Élet és Irodalom, 2008. július-december (52. évfolyam, 27-52. szám)

2008-09-12 / 37. szám - Lázár György: Orbán fényképvadászaton (9. oldal) - Szabó B. István: Babits Mihály alkotói emlékdíj (9. oldal) - Megyesi Gusztáv: Élet - Ürgepörkölt (9. oldal)

Orbán Viktor rövidnadrágban áll a híres Delaware Hotel előtt, a Colorado állambeli Leadville-ben. Irigylem őt. Pokoli meleg nyár van itt nálunk, Ameri­kában, kevesen engedhetik meg ma­guknak, hogy ebben a háromezer méter magasan fekvő, exkluzív, al­pesi klímájú üdülővárosban nyaral­janak. Ott nincs hőség, szikrázóan süt a nap és kristálytiszta a levegő. A közelben van Bandar szaúd-ará­­biai herceg 135 millió dolláros nya­ralója is, akinek vagyonát sokan kap­csolatba hozzák azokkal a megvesz­tegetési pénzekkel, amelyeket a Bri­tish Aerospace angol hadicég fize­tett neki a szaúdi vadászrepülő-vá­­sárlások intézéséért. Bandar szerint a vádak alaptalanok, a fizetség ta­nácsadásért járt neki. Ez ugyanaz a cég, amelyiktől az Orbán-kormány a Gripeneket vásárolta. Bandar is Bushék jó barátja, ugyanúgy, mint Ken Lay, az Enron híres sikkasztó­­ja. Ő az itteni hegyekben levő házá­ban kapott halálos szívrohamot, ép­pen börtönbe vonulása előtt. Szó­val gazdag környéken túrázott a Fi­desz elnöke. Orbán politikusokkal is találko­zott, megbeszéléseket folytatott ve­lük, fényképeket is készített, azokat feltette az internetre, hadd lássa a publikum is. Ilyesfajta találkozók után általában mindkét fél nyilatko­zik, kölcsönösen közzétesznek né­hány sort, néha fotókat is. Orbán esetében nem így működik a dolog. Nincsen kölcsönösség, nincsen el­lenőrizhetőség, nincsenek újságírók, kizárólag a Fidesz szolgáltatja a ta­lálkozók történetét és a fényképe­ket. Ugyanis egyetlen tárgyalópart­nere sem tartotta fontosnak azt, hogy akár egyetlen sort is megjelentessen a vele való találkozásról. Olyan an­gol nyelvű újságot sem találtam, amelyik hírt adott volna Orbán mos­tani amerikai látogatásáról. Például Sacramentóban, Kalifor­nia fővárosában, Orbán találkozott Schwarzenegger kormányzóval, aki nagy pácban van, Kaliforniának ugyanis nincs költségvetése. Schwar­zenegger politikai jövője is kérdé­sessé válhat, ha nem oldja meg a krí­zist. Amikor telefonon érdeklődöm titkárságán Orbán felől, a hölgy fél­reért, azt hiszi, hogy Jean Orbánról kérdezem. Jean Orbán, a feltűnést kedvelő háziasszony azért került az újságok címoldalára, mert az aszá­lyos Kaliforniában a műanyag pá­zsit előnyeit propagálja. Elmagya­rázom hogy Orbán Viktorról, a ma­gyar ellenzéki párt vezetőjéről van szó. A titkárnő ellenőrzi a kormány­zó programját, és kiderül, hogy a ta­lálkozó valóban megtörtént, a hölgy ugyan nem emlékszik az esemény­re, azon morfondírozik, melyik ka­pun érkezhetett Mr. Orbán a tör­vényhozás épületébe. Amikor eláru­lom neki, hogy a pártvezető inter­netes honlapján fényképes beszá­moló is megjelent a találkozóról, meglepődik, a kormányzó titkársá­ga semmit nem tett közé a találko­zóról, nem is tudták, hogy fénykép is készült. Arra gyanakszom, hogy a találkát Andy Vajna, Schwarzeneg­ger egykori producere üthette nyél­be, aki szintén ott volt a „munkameg­beszélésen”. A kormányzó persze ma is befolyásos republikánus, bár sokak szerint a 61 éves, szívműtéten is átesett izomember politikai karri­erje a vége felé közeledik. Orbán­nak is a fiatalabb politikusokkal kel­lene fényképezkednie, és olyan té­mákat megvitatnia, amelyek foglal­koztatják az amerikaiakat. Például a Magyar Gárda ügye azért is izgalmas, mert a legtöbb amerikai soha nem látott masírozó neonácit, az amerikai képviselőházban is jóvá­hagyásra vár a gárdát kitiltó törvény­­javaslat. A magyar gazdaságról is ri­asztó cikkek jelennek meg, a cigányok diszkriminációja, a korrupció is téma­­ szóval lenne miről beszélni. Ehe­lyett Orbán azt veti fel, hogy az ame­rikai magyarok állampolgársági ké­relmeinek ügyintézését két hónapra illene rövidíteni. Álprobléma ez a ja­vából, nem ostromolják amerikaiak ezrei a követséget a magyar útlevél­ért. Kijelenti azt is, hogy fel kell derí­teni a magyar vonatkozású épülete­ket Amerikában, és érdemes lenne azokat „fenntartani, mint az amerikai magyarság fontos kulturális helyszí­neit­ . Ezt azért meglepő, mert koráb­ban Amerikában komoly összegeket gyűjtöttek a Fidesz által támogatott er­délyi Sapientia Egyetem épületeire, de akkoriban soha nem jelezte Or­bán, hogy aggasztja az amerikai ma­gyar intézmények állapota. New Yorkban Pataki exkormány­­zóval és Schneier rabbival fényké­­pezkedett. Schneier titkárnője meg­lepetten konstatálja a hírt a fotók­ról, hiszen a rabbi nem nyilatkozott a találkozóról. A republikánusok el­nökjelölő konvencióján, Minneapo­­lisban Orbán Viktornak nem si­került fényképet csináltatnia egyet­len republikánus „nagyágyúval” sem, úgy tűnik, Giuliani, Thompson, McCain, Palin, Romney vagy Huckabee elérhetetlen volt számá­ra. Viszont kezet rázhatott a 84 éves, idősebb Bushsal, aki bizony elszun­dikált az elnökjelölő csarnokban, té­vénézők milliói tanúsíthatják. (So­kan töltötték le az internetről azt a filmet, amelyiken az idősebb Bush unottan az óráját nézte éppen ak­kor, amikor saját menye beszélt a csarnokban.) Orbán szerint „egy­órás, szűk körű megbeszélése” volt az idősebb Bushsal, a volt elnök nem nyilatkozott a találkáról. A lénye­get, a fényképet, Orbánnak itt is si­került összehoznia. Egyébként McCain világosan el­határolta magát a Bush famíliától, többször is „korrupt Washingtont” emlegetett beszédében, a jelenlegi rezsimre célozva. Bush elnök és Cheney alelnök el sem jött a konven­cióra, és idősebb Bush sem kapott lehetőséget arra, hogy felszólaljon. Orbán oroszellenes kijelentései is el­hamarkodottnak tűnnek, hiszen McCain elítélte ugyan az orosz erő-p­olitikát Grúziában, de kijelentette,­ogy „Amerika jó kapcsolatokat akar kiépíteni Oroszországgal”, és a hi­degháború nem térhet vissza. Míg az amerikai magyarok több­ségének „problémái” a jelenlegi bu­dapesti kormány jelentős részük (va­lószínűleg többségük) a demokra­tákra szavaz, és sokuk liberális elve­ket vall. Orbán barátsága a Bush családdal és olyan kijelentései, mi­szerint „a demokratáknak nincs sok mondanivalójuk az igazán fontos kérdésekről”, nem fogják belopni a Fideszt az amerikai magyarok több­ségének szívébe. A magyar baloldal kihasználhatná ezt a lehetőséget, va­lószínűleg ők maguk is meglepőd­nének azon, hogy milyen kicsiny va­lós támogatást élvez Orbán az Ál­lamokban. Orbán évek óta képtelen kapcso­latot teremteni az amerikai döntés­hozókkal. Ma már azt is sikerként kell elkönyvelnie, ha beosonhat egy amerikai politikus irodájának hátsó ajtaján, és az audiencia után egy fényképpel távozhat. A cseh Klaus és Havel, vagy a nemrég elhunyt szlovén Janez Drnovsek politikai gondolkodói sztárstátust harcoltak ki maguknak Amerikában. Orbán­nak ugyanez nem sikerült. Talán el­jött az ideje annak is, hogy pártja nagyobb formátumú politikust küld­jön legközelebb Amerikába. Olyas­valakit, akinek vannak elképzelései, érti Amerika komplexitásait, és idő­szerű témákról is képes szót ejteni egy fejlettebb politikai kultúrához szokott közönségnek. Mert Orbán mostani amerikai szereplésénél azért a Fidesz is többet érdemelne. Lázár György Orbán fénykép­vadászaton A­mikor a múlt héten Bangó Margit, Kossuth-dí­­jas előadóművész viccesen bejelentette, hogy az egyébként szörnyű tévés vacsoraműsorba igazi, cigány ürgepörkölttel s egyéb hasonló finom­ságokkal várja a vendégeit, a környezetvédelmi tárca azonnal közleményben reagált. Ebben tudatta a mű­vésznővel, hogy az ürge védett állat Magyarorszá­gon, s aki megeszi, az százötvenezer forintos bírsá­­gt is kaphat, ám ha az a pörkölt tíznél több ürgéből eszült, akár több évre is lecsukhatják a szakácsot. A művésznő azóta se győz szabadkozni, hogy csak viccelt. Mi magunk már jó ideje sejt­jük, hogy egy minisztériumnak nem feltétlenül van humorérzé­ke, sőt néha kifejezetten az az ér­zés kerít hatalmába, hogy noha a magas hivatal minden egyes egye­­de civilben igen hasznos tagja tu­dásalapú társadalmunknak, a mi­nisztérium kapuját átlépve, al- és főosztályokba, pláne sajtóirodá­ba tömörülve szükségszerűen bo­csát ki magából elmezavarra utaló jeleket. Tudniillik az ürge valóban védett állat, ám a mű­vésznő vicces étlapján az ürgepörkölt mellett továb­bi izgalmas ételköltemények is szerepeltek, mint például a „Vidraleves májjal” vagy „A Városligeti­tóból elcsent kacsacomb porhanyósan”, valamint „Az MO-s körgyűrűn frissen elgázolt csirke töltve”, s noha a vidra még az ürgénél is védettebb állat, a belőle készült erőleves pedig akár életfogytiggal is járhat, a körgyűrűs csirkemészárlásról nem is szól­va, ezeket rendben lévőnek találta a magas rangú hivatal. Plusz hol vannak ilyenkor az állatvédők? Akik, mint hallom, legújabban már a szélkereke­ket is le akarják szereltetni, mert azok alattomosan surrogó hangja zavarja a vonuló madarakat. Ami biztosan így van. Ám e rendkívül erőteljes környe­zet- és állatvédelem közepett épp az ürgepörköltre való lecsapás napján jelent meg egy másik hír, mi­szerint Szentesen kétszáz embert rúgtak ki a helyi baromfi-feldolgozóból, mert elfogyott a munkájuk. A Négy Mancs nevű nemzetközi állatvédő szerve­zet nyomására ugyanis a németországi áruházlán­cok bojkottálják a magyar telep termékeit, mond­ván, tömik a kacsát, libát, az pedig tűrhetetlen ál­latkínzás. Erre a hírre vajon miért nem reagált az ürgepörkölt­re oly érzékeny minisztérium, valamint a honi állatvé­dő szervezetek? Hiszen állatkínzás volna a vád. Mi magunk nem bonyolódnánk bele libatömési vi­tákba, hiszen egyikőnk se ült mostanában kis, kecs­kelábú széken, lába közé túd nyakát szorítva, s azt át­­szellemülten masszírozva, de még Bögre-Katona- Pacs-féle nagyüzemi tömőgép közelében sem jártunk, ámbár rémlik gyermekkorunkból, amit aztán a leg­újabb ez irányú kutatások ma már egyértelműen bi­zonyítanak, mármint, hogy a lúd­­nak nincs feltétlenül ellenére a tö­més, sőt midőn eljő az ideje, ön­ként nyújtja a nyakát, s követeli a jussát. Hanem az azért érdekes, hogy a köztudottan libamájon élő fran­ciáknál nem állatkínzás a libatö­més. Épp ellenkezőleg: amikor az Európai Unió meg az állatvé­dők retorziókat helyeztek kilá­tásba a szárnyasok erőszakos felhizlalása ellen, a francia parlament határozatot hozott, hogy a liba­tömés „védendő és megőrzendő hagyomány”, „nem­zeti örökség”, amit aztán Brüsszel minden továb­bi nélkül jóváhagyott, s ma ott tartunk, hogy a fran­cia libamáj elleni bojkott elképzelhetetlen. A ma­gyar agrárium viszont azt az álláspontot képviseli évek óta, egyébként igen praktikusan, hogy „a ma­gyar liba olyannyira hozzászokott már a töméshez, hogy anélkül valósággal szenved, nem eszik rende­sen, és végül elpusztul”, ami az érintett véleményé­nek ismerete nélkül is kifejezetten bravúros filozó­fiai levezetés, csak éppen nagy ívben tesz rá a vi­lág, először is a németországi áruházláncok. A honi környezetvédelmi tárca meg az önmaguk küldetés­tudatára oly kényes magyar állatvédőkben föl se merül, hogy ami a magyar libának kínzás, az a fran­ciának miért nem az. A francia s egyéb libatömők által támogatott állat­védők mindenesetre röhögnek a markukba, Szente­sen pedig kétszáz család akár el is kérheti az ürgepör­költ receptjét. Megyesi Gusztáv ELET Ürgepörkölt 2008. SZEPTEMBER 12. Babits Mihály alkotói emlékdíj A Magyar Irodalomtörténeti Társaság 1911-ben alakult meg. Horváth János titkár az első rendes közgyűlésen azt igényelte, hogy „magunk népszerűsítsük tudományszakunkat szakszerűen”.­­ E programot a Tár­saság majd száz év alatt hol radikálisabb, hol konzervatívabb periódu­sokban közelítette. A legutóbbi időben azonban a magyar irodalomis­meret és vele együtt a Társaság ügye kritikus helyzetbe került - koránt­sem elsősorban az irodalomtörténészek és az irodalomtanárok hibájá­ból. Aggasztó statisztikák a fiatalok szövegértéséről, az olvasáskultúra hanyatlása, a memoriterek (versek) szinte teljes kihalása fenyeget. A veszélyt érzékelve, az alapításának centenáriumára készülő Társa­ság megújulásra szánta el magát. Teljes körű tisztújítást hajtott végre, átszervezte folyóirata, az Irodalomtörténet szerkesztőségét, létrehozta fő­városi tagozatát, revitalizálja a megyei­­ tanári és diák­­­szervezeteit, fel­éleszti a nagy hagyományú vándorgyűléseket és emlékéveket. Kezdeményezi a magyar gazdasági élet vezetőinek köréből „A Ma­gyar Irodalomtörténeti Társaság Támogatói” intézmény létesítését, re­mélve, hogy az egész magyarság műveltségét, kultúráját, mentalitását emelni hivatott program anyagi hozzájárulást is kaphat. A Társaság figyelemébresztő és orientáló kezdeményezése a Babits Mihály alkotói emlékdíj alapítása, amelyet a kulturális miniszter tá­mogatása tett lehetővé. Ezt a díjat a Társaság elnöksége évente egy - kivételesen két - alkotónak ítéli oda, olyanoknak, akiknek jelentős élet­műve immár kétségtelenül és maradandóan a magyar irodalom törté­netének fejezetét képezi és reprezentálja az irodalomtörténeti múlt és az irodalmi jelen szerves kontinuitását. A díjat első ízben, idén tavasszal a 90 éves Hubay Miklós kapta meg, most pedig a 80. születésnapját ünneplő Juhász Ferenc veheti át, szep­tember 11-én, a Petőfi Irodalmi Múzeum ünnepségén. Aligha kell indokolni, miért éppen Babits Mihályt választottuk név­adóul a hatalmasan gazdag irodalmi hagyományból. Nemcsak azért, mert idén - a­ Nyugat centenáriumával együtt - Babits születésének 125. évfordulójára is emlékezünk, és az emlékév rendezvényeit Társaságunk is szervezi. S nemcsak azért, mert Babits már 1911-ben, alakulása évé­ben belépett a Társaságba, 1913. március 3-án pedig a közgyűlés vá­lasztmányi taggá is választotta. Mindezen túl úgy érezzük eszményün­ket leginkább Babits reprezentálhatja. A parciális csoportokon és ér­dekeken felülemelkedő, egyetemes „hegyi költő”, az európai művelt­ségű magyar, a tudós és tanár, az eszmeileg és esztétikailag szuverén, intranzigens szerkesztő és kurátor. Ezen vonásaival a mai irodalmi és kulturális viszonyok zavarában - talán idézhetjük - igazodni magára mutat. A díj fizikai valójában Kocsis András Sándor szobrászművész - Tár­saságunk felkérésére, e célra készített­­ Babits-szobra, amely hasonló gondolatokat sugall: a megrendült, elferdült világban egyenesen, szi­lárdan álló alapérték, a minőség tiszteletét. Szabó B. István Ty www τυχ hu www sitowTiMi:nmmi»EST hu www mmo mi SIIMMCSfJWÍK III. BEMUTAT !ft f t <> *45 A • w /& Ceremóniáim.* r.ter: Cserhalmi György Deák Bill Gyula, Fehér Géza, Gyenge Lajos, Hárs Viktor, Hobo, Körös József, Nagy Szabolcs, Pálmai Zoltán, Páka Egon, Solti János, Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf, Vaszko Krpkata és mások, 2008. SZEPTEMBER 27., 19:30 Papp László Budapest Sportaréna jegyek kaphatók a Ticket express Jegyirodáiban és az Even­tim hálózatában! © tOKM s­a PESTI MI Harib NKIUZAIWIJSAU ELET ÉS IRODALOM

Next