Élet és Irodalom, 2005. július-december (49. évfolyam, 26-52. szám)

2005-09-16 / 37. szám - Gereben István: Orbán Amerikában (12. oldal)

GEREBEN ISTVÁN: Orbán Amerikában (Előzmények 1.) A Magyar Távirati Iroda jelentésére hivatkozva több lap tudósított arról a július 8-án kelt levélről, amely­ az 1956-os for­radalom ötvenedik évfordulója al­kalmából magyarországi látogatás­ra hívta az Egyesült Államok elnö­két. A levelet Orbán Viktor, továbbá - mások között - Kondor Katalin, Schmidt Mária, Vizi E. Szilveszter, Jeszenszky Géza és Tar Pál írta alá. Többen közülük a nem is olyan régmúltban kérlelhetetlen kritikusai voltak az amerikai elnök­nek. Pálfordulásuk okát nem érde­mes kutatni. A levél leszögezi: az amerikai el­nök 2006 októberében olyan or­szágba látogatna el, amelyben már minden parlamenti erő magáénak tekinti az 1956-os forradalmat. Milyen üzenetet közvetít ez a mondat? Az elmúlt 15 év során volt a Magyar Köztársaság parlament­jében olyan párt, olyan képviselő, amely és aki nem tekintette magáé­nak az 1956-os forradalmat? Ha a válasz a kérdésre nemleges, akkor a levél aláírói maguk győzik meg a levél címzettjét és vele együtt so­kunkat arról, hogy ez a tény ha így is volt a múltban, mára megkérdő­­jelezhetővé vált. Ha valóban min­den parlamenti párt egységesen magáénak érzi a valóban „a világ­­történelemben a legnagyobb és legtragikusabb kommunista dikta­túra elleni megmozdulást”, a 29-ek miért rekesztették ki a meghívót aláírók közül a forradalom még élő vezérszereplőit, a kormánykoalíció­ra szavaztak többségének képvise­lőit, az ország nagy részének állás­pontját osztó közéleti személyisége­ket és az egyházak képviselőit? Nehogy azt higgyük, hogy ezek a kampányszagú meggondolások el­kerülték, elkerülik Bush elnök és környezetének figyelmét. (Előzmények 2.) Ugyancsak július 1-­án, a Torontóban kiadott, Cuth Já­nos által szerkesztett Magyarság cí­mű új hetilap első számában jelent meg Lovas Istvánnak Mahmúd Ahmadinezsádhoz, Irán megvá­lasztott elnökéhez írott levele. A le­velet a Magyar Demokrata július 4-i számában szintén közölte. Idézek a levélből: „Egyébiránt nagyon szeretném, ha az ön új kormányát is felkeres­né a földkerekség egyik legszelí­debb jobboldali pártjának, a Fi­desznek a vezetősége, amely - mint izraeli látogatásával is példát muta­tott erre - rátért a kis országok szokványos politikai útjára, a reál­politika ösvényére. Vagyis kor­mányközi és pártközi kapcsolatokat tart fenn függetlenül az adott or­szág emberjogi helyzetétől.” „Különben is: az önök érték­rendje hasonlatos a vezető ellen­zéki magyar párt értékrendjéhez (a nemzeti értékek előtérbe helye­zése, a vallás tisztelete, családcent­rikusság stb.), míg - ellentétben az Egyesült Államokkal és Izraellel - önök tartózkodnak nemcsak gyar­matosító háborúk folytatásától, de ártatlan polgárok meggyilkolásá­tól is...” „Ha e látogatás [Fidesz-vezetők Iránban tett látogatása - G. I.] megtörténne, kérem, mondja el a Fidesz vezetésének, hogy ön - akár az ultrajobboldali Bush vagy a szél­sőjobboldali Sáron - úgy nyerte meg a választásokat, hogy semmi­féle engedményt nem tett sem a másik oldalnak, sem az »ingado­zóknak«.” S hogy Lovas összezavarodott gondolatvezetése teljes legyen, köz­li, hogy egy rokonszenves iráni té­vériporterrel Brüsszelben beszél­getve megkérdezte tőle: „nem fél­nek-e egy amerikai vagy izraeli rakétatámadástól békés célú atom­berendezéseik ellen? Az újságíró mosolyogva válaszolta, hogy egyál­talán nem, mert - mondta - az irá­ni Sahab-rakéták ellencsapása után nem hinné, hogy­ »túlzottan sok üz­letember fektetne be a válaszként megtámadott területekbe«”. Ebben a fenyegető mondatban félreérthe­tetlenül világossá válik az iráni bé­kés célú atomkutatások igazi célja. Orbán Viktor ilyen, saját maga és Lovas István által írt és a Magyar Demokrata által kinyomtatott név­jeggyel érkezett július közepén Amerikába. A jelek szerint szerep­lése kevés sikert aratott. A névjegy nem segített. (A Nemzetközi Demokrata Unió köz­gyűlése) Amit a találkozókon történ­tekről tudunk, azt Orbán Viktortól tudjuk. Az egyetlen kivétel a Nem­zetközi Demokrata Unió közgyűlé­se előtt elmondott, a magyar gaz­dasági helyzetre vonatkozó, érdek­telenül hallgatott felszólalása. Erre Horváth Gábor, a Népszabadság wa­shingtoni tudósítójának riportjából következtethetünk. A jelek szerint Horváth jelen volt a közgyűlésnek ezen, a sajtó számára nyitott részén (Népszabadság, 2005. július 19.). A Nemzetközi Demokrata Unió (NDU) közgyűlése és az azon tör­téntek észrevétlenül zajlottak le. Az NDU londoni sajtóirodájánál Or­bán Viktor felszólalásának szövegét kérő megkeresésemre tájékoztat­tak, hogy az NDU nem készített er­ről írásos jelentést, megkeresése­met a Fidesz sajtóirodájához továb­bították. Az innen a több héttel ezelőtt elküldött kérésemre eddig nem érkezett válasz. Az NDU ülése során a Fidesz el­nökének azon szemlátomást érzé­kelhető erőfeszítéseit, amelyeket egy John Howarddal, az NDU el­nökével készült közös fénykép lét­rejöttéért tett, csak az ausztrál mi­niszterelnök még szembetűnőbb, a fénykép készítésének kikerülésére tett és sikeresen végrehajtott erő­feszítései múlták felül. Nem érde­mes kutatni Howard magatartásá­nak okát. Az NDU washingtoni közgyűlésén elfogadott Deklarációjának szövege az NDU honlapján mindenki szá­mára hozzáférhető (www.idu.org). Ennek szövegét a Fidesz (az egyik aláíró) és a magyar sajtó nem ismer­tette. Pedig érdemes lett volna tájé­koztatni a magyar embereket az Or­bán Viktor által is aláírt [vallott? - G. L] Deklaráció­ban hangsúlyosan említett tiszteletre méltó alapelvek­ről, elkötelezettségekről. (Az American Enterprise Institute-ban tartott előadás) Az intézetben lezajlott „zártkörű” előadásnak megvannak a maga meglepő furcsaságai. A lá­togatás tényének bejelentését tartal­mazó magyar sajtójelentésekben nem közölt részletek után érdek­lődve az intézet médiaügyekkel foglalkozó osztályának igazgatója megkeresésemre közölte, hogy Or­bán Viktort nem az intézet hívta meg. Orbánt az intézet egy-két munkatársa, Orbán barátai hívták meg magánemberként, ezért az in­tézet nem adott­ ki sajtójelentést a látogatásról, és magától értetődően nem közölte az intézettől függetle­nül lezajlott szűk- és zártkörű baráti megbeszélésen elhangzottak szöve­gét. Az a határozottság, amivel az intézet médiaügyekért felelős igaz­gatója tudtomra adta, hogy Orbán megbeszélésének nincs hivatalos kapcsolata az AEI-hez, szokatlan egy olyan intézet részéről, amely 2001 elején az akkori magyar mi­niszterelnököt a patinás Freedom Award-jával tüntette ki. Az elkülö­nülés oka rejtély. (Orbáni intelmek Bushnak) A Nem­zetközi Demokrata Unió küldöttei részére a Bush elnök által adott „munkareggeliről” a Fehér Ház nem adott ki sajtójelentést, és arról az aznapi sajtótájékoztatón sem esett szó, a vezető lapokban sem maradt nyoma. Még egy csoportos fénykép erejéig sem. Orbán Viktor szavaiból tudjuk azt, amit tudunk az ott történtekről. Horváth Gábor vele folytatott interjúja alapján ezt írja: „Rövid személyes beszélgeté­süket Orbán arra használta fel, hogy a Balkánra és az etnikai ala­pon bántalmazott szenvedő vajda­sági magyarokra irányítsa Bush fi­gyelmét.” Az MTI - szintén Orbán Viktor tájékoztatására alapult - jelentése szerint Orbán Viktor személyes konzultációja során azt mondta Bushnak, hogy sokan hajlamosak már megoldott területnek, felszá­molt tűzfészeknek tekinteni a Bal­kánt, holott továbbra is vannak ag­gasztó jelek. Utalt a Koszovó-kör­­nyéki eseményekre, amelyek destabilizálhatják a régiót, és meg­jegyezte, hogy a magyaroknak is vannak problémáik: a Vajdaság­ban élő magyarokat gyakran érik etnikai indíttatású atrocitások (hirado.hu/MTI és Panoráma, 2005. július 19.). „Személyes beszélgetésről”, „sze­mélyes konzultációról” még rövid­ről sincs említés az elnök aznapi programjában. Ismerve az ilyen csoportos „munkareggelik” kore­ográfiáját, nehéz feltételeznem, hogy azon „személyes konzultáció­ra”, elmélyült eszmecserére sor ke­rülhetett. (Amit a Fehér Ház maga is tud) A ma­gyar lapokból értesülve a magyar ügyekkel foglalkozó szakértők meglepetéssel vették tudomásul Orbán szavait. Az Egyesült Álla­mok Balkánnal, Koszovóval és a magyar kisebbséggel kapcsolatos utóbbi években végzett tevékenysé­ge arra vall, hogy az ilyen szándé­kú, tónusú figyelmeztetés inkább utal Orbán diplomáciai érzéketlen­ségére, tájékozatlanságára és felké­születlenségére, mint Bush elnök Balkánnal és a vajdasági magyaro­kat ért sérelmekkel kapcsolatos fi­gyelmetlenségére. 1) Az Adriai chartát 2003. május 2- án Tiranában írta alá Colin Powell, az akkori amerikai külügyminiszter Albánia, Horvátország és Macedó­nia külügyminisztereivel együtt (h­ttp:// www .state. go­v/ p/eur/rls/fs/51­348.html). A kezdeményezés a NA­TO „Nyitott kapu” programjának és a három ország NATO-ba és egyéb euroatlanti intézményekbe való integrálódásának elősegítésére jött létre, és az egyik bizonyítéka an­nak, hogy Orbán Washingtonnak szóló figyelmeztetésére nincs szük­sége. A charta aláhúzza Albánia, Hor­vátország és Macedónia elkötelezett, egyedi és közös, koordinált belső re­formok végrehajtására irányuló erőfeszítéseit, amelyek elősegítik a régió biztonságát, prosperitását és stabilitását. A charta ismételten ki­nyilvánítja elkötelezettségét, amely­­lyel a demokratikus intézmények, a civil társadalom, a jogállamiság, a piacgazdaság és egy NATO-kompa­­tibilis hadsereg megerősítésére tö­rekszik, harcol a korrupció és a bű­nözés minden fajtája ellen, valamint síkraszáll minden albán, horvát, macedón állampolgár (és Délkelet- Európa többi országa állampolgárá­nak) e­mberi jogaiért, polgári sza­badságáért. A charta tagjai, Szerbia és Mon­tenegró, Bosznia és Hercegovina és hét NATO-tagország küldöttei 2005 májusában, Tiranában talál­koztak (www.morh.hr/katalog/doc­­u­ments/Join­t%20Statement­­final.doc Defense). A tárgyalások a régió problémáival kapcsolatos kö­zös problémák megoldására irá­nyultak. A charta tagjai 2005 őszén meg­tartandó találkozójukon mérik fel eredményeiket. 2) Az Egyesült Államok Szerbiá­ra, a vajdasági magyarokat ért bán­talmazásra vonatkozó véleményét Gavin Hell, az EBESZ Varsóban, 2004. október 5-én megtartott Hu­man Dimension Implementation konferencián elmondott beszédé­ben ismertette: „A kisebbségek helyzete Délkelet- Európában, különösen Koszovóban továbbra is figyelmet érdemel. (...) az Egyesült Államok aggodalommal veszi tudomásul a szerbiai Vajda­ságban élő kisebbségek rosszabbo­dó helyzetét annak ellenére, hogy a Vajdaság előzőleg jól ismert kin­csestára volt a többnemzetiségű együttműködésnek és a különféle­­ség tiszteletének. Ebben az évben több felháborodásra okot adó támadás érte a magyar kisebbség tagjait és más, nem szerb nemzetiségű lakosait. A ki­sebbségek temetőit megszentségte­­lenítették, magántulajdon elleni vandalizmust követtek el. Az ilyen bűntettek a politikai vezetés számá­ra problémát jelenthetnek, de a ha­tóságoknak határozottan a köz tu­domására kell hozniuk, hogy az ilyen magatartás elfogadhatatlan. Az Egyesült Államok felszólítja Szerbia hivatalosait a Vajdaságban elkövetett ilyen cselekedetek egyér­telmű és határozott megbélyegzésé­re, és az áldozatokat támogató de­monstratív magatartásra... Az Egyesült Államok őszintén reméli, hogy az EBESZ területén élő ki­sebbségek rövid időn belül képesek lesznek arra, hogy hatásosan, meg­különböztetés nélkül gyakorolják emberi jogaikat és alapvető szabad­ságukat, valamint élvezzék a jog előtti teljes egyenlőségüket.” (http://osce.usmission.gov/ar­­chive/2004/10/N­ational_Minorities_ HDIM_2004pdf) 3) Az Egyesült Államok Balkánnal kapcsolatos politikájával nem csak a Fehér Ház és a Külügyminisztéri­um foglalkozik. A Képviselőház Henry Hyde képviselő elnöklete alatt működő Nemzetközi Kapcso­latok Bizottsága 2005. május 18-án meghallgatta R. Nicholas Burnst, a Külügyminisztérium politikai ügye­kért felelős államtitkárát (Under Secretary for Political Affairs), aki Koszovó: a jelenlegi és jövőbeni helyzet címmel ismertette a Kongresszus tagjai részére Koszovó és a Balkán helyzetét és az Egyesült Államok e térség fejlődésére és békéjére vonat­kozó rövid távú elképzeléseit. (http://www.state.gov/p/us/rm/2005/ 46471.htm). Az államtitkár ismertetőjéből a tárgyba vágó fontos részlet a követ­kező: „Koszovó számára - majd­nem mindenki egyetértő vélemé­nye szerint - elérkezett az idő a po­litikai jövőjét meghatározó lépés megtételére. Bush elnök és Condo­­leezza Rice kiemelkedő fontosságot tulajdonít az Egyesült Államok azon elhatározásának, amellyel a Balkán stabilizációjára törő nem­zetközi törekvések élére áll annak érdekében, hogy biztosítsa, nehogy megismétlődjenek a 90-es évek bű­nei, és az ezeket a borzalmakat el­követők bíróság elé kerüljenek. Be kell fejeznünk azt a munkát, amel­lyel véget vetünk a megosztó vetél­kedésnek, amely megakadályozta a Balkán országait abban, hogy eu­rópai szomszédjaikkal egy ütem­ben haladjanak a politikai és gaz­dasági fejlődésben. Mi és szövetsé­geseink a Balkánnal kapcsolatos politikánknak olyan új szakaszába lépünk, amely meggyorsítja a régi­ónak az európai országok családjá­ba és az euroatlanti intézményekbe történő integrálódását.”­ (A hakni mérlege) A fenti szemelvé­nyek rámutatnak Orbán Viktor magabiztos tájékozatlanságon ala­puló felszólalásának felesleges vol­tára. Orbán valójában nem Bush­­hoz, hanem magyarországi és vaj­dasági hallgatóihoz szólt. A volt miniszterelnök a Washingtonban eljátszott komédiának írója, rende­zője, főszereplője s recenzense is volt egyben. Az, hogy ebben a ko­médiában a Fehér Házat díszlet­ként, az Egyesült Államok elnökét statisztaként próbálta felhasználni, mint amerikait megdöbbent, mint magyart pironkodásra kényszerít. Orbán Viktornak - minden igye­kezete ellenére - nem sikerült sem egy Bush elnökkel, sem egy Ho­ward miniszterelnökkel készült fényképet hazavinnie, pedig ő is tudja, hogy egy kép hitelesebb lett volna, többet mondott volna wa­shingtoni szerepléséről, mint ezer szó, különösen, ha az ezer szó java része az ő szájából hangzott el. Si­kertelenségéért, mint 2002-ben, megint csak magát teheti felelőssé. Washington után válaszra vár­nak a következő kérdések: Kicsoda Orbán Viktor? A Lovas István által jellemzett iráni értékeket némasá­gával vállaló autokrata? A Nemzet­közi Demokrata Unió elveivel azo­nosuló kereszténydemokrata? A Fehér Házban megnyilatkozott tá­jékozatlan, hatalomért mindent és mindenkit kihasználó ripacs? Ön­magát államférfinak képzelő sarla­tán? Sarlatánnak mutatkozó állam­férfi? A választ minden magyarnak magának kell kialakítania. 12 M­egjelent­ Kalmár Zoltán Az exponáló ember ■ I -____________jju. Folyamat és kaland Tanulmányok Whitehead filozófiájáról Szerk.: Csikós Ella, Karsai Gábor Garacsi Imre ÉSZ ÉS SORS Modern politikabölcseleti vázlatok Garaczi Imre Ész és sors Kapható a könyvesboltokban Megrendelhető: 30/957-0717, Email: garaczi@almos.vein.hu Postai költség: 0 Ft ÉLET ÉS­Z IRODALOM LABIRINTUS-ESTEK (Budapest, I. ker., Úri u. 9.) KORSZERŰTLEN TÖPRENGÉSEK - KÖLTŐI BÖLCSELET • Péterfy Gergely: Sorskérdések Szophoklésznél­­ szeptember 22. • Kovács Balázs: A sors színháza­­, Aiszkhülosz , október 6. • Márton László: Az antik regény emberképe­i október 20. A programok 20 órakor kezdődnek. a Műcsarnok (XIV., Hősök tere) tisztelettel meghívja szeptember 19-én, hétfőn 18 órára című kiállításának megnyitójára. A kiállítást megnyitja Sturcz János művészettörténész. Kiállító művészek: Barabás Zsófi, Barakonyi Zsombor, Buh­ár József, Győrffy László, Károlyi Zsigmond, Kovács Lola, László Dániel, Losonczy István, Mátis Rita, Reményi Schmal Róza, Romvári Márton, Varga Rita A kiállítás megtekinthető szeptember 25-ig, naponta 10-18, csütörtökön 12-20 óráig. 2005. SZEPTEMBER 16.

Next