Élet és Irodalom, 2003. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)

2003-03-14 / 11. szám - Dr. Fazekas Sándor: A Bíróság válaszlevele • levél (8. oldal) - Nyílt levél • levél (8. oldal)

A Bíróság válaszlevele Tisztelt Vásárhelyi Mária Asszony! A 2003. február 12-én érkezett beadványát, melyet nyit levélként is publikált­­ hivatalomnál fogva panaszbeadványként kell elbírálnom. Ez azt jelenti, hogy személyesen vizsgáltam meg az Ön által indított magánvádas büntetőeljárás iratait. Az Ön feljelentése alapján - amely 1999. október 11-én érkezett a bí­róságra - nyomozást kellett elrendelni, hiszen a feljelentés nem tartal­mazta a megvádolt személy, Bayer Zsolt címét. A bíróság - a Magyar Nemzeten keresztül - kiderített egy címet, melyről akkor úgy tűnt, hogy az a vádlott valóságos lakhelye. Az ügyet ekkor a bíró besorolta a nála tárgyalásra váró többi ügy kö­zé. Ennek kapcsán azonban feltétlenül tudatnom kell Önnel néhány - egyébként már többször publikált - adatot. A Pesti Központi Kerületi Bíróság egy-egy bírája az elmúlt években folyamatosan havonta 200-220 üggyel dolgozott. Jól tudom, hogy még a társadalmi problé­mákra egy átlagosnál érzékenyebben figyelő ember számára is a saját ügye a legfontosabb, hiszen ezzel mindenki így van, így természetesen azt is tudom, hogy önt állampolgárként ez a tény nem kell, hogy érde­kelje. Ebben Önnek személy szerint igaza is van. A realitásokhoz azon­ban sajnos ez az adat is hozzátartozik. Mint ahogyan az is, hogy a bíró nem sorolhat előbbre egy magánvádas ügyet pusztán azért, mert annak szereplői ismert személyek, közszereplők. Egy ilyen eljárást a kívülállók joggal sérelmeznének. Az ügyek érkezési sorrend szerinti kitűzésének követelményét csak a törvényben előírt (pl. előzetes letartóztatásban lé­vő vádlottak ügyei, hatályon kívül helyezett ügyek), vagy a bíróság el­nöke által elrendelt soronkívüliségek törhetik meg. A bíró 2002 júniusára tűzte ki a magánvádas ügyekben kötelezően elő­írt személyes meghallgatást. Sem ekkor, sem a következő időpontban Ba­yer Zsolt nem jelent meg, idézése „nem kereste” jelzéssel, kézbesítetlenül érkezett vissza. A bíróság ezt követően, a bírói gyakorlatnak megfelelően, tárgyalást tűzött ki. További három idézési kísérlet maradt eredményte­len, miként nem járt sikerrel a rendőri útbaindítás, valamint az arról a címről való többszöri idézés sem, amelyet Bayer Zsolt maga adott meg a rendőrségnek. Nem vezetett eredményre a központi lakcímnyilvántartó ismételt ellenőrzése sem, mert az változatlanul a korábban ismert lakás címét jelezte. Ekkor függesztette fel a bíróság a büntetőeljárást. A bíróság teljes mértékben felhasználta mindazt az eljárási eszközt, amelyet a törvény lehetővé tesz számára. Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az Ön igen tapasztalt és jó nevű ügyvédje, a szakma doyenje, egyetlenegyszer sem kifogásolta a bíróság eljárását. Bizonyára azért nem, mert tisztában van azzal, hogy a bíróság­nak (egyszerűen) nincs más eszköze, mint a postai kézbesítés, illetve a rendőrség megkeresése. Hiába közszereplő valaki, hiába publikál heten­te, vagy jelenik meg valamelyik televíziós csatornán rendszeresen, a ma­gyar eljárásjog sajnos nem ismeri azt a­­ más jogrendszerekben alkalmaz­ható - kétségtelenül igen hasznos kézbesítési módot, amikor a vádlottnak közvetlenül adják át az idézést, hogy itt és most, bárhol­­ vegye azt át. Ugyancsak - mondhatom, sajnálatos módon - nem ismeri a mi eljárásjo­gunk a „bíróság megsértésének” intézményét sem, továbbá a magánvá­das ügyekben azt a lehetőséget sem, hogy a következetesen meg nem je­lenő vádlottal szemben a távollétében is leh­essen ítéletet hozni. Miután levelének utolsó bekezdésében „visszavonja feljelentését” an­nak másolatát elhelyeztem a büntetőügy irattárában, további, annak megfelelő intézkedés megtétele érdekében. Amennyiben a panaszára adott válaszom nem kielégítő, annak felül­vizsgálatát kérheti a Fővárosi Bíróság Elnökétől. A közvélemény hiteles és objektív tájékoztatása érdekében a magam részéről hozzájárulok ahhoz, hogy az Önnek, a fentiekben írt válaszo­mat nyitt levélként a sajtóban közzétegye. Tisztelettel Dr. Fazekas Sándor elnök * Az ÉS február 14-i számában Vásárhelyi Mária nyílt levelet intézett a Pesti Központi Kerületi Bíróság elnökéhez abból az alkalomból, hogy az 1999 szep­temberében, Bayer Zsolt ellen indított becsületsértési perben az alperest a sokadik tárgyalásra sem sikerült beidézni. Vásárhelyi Mária a nyílt levél közlésével egyi­dejűleg a pertől elállt. Mit csinál a kormány? II. .Mit csinál a kormány? Ahelytt, hogy őrködnék, mélyen mélyen alszik Fönn a haza tornyán" Petőfi Sándor Feketepiros dal (Pest, 1848. május) A fenti rendhagyó költői kérdést tette fel a Beszélő szerkesztő­sége tavaly március 15-e alkalmából Petőfit idézve. Idén ismét megkérdezzük: „mit csinál” a mostani, új kormány? A kérdésre - a szokásos (immár hetedik) ünnepi Elő Beszélő-esten - ne­ves újságírók, szerkesztők válaszolnak a Merlin Színházban. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Időpont: 2003. március 15.15 óra Helyszín: Merlin Színház, 1052 Budapest, Gerlóczy utca 4. Nyílt levél Alulírottak évek óta növekvő felhá­borodással figyeljük a tevékenysé­get, melyet Fáy Miklós „zenekriti­kusként” fejt ki a Népszabadság ha­sábjain­­ súlyos károkat okozva a magyar zenésztársadalomnak, a ha­zai zenei közízlésnek, zenei gondol­kodásnak. „Zenekritikai” munkás­ságát nem csupán az teszi számunk­ra elfogadhatatlanná és etikátlanná, hogy hangvétele nemegyszer bul­vársajtóba illőn botránykeltő, fogal­mazásmódja felületes, megállapítá­sai legtöbbször sommás ítéletek, melyek nélkülözik az érveket, s még csak nem is az, hogy­­ amúgy megengedhetetlen módon - gyak­ran tartalmaznak gúnyolódást a megbírált művészek és közéleti sze­mélyiségek testalkatával, ruházatá­val, hajviseletével, fogazatával kap­csolatban. Mindez, megismételjük, megengedhetetlen, mégsem csak ezért kell a magyar muzsikusnak Fág zenekritikusként való foglal­koztatása, írásainak közlése ellen tiltakoznia. A zene nemcsak művészet, hanem szakma is, amelynek művelése szak­értelmet igényel. A manapság innen­­onnan felhangzó vélekedéssel ellen­tétben magára valamit adó sajtóor­gánum zenekritikusává nem léphet elő bárki az érdeklődő közönségből - ha mégoly választékosan fogalmaz­za is meg gondolatait. Ez a szemlélet mára végleg idejétmúlttá vált, a 19. század gondolkodásmódját jellemez­te - a 21. század azonban a szakérte­lem évszázada. A zenét művelő szak­ember - előadóművész, zeneszerző, karmester, muzikológus, zenepeda­gógus - nem a pecsétes diplomát ké­ri számon a zenekritikustól. A diplo­ma önmagában nem a tudás és szé­les látókör garanciája. Amit azonban számon kérünk, az a megalapozott ismeretanyag. A zenekritika nem le­het hangulatokon alapuló, laikus él­ménybeszámoló. Művelőjétől elvár­ható a szaktudás. Ennek minimuma a zenei írás-olvasás ismeretének ma­gabiztos birtoklása: a zenekritikus­nak tudnia kell kottát, sőt partitúrát olvasnia, hiszen számtalanszor elő­fordul, hogy benyomásait kontrollál­va, egy meghallgatott hangversenyt utólag, felvételről, partitúrával kezé­ben kell újra hallgatnia. Kodály Zol­tán azért küzdött, hogy legyen a zene mindenkié - de nem azért, hogy a ze­nekritika zenei analfabéták prédájá­ul essék. Kodály halála után har­minchat évvel Szabolcsi Bence és Tóth Aladár hazájában az ország legnagyobb példányszámú napilap­jának zenekritikáit olyan szerző írja, aki nem tud kottát olvasni. Fáy Mik­lósról ez a tény bíróság előtt bizo­nyosodott be. A társadalom elvárja, hogy a mesterségek képviselői értse­nek ahhoz, amit hivatásszerűen mű­velnek. A sarlatánok tevékenységét a törvény erejével is üldözi: aki orvosi szaktudás nélkül operál, mérnöki is­meretek nélkül tervez hidat, jogi fel­­készültség híján adja ki magát ügy­védnek, bűncselekményt követ el. Csak a zene volna törvényen kívüli? Mindaddig az marad, amíg akad olyan lap, amelynek szerkesztői nem látják át: a felelősség nemcsak azé, aki a cikket írja, hanem azé is, aki nem ismeri el művészetünket szak­tudást igénylő mesterségként, s nem hagy fel a zene és a zenekritika be­csületét sértő, társadalmi hitelét ron­tó újságírói tevékenység felelőtlen támogatásával. Airizer Csaba énekművész; Bánfalvi Bé­la hegedűművész; Batta András zenetör­ténész; Bényi Tibor gordonkaművész; Berkes Kálmán klarinétművész; Berlász Melinda zenetörténész; Boldoghy Kam­mert Péter gordonművész; Botvay Károly gordonkaművész; Budapesti Vonósok; Csengery Adrienne énekművész; Cserhal­mi Ferenc énekművész; Decsényi János zeneszerző; Demény Attila zeneszerző; De­vic­h János gordonkaművész; Devich Márton újságíró; Falvai Sándor zongo­raművész; Falvy Zoltán zenetörténész; Földes Imre zenetörténész; Fülöp Attila énekművész; Forrai Katalin zenepedagó­gus; Frankó Tünde énekművész; Fried Péter énekművész; Gerdesits Ferenc ének­művész; Gonda János zeneszerző; Göncz Zoltán zenei szerkesztő; Gőz László harso­naművész; Gráf Zsuzsanna kórusvezető; Gregor József énekművész; Gulyás Dénes énekművész; Gyöngyössy Zoltán fuvola­művész; Hamburger Klára zenetörténész; Hantos Balázs énekművész; Harazdy Miklós zongoraművész; Hollós Máté ze­neszerző; Horn András klarinétművész; Ittzés Mihály zenepedagógus; Kalmár Magda énekművész; Kertész Ingrid ének­művész; Kertész Iván zenekritikus; Keszéi Borbála énekművész; Kevehán Gyöngyi zongoraművész; Kocsár Miklós zeneszer­ző; Kolonits Klára énekművész; Kovalsz­­ki Mária zongoraművész; Kukely Júlia énekművész; Láng István zeneszerző; László Ferenc zenetörténész; Sáry Andrea énekművész; Lukin László zenepedagó­gus; Lukin Márta énekművész; Mada­rász Iván zeneszerző; Matina János zene­­történész; Márta István zeneszerző; Med­­veczky Ádám karmester; Meláth Andrea énekművész; Moldován Domokos rende­ző; Molnár András énekművész; Németh Judit énekművész; Németh Pál fuvola­­művész; Orbán György zeneszerző; Pász­­thy Júlia énekművész; Petheő Zsolt zon­goraművész; Pogány Imola zongoramű­vész; Rozsos István énekművész; Sándor Judit énekművész; Sán József zeneszerző; Sólyom-Nagy Sándor énekművész; Sze­­csődi Ferenc hegedűművész; Székely And­rás zenetörténész; Ligetvári Andrea szá­mítógépes zenész; Szirányi János, a Bar­tók Emlékház igazgatója; Takács-Nagy Gábor hegedűművész; Temesi Mária énekművész; Tihanyi László zeneszerző; Várjon Dénes zongoraművész; Vidor Máté zeneszerző; Virágh László énekmű­vész; Wolf Péter zeneszerző; Zádori Má­ria énekművész.­­A szervezők levelüket először a Népszabadságnak ajánlották fel köz­lésre, ám ezt a lap elhárította. Lapzár­tánk utáni információk szerint a Nép­­szabadság a levelet mégis közölni szándékozik.) Batykó Róbert munkája (részlet) Reggelente Ami este még nem jellemző, az reggelre már-már állandósult. Az AGB Hungary adatai alapján az öt televízió versenyé­ben, a mögöttünk álló héten hétközna­pokon országosan a Nap-keltét (37,7 szá­zalék) újfent egyedül többen nézték, mint az RTL Klub (19,8 százalék) és a tv2 (16,6 százalék) műsorát együttvéve. Több év után a műsorsorozatban pénte­ken újfent műsorvezetőként kapott szere­pet Betlen János, aki Nap-keltés színek­ben ugyancsak messze a legnagyobb kö­zönségarányt érte el. a Nap-kelte a legnépszerűbb! Közönségarányok 2003.10. hét (március 3-től március 9-ig), országosan III. 3. III. 4. III. 5. III. 6 III. 7. III. 6 III. 9. Heti orsz. átl. Heti áll. Orsz. átl. hétköznap (kábel, AM hétvégén micro, UPC) MTV Nap-kelte 39,0 38,9 38,7 36,0 35,7 32,6 30,1 37,7 36,3 31,3 Magyarén 2,4 1,8 2,4 2,4 1,9 2,1 1,2 2,2 3,5 1,7 HTVCub 18,2 16,8 21,6 20,9 21,6 18,7 18,1 19,8 14,6 18,4 tv2 18,1 166 15,0 15,9 17,2 27,9 30,2 16,6 11,1 29,1 Dunán 3,1 2,7 2,8 2,2 2,0 1,9 2,0 2,6 4,0 1,9 1 Forrás: AGB Hungary­­­m hétfő: Bánó András péntek: Betlen János kedd: Mélykúti Ilona szerda: Aczél Endre csütörtök: Forró Tamás szombat: Verebes István vasárnap: Lakat T. Károly producer: Gyárfás Tamás N­ap-kelte, a KÉRDÉSEK műsora A Nap-kelte internet-elérhetősége: napkelte.fotexnet.hu ÉLET ÉS­# IRODALOM 2003. MÁRCIUS 14.

Next