Élet és Irodalom, 1998. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1998-05-15 / 20. szám - Márton László: A vakság mint metafora • könyvkritika | Követési távolság • José Saramago: Vakság (Európa, 1998.) (12. oldal)

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG 111 ■11 A vakság mint metafora ■ José Saramago: Vakság. Fordí­totta Pál Ferenc. Európa, 1998. 385 oldal, 1100 Ft Aquinói Szent Tamás hosszan és alaposan bizonyítja a létezőről és a lényegről szóló traktátusában, hogy a vakság, noha priváció (vagyis egy létező dologtól, a látástól való meg­­fosztottság), a maga módján szintén létező dolog. A világhírű portugál regényíró mintha erre a skolaszti­kus okfejtésre építette volna vízió­ját: egy ország lakói rövid időn be­lül, valamiféle rejtélyes okból, mind megvakulnak, és látásuktól meg­fosztva kell belátniuk, hogy a vakság nemcsak létező dolog, hanem a leg­inkább létező abban­ a világban, amelyben élnek. A vaksághoz vezető eseményt nevezzük meg­ vagy elva­­kulásnak; a láncreakció-szerűen ter­jedő elvakulás, bármi legyen is az oka (valószínűleg fertőzés, bár látás híján úgysem lehet a kórokozót megtalálni, de az is lehet, hogy a csillagok befolyása vagy más bünte­tő sorshatározat­, valójában az em­beri sorsok rejtélyének láncolata. Röviden elmondom, hogyan kez­dődik ez a láncolat, vagyis a törté­net maga. Egy ember megvakul az utcán, beviszik a szemorvoshoz, ahol különféle páciensek várakoz­nak; egy napon belül mindnyájan megvakulnak. A kormányzat elővi­gyázatosságból úgy dönt, hogy elkü­löníti a vakokat. Egy kiürített elme­gyógyintézetet jelölnek ki erre a cél­ra, az elkülönítést pedig szigorúan, sőt kíméletlenül és embertelenül hajtják végre. A vakokat (most már vak foglyokat) egyrészt magukra hagyják, sem testi szükségleteikről, sem a külvilággal való összekötteté­sükről nem gondoskodnak, más­részt a csak látók számára betartha­tó előírások megszegőit (például azokat, akik elhagyják körletüket, és ennivalót keresve túl közel mennek a kapuhoz) az őrség agyonlövi. Egy­szóval: koncentrációs tábori viszo­nyok alakulnak ki: éhezés, mocsok, zsúfoltság, erőszak. Bűnöző bandák (szintén vakokból állnak) veszik kézbe a szűkös élelemkészletek újra­elosztását; a többi fogolytól elszedik a pénzt és az értéktárgyakat, mega­lázzák a férfiakat, megerőszakolják a nőket. A foglyok száma ugrásszó-Márton László 1959-ben született, Budapesten él ÉLET ÉS Í­ IRODALOM rűen növekszik, az őrök közül is egy­re többen megvakulnak; végül, egy idő után az egész szervezett társada­lom összeomlik, általánossá válik a káosz és a kiszolgáltatottság. Ezen a ponton kerül szembe Szent Tamás okfejtése a theodicea egyik - sztoikus eredetű - alapkér­désével, illetve a rá adható egyik vá­lasszal. A kérdés: ha van korlátlan is­teni hatalom, miképp tűrheti el a vi­lágban a rossz létezését? Némely gondolkodók erre azt felelték, hogy a rossz létezése nincs eltűrve, mivel a rossz, hiába pusztít, voltaképp nem létezik; a rossz éppenséggel a létezés hiányát jelenti. Amiből pe­dig Saramago regényében az követ­kezik, hogy nem a vakság a rossz, hanem az emberi természet, s minél inkább létezik az egyik, a másik an­nál inkább megszűnik létezőnek lenni. Ha úgy tetszik, ami az emberi természetből létező maradt, az a vakság. A vakság a létező emberi ter­mészet metaforája. Saramago a vakság metaforáját nem alakítja sem allegóriává, sem emblémává (ahogyan azt az euró­pai képzőművészeti és irodalmi ha­gyományok már-már előírják). Ná­la a vakság nem merevedik jelkép­pé, hanem primér antropológiai problémaként is a történet, az ese­ménysor spontán irányítója marad. Világa - látszólag - Istentől elha­gyott világ, ahol (mint ő mondja egy helyütt) emberek milliói hem­zsegnek a halódó természet előte­rében, vagyis a nemlétezésre hajló emberi természet felemésztette az organikus külső természetet. Ám éppen ezért tekinthető a vakság akár Isten büntetésének vagy fi­gyelmeztetésének is. Igaz, hogy maguk a regényhősök nem tudnak erről a lehetőségről, ám a történet végén, bárhogy nézzük, isteni cso­da történik: egy idő elteltével, aki még él, visszanyeri látását. Ez a boldogító tény pedig emberi ésszel éppúgy nem érhető fel, ahogy elő­zőleg a vakság terjedése sem volt megmagyarázható. Hosszan lehetne beszélni a ka­tasztrófa jelenetsorairól, valamint arról, miképp ítéli meg Saramago a modern tömegtársadalmat, de hát erre már röviden utaltam az emberi természet kapcsán. Feltűnő, meny­nyire elvontak (mondhatnám, sze­mélytelenek) maradnak az emberi viszonyok a történetben; ez akár a vakság metaforájának egyik elbeszé­lői konzekvenciája is lehetne. A szerző vajmi kevés érdeklődést ta­núsít a katasztrófa előtti társadalmi feszültségek iránt (amelyek, itteni tapasztalataink szerint, a katasztró­fák közepette is tovább szoktak él­ni) , a vakság csoportkonfliktusait vi­szont primitív hordák viaskodása­­ként írja le. Ennyiben ízig-vérig szél­­ső-nyugateurópai szerző: tudja, mi az elnyomás, de nem tudja, mi a hatalomvédte bensőség. Annál érzé­kenyebb az egyénre vetülő kiszolgál­tatottság iránt. Éppen ezért, bármennyire kézen­fekvő is ez az értelmezés, mégsem elsősorban katasztrofista víziónak tartom a Vakságot. Inkább nagysza­bású kísérlet arra, miképp lehet a posztmodern létállapot egyik lénye­ges metaforáját elbeszélői formává alakítani, vagy legalábbis beépíteni a lehetséges elbeszélői formák egyi­kébe. A negatív utópiából az derül ki, hogy a szolidaritás éppúgy nem pusztítható el, ahogy a vele járó ér­tékek sem: mindig lesznek kivételes emberek, akik a vallás és az etika út­mutatása nélkül is, meg- és elvakul­va is legyőzik a nyers önzés törvény­szerűségeit. És ez nem kevés. A b­í­rói problémafelvetés azonban ennél többet is mond: az derül ki belőle, hogy a látást sem lehet elpusztítani. Mindig lesznek kivételek, mindig lesz valaki, aki akkor is többet lát, mint az átlag, ha nincs kiváltságos helyzetben. Ilyen szereplő a szemor­vos felesége, aki önként követi férjét a karanténba, s noha titkolni pró­bálja látását, mégis ő az, aki a sze­replők életét elviselhetővé teszi. Hi­ába bukkan fel a történetben egy író, semmi szerepe nincsen; hiába játszik el a szerző a gondolattal, hogy megtegye narrátornak a vak bűnözők vak könyvelőjét; hiába vi­gasztalja fiktív narrátorát azzal, hogy: „Minden elbeszélés olyan, mint a világmindenség teremtése: senki sem volt ott, senki sem látta, mégis minden ember tudja, mi tör­tént”: ahhoz, hogy történet legyen, összefüggések kellenek, és ahhoz, hogy az összefüggéseket megpillant­suk, nézőpontra van szükség. Ezért aztán, vak író és világtalan könyvelő ide vagy oda, a Vakság című regény eseménysorát mégiscsak a szemor­vosfeleség nézőpontjából követjük. Amíg történetek vannak, addig né­zőpont is van; amíg nézőpont van, addig vannak látó emberek; amíg vannak látó emberek, addig fennáll a történetmondás lehetősége. Ez ilyen egyszerű. Saramago regényének magyar ki­adása nem elsősorban világtalan ol­vasók számára jelent meg. Kifejezet­ten szép könyv. A szedéstükör kelle­mes, a borítón látható litográfia, Odilon Redon műve, telitalálat. A könyv tervezője Sz. Bodnár Éva. Mivel a regényt először kéziratban olvastam, állíthatom, hogy nem a szép kiállítás nyerte meg tetszése­met. Pál Ferenc rugalmas, teherbíró magyar mondatai helytállnak magu­kért. Bada Dada rajza 12 Bada Dada rajza A HÉT KÖNYVEI Ebben a rovatban lehetőleg minél több könyvújdonság megjelenéséről szeretnénk beszámolni, ezért kérjük a kiadókat, a megjelenés hetében értesítsék szerkesztőségünket kiadványaikról (azaz adják meg egy gé­pelt lapon az alábbiak mintájára a fontosabb adatokat) és küldjenek recenziós példányt is. Köszönjük az írók Boltjának (Bp. VI. Andrássy út 45.) a lista elkészíté­séhez nyújtott segítségét. Összeállította: Tóth Andrea. Költészet Béki István: Rabszódia Mission Art Galéria, 76 old., 500 Ft Kölcsey Ferenc: Ábránd-Reverie Ford.: Constantin Olariu Pont Kiadó, 83 old., 640 Ft Fernando Pessoa: Ez az ősi szorongás Vál., ford. és a kísérő tanulmányt írta: Somlyó György (2. kiad.) Magvető Könyvkiadó, 132 old., 1190 Ft Somkuti Gabriella: Szembefordulva Máyer Könyvkiadó, 137 old., ár nélkül A. Szentgróthy Mária: Gyertyaláng 111.: Schnedarek Réka Uránusz Kiadó, 84 old., 800 Ft Dráma August Strindberg: Hitelezők Ford.: Kertész Judit; az utószót Kunos László írta PressConsult Kft., 111 old., 780 Ft Elbeszélő próza André Brink: Homokba írt történet Ford.: Koppány Márton Magvető Könyvkiadó, 478 old., 1490 Ft Η. P. Lovecraft: Az őrület hegyei LÁZI Kiadó, 188 old., 670 Ft Stanislaw Lem: Képzelt nagyság Poligráf, 172 old., 784 Ft Szávai Géza: Ki látott minket meztelenül? Pont Kiadó, 134 old., 640 Ft Tamási Áron: Összes novellája 3. Összegyűjtötte és a szöveget gondozta: Tamási Áronné Kortárs Kiadó, 616 old., 960 Ft Tar Sándor: A mi utcánk 2. kiad. Magvető Könyvkiadó, 179 old., 980 Ft Ifjúsági irodalom Claus-Peter Hutter: Demokrácia Átdolg.: Mezey Barna; ford.: Rónaszegi Éva, ill.: Peter Klaucke, Ralph Beloch Tessloff és Babilon Kiadó, 48 old., 1190 Ft Interjú Erdélyi Erzsébet-Nobel Iván: Hazajöt­tünk hát...hazajöttünk? (12 beszélgetés határon túli alkotókkal verseikről, novel­láikról) Tárogató Kiadó, 232 old., 490 Ft Művelődéstörténet Kávéház-sirató (Törzshelyek, írók, mű­helyek) Szerk., vál., és az összekötő szövegeket ír­ta: Erki Edit (2. kiad.) Officina ‘96 Kiadó, 174 old., 1250 Ft T. Kiss Tamás: Állami művelődéspolitika az 1920-as években (Gróf Klebelsberg Kunó kultúrát szervező munkássága) Magyar Művelődési Intézet—Mikszáth Ki­adó, 224 old., 680 Ft Történelem, politika Jámbor János: Miért taszították ki Ma­gyarországot Európából? Libra Kiadó, 329 old., 1680 Ft Tánczos Gábor emlékkönyv Szerk.: Ember Mária, Hegedűs B. András 1956-os Intézet, 333 old., 990 Ft Szociológia Robert Castel: A szociális kérdés alakvál­tozásai (A bérmunka krónikája) Ford.: Léderer Pál Max Weber Alapítvány-Wesley Zsuzsanna Alapítvány-Kávé Kiadó, 453 old., 980 Ft Malcolm B. Hamilton: Vallás, ember, társadalom (Elméleti és összehasonlító vallásszociológia) Ford.: Lázár A. Péter AduPrint Kft., 293 old., 2500 Ft Filozófia Fejér Ádám-Szalma Natália: Az európai gondolkodás nagy korszakai Szeged, 265 old., 1000 Ft Művészetek Átfedések (Gyár. Ősi László kiállítása a Studio 1900 Galériában. 1998. ápr. 19.-máj. 15.) Studio 1900 Galéria, 24 old., 200 Ft Egyidőben (Álmatlan asszonyok. Lugos­­sy László kiállítása a Studio 1900 Galéri­ában. 1998. márc. 8.-ápr. 4.) Studio 1900 Galéria, 24 old., 200 Ft Soproni Horváth József művészete Gyűjt., az adatközlő részt írta: Horváth Bertalan; a bevezető tanulmányt írta: László Gyula Débert Bt., 56 old., 2769 Ft T­ermészett­udomá­ny Susan A. Greenfield: Utazás az agy körül Ford., és a jegyzeteket összeáll.: Kiss Já­nos Kulturtrade Kiadó, 152 old., 950 Ft Tankönyv Kapitány Agnes-Kapitány Gábor: A tö­megkommunikáció szimbolikus üzenetei MUOSZ Bálint György újságíró-iskola ki­adása, 222 old., 1150 Ft IIIIIIIMIIIIUU 1998. MÁJUS 15.

Next