Élet és Irodalom, 2003. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-31 / 5. szám - Szilágyi Csaba: Kedves ÉS! • reflexió | Visszhang • Ian Buruma cikkei (2. oldal) - Földvári Miklós: Csak egy volt • reflexió | Visszhang • Kovács Zoltán: Előre (ÉS, 2003. január 24.) (2. oldal) - Láncos Vera: Liberálisnak lenni • reflexió | Visszhang • Seres László: Zárójelben (ÉS, 2003. január 24.) (2. oldal) - Léderer Tamás: Az irodalmi kritika mint intonációs rendszer • reflexió | Visszhang • Bedecs László. Szívós fúvósok (ÉS, 2003. január 10.) (2. oldal)

.Kedves­­! Sem olvasóként, sem fordítóként nem hagyhatom szó nélkül azt a nem túl elegáns gyakorlatot, hogy a külföldi szerzők magyarra átültetett írásainak végére rendszerint elmu­lasztják odaírni az eredeti közlés he­lyét. A tájékozatlanabb olvasóban meg azt a benyomást kelthetik, hogy pl. Jan Buruma az utóbbi néhány hétben csak az AS-nek szentelte ide­jét. (Már amennyiben az említett ol­vasónak van egyáltalán fogalma, ki is az a­lan Buruma. Vagy Borzou Da­­ragahi, hogy mást is említsek.) Emlé­keztetőül és még mindig Burumánál maradva: 2002. november 1., Bírák és diktátorok (Milosevic the boy scout, The Guardian, 2002. október 1.), 2002. november 29, Mérgezett olajbo­gyók (On the West Bank, 2002. no­vember 7., The New York Review of Books, megj. 2002. december 5.), 2003. január 24., Washington háború­ja (A squeamish namby-pamby European wimp joins the Washing­ton war debate, The Guardian, 2003. január 13­. Szilágyi Csaba Budapest * Minden közlésünk jogtisztat­lan Burumá­­val, de Thimoty Carton Ash-sel is olyan megállapodásunk van, amely szerint bizo­nyos írásaikat egyidőben négy lapnak kül­dik el, így a dolog természetéből adódóan e lapok körében, e cikkekre vonatkozóan nincs utóközlés. Hogy a publikálások eset­leg nem azonos idejűek, az adódhat a la­pok eltérő megjelenéséből is. Ilyen formán az is megtörténhet, hogy egyik-másik cikk az ÉS-ben előbb jelenik meg. Borzou Daragahi a cikket kifejezetten az ÉS-nek írta. (a szerk.) Csak egy volt Múlt heti cikkében Kovács Zoltán a szűz keresztség elmúltával egyre in­kább elharapódzni tűnő negatívu­mok ostorozásában elejtett pályáztatás nélküli tenderek többes számú kitételé­hez szeretném megjegyezni, hogy azt túlzásnak, sőt, igazságtalanság­nak érzem, mert tudomásom szerint egyetlen ilyen eset volt, a hírhedt Hattyúház-ügy, aminek meg is lett a büntetése, csak nem a jó helyen. (Előre, ÉS, január 24.) Elképzelhető­nek tartom, hogy a szerző (és még sokan, ezért is írok) esetleg helytele­nül a nyílt közbeszerzési eljárás he­lyett egyes esetekben történő egyéb pályáztatásokra akart volna gondol­ni, ami azért nagy különbség (is le­het). Hiszen létezik nyílt, meghívásos és tárgyalásos közbeszerzési eljárás, a lényeg a pályáztatás. Ezekből elméle­tileg a legszebb a nyílt, amelyen bár­ki indulhat; véleményem szerint alapvetően elfogadható még a meg­hívásos (ilyet bonyolított már az új kormány többet is), amely lehet tel­jesen korrekt, több nagy múltú, hí­res referenciájú, közismert stb. cég meghívásával, ha jól tudom, elsősor­ban időhiány esetén (pl. EU-népsza­­vazási kampány, márc. 15.), de lehet természetesen sötét is (pl. Happy End és Hungexpo, az egyik visszalé­ VISSZHANG pett, vagy alakilag rossz pályázatot nyújtott be, a másik nyert). A leg­durvább a tárgyalásos, amikor egy­valakit felkérnek, és „letárgyalják”, mennyiért csinálná meg (Vegyép­­szer-autópályák, Hattyúház). Ez utóbbira mondhatjuk, hogy pályáz­tatás nélküli, ami elfogadhatatlan. A középső pályázat (meghívásos) ese­tében lehet teljesen korrekt döntést hozni, ha viszont nem így lenne, vagy a győztesen kívül gyanúsan kis­számú céget hívnak meg, vagy titkol­ni akarják, ki volt a bírálóbizottság­ban, azonnal botrányt kell csapni és feltárni az ügyet. Gyönyörű példa a Csillag István ál­tal meghívásos tenderként a nyáron (4 híres, képes stb. cég meghívásával) lebonyolított autópálya-építések ügye, amikor folyt a gigantikus kam­pány mindenhol, hogy nem közbe­szerzés történt, ami nem igaz. Volt közbeszerzési eljárás minden határ­idő-kötöttséggel együtt, amelyiken a Vegyépszer nem is indulhatott (pe­dig ugye elméletileg az a nyílt eljárás lényege, hogy azon bárki indulhat), mert a referenciák között kikötötték, hogy már kell lennie legkevesebb húsz négysávos kilométerének, nekik pedig csak tíz volt. Egy szó, mint száz, a lényeg a pá­lyáztatás, vagyis hogy ne egyetlen cég­gel tárgyaljanak. Ilyen eddig az új kormány alatt egy esetben történt, ami katasztrofális és elfogadhatatlan, de nem többes szám. Tisztelettel: Földvári Miklós Liberálisnak lenni Fokozódó elkeseredéssel olvasom az olyan írásokat, mint Seres László Zá­rójelben című eszmefuttatása (ÉS, ja­nuár 24.). Elkeserít ugyanis az időről időre visszatérő nyafogás, hogy vajon elég jó szerepet játszik-e az SZDSZ a Koalíció című drámában: „Túl halk, túl szürke, nem látszik eléggé a szín­padon.” Néhány jogos - egyébként nem a tárgykörbe tartozó kritika mellett - a szerző mindezt elég színvonaltalan hőbörgéssel támasztja alá, hogy csak a „legszebbet” említsem ezek közül: a Kossuth téri tüntetés úgymond bru­tális szétoszlatása miatti hallgatást. Magamat szintén liberálisnak vél­vén kötelességemnek éreztem ellen­­véleményem megfogalmazását. Va­jon „igazán” liberálisnak lenni any­­nyit jelent-e, mint elveszíteni arány­érzékünket, kompromisszumkészsé­günket és politikai felelősségünket egyrészt azok iránt, akik azért válasz­tottak meg, hogy kormányon képvi­seljék értékrendünket, másrészt azok iránt, akikre döntéseink és ma­gatartásunk következményeikben, il­letve mintaként hatnak. Egy kormányon lévő párt köteles­sége szerintem az, hogy mindig e státusa kontextusában és ennek fele­lősségével mérlegelve politizáljon. Szívós aprómunkával érje el, hogy a liberális értékek épüljenek be a köz­­gondolkodásba és az ennek garanci­áit jelentő jogi szabályozásba. Ehhez nem doktriner szempontok mindenáron való érvényesítésére van szükség, hanem valóságismeret­re és természetes erkölcsi érzékre. Magyarországon, mint ahogyan má­sutt is Európában, a liberális pártok választói általában tíz százalék alatt maradnak. Ez nem jelenti azt, hogy nem játszanak nagyon fontos szere­pet az egész társadalom érdekei szempontjából, de szavazati arányuk figyelmen kívül hagyhatatlan társa­dalmi tény. Egy ilyen pártnak a fon­tosságát ezért nem azzal kell növel­nie, hogy ripacsként le akarja játsza­ni partnereit a színpadról. A jó játé­kot az összjátékban is észreveszi és értékeli a közönség. Sőt, csak ezt ér­tékeli! Láncos Vera Szentendre Az irodalmi kritika mint intonációs rendszer Bedecs László kritikája - Bodor Bé­la: Ragtime a vérnősző barommal - len­dületes zeneelméleti felütéssel indul. (Szívós fúvósok, ÉS, január 10.) „A ragtime, olyan klasszikusoknak hála, mint Scott Joplin, a huszadik század eleji Amerika fekete negyedeiben volt népsze­rűsége csúcsán, hogy aztán átadja helyét jogos örökösének, a dzsessznek. És bár so­hasem vált műfajjá, hisz lényegéből adó­dóan nem rögzülhettek a szabályai, ahogy voltaképp a dzsessznek sem, bátran te­kinthető meghatározott játékmódnak, elő­adásmódnak, intonációs rendszernek, melybe nagyon sokféle dallamvilág bele­fér, és melyre a kreativitás, a játék közbe­ni ötletek és a belső építkezés megjeleníté­se, azaz az alkotásfolyamat nyomainak láthatóvá tétele mindig is jellemző volt. És épp ezen ismérvein keresztül kötődik a zene a Bodor-féle ragtime-költészethez, melyben a jobb kéz sokszor nem tudja, mit csinál a bal, melyben gyakran a ragok ke­resik meg szótöveiket. ” E három mondatba tucatnyi tár­gyi tévedés került, mely figyelemre méltó teljesítmény. A ragtime-láz egész Amerikán végigsöpört, és so­hasem adta át helyét a dzsessznek. A zenetörténet ugyanis a ragtime-ot a dzsessz egyik korai műfajának tekin­ti. Nos igen, a ragtime egy műfaj, melynek kötött formája, stílusa van. Arra kérném tehát az olvasót, hogy viselkedjen gyáván, és semmiképp se tekintsen a ragtime-ra mint into­nációs rendszerre! A tipikus ragtime felépítése AABBCCDD, mely általá­ban 16 ütemből álló önálló részek­ből épül fel. A jó zeneszerző munká­jának gyümölcse - a darab - termé­szetesen nem viseli magán az alko­tásfolyamat nyomait, hanem érett egésszé áll össze. Az előadóművész pedig az általa kiérlelt megszólalta­tási módon mutatja be a zeneszerző darabját, így itt belső építkezés (akármit is jelentsen ez) nem érhető tetten. A „tipikus” ragtime hangzás­­világot a negyedekre kerülő inga­basszus (oktávváltó kíséret) fölé he­lyezett szinte kizárólag szinkópás dallam adja. Mindez azonban a ze­neszerző alkotása, mely nem az elő­adó kreativitását, és játék közben öt­leteit dicséri. Talán a jobb és bal kéz nagyon el­térő játéka vezethette odáig a recen­zens kezét a billentyűzeten, hogy el­merészkedjen a „jobb kéz sokszor nem tudja, mit csinál a bal” betűsorig. Nos ezt Scott Joplinon kívül minden más ragtime-szerző (néhány kevésbé is­mert ragtime-ista: Claude Debussy, Eric Satie, Igor Stravinsky) nevében is kikérem, nekik! Mindezek után be kell vallanom, hogy nem olvastam Bodor Béla köte­tét, így belső késztetéseim feletti ha­talmas önuralmam segítségével le­­küzdöm a vágyat, hogy részletes elemzésemmel borzoljam az olvasó idegrendszerét. Emiatt persze való­színűleg sosem leszek irodalomkriti­kus. Ehelyett álljon itt befejezésül egy idézet Mark Twain-től (Hogyan szer­kesztettem mezőgazdasági lapot?): „A tökre vonatkozólag. Ezt a bogyót rendkívül szeretik a New England középső részein élő bennszülöttek, gyümölcslepény készítésére az egres­nél is szívesebben használják, s ugyancsak előnyben részesítik a mál­nával szemben a tehéntakarmányo­zásnál, mivel azonos tápértékű, de sokkal laktatóbb. A tök az egyetlen ehető narancsféleség, amely megte­rem északon is, kivéve az uborkát és a törökszegfűt. Az a szokás azonban, hogy a díszbokrokkal együtt az első udvarba ültessük, kiment a divatból, mivel ma már általánosan elismerik, hogy a tökfa gyér lombozata gyenge árnyékot vet.” Léderer Tamás : Igazán örömteli, hogy az aranykorán már messze túl lévő ragtime-nak még ma is vannak olyan rajongói, akik nem saj­nálják a fáradságot, és olvasói levelet ír­nak szeretett zenéjük védelmében. Né­hány dolgot azonban nem árt tisztázni. 1. A ragtime-ot nem a zenetörténet, csu­pán egyes zenetörténészek tekintik a dzsessz korai formájának. Mások, akik szerint a különbségek jelentősebbek, mint a hasonlóságok, inkább népszerűségét vesztő elődnek tartják. 2. A ragtime-da­­rabokat valóban gyakran lejegyezték és publikálták is, csakhogy elsősorban a félamatőr bárzongoristák igényeinek en­gedve. Az stílust meghatározó „nagyok” mindig is kotta nélkül, a végső formát a közönség előtt létrehozva, szabad játszot­tak. Persze sohasem olyan szabadon, mint a későbbi dzsesszzenészek, de annyi­ra azért igen, hogy ragtime-ot az előadók és ne a komponisták zenéjének tekinthes­sük. 3. A bal és a jobb kéz összhangja, még az idézett mondatban is, egész mást jelent egy költő és egy zongorista eseté­ben. Előbbinél akár szervezetlenséget is, utóbbinál a kettős figyelem virtuozitását. Minden másban köszönöm Léderer Ta­más észrevételeit, és persze újfent figyel­mébe ajánlom Bodor Béla kötetét, ahol ha szinkópákat nem is, de egy-egy emlékezetes dallamot azért találhat. Bedecs László „Az Unió bővítése mára gazdasági, politikai, és jelentős mértékben jogi realitássá vált. Egyre inkább - a legtágabb értelemben - kultu­rális realitássá is válik, noha épp ezen a területen mutatkoznak az integráció legkomolyabb problémái mind Közép-Európa, mind a Nyugat számára. ” (Következő számunkban Schöpflin György írása: Úton az európai kulturális identitás felé?) »OBSERVER« BUDAPEST MÉDIAFIGYELŐ KFT. 1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 3034738, Fax: 3034744 E-mal: marketing@observer.hu http://www.observer.hu ÉLET ÉS|·N­­ _______________2 IRODALOMI Esterházy Péter cseh és kínai nyelven A Hrabal könyve a napokban jelenik meg a Havran Kiadónál, Milan Navrátil fordításában csehül. A The Eurasian Publishing Group az Egy nőt jelenteti meg kínai nyelven. Soma-díj Haszán Zoltán újságíró, a Népsza­badság munkatársa nyerte el a két éve alapított Göbölyös József „So­ma” Alapítvány kuratóriumától a Göbölyös Soma-díjat, és a vele járó egymillió forintot. Hirdessen az ÉS-ben! Hirdetési tarifák E heti számunk 22 189 példányban jelent (az árak az áfát nem tartalmazzák) meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése Méret (mm) (mm) alapján országosan 6585 példány jut előfi­zetőinkhez, 15 105 pedig áruspéldányként 7/7 270x420 345 470 1/2 álló 130x407, fekvő 270x200 195 270 1/3 álló 105x407, fekvő 270x135 132 180 kerül forgalomba. A hirdetés technikai fel­e/4 álló 160x200, fekvő 270x100 110 150 tételeiről, valamint 83 ezres olvasótábo­r/6 álló 105x200, fekvő 270x70 78-runk (Szonda Ipsos-Gfk. 2002. I. félévi adat) összetételéről további részletes infor­mációt ad Andóné Váczi Gabriella a 210-5149 és a 210-5159-es telefonon. 1/50 50x50 11 Fekete-fehér (eft) Színes (eFt) 1/8 csík 270x50, fekvő 160x100 62­ 2/100105x100 43 7/700 50x100 22 2/50 105x50 22 □ ÉLET ÉS irodalom] Kiadja az Irodalom Kft., ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő - művészetkritika: SZIRA PÉTER Szerkesztők és fogadóórák: Vers: CSUHÁS ISTVÁN kedd 10-13 Széppróza: DÉRCZY PÉTER kedd 10-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA kedd 10-13 Publicisztika (külföld): PETŐCZ GYÖRGY Interjú: RÁDAI ESZTER kedd 11-13 Tárlat, színház, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Tervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: BAKÁCS TIBOR S. DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Korrektor: GAJDÓ ÁGNES Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25-44 HU­ ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Rezső utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211, 210-0969, 210-5861 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Internet-cím: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Chroma-TOP Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: West Hungary Nyomdai Centrum Nyomda igazgató: Jens Danhardt A lap a Soros Alapítvány, a Budapesti Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány (OSI), a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatásával készül. További támogatóink, olvasóink, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány bankszámlaszáma: 11786001-20043393 Az ÉS kommunikációs partnere: K­lessel a Kapcsolat Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. Előfizetési információk A Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ (1089 Bp., Orczy tér 1.) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban illetve a hírlapkézbesítőknél az előfizetési díj 2003-tól egy évre 11 856 Ft, fél évre 6300 Ft, negyedévre 3366 Ft, egy hónapra 1170 Ft. Kedvezményes éves előfizetés 11 300 Ft a Pont Könyvesboltban (Bp., V. Nádor u. 8.) valamint a szerkesztőségben. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149, 210-5159-es telefonon, a 303-9241-es faxon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. Éves előfizetési díj: 160 USA-dollár, a környező országokba 130 USA-dollár a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség,egyidejű értesítése mellett). További előfizetési információk a honlapunkon www.es.hu Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. 2003. JANUÁR 31.

Next