Élet és Irodalom, 2000. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-14 / 2. szám - Kiss Zsuzsanna: Pontosítás • reflexió | Visszhang • Lengyel Balázs: Egy írótábor ürügyén. ÉS 1999. december 10. (2. oldal) - Boros Géza: Horthy szobra • reflexió | Visszhang • Kántor Lajos: Gödreink és szobraink. ÉS 1999. december 22. (2. oldal) - Huszár Ágnes: Tágra zárt szemek • reflexió | Visszhang • Stőhr Lóránt: Ébredés után. ÉS 1999. 47. szám (2. oldal) - Bán Zsófia: Hibaigazítás • reflexió | Visszhang • Közben. Révész László László munkáiról. ÉS 1999. december 10. (2. oldal) - Gréczy Zsolt: A levélváltás hozadéka • reflexió | Visszhang • Tar Sándor és Kenedi János levélváltása. ÉS 1999. november 12. (2. oldal) - Révbíró Tamás: Malícia. Azt kiáltsa minden torok: éljenek a korrektorok! • reflexió | Visszhang • A nulladik Messiás. ÉS 1999. 47. szám (2. oldal)

Mint azt pontosan egy éve, 1999. januárjában jeleztük, ez év­ben kénytelenek leszünk a lap árát emelni. Ez már egy éve is in­dokolt lett volna, hiszen a legu­tolsó áremelés 1995-ben történt, akkor lett a lap ára 96 forint. Úgy gondoltuk azonban, hogy várunk még egy évet, s csak azt követően változtatunk. Ez az idő eljött, és igazán legnagyobb sajnálatunkra, megtörtént az áremelés. Ezt el­lensúlyozandó, számos előfizetési kedvezmény-akciót dolgoztunk ki, ezeket hetente ismertettük, s ezekről folyamatosan olvashatnak a lap 2. oldalán, az impresszum mellett. További ellentételezés­ként hétről hétre igyekszünk le­hetőségeinkhez képest a legérde­kesebb és legszínvonalasabb szá­mot összeállítani. Mindezt abban a reményben, hogy továbbra is vásárolják az Élet és Irodalmat. Pontosítás Örömmel olvastam az ÉS 1999. de­cember 10-i számában Lengyel Ba­lázs Egy írótábor ürügyén című cik­két Lengyel Balázs az immár tavalyi­nak mondható tokaji írótábor kap­csán elismeréssel illeti (többek kö­zött) a marosvásárhelyi Látó 1999. augusztus-szeptemberi összevont szá­mát. Lear király-tanulmányom mélta­tását igen megtisztelőnek érzem, s köszönöm. A Lear-fordításokkal kap­csolatban azonban szükségesnek tar­tok két megjegyzést közzétenni. Vörösmarty Mihály először való­ban a németre fordított Learrel ta­lálkozott, s azt (Heinrich Voss Lear­­fordítását) mindvégig használta, se­gítségül hívta munka közben. De Shakespeare-t eredetiből fordítani már az 1820-as évektől ambíciója, hi­szen ezt tőle már elvárják a kortár­sak is. A „miből fordította” kérdést tulajdonképpen már a Julius Caesar­­fordítása fogadtatásakor lezajlott saj­tóvita lezárta, az angol forrás javára. Tény, hogy a Lear fordításakor az angol és a német szöveget sokszor párhuzamosan használta (ld. Rutt­­kay Kálmán Vörösmarty drámafordí­tásainak kritikai kiadását). Második megjegyzésem: az első fennmaradt magyar Lear király-for­dítást valóban 1811-ben állították színpadra Kolozsvárott; a fordítás azonban minden valószínűség sze­rint 1794-ben vagy azelőtt egy-két év­vel készült Sófalvi József teológiai ta­nár, író és fordító tollából. Sófalvit rokoni szálak fűzték a kolozsvári tár­sulat egyik nagy egyéniségéhez, gi­­dófalvi Jantsó Pálhoz, így lehetett tu­domása a tragédiafordítások szüksé­gességéről. A színház híján volt gyors és pontos fordítóknak, fűtői­­fától rendelt darabot, fordítást. Só­falvi pedig gyarapodó családjával, se­gédtanári fizetésével nagy pénzszű­kében volt, s bár azelőtt elsősorban bölcseleti műveket fordított, elvállal­ta a Lear német nyelvű színpadi vál­tozatának fordítását. A magyar Lear a társulat csekély létszáma miatt nem kerülhetett azonnal színpadra. Az 1811-es színpadi súgópéldányra 1992 kora tavaszán bukkantam a Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályának egyik kartotékosdobo­­zában, amikor Géher István buzdítá­sára, az ELTE vendéghallgatójaként Shakespeare mindenféle „feldolgo­zása” után szaglásztam. A kéziratot 1993-ban böngésztem ki először, s írtam meg tanulmányomat. Érteke­zésem egyik opponense volt Székely György, aki azonnal utánanézett adataim pontosságának, a kéziratot maga is elolvasta, az izgalmas téma őt is kutatásra késztette. Kiss Zsuzsanna Horthy szobra Kántor Lajos Gödreink és szobra­ink című cikkében (ÉS, dec. 22.) az Antonescu marsall kolozsvári szo­borterve körüli vita kapcsán Andrei Pippidi román történész publiciszti­kájára hivatkozva írja: „Franciaor­ ÉLET ÉS ÍR IRODALOM VISSZHANG□ szágban nincs szobra Pétainnek, Magyarországon sincs Horthynak.” A feltételezés túl hízelgő ránk néz­ve -józan számítás szerint egy ilyen szobornak talán tényleg nem kellene léteznie -, a helyzet azonban az, hogy Horthy Miklósnak már van köz­téri szobra Magyarországon. Kende­resen állították 1993-ban. (Az ÉS 1993. szept. 17-i számában magam is írtam róla.) Gödreink és szobraink nekünk is vannak, ahogy Funar sem pusztán kolozsvári jelenség. Boros Géza Tágra zárt szemek Stőhr Lóránt lelkendező kritikája Stanley Kubrick utolsó filmjéről (Ébredés után, ÉS, 1999/47.) csak a mű felszínét karcolgatja, mit sem árul el a kritikus által „egyszerű gondolat­­kísérletként” nézett film bonyolult struktúrájáról. Figyelmen kívül hagyja például azt a lényeges tényt, hogy a forgatókönyv Arthur Schnitzler Tra­umnovelle című kisregényének alap­ján készült. A film mai New York-i környezetbe helyezi a századelős Bécs­­ben játszódó írást, egyébként azon­ban rigorózus pontossággal megőrzi még a mellékesnek tűnő részleteket is. Csak egy példa: még a főhős medi­kusból bárzongoristává vált barátjá­nak neve is megmarad angolra fordít­va: Schnitzlernél Nachtigallnak, Kub­­ricknál Nightingale-nek hívják azt a fi­gurát, akit követve a főhős a titokzatos rituálé részesévé válik. A Schnitzler-novellában az üzene­teket küldöncök, szobalányok közve­títik, a filmben a hősök mobiltelefo­non kapott hívásokat követnek. Bécs­­ben a sötét fasorban hallgatag kocsis hajtja a fiúkért, a nem kevésbé lidér­ces New Yorkban sárga taxi viszi az orvost a félre vágyott kaland felé. A tudattalan kapuját tágra nyitó rette­net azonban egyként megborzongat­ja az olvasót és a nézőt. Mindössze két, dramaturgiailag azonban nagyon fontos ponton tér el a rendező az iro­dalmi alapanyagtól. A szelíd kis pros­tituált alakját megkettőzi: így válik a kábítószeres szépségkirálynő a főhős megmentőjévé, amiért aztán életével kell fizetnie. A másik lány estik eltű­nik, megtalálhatatlan, akárcsak Nach­­tigall/Nightingale. A Sidney Pollack megformálta szereplő viszont teljes egészében Kubrick leleménye. Az or­voson kívül ő az egyetlen, aki tanúja és átélője az események jó részének, így dramaturgiailag elmélyíti, többdi­menzióssá teszi a történetet. A novel­la még megengedi az ártalmallanító „csak egy álom volt” olvasatot, a film ennek a szereplőnek nyugtalanító je­lenlétével már nem. Schnitzler kisregényének címével is utal a századelős Bécs nagy hatású gondolkodójára. Idén van a száza­dik évfordulója annak, hogy először megjelent Freud Alomfejtése. Erre a centenáriumra készült el Kubrick hattyúdala. Egy ennyire tudatos ren­dezőnél ez sem lehet a véletlenek egybeesése. Huszár Ágnes jóvoltából sajnos nem juthatott el az ÉS múlt év, december 10-i számának olvasóihoz, holott az ebben a szám­ban közzétett Közben című írásom el­sődleges célja éppen ez lett volna. Továbbá: írásom konkrétan ennek a kiállításnak a képeiről szólt (mint ahogyan azt a leadott írásom alcíme is világosan jelezte), s nem pedig Ré­vész László László munkáiról (úgy ál­talában), ahogy a szerkesztő és/vagy az olvasószerkesztő által önkényesen odakanyarított alcím állítja. Továbbá: írásom (a címétől kezd­ve) végig a kiállítás címére („Közjá­ték”) reflektál, ezt a fogalmat járja körbe, evvel játszik. Minthogy azon­ban a megjelentetett szövegből hiá­nyoznak a kiállítás adatai (így a címe is), írásomnak ez az aspektusa el­vész, s bizonyos mondatok (látszó­lag) öncélúvá, értelmetlenné válnak. Továbbá: írásomban két, Paul Vi­­riliótól származó idézet van, melyek­nek forrását, filológiai adatait láb­jegyzetekben közöltem, ezek azon­ban a szerkesztő és/vagy az olvasó­­szerkesztő jóvoltából eltűntek. Azt lehet mondani, hogy lábjegyzeteket nem kérünk, tessék szíves a szöveg­testben pótolni az adatokat, de ön­kényesen eltüntetni a lábjegyzete­ket, s az idézeteket szabadon lebeg­tetni nem lehet, ha a szerző szándé­ka nem ez volt (nem ez volt). Továbbá (és nem utolsósorban): nem először fordul elő, hogy az ol­vasószerkesztő úgy nyúl bele a szö­vegbe („javít”), hogy hol egy szójáté­kot, hol egy ritmikai képletet, hol egy szándékolt egybeírást vagy más egyéb, grammatikailag, illetve stilisz­­tikailag „hibás”-nak vélt szófordula­tot, mondatszerkezetet üt agyon, mintegy robotszerűen, automatiku­san javítva. Erre itt most nem fogok részletesen kitérni, ám ezúton sze­retném az Élet és Irodalom (!) fi­gyelmét felhívni arra, hogy ha (mint ahogyan ezt minden ilyen eset után állítják) az idő rövidsége nem teszi a korrektúra intézményét lehetővé, elképzelhető, hogy egy irodalmi vagy irodalmi jellegű szö­vegek iránt érzékenyebb olvasószer­kesztőt kellene keresni. Itt, ebben az esetben, a szerkesz­tői és/ vagy olvasószerkesztői figyel­metlenség, illetve belenyúlások mi­att mindjárt három emberrel tettek ,rosszat: a művésszel, a galériással, valamint a leközölt írás szerzőjével. Az olvasókról nem is beszélve. Bán Zsófia A levélben megírtakat a Magyar Hírlapban próbáltam feldolgozni, megszólaltatva Kenedit és Czilit. A történész állította Czili bűnössé­gét, a volt bíró mindent cáfolt. Azt gondoltam, ezzel az ügyet lezártnak tekinthetem. Néhány nap múlva azonban csörrent a telefonom, és az azóta elhunyt Komáromi Kornélia lá­nya keresett. Azt mondta, az MH-ból tudta meg, hogy édesanyja miért volt börtönben, mert a család előtt so­sem beszéltek a múltról. Azt ugyan sejtették, hogy Komáromi Kornélia valamilyen, nem köztörvényes ügy miatt került rács mögé, de a történe­tet, nyilván a család védelmében, so­sem beszélték meg, még az édesapa, Kornélia férje sem tudhatta, mi mi­ért alakult úgy, 1957-ben. A lány, a vonal túlsó végén azt mondta, örökre hálás a Magyar Hír­lapnak s az ÉS-nek, hogy végre utá­nanézhet, miért ítélték el az édes­anyját. A telefonbeszélgetésről azonnal tájékoztattam Kenedi Jánost, aki a hölgy rendelkezésére bocsátotta a nála levő dokumentumokat. Számomra ez is tanulság. Egy em­ber negyvenkét év elteltével derít­hette ki a börtönből írt levelekből soha ki nem olvasható történetet. Tisztázhatta a maga számára édes­anyja és tulajdonképpen önmaga múltját. Hogy miért voltak tabu té­mák a vasárnapi ebéd idején évtize­deken keresztül. Komáromi Korné­lia lánya azt mondta, bár nem volt kétsége anyja tisztességét illetően, most alszik igazán nyugodtan. Ke­nedi pedig azt mondta, az ilyen ka­tarzisokért harcol. Örülök, hogy én is tehettem ezért egy kicsit. Gráczy Zsolt Hibaigazítás A lényeggel kezdem: Révész László László Közjáték című kiállítása a Dó­ria Galériában 2000. január 12-ig volt látható. Ez az információ azonban a szerkesztő és/vagy az olvasószerkesztő A levélváltás hozadéka Bár néhányan megkérdőjelezik, mégis volt értelme Tar Sándor és Ke­­nedi János levélváltásának az Élet és Irodalomban. Az egyik, hogy Tar - nyilván hosszú vívódás után - önvallo­mást tett, a másik pedig az, hogy Ke­ned­it sem minden szabad demokrata szereti, noha egykor együtt­működtek a Demokratikus Ellenzékben... (Ez valami liberális átok lehet...) Számomra a legfontosabb pilla­nat azonban csak az ÉS-beli publiká­ció után érkezett el. Kenedi ugyanis a Tarnak írt válaszában megemlítet­te Komáromi Kornélia és Czili Gyu­la ügyét, amelyben­­ a Kenedi ren­delkezésére álló iratok szerint - Czi­li mint a Közgáz egyik KISZ-vezető­­je, aktív szerepet vállalt a forrada­lom leverése után lázadó egyetemis­ta társa letartóztatásában, s hogy a lányt börtönbe csukták. Ef A­it Malícia Azt kiáltsa minden torok: éljenek a korrektorok! Talán a hiúság teszi, talán az ön­kínzás vágya, mindenesetre el szok­tam olvasni az írásaimat olyankor is, amikor már megjelentek, így észlel­tem meglepődve A nulladik Messiás című, (ÉS, 1999./47.) glosszámban ezt a részletet: „Pál levele a galícia­­beliekhez”. Ráadásul ezt mintha he­lyes megoldásként ajánlottam volna egy másik, rossz helyett. Tán csak nem buggyantam meg hirtelen. Sebtében előkaptam a sa­ját szövegemet, és megnyugodva észleltem, hogy ott még „galáciabe­­liek” olvasható, ugyanúgy, ahogy a Károli-bibliában. Helyes, ezek sze­rint velem egyelőre nincs baj. De akkor mi történhetett? Az inkriminált szóval pontosan egy vonalban, a szomszédos hasá­bon találtam meg a választ. Ott ugyanis ez a mondat olvasható: „Va­laha fordítók, lektorok, szerkesztők, kontrollszerkesztők együttes mun­kája emelte a könyvet az olvasó ma­gas színe elé.” Szent Isten. A korrektorokat, a ki­adói szakma névtelen hőseit kifelej­tettem a felsorolásból. Ez bizony sú­lyos vétség, valóban büntetést ér­demlek érte. A nemes céh egyik képviselője — nem állítom, hogy tu­datosan — ekként állt bosszút figyel­metlenségemért. E levelem alcímé­vel igyekszem őt kiengesztelni, mert használt a lecke. Jól megtanultam: egy kis Galíciáért a korrektor nem megy a szomszédba. Révbíró Tamás ÉLET ÉS irodalom] Kiadja az Irodalom Kft., ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő: SZIRA PÉTER Szerkesztők és fogadóórák: Széppróza: DÉRCZY PÉTER kedd 10-13 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA csütörtök 9-13 Irodalomtörténet: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10-13 Vers: KÁNTOR PÉTER kedd 11-13 Interjú: SERES LÁSZLÓ hétfő 11-13 Tervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA Munkatársak: BAKÁCS TIBOR SETTENKEDŐ DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET ORBÁN OTTÓ Riporterek: KÓCZIÁN PÉTER ÓSZABÓ ATTILA VAJDA ÉVA Index: 25-44 HU­ ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Rezső utca felől) Budapest 1443. Pf. 274 Telefon: 303-9211, 210-0969, 210-5861 Telefax: 303-9241 E-mail: irodalom@westel900.net Internet-cím: http://es.westel900.net Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Mester Nyomda Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Veszprémi Nyomda Rt. Felelős vezető: Erdős András igazgató A lap a Soros Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap és az Inertia Kft. támogatásával készül. További támogatóink: EGIS Rt., valamint olvasóink, akik adóforintjaikkal támogatták a lapot. Az ÉS kommunikációs partnere: uiesters A KAPCSOLAT Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. Előfizetési információk A Magyar Posta Rt. Levél és Hírlapüzletági Igazgatóságnál (1089 Bp., Orczy tér 1.) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban illetve a hírlapkézbesítőknél az előfizetési díj Előfizetési díj 2000 január 1-től: egy évre 7894 Ft, fél évre 4200 Ft, negyedévre 2244 Ft, egy hónapra 780 Ft. Kedvezményes éves előfizetés 7400 Ft - az írók Boltjában (Budapest, VI. Andrássy út 45.) - a Pont Könyvesboltban (Budapest V. Nádor u. 8) valamint a szerkesztőségben. Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. Éves előfizetési díj: 110 USA-dollár, környező országokba 90 USA- dollár a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). További előfizetési információk a honlapunkon www.es.hu Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. 2000. JANUÁR 14.

Next