Élet és Irodalom, 2003. július-december (47. évfolyam, 27-52. szám)

2003-11-28 / 48. szám - Horváth Elemér: a mesternek | a turul törpe | amerikai ősz | a világ végén | a bakonyban | 'nemzeti ünnep • vers (21. oldal)

HORVÁTH ELEMÉR: a mesternek majdnem azt mondtam miszter arany úr a számra jött ahogy a jó reggelt vagy jó estét egy rábaközinek gondolkodás nélkül természetes­en nem csak amerikai vagyok de jobban is beszélek angolul mint magyarul s fél évszázad komoly nyomot hagyott a kiejtésemen mint az ön angolján a furcsa „the” kivétel talán ha verset írok és fölbuzog az ön talajvize erről persze magam sem tehetek s ameddig engedik az istenek ezen a csodálatos sártekén teszem továbbra is see you again a turul törpe ez a falusi jegyző - később akadémikus - valószínű megmosná fejemet firenzéért és newyorkért neki herder diktált a népi-nemzeti géniusza a pogány magyarok és a náluk is pogányabb hunok érthető módon Vazulról soha nem írt egy szót talán azért mert István lett a keresztvíz alatt és szemrebbenés nélkül lepaktált a nyugattal vérei ellen is vajon hogyan látná 56-ot? mi volt? nemzeti szuverenitás? vagy globális goethei civitas ? amerikai ősz szeretett gróf úr ha megengedi csomón jártam késő nyár folyamán hogy átvegyem a szülővárosom elismerését a verseimért az igazság én tartozom nekik a gyerekkoromért s az első szerelem felhőtlen azúrjáért amit ön így intonált a kezdet kezdetén silvia rimembri ancora... nem meglepő hogy eszembe jutott az ismerős gömbakácok alatt ahol régen együtt jártunk tejért utak ahol az ember szívesen időz bár késő van amerikai ősz a világ végén a forradalom útnak indított 2001 szeptember tizenegy egyszers mindenkorra megállított nem azért mert már túl a hetvenen­­ ma is obszesszív a kíváncsiság - hanem mert itt a világ vége van kidugtam fejem mint az egyszeri pásztor a láthatár burkolatán s amit láttam lépést sem érdemel se por se bakancs se viharkabát az ember a részletekben lakik s az isten is örök dantei csillagok leopardi meztelen semmije , a bakonyban romában két isten uralkodott a kommunista párt s a vatikán totális elvárásokkal és kritikátlan hívőkkel a magamfajtának nem volt helye efféle szentélyekben nem hiszek októberben indult a repülő oda ahol mint később kiderült fütyültek rá hogy ki és mi vagyok vannak akik szerint anarchista én közönségesen szabadságnak hívom hogy nem kell befognom a szájamat ha enni akarok másképp hogyan lehet? nekem amerika a bakonyom ’nemzeti ünnep angolul opportunity magyarul alkalom nekem személyes rubikon így tekintem ötvenhatot többé-kevésbé rendületlenül majdnem fél évszázada már engemet fölszabadított s kör­étek vasfüggönyt font egy ikon persze mondhatnátok hogy cinikus ünneprontó vagyok részvétlen heideggeri szörnyeteg pedig csak lemértem a tényeket és megkérdeztem magamat ha te nem vagy lehetek én szabad? Saul Steinberg munkái 2003. NOVEMBER 28. ÉLET ÉS)B­IRODALOM

Next