Élet és Irodalom, 2000. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)

2000-10-27 / 43. szám - Dérczy Péter: Anekdota, történet és vidéke II. • könyvkritika | Követési távolság • Sturm László: Hagyományok metszéspontján. Források, műfaji klisék és elbeszélésmódok Krúdy Gyula egy regénycsoportjában (Anonymus, 2000.) (16. oldal)

A HÉT KÖNYVEI A könyvújdonságokat az írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Tóth Andrea. Költészet Paizs Tibor: Bestiarium Penna Kiadó, 111 old., 890 Ft Pintér Tibor: A képező árnyéka Fekete Sas Kiadó, 103 old., 784 Ft Elbeszélő próza Jane Austen: Értelem és érzelem Ford.: Borbás Mária Magyar Könyvklub, 448 old., 1750 Ft Gárdonyi Géza: Ida regénye Fekete Sas Kiadó, 324 old., 1848 Ft Bohumil Hrabal: Tükrök árulása Ford.: Hap Béla, Hosszú Ferenc, Körtvélyessy Klára, Várnai Erzsébet, V. Detre Zsuzsa Európa Könyvkiadó, 521 old., 1800 Ft Zoé Jenny: Virágporszoba Ford.: Nemes László Ulpius-ház Könyvkiadó, 151 old., 1380 Ft Kellér Andor: Bal négyes páholy K. u. K. Kiadó, 346 old., 1600 Ft Solymosi Bálint: Detonáta Orpheusz Kiadó, 253 old., 1400 Ft Temesi Ferenc: Az éjféli utas ISTER Kiadó, 220 old., 1350 Ft Publicisztika, riport Bolgár György: Beszéljük meg! Magvető Könyvkiadó, 283 old., 1490 Ft Irodalomtudomány Menekülő szív (Kálnoky László emlé­kezete) Vál., szerk., összeáll.: Alföldy Jenő Nap Kiadó, 284 old., 1800 Ft Sziklák alatt (Tatay Sándor emléke­zete) Vál., szerk., összeáll.: Tüskés Tibor Nap Kiadó, 283 old., 1800 Ft Nyelvészet, nyelvkönyv Nagy Ferenc-Kováts Gyula-Péter Gyula: Latin nyelvtan (a középiskolák számára) Szerk.: Németh János Nemzeti Tankönyvkiadó, 241 old., 691 Ft A régi új retorika Szerk.: A. Jászó Anna, L. Aczél Petra Trezor Kiadó, 217 old., 1120 Ft Művelődéstörténet, antropológia Neal Ascherson: A Fekete-tenger Ford.: Bánki Vera Európa Könyvkiadó, 358 old., 1900 Ft Sigrid-Maria Grossing: Nők fényár­nyékban Ford.: Csokonai Attila, Rónaszegi Éva, Szegedi Eszter Fekete Sas Kiadó, 284 old., 1820 Ft Horányi Gábor—Pivárcsi István: Ma­gyar világjárók kalandjai Palatínus-Könyvek Kft., 156 old., 2960 Ft Marcel Mauss: Szociológia és antropo­lógia Ford.: Saly Noémi (Bevezető, II-VII. rész), Vargyas Gábor (I. rész); szerk.: Fejős Zoltán Osiris Kiadó, 553 old., 1800 Ft Edward W. Said: Orientalizmus Ford.: Péri Benedek Európa Könyvkiadó, 666 old., 2900 Ft Történelem, politika Ember Mária: Wallenberg Budapesten Budapest Főváros Önkormányzata Fő­polgármesteri Hivatala, 208 old., 1200 Ft Hérodotosz: A görög-perzsa háború Ford.: Muraközi Gyula; az utószót He­gyi Dolores, a jegyzeteket Győry Hed­vig (II. könyv) és Hegyi Dolores (L. ΠΙ-IX. könyv) írta Osiris Kiadó, 839 old., 2980 Ft Alekszandr Kamenszkij: Nagy Kata­­lin-Niederhauser Emil: Mária Teré­zia Ford.: Szerbín Ágnes Pannonica Kiadó, 302 old., 1990 Ft Konfliktusok és kezelésük Közép-Eu­­rópában Szerk.: Bárdi Nándor Teleki László Alapítvány, 279 old., 1850 Ft Szántó György Tibor: Anglikán refor­máció, angol forradalom Európa Könyvkiadó, 493 old., 2900 Ft Közgazdaságtan Alapművek, alapirányzatok Gazdaságelméleti olvasmányok 1. Ford.: Bekker Zsuzsa, Csató Katalin, Hild Mária, Horváth László, Ligeti Zsombor, Vajda László AULA Kiadó, 639 old., 4550 Ft Esztétika Wladyslaw Tatarkiewicz: Az esztétika alapfogalmai Ford.: Sajó Sándor Kossuth Kiadó, 295 old., 2980 Ft Vallás Naftali Kraus: A Talmud bölcsei 111.: Marán Channel Ulpius-ház Könyvkiadó, 303 old., 2480 Ft Hans Küng-Julia Ching: Párbeszéd a kínai vallásokról Ford.: Mesés Péter Palatínus­ Könyvek Kft., 307 old., 1490 Ft­­ Pszichológia Julia Segal-John Simkins: Anyunak szüksége van rám Ford.: Deák Márta, P. Szávai Eszter, Se­bestyén Vera PONT Kiadó, 232 old., 1540 Ft Művészetek Betű géniusz (Szántó Tibor tipográfiai tervei kedvelt olvasmányaihoz) A bevezetőt Hídvégi Máté írta Balassi Kiadó, kb. 250 old., 3800 Ft Nagy Márta: Ikonfestészet Magyaror­szágon Kossuth Egyetemi Kiadó, 148 old. + kb. 40 old. színes tábla, 2900 Ft Természettudomány Dr. Balogh Endre: Asztrológiai etűdök Hungarovox Kiadó, 256 old., 2400 Ft Nánay Bence: Elme és evolúció Kávé Kiadó, 210 old., 1380 Ft Paul Strathem: Einstein Ford.: Piróth Attila Elektra Kiadóház, 76 old., 780 Ft Paul Strathem: Hawking Ford.: T. Szilágyi Katalin Elektra Kiadóház, 71 old., 780 Ft ■ Sturm László: Hagyományok met­széspontján. Források, műfaji klisék és elbeszélésmódok Krúdy Gyula egy re­génycsoportjában. Anonymus, 2000. 158 oldal, 1400 Ft A magyar olvasónak és az irodalmi szakembernek időre időre szembe­sülnie kell egy igen különös ténnyel: van a huszadik századi magyar epi­kának egy olyan óriása, Krúdy Gyu­la, akinek munkássága könyvei és művei számát tekintve is elképesztő méretű, és lenyűgöző az a belső, poétikai gazdagsága is, amely az újabb s újabb olvasónak, s persze a kutatónak mindig más-más arcát kí­nálja. A Krúdy-szakirodalom könyv­tárnyi, mégis az mondható, hogy az író prózája általában, s bizonyos mű­vei konkrétan koránt sincsenek meg­nyugtatóan és átfogó módon feltár­va. Bizonyos mértékig magyarázható ez azzal is, hogy a róla írt művek (bármely műfajban) szerzőire (első­sorban a hagyományos irodalomtör­ténet képviselőire) ez a fantasztikus életmű úgy terhelődött rá, hogy sú­lyától nem tudtak szabadulni; a Krúdy-szakirodalom tekintélyes ré­szében a Krúdy-életmű más szavak­kal történő „visszamondásával” talál­kozhatunk. Noha Krúdy műveinek szeretete, nagyrabecsülése és ugyan­akkor a valóságos elemzéshez feltét­lenül szükséges távolságtartás egyál­talán nem zárja ki egymást. Az utób­bi húsz évben, különösen az iroda­lomelmélet hazai megerősödésével párhuzamosan idősebb és fiatalabb kutatók komoly eredményeket tud­nak immár felmutatni Krúdy epiká­jának vizsgálatában is. Mindezzel nem akarom azt állítani, sőt, hogy a hagyományos filológiai, pláne élet­rajzi megközelítés ne lehetne fontos, akár Krúdy életművével kapcsolat­ban i­s. Már csak azért is, mert ez is hiányzik: nincs egy mindenre kiter­jedő (tehát az életet és a műveket egyszerre áttekintő, tőlem akár ne­vezhetjük úgy is: pozitivista), részle­tes nagy biográfiánk az íróról. S vaj­ha lenne az 1960-as, majd az 1980-as évek életműsorozatai után egy olyan Krúdy-életműkiadásunk is, melyben végre minden műve megjelenhetne, s nem kellene a különféle edíciókat forgatni, összehasonlítgatni. Sturm László könyve (felépítésé­ből, szerkezetéből ítélve: tudomá­nyos fokozat elnyerésére készült disszertáció) Krúdy életművének egy olyan szeletére és korszakára hívja föl a figyelmet, mely még a tu­dományos kutatás számára is vi­szonylag felderítetlen terep. Az 1920-as évekről van szó, amikor is - ez köztudott a Krúdyval foglalkozók számára - a korábbi szindbádos kor­szakhoz képest erőteljes változásokat érzékelhetünk az író műveiben, kü­lönösen a 20-as évek második felétől. Nincs itt tér ezt részletezni, összegző­en annyi jegyezhető meg: a Krúdy­­irodalom ezt a korszakot nevezi az író szatirikus-ironikus és tárgyias­­metaforikus törekvései kiteljesedésé­nek. A hangsúly, azaz a változás mi­benléte, a tárgyias jellegű kísérlete­ken van. A kísérlet szót itt és most kezeljük óvatosan: Krúdynak való­ban vannak kísérletei is, melyek nem feltétlenül vezettek kiemelkedő mű­vekhez (Sturm László főleg ezek kö­zül válogat elemzésében), de ekkor születnek olyan remekművek is, mint a posztumuszként megjelenő Rezeda Kázmér szép élete, aztán a Vala­kit elvisz az ördög, a Boldogult urfiko­­romban, a Purgatorium a regények kö­zül, vagy a novellákból szemelgetve. Utolsó savar az Arabs szürkénél és pár­darabja A hírlapíró és a halál, A has ezeregyéjszakája, Isten veletek, ti boldog Vendelinek!, A pincér álma, Villásregge­li, és folytathatnám. Közös ismerte­tőjelük, hogy - metaforikusan fogal­mazva - eltűnik belőlük a korábban annyira megszokott és Krúdyval azonosított stílusjegy (ami persze ko­rántsem csak stiláris kérdés, sőt, sok­kal inkább ismeretelméleti és ontoló­giai súlyú), tehát eltűnt vagy leg­alábbis szerepe erősen lefokozódott a „mint” szónak, azaz a hasonlítás­nak. A külső stílusban ez kopárabb nyelvhasználatot jelent, látszólag erősebb tényközlő jelleget kölcsönöz a művek szövegvilágának, mintha a megnevezés konkrétsága fontosabb lenne Krúdy számára e korszakban (a probléma persze sokkal bonyolul­tabb; csak utalok például a Boldogult úri koromban című regényben az ön­azonosság hiányát hangsúlyozó pasz­­szusokra: „Az igazi nevemet már ré­gen elfelejtettem...”, mondja a „szer­kesztő”, miután „spitznáméjairól”, álneveiről értekezett). Sturm e korszak különös sorsú, el­feledett vagy alig elemzett műveire hívja fel a figyelmet, szinte pozitivista módon tárja fel keletkezésük körül­ményeit, hogy aztán, az egyes alkotá­sok elemzéséből a Krúdy-életműre általános érvényű következtetéseket vonjon le. Azt kell mondanom, hogy a könyv, bár helyenként nem köny­­nyű olvasmány, egészében mégis üdítő. Manapság az irodalmárok egy szöveg megközelítését kétféleképpen gondolják el, ráadásul e kettőt mint egymást kizárót tételezik fel. Olvas­hatunk kitűnő, irodalomelméletileg iskolázott tanulmányokat, melyek a szöveg belső rendszerét kiválóan fej­tik fel, csak épp azt nem tudhatjuk meg belőlük, hogy a mű mikor szü­letett. S fordítva, eszmeiséget, ideoló­giát s hasonló fogalmakat felvonulta­tó írásokat, melyeknek szinte szavuk sincs („Nem találunk szavakat”) egy epikai mű szerteágazó poétikai rend­szeréről. Sturm László könyve olva­satomban azonban más, komplex elemző eljárást alkalmaz, melyben a filológia, a posztstrukturalizmus, a befogadásesztétika és a prózapoétika egyes elemeit együttesen használja fel az éppen adott mű leírásában és értelmezésében. A disszertáció-műfaj jellegéből következik, hogy ezt kissé iskolásan teszi, s ezért a könyv felépí­tése kissé rigorózus, s bizonyos fokig ismétlő is. Ez azonban igen csekély dolog ahhoz képest, hogy Krúdynak eddig valóban homályban húzódó műveire világít rá igen nagy alapos­sággal. Pedig nincs könnyű dolga: a kiválasztott művek rengeteg filológi­ai, s főleg poétikai-műfaji problémát vetnek fel. Ezek közül Sturm főleg a művek tényszerűségére, műfaji besoro­lási lehetőségeikre, valamint a narra­tív eljárások világképi jelentőségére koncentrál. Fel kell sorolnom a mű­veket ahhoz, hogy értsük, valójában miről is van szó. Négy szöveget ele­mez a szerző részletesebben: a Prima­donnát­, a Budapest vőlegényét, az A ti­­szaeszlári Solymosi Esztert s végül a Kos­suth fiát (az előzmények között érinti az Ady Endre éjszakáit, a Bródy- és a Rózsa Sándor-művet is). Sturm, Bori Imre nyomán, e szövegeket tényre­­gényként kezeli, amit indokolhat ugyan az alkotásoknak az a jegye, hogy mind valóságosan élt szerep­lőkről szól, akik köré saját történetü­ket szövi Krúdy, valamint az is, hogy - ahogy ezt kiváló filológiai fejtegeté­sekben Sturm bizonyítja - minde­gyikben létező források alapján dol­gozott az író. Krúdy azonban megle­hetősen nagyvonalúan bánik a té­nyekkel ahhoz, hogy valóban ilyen típusú műveknek láthassuk műveit, s ezt Sturm szóhasználatának bizony­talansága is sejteti: a tényregény, a do­kumentumregény, riportregény fogalma­kat szinonimaként értelmezi, s ez legalábbis kétséges. Magam megkoc­káztatnám, hogy nem is olyan fontos ez a fajta műfaji megkülönböztetés az író pályáján, már csak azért sem, mert tudjuk, Krúdy, ahogy mondani szokás, igen gyakran dolgozott „ho­zott anyagból”; figuráit sokszor vette saját életéből-élményeiből. Igaz per­sze, hogy itt pontosan felismerhető­ek, míg legtöbb művében nem azo­nosíthatók ilyen egyértelműen. Ta­lán ha a mindenkor nehezen meg­határozható szerzői intenciók felől közelítenénk az alkotásokhoz, körvo­­nalazottabb képet kaphatnánk. Ta­lán Krúdy az „igaz történet” tradíci­óját próbálta valamilyen okból felele­veníteni, de erre már nem találta megfelelőnek a 20-as években példá­ul a keretes elbeszélés formáját. Mű­veiben annyira visszaszorult már ko­rábban is a történet, a cselekmény, s felerősödöttek a relativizáló, a bi­zonytalan, többféle értelmezést kíná­ló narratív eljárások, hogy a történet valószerűségét, igaz voltát elvileg művön kívüli referenciák által vélte megalapozhatónak: ismert emberek ismert története, élete, ráadásul is­mert szövegek felhasználásával (mintegy megelőlegezve a posztmo­dern idézet technikáját). Sturm is ér­zékeli e problémát, sőt, ha jól értem, van olyan értelmezői ajánlata is, hogy Krúdyt ne csak Mikszáth, tehát az elődök felől, hanem egyszersmind az „utódok” szemszögéből is vizsgál­juk. S joggal, Krúdy nemcsak betel­jesít, majd szétfeszít egy epikai tradí­ciót, hanem teremt egy újat is, ami valóban az utódok felől érthető csak meg igazán. E problémához még az tehető hozzá, hogy Krúdy e művei­ben formai tradíciókra is hivatkozik: a meseforma (Primadonna), a betyár­történet (Rózsa Sándor), az önéletírás (Budapest vőlegénye), s talán némi megszorítással a detektívtörténet is idesorolható (Solymosi Eszter). Mind­egyikben több-kevesebb megszorítás­sal a könnyedebb irodalmi műfajok­ból is merít tehát. Mindennek első­sorban világképi okai lehettek, de nem tagadhatunk el némely lehetsé­ges önéletrajzi magyarázatot sem: az anyagi gondok, melyek többek közt 19-es szereplése következményei vol­tak, vihették olyan irányba, hogy a lektűr formáknak engedményeket tett nagyobb olvasói érdeklődésre számítva. Erre utalhat az is: a kor­szakban előfordult, hogy szinte pár­huzamosan „futottak” regényei foly­tatásokban a napilapokban. A meg­valósult művek ugyanakkor arról ta­núskodnak, hogy ha a legnagyobb Krúdy-regényekkel nem veteked­hetnek is, de narrációs technikájuk, szerkezetük s a belőlük kibontható világkép mélyen azonos a többi, na­gyobb sikert elérő alkotáséval. Sturm elemzései tökéletesen bizonyítják ezt, s ezzel azt is megerősítik, hogy Krúdy pályáján a változásoknak, a formai változatoknak ugyan nagy a jelentősége, de legalább ekkora az is­métlődése is. Meggyőző az is, ahogy a műveket regényként értelmezi, s fel­vázolja a műfajon belül Krúdy által teremtett változatokat, pedig a Buda­pest vőlegénye és a Kossuth fia igen nagy filológiai és textológiai kétsége­ket is megidéz. Ahogy ma ismerjük őket, egyiket sem a szerző véglegesí­tette. Ám ebbe a hatalmas életműbe ez is „belefér”, s nem zárható ki az sem, hogy a szerzőség mint intertex­­tuális és ontológiai probléma egyálta­lán nem áll távol ezen alkotásoktól sem. Krúdy nézőpontokat keverő, az anekdotikus szerkesztést mint a dol­gok egymás mellett élését sugalló narrációs eljárásai, az ebből követke­ző értékszerkezeti bizonytalanságo­kat felvillantó világképe, melyben szinte nem található viszonyítási, biz­tos pont, olyan epikusnak mutatják őt, akinek életműve szinte kimeríthe­tetlen. Sturm László könyve éppen erre világít rá, a gazdagságra, a sok­színűségre­­ és arra az elevenségre, melyet novellái, regényei olvasása al­kalmával érezhetünk. A történet­mondás nehézségeinek érzéki és ugyanakkor intellektuális problémái­ra. Az elmúlt évek kortárs magyar prózája is azt tanúsítja: a Krúdy fel­használta és teremtette hagyomány megkerülhetetlen. Ha nem tudjuk, akkor is minduntalan őbelé és műve­ibe botlunk. KÖVETÉSI TÁVOLSÁG - Dérczy Péter Anekdota, történet és vidéke II. Háy János: Bújdosók Az Országos Széchényi Könyvtár millenniumi kiállítása 2000. november 17-ig látogatható a Budavári Palota F épületében. 3 kódex Hétfőn 13-18 óráig, keddtől szombatig 10-18 óráig. ÉLET ÉS ÍR IRODALOM1 n­i . 2000. OKTÓBER 27.

Next