam. De nem is erről van szó. A „hosszú kések éjszakáján”, vagyis 1934. június 29-ről 30-ra virradóra nem az SA gyilkolt, hanem az SA-t gyilkolták. Jelesül az SS. Vagyis gyilkosok gyilkoltak gyilkosokat. Méghozzá nem utolsó sorban a homoszexualitás - teljesen valós - vádjával. Hiszen Rohm (az egyetlen ember, akivel Hitler tegeződött), Edmund Heines és Sprelt gróf tényleg ilyen Hajlamúak voltak. Természetesen nem ezért ölték meg őket. Koncentrációs táborok is léteztek már ekkor. Néhány ezek közül: Dresden, Mathildenstrasse, Zwickau (Schloss Oberstein), Colditz, Burg Hohnstein, Sachsenburg bei Frankenberg, Papenburg (Osnabrück), Sonnenburg (Frankfurt an der Oder), Lichtenberg (Merseburg), Brandenburg (Potsdam). Akkoriban azonban Auschwitz még egy teljesen ismeretlen lengyel kisváros volt és Oswiecim-nek nevezték.. Ennyi az egész. P.F. Pályázati felhívás A Tungsram Rt. zártkörű pályázatot ír ki grafikusok, az Iparművészeti és a Képzőművészeti Főiskolák hallgatói részére egy 70 cm x 50 cm méretű plakát elkészítésére. A Tungsram Rt. keresi a vállalat lényegét kifejező plakátját, amely megjeleníti a Tungsram márkanév 100 éves történetét, tapasztalatát, termékeinek minőségét és a hozzájuk kapcsolódó hangulatot, ötvözve mindezt a mai korszerű, energiatakarékos termékeket előállító nagyvállalat képével is. E plakátok üzenete: „Száz év a fényért... Tungsram ” A pályaműveket szakértő zsűri bírálja el. A díjak a következők: I. díj: 200 000 Ft, II. díj: 150 000 Ft, III. díj: 100 000 Ft. Ezek a (nettó) összegek magukban foglalják a további felhasználás - amennyiben erre sor kerül - jogdíját, amelynek fejében az alkotó felhasználói jogát a Tungsramra ruházza át. A pályaműveket legkésőbb 1996. május 20-ig várjuk a következő címre: M&H Communications, Mészáros Ilona, 1052 Budapest, Városház u. 14. III/1. „Száz év a fényért... Tungsram”. (Bővebb információ kérhető a következő telefonszámon: 266-5756). ÉS-est Kecskeméten Március 21-én este hat órakor találkozunk Kecskeméten olvasóinkkal a helyi Zöldfa étteremben. (Nagykőrösi út 46.) A találkozó keretében mutatjuk be az ÉS Antológiát. Mindenkit szeretettel várunk. □ ÉLET ÉS IRODALOM ! Kiadja az Irodalom Kft. ES Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Szerkesztők és fogadóórák: Széppróza: DÉRCZY PÉTER csütörtök 10-13 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Interjú: MIHANCSIK ZSÓFIA csütörtök 12-13 Könyvek: BODOR BÉLA hétfő 12-16 Irodalomtörténet: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10-13 Vers: TÓTH ERZSÉBET szerda 10-13 Tördelőszerkesztő: KÁBÁN ESZTER Munkatársak: BAKÁCS TIBOR S. DARVASI LÁSZLÓ KARDOS G. GYÖRGY KERTÉSZ ÁKOS MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Index: 25-44 HU ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Rezső utca felől) Budapest 1437. Pf. 274 Telefon: 269-9211 Telefax: 269-9241 Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 269-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Mester Nyomda Lapterjesztés: Baranyi és TSA Kft. Budapest, Bajza utca 68.1062 Telefon: 153-2755 Terjeszti a HIRKER Rt., az NH Rt. és alternatív terjesztők Előfizethető a hírlapkézbesítőknél, a Hírlapelőfizetési Irodában ( Budapest, XIII. Lehel u. 10/a., levélcím: HELIR, Budapest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Előfizetési díj: egy évre 4512 Ft, fél évre 2256 Ft, negyed évre 1128 Ft. Külföldre a Kultúra Külker Rt-n keresztül rendelhető meg a lap. (III. Kerék utca 80. irányítószám: 1035. Telefon: 250-0194, fax: 36-1-250-0233) Külföldről a Hungarian Credit Bankon keresztül (H. 1133. Budapest) rendelhető meg, számlaszám: 202-10995. Kérésre a Kultúra Külker Rt. a megrendeléshez szükséges csekket küld. Nyomtatás: VESZPRÉMI MI NYOMDA RT Felelős vezető: Fekete István igazgató A lap a Soros Alapítvány és az Inertia Kft támogatásával készül. További támogatóink: Állami Fejlesztési Intézet Rt., Bábolna Rt., Central-European International Bank Ltd., CHEMO-CAOLA Kft., EGIS Rt., Graphisoft Kft., Inter-Európa Bank Rt., József Attila Alapítvány, Medicor Rt., MHB Magyar Sajtóalapítvány, MOL Rt., Nemzeti Kulturális Alap, Szabad Sajtó Alapítvány, Taurus Gumiipari Rt., Westel Rádiótelefon Kft. ishungAria η biztosító rt Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. 1996. MÁRCIUS 15.