Élet és Irodalom, 2008. július-december (52. évfolyam, 27-52. szám)

2008-09-12 / 37. szám - Kovács Zoltán: Idő van (1. oldal) - Részegh Botond: Rajzok • Bemutató szám (1-32. oldal)

Bokros Lajos: A magyar öszvér mint a fejlődés zsákutcája * Esterházy Péter: „Légy ellenállás” Juhász Ferenc köszöntése (Spiró György) * Vita a gyülekezési törvényről (Hanák András, Kis János) * Búcsú Németh G. Bélától (Szegedy-Maszák Mihály) ÉS Irodalom: Darvasi Ferenc, Fodor Ákos, Iszlai Zoltán, Magyar László András, Méhes Károly, Szolcsányi Ákos, Vári Attila |ÉLET ÉS |IRODALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Lll. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM ÁRA: 396 FT 2008. SZEPTEMBER 12. Részegh Botond munkája KOVÁCS ZOLTÁN: Idő van Demokráciában nem létezik szakértői kormány - nyilatkozta Eörsi Má­tyás, az SZDSZ országgyűlési képviselője; a politikus szerint a pártok­nak az ország előtt álló kihívásokról kell tárgyalni. Szerinte azt kell meg­nézni, van-e olyan javaslat az asztalon, amelyhez többséget lehet sze­rezni a parlamentben. Ez pontosan így van, csak az nem világos, hogy miért ne lehetne a parla­mentben többséget szerezni egy - nevezzük így - szakértői kormány prog­ramjához. (Mellékesen, ha demokráciában nincs szakértői kormány, akkor hol van: diktatúrában?­ Mert, ha jól értem a logikát, parlamenti többség kér­dése az egész, ha a parlamenti többség egy program mögé áll, és ez a prog­ram tartalmában szakszerű és a program meghirdetői szakértők, akkor még­iscsak létezik szakértői kormány. Az persze igaz, hogy amíg egyetlen prog­ram van az asztalon, történetesen Gyurcsány Ferenc többnyire politikai, sem­mint szakmai elemzése - és a kormánypárt vezető emberei semmi hajlandó­ságot nem mutatnak arra, hogy ebből az elemzésből fölemeljék a fejüket és távolabbra nézzenek -, addig ezt a csomagot majszoljuk. Gyurcsány Ferenc minden jó szándéka ellenére egy éve folyamatosan túlélőprogramot ír, ez a mostani ennek egyik fejezete, még az sem biztos, hogy az utolsó. De amíg írja, addig a jelek szerint képtelenség másik programról beszélni. Saját em­bereivel konzultál, néha látványlátogatásokat tesz különböző intézetekben és otthonokban, este vallomásosan nyilatkozik valamelyik televízióban. Nem a rosszindulat mondatja, de ez a helyzet most már hasonlatos az MSZMP nyolcvanas évekbeli, három évre szóló kibontakozási programjához, ami, mint emlékezetes, a gazdasági válság megszüntetésére irányult. Berecz Já­nos ismertette a programot, ezt követő­en minden jó szándékú megnyilat­kozó azt kapta a nyakába, hogy „van program, azt kell végrehajtani!” A prog­ram egy év alatt megbukott, a válság tovább mélyült, nem sokkal később a rendszer maga is megbukott, bár ennek nyilván más oka is volt. De az akko­ri makacs ragaszkodás az egyetlen programhoz, a sehova se vezető elzárkó­zás hasonló a mostanihoz, azzal a lényeges különbséggel, hogy az antide­mokratikus környezetben, oroszokkal a nyakunkban, ez a mostani helyzet pedig szabad országban, parlamentáris megoldást is kínálva. Gyurcsány Ferenc nemrégiben megismert programja úgyszólván senkit sem hozott lázba, legföljebb az adócsökkentés szóra kapták föl sokan a fejü­ket. Szakértői elemzések egybehangzó véleménye szerint azonban ennek ki­adási oldali ellentételezése hiányos, és főképp, nem adott választ a konvergenciaprogram 2006-os benyújtását követően sokakban megfogalma­zódó kérdésre: mitől lesz itt nagyobb növekedés? .A stabilizációt követő ki­hívások a stabilizáción túlmutató eszközöket kívánnak” - úja Petschnig Má­ria Zita -, annál is inkább, mert a Gyurcsány-stabilizáció, ellentétben a Bok­ros-csomaggal, a fejlesztési forrásokat is megcsapolta. A kormányerő, ezen belül is legfőképp a kormányfő most javaslatokat vár, de legfőképp olyanokat, amelyek az általa vázolt kereteken belül ma­radnak. E szempontból könnyű helyzetben van, hiszen pártján, frakcióján belül igazi ellenfele nincsen, a párt elnöksége megerősítette, hogy „a parla­menti frakcióval együtt támogatja a Megegyezés programját, annak végre­hajtásában a kormányt és a miniszterelnököt”. Gyurcsány szokása, hogy amikor bajban van, saját személyéről szavaztatgat, most várhatóan egy egész kongresszus áll majd mögé. Láthatóan megkedvelte a monumentá­lis megerősítéseket, az orbitális mennyiségben kapott szimpátiavoksokat, ezek mögött eltörpülni látszik, hogy az ország ügyeit illetően baj van. Hol van már, amikor Gyurcsány a hátán vitte a pártját! Most már őt cipelik, csak azért, mert párttársai félnek az igazi változástól. Minden változás mö­gött Orbán Viktort látják fölmagasodni, ami természetesen valós veszély, hiszen nincs kétség, az ő színre lépése Magyarország modernizálását a sá­­i tómezőn túli sávba tolná, nem beszélve napi keservekről, hagymázas múlt­­ba révedés, képmutató tanítások a tisztességről. De hát mégsem lehet a te­hetetlenséget egy életen keresztül azzal magyarázni, hogy jön Orbán. Aki történetesen utóbb kétszer jött, kétszer vesztett, mindkétszer nyerő állás­ból, miért lenne ez az ember olyan veszélyes? A jobboldal talán olyan rettenetesen erős? A KDNP kizárólag az Or­szággyűlés névjegyzéki listáján létező párt, Dávid Ibolya váratlanul túlélé­si harcba keveredett a váratlanul minden elképzelhető szempontból fölerő­sített Almássy Kornéllal, a párt két-három százalékon áll - ez, mellesleg, nem is tudni, kinek hasznos. Orbán Viktor különböző észak-amerikai szál­lodák hátsó vészkijáratain lopakszik fölfelé, hogy fotóztassa magát megfá­radt másod-harmadvonalbeli politikusokkal (lásd Lázár György írását e lapszám 9. oldalán.) Ennél mégiscsak veszélyesebb a pangás! Új hang és új erő, de legfőképpen igazi szakértelem nélkül nem lehet most már kormányozni. Ha fogyó hittel, de mégiscsak a progresszió mel­lett elkötelezett két párt felelőssége, hogy mihamarabb megállapodjon olyan összetételű szakértői kormányban, amelyiknek hitele van és nemzet­közi tekintélye. Ez a lehetőség ma még adott, de ennek eljátszása aligha­nem előrehozott választást hoz, vagy ha Gyurcsány valami csoda folytán kihúzná 2010-ig, addigra még gyengébb lenne. Lehet választani. Magától értetődő, hogy Gyurcsánnyal - legalábbis 2010-ben - nem lehet választá­soknak indulni, ezt ha nem mondják is, a szocialisták tudják a legjobban. A mostani helyzet ezt a váltást olyan időre hozza előre, amikor meg lehet kezdeni az újraépítkezést. 2010-ben nem lehet újraépítkezést kezdeni. Az MSZP mindig a váltásban volt erős, mindig új emberrel nyert, kérdés, hogy most van-e lelkierő ehhez. Ezek azonban csak pártügyek, ennél fontosabb az ország helyzete. Annak idején Békesi László úgy nyilatkozott, hogy a legjobb szakértők, a magyar közgazdász-értelmiség krémje áll bevetésre készen, csakhogy nem engedik szóhoz jutni őket. Gyurcsány politikusi személyisége vagy egysze­rű felelősségérzete mutatkozhat meg abban, hogy lesz-e ereje félreállni, és átadni helyét a nagy válságkezelők valamelyikének. Emlékeztetnék, hogy volt az őszödi beszédnek egy komoly gondolata, így hangzott: „Mi lenne, ha most az egyszer nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket, és ez nem probléma akkor, hogy elveszítjük a támogatásunkat, majd visszasze­rezzük, majd megértik.” A kormányé, hogy a saját szavával éljek, momen­tán éppen faszkodik. Neki nem sikerült az óhajtott nagy teljesítmény, ma­radt azonban számára komoly feladat­­alakító és önzetlen szerepvállalás egy szakértői kormány színre lépésének tartalmi, jogi és intellektuális elő­készítésében. Vegyen példát Medgyessy Péterről, aki négy és fél évvel ez­előtt összetörtén, a történteket alig fölfogva, de méltósággal köszönt le. Ezt Gyurcsány Ferenc elég közelről látta. Láthatta, hogy Medgyessy mit érzett akkor: hálátlanságot és megalázottságot. Ezt kell most vállalnia Gyurcsány Ferencnek is. Gyurcsány nem hiheti, és a körülötte állók sem hihetik, hogy nincs alternatíva. Van, de csak akkor, ha keresnek ilyet azok, akik vezetik az országot. És akkor is keresik, ha a megoldás egyben az ő személyes po­litikai kudarcukat és távozásukat jelenti. Az ilyen embereket tartja meg a történelmi emlékezet államférfiként.

Next