Élet és Irodalom, 2008. július-december (52. évfolyam, 27-52. szám)
2008-09-12 / 37. szám - Kovács Zoltán: Idő van (1. oldal) - Részegh Botond: Rajzok • Bemutató szám (1-32. oldal)
Bokros Lajos: A magyar öszvér mint a fejlődés zsákutcája * Esterházy Péter: „Légy ellenállás” Juhász Ferenc köszöntése (Spiró György) * Vita a gyülekezési törvényről (Hanák András, Kis János) * Búcsú Németh G. Bélától (Szegedy-Maszák Mihály) ÉS Irodalom: Darvasi Ferenc, Fodor Ákos, Iszlai Zoltán, Magyar László András, Méhes Károly, Szolcsányi Ákos, Vári Attila |ÉLET ÉS |IRODALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Lll. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM ÁRA: 396 FT 2008. SZEPTEMBER 12. Részegh Botond munkája KOVÁCS ZOLTÁN: Idő van Demokráciában nem létezik szakértői kormány - nyilatkozta Eörsi Mátyás, az SZDSZ országgyűlési képviselője; a politikus szerint a pártoknak az ország előtt álló kihívásokról kell tárgyalni. Szerinte azt kell megnézni, van-e olyan javaslat az asztalon, amelyhez többséget lehet szerezni a parlamentben. Ez pontosan így van, csak az nem világos, hogy miért ne lehetne a parlamentben többséget szerezni egy - nevezzük így - szakértői kormány programjához. (Mellékesen, ha demokráciában nincs szakértői kormány, akkor hol van: diktatúrában? Mert, ha jól értem a logikát, parlamenti többség kérdése az egész, ha a parlamenti többség egy program mögé áll, és ez a program tartalmában szakszerű és a program meghirdetői szakértők, akkor mégiscsak létezik szakértői kormány. Az persze igaz, hogy amíg egyetlen program van az asztalon, történetesen Gyurcsány Ferenc többnyire politikai, semmint szakmai elemzése - és a kormánypárt vezető emberei semmi hajlandóságot nem mutatnak arra, hogy ebből az elemzésből fölemeljék a fejüket és távolabbra nézzenek -, addig ezt a csomagot majszoljuk. Gyurcsány Ferenc minden jó szándéka ellenére egy éve folyamatosan túlélőprogramot ír, ez a mostani ennek egyik fejezete, még az sem biztos, hogy az utolsó. De amíg írja, addig a jelek szerint képtelenség másik programról beszélni. Saját embereivel konzultál, néha látványlátogatásokat tesz különböző intézetekben és otthonokban, este vallomásosan nyilatkozik valamelyik televízióban. Nem a rosszindulat mondatja, de ez a helyzet most már hasonlatos az MSZMP nyolcvanas évekbeli, három évre szóló kibontakozási programjához, ami, mint emlékezetes, a gazdasági válság megszüntetésére irányult. Berecz János ismertette a programot, ezt követően minden jó szándékú megnyilatkozó azt kapta a nyakába, hogy „van program, azt kell végrehajtani!” A program egy év alatt megbukott, a válság tovább mélyült, nem sokkal később a rendszer maga is megbukott, bár ennek nyilván más oka is volt. De az akkori makacs ragaszkodás az egyetlen programhoz, a sehova se vezető elzárkózás hasonló a mostanihoz, azzal a lényeges különbséggel, hogy az antidemokratikus környezetben, oroszokkal a nyakunkban, ez a mostani helyzet pedig szabad országban, parlamentáris megoldást is kínálva. Gyurcsány Ferenc nemrégiben megismert programja úgyszólván senkit sem hozott lázba, legföljebb az adócsökkentés szóra kapták föl sokan a fejüket. Szakértői elemzések egybehangzó véleménye szerint azonban ennek kiadási oldali ellentételezése hiányos, és főképp, nem adott választ a konvergenciaprogram 2006-os benyújtását követően sokakban megfogalmazódó kérdésre: mitől lesz itt nagyobb növekedés? .A stabilizációt követő kihívások a stabilizáción túlmutató eszközöket kívánnak” - úja Petschnig Mária Zita -, annál is inkább, mert a Gyurcsány-stabilizáció, ellentétben a Bokros-csomaggal, a fejlesztési forrásokat is megcsapolta. A kormányerő, ezen belül is legfőképp a kormányfő most javaslatokat vár, de legfőképp olyanokat, amelyek az általa vázolt kereteken belül maradnak. E szempontból könnyű helyzetben van, hiszen pártján, frakcióján belül igazi ellenfele nincsen, a párt elnöksége megerősítette, hogy „a parlamenti frakcióval együtt támogatja a Megegyezés programját, annak végrehajtásában a kormányt és a miniszterelnököt”. Gyurcsány szokása, hogy amikor bajban van, saját személyéről szavaztatgat, most várhatóan egy egész kongresszus áll majd mögé. Láthatóan megkedvelte a monumentális megerősítéseket, az orbitális mennyiségben kapott szimpátiavoksokat, ezek mögött eltörpülni látszik, hogy az ország ügyeit illetően baj van. Hol van már, amikor Gyurcsány a hátán vitte a pártját! Most már őt cipelik, csak azért, mert párttársai félnek az igazi változástól. Minden változás mögött Orbán Viktort látják fölmagasodni, ami természetesen valós veszély, hiszen nincs kétség, az ő színre lépése Magyarország modernizálását a sái tómezőn túli sávba tolná, nem beszélve napi keservekről, hagymázas múltba révedés, képmutató tanítások a tisztességről. De hát mégsem lehet a tehetetlenséget egy életen keresztül azzal magyarázni, hogy jön Orbán. Aki történetesen utóbb kétszer jött, kétszer vesztett, mindkétszer nyerő állásból, miért lenne ez az ember olyan veszélyes? A jobboldal talán olyan rettenetesen erős? A KDNP kizárólag az Országgyűlés névjegyzéki listáján létező párt, Dávid Ibolya váratlanul túlélési harcba keveredett a váratlanul minden elképzelhető szempontból fölerősített Almássy Kornéllal, a párt két-három százalékon áll - ez, mellesleg, nem is tudni, kinek hasznos. Orbán Viktor különböző észak-amerikai szállodák hátsó vészkijáratain lopakszik fölfelé, hogy fotóztassa magát megfáradt másod-harmadvonalbeli politikusokkal (lásd Lázár György írását e lapszám 9. oldalán.) Ennél mégiscsak veszélyesebb a pangás! Új hang és új erő, de legfőképpen igazi szakértelem nélkül nem lehet most már kormányozni. Ha fogyó hittel, de mégiscsak a progresszió mellett elkötelezett két párt felelőssége, hogy mihamarabb megállapodjon olyan összetételű szakértői kormányban, amelyiknek hitele van és nemzetközi tekintélye. Ez a lehetőség ma még adott, de ennek eljátszása alighanem előrehozott választást hoz, vagy ha Gyurcsány valami csoda folytán kihúzná 2010-ig, addigra még gyengébb lenne. Lehet választani. Magától értetődő, hogy Gyurcsánnyal - legalábbis 2010-ben - nem lehet választásoknak indulni, ezt ha nem mondják is, a szocialisták tudják a legjobban. A mostani helyzet ezt a váltást olyan időre hozza előre, amikor meg lehet kezdeni az újraépítkezést. 2010-ben nem lehet újraépítkezést kezdeni. Az MSZP mindig a váltásban volt erős, mindig új emberrel nyert, kérdés, hogy most van-e lelkierő ehhez. Ezek azonban csak pártügyek, ennél fontosabb az ország helyzete. Annak idején Békesi László úgy nyilatkozott, hogy a legjobb szakértők, a magyar közgazdász-értelmiség krémje áll bevetésre készen, csakhogy nem engedik szóhoz jutni őket. Gyurcsány politikusi személyisége vagy egyszerű felelősségérzete mutatkozhat meg abban, hogy lesz-e ereje félreállni, és átadni helyét a nagy válságkezelők valamelyikének. Emlékeztetnék, hogy volt az őszödi beszédnek egy komoly gondolata, így hangzott: „Mi lenne, ha most az egyszer nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket, és ez nem probléma akkor, hogy elveszítjük a támogatásunkat, majd visszaszerezzük, majd megértik.” A kormányé, hogy a saját szavával éljek, momentán éppen faszkodik. Neki nem sikerült az óhajtott nagy teljesítmény, maradt azonban számára komoly feladatalakító és önzetlen szerepvállalás egy szakértői kormány színre lépésének tartalmi, jogi és intellektuális előkészítésében. Vegyen példát Medgyessy Péterről, aki négy és fél évvel ezelőtt összetörtén, a történteket alig fölfogva, de méltósággal köszönt le. Ezt Gyurcsány Ferenc elég közelről látta. Láthatta, hogy Medgyessy mit érzett akkor: hálátlanságot és megalázottságot. Ezt kell most vállalnia Gyurcsány Ferencnek is. Gyurcsány nem hiheti, és a körülötte állók sem hihetik, hogy nincs alternatíva. Van, de csak akkor, ha keresnek ilyet azok, akik vezetik az országot. És akkor is keresik, ha a megoldás egyben az ő személyes politikai kudarcukat és távozásukat jelenti. Az ilyen embereket tartja meg a történelmi emlékezet államférfiként.