Élet és Irodalom, 2008. július-december (52. évfolyam, 27-52. szám)
2008-10-31 / 44. szám - Molnár Erzsébet: Top ügyfél • Lichthof (9. oldal)
aki hamar visszanyerte önmagába és politikai erejébe vetett hitét. Csak arra nem számított senki, hogy az évek óta belső hidegháborúban élő ország a miniszterelnök cinizmusára meglepő, a feszültségkeltés régóta bevett logikájának megfelelő módon válaszol: 2006. szeptember 17-én tüntetők, köztük militáns szélsőjobboldaliak vonultak az utcára, és a „cinikus miniszterelnök” azonnali távozását követelték. Később, a világsajtó még nagyobb érdeklődése mellett, a szélsőjobb is megemlékezett a maga módján az 1956-os magyar forradalom ötvenedik évfordulójáról. A verbális erőszak fizikai erőszakba torkollott. Egyre hangosabban beszéltek a protofasiszta Magyar Gárdáról, és még ennél is hangosabban a gyorsan erősödő szélsőjobboldali-nacionalista Jobbikról. Az utcák végül elcsendesedtek, a sajtó levonult, de a problémák maradtak (csakúgy, mint a szélsőséges erők). És hivatalban maradt a makacs Gyurcsány is, noha ekkor már nemcsak az ellenoldal, hanem saját táborának szakemberei is erősen kezdték kritizálni. Kisebbségi kormányzás A két tábor még mélyebbre ásta lövészárkait, berendezkedett az állóháborúra. Egy ideig, 2006. október 23- án a Fidesz előállt soros ötletével. A miniszterelnök stabilizációs programjának élét akarta elvenni úgy, hogy még tovább gyengítse hitelességét: országos népszavazást kezdeményezett a „társadalom számára kulcsfontosságú” ügyekben. Ilyen volt a felsőoktatási tandíj, az orvosi vizitdíj vagy a kórházi napidíj. Nem volt ez más, mint a szocialisták által javasolt takarékossági csomagra mért megrendítő csapás. A szocialisták tartottak a népszavazás kiírásától, és szembeszálltak vele. Az ügy a Magyarországon igen kiterjedt jogkörrel rendelkező Alkotmánybíróság elé került. A testület a népszavazást jóváhagyta ,holott az alkotmány szerint a költségvetést érintő kérdésekben nincs helye referendumnak. A népszavazás napja 2008. március 9-én jött el. Az ötven százalékot alig meghaladó részvétel mellett a szavazók több mint nyolcvan százaléka elutasította a takarékossági intézkedéseket. A Fidesz diadalt ült, ugyanakkor - ahogyan Inotai András, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója fogalmazott a velem folytatott beszélgetésben - a „magyar gazdaság gyásznapja” lett. A rögtönzött megoldások és a politikai célok immár sokadik alkalommal az ország stratégiai érdekei fölé emelkedtek. „A költségvetés kiegyensúlyozásának lehetősége időben ismét eltolódott - hangsúlyozta érezhető sajnálattal Inotai. A Központi Statisztikai Hivatal által közzétett gazdasági mutatók inkább sírásra, mint büszkeségre adnak okot: a másfél-két százalékos gazdasági növekedés lényegesen elmarad a régió többi országáétól, az ipari termelés az utóbbi hónapokban gyakorlatilag stagnál, a beruházások volumene csökkent. Rossz tendenciák rajzolódnak ki az építőiparban, az összképen pedig csak az utóbbi időben kiválóan teljesítő mezőgazdaság javít. Ez azonban mégiscsak kevés az igen Nem elég a borostyán és a babér. Nem elég halhatatlannak, hallhatónak is kell lenni. BOROSTYÁN-ESTEK A KÖLTŐ SZÍNHÁZA A Stúdió K Színház és a Szépírók Társaságának közös rendezvénye. A sorozatot az Élet és Irodalom támogatja. Az estek házigazdája: Balla Zsófia November 6-án, csütörtök este fél 8-kor vendégünk: GYŐRI LÁSZLÓ A Stúdió „K” minden Borostyán-estje egyetlen alkalomra szóló találka, ismerkedés: a költők egy kis kötetre valót olvasnak fel régi és kiadatlan verseikből. Jegyrendelés: @ 216-7170 vagy www.studio-k.hu feszes költségvetés megmentéséhez. Ami pedig még jobban fáj: a szomszédos Szlovákia 2009. január 1-jén belép az euróövezetbe. Beszélgetőpartnereim ezt a tényt érezhetően roszszul viselik, némelyek nyíltan ki is mondják: „lemaradunk a szomszédok mögött”. A szocialisták a népszavazás után defenzívába szorultak, a velük évek óta együtt kormányzó Szabad Demokraták Szövetségében is forrpontra herültek a kedélyek. A párt helyzete zavarossá vált. Végül addigi elnöküket, az üzletemberből politikussá lett Kóka Jánost a párt egyik korábbi, „történelmi” vezető alakja, Fodor Gábor váltotta, aki politikai karrierjét a Fideszben kezdte. Fodor elég gyorsan, már júliusban megvalósította a „történelmi áttörést”: vakuk villogása közepette, kamerák jelenlétében találkozott Orbán Viktorral. Tizennégy év óta először ültek le egymással hivatalosan a két párt vezetői. Nem tudni, pontosan miről tárgyaltak. Korábban ugyanis az SZDSZ otthagyta a hatalmon lévő koalíciót, ezzel pedig a szocialistákat kisebbségi kormányzásra kényszerítette, és innentől fogva egyszer a „szakértői kormány”, másszor meg az előrehozott választások szükségességét kezdte hangoztatni. A Fidesz az előrehozott választásokról beszélt, s ebben - a polarizációnak megfelelően - az SZDSZ a Fidesz közvetett szövetségesévé vált, sőt ő lehet a mérleg nyelve. A liberálisok ráadásul ultimátumszerűen új programot követeltek a miniszterelnöktől, enélkül nem lesz támogatás. A sarokba szorított Gyurcsány Ferenc megint bebizonyította, hogy nem csak ügyes politikus, hanem - mindenekelőtt - továbbra is hatalmat akar. A beavatottak véleménye szerint szándékosan kikapcsolta magát egy időre a politikai életből, tekintettel a kánikulára, és az augusztus 20-ai ünnep után előállt egy új programmal. Erről még a kabinet tagjai sem tudtak, nemhogy a szocialista képviselők. A Népszabadságban olvashatták. Ha ugyan elolvasták, mert először is hosszú volt, másodszor pedig elég nehéz nyelvezettel íródott. De nem is ez volt a lényeg. A miniszterelnök nem tett mást, mint hogy az SZDSZ ultimátumára egy programmal reagált. Ezután újfent meghívta az SZDSZ-t, hogy tárgyaljanak a koalíció helyreállításáról. Sőt, pillanatonként ledobta nekik a horgonyt. A 168 Órának adott interjújában (szeptember 11-én) azt mondta: „Nekem a szabad demokraták - bármit csinálnak is velünk vagy nélkülünk - a barátaim maradnak. Nem ők az ellenfeleim. Hanem azok, akik a Jobbikkal, a Magyar Gárdával szövetkeznek, akik megfúrták az összes reformot, akik Molotovkoktélt dobtak a képviselőink házára.” Hogy a berzenkedő szocialisták hangját semlegesítse, Gyurcsány a maga rámenős stílusában még egyszer előremenekült, és összehívta a párt rendkívüli kongresszusát. A miniszterelnök időhúzó taktikájának első sikere az volt, hogy szeptember 15-én az Országgyűlés leszavazta az önfeloszlatásra benyújtott MDF-es kezdeményezést. A liberálisok, hoszszú belső vitákat és alkudozásokat követően, még egyszer a szocialistákkal szavaztak. A Fidesz azonnal közölte, hogy november 15. után újólag beterjeszti ugyanezt a javaslatot, amennyiben nem fogadják el a jövő évi költségvetést. Fodor szeptember 18-án ismét találkozott Orbánnal, aki ennek eredményeként az „álláspontok közeledéséről ” beszélt. A homály és bizonytalanság tovább mélyült. Az Országgyűlés önfeloszlatása ehhez az egyszerű többség is elegendő - egyenértékű az előrehozott választásokkal. A mérleg nyelvét ismét a liberálisok, valamint a szocialistákkal való egyezkedéseik jelentik. Mit akarnak tulajdonképpen a szabad demokraták? Lényegében egyet: Gyurcsány távozását. Nevezettnek azonban eszébe sem jut visszalépni, azzal érvel, hogy nincs alternatívája (valóban: semmi nyoma ennek), és így „ő a legjobb”. Most tehát az uralkodó hercegség logikája dönt, s az elfoglalt pozíciók bebetonozása zajlik, nem is nagyon palástolt zsarolással: próbáljatok csak eltávolítani, majd visszajön Orbán. És a szocialisták ettől úgy félnek, mint ördög a szenteltvíztől. A dinamikus játszma kimenetele ismeretlen, egyvalami mégis szinte bizonyosan kimondható: a következő választások győztese a Fidesz lesz. Tölgyessy Péter, aki valaha az SZDSZ elnöke volt, majd két választási cikluson át a Fidesz képviselői padsorában ült - őt tartják a belpolitikai színtér egyik leginkább független elemzőjének - azt mondta nekem .(Természetesen a jelenlegi miniszterelnök különféle trükkökkel kihúzhatja még másfél évig. Csak mi lesz utána? A Fidesz, a demokráciában először, megszerzi a kétharmados többséget, tehát az alkotmányt is módosítani tudja, vagy akár újat is írhat.” Lejáratott reformok Vajon ez csak politikai krízis, vagy a teljes politikai elit s ennélfogva az egész alkotmányos rend mélyebb válsága? A politikai színtér rég elfogadott polarizálódása, a két politikai tábor dominanciája az utóbbira utal. Két független hercegség feszül egymásnak. A háborús, rivalizáló légkörben - érthető módon - a két csapat a vezére mögé tömörül. Ahogyan 2006-ban, úgy ismét (a most éppen offenzívában lévő) Orbán és (a most éppen defenzívában lévő) Gyurcsány párviadalának vagyunk szemtanúi. Mi a köze ennek a demokratikus értékekhez, a konszenzuskereséshez és a dialógushoz? Semmi. Magyarország évek óta választásikampány-hangulatban él, és nem képes kijönni belőle. Csak hát normális életet nem lehet kampányolva élni. Mindennek az eredménye máris megvan - és az siralmas. Kezembe veszem a Magyar Európai Üzleti Tanács most kiadott jelentését. Ebben leszögezik, hogy azok az aduk, amelyek Magyarországnak a kilencvenes évek elején még a kezében voltak, mostanra semmivé lettek. A politikai helyzet a továbbfejlődés legnagyobb kerékkötőjévé vált. A gazdasági helyzet és a jogi háttér olyan, hogy egyre nehezebb bármit előre látni, a kiszámíthatatlanság miatt pedig Magyarország lemaradt. Az országnak mindent meg kell tennie, hogy ne osztozzon azon államok sorsában, amelyek elveszítették versenyképességüket. Meg fog tenni mindent? Kétséges. Nagy szerencsétlenség, és erre külön felhívja a figyelmet az idézett jelentés, hogy lejáratták a reform fogalmát. Az átlagos magyar ember számára a reform egyértelműen a rosszat jelenti: takarékosságot, nadrágszíj-meghúzást, a Bokros-csomagot és most a Gyurcsány-csomagot. Az utca gondolkodásában, amelyre ráerősített a Fidesz heves kormányellenes propagandája, a „reform” fogalma igazi madárijesztővé lett. Senki nem akarja, senki nem adja rá a szavazatát - amint azt a március 9-i népszavazás eredménye is bizonyította. A „reformereknek” ma Magyarországon harmatgyenge az ázsiójuk, éppen akkor, amikor az országnak - mint az szabad szemmel is látható, nem beszélve a gazdasági mutatókról - változásokra, modernizációra, gyors növekedésre lenne szüksége. Lengyel László a publicisztikáiban „haláltáncot” emleget, amibe a magyarok belekeveredtek. Igazi reformok helyett látszatküzdelem zajlik a politikai osztályon belül és a médiában is. A mostani őszi politikai szezon arról szól, hogy mikor oszlatja fel magát a parlament. Ilyen helyzetben ki foglalkoznék a reformokkal? Jelenleg tipikus időhúzó harc folyik. De mindezt meddig lehet folytatni? Az elnöki rendszer felé? A „reformok” kifejezés hallatán elsősorban gazdasági változtatásokra szoktak gondolni. Ez logikai hiba. Ki tudja, hogy a gazdaság előtt a magyarok nem vágnak-e bele a politika reformjába. Igaz, Tölgyessy Péter - és nemcsak ő - erősen kétli, hogy éppen Orbán Viktor lenne képes, győzelme esetén, az új demokratikus rend megszilárdítására. Neki - és táborának - azonban világos a szándéka: módosítani, esetleg teljesen újjal felváltani az alkotmányt. Hogy milyen irányban? Amerre eddig is haladtak. Stumpf István, aki Orbán miniszterelnöksége éveiben a nagy hatalmú orbáni kancellária, a Miniszterelnöki Hivatal főnöke volt, már a 2006-os választások előtt a fennálló intézményi rend megváltoztatásának szükségességéről beszélt; felvetette a politikai rendszer „félprezidenciálissá” alakítását, az államelnöki mandátum hét évre szóló meghosszabbítását (ellenfelei ezt azonnal „Magyarország putyinizálásának” titulálták). Maga Orbán ebben a témában ez idáig meglehetős visszafogottsággal nyilatkozott, viszont nem is egyszer sejteni engedte, mennyire tetszik neki személy szerint az amerikai típusú kétpártrendszer. Hajlama és kedve éppenséggel volna rá, hogy a Stumpf által felvázolt modell első köztársasági elnöke legyen. Tavaly egy interjúban önmagáról és társadalmi szerepvállalásáról ezt mondta: „A magyar nemzeti oldal választói nemcsak úgy tekintenek rám, mint egy párt vezetőjére, hanem a régi magyar álmok és vágyak képviselőjére. Ez több mint politika.” A magyarok esete tanulságos. Ez az ország annak idején okkal lehetett büszke rá, hogy vezető szerepet játszik a posztkommunista átalakulásban. A magyarok jobbra-balra mondogatták, hogy már európaiak vagyunk, nekünk nem kell Európába mennünk, hiszen ott vagyunk - bár az európai intézményektől ekkor még elég távol voltak. Később a visegrádi országokkal együtt léptek be a NATO-ba és az Európai Unióba, s ezzel teljesültek elsődleges céljaik. Stratégiai, politikai, katonai és gazdasági értelemben „lehorgonyoztak”. Akik azonban a horgonyt a magyar oldalon kivetették, nem tudtak egészen felnőni sem a lehetőségekhez, sem az érett demokráciák által hozzájuk intézett fontos kihívásokhoz. Mentalitásuk közelebb állt önmagukhoz, mint a Nyugathoz. A saját gulyásukat főzték, s ami még rosszabb, kölcsönösen addig kavargatták, míg a két fakanál össze nem akadt. Megszületett két hercegség egy korszerűnek látszó köztársaságban. Ez nem kis eredmény, lehet világraszóló is - csak éppen a minősége kétséges. Remélem, senki nem akar a magyarok nyomába lépni ,bár éppenséggel még a közvetlen szomszédságban sincs hiány jelöltekből. Hogyan lehet kiszabadulni ebből a rossz visszacsatolásból? Az elmúlt évszázad kilencvenes éveinek küszöbén a magyarok büszkén mondták, hogy békés, véráldozat nélküli rendszerváltás volt, „kialkudott forradalom” (Tőkés Rudolf), hogy simán lefutott a „revolúció” (Timothy Garton Ash), az ún. reformok olyan mélyen gyökereztek, hogy magukkal hozták a forradalmi változásokat. Később, az évezred küszöbén valami elromlott. Elvesztették az iránytűt. Az ország visszacsúszott, és válságba jutott. Csak remélhető, hogy a kormányzó erők valamelyikének nem jut eszébe, hogy a válságot az egyszer már elutasított forradalmi módszerekkel oldja meg. A két vezér már megvan, a sámánok sem hiányoznak. Beígérik a Kánaánt (ritkábban) és az Új Jeruzsálemet (sokkalta gyakrabban). Rengeteg hamis próféta tűnik fel, csak éppen mintha igazi államférfiak nem lennének sehol. Mikor és hol jelennek meg? Mikor akarnak majd komolyan elbeszélgetni egymással és az ország jövőjéről? És képesek lesznek-e valaha is visszatérni a - mára diszkreditált - kerekasztalhoz? (A varsói Gazeta Wyborczában megjelölt írás bővített, átdolgozott változata. A szerző diplomata, közíró, Magyarország-szakértő. Magyar törésvonalak ámű kötete 2002- ben jelent meg a Helikon Kiadónál.) 2008. OKTÓBER 31. A ceruzalábú nő telefonja megsüketült. A ceruzalábú nő darab ideig nem csinált semmit, csak pufogott. Nem mondta ki explicite, hogy Puskás Tivadar egy hülye volt, de erre utaló magatartást tanúsított a körfolyosón, kezében egy telefonkészülékkel, melyet előzőleg kevés híján kitépett a falból. A ceruzalábú nő a készülékkel erőteljesen hadonászott a gangon, és szitokszavakat köpött az égre, ahol Puskás Tivadar és a T-Com is feltehetően lakozott; a hadonászás során egyre inkább belegabalyodott a zsinórba. A zsinór több mint nyolc méter volt, mert a ceruzalábú nő szerette a gangon fogadni a hívásokat, és a Hatlépcsősben anno lefixálta egy valamikori telefonszerelővel, hogy két és fél málnás fröccs fejében szerezzen megfelelő méretű kábelt. Mármost a kábel mérete kissé eltúlzott lett, így a ceruzalábú nőnek meg kellett tanulnia vele közlekedni a gangon, már hogy telefonálás közben ne gáncsolódjon el a kábel által, ne essen minduntalan hasra. Kevés idő után múltán a telefonzsinórt úgy emelintette, lendítette szükség szerint a függőfolyosón, mint egy professzionális táncdalénekes a hőskorban a mikrofont (fölléphetett volna ezzel a számmal a cirkuszban), de most annyira fel volt indulva, hogy elfeledkezett minden kötelező óvatosságról, aminek az lett a vége, hogy a zsinór (mint épp most vásárolt karácsonyfára) a ceruzalábú nőre tekeredett. A ceruzalábú nő ettől még inkább feldühödött - végül, amikor a kábel már a nyakát szorongatta, a Lakatos úrnak kellett kiszabadítania. Igaz, nem szívesen tette, s ezt meg is mondta a ceruzalábú nőnek, így aztán a zsinór kisvártatva Lakatos úr nyakán landolt: a ceruzalábú nőbe visszatért az élet, a telefonzsinórt most (mint egy hamisítatlan westernhős) lasszóként használta, befogta vele Lakatos urat; amikor azonban ezzel végzett, a hagymaagyú kurvától felhívta a hibabejelentőt. (A hagymaagyú kurva titulusát egykoron a ceruzalábú nőtől kapta, amikor egy állítólagos féltékenység drámába keveredett.) „Nem érted, baz’meg. Süket”, mondta a hibabejelentőnek. Az ügyintéző kapcsolattartási számot kért tőle, a ceruzalábú elbámult, „Nem érted, baz’meg?!”, ismételte meg, „Süket. Hogy akarsz egy süket telefonon fölhőni?!”, ordította most már a hagymaagyú vonalába, szemöldökét fölhúzta. „Másikat?”, kérdezte dühödten. „Mit gondolsz, hány telefonom van nekem, nyóc...?!” Végül megadta a hagymaagyú kurva számát, noha az tiltakozott. Mindazonáltal a hagymaagyú kurvát nem hívta föl senki, és a telefon is süket maradt. A harmadik napon a ceruzalábú beszólt újra, ekkor azonban kiderült, hogy a telefont nem is szándékoznak megjavítani, mert leszerelés alatt van egy ötvenkilenc forintos februári számlatartozás miatt. „Februári...?”, nézett a ceruzalábú nő. „De hát az októberit csekket is feladtam meg a szeptemberit is!” „Az nem függ össze”, mondta az ügyintéző, „Nem!? Akkor aggyátok vissza”, mondta a ceruzalábú nő, aztán elment mégis befizetni az ötvenkilenc forintot, mert az ügyfélszolgálat azt mondta neki, ha leszerelik a vonalat végleg, visszaszerelni tizenkétezerbe’ van. „Mi az, hogy végleg? Isten most is süket”, próbálkozott még. „Kijön egy ember, és el------------------------ vágja a vonalat...?” Az ember nem jött ki elvágni, de összeragasztani se. „Süket”, jelentette be a ceruzalábú másfél hét múlva, „Azóta is”. „Felvesszük a hibát”, mondta az ügyintéző.„Felveszik...?! És meddig lesz még süket, karácsonyig?!”, kérdezte a ceruzalábú nő. „Lássuk csak”, kereste az ügyintéző a megfelelő rubrikát, „ön top ügyfél. Huszonnégy óra múlva meg kell a vonalnak javulnia*’. „Mi vagyok én...?”, kérdezte a ceruzalábú csudálkozva. „Top ügyfél.” „Az mi...?” „Huszonnégy óra alatt kell megjavulnia a vonalának, nem hetvenkét óra alatt.” „De hát már két hete rossz.” „Én csak azt mondom, ami ide van írva.” ,(Γορ ügyfél”, mondta a ceruzalábú néhány órával később a Hatlépcsősben a csaposnak, majd, jóllehet ez soha nem fordult még elő, s nem is tartozott a lehetséges dolgok halmazába, fizetett a hagymaagyú kurvának egy málnás fröccsöt. LICHTHOF Top ügyfél ÉLET ÉS ÍR IRODALOM