Élet és Irodalom, 2008. július-december (52. évfolyam, 27-52. szám)

2008-07-25 / 30. szám - Rajnai Attila: Lipótmezei parajelenségek (8. oldal)

ÉLET ÉS ÍR * IRODALOM 2008. JÚLIUS 25. _____________ _ 2008. január 26-án délelőtt az autó­jához indult Lőrincz János, de mie­lőtt kinyitotta volna az ajtót, rosszul lett, és a nyílt utcán összeesett. A fe­lesége a lakásuk ablakából látta a tör­ténteket, mentőt hívott, majd a fér­jéhez szaladt. A Markó utcából 11:09- kor riasztott esetkocsi nagyon rövid időn belül a VIII. kerületi helyszín­re ért. A mentősök elmondása sze­rint a negyvennégy éves, vékony test­­lakatú férfi nem panaszkodott fájda­lomra, de zavartan viselkedett, ezért a több mint harminc kilométerre fek­vő, Pomáz-Kiskovácsiban lévő Gálfi Béla pszichiátriai kórházba szállítot­ták. Az ügyeletes orvos megállapí­totta, hogy Lőrincz János nem pszi­chiátriai beteg, ezért a mentőt visz­­szairányították a fővárosba. A Szent Margit Kórházban agyvérzésre, il­letve agyi tumorra gyanakodtak, de mivel az intézményben nincsen ko­­ponya-CT-berendezés, az esetkocsit a Szent János Kórházba küldték. A CT-vizsgálat eredménye negatív lett, ezért a férfit visszaszállították a Szent Margit Kórházba, ahová már eszmé­letlen állapotban érkezett, és mivel vért kezdett hányni, egyértelművé vált: gyomorvérzése van. Azonnal megműtötték, a vérzést sikerült meg­állítani, de Lőrincz János a mintegy nyolcórás utaztatás során elszenve­dett vérveszteségtől kómába esett, és február 3-án meghalt. Az ügyben foglakozás körében el­követett, halált okozó gondatlan ve­szélyeztetés vétsége miatt ismeretlen tettes ellen indult büntetőeljárás a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, amely a hosszas szakértői vizsgála­tok miatt még nem fejeződött be. Ha Lőrincz János egy évvel koráb­ban lesz rosszul, tünetei alapján az Országos Pszichiátriai és Neuroló­giai Intézet (OPNI) speciális belgyó­gyászati osztályára került volna. Az elmúlt években a mentők rendre ide szállították a zavart tudatú tüneteket produkáló betegeket. Itt minden ilyen beteg esetében összeült az or­szágosan egyedülálló, belgyógyász, kardiológus, diabetológus, fertőző szakorvos, pszichiáter és neurológus alkotta speciális tapasztalatokkal ren­delkező orvoscsoport.­­ Az ezzel foglakozó, pszichiátri­­ailag és neurológiailag is képzett bel­gyógyász fejében van egy algoritmus a zavart tudatállapot okairól, amely­nek megfelelően gyors vizsgálatok­kal, mintegy bő negyedóra alatt ki­deríthető, hogy azt a vércukorszint, szív-, vese- vagy májelégtelenség, in­farktus, ritmuszavar, vérnyomáski­ugrás, lázas fertőző betegség, agyi kórkép vagy belső vérzés okozhatja - mondta az MTS-nek Szauder Ipoly, az OPNI belgyógyászati osztályá­nak volt főorvosa. Hozzátette: ha az OPNI átszervezése során nem eresz­tették volna szélnek a speciális team orvosait és szakápolóit, akkor Lőrincz János nagy valószínűség szerint ma is élne, ugyanis a heveny tudatzava­rok nyolcvan százalékának a hátte­rében belgyógyászati betegség áll. Vajon egy elbocsátott szakorvos keserűségéből eredő vélemény ez? Nem valószínű, mert vezető pszichi­áterek által az egészségügyi minisz­ternek készült feljegyzés szerint a pszichiátriai bel- és fertőző osztály az OPNI „történetének egyik meg­határozó szervezete volt”. Túl nagy és régi A XIX. században épült, nemzet­közi hírű, országos hatáskörű inté­zet múlt évi bezárása sok vitát kel­tett, és a téma a politika csatározá­sok első vonalában szerepelt. Arról már jóval korábban megoszlottak a vélemények, hogy megújuljon vagy megszűnjön-e a patinás intézmény; utóbbi verzió esetén a hatalmas te­rületen fekvő ingatlan árából egy új, modern pszichiátriai centrumot hoz­zanak létre a fővárosban. Az itt fo­lyó munka specialitása, a hely szel­lemisége és a betegek térigénye mi­att a korszerűsödési folyamat végül helyben indult el. Az OPNI mint­egy fele részben megújult, az osztá­lyok gazdasági hatékonysága és mű­szerezettsége javult, és az intézet kasszájában mintegy százmillió fo­rint megtakarítás gyűlt össze. En­nek ellenére újra a megszüntetés koncepciója került előtérbe. „Az OPNI hatalmas épület, és az omladozó falak között nem tudott hatékonyan működni. Nagyon jól hangzik a történelem, hogy kinek mi­lyen múltja van, de azt gondolom, a múlt az az épületé, és nem a szak­máé. Nem szabad azt gondolni, hogy ma lehet ott gyógyítani, ahol azt 150 évvel ezelőtt tettük”, nyilatkozta múlt évben a hírszerző­ fiúnak Horváth Ág­nes miniszter. Nagy Zoltán professzor, főigazga­tó a 2007. március 9-i osztályvezető főorvosi értekezleten tájékoztatta munkatársait az intézet megszűné­sével kapcsolatos teendőkről, vala­mint arról, hogy az intézet élére mi­niszteri biztos nevezett ki a szaktár­ca. Vázolta: a pszichiátriai osztály a Nyírő Gyula, valamint a Szent Ist­ván Kórházba kerülne, a negyven­ágyas belgyógyászatról húsz fertő­ző ágy szintén a Nyírőbe kerülne, a neurológia, a gyermekpszichiátriai osztály, valamint a tanszékek elhe­lyezése még nem tisztázott. A már­cius 19-i főorvosi értekezleten beje­lentette: április 1-jétől csak a tervek szerint megmaradó ágyszámot finan­szírozza az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP), ezért döntetni kell mintegy háromszáz ágy, valamint munkahely megszűnéséről. Bemu­tatta Tasnádi Zoltán miniszteri biz­tost, aki a jegyzőkönyv szerint azt mondta: a pszichiátria összes aktív ágya finanszírozott lesz, a neuroló­gia hetven ágya pedig bekerül az Or­szágos Idegsebészeti Tudományos Intézetbe. A negyvenágyas belgyó­gyászat sorsa bizonytalan, mivel egyik fővárosi kórház sem kapott többletkapacitást. Hozzátette: eb­ből húsz fertőző ágyat a Nyírő Gyu­la Kórházba csoportosítanak, de sze­retné elintézni, hogy a másik húsz ágy - a pszichiátriai jellegű belgyó­gyászati betegek­­ elhelyezése is meg­oldódjon. Hangsúlyozta: április 1- jétől összesen 581 kórházi ágy elhe­lyezését kell biztosítani, a gyógyító tevékenység folyamatos lesz, de már nem az OPNI egészségpénztári kód­ján. A miniszteri biztos kérdésre el­mondta: az áthelyezett munkaválla­lók folyamatos közalkalmazotti jog­viszonyban maradnak, de lesznek olyan munkatársak, akik csak az át­szervezés végéig maradnak állásban. Hozzátette: ahová a fekvő kapaci­tást irányítják, oda kerül a szakorvo­si óraszám is. A 2007. március 26-i főorvosi értekezleten is jelen volt a miniszteri biztos. A jegyzőkönyv sze­rint tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a szükséges feltételek kialakításig a közfinanszírozott egészségügyi te­vékenységek továbbra is az OPNI területén működnek tovább, de az új OEP-szerződéseket már a befo­gadó intézményekkel kötik meg. 2007. június 4-én az OPNI osztá­lyai megkapták Nagy Zoltán főigaz­gató és Tasnádi Zoltán miniszteri biz­tos körlevelét, hogy bár továbbra is helyben dolgoznak, a hivatalos ira­taikon már a befogadó intézmények OEP-kódját használják, mert az egészségügyi pénztár ez alapján fi­zeti a fenntartásukat. Ettől kezdve az OPNI belgyógyászatának kórlap­jain már a Nyírő Gyula Kórház címe szerepelt. A kiválasztott A struktúraátalakítással a negyven­ágyas belgyógyászatból a húsz aktív ágyas pszichiátriai­ fertőző (a teljes kapacitással működő a negyven stroke-ágyból tizenhat, a százhúsz neurológiai ágyból pedig huszonhat), maradt meg, így ezen belül próbál­ták megoldani a pszichiátriai jellegű belgyógyászati betegek ellátását is, pedig a tizennyolc személyes speci­ális team ágykihasználtsága kilenc­venszázalékos volt az egykori osztá­lyon. Az OPNI főorvosi értekezlete­in később egy újabb költözés lehető­sége körvonalazódott. A tervek sze­rint az osztály Nyírének átadott fel­adatait a Szent István Kórház ven­né át. Ennek értelmében Szauder Ipoly, az OPNI belgyógyászatának vezetője decemberi költözéssel meg­állapodott Radnai Zoltánnal, a Szent István Kórház főigazgatójával. A kórház Merényi Gusztáv részlegé­ben helyszíni bejáráson bemutatták az osztály új helyét, kialakították a személyzet létszámát. 2007. október 4-én Szauder doktor megküldte Tasnádi Zoltánnak a Szent István Kórházba költözéshez szükséges lét­számigényt, illetve azoknak a kollé­gáknak a névsorát, akiknek a mun­kája a speciális tapasztalatok miatt elengedhetetlen. A belgyógyászat át­helyezésének tervében azonban a leg­nagyobb gondot az jelentette, hogy a Szent István Kórház Merényi-rész­lege épületeinek állaga rosszabb volt, mint a pszichiátriai intézeté. A szak­értői anyag szerint: „Mind a panel­épület, mind a könnyűszerkezetes épület a tervezett élettartamát meg­haladta. A korszerű betegellátás el­várt színvonalát ez a kubatúra nem képes biztosítani. Optimálisabb len­ne új épület felépítése!” Költözés helyett azonban 2007 de­cemberében a belgyógyászat vezető­je a következő levelet kapta. „Értesí­tem Önt, hogy az Egészségügyi Mi­niszter 5972-1/2007-1000 sz. hatá­rozata szerint az OPNI aktív és kró­nikus fekvőbeteg szakellátási kapa­citása 2007. április 1-jétől megszűnt. A jövőben a közfinanszírozott ellátókapacitás a feladatátvevő intéz­ményekben lesz. Az eddig leírtak alapján az OPNI csoportos létszám­­csökkentésre kényszerül, oly módon, hogy a létszámcsökkentés második ütemében azoknak a munkatársak­nak a jogviszonya szűnik meg, aki­ket a közfinanszírozásból kikerülő kapacitások által érintett szervezeti egységekben foglalkoztattak. A mun­káltató döntése szerint ebben az ütemben Ön kiválasztásra került, en­nek következtében jogviszonyának felmentéssel történő megszűnése ez év 2008. január 1-jétől történik.” Az értesítést az érintettek nem vették át, mert véleményük szerint nem kerül­tek ki a közfinanszírozásból, hiszen a tevékenységüket a Nyírő Gyula Kórház vette át feladatátadással, va­lamint OEP-támogatással. Egy kis szakmacsoport Radnai Zoltán, a Szent István Kór­ház főigazgatója lapunknak azt mondta: a költözés végül azért nem jött létre, mert az osztály elhelyezé­séhez és kialakításához a Szent Ist­ván Kórháznak nem volt pénze. A Fővárosi Önkormányzat közlése sze­rint az Országos Egészségügyi Pénz­tárral való egyeztetés során derült ki, hogy a szükséges infrastruktúra meg­teremtésére és az erre fedezetet biz­tosító pályázatok benyújtására nem az István, hanem a Nyírő Gyula jo­gosult. (A kórház a tárcától 184,7 millió forintot kapott a feladatbővü­lésre.) Lapunknak hangsúlyozták: az egészségügyi miniszter 2008. márci­us 8-i határozatában az OPNI húsz ágyát a Nyíró Gyula Kórházba ren­delte, ezért a fővárosi egészségügyi és szociálpolitikai bizottságának mér­legelési lehetősége nem volt. (A la­punk birtokában lévő dokumentu­mok szerint a Fővárosi Önkormány­zat már 2007 áprilisában megállapo­dott az egészségügyi tárcával, hogy az év végéig mely kórházak veszik át az OPNI ágyait és feladatait, azzal a záradékkal: a főváros felelősség nél­kül felmondhatja a szerződést, ha az állam a keletkezett plusz fenntartási költségeket nem biztosítja.) Arra, hogy a minisztérium a negyvenágyas belgyógyászatból miért éppen a húsz fertőző ágy megtartása mellett dön­tött, nem sikerült választ kapnunk. Ugyanis a statisztikák szerint fertő­ző beteg évente csak elvétve akad, miközben az itt kezelt betegek zö­mét a zavart tudatú belgyógyászati betegek teszik ki. De mi lett speciális belgyógyá­szattal? Radnai Zoltán főigazgató szerint ez az osztály semmiben sem volt speciális, miközben a Nyíró pszichiátriai szakkórház, ahol az ominózus osztály a lehető legjobb helyen van. A megcsonkított és munkatársai­tól megfosztott belgyógyászati osz­tály azonban mégsem került a lehe­tő legjobb helyre, mert a Fővárosi Önkormányzat lapunkkal azt közöl­te: a Nyíró Gyula Kórházban novem­berben nyílhat meg a fertőző osztály, de ennek ellenére a betegek fogadá­sára fel vannak készülve. Az OPNI egykori belgyógyászati betegei azon­ban valamiképpen eltűntek a rend­szerben, mert az intézményi statisz­tikák szerint a Lipótmező bezárása óta látványosan nem emelkedtek a betegszámok. Orvosok által megerő­sített információink szerint a pszichi­átriai jellegű belgyógyászati betegek több alkalommal keresték már régi orvosaikat az OPNI-ban, de onnan nem tudták hová irányítani őket. De miért kellett addig mindenkinek fel­mondani, amíg nem állt fel az új bel­gyógyászat? Erre különösen érdekes választ kaptunk a minisztériumtól. A szaktárca szerint ugyanis a belgyó­gyászat nem önálló osztályként, ha­nem mint önálló szakmacsoport te­vékenykedett az OPNI-ban. (Vagyis: ha nem volt osztály, jogilag nem kel­lett mit átadni, hiányáért nem terhel senkit felelősség.) Szauder Ipoly szerint nem felel meg a valóságnak, hogy csupán szak­macsoportként tevékenykedtek, mert nem csak a vezetői pályázat kiírása, a szakmai kollégium ajánlása - amely alapján a fertőző belgyógyászati osz­tály élére kinevezték - is az ellenke­zőjét tanúsítja. Ugyanezt vallja Nagy Zoltán, az ÖPNI egykori főigazga­tója is, aki szerint az intézet alapító okirataiban is szerepel az ötvenes években kialakított belgyógyászati osztály. A gyors és átgondolatlan átszerve­zést firtató kérdéseinkre egy név nél­kül nyilatkozó minisztériumi mun­katárs azt mondta: az OPNI ügye politikai kérdéssé vált, ezért a dön­téshozókat egyre jobban az indula­tok vezérelték. Hozzátette: a minisz­tert körülvevő fiatal tanácsadók a nyugati mintákat, az otthonápolást és magán szakrendelői ellátást hang­súlyozták, miközben erre a hazai rendszer anyagilag és mentálisan is alkalmatlan. A kezeltek zöme ugyan­is rendszeres ellátást igénylő, elma­­gányosodott, zavart és időskorú, il­letve többszörös öngyilkossági kísér­leten átesett ember, valamint szenve­délybeteg. Harmatta János, a Magyar Pszi­chiátriai Társaság elnöke lapunknak azt mondta: az ilyen betegeket nem tudja bármely belosztály ellátni, a fertőző osztály esetében is ez a hely­zet, azzal a különbséggel, hogy ez készenléti osztály, ezért is érdemes a belosztállyal kötelékben üzemel­tetni. A napokban a Budai Irgalmasrendi Kórház orvosai kértek segítséget egy dühöngő beteg kapcsán, akit nem tudtak speciális osztályra szállítani. Az orvos telefonon kapott instruk­ciókat egykori OPNI-s szakembe­rektől. RAJNAI ATTILA RIPORTJA: Lipótmezei parajelenségek Köddé vált az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet fertőző és pszichiátriai belgyógyászata, ahol zömében olyan zavart tudatú szív- és érrendszeri betegeket kezeltek, akik kiszámíthatatlan magatartásuk mi­att nem voltak alkalmasak a hagyományos kórházi ápolásra. Az egész­ségügyi miniszter a múlt évben az osztály jóval kevesebb betegforgal­mat bonyolító fertőző részlegének megmaradása mellett döntött. Bár az átszervezés során a betegellátás folyamatosságát mindvégig hangoztat­ták az illetékesek, a fertőző osztály a mai napig nem működik, az egyko­ri szakorvosoknak felmondtak. A pszichiátriai jellegű belgyógyászati be­tegek több mint egy éve tartó kálváriájának a felelőssége alól pedig úgy próbál kibújni a tárca, hogy állítja: nincs mit elhelyezni, mert az nem önál­ló osztályként, hanem csupán szakmacsoportként tevékenykedett. Tóth Ferencz munkája

Next