Élet és Irodalom, 1997. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)
1997-12-05 / 49. szám - Bihari László: Felső tízezer kerestetik • Aroma • Kati Horváth Lajos portréja (15. oldal) - Korányi Gábor: Kis rokokó • kép (15. oldal)
1997. DECEMBER 5. * * BIHARI LÁSZLÓ: Felső tízezer kerestetik Példázat a társadalmi felemelkedésről. Főszereplője, Kati Horváth Lajos, aki ráérzett valamire, amit az ő szóhasználatával „fecskeségnek” fogunk nevezni. A fecskék a hatalom és az egyház segítségével rendet teremtenek a fejekben, ezáltal a nép, és nem mellékesen a saját felemelkedésükön munkálkodnak. Először az igazgatása alatt álló, frissen és gazdagon berendezett Napház Roma Kulturális Központ halljában találkoztunk. - Mit kell mondanom? - kérdezte rögtön. Portrét szeretnék készíteni róla, feleltem. Leültetett és sietősen ismertette velem az életét. A családjával kezdte, a híres Kati Horváth muzsikus édesapjával, majd rátért saját, hegedűművészi pályájára, a híres muzsikustársakra, egészen Párizsig, a Yehudi Menuhin melletti tanítványságra. Hűvösen, tárgyilagosan, gyorsan. Kérdéseket nem igényelt. A végén felajánlotta, hogy egyszer még találkozhatunk. Minden alkalommal kifogástalan eleganciájú, elfoglalt ember benyomását keltette. Egyébként negyvenöt éves, fiatalosan mozgó cigány férfi, rendszerint öltönyt visel, gondosan ápolt haját rövid copfban hordja. * Az első beszélgetésben egyetlen téma térítette ki tárgyilagos modorából. Ez így zajlott: Mint Cziffra György felfedezettje, Párizsba került, ahol Yehudi Menuhin is felfigyelt az ifjú hegedűművész tehetségére. Kati Horváth Lajos a fényesen induló pálya ismertetésében itt megakadt, és rátért valamire, ami őt magát zavarta meg a pályán. Öltönyös, nyakkendős, kifogástalan eleganciáját sutbadobó indulattal parodizálta a komolyzenei koncertek külsőségeit. Valóságos pantomimművésznek tűnt. Barna szeme kitágult, miközben a reneszánsz udvari zenészek finomkodó modorát utánozta, ami szerinte ma is szinte kötelező a komolyzenei életben. Kikérte magának, hogy ugyanolyan merev külsőségek között adják elő Mozartot, mint a zeneszerző idejében, még szerencse, hogy nem öltenek buggyos térdnadrágot, parókát meg masnit a zenészek! Lehordta a közönséget is, amiért értően bólogat a Zeneakadémián, miközben a nyakig gombolt ingében majdnem megfullad, sőt lebucskázik a feje és hangosan horkol a neje mellett. A szünetben pedig pezsgőspohárral a kézben nem győzi dicsérni a művészt. Álarcosbál! - legyintett. Aztán rendezte vonásait és visszatért hűvös eleganciájához. Megállapította, hogy a közönség még nem érett a kor zenéjére, az improvizatív muzsikára és arra a fesztelen környezetre, ami ehhez illik. Ma e formaságok nélkül nem lehet érvényesülni, ezt várják el az emberek, a jó értelemben vett középosztály, a felső középosztály, na meg a felső tízezer - magyarázta. A másik bly, hogy a rétegek között nincs átjárás, csupa formaság és akadály az egész társadalmi lépcsőház. A szegényebb sorból származó tehetségek nem juthatnak igazi lehetőségekhez. Hiába játszik valaki jól, a közönség csak olyan nagy nevekre jön el, mint Gidon Kremer vagy Michak Perlman. Kati Horváth Lajost azonban egyáltalán nem törték össze a tapasztalatok. (Finoman megigazította szemüvegét, eltartott kisujjal, mintha meisseni kávéscsészéhez nyúlt volna.) És arról beszélt, hogy az igazán természetes művészi magatartás nem a múlt műveinek ismételgetése és a merev formaságokhoz való ragaszkodás, ezért játssza ma már csakis a saját kompozícióit, mégpedig a saját estjein, bár egyre ritkábban. - Igenis nagy hegedűművészek, például Yehudi Menuhin azt nyilatkozták, hogy Bartók Béla óta ilyen hangvételű zeneművet nem hallottak, mint az én szerzeményeim - büszkélkedett. - A mai napig az ő szavaiból élek, mert erről sokan tudnak, jelen voltak, ugye, annak idején a párizsi újságírók, meg franciaországi magyar követségtől, és a magyar tudósítói irodától, akiknek ezt ő nyilatkozta. Tehát nem fogok álarcot venni, de hegedűművész vagyok, mégpedig alkotó szellemű, tehát zeneszerző, és olyan zenét játszom, ami a legkielégítőbb számomra, és mindig éppen a hangulatomnak megfelelően. Kati Horváth Lajos áttért arra a fordulatra, ami ezután következett az életében. A Napház Roma Kulturális Központ igazgatója lett, továbbá az Országgyűlés Emberjogi Bizottságának cigányügyi főtanácsadója, itt külön kiemelte, hogy személyesen Gellért Kiss Gábor mellett dolgozik. Legközelebb Kati Horváth Lajos családi házában találkoztunk. Szolid, századelei eleganciát őrző kertvárosi utca. A kövér, boltívekkel tagolt szobákban, a stukkós mennyezet alatt nehéz, neobarokk bútorok állnak. A háziasszony tartózkodó udvariassággal társalgott velem, amíg a férjére vártunk. Előzékenysége odáig terjedt, hogy amikor vizelni indultam a tágas fürdőszobába, türelmet kért és kidobálta az oda bezárt öt macskát a földszinti ablakon. - De hát én szeretem a macskákat! - tiltakoztam. - Zavarnák magát - közölte eltökélten. Kati Horváth Lajos nem egyedül érkezett. Őszhajú, dél-olasz családfőnek tűnő férfit vezetett be a társalgóba, tekintélyparancsolóan széles karimájú kalapban. A vendég, miután a házigazda lesegítette a bundáját, a társalgót uraló, gigantikus méretű, neobarokk íróasztal mögé ült és jelentőségteljesen pihenni kezdett. A háziasszony az urak érkeztével az íróasztal mögül áttelepedett a hárfa melletti hokedlira, Kati Horváth Lajos pedig egy bársonypamlagon foglalt helyet velem szemben, és türelmetlen mozdulattal intett, hogy kérdezzek, mert aztán vacsorára kell mennie a vendégével. - Megtudhatom, hogy ki ez a németül beszélő, rendkívül érdekes külsejű ember itt? Kati Horváth Lajos engedélyt kért tőle, amit a vendég kézmozdulattal hagyott jóvá, ezután hozzám fordult és tájékoztatott, hogy a holland királynő házi zenésze ül körünkben. Kezébe vette a mikrofont és hozzálátott a nyilatkozathoz: - Régi, kedves barátomat van szerencsém házamban fogadni, aki szintén cigány származású, Hollandiában él, nagyon híres zenészdinasztiából származik és a holland királynőtől kitüntetést is kapott. A neve: Tata Mirando. Beszélgetésünk közben a szoba sarkában álló televízión a mártír Apor Vilmos püspök boldoggá avatási ceremóniáját lehetett látni. Tata Mirando szórakozottan tekintett a képernyőre, miközben az asztalról kezébe vett egy hegedűt és a húrjait babrálta. Ekkor a pápa elkezdett felolvasni egy magyar nyelvű szöveget. Mindnyájan odafordultunk. A reszketeg öregember rendkívüli erőfeszítéssel igyekezett úrrá lenni a magyar nyelven, a szavak azonban eltorzítva hagyták el a száját, és ez az értelmetlen küzdelem az egész ceremónia hiábavalóságát éreztette a nézővel. Kati Horváth Lajos felállt és közelebb lépett a hatalmas képernyőhöz. A közvetítést vezető riporter vette át a szót: „...ez a kicsiny, megalázott és tönkretett nemzet képes a világegyháznak is világító fáklyát adni. Még hat magyar boldoggá avatási pere van folyamatban. .. ” - Kezet csókolnak neki - mondta Kati Horváth Lajos megrökönyödötten, a pápát mutató tévé előtt szobrozva. - Nagyon idős ember ő már - jegyezte meg a háziasszony tisztelettudóan. Hívek hatalmas tömege látszott a képernyőn ezután. - Összejárnak a templomban, ájtatoskodnak, közben meg olyan gonoszok az emberek, hogy rémes. Különösen a saját családjukkal. Kirakat az egész! - fakadt fel az ura hirtelen, így derült ki számomra, hogy Kati Horváth Lajos szabadkeresztény hívő, a Hit Gyülekezetének tagja. Vasárnap délutánonként bérbe adja a Népszínház utcában található Napházat az egyházának, és maga is rendszeresen részt vesz az istentiszteleteken. * A harmadik alkalommal ketten ültünk a hatalmas hallban, amelyet a beszélgetés alatt lassan kitöltött a délutáni félhomály, minden szóval egyre közelebb haladva a teljes sötétséghez. Kati Horváth Lajos fáradtan lépett be az ajtón, kabátjától széles mozdulattal vált meg, mintha a háta mögött lévő héttől akart volna megválni, péntek volt ugyanis. Már vártam rá. Azonnal leült, öltönyéből, nyakkendőjéből ki sem bújva nekikészült a beszélgetésnek, mint akire reflektorfény vetül, láttam, úgy tűnt, mintha a fejében oldalakat lapozgatna. Megállítottam: Lajos, pihenj egy kicsit, ne csinálj belőlem ekkora melót. Lajos szabadkozott a gondterheltsége miatt: - Szörnyű, hogy az anyámat se láttam két hete, de hát dumáljunk, mert ez is fontos. És ahogy szürkült, a félhomályban láthatóvá lett egy felsőbb hatalom, amelyről Lajos egyre nekifeszültebben beszélt: - Hiába van szabad akaratod, a környezet nagyon meghatározza a lehetőségeidet. Ezért mondja Isten, hogy „Tégy engem próbára! Ami nem sikerül neked, ne egyszer, ne kétszer kérd, hanem többször! Az engem szeretők számára már a Földön megadom a paradicsomi életet.” Azt hiszed, hogy nekem az ölembe hullott ez a gyönyörű ház, meg az íróasztal, ami olyan, mint egy királyé?! Akartam és rászolgáltam. Bármilyen buzgó hitről is tett tanúbizonyságot Kati Horváth Lajos, az mégis látható maradt az erősödő sötétségben, hogy rajta is sebet ejtett a környezet, amely a felfelé igyekvőket visszalöki. És ebből úgy gyógyult ki, hogy megtanulta a jámbor és hasznos receptet: add meg a császárnak, ami a császáré... És megtalálta a helyét. A cigányságnak vezetőkre van szüksége a felemelkedéshez, neki pedig szüksége van erre a szerepre. A Napház bordó-, szürke-, barnaöltönyös, nyakkendős, frissen mosott hajú vendégei a Hit Gyülekezetének vasárnap délutáni igehirdetésére jöttek. A gyülekezet nagyobbik része cigány, a lelkipásztor francia nyelven beszélő néger, akit tolmács fordít magyarra. A teremben a légfrissítő szaga keveredik a dezodorok arzenáljával. - A fáradtság, a depresszió hagyjon el téged! - kiáltja a pásztor a mikrofonba. - A szíveddel énekelj az Uradnak most. Figyelj reá. Ne nézz jobbra, se balra, csak rá, mert ki akarja önteni eléd a szívét! Be akar téged tölteni, meg akar áldani, fel akar újítani, meg akar szabadítani, mert a keze és az ereje itt van velünk - közben halk zongoraszó zsongítja az érzékeket. A színpadon álló kosztümös nők a zongorista kíséretével elkezdenek énekelni, a közösség égnek emelt karral folytatja: - Küldj hallelúját az Úrnak... - Sindaraba, uruguru - skandálja közben a fekete prédikátor ismeretlen nyelven. Egy férfi lerogyik és zokog. Rázkódó, melós tenyerével eltakarja bajuszos arcát. Aztán felpillant és papírzsebkendőért nyúl. A tegnap esti diszkó tükrös gömbje mozdulatlanul lóg a plafonról, az egyórás áhítattól felpuhul a levegő. Bizonyságtételek következnek. Egy női arc. Vénkisasszonyos, árva, színtelen, alatta rózsaszín ing, becsületes, nyakig gombolt. Kihívják a színpadra énekelni, az arc megnyúlik, mint egy magányos hegedűszó. Balkeze felnyomakszik a levegőbe és húzza maga után a satnya testet. Taps. Irmát hívják ki bizonyságtételre. Termetes, vörös, apróra hauerolt hajú asszonyság penderedik a színpadra. Rövidujjú blúzában két jókora válltömés. Megragadja a mikrofont. - Nyáron temettem el tizenhat és fél esztendős gyermekemet, sokan tudják ezt itt (a hangja elcsuklik, de erőt vesz magán). És akkor megharagudtam az Úrra. És Isten hiába akart irgalmasságot cselekedni az életemben (egyre szaporábban emelkedik a mellkasa, hevesebben beszél), nem tudott, mert elfordultam tőle. Összetörtem, az elmém majdnem megbomlott, már egyedül nem mehettem vásárolni se, és attól tartottam, hogy a bolondokházába kerülök, pedig még két gyermekem maradt otthon. És akkor Isten felé fordultam újra, és ő csodákat tett; megmutatta, hogy a gyermekem őnála van... (alleluja - kiáltják többfelől). Azóta minden betegséget levett rólam! (Taps.) És pénteken összejöttünk imaestre, pedig már a múlt héten se nem bírtam eljönni a gyülekezetbe, olyan nagyon beteg voltam, és a lelet kimutatta, hogy fel volt púposodva a vesém, szét akart repedni, szóval összejöttünk imaestre, és Charles testvér egyszer csak mondja: Irma, az Úr gyógyít, műt tégedet. És mikor az Úr kihívott gyógyításra, nem csak a vesémet gyógyította meg, hanem ami betegségem csak volt évek alatt: hogy alig bírtam lábra állni, kapaszkodva jártam ki a vécére, nem tudtam fogni, kipergett a kezemből minden az Úr az ízületeimet is, a tüdőmet, mindent meggyógyított! (Alleluja, taps) És a szemeim! Mondta az Úr, hogy meg akarom,gyógyítani a te szemedet. És még aznap este, ahogy hazamentünk és elővettem a Bibliát, és fel se tűnt nekem, hogy nincs rajtam a szemüveg! (Taps) És szombat reggel ki akarok menni a vécére - mert nekünk még ki kell járni az udvarra - és fölkelek és érzem, hogy mintha nem is én lennék! Teljesen megváltoztak, hajlanak az ízületeim, bírok menni, nem kell félnem, hogy mit eszek, mikor görcsölök be, semmitől se kell félni, testvéreim! Ez az Úr mindent újjátesz! (Elzokogja magát a többiek üdvrivalgása közepette.) Az istentisztelet adománygyűjtéssel végződik, amiből a Hit Gyülekezete többek között a Napházat illető bérleti díjat fedezi. A hívek pedig frissen, feltöltődve indulnak neki a fáradságos hétnek a Napházból, ahol a beilleszkedés leckéjét tanulják. * Befejezésül Kati Horváth Lajos néhány mondata: - Itt, a Napházban megcsináltam a roma diszkót és jönnek boldogan, és nincs probléma, mint másutt, a környéken, hogy nem engedik be a cigányokat. A gyerekek gyönyörűen öltöznek, kiszagosítják magukat dezodorral, hogy ne lehessen érezni, ha tánc közben, tudod, megizzadnak. Szóval a kulturáltság... És itt bizony kivetik maguk közül azt, aki nem tud kulturáltan szórakozni. Látták, hogy milyen a miliő, és legközelebb már tisztábban, elegánsabban jöttek és az ő gyereküket pedig már ilyenné fogják nevelni. Ez a célom. És ebben ők teljesen természetesen partnereim, nem sértem meg az önérzetüket. Csak a kormánynak, a hatalomnak a hátam mögött kell állnia és biztosítania kell a feltételeket. Azt várom el a mindenkori hatalomtól, hogyha már mi, néhányan vállaljuk, hogy roma közéleti személyiségek legyünk - ők úgyse tudják ezt a munkát elvégezni, nem is hiszem, hogy szándékukban állna, mert ezt a cigányoknak egymás között kell elvégezni -, akkor támogassanak bennünket Csak egy roma tudja megmagyarázni egy szabolcsi cigány közösségnek, akik még teljesen nomád életet élnek, kunyhóban laknak és megkeserítik a magyar falu életét, hogy mindenki jobban jár, ha kiköltözik a falu szélére és elfogadja a konténereket vagy a házsort, amit az állam épít nekik. Ha egy magyar politikus próbálná meg, azt válaszolnák neki, hogy ez kiközösítés. A roma politikust viszont úgy fogadják, mint a messiást. Korányi Gábor: Kis rokokó CT___________IELET ÉS ÍRD I IIRODALOM