Élet és Irodalom, 2009. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-26 / 26. szám - Cserháti Éva válogatása: „Egy európai humanista végórái” - Márai Sándor Napló 1984-1989 című kötetének külföldi kritikái (28. oldal)
A Nap-kelte az élen hétfő, csütörtök: Betlen János kedd, szerda: Apáti-Tóth Kata A hét minden napján jelentkezése időszakában a 18 éven felüli lakosság körében az MTV reggeli műsora érte el a legmagasabb közönségarányt az AGB Nielsen Hungary médiakutató mérése lapján. péntek: Süveges Gergő szombat: Verebes István vasarnap: Lakat T. Károly producer: Gyárfás Tamás Közönségarányok 2009. 25. hét (június 15-től június 21-ig): + 18 lakosság körében ■■■1 VI. 15. VI. 16. VI. 17. VI. 18. VI.19. VI. 20. VI. 21. +18 lakosság körében a héten -no 5-6 MTV Hap-kelte 29,8 25,6 30,0 27,9 26,0 40,1 36,5 30,8 CD Z mm 17,2 18,2 17,6 17,5 19,4 8.3 8,7 15,3 <S _ 3 Ir2 19,9 20,1 22,6 17,6 18,3 8.0 9,2 16,52(DCL Dm TV 0,8 1,7 0,6 0,7 ■■■■■■■ 1,1 2,4 3,4 1,5 “ 0) c5 HOHHI* A Nap-kelte honlapcíme: napkelte.wlldom.hu ÉLET ÉS|· * „Egy európai humanista végórái” Válogatás Márai Sándor Napló 1984-1989 című kötetének spanyol, katalán és gallegó kritikáiból ■ Márai Sándor: Diarios 1984- 1989. Spanyolra fordította Cserháti Éva és Antonio Manuel Fuentes Gavido. Salamandra Kiadó, 2008. 219 oldal, 20,50 euró ■ Márai Sándor: Dietaris 1984- 1989. Katalánra fordította franciából Francesc Rovira és Jordi Giné de Lasa. Empúries Kiadó, 2008. 256 oldal, 15 euró A híres író Márai Sándor (Kassa, 1900- San Diego, 1989) szinte teljesen vakon, apró San Diegó-i (Kalifornia) lakásának menedékében tengődve feleségével, akiben lassanként - vele egyszerre - alszik ki az élet, az őt körülvevő teljes magány okozta növekvő keserűséggel, mert már nem szolgál vigaszul és többé nem gyógyír az irodalom, mely bevallása szerint csak „émelygést” kelt benne - főleg országának és anyanyelvének irodalma, és amely egykor a túlélés legfőbb eszköze volt a kegyetlen száműzetésben, könyörtelen számvetést készít életéről naplójában, melyet sosem szűnt meg vezetni híres regényei mellett. (...) Az utolsó időkben írt Napló 1984- 1989, mely most nálunk is kapható, kemény és könyörtelen, rideg és kegyetlen mércét nyújt az életről. Saját életéről, melyet már nincs kivel megosztani, nincs kivel felidézni: a végső számadás napjait tragédiák és mély sebek jelzik. Saját életéről, melyet negyven évvel ezelőtt fosztottak ki mindenestül. (...) Ez jelenik meg újra és újra naplójában, mely nem más, mint az önmegsemmisítés könyörtelen előkészítésének tragikus folyamata. Az emigrációt józan megfontolással választotta, és nem alkudott meg. Nem volt hajlandó engedményeket tenni, amíg Magyarországon demokrácia nem lesz, és az orosz megszálló csapatok el nem hagyják az országot. Nem tesz engedményeket most sem, holott lassanként minden ereje elhagyja, élete csupa szenvedés, „életfogytglan magánzárka”, miközben nap mint nap érkeznek kitartóan az újabb és újabb hízelgő levelek a „nemzeti nagyságnak”, akit a haza megpróbál visszaédesgetni bármi áron is. (Mercedes Monmany: A behívóra várva, ABC, 2008. november 22.) (...) Márai Sándor nagy író, és annak ellenére, hogy regényeinek figurái és parasztjai érthetetlenek - nem mintha szükséges lenne, hogy mindent értsek, csodálom mint szerzőt. Nem ezért, hanem azért, ahogy ír. Be kell vallanom, hogy a szöveg nemegyszer felkavart, ami még nem esett meg velem napló olvasásakor, holott jó párat tudhatok már magam mögött. (...) Ez az utolsó néhány lap a végső pillanathoz vezető útról szól, mielőtt golyót eresztene a fejébe, és örökre lezárná az emlékek tárházát, melyből ezek az oldalak születtek. Nyolcvankilenc éves ekkor, és megindítóan hű maradt anyanyelvéhez. Miközben a kevésbé megható passzusokat olvasom, melyek nem L.-ről szólnak, aki hetvenkét évig volt felesége, olyan részre akadok, melyet nem szeretnék itt idézni. Márai is idézi. Bethlen István parlamenti felszólalásáról van szó, ami annyira tetszene egyik párensei barátomnak, pedig egyáltalán nem kedveli Márait. Nem idézem, mert már nincs hely, és mert gyáva vagyok, attól félek, gyanús rokonszenvel fognak megvádolni, amely igen távol áll tőlem. Sajnos tudom, hogy az emberek nemritkán azt olvasnak ki egy szövegből, amit szeretnének, és azt értik ki, amit akarnak. Fogjuk rövidre, és maradjunk annyiban, hogy Márai undorodott a nacionalizmustól, csodálta a felvilágosult polgárságot - elmúlt idők teljhatalmú urát -, melynek romlását csak ő volt képes így megírni. Ez vont írásában, a kihalás tudata és a felismerés, hogy ő ennek énekese lehet. Ezért húzta meg a ravaszt, és tett pontot az életére. Szabad ember volt mindig, a legvégsőkig. (Alfredo Conde: A kihalás tudata. El Correo Gallego, 2008. december 6.) * (...) Naplója nem más, mint irodalmi utalások, emlékfoszlányok a száműzetés éveiből és az öregség kegyetlen víziója. Ellentétben azzal az igen idealizált képpel, amelyet a hivatalos média nyújt az emberi élet utolsó szakaszáról. Márai a lehető legrealistább oldalhoz csatlakozik: az öregség és korlátai kemények és kegyetlenek, és megöregedni aligha éri meg. Nem hiszem, hogy Márai ismerte volna Céline mondatát - „Az öregség az élet maradéka” -, de minden bizonnyal egyetértett volna vele... A napló második része gondos készülődés a halálra - az öngyilkosságra -, melyet az a tudat táplál, hogy az élete semmivé lett, már csak a lealacsonyító halál fájdalma és szégyene van hátra, mely orvosok keze között éri majd, kiknek egyetlen célja megnyújtani ezt az emberhez méltatlan és valójában már nem is igazi életet. Senkit nem hagyhat közönyösen ez a tömör szentenciákkal teli könyv, a végstádiumban élő Márai egyszerű és törékeny prózája, mely egyszersmind nyílt védőbeszéd az eutanázia és a méltóságteljes halál mellett. Mi, késői szemtanúi a tiszta humanizmus agóniájának, nagy művet tartunk a kezünkben egy európai humanista végóráiról. (Luis Antonio de Villena: Márai Sándor: Napló 1984-1989. El Mundo, 2008. december 11.) Az öregség szakadéka fölé hajolni kegyetlen feladat, miközben az élet reménytelenül morzsolódik szét. Márai Sándor ezt teszi a kaliforniai napsütés melegében írt kötetnyi naplóban. Nem keres felmentést korlátaiban, úgy mutatja meg magát, amilyen, és elénk tárja a sebet, melyen át folyamatosan szökik ki belőle az életerő: az életé, amely visszafordíthatatlanul végéhez ért. (...) A napló legnagyobb erénye a közép-európai polgár félelmetes tisztánlátása, melyhez Márai hű maradt az utolsó percig. Nem adta fel soha annak ellenére, hogy a polgári világ szertefoszlott a két világháború és Magyarország 1945- ös szovjet megszállása után. Ebben az értelemben Márai olyan emberként tűnik fel, aki maga kormányozza napjait azzal a példás polgári etikával, melyet Thomas Mann írt meg A Buddenbrookházban. Hű akart maradni ahhoz a sztoikus tartáshoz, mely megköveteli, hogy szembenézzünk a nehézségekkel, és elszántan folytatta a napi írást és elmélkedést olyan eleganciával, mint aki a hajótörés kellős közepén is képes viccelődni. .. Néhány hónappal a berlini fal leomlása előtt, amely már csaknem negyven éve választotta el hazájától, úgy döntött, hogy egy lövéssel véget vet életének. Talán, mert olyan sűrű volt körülötte a magány, hogy a ruhája is halálszagot árasztott. (José María Lassalle: Meztelen fájdalom. El Diario Montanes, 2009. január 6.) * (...) Hetvenkét év és nyolc hónap. Enynyi időt élt együtt Márai Sándor feleségével, Lolával - mely az Ilona becéző formája -, akit végigkísért az agónia lassú és fájdalmas útján, mielőtt 1989- ben végzett volna magával a kaliforniai San Diegóban. A Spanyolországban hatalmas sikert aratott regény, A gólyák csonkig égnek, írójának naplója vallomás e szerelemről, mely véget ér, de tovább él a másvilágon, valamint gondolatokról és olvasmányokról hű társairól a nehéz percekben. Az élet végének közelsége, a testi leépülés, a jelenkor elhallgatott tabui olyan finomsággal és mélységgel jelennek meg, hogy Márai 1984 és 1989 között keletkezett jegyzetei épp az ábrázolás által válnak ritka megindító elbeszéléssé, ahol az isteni és az emberi, az irodalmi és a valós, a mások és saját könyveiről szóló kommentárok, az amerikai sajtó politikai, társadalmi és tudományos haladásról szóló hírei, a jelen és a múlt megrázó és izgalmas egyvelegben érnek össze. Csak nagy író képes ennyire eltérő témákat, ilyen szenvedélyes olvasmánynyá formálni. (Tom Montesinos: Mami, emlékezés bosszúvág nélkül. La Razón, 2009. január 8.) * (...) Ritka, hogy egy napló úgy magával ragadja olvasóját, mint Márai vallomásai, főleg ha belegondolunk, hogy csak röptében odavetett jegyzetekről van szó, mely mögött nem rejlik szónoki ambíció, sem irodalmi szándék. De ahogy az ember olvasni kezdi, hamar az az érzése támad, hogy élete meghatározó szövegét tartja a kezében. Különös és rejtélyes módon -ahogy a pókok viselkednek - a magyar szerző nem anynyira a saját, mint az olvasó léttörténetét meséli el. Igaz - ahogy arra egy jó barátom nemrég rámutatott -, a Napló 1984-1989 elsőre lesújtó olvasmány, olyan intenzív pesszimizmus árad belőle, de az is igaz, hogy ez a reménytelenség annak a különös fénynek a révén válik láthatóvá, mely nem alszik ki, akkor sem, ha becsuktad a könyvet. Viszszatérőben a fény rejtélye. Quart José Millás: A fény rejtélye. La Opinion de Granada, 2009. január 26.) 1984. május 23-i bejegyzés: A kommunisták csak végrehajtják azt, amit a szűrös gatyás jobboldaliak terveznek. Ahogy Bethlen István mondta a parlamentben a nyilasoknak: „Az urak azt hiszik, hogy jobbra mennek, de a valóságban körbejárnak, és addig mennek jobbra, amíg megérkeznek a szélsőbalra.” A kommunizmus tragédia, de az igazi ellenfél mindig a „nemzeti” jelmezbe öltöztetett képmutató kapzsi jobboldali. [A ford. kiegészítése] 2 1988. május 18-i bejegyzés: Visszatérőben a pókok rejtélye. Ahogy megjelentek a hamburgi kiadó nappali szobájában a mennyezeten, néhány perccel előbb, mintsem lecsapott Hamburgra az angol bombázóraj első nagy szőnyegtámadása, 1944 egyik őszi délutánján. Nem tudunk a szerkezet igazi mozgató energiájáról semmi biztosat. [A ford. kiegészítése] Válogatta és fordította Cserháti Éva * Szüts Miklós munkája főnixtelevízió városi televízió Egy televízió, amely humánus, hiteles, független, amelyen egyre több népszerű tudományos műsort, dokumentumfilmet, kulturális műsort és meghitt beszélgetést láthat. Értesítjük nézőinket, hogy a Főnix TV normál antennával a levegőből az UHF 31-en, a T-Kábel rendszerén az S41 csatornán fogható ÍRÁSTUDÓK - június 28., vasárnap, 17.30 Gyímesi László vendége Czakó Gábor FILMSZEM - június 28., vasárnap, 19.30 Üvegvilágom (magyar dokumentumfilm) R.: Lakatos Iván KÖZÉLETI MÉLYINTERJÚK - július 30. péntek, 17.30 Orosz Katalin beszélgetőtársa Gazda István tudománytörténész A FŐNIX TV IRODALMI-KÖZÉLETI MŰSORA MINDEN PÉNTEKEN 19.30-kor ÉS SZOMBATON 16.00-kor a képernyőn. ....ÉS.... arcok - július 3, péntek, 19.30 Wiegmann Alfréd vendége Takács Tibor történész AZ IGÉNYES EMBEREK TELEVÍZIÓJA 9 mng .it's NINS 9f1