Élet és Irodalom, 1996. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1996-04-12 / 15. szám - Bakács Tibor Settenkedő: Kusturica hazatalált? • filmkritika • Emir Kusturica: Underground (18. oldal) - Károlyi Csaba: Az Éneklő Borz (a Kalligram áprilisi számáról) • Lepkeháló (18. oldal) - Kristó Nagy István: ÁFA ha mondom • Műgyűjtés (18. oldal)

BAKÁCS TIBOR SETTENKEDŐ: Mozi­film KÁROLYI CSABA: Lepkeháló Kusturica hazatalált? – Szerencsétlen Kusturica Emir Kusturica lépre csalta ön­magát. UNDERGROUND címmel „szerb” filmet forgatott egykori hazájáról, Jugoszlávia széteséséről. Bár családtörténetbe bújtatott alle­góriája pontosan ellentmond en­nek az idézőjelbe tett szerbségnek (­ „volt egyszer egy ország” - hogy ideidézzem narrációjából a legin­kább kilógó vezérszólamot), de még az ő formaérzékenysége is édeskevésnek bizonyult a politikai korrektséggel szemben. Kusturicá­­nak nincs szerencséje. A valamiko­ri szarajevói lakos megpróbált ki­bújni a kétlelkűségéből (bosnyák­­szerb ivadék) fakadó válaszadás elől, de az Arizonai álmodozók amerikai helyszíneivel megbélye­gezte jó előre önmagát. Gyávának kellett őt tartani, hisz nem lehet egy valódi művésznek a fikcióba menekülnie akkor, mikor hazájá­ban egy sokkal vadabb fikció, a Nagy Szerb Birodalom vívta életha­lál harcát. S most tessék! Megpró­bált szembenézni olyan, történel­mi szavatosságában lejárt fogal­makkal, mint például haza, testvé­riség, forradalom-fasizmus. S hiába kapta meg Cannes-ban az Arany­pálmát, Európa vezető értelmisé­gei fordított fáklyákkal kiátkozták moziját a Mennyei Vetítőteremből. Mondom, filmjének politikai kor­rektsége erősen vitatható: gondo­lok itt a bevezető dokumentumok­ra, hol Zágráb fasizmusával szem­ben Belgrád leigázottsága erkölcsi­leg előre (50 évre) eldönti (nála?) a morális oldalt. De apokaliptikus vízióinak filmvégi besűrűsödése sem menti meg a rendezőt attól,, hogy elfeledkezzen Lebrenciáról, vagy Tuzláról. Még akkor sem menthető fel, ha a korábbi esztéti­kai rendszerekben (Kant, Hegel) ténylegesen nem játszik szerepet az értékképzésben a politikai kor­rektség. Inadekvát szempont Ve­lazquez vagy Leonardo da Vinci művészetének értékelésében az al­kotók politikai magatartása. Ám a film konkrét műfaj, mind a vász­non látható tárgyra, mind a tárgy­ról a valóságra való vonatkoztatha­­tóságában. Emiatt a film sokkal in­kább a történelmi emlékezet része, mint a festészet vagy az irodalom. Szerencsétlen Kusturica. A sztori kivételesen érdemes elmesélni a film sztoriját. Érzésem szerint itt van elásva a háború háromlábú ku­tyája. S ráadásul minden kimódolt­­sága ellenére itt csúszik ki a rende­ző kezéből az irányítás s így a film maga is. 1941-ben megkezdődik Belgrád megszállása. Az ellenállást félig kommunista, félig bűnöző elemek kezdik szervezni. Hőseink, Marko és Crni balkáni életörömmel s vak­merőséggel gázolnak keresztül a háború irracionalizmusán. Köny­­nyű nekik, szerelmesek egy szí­­nésznőcskébe, s tudjuk jól, ha a szerelem lakik az ember lelkében, akkor ott más csapás képtelen he­lyet fogni. Fegyvert lopnak, szállí­tanak Titónak, embereket búj­tatnak egy pincerendszerben. Vé­get ér a háború. Leginkább azok­nak, kik fent vannak, mert a fegy­verüzletet tovább folytató Markó „elfelejti” értesíteni erről a pincé­ben lakókat. Helyette elindul a pártkarrier lépcsőin, kihasználva a bepincézett hősökről kialakuló le­gendákat. Közel húsz év telik el, mikor egy baleset következtében felszínre jutnak páran az egykori „partizánok” közül. Pont egy há­borús film forgatásán találják ma­gukat, így a hazugság minimum hihető fikció, amibe egyikük bele is hal. A film harmadik részében pedig már a kamera nélkül forga­tott háborúban találják magukat. Cini egy sehova sem tartozó sza­badcsapat parancsnoka, ki rendü­letlenül tovább irtja a „fasiszta kurva anyátokat”. Számára a há­ború bizonyíthatóan soha nem ért véget. Mindenesetre a jelen min­denképp őt igazolja. E harmadik részben felerősödik Kusturica - vi­zuálisan valóban lenyűgöző­­­vá te­­szi ereje. Kezd lemondani a sztori egyenes meséléséről, allegóriákat futtat szimbólumokba. Föld alatti alagútrendszereket látunk Berlin­től egészen Athénig (!), hol üzle­telő fekete Unprofor katonák márkáért menekülteket síbolnak. Mintha Kusturica maga is hinné, hogy a háború, ha a föld mélyébe rejtve is, de tényleg tovább folyt volna az elmúlt ötven év alatt. Trianon Tulajdonképpen nekünk magya­roknak könnyű lenne hinnünk Kusturicának. Nekünk is volt „va­laha egy országunk”, amit idegen hatalmak darabokra szedtek. (Amiről Kusturica beszél, pont ek­kor és ily módon jött létre.) Gon­doljunk Erdélyre. Érzelmeinkben mennyire játszik szerepet, hogy la­kosságának közel fele akkoriban valóban román volt? Emocionáli­san valóban érzek némi sorsközös­séget a szerb-jugoszláv Kusturicá­­val. De ahogy nem lehet megfe­ledkezni a Horthy-féle országegye­sítő program háttérideológiájáról (fasizmus), úgy Kusturica sem fe­ledkezhet meg a Tito-féle totalita­­rianizmusról sem. Mert mindkettő kizárja a népek önrendelkezésé­nek jogát. Függetlenül az idegen hatalmaktól, lélekben folyó hábo­rúról, Párizs melletti békékről. Egyébként a film érdekes, izgal­mas, helyenként szép. (Underground, Emir Kusturica) - Volt öt szép évünk - mondá kissé rezignáltan Nagyházi Csaba, az első számúnak deklarált, sőt megválasz­tott műkereskedő, mikor tudomására jutott az újabb húzás, mely ugyan ke­veset hoz az államkasszának, de ked­vez a fekete műtárgy-kereskedelem­nek és­­ a külföldieknek, akik nem fi­zetnek ÁFÁ-t, hadd vigyék, ami még itt lappang, festmény, műtárgy, sző­nyeg... Nagyházi kétségesnek vélte, hogy érdemes-e egyáltalán aukciót hirdetnie, mégis belevágott: április 2- án és 3-án több mint 600 tárgyat árve­rezett el Balaton­ utcai helyiségében. A gyönyörű katalógus eleve ígére­tes volt: címlapján egy 16. századi toszkán Madonnával, amely el is ment 3 millió 600 ezres kikiáltási áron (+ ÁFA + jutalék). Csakhogy, ennyi hibát még sosem találtunk ka­talógusban, aminek persze a sietség lehetett a fő oka. Azt már szinte rös­­tellem (harmadszorra!) szóvátenni, hogy Kernstok nevét nem kellene dacosan Kernstock-nak írni, inkább a tizedáron (18 ezerrel) feltüntetett Patkó-képet és számtalan más, ki­­sebb-nagyobb elírást reklamálnék. A legsúlyosabb változás volt, hogy a legkülönb magyar művet, Ferenczy nagybányai tájképét visszavonták (a tulajdonos nyilván kevesellte az 1 millió 200 ezres kikiáltási árat; iga­za volt, mert többet aligha lehetett volna elérni). Így is akadt nem egy millión felüli tétel: egy szép Koszta, a szentes-berekháti szélmalommal és cigányputrikkal 650-ről­­,700 ezer­rel, egy tipikus klasszicizáló Ender­­kép másfélmillióval (egy grafikája tizedannyival), egy másik osztrák (Baisch)­­ leszállított áron­­ 1,100 ezerrel, egy 18. századi emeletes író­szekrény 1 millió 200 ezerrel, egy színgazdag Vaszary-virágcsendélet 1,600 ezerrel, míg egy művészi te­kintetben semmivel sem gyengébb aktja, noha leszállított áron, 350 ezerrel megmaradt: igen, mert a kis cigánylány nem volt eléggé „vonzó”. Bezzeg „vonzóak” voltak Fried Pál, Diósi, Helbing, Szánthó, Vidai Brenner mutatós, de giccshatáron elnyúló vigyori hölgyikéi: mind el­kelt, mint ahogy egy bájosan pikáns Csók is, 600 ezerért. Modern külföldiek közül egy Coc­teau grafika 30-ról 170-re emelkdett, megmaradt viszont egy Lalique-tál és Tiffany-hamutartó, mint ahogy Koz­ma Lajos nyolc gyönyörű art deco támlásszéke is (a 8 darab 400 ezerért megvehető lett volna). Most sem kelt el a máig méltatlanul mellőzött mártír festő, Cserepes két kitűnő kis képe, meg az először szereplő Hor­­nyánszky Gyula tipikus műve, amely (hiába szóltunk) Miklós néven szere­pelt. De megvették Járitz Józsa üde kertjét és a szegedi Winkler László csendéletét. Visszament egy-egy Do­­manovszky, Frank, Lotz, Mikola, Tor­nai, Tornyai - utóbbi ritka expresszív alkotása egy alföldi mesternek. Már az eddigiekből is látható: az aukciós házat és gyűjtőket egyaránt megnyomorító feltételek ellenére a színvonal jónak mondható: még (számomra) teljesen ismeretlen mű­vészek is jól megfestett, néha megle­pően ízléses, friss képekkel szerepel­tek­­, el is keltek 100 ezer forint kö­rüli árakon. A maiak közül kiemel­kedett Gerzson kubista aktja, amely 70-ről indítva csaknem duplájáért talált jó értékű gazdára, akárcsak egy Korga-csendélet (44-ről 110- ért), s szintén kétszeres árért egy absztrakt Lossonczy (míg egy nonfi­guratív Hincz megmaradt). Szebb­nél szebb Egry, Mednyánszky, Nagy István, Perlrott Csaba, Szőnyi mind elkelt, utóbbi 280-ről háromnegyed millióért. Világpiaci árakat tekintve most is olcsók voltak a holland, német, olasz, osztrák képek: ezeket nem mind lévén védett, többnyire külföl­diek vették meg - azóta Bécsben árulják őket. Mert számos külföldi vevő is jelen volt, köztük franciák is­­ ügyesen válogattak, pedig a ma­gyar közönség is választékos gyűjtő és befektető társaságból tevődött össze; „nepperek” a várakozás ellené­re kevéssé voltak képviselve. A ritka szép szoborgyűjteményt (bármely múzeumunk megirigyel­heti!) 40-100 ezer körül forgalmaz­ták - kivétel egy 18. századi Szent Vendel faszobor, amely 240-ről mél­tán emelkedett 700 ezerre. Szintén szép barokk Madonnák, puttók, pie­­ták viszont megmaradtak. Érdeklő­déssel fogadták a szintén 18. száza­di, ritka mézeskalács formákat: 60- 150 ezer körül vásárolták; az ugyan­ilyen korú orosz öntött bronz iko­nok viszont mindössze 15 ezerrel majdnem mind megmaradtak. Túl drágán indították a Zsolnay-kő­­edény vázákat: 100 ezer fölött alig kelt el belőlük valami. Egy múlt szá­zadi barokkos násfa 220 ezerrel visszamaradt, egy platina kitűző ugyanennyiért elkelt. A szép sző­nyegkollekció minden darabja gaz­dára talált: itt egy telefonon licitáló ügyfél diktálta a tempót. Kristó Nagy István AFA ha mondom .isM­­Ah-Jó» MŰGYŰJTÉS Szerkeszti: Bátki Mihály ÉLET ÉS ÍR IRODALOM Az Éneklő Borz (a Kalligram áprilisi számáról) Az Éneklő Borz romániai magyar hangos irodalmi folyóirat, olyasmi, mint A 84-es kijárat volt a 80-as években Magyarországon. Lassan négy éve létezik, az első estjét - A haza címűt - 1992 augusztusában tartotta Tatán, a JAK-táborban, a ti­zennyolcadik rendezvénye már négy napos mikulás-fesztivál volt Kolozsváron, 1995 decemberében. Jelenleg Láng Zsolt, Salat Levente és Visky András szerkesztik, s állan­dó szerzői az újabb erdélyi írók leg­jelesebbjei, az említetteken kívül el­sősorban Kovács András Ferenc, Kisgyörgy Réka, Jakabffy Tamás, Tompa Gábor, Vida Gábor. Rajtuk kívül munkatársai a legfiatalabb er­délyi költők, írók közül számosan, és néha magyarországi vendégmű­vészek is (például Kukorelly Endre, Márton László, Esterházy Péter). Felléptek már többek közt Marosvá­sárhelyen, Székelyudvarhelyen, Szatmárnémetiben, Bukarestben és Budapesten. Ez jó, nem? Persze, hogy jó. Ám­de. Egy folyóirat akkor az igazi, ha kézbevehető, olvasható, szagolgat­ható, lapozgatható. Ez az, ami - ér­zékelve az éneklő borzok nem min­dennapi alkotói energiáit - évek óta annyira hiányzik. Itt van egy nagyon karakteres szellemi műhely, és jó ideje nem tudja megteremteni a maga szuverén fórumát. Hasonlóan A 84-es kijárathoz. Annak is jó öt év­re volt szüksége ahhoz, hogy írott lappá váljon. Akkor főleg politikai okok hátráltatták a megjelenést. Most inkább az anyagiak. Pedig ép­pen az lenne a ritka fényűzés, ha ez az alkotó- és szerkesztőgárda nem juthatna saját laphoz. Miért? Hiszen egyénileg bárhol megjelenhetnek. A legjobb lapok­ban, kiadóknál. Nos, azért, mert az a hang, amit ők képviselnek, csak együt­tes fellépésükkel és jelenlétükkel vál­hat igazán ösztönzővé - és éppen ott, ahol a legnagyobb szükség lenne rá: otthon, az erdélyi irodalomban. Míg a színvonalas alkotókban nem túlzottan bővelkedő szlovákiai magyar irodalomnak­­ egyelőre még­­ két irodalmi havilapja is van (az Irodalmi Szemle és a Kallig­ram), addig az évről évre újabb te­hetségeket felmutató erdélyi iroda­lomnak - szigorúan véve - egyetlen egy, a marosvásárhelyi Látó. Azért bemutatkozott a legújabb nemze­dék folyóirata, a kéthavi megjelené­sűre terveztetett Előretolt Helyőr­ség, felelős kiadója Szőcs Géza. Az immár a negyvenes éveihez közele­dő derékhadnak azonban máig nin­csen lapja, mondanánk. Hacsak... Most talán mégis. A po­zsonyi Kalligram kiadója, Szigeti László, a lap áprilisi számában arra vállalkozott, hogy bemutassa az Éneklő Borz eddigi „számainak” legjavát: A haza, az Állatkerti Ex­kluzív, a Lolla haliz, a Péntek, A sü­tő, a Közérzet és az Ágyazás hívó­szavakra készült esszéket, verseket, rövidprózákat. Bár ezek az írások általában már olvashatók voltak itt­­ott - kivéve a lap végén található közérzet-jelentéseket, amelyek eb­be a számba készültek egy körkér­désre­­, öröm végre együtt újraol­vasni őket. (Korábban főleg ma­gyarországi lapokban bukkantak fel a felolvasásokra készült mun­kák, többek közt az ÉS 1994. no­vember 4-i, és a jelenkor 1993. 7-8. száma közölt összeállításokat.) Ha jól tudom, ez a szövegváloga­tás nemcsak összegzés, hanem elő­zetese is egy leendő nyomtatott fo­lyóiratnak. Ha ez így van, akkor csak azt mondhatom az Éneklő Borz csapatának, amit a vendéglátó Hizsnyai Zoltán, a Kalligram főszer­kesztője írt most utószavában: „szív­ből (!) kívánom, hogy egymást erő­sítő hangjaik eme albérleti horgony segítségével rögzüljenek egy saját folyóiratban.” (128 oldal, 25 Sk, 100 Ft, 2000 Lej) Aukciók péntektől-péntekig Ékszer: ápr. 15. (du. 5) Belvárosi Aukciósház (V. Váci u. 36.) Papírrégiség (tanügy): ápr. 17. (du. 5) Első Budai Árverezőház (II. Margit krt. 16.) Vegyes műtárgy, textília: ápr. 18. (du. 5) Első Budai árverezőház (II. Margit krt. 16.) Numizmatika, militaria: ápr. 19. (du. 5) Első Budai Árverezőház (II. Margit krt. 16.) Bélyeg: ápr. 18. (du. 1/25) Profila (VI. Vörösmarty u. 65.) Festmény, grafika: ápr. 19. (du. 5) Műgyűjtők Galériája (V. Kossuth, L. u. 10) Biztosan készpénzhez juthat! Ön kiválaszthatja, hogy műtárgya­it, ékszereit, régiségeit a BÁV Rt. aukcióin vagy szakboltjaiban adja el a legmagasabb piaci áron. Készpénért megvásároljuk vagy magas előleget fizetünk! Szakfelvevőhelyeink: Ékszer: V. Párisi u. 2. 118-6217 VI. Andrássy u. 43. 342-9143 VII. Thököly út 14. 322-5014 Szőnyeg: V. Ferenciek tere 10.118-7898 és valamennyi fővárosi és vidéki boltban. Festmény, műtárgy: VI. Bécsi u. 1­3. 117-2548 V. Kossuth L. u. 103. 118-0433 V. Falk Miksa u. 21. 131-0513 V. Semmelweis u. 19. 117-6327 VI. Andrássy út 27. 342-5525 I. Hess A. tér 3.175-0392 Bútor: Címbejelentés: 217-6307; 218-7898 A beszállítás díjmentes! BÁV Rt. — az értékek birodalma! 1996. ÁPRILIS 12.

Next