Élet és Irodalom, 2008. július-december (52. évfolyam, 27-52. szám)
2008-07-25 / 30. szám - Rajnai Attila: Lipótmezei parajelenségek (8. oldal)
ÉLET ÉS ÍR * IRODALOM 2008. JÚLIUS 25. _____________ _ 2008. január 26-án délelőtt az autójához indult Lőrincz János, de mielőtt kinyitotta volna az ajtót, rosszul lett, és a nyílt utcán összeesett. A felesége a lakásuk ablakából látta a történteket, mentőt hívott, majd a férjéhez szaladt. A Markó utcából 11:09- kor riasztott esetkocsi nagyon rövid időn belül a VIII. kerületi helyszínre ért. A mentősök elmondása szerint a negyvennégy éves, vékony testlakatú férfi nem panaszkodott fájdalomra, de zavartan viselkedett, ezért a több mint harminc kilométerre fekvő, Pomáz-Kiskovácsiban lévő Gálfi Béla pszichiátriai kórházba szállították. Az ügyeletes orvos megállapította, hogy Lőrincz János nem pszichiátriai beteg, ezért a mentőt viszszairányították a fővárosba. A Szent Margit Kórházban agyvérzésre, illetve agyi tumorra gyanakodtak, de mivel az intézményben nincsen koponya-CT-berendezés, az esetkocsit a Szent János Kórházba küldték. A CT-vizsgálat eredménye negatív lett, ezért a férfit visszaszállították a Szent Margit Kórházba, ahová már eszméletlen állapotban érkezett, és mivel vért kezdett hányni, egyértelművé vált: gyomorvérzése van. Azonnal megműtötték, a vérzést sikerült megállítani, de Lőrincz János a mintegy nyolcórás utaztatás során elszenvedett vérveszteségtől kómába esett, és február 3-án meghalt. Az ügyben foglakozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ismeretlen tettes ellen indult büntetőeljárás a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, amely a hosszas szakértői vizsgálatok miatt még nem fejeződött be. Ha Lőrincz János egy évvel korábban lesz rosszul, tünetei alapján az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) speciális belgyógyászati osztályára került volna. Az elmúlt években a mentők rendre ide szállították a zavart tudatú tüneteket produkáló betegeket. Itt minden ilyen beteg esetében összeült az országosan egyedülálló, belgyógyász, kardiológus, diabetológus, fertőző szakorvos, pszichiáter és neurológus alkotta speciális tapasztalatokkal rendelkező orvoscsoport. Az ezzel foglakozó, pszichiátriailag és neurológiailag is képzett belgyógyász fejében van egy algoritmus a zavart tudatállapot okairól, amelynek megfelelően gyors vizsgálatokkal, mintegy bő negyedóra alatt kideríthető, hogy azt a vércukorszint, szív-, vese- vagy májelégtelenség, infarktus, ritmuszavar, vérnyomáskiugrás, lázas fertőző betegség, agyi kórkép vagy belső vérzés okozhatja - mondta az MTS-nek Szauder Ipoly, az OPNI belgyógyászati osztályának volt főorvosa. Hozzátette: ha az OPNI átszervezése során nem eresztették volna szélnek a speciális team orvosait és szakápolóit, akkor Lőrincz János nagy valószínűség szerint ma is élne, ugyanis a heveny tudatzavarok nyolcvan százalékának a hátterében belgyógyászati betegség áll. Vajon egy elbocsátott szakorvos keserűségéből eredő vélemény ez? Nem valószínű, mert vezető pszichiáterek által az egészségügyi miniszternek készült feljegyzés szerint a pszichiátriai bel- és fertőző osztály az OPNI „történetének egyik meghatározó szervezete volt”. Túl nagy és régi A XIX. században épült, nemzetközi hírű, országos hatáskörű intézet múlt évi bezárása sok vitát keltett, és a téma a politika csatározások első vonalában szerepelt. Arról már jóval korábban megoszlottak a vélemények, hogy megújuljon vagy megszűnjön-e a patinás intézmény; utóbbi verzió esetén a hatalmas területen fekvő ingatlan árából egy új, modern pszichiátriai centrumot hozzanak létre a fővárosban. Az itt folyó munka specialitása, a hely szellemisége és a betegek térigénye miatt a korszerűsödési folyamat végül helyben indult el. Az OPNI mintegy fele részben megújult, az osztályok gazdasági hatékonysága és műszerezettsége javult, és az intézet kasszájában mintegy százmillió forint megtakarítás gyűlt össze. Ennek ellenére újra a megszüntetés koncepciója került előtérbe. „Az OPNI hatalmas épület, és az omladozó falak között nem tudott hatékonyan működni. Nagyon jól hangzik a történelem, hogy kinek milyen múltja van, de azt gondolom, a múlt az az épületé, és nem a szakmáé. Nem szabad azt gondolni, hogy ma lehet ott gyógyítani, ahol azt 150 évvel ezelőtt tettük”, nyilatkozta múlt évben a hírszerző fiúnak Horváth Ágnes miniszter. Nagy Zoltán professzor, főigazgató a 2007. március 9-i osztályvezető főorvosi értekezleten tájékoztatta munkatársait az intézet megszűnésével kapcsolatos teendőkről, valamint arról, hogy az intézet élére miniszteri biztos nevezett ki a szaktárca. Vázolta: a pszichiátriai osztály a Nyírő Gyula, valamint a Szent István Kórházba kerülne, a negyvenágyas belgyógyászatról húsz fertőző ágy szintén a Nyírőbe kerülne, a neurológia, a gyermekpszichiátriai osztály, valamint a tanszékek elhelyezése még nem tisztázott. A március 19-i főorvosi értekezleten bejelentette: április 1-jétől csak a tervek szerint megmaradó ágyszámot finanszírozza az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP), ezért döntetni kell mintegy háromszáz ágy, valamint munkahely megszűnéséről. Bemutatta Tasnádi Zoltán miniszteri biztost, aki a jegyzőkönyv szerint azt mondta: a pszichiátria összes aktív ágya finanszírozott lesz, a neurológia hetven ágya pedig bekerül az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetbe. A negyvenágyas belgyógyászat sorsa bizonytalan, mivel egyik fővárosi kórház sem kapott többletkapacitást. Hozzátette: ebből húsz fertőző ágyat a Nyírő Gyula Kórházba csoportosítanak, de szeretné elintézni, hogy a másik húsz ágy - a pszichiátriai jellegű belgyógyászati betegek elhelyezése is megoldódjon. Hangsúlyozta: április 1- jétől összesen 581 kórházi ágy elhelyezését kell biztosítani, a gyógyító tevékenység folyamatos lesz, de már nem az OPNI egészségpénztári kódján. A miniszteri biztos kérdésre elmondta: az áthelyezett munkavállalók folyamatos közalkalmazotti jogviszonyban maradnak, de lesznek olyan munkatársak, akik csak az átszervezés végéig maradnak állásban. Hozzátette: ahová a fekvő kapacitást irányítják, oda kerül a szakorvosi óraszám is. A 2007. március 26-i főorvosi értekezleten is jelen volt a miniszteri biztos. A jegyzőkönyv szerint tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a szükséges feltételek kialakításig a közfinanszírozott egészségügyi tevékenységek továbbra is az OPNI területén működnek tovább, de az új OEP-szerződéseket már a befogadó intézményekkel kötik meg. 2007. június 4-én az OPNI osztályai megkapták Nagy Zoltán főigazgató és Tasnádi Zoltán miniszteri biztos körlevelét, hogy bár továbbra is helyben dolgoznak, a hivatalos irataikon már a befogadó intézmények OEP-kódját használják, mert az egészségügyi pénztár ez alapján fizeti a fenntartásukat. Ettől kezdve az OPNI belgyógyászatának kórlapjain már a Nyírő Gyula Kórház címe szerepelt. A kiválasztott A struktúraátalakítással a negyvenágyas belgyógyászatból a húsz aktív ágyas pszichiátriai fertőző (a teljes kapacitással működő a negyven stroke-ágyból tizenhat, a százhúsz neurológiai ágyból pedig huszonhat), maradt meg, így ezen belül próbálták megoldani a pszichiátriai jellegű belgyógyászati betegek ellátását is, pedig a tizennyolc személyes speciális team ágykihasználtsága kilencvenszázalékos volt az egykori osztályon. Az OPNI főorvosi értekezletein később egy újabb költözés lehetősége körvonalazódott. A tervek szerint az osztály Nyírének átadott feladatait a Szent István Kórház venné át. Ennek értelmében Szauder Ipoly, az OPNI belgyógyászatának vezetője decemberi költözéssel megállapodott Radnai Zoltánnal, a Szent István Kórház főigazgatójával. A kórház Merényi Gusztáv részlegében helyszíni bejáráson bemutatták az osztály új helyét, kialakították a személyzet létszámát. 2007. október 4-én Szauder doktor megküldte Tasnádi Zoltánnak a Szent István Kórházba költözéshez szükséges létszámigényt, illetve azoknak a kollégáknak a névsorát, akiknek a munkája a speciális tapasztalatok miatt elengedhetetlen. A belgyógyászat áthelyezésének tervében azonban a legnagyobb gondot az jelentette, hogy a Szent István Kórház Merényi-részlege épületeinek állaga rosszabb volt, mint a pszichiátriai intézeté. A szakértői anyag szerint: „Mind a panelépület, mind a könnyűszerkezetes épület a tervezett élettartamát meghaladta. A korszerű betegellátás elvárt színvonalát ez a kubatúra nem képes biztosítani. Optimálisabb lenne új épület felépítése!” Költözés helyett azonban 2007 decemberében a belgyógyászat vezetője a következő levelet kapta. „Értesítem Önt, hogy az Egészségügyi Miniszter 5972-1/2007-1000 sz. határozata szerint az OPNI aktív és krónikus fekvőbeteg szakellátási kapacitása 2007. április 1-jétől megszűnt. A jövőben a közfinanszírozott ellátókapacitás a feladatátvevő intézményekben lesz. Az eddig leírtak alapján az OPNI csoportos létszámcsökkentésre kényszerül, oly módon, hogy a létszámcsökkentés második ütemében azoknak a munkatársaknak a jogviszonya szűnik meg, akiket a közfinanszírozásból kikerülő kapacitások által érintett szervezeti egységekben foglalkoztattak. A munkáltató döntése szerint ebben az ütemben Ön kiválasztásra került, ennek következtében jogviszonyának felmentéssel történő megszűnése ez év 2008. január 1-jétől történik.” Az értesítést az érintettek nem vették át, mert véleményük szerint nem kerültek ki a közfinanszírozásból, hiszen a tevékenységüket a Nyírő Gyula Kórház vette át feladatátadással, valamint OEP-támogatással. Egy kis szakmacsoport Radnai Zoltán, a Szent István Kórház főigazgatója lapunknak azt mondta: a költözés végül azért nem jött létre, mert az osztály elhelyezéséhez és kialakításához a Szent István Kórháznak nem volt pénze. A Fővárosi Önkormányzat közlése szerint az Országos Egészségügyi Pénztárral való egyeztetés során derült ki, hogy a szükséges infrastruktúra megteremtésére és az erre fedezetet biztosító pályázatok benyújtására nem az István, hanem a Nyírő Gyula jogosult. (A kórház a tárcától 184,7 millió forintot kapott a feladatbővülésre.) Lapunknak hangsúlyozták: az egészségügyi miniszter 2008. március 8-i határozatában az OPNI húsz ágyát a Nyíró Gyula Kórházba rendelte, ezért a fővárosi egészségügyi és szociálpolitikai bizottságának mérlegelési lehetősége nem volt. (A lapunk birtokában lévő dokumentumok szerint a Fővárosi Önkormányzat már 2007 áprilisában megállapodott az egészségügyi tárcával, hogy az év végéig mely kórházak veszik át az OPNI ágyait és feladatait, azzal a záradékkal: a főváros felelősség nélkül felmondhatja a szerződést, ha az állam a keletkezett plusz fenntartási költségeket nem biztosítja.) Arra, hogy a minisztérium a negyvenágyas belgyógyászatból miért éppen a húsz fertőző ágy megtartása mellett döntött, nem sikerült választ kapnunk. Ugyanis a statisztikák szerint fertőző beteg évente csak elvétve akad, miközben az itt kezelt betegek zömét a zavart tudatú belgyógyászati betegek teszik ki. De mi lett speciális belgyógyászattal? Radnai Zoltán főigazgató szerint ez az osztály semmiben sem volt speciális, miközben a Nyíró pszichiátriai szakkórház, ahol az ominózus osztály a lehető legjobb helyen van. A megcsonkított és munkatársaitól megfosztott belgyógyászati osztály azonban mégsem került a lehető legjobb helyre, mert a Fővárosi Önkormányzat lapunkkal azt közölte: a Nyíró Gyula Kórházban novemberben nyílhat meg a fertőző osztály, de ennek ellenére a betegek fogadására fel vannak készülve. Az OPNI egykori belgyógyászati betegei azonban valamiképpen eltűntek a rendszerben, mert az intézményi statisztikák szerint a Lipótmező bezárása óta látványosan nem emelkedtek a betegszámok. Orvosok által megerősített információink szerint a pszichiátriai jellegű belgyógyászati betegek több alkalommal keresték már régi orvosaikat az OPNI-ban, de onnan nem tudták hová irányítani őket. De miért kellett addig mindenkinek felmondani, amíg nem állt fel az új belgyógyászat? Erre különösen érdekes választ kaptunk a minisztériumtól. A szaktárca szerint ugyanis a belgyógyászat nem önálló osztályként, hanem mint önálló szakmacsoport tevékenykedett az OPNI-ban. (Vagyis: ha nem volt osztály, jogilag nem kellett mit átadni, hiányáért nem terhel senkit felelősség.) Szauder Ipoly szerint nem felel meg a valóságnak, hogy csupán szakmacsoportként tevékenykedtek, mert nem csak a vezetői pályázat kiírása, a szakmai kollégium ajánlása - amely alapján a fertőző belgyógyászati osztály élére kinevezték - is az ellenkezőjét tanúsítja. Ugyanezt vallja Nagy Zoltán, az ÖPNI egykori főigazgatója is, aki szerint az intézet alapító okirataiban is szerepel az ötvenes években kialakított belgyógyászati osztály. A gyors és átgondolatlan átszervezést firtató kérdéseinkre egy név nélkül nyilatkozó minisztériumi munkatárs azt mondta: az OPNI ügye politikai kérdéssé vált, ezért a döntéshozókat egyre jobban az indulatok vezérelték. Hozzátette: a minisztert körülvevő fiatal tanácsadók a nyugati mintákat, az otthonápolást és magán szakrendelői ellátást hangsúlyozták, miközben erre a hazai rendszer anyagilag és mentálisan is alkalmatlan. A kezeltek zöme ugyanis rendszeres ellátást igénylő, elmagányosodott, zavart és időskorú, illetve többszörös öngyilkossági kísérleten átesett ember, valamint szenvedélybeteg. Harmatta János, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke lapunknak azt mondta: az ilyen betegeket nem tudja bármely belosztály ellátni, a fertőző osztály esetében is ez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ez készenléti osztály, ezért is érdemes a belosztállyal kötelékben üzemeltetni. A napokban a Budai Irgalmasrendi Kórház orvosai kértek segítséget egy dühöngő beteg kapcsán, akit nem tudtak speciális osztályra szállítani. Az orvos telefonon kapott instrukciókat egykori OPNI-s szakemberektől. RAJNAI ATTILA RIPORTJA: Lipótmezei parajelenségek Köddé vált az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet fertőző és pszichiátriai belgyógyászata, ahol zömében olyan zavart tudatú szív- és érrendszeri betegeket kezeltek, akik kiszámíthatatlan magatartásuk miatt nem voltak alkalmasak a hagyományos kórházi ápolásra. Az egészségügyi miniszter a múlt évben az osztály jóval kevesebb betegforgalmat bonyolító fertőző részlegének megmaradása mellett döntött. Bár az átszervezés során a betegellátás folyamatosságát mindvégig hangoztatták az illetékesek, a fertőző osztály a mai napig nem működik, az egykori szakorvosoknak felmondtak. A pszichiátriai jellegű belgyógyászati betegek több mint egy éve tartó kálváriájának a felelőssége alól pedig úgy próbál kibújni a tárca, hogy állítja: nincs mit elhelyezni, mert az nem önálló osztályként, hanem csupán szakmacsoportként tevékenykedett. Tóth Ferencz munkája