Élet és Irodalom, 2005. július-december (49. évfolyam, 26-52. szám)
2005-09-16 / 37. szám - Gereben István: Orbán Amerikában (12. oldal)
GEREBEN ISTVÁN: Orbán Amerikában (Előzmények 1.) A Magyar Távirati Iroda jelentésére hivatkozva több lap tudósított arról a július 8-án kelt levélről, amely az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából magyarországi látogatásra hívta az Egyesült Államok elnökét. A levelet Orbán Viktor, továbbá - mások között - Kondor Katalin, Schmidt Mária, Vizi E. Szilveszter, Jeszenszky Géza és Tar Pál írta alá. Többen közülük a nem is olyan régmúltban kérlelhetetlen kritikusai voltak az amerikai elnöknek. Pálfordulásuk okát nem érdemes kutatni. A levél leszögezi: az amerikai elnök 2006 októberében olyan országba látogatna el, amelyben már minden parlamenti erő magáénak tekinti az 1956-os forradalmat. Milyen üzenetet közvetít ez a mondat? Az elmúlt 15 év során volt a Magyar Köztársaság parlamentjében olyan párt, olyan képviselő, amely és aki nem tekintette magáénak az 1956-os forradalmat? Ha a válasz a kérdésre nemleges, akkor a levél aláírói maguk győzik meg a levél címzettjét és vele együtt sokunkat arról, hogy ez a tény ha így is volt a múltban, mára megkérdőjelezhetővé vált. Ha valóban minden parlamenti párt egységesen magáénak érzi a valóban „a világtörténelemben a legnagyobb és legtragikusabb kommunista diktatúra elleni megmozdulást”, a 29-ek miért rekesztették ki a meghívót aláírók közül a forradalom még élő vezérszereplőit, a kormánykoalícióra szavaztak többségének képviselőit, az ország nagy részének álláspontját osztó közéleti személyiségeket és az egyházak képviselőit? Nehogy azt higgyük, hogy ezek a kampányszagú meggondolások elkerülték, elkerülik Bush elnök és környezetének figyelmét. (Előzmények 2.) Ugyancsak július 1-án, a Torontóban kiadott, Cuth János által szerkesztett Magyarság című új hetilap első számában jelent meg Lovas Istvánnak Mahmúd Ahmadinezsádhoz, Irán megválasztott elnökéhez írott levele. A levelet a Magyar Demokrata július 4-i számában szintén közölte. Idézek a levélből: „Egyébiránt nagyon szeretném, ha az ön új kormányát is felkeresné a földkerekség egyik legszelídebb jobboldali pártjának, a Fidesznek a vezetősége, amely - mint izraeli látogatásával is példát mutatott erre - rátért a kis országok szokványos politikai útjára, a reálpolitika ösvényére. Vagyis kormányközi és pártközi kapcsolatokat tart fenn függetlenül az adott ország emberjogi helyzetétől.” „Különben is: az önök értékrendje hasonlatos a vezető ellenzéki magyar párt értékrendjéhez (a nemzeti értékek előtérbe helyezése, a vallás tisztelete, családcentrikusság stb.), míg - ellentétben az Egyesült Államokkal és Izraellel - önök tartózkodnak nemcsak gyarmatosító háborúk folytatásától, de ártatlan polgárok meggyilkolásától is...” „Ha e látogatás [Fidesz-vezetők Iránban tett látogatása - G. I.] megtörténne, kérem, mondja el a Fidesz vezetésének, hogy ön - akár az ultrajobboldali Bush vagy a szélsőjobboldali Sáron - úgy nyerte meg a választásokat, hogy semmiféle engedményt nem tett sem a másik oldalnak, sem az »ingadozóknak«.” S hogy Lovas összezavarodott gondolatvezetése teljes legyen, közli, hogy egy rokonszenves iráni tévériporterrel Brüsszelben beszélgetve megkérdezte tőle: „nem félnek-e egy amerikai vagy izraeli rakétatámadástól békés célú atomberendezéseik ellen? Az újságíró mosolyogva válaszolta, hogy egyáltalán nem, mert - mondta - az iráni Sahab-rakéták ellencsapása után nem hinné, hogy »túlzottan sok üzletember fektetne be a válaszként megtámadott területekbe«”. Ebben a fenyegető mondatban félreérthetetlenül világossá válik az iráni békés célú atomkutatások igazi célja. Orbán Viktor ilyen, saját maga és Lovas István által írt és a Magyar Demokrata által kinyomtatott névjeggyel érkezett július közepén Amerikába. A jelek szerint szereplése kevés sikert aratott. A névjegy nem segített. (A Nemzetközi Demokrata Unió közgyűlése) Amit a találkozókon történtekről tudunk, azt Orbán Viktortól tudjuk. Az egyetlen kivétel a Nemzetközi Demokrata Unió közgyűlése előtt elmondott, a magyar gazdasági helyzetre vonatkozó, érdektelenül hallgatott felszólalása. Erre Horváth Gábor, a Népszabadság washingtoni tudósítójának riportjából következtethetünk. A jelek szerint Horváth jelen volt a közgyűlésnek ezen, a sajtó számára nyitott részén (Népszabadság, 2005. július 19.). A Nemzetközi Demokrata Unió (NDU) közgyűlése és az azon történtek észrevétlenül zajlottak le. Az NDU londoni sajtóirodájánál Orbán Viktor felszólalásának szövegét kérő megkeresésemre tájékoztattak, hogy az NDU nem készített erről írásos jelentést, megkeresésemet a Fidesz sajtóirodájához továbbították. Az innen a több héttel ezelőtt elküldött kérésemre eddig nem érkezett válasz. Az NDU ülése során a Fidesz elnökének azon szemlátomást érzékelhető erőfeszítéseit, amelyeket egy John Howarddal, az NDU elnökével készült közös fénykép létrejöttéért tett, csak az ausztrál miniszterelnök még szembetűnőbb, a fénykép készítésének kikerülésére tett és sikeresen végrehajtott erőfeszítései múlták felül. Nem érdemes kutatni Howard magatartásának okát. Az NDU washingtoni közgyűlésén elfogadott Deklarációjának szövege az NDU honlapján mindenki számára hozzáférhető (www.idu.org). Ennek szövegét a Fidesz (az egyik aláíró) és a magyar sajtó nem ismertette. Pedig érdemes lett volna tájékoztatni a magyar embereket az Orbán Viktor által is aláírt [vallott? - G. L] Deklarációban hangsúlyosan említett tiszteletre méltó alapelvekről, elkötelezettségekről. (Az American Enterprise Institute-ban tartott előadás) Az intézetben lezajlott „zártkörű” előadásnak megvannak a maga meglepő furcsaságai. A látogatás tényének bejelentését tartalmazó magyar sajtójelentésekben nem közölt részletek után érdeklődve az intézet médiaügyekkel foglalkozó osztályának igazgatója megkeresésemre közölte, hogy Orbán Viktort nem az intézet hívta meg. Orbánt az intézet egy-két munkatársa, Orbán barátai hívták meg magánemberként, ezért az intézet nem adott ki sajtójelentést a látogatásról, és magától értetődően nem közölte az intézettől függetlenül lezajlott szűk- és zártkörű baráti megbeszélésen elhangzottak szövegét. Az a határozottság, amivel az intézet médiaügyekért felelős igazgatója tudtomra adta, hogy Orbán megbeszélésének nincs hivatalos kapcsolata az AEI-hez, szokatlan egy olyan intézet részéről, amely 2001 elején az akkori magyar miniszterelnököt a patinás Freedom Award-jával tüntette ki. Az elkülönülés oka rejtély. (Orbáni intelmek Bushnak) A Nemzetközi Demokrata Unió küldöttei részére a Bush elnök által adott „munkareggeliről” a Fehér Ház nem adott ki sajtójelentést, és arról az aznapi sajtótájékoztatón sem esett szó, a vezető lapokban sem maradt nyoma. Még egy csoportos fénykép erejéig sem. Orbán Viktor szavaiból tudjuk azt, amit tudunk az ott történtekről. Horváth Gábor vele folytatott interjúja alapján ezt írja: „Rövid személyes beszélgetésüket Orbán arra használta fel, hogy a Balkánra és az etnikai alapon bántalmazott szenvedő vajdasági magyarokra irányítsa Bush figyelmét.” Az MTI - szintén Orbán Viktor tájékoztatására alapult - jelentése szerint Orbán Viktor személyes konzultációja során azt mondta Bushnak, hogy sokan hajlamosak már megoldott területnek, felszámolt tűzfészeknek tekinteni a Balkánt, holott továbbra is vannak aggasztó jelek. Utalt a Koszovó-környéki eseményekre, amelyek destabilizálhatják a régiót, és megjegyezte, hogy a magyaroknak is vannak problémáik: a Vajdaságban élő magyarokat gyakran érik etnikai indíttatású atrocitások (hirado.hu/MTI és Panoráma, 2005. július 19.). „Személyes beszélgetésről”, „személyes konzultációról” még rövidről sincs említés az elnök aznapi programjában. Ismerve az ilyen csoportos „munkareggelik” koreográfiáját, nehéz feltételeznem, hogy azon „személyes konzultációra”, elmélyült eszmecserére sor kerülhetett. (Amit a Fehér Ház maga is tud) A magyar lapokból értesülve a magyar ügyekkel foglalkozó szakértők meglepetéssel vették tudomásul Orbán szavait. Az Egyesült Államok Balkánnal, Koszovóval és a magyar kisebbséggel kapcsolatos utóbbi években végzett tevékenysége arra vall, hogy az ilyen szándékú, tónusú figyelmeztetés inkább utal Orbán diplomáciai érzéketlenségére, tájékozatlanságára és felkészületlenségére, mint Bush elnök Balkánnal és a vajdasági magyarokat ért sérelmekkel kapcsolatos figyelmetlenségére. 1) Az Adriai chartát 2003. május 2- án Tiranában írta alá Colin Powell, az akkori amerikai külügyminiszter Albánia, Horvátország és Macedónia külügyminisztereivel együtt (http:// www .state. gov/ p/eur/rls/fs/51348.html). A kezdeményezés a NATO „Nyitott kapu” programjának és a három ország NATO-ba és egyéb euroatlanti intézményekbe való integrálódásának elősegítésére jött létre, és az egyik bizonyítéka annak, hogy Orbán Washingtonnak szóló figyelmeztetésére nincs szüksége. A charta aláhúzza Albánia, Horvátország és Macedónia elkötelezett, egyedi és közös, koordinált belső reformok végrehajtására irányuló erőfeszítéseit, amelyek elősegítik a régió biztonságát, prosperitását és stabilitását. A charta ismételten kinyilvánítja elkötelezettségét, amelylyel a demokratikus intézmények, a civil társadalom, a jogállamiság, a piacgazdaság és egy NATO-kompatibilis hadsereg megerősítésére törekszik, harcol a korrupció és a bűnözés minden fajtája ellen, valamint síkraszáll minden albán, horvát, macedón állampolgár (és Délkelet- Európa többi országa állampolgárának) emberi jogaiért, polgári szabadságáért. A charta tagjai, Szerbia és Montenegró, Bosznia és Hercegovina és hét NATO-tagország küldöttei 2005 májusában, Tiranában találkoztak (www.morh.hr/katalog/documents/Joint%20Statementfinal.doc Defense). A tárgyalások a régió problémáival kapcsolatos közös problémák megoldására irányultak. A charta tagjai 2005 őszén megtartandó találkozójukon mérik fel eredményeiket. 2) Az Egyesült Államok Szerbiára, a vajdasági magyarokat ért bántalmazásra vonatkozó véleményét Gavin Hell, az EBESZ Varsóban, 2004. október 5-én megtartott Human Dimension Implementation konferencián elmondott beszédében ismertette: „A kisebbségek helyzete Délkelet- Európában, különösen Koszovóban továbbra is figyelmet érdemel. (...) az Egyesült Államok aggodalommal veszi tudomásul a szerbiai Vajdaságban élő kisebbségek rosszabbodó helyzetét annak ellenére, hogy a Vajdaság előzőleg jól ismert kincsestára volt a többnemzetiségű együttműködésnek és a különféleség tiszteletének. Ebben az évben több felháborodásra okot adó támadás érte a magyar kisebbség tagjait és más, nem szerb nemzetiségű lakosait. A kisebbségek temetőit megszentségtelenítették, magántulajdon elleni vandalizmust követtek el. Az ilyen bűntettek a politikai vezetés számára problémát jelenthetnek, de a hatóságoknak határozottan a köz tudomására kell hozniuk, hogy az ilyen magatartás elfogadhatatlan. Az Egyesült Államok felszólítja Szerbia hivatalosait a Vajdaságban elkövetett ilyen cselekedetek egyértelmű és határozott megbélyegzésére, és az áldozatokat támogató demonstratív magatartásra... Az Egyesült Államok őszintén reméli, hogy az EBESZ területén élő kisebbségek rövid időn belül képesek lesznek arra, hogy hatásosan, megkülönböztetés nélkül gyakorolják emberi jogaikat és alapvető szabadságukat, valamint élvezzék a jog előtti teljes egyenlőségüket.” (http://osce.usmission.gov/archive/2004/10/National_Minorities_ HDIM_2004pdf) 3) Az Egyesült Államok Balkánnal kapcsolatos politikájával nem csak a Fehér Ház és a Külügyminisztérium foglalkozik. A Képviselőház Henry Hyde képviselő elnöklete alatt működő Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága 2005. május 18-án meghallgatta R. Nicholas Burnst, a Külügyminisztérium politikai ügyekért felelős államtitkárát (Under Secretary for Political Affairs), aki Koszovó: a jelenlegi és jövőbeni helyzet címmel ismertette a Kongresszus tagjai részére Koszovó és a Balkán helyzetét és az Egyesült Államok e térség fejlődésére és békéjére vonatkozó rövid távú elképzeléseit. (http://www.state.gov/p/us/rm/2005/ 46471.htm). Az államtitkár ismertetőjéből a tárgyba vágó fontos részlet a következő: „Koszovó számára - majdnem mindenki egyetértő véleménye szerint - elérkezett az idő a politikai jövőjét meghatározó lépés megtételére. Bush elnök és Condoleezza Rice kiemelkedő fontosságot tulajdonít az Egyesült Államok azon elhatározásának, amellyel a Balkán stabilizációjára törő nemzetközi törekvések élére áll annak érdekében, hogy biztosítsa, nehogy megismétlődjenek a 90-es évek bűnei, és az ezeket a borzalmakat elkövetők bíróság elé kerüljenek. Be kell fejeznünk azt a munkát, amellyel véget vetünk a megosztó vetélkedésnek, amely megakadályozta a Balkán országait abban, hogy európai szomszédjaikkal egy ütemben haladjanak a politikai és gazdasági fejlődésben. Mi és szövetségeseink a Balkánnal kapcsolatos politikánknak olyan új szakaszába lépünk, amely meggyorsítja a régiónak az európai országok családjába és az euroatlanti intézményekbe történő integrálódását.” (A hakni mérlege) A fenti szemelvények rámutatnak Orbán Viktor magabiztos tájékozatlanságon alapuló felszólalásának felesleges voltára. Orbán valójában nem Bushhoz, hanem magyarországi és vajdasági hallgatóihoz szólt. A volt miniszterelnök a Washingtonban eljátszott komédiának írója, rendezője, főszereplője s recenzense is volt egyben. Az, hogy ebben a komédiában a Fehér Házat díszletként, az Egyesült Államok elnökét statisztaként próbálta felhasználni, mint amerikait megdöbbent, mint magyart pironkodásra kényszerít. Orbán Viktornak - minden igyekezete ellenére - nem sikerült sem egy Bush elnökkel, sem egy Howard miniszterelnökkel készült fényképet hazavinnie, pedig ő is tudja, hogy egy kép hitelesebb lett volna, többet mondott volna washingtoni szerepléséről, mint ezer szó, különösen, ha az ezer szó java része az ő szájából hangzott el. Sikertelenségéért, mint 2002-ben, megint csak magát teheti felelőssé. Washington után válaszra várnak a következő kérdések: Kicsoda Orbán Viktor? A Lovas István által jellemzett iráni értékeket némaságával vállaló autokrata? A Nemzetközi Demokrata Unió elveivel azonosuló kereszténydemokrata? A Fehér Házban megnyilatkozott tájékozatlan, hatalomért mindent és mindenkit kihasználó ripacs? Önmagát államférfinak képzelő sarlatán? Sarlatánnak mutatkozó államférfi? A választ minden magyarnak magának kell kialakítania. 12 Megjelent Kalmár Zoltán Az exponáló ember ■ I -____________jju. Folyamat és kaland Tanulmányok Whitehead filozófiájáról Szerk.: Csikós Ella, Karsai Gábor Garacsi Imre ÉSZ ÉS SORS Modern politikabölcseleti vázlatok Garaczi Imre Ész és sors Kapható a könyvesboltokban Megrendelhető: 30/957-0717, Email: garaczi@almos.vein.hu Postai költség: 0 Ft ÉLET ÉSZ IRODALOM LABIRINTUS-ESTEK (Budapest, I. ker., Úri u. 9.) KORSZERŰTLEN TÖPRENGÉSEK - KÖLTŐI BÖLCSELET • Péterfy Gergely: Sorskérdések Szophoklésznél szeptember 22. • Kovács Balázs: A sors színháza, Aiszkhülosz , október 6. • Márton László: Az antik regény emberképei október 20. A programok 20 órakor kezdődnek. a Műcsarnok (XIV., Hősök tere) tisztelettel meghívja szeptember 19-én, hétfőn 18 órára című kiállításának megnyitójára. A kiállítást megnyitja Sturcz János művészettörténész. Kiállító művészek: Barabás Zsófi, Barakonyi Zsombor, Buhár József, Győrffy László, Károlyi Zsigmond, Kovács Lola, László Dániel, Losonczy István, Mátis Rita, Reményi Schmal Róza, Romvári Márton, Varga Rita A kiállítás megtekinthető szeptember 25-ig, naponta 10-18, csütörtökön 12-20 óráig. 2005. SZEPTEMBER 16.