Élet és Irodalom, 2000. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-21 / 3. szám - Menyhért Anna: Történetek történetekről • könyvkritika | Követési távolság • Narratívák 3. A kultúra narratívái (Kijárat, 1999.) (12. oldal)

A HÉT KÖNYVEI A könyvújdonságokat az írók Boltjának (Budapest, VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Tóth Andrea. Költészet Holtak gondolata (Mácia költő elkárhozá­sa, mennybemenetele és titkos üzenetei) Vál., összeáll., a Május-értelmezéseket és a kísérőszövegeket írta: Efraim Israel; társ­­szerk.: Berkes Tamás; ford.: Balázs And­rea, Bojtár Endre, Efraim Israel, Tandori Dezső; az Utószót és a Névmagyarázatokat írta: Berkes Tamás. Kalligram Kiadó, 257 old., 1500 Ft Nagy Gábor: Lélekvesztő Széphalom Könyvműhely, 103 old., 650 Ft Röhrig Géza: Új Széphalom Könyvműhely, 167 old., 890 Ft Dráma „...mily remekmű az ember!” (Kétnyelvű Shakespeare-breviárium Müller Sándor válogatásában) Európa Könyvkiadó, 271 old., 1500 Ft Sultz Sándor: Most sincs soha Neoprológus Kiadó, 294 old., 980 Ft Elbeszélő próza Bacher Iván: Vándorbab Göncöl Kiadó, 226 old., 1200 Ft Mamut: Foglalkozás a Haver BIRO family Nyomdaipari és Kereske­delmi Kft., 55 old., 154 Ft Tad Szüle: Chopin Párizsban Ford.: Lukács Laura Európa Könyvkiadó, 602 old., 2100 Ft Stefan Zeromski: A hű folyó Magyar Könyvklub, 236 old., 1100 Ft Publicisztika Palágyi Béla: Jut eszembe... Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt., 239 old., 599 Ft Interjú „Nagyon jó egyetemre jártam, a magyar forradalom egyetemére” (Georgiosz Va­­sziliu elmondja életét Hegedűs B. And­rásnak) Szerk. és a jegyzeteket írta: Hegedűs B. András, Körösi Zsuzsanna 1956-os Intézet, 109 old., 750 Ft Művelődéstörténet Adrian von Buttlar: Az angolkert - Gala­­vics Géza: Magyarországi angolkertek Ford.: Havas Lujza; a szómagyarázatokat írta: Alföldy Gábor Balassi Kiadó, 148 old., 2000 Ft Hegedűs Géza: A halhatatlan hamisjá­tékos Szerk.: Benczik Mária Trezor Kiadó, 128 old., 448 Ft P. Nagy István: A hely grammatikája MTA Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tu­dományos Testülete, 72 old., 400 Ft Történelem, politika Évkönyv 1999. VII. (Magyarország a je­lenkorban) Szerk.: Standeisky Éva, Rainer M. János 1956-os Intézet, 457 old., 1900 Ft Hajdú Tibor: Tisztikar és középosztály 1850-1914 História-MTA Történettudományi Inté­zete, 360 old., 1250 Ft Giovanni Sartori: Demokrácia Ford.: Soltész Erzsébet Osiris Kiadó, 266 old., 2280 Ft R. Várkonyi Ágnes: Századfordulóink Liget Műhely Alapítvány, 260 old., 1120 Ft Jog Kerekes Zsuzsa-Zombor Ferenc: Az infor­mációs jogok és a sajtó INDOK, 146 old., 890 Ft Vallás Móricz Zsigmond: A kálvinista kereszt Vál., szerk. és az utószót írta: Reisinger János Sola Scriptura Főiskola, 111 old., 250 Ft Pszichológia, pedagógia Kiss Árpád: Igazság költészet nélkül Teleki László Alapítvány, 935 old. Vekerdy Tamás: Kamaszkor körül (2. kiad.) 111.: Réber László Holnap Kiadó, 168 old., 880 Ft Vekerdy Tamás: A színészi hatás eszkö­zei — Zeami mester művei szerint (Lélektani elemzés) (3., jav. és bőv. kiad.) ÖKONET Kft., 535 old., 2900 Ft Művészetek Burger Barna, New York Ford.: Salamon Mátyás, Peter Doherty Stram-Avant Média Kft., 103 old., 6266 Ft Dizseri Eszter: Kockáról kockára (A magyar animáció krónikája 1948-1998) Balassi Kiadó, 320 old., 2000 Ft Hajdú István: Előbb-utóbb (Rongysző­nyeg az avantgarde-nak) Orpheusz Kiadó, 237 old., 1280 Ft Idegen az ajtóban (Újfajta jelölési rend­szerek a huszadik század második felé­nek művészetében és irodalmában) Szerk., ford. és az előszót írta: Koppány Márton Artpool-Balassi Kiadó, 123 old., 800 Ft Kókay Károly: Művek, kiállítások, írások Szellemkép Bt., 244 old., 889 Ft Kováts Albert: A Tárlat metafizikája Liget Műhely Alapítvány, 304 old., 1200 Ft Németh Lajos: A művészet sorsfordulója Ciceró Kiadó, 222 old., 1690 Ft Radnóti Miklós: Fényképek Összeáll.: Bókay László Osiris Kiadó, 213 old., 1800 Ft Román József: Bevezetés a modern mű­vészetbe Ciceró Könyvkiadó, 274 old., 2950 Ft Francis A. Schaeffer: Művészet és Biblia Ford.: Bádonyi Márta Harmat Kiadó, 61 old., 350 Ft Általános művek, lexikonok Enyedi Sándor: Rivalda nélkül (A hatá­ron túli magyar színjátszás kislexikona) Teleki László Alapítvány, 412 old., 2980 Ft Felsőoktatási felvételi tájékoztató 2000 Főszerk.: Kerekes Ágnes Dokusoft Informatikai Kft, 703 old., 728 Ft Felvételi feladatok és lehetőségek a fel­sőoktatási intézményekben 1999 Szerk.: Neuwirth Gábor, Kerekes Ágnes Dokusoft Informatikai Gmk, 235 old., 336 Ft Felvételi vizsgakövetelmények a felsőok­tatási intézményekben 2000 Szerk.: Kerekes Ágnes, Neuwirth Gábor Dokusoft Informatikai Gmk, 191 old., 336 Ft Iskolarendszeren kívüli felsőoktatás, érettségi utáni szakképzési lehetőségek 2000 Dokusoft Informatikai Gmk, 111 old., 252 Ft KÖVETÉSI TÁVOLSÁG - Menyhért Anna ............... Történetek történetekről ■ Narratívák 3. A kultúra narratí­vái. Szerkesztette Thomka Beáta, válogatta és az előszót írta N. Ko­vács Tímea, fordította Kiss Gábor Zoltán, Mester Tibor, Rózsahegyi Edit, Sári László, V. Horváth Ká­roly, Vörös Miklós. Kijárat, 1999. 216 oldal, 980 Ft Harmadik kötetéhez érkezett a Narratívák című tanulmánygyűjte­mény-sorozat. Az első kettő - Képleí­rás, képi elbeszélés (1998), Történet és fikció (1998) - után ez a kötet a kultúra narratíváival foglalkozik. Az írások a történettudomány, antropo­lógia, etnográfia és posztkoloniális kritika diszciplínái által határolt terü­leten vizsgálják a narratív szerkezetek működési mechanizmusait. Néhány kivételtől eltekintve közös jellemző­jük az az önreflexív látásmód, amel­lyel saját tudományágukat szemlélik. Ennek egyik forrása az irodalomtu­dományban, pontosabban a narrati­­vitás és a retorika bizonyos elméletei­ben, tágabban a dekonstrukció, posztstrukturalizmus és hermeneuti­ka bizonyos előfeltevéseiben lelhető fel: az a szemlélet, amely értelmező és értelmezett viszonyát nem oppozí­­cióként fogja föl. A kultúrát/törté­nelmet és leíróját tehát nem szembe­sítik egymással, az elbeszélést a ta­pasztalat szervező közegének tartják. Ebből kiindulva a narratíva mint szer­vező alap nem elsősorban a leírottra, a témára, a tárgyra vonatkozik, ha­nem a leírásra (és ez a leírott­ leíró oppozíciót át is értelmezi); a tanul­mányok azt vizsgálják, hogy az antro­pológus/történész létrehozta szöveg miféle előfeltevéseken alapul, miféle szerepeket ír elő az antropológus­nak/történésznek, miféle ideológiai mozgatórugói vannak. Ez a szemlélet az antropológia úgynevezett retorikai fordulatához, illetve a történettudományban Hay­den White retorikai nézőpontú ta­nulmányaihoz is köthető. A kötet el­ső írása (Mark Currie: Elbeszélés, po­litika, történelem) pedig az újhisto­rizmus efféle irányultságát egyértel­műen a dekonstrukció hatásának tartja: a sokak szerint a nyolcvanas években „kihalt” dekonstrukció, amely „kialakította ön­tudatosságát arra vonatkozóan, hogy mi a saját nyelvének a szerepe a tárgy­szövegek újraírásában” (32.), új területen, a történeti narratívák dekonstrukciója­­ként él tovább. Currie olyan szocio­­narratológiát körvonalaz, amely tu­datában van annak, hogy mit köszön­het a dekonstrukciónak (leginkább Derridának, a jel, kizárás, differance, szupplementaritás fogalmainak), s amelynek három „alapköve” a „nar­ratív idő dekonstrukciója”, a „narra­tív kizárás dekonstrukciója” és a „tör­ténelem textualizációja”. Az első rész (Történelem, emléke­zet, narratíva) második tanulmányá­ban Jóm Rosen (A történelem reto­rikája) azt a kérdést firtatja, hogy mi­ként egyeztethető össze a hagyomá­nyos (a XVII. század vége óta domi­náns) , magát objektívnak és úszta té­nyeket vizsgálónak tartó tudomány­felfogás azokkal az elképzelésekkel, amelyek szerint a történelemtudo­mány szövegei is retorikai ismérvek­kel bíró narratívák. Paul Ricoeur Emlékezet - felejtés - történelem cí­mű írásában azt vázolja, miként ve­zethet a történelem kritikai vonatko­zása a traumatikus emlékek feldol­gozásához, a passzív felejtés kiváltot­ta (freudi) ismétléskényszert a múlt újraértelmezésével aktív felejtéssé változtatva a kollektív emlékezet gyó­gyulásához, s ezen keresztül a meg­bocsátáshoz. David Carr írásának (A történelem realitása) témája az a kontinuitáselmélet, amelynek értel­mében „a történeti elbeszélés (...) a történeti realitással kontinuumot al­kot” (77.), hiszen a nyugati ember létmódjának, s így időtapasztalásá­nak is a koherenciát teremtő narra­tív szervezettség a sajátja, nem pedig a kívülről ráerőszakolt értelmezési keret. Horni K. Bhabha Disszeminá­­ció: A modern nemzet ideje, törté­nete és határai című tanulmánya, a posztkoloniális kritika egyik alapmű­ve, a nemzet fogalmát olyan minden megnevezésben újratermelődő, tota­­lizáló, kizáró metaforaként, diszkur­­zív alakzatként értelmezi, amely a „sokaság egysége” képzetének segít­ségével uralja az idegenségről, ván­dorlásról, nyelvi különbségekről kia­lakított képünket. A második rész (Társadalmi pra­xis, kultúra és narratíva) írásai az antropológia és etnográfia problé­máit tárgyalják. Paul Atkinson (A narratíva és a társadalmi cselekvés reprezentációja) a narratívákként ér­telmezett etnográfiákban két szálat különít el, az egyik a kutatás helyszí­nén, a terepen tapasztaltak megírá­sa, a másik pedig az etnográfus értel­mezése formálódásának története. Atkinson azokat a módokat vizsgálja, ahogy az egyes etnográfiai munkák­ban ez a két szál összeillesztődik, s azt, hogy e narratívákban az antro­pológus milyen szerepet kap. (A má­sodik szál egyik opusa a visszaemlé­kezés, amelyben az etnográfus a kez­detben csetlő-botló, inkompetens fi­gura szerepét játssza, s szakmai állítá­sait éppen ez teszi hitelessé: az olva­sóval kötött implicit narratív szerző­dés értelmében a megszenvedett ta­pasztalat az igazán autentikus.) James Clifford híres írásának (Az etnográfiai allegóriáról) alapállítása az, hogy az etnográfiai szövegekben különböző allegóriák - mint vezérlő történetek/előfeltevések - működ­nek; a szöveg „valami mást is mond”, de ez nem hozzáadódik az eredeti értelemhez, hanem a narratíva jelen­­tésteliségének feltétele. Clifford Paul de Man allegóriafelfogását vitatja: a lehetséges olvasatok száma csak el­méletileg végtelen, mert az adott tör­téneti pillanatban az adott közösség­hez tartozók számára hozzáférhető allegóriák száma véges. Clifford sze­rint az antropológiai szemléletet „et­nográfiai pasztorálként” itatja át a megmentés allegóriája, azaz az ide­gen kultúrákat az antropológia a jö­vő számára „bebalzsamozza”, s ezzel múlt idejűvé teszi őket. Clifford tan­meséje arról a törzsfőnökről, aki az őt faggató antropológus kérdésére a népéről korábban írott könyvből né­zi ki a választ, felhívja a figyelmet ar­ra, hogy az idegen kultúra leírása be­folyásolja annak további létét, s hogy az nem a leírás rögzített tárgya. Edward M. Bruner szerint (Az et­nográfia mint narratíva) az etnográfi­ai leírások vázát egy, a vizsgált népcso­portról kialakult implicit narratív mo­dell alkotja, amely befolyásolja a hasz­nált elméleti terminusokat, a szinta­xist, azt, hogy mi számít adatnak, és az események, szereplők értékelését is. Ezt az állítást az amerikai indiánokra vonatkozó két domináns narratíva elemzésével bizonyítja: az első, az 1930-as évekre jellemző narratíva az idegennek tekintett indiánok múltját az aranykor, jelenét a széthullás, jövő­jét az asszimiláció jegyében írja le, míg az 1970-es években kialakult nar­ratíva az indiánt áldozatnak tekinti, múltját kizsákmányolásként, jelenét ellenállásként, jövőjét újraéledésként értelmezi. John Bomneman írása (El­beszélés, genealógia és történeti tu­dat: a széthulló személyiség) Foucault és Gadamer bizonyos - nem igazán produktívan hasznosított - elgondolá­sainak segítségével értelmezi Susan R., egy Amerikában született, osztrák állampolgárságú, életének legna­gyobb részét az NDK-ban töltő zsidó nő élettörténetét, a haza, az otthon, az anyanyelv, az identitás problémáit. E tanulmányok legfontosabb ta­nulsága számomra az a mód, aho­gyan bizonyos (irodalom)elméleti tételeket a gyakorlatban - nagyon radikálisan — mozgósítanak. Például azt, amiről N. Kovács Tímea az Elő­szóban beszél: hogy a tudományos szöveg nem neutrális vagy áttetsző, a történeti és kulturális idegenség be­mutatásának sajátosságai nem sze­mélyes döntések következményei. Ebből kiindulva kérdésként az fogal­mazódhat meg, hogy miként hasz­nosíthatja az irodalomtudomány azokat a válaszokat, amelyeket saját kérdéseire más tudományok adnak. Ha a szövegek olvasását dialogikus viszonynak tartjuk, akkor - amiként az antropológus azt vizsgálja, hogy az adatközlőkkel folytatott párbeszé­dekből hogyan alkotja meg narratí­­váját - az antropológushoz hasonló­an az irodalomértelmezői gyakorlat is foglalkozhat a szövegeit uraló alle­góriákkal, narratívákkal, ideológiai összetevőkkel, vagyis a „más” értel­mezése oly módon válhat önértel­mezéssé, hogy a „másról” szóló tör­ténetek egyben saját, a „mást” és ma­gukat létrehozó történetvoltukat is számításba veszik. »EZ AZ­­ NEM mindegy/ 1% - ADJON EGY RÉSZT A CIVILEKNEK! WWW * információs zöld számát! *Nonprofit Információs és Oktató Központ, Soros-NIOK iroda 12 ÉLET ÉLIT IRODALOM ■ 2000. JANUÁR 21.

Next