Élet és Irodalom, 2000. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)
2000-10-27 / 43. szám - Dérczy Péter: Anekdota, történet és vidéke II. • könyvkritika | Követési távolság • Sturm László: Hagyományok metszéspontján. Források, műfaji klisék és elbeszélésmódok Krúdy Gyula egy regénycsoportjában (Anonymus, 2000.) (16. oldal)
A HÉT KÖNYVEI A könyvújdonságokat az írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Tóth Andrea. Költészet Paizs Tibor: Bestiarium Penna Kiadó, 111 old., 890 Ft Pintér Tibor: A képező árnyéka Fekete Sas Kiadó, 103 old., 784 Ft Elbeszélő próza Jane Austen: Értelem és érzelem Ford.: Borbás Mária Magyar Könyvklub, 448 old., 1750 Ft Gárdonyi Géza: Ida regénye Fekete Sas Kiadó, 324 old., 1848 Ft Bohumil Hrabal: Tükrök árulása Ford.: Hap Béla, Hosszú Ferenc, Körtvélyessy Klára, Várnai Erzsébet, V. Detre Zsuzsa Európa Könyvkiadó, 521 old., 1800 Ft Zoé Jenny: Virágporszoba Ford.: Nemes László Ulpius-ház Könyvkiadó, 151 old., 1380 Ft Kellér Andor: Bal négyes páholy K. u. K. Kiadó, 346 old., 1600 Ft Solymosi Bálint: Detonáta Orpheusz Kiadó, 253 old., 1400 Ft Temesi Ferenc: Az éjféli utas ISTER Kiadó, 220 old., 1350 Ft Publicisztika, riport Bolgár György: Beszéljük meg! Magvető Könyvkiadó, 283 old., 1490 Ft Irodalomtudomány Menekülő szív (Kálnoky László emlékezete) Vál., szerk., összeáll.: Alföldy Jenő Nap Kiadó, 284 old., 1800 Ft Sziklák alatt (Tatay Sándor emlékezete) Vál., szerk., összeáll.: Tüskés Tibor Nap Kiadó, 283 old., 1800 Ft Nyelvészet, nyelvkönyv Nagy Ferenc-Kováts Gyula-Péter Gyula: Latin nyelvtan (a középiskolák számára) Szerk.: Németh János Nemzeti Tankönyvkiadó, 241 old., 691 Ft A régi új retorika Szerk.: A. Jászó Anna, L. Aczél Petra Trezor Kiadó, 217 old., 1120 Ft Művelődéstörténet, antropológia Neal Ascherson: A Fekete-tenger Ford.: Bánki Vera Európa Könyvkiadó, 358 old., 1900 Ft Sigrid-Maria Grossing: Nők fényárnyékban Ford.: Csokonai Attila, Rónaszegi Éva, Szegedi Eszter Fekete Sas Kiadó, 284 old., 1820 Ft Horányi Gábor—Pivárcsi István: Magyar világjárók kalandjai Palatínus-Könyvek Kft., 156 old., 2960 Ft Marcel Mauss: Szociológia és antropológia Ford.: Saly Noémi (Bevezető, II-VII. rész), Vargyas Gábor (I. rész); szerk.: Fejős Zoltán Osiris Kiadó, 553 old., 1800 Ft Edward W. Said: Orientalizmus Ford.: Péri Benedek Európa Könyvkiadó, 666 old., 2900 Ft Történelem, politika Ember Mária: Wallenberg Budapesten Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, 208 old., 1200 Ft Hérodotosz: A görög-perzsa háború Ford.: Muraközi Gyula; az utószót Hegyi Dolores, a jegyzeteket Győry Hedvig (II. könyv) és Hegyi Dolores (L. ΠΙ-IX. könyv) írta Osiris Kiadó, 839 old., 2980 Ft Alekszandr Kamenszkij: Nagy Katalin-Niederhauser Emil: Mária Terézia Ford.: Szerbín Ágnes Pannonica Kiadó, 302 old., 1990 Ft Konfliktusok és kezelésük Közép-Európában Szerk.: Bárdi Nándor Teleki László Alapítvány, 279 old., 1850 Ft Szántó György Tibor: Anglikán reformáció, angol forradalom Európa Könyvkiadó, 493 old., 2900 Ft Közgazdaságtan Alapművek, alapirányzatok Gazdaságelméleti olvasmányok 1. Ford.: Bekker Zsuzsa, Csató Katalin, Hild Mária, Horváth László, Ligeti Zsombor, Vajda László AULA Kiadó, 639 old., 4550 Ft Esztétika Wladyslaw Tatarkiewicz: Az esztétika alapfogalmai Ford.: Sajó Sándor Kossuth Kiadó, 295 old., 2980 Ft Vallás Naftali Kraus: A Talmud bölcsei 111.: Marán Channel Ulpius-ház Könyvkiadó, 303 old., 2480 Ft Hans Küng-Julia Ching: Párbeszéd a kínai vallásokról Ford.: Mesés Péter Palatínus Könyvek Kft., 307 old., 1490 Ft Pszichológia Julia Segal-John Simkins: Anyunak szüksége van rám Ford.: Deák Márta, P. Szávai Eszter, Sebestyén Vera PONT Kiadó, 232 old., 1540 Ft Művészetek Betű géniusz (Szántó Tibor tipográfiai tervei kedvelt olvasmányaihoz) A bevezetőt Hídvégi Máté írta Balassi Kiadó, kb. 250 old., 3800 Ft Nagy Márta: Ikonfestészet Magyarországon Kossuth Egyetemi Kiadó, 148 old. + kb. 40 old. színes tábla, 2900 Ft Természettudomány Dr. Balogh Endre: Asztrológiai etűdök Hungarovox Kiadó, 256 old., 2400 Ft Nánay Bence: Elme és evolúció Kávé Kiadó, 210 old., 1380 Ft Paul Strathem: Einstein Ford.: Piróth Attila Elektra Kiadóház, 76 old., 780 Ft Paul Strathem: Hawking Ford.: T. Szilágyi Katalin Elektra Kiadóház, 71 old., 780 Ft ■ Sturm László: Hagyományok metszéspontján. Források, műfaji klisék és elbeszélésmódok Krúdy Gyula egy regénycsoportjában. Anonymus, 2000. 158 oldal, 1400 Ft A magyar olvasónak és az irodalmi szakembernek időre időre szembesülnie kell egy igen különös ténnyel: van a huszadik századi magyar epikának egy olyan óriása, Krúdy Gyula, akinek munkássága könyvei és művei számát tekintve is elképesztő méretű, és lenyűgöző az a belső, poétikai gazdagsága is, amely az újabb s újabb olvasónak, s persze a kutatónak mindig más-más arcát kínálja. A Krúdy-szakirodalom könyvtárnyi, mégis az mondható, hogy az író prózája általában, s bizonyos művei konkrétan koránt sincsenek megnyugtatóan és átfogó módon feltárva. Bizonyos mértékig magyarázható ez azzal is, hogy a róla írt művek (bármely műfajban) szerzőire (elsősorban a hagyományos irodalomtörténet képviselőire) ez a fantasztikus életmű úgy terhelődött rá, hogy súlyától nem tudtak szabadulni; a Krúdy-szakirodalom tekintélyes részében a Krúdy-életmű más szavakkal történő „visszamondásával” találkozhatunk. Noha Krúdy műveinek szeretete, nagyrabecsülése és ugyanakkor a valóságos elemzéshez feltétlenül szükséges távolságtartás egyáltalán nem zárja ki egymást. Az utóbbi húsz évben, különösen az irodalomelmélet hazai megerősödésével párhuzamosan idősebb és fiatalabb kutatók komoly eredményeket tudnak immár felmutatni Krúdy epikájának vizsgálatában is. Mindezzel nem akarom azt állítani, sőt, hogy a hagyományos filológiai, pláne életrajzi megközelítés ne lehetne fontos, akár Krúdy életművével kapcsolatban is. Már csak azért is, mert ez is hiányzik: nincs egy mindenre kiterjedő (tehát az életet és a műveket egyszerre áttekintő, tőlem akár nevezhetjük úgy is: pozitivista), részletes nagy biográfiánk az íróról. S vajha lenne az 1960-as, majd az 1980-as évek életműsorozatai után egy olyan Krúdy-életműkiadásunk is, melyben végre minden műve megjelenhetne, s nem kellene a különféle edíciókat forgatni, összehasonlítgatni. Sturm László könyve (felépítéséből, szerkezetéből ítélve: tudományos fokozat elnyerésére készült disszertáció) Krúdy életművének egy olyan szeletére és korszakára hívja föl a figyelmet, mely még a tudományos kutatás számára is viszonylag felderítetlen terep. Az 1920-as évekről van szó, amikor is - ez köztudott a Krúdyval foglalkozók számára - a korábbi szindbádos korszakhoz képest erőteljes változásokat érzékelhetünk az író műveiben, különösen a 20-as évek második felétől. Nincs itt tér ezt részletezni, összegzően annyi jegyezhető meg: a Krúdyirodalom ezt a korszakot nevezi az író szatirikus-ironikus és tárgyiasmetaforikus törekvései kiteljesedésének. A hangsúly, azaz a változás mibenléte, a tárgyias jellegű kísérleteken van. A kísérlet szót itt és most kezeljük óvatosan: Krúdynak valóban vannak kísérletei is, melyek nem feltétlenül vezettek kiemelkedő művekhez (Sturm László főleg ezek közül válogat elemzésében), de ekkor születnek olyan remekművek is, mint a posztumuszként megjelenő Rezeda Kázmér szép élete, aztán a Valakit elvisz az ördög, a Boldogult urfikoromban, a Purgatorium a regények közül, vagy a novellákból szemelgetve. Utolsó savar az Arabs szürkénél és párdarabja A hírlapíró és a halál, A has ezeregyéjszakája, Isten veletek, ti boldog Vendelinek!, A pincér álma, Villásreggeli, és folytathatnám. Közös ismertetőjelük, hogy - metaforikusan fogalmazva - eltűnik belőlük a korábban annyira megszokott és Krúdyval azonosított stílusjegy (ami persze korántsem csak stiláris kérdés, sőt, sokkal inkább ismeretelméleti és ontológiai súlyú), tehát eltűnt vagy legalábbis szerepe erősen lefokozódott a „mint” szónak, azaz a hasonlításnak. A külső stílusban ez kopárabb nyelvhasználatot jelent, látszólag erősebb tényközlő jelleget kölcsönöz a művek szövegvilágának, mintha a megnevezés konkrétsága fontosabb lenne Krúdy számára e korszakban (a probléma persze sokkal bonyolultabb; csak utalok például a Boldogult úri koromban című regényben az önazonosság hiányát hangsúlyozó paszszusokra: „Az igazi nevemet már régen elfelejtettem...”, mondja a „szerkesztő”, miután „spitznáméjairól”, álneveiről értekezett). Sturm e korszak különös sorsú, elfeledett vagy alig elemzett műveire hívja fel a figyelmet, szinte pozitivista módon tárja fel keletkezésük körülményeit, hogy aztán, az egyes alkotások elemzéséből a Krúdy-életműre általános érvényű következtetéseket vonjon le. Azt kell mondanom, hogy a könyv, bár helyenként nem könynyű olvasmány, egészében mégis üdítő. Manapság az irodalmárok egy szöveg megközelítését kétféleképpen gondolják el, ráadásul e kettőt mint egymást kizárót tételezik fel. Olvashatunk kitűnő, irodalomelméletileg iskolázott tanulmányokat, melyek a szöveg belső rendszerét kiválóan fejtik fel, csak épp azt nem tudhatjuk meg belőlük, hogy a mű mikor született. S fordítva, eszmeiséget, ideológiát s hasonló fogalmakat felvonultató írásokat, melyeknek szinte szavuk sincs („Nem találunk szavakat”) egy epikai mű szerteágazó poétikai rendszeréről. Sturm László könyve olvasatomban azonban más, komplex elemző eljárást alkalmaz, melyben a filológia, a posztstrukturalizmus, a befogadásesztétika és a prózapoétika egyes elemeit együttesen használja fel az éppen adott mű leírásában és értelmezésében. A disszertáció-műfaj jellegéből következik, hogy ezt kissé iskolásan teszi, s ezért a könyv felépítése kissé rigorózus, s bizonyos fokig ismétlő is. Ez azonban igen csekély dolog ahhoz képest, hogy Krúdynak eddig valóban homályban húzódó műveire világít rá igen nagy alapossággal. Pedig nincs könnyű dolga: a kiválasztott művek rengeteg filológiai, s főleg poétikai-műfaji problémát vetnek fel. Ezek közül Sturm főleg a művek tényszerűségére, műfaji besorolási lehetőségeikre, valamint a narratív eljárások világképi jelentőségére koncentrál. Fel kell sorolnom a műveket ahhoz, hogy értsük, valójában miről is van szó. Négy szöveget elemez a szerző részletesebben: a Primadonnát, a Budapest vőlegényét, az A tiszaeszlári Solymosi Esztert s végül a Kossuth fiát (az előzmények között érinti az Ady Endre éjszakáit, a Bródy- és a Rózsa Sándor-művet is). Sturm, Bori Imre nyomán, e szövegeket tényregényként kezeli, amit indokolhat ugyan az alkotásoknak az a jegye, hogy mind valóságosan élt szereplőkről szól, akik köré saját történetüket szövi Krúdy, valamint az is, hogy - ahogy ezt kiváló filológiai fejtegetésekben Sturm bizonyítja - mindegyikben létező források alapján dolgozott az író. Krúdy azonban meglehetősen nagyvonalúan bánik a tényekkel ahhoz, hogy valóban ilyen típusú műveknek láthassuk műveit, s ezt Sturm szóhasználatának bizonytalansága is sejteti: a tényregény, a dokumentumregény, riportregény fogalmakat szinonimaként értelmezi, s ez legalábbis kétséges. Magam megkockáztatnám, hogy nem is olyan fontos ez a fajta műfaji megkülönböztetés az író pályáján, már csak azért sem, mert tudjuk, Krúdy, ahogy mondani szokás, igen gyakran dolgozott „hozott anyagból”; figuráit sokszor vette saját életéből-élményeiből. Igaz persze, hogy itt pontosan felismerhetőek, míg legtöbb művében nem azonosíthatók ilyen egyértelműen. Talán ha a mindenkor nehezen meghatározható szerzői intenciók felől közelítenénk az alkotásokhoz, körvonalazottabb képet kaphatnánk. Talán Krúdy az „igaz történet” tradícióját próbálta valamilyen okból feleleveníteni, de erre már nem találta megfelelőnek a 20-as években például a keretes elbeszélés formáját. Műveiben annyira visszaszorult már korábban is a történet, a cselekmény, s felerősödöttek a relativizáló, a bizonytalan, többféle értelmezést kínáló narratív eljárások, hogy a történet valószerűségét, igaz voltát elvileg művön kívüli referenciák által vélte megalapozhatónak: ismert emberek ismert története, élete, ráadásul ismert szövegek felhasználásával (mintegy megelőlegezve a posztmodern idézet technikáját). Sturm is érzékeli e problémát, sőt, ha jól értem, van olyan értelmezői ajánlata is, hogy Krúdyt ne csak Mikszáth, tehát az elődök felől, hanem egyszersmind az „utódok” szemszögéből is vizsgáljuk. S joggal, Krúdy nemcsak beteljesít, majd szétfeszít egy epikai tradíciót, hanem teremt egy újat is, ami valóban az utódok felől érthető csak meg igazán. E problémához még az tehető hozzá, hogy Krúdy e műveiben formai tradíciókra is hivatkozik: a meseforma (Primadonna), a betyártörténet (Rózsa Sándor), az önéletírás (Budapest vőlegénye), s talán némi megszorítással a detektívtörténet is idesorolható (Solymosi Eszter). Mindegyikben több-kevesebb megszorítással a könnyedebb irodalmi műfajokból is merít tehát. Mindennek elsősorban világképi okai lehettek, de nem tagadhatunk el némely lehetséges önéletrajzi magyarázatot sem: az anyagi gondok, melyek többek közt 19-es szereplése következményei voltak, vihették olyan irányba, hogy a lektűr formáknak engedményeket tett nagyobb olvasói érdeklődésre számítva. Erre utalhat az is: a korszakban előfordult, hogy szinte párhuzamosan „futottak” regényei folytatásokban a napilapokban. A megvalósult művek ugyanakkor arról tanúskodnak, hogy ha a legnagyobb Krúdy-regényekkel nem vetekedhetnek is, de narrációs technikájuk, szerkezetük s a belőlük kibontható világkép mélyen azonos a többi, nagyobb sikert elérő alkotáséval. Sturm elemzései tökéletesen bizonyítják ezt, s ezzel azt is megerősítik, hogy Krúdy pályáján a változásoknak, a formai változatoknak ugyan nagy a jelentősége, de legalább ekkora az ismétlődése is. Meggyőző az is, ahogy a műveket regényként értelmezi, s felvázolja a műfajon belül Krúdy által teremtett változatokat, pedig a Budapest vőlegénye és a Kossuth fia igen nagy filológiai és textológiai kétségeket is megidéz. Ahogy ma ismerjük őket, egyiket sem a szerző véglegesítette. Ám ebbe a hatalmas életműbe ez is „belefér”, s nem zárható ki az sem, hogy a szerzőség mint intertextuális és ontológiai probléma egyáltalán nem áll távol ezen alkotásoktól sem. Krúdy nézőpontokat keverő, az anekdotikus szerkesztést mint a dolgok egymás mellett élését sugalló narrációs eljárásai, az ebből következő értékszerkezeti bizonytalanságokat felvillantó világképe, melyben szinte nem található viszonyítási, biztos pont, olyan epikusnak mutatják őt, akinek életműve szinte kimeríthetetlen. Sturm László könyve éppen erre világít rá, a gazdagságra, a sokszínűségre és arra az elevenségre, melyet novellái, regényei olvasása alkalmával érezhetünk. A történetmondás nehézségeinek érzéki és ugyanakkor intellektuális problémáira. Az elmúlt évek kortárs magyar prózája is azt tanúsítja: a Krúdy felhasználta és teremtette hagyomány megkerülhetetlen. Ha nem tudjuk, akkor is minduntalan őbelé és műveibe botlunk. KÖVETÉSI TÁVOLSÁG - Dérczy Péter Anekdota, történet és vidéke II. Háy János: Bújdosók Az Országos Széchényi Könyvtár millenniumi kiállítása 2000. november 17-ig látogatható a Budavári Palota F épületében. 3 kódex Hétfőn 13-18 óráig, keddtől szombatig 10-18 óráig. ÉLET ÉS ÍR IRODALOM1 ni . 2000. OKTÓBER 27.