Élet és Irodalom, 2007. július-december (51. évfolyam, 27-52. szám)

2007-11-23 / 47. szám - Gereben István: Orbán Viktor amerikai sagája • Második felvonás (5. oldal)

2007. NOVEMBER 23. b Orbán Viktor amerikai látogatása véget ért. Az egyhetes, saját forga­tókönyve szerint csak részben elját­szott felvonás után a függöny legör­dült. Taps ugyanúgy nem volt, mint az első felvonás után, amikor a Bush elnökkel tervezett találkozás maradt el. A sikertelenségért Orbán maga, pártja tagjainak magatartása és út­jának előkészítői felelősek. Orbánnak és tanácsadóinak talán nem ártott volna belenézni a Kép­viselőház Külügyi Bizottsága előtt 2007. július 25-én Közép- és Kelet-Eu­­rópa: A demokratikus átmenet értékelése címmel lezajlott meghallgatás jegy­zőkönyvébe, különösen a bizottság elnöke, Tom Lantos bevezető elő­adásának­ következő passzusába: „A Közép- és Kelet-Európára két év­tizeddel ezelőtt jellemző lelkesedést végső soron csak olyan kormányok­kal hozhatjuk vissza, amelyek töké­letesen demokratikusak és tolerán­sak, a nyitott és korrupciómentes piac megteremtéséért munkálkod­nak. Csak a demokrácia alapvető gazdasági és politikai elvein alapu­ló európai együttműködés eredmé­nyeként biztosíthatjuk, hogy az egész kontinens - Írországtól Észt­országig, Finnországtól Bulgáriáig­­ békében és jómódban éljen a XXI. században.” Ha Orbán látogatása során tájé­koztatta volna vitapartnereit, hogy miként fogadtatja el a demokrácia Lantos által megfogalmazott elveit és azok gyakorlati alkalmazását párt­jával, szélsőségesen demokráciael­lenes bizalmasaival, támogatóival, országának túlnyomó többségével és - az ilyen elvek szerint végigvitt választási kampány megnyerése után - kormányával, több figyelmet és lá­togatása végén talán még elismerést is kapott volna. Nem így történt. A látogatást megelőzőleg, szep­tember 15-én The Hungarian Chavez2 címmel jelent meg Radványi Mik­­ lós, a Frontiers of Freedom Institute alelnöke Orbán Viktor különös de­ mokrácia-felfogását is elemző tanul­mánya az intézet honlapján. A szer­ző felidézi a volt miniszterelnöknek azt a hírhedtté vált mondását, hogy az ország megvan parlament nélkül. Észrevételeit érdemes lett volna fi­gyelembe venni az út előkészítése és lebonyolítása során. A látogatás kudarca megjósolha­tó volt az exminiszterelnök Ameri­kába érkezése előtt. A tervezett út nagy nyilvánosság előtt meghirde­tett, túlzottan becsvágyó program­pontjai között szerepelt az elnöki előválasztásokon induló Hillary Clintonnal és New York volt pol­gármesterével, Rudy Giulianival tervezett találkozó. Mindkettő tel­­jesíthetetlennek bizonyult. Az út sikertelensége - szomorú jelentősé­gén túl - lesújtó képet ad arról, hogy Orbán és környezete, itt élő bará­tai és tanácsadói milyen felszínesen ismerik az amerikai politikai folya­matokat. Annak feltételezése, hogy az előválasztások egyik fontos epi­zódjának, a demokrata elnökjelöl­tek Las Vegasban zajló vitájának hetében Clinton szenátor időt szán egy, a maga szempontjából jelen­téktelen külföldi látogató részére, akár csak egy-két perces fotózkodás erejéig, eltúlzott remény volt. Ugyanez áll a Giulianival tervezett találkozóra, így maradt a találkozó George Pa­takival. A volt New York-i kormány­zó jelenleg semmilyen politikai hi­vatalt nem tölt be, befolyással nem rendelkezik, de valóban köztiszte­letben áll. Azon túl, hogy a hazai sajtótudósításokban píárszempont­­ból jól hangzik, ki tudja, milyen meggondolások alapján jött létre. Az amerikai belügyekről (?) és az amerikai külpolitika vonatkozásai­ról (?) biztosan érdekes, következ­ményeiben is számottevő eszmecse­re zajlott kettejük között. A részle­tek ismeretlenek maradtak. Orbán Viktor nem mulasztotta el az alkalmat, hogy az MTI-nek adott tájékoztatóján a hazai, kevésbé tá­jékozott polgárok tudomására adja: Horváth János, a Fidesz parlamen­ti frakciójának tagja, az Országgyű­lés korelnöke „Amerikában a ma­gyar politikusok közül messze a leg­nagyobb tekintélynek, tiszteletnek és elismerésnek örvend.” Mi, akik nem egyhetes villámlátogatás, ha­nem ötvenéves itt-tartózkodásunk alapján érzékeljük az amerikai véle­ményt, úgy érezzük, hogy a mondat hitelesebben és igazabban hangoz­nék így: Horváth János egy a tekin­télynek, tiszteletnek és elismerésnek örvendő magyar politikusok közül. Az élők közül Göncz Árpád és Mécs Imre, a halottak közül Nagy Imre és Kossuth Lajos lopták be magu­kat az amerikaiak szívébe ember­ként és magyar forradalmárként. Orbán úgy nyilatkozott, mintha a magyar kormány orosz gázvezeté­kek ügyében elfoglalt álláspontja nézeteltéréshez vezetne az Egyesült Államok és a magyar kormány kö­zött. A Nabucco és a Kék Áramlat témájában Condoleezza Rice és Göncz Kinga külügyminiszter nem­rég Washingtonban folytatott tár­gyalásokat, ezek eredményeként az ellentét feloldódott, és röviddel Göncz Kinga hazatérte után a ma­gyar kormány bejelentette az EU többi országának, hogy támogatja az amerikai segítséggel tervezett Nabucco-gázvezetéket, így nincs szükség további tárgyalásokra és közvetítésre. A Tom Lantossal tervezett talál­kozót az utolsó napig bizonytalan­ság övezte. Végül is a jelentések sze­rint a Somogyi Ferenc vezetette wa­shingtoni magyar nagykövetség in­tenzív közbenjárásának eredménye­ként és Horváth Jánosra való tekin­tettel fogadta Lantos a Fidesz elnö­két és az Országgyűlés korelnökét. Tanulván abból, hogy a közelmúlt­ban magyar vendégei a találkozók után egyedül, sajátságos értelmezés­ben tájékoztatták a sajtót a megbe­szélésekről, ő maga is egyedül - Or­bán jelenléte nélkül - számolt be a Washingtonba akkreditált magyar tudósítóknak. Mondanivalója nem lehetett kellemes muzsika Orbán fü­lének. A Magyar Gárda megalaku­lása Lantost nagyon mélyen érintet­te, s az ügy a megbeszélés egyik hangsúlyos tárgya volt. A Külügyi Bizottság elnöke meglepte vendé­geit azzal, hogy egyértelműen utalt rá: a gárda egyenruhája, ideológiai elkötelezettsége, célja a II. világhá­ború végén Magyarországon garáz­dálkodó milíciát idézi. „Demokra­tikus civilizált országnak hadserege van, nincs szüksége félkatonai szél­sőjobboldali milíciára.” Szükséges­nek tartotta megemlíteni, hogy Or­bán „nem fejezte ki egyet nem érté­sét”. Lantos annak a reményének adott hangot: „Ahogy az ország éretteb­bé válik demokratikus irányultságát illetően, ennek a csoportnak jelen­tősége csökkenni fog.” Az ország érettségére és demokratikus irányult­ságára tett utalás annak a tanulmány­nak a szellemét idézi, amelyet Szekfű Gyula tett közzé a magyar demok­rácia helyzetéről a Világosságban (1945. július 22.). Lantosnak az a megállapítása, hogy „Washingtonban nem gondol­ nak sokat Magyarországra”, a való­ságot tükrözi. Sajnos, Magyaror­szágra­ sem gondolnak sokat. Ennek egyik oka Orbánnak és pártjának gyűlöleten alapuló obstrukciós po­litikája, a szélsőséges csoportokhoz fűződő nyílt és kulisszák mögötti kapcsolata. Gordon Smith oregoni szenátor, a Szenátus Európai Biz­tonsági és Együttműködési Bizott­ságának tagja a Magyar Gárda je­lenségét kritikusan kommentálta no­vember 5-én, a fokozódó európai diszkriminációval és gyűlölet-bűn­cselekményekkel kapcsolatos tájé­koztató jellegű bizottsági tanácsko­záson. S ez csak egyik példája az ilyen véleményeknek. A Külügyminisztérium tisztség­­viselőivel lezajlott tárgyalásairól Or­bán nem közölt részleteket, amikor az MTI-nek beszámolt útjáról, a State Department pedig nem tar­totta annyira fontosnak a látogatást, hogy hivatalos közleményt adjon ki róla. Nehéz elképzelni, hogy a de­mokráciáért és globális ügyekért fe­lelős főosztályvezető, Paula Dob­­riansky ne hozta volna fel Csoóri Sándor Márciusi chartájának demok­ráciaellenes kitételeit, és azt, hogy ezt a dokumentumot a Fidesz bel­ső köréből többen is aláírták. Ugyan­így nehezen képzelhető el, hogy vá­lasz nélkül hagyta volna Orbán de­mokráciával szembeni elvi és gya­korlati állásfoglalását Dan Fried, az európai és eurázsiai ügyek osztályá­nak vezetője, aki néhány nappal ko­rábban a grúz fővárosban, Tbiliszi­ben Kelet-Európa fejlődéséről tar­tott előadást­, s ebben többször utalt a szabadság és demokrácia lénye­gére. „A szabadság nem luxuscikk, amelyet afféle megkésett gondolat­ként akarunk elérni. A XXI. század sok kihívással néz szembe. A három legfontosabb: a terrorizmus, a nem konvencionális fegyverek terjedése és az energiafüggőség. E három probléma megoldására a választ a demokrácia, a szabad piac, a jogál­lam kiterjesztése és a megvédésük­re törő elszánt akarata adja. Ezek az értékek megkönnyítik a három leglényegesebb probléma megoldá­sát. .. (...) A demokrácia ott egész­séges, ahol a hatalmon lévők az or­szág érdekében megosztják autori­tásukat egy olyan ellenzékkel, amely hajlandó közösen, de versengő mó­don az ország érdekeit szolgálni ahelyett, hogy politikai célok eléré­se érdekében taktikai előnyökre ten­ne szert. (...) De a demokrácia nem ígér könnyű utat, csupán jobb utat.” Vajon érzi Orbán Viktor az üze­net súlyát? Reméljük. Ha nem, ak­kor látogatása nemcsak eredmény­telen, de céltalan is volt. A State Departmentben elhang­zottakról csak annyit tudunk meg Orbántól, hogy tudomására hozták: „Amilyen kormány van és lesz Ma­gyarországon, az Egyesült Államok azt tekinti partnernek” - és ez így van rendjén, teszi hozzá elégedet­ten. Bizony így van ez már George Washington kormánya óta - és így van ez rendjén, valljuk mi három­­százmilliónyian, egyetértésben egy­mással és Orbán Viktorral. Orbán MTI-nek adott tájékozta­tóján - valószínűleg azoknak a meg­nyugtatására, akik felháborodtak Tom Lantossal történt találkozója és Lantos Magyar Gárdáról tett ki­jelentései miatt­­ ezt mondta: „Én egy szuverén állam egyik politikai vezetője vagyok, mindenkivel szíve­sen beszélek (...), de senki sincs ab­ban a helyzetben, hogy megmond­ja nekem, hogyan kell gondolkod­ni valamilyen ügyről (...), de min­denkit kellő tisztelettel meghallga­tok, ez érvényes Lantos úrra is.” Orbán ezekkel a pöffeszkedő, diplomáciai érzéket nélkülöző mon­dataival semlegesítette mindazt az eredményt, amit látogatásával eset­leg elért. E mondatok tükrében a holokauszt­­emlékmúzeumban tett látogatás Janus-arcú embert, ügyetlen politi­kust leplez le. Szemforgató, hipok­­rita magatartás. Észrevettük, sokan. Magyarországon is, az Egyesült Ál­lamokban is. Nagyot mosolyogtam a volt mi­niszterelnöknek azon a nagy hord­erejűnek képzelt bejelentésén, mi­szerint az amerikaiak világossá tet­ték, hogy „Magyarország a magya­roké, Magyarország a magyarokra tartozik”. Nem értem, mire gondolt ezzel a mondattal. Talán amerikai polgártársaim világossá teszik szá­momra. Amerikai értékelésben nyilvánva­ló, hogy Orbán amerikai útja píár­­szempontból eredménytelen volt. Ez a második lecke talán több figye­lemre, nagyobb körültekintésre ösz­tökélt következő útjának előkészíté­sében. Bár az eddigi tények tanul­sága óvatosságra int,­­ http://fomgnajfam.home.gov/­ 10/lantos072507. htm­ l http://wwwff.org/index.php?option=com_content& task=view&id=380&Itemid= 61 3 http://www.state.g0v/p/eur/rls/rm/94333.htm GEREBEN ISTVÁN: Orbán Viktor amerikai sagaja Második felvonás '2 A test és a lélek­e Le kísértetei - avagy­­ a magyar történelem fő szelleme novellákban Bánki Éva Magyar Dekameron Magyar Dekameron Könyvbemutató november 28-án, szerdán 18 órakor az Olasz Kultúrintézetben (Budapest Vitt., Bródy Sándor u. 8.)­­ Jean Baptiste de Boyer, Marquis d’Argens: A filozófus Teréz avagy Emlékiratok Dirray atya és Eradice kisasszony történetéről (Tony Fekete magángyűjteménye) ­ÉLET ÉS ÍR IRODALOM ! 1

Next