Élet és Irodalom, 2009. július-december (52. évfolyam, 27-52. szám)

2009-09-11 / 37. szám - Váncsa István: Egyedül leszünk (1. oldal) - Pasqualetti Eleonóra: Rajzok • Bemutató szám (1-32. oldal)

Losoncz Miklós: Fellendülésre várva * Vásárhelyi Mária: Jelenbe zárva * Martin József: Amiért Bismarck megharagudott Jókaira * Révész Béla: Csak a narancs volt (Ki hozta haza Deutsch Tamásékat Prágából?) * Ex libris Kelemen János * ÉS Irodalom: Fecske Csaba, Lackfi János, Markó Béla, Oravecz Imre, Schein Gábor, Tábor Ádám ÉLET IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LIl. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM ÁRA: 396 FT 2009. SZEPTEMBER 11. Pasqualetti Eleonóra rajza 6 847 955 Az APEH tájékoztatása szerint a jogszabály adta lehetőségekkel élve több száz olvasónk utaltatta át jövedelemadójának egy százalékát az ÉS megjelentetését segítő Élet és Irodalom Alapítvány javára; a teljes összeg hatmillió-nyolcszáznegyvenhétezer-kilencszázötvenöt forint. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik lapunkat támogatásra érdemesítették. 090 fkryt,*t.al Ti.ooa. VÁNCSA ISTVÁN: Egyedül leszünk Száz kosból átlagosan nyolc buzi. Ezen nem azt kell értenünk, hogy alkalmanként keveredik homoszexuális kalandokba, hanem azt, hogy minden olyan esetben, amikor módja van választani, hanyagolja a nőstényeket, s inkább más kosok társaságát keresi. Ha úgy tetszik, meleg, bár ez birkákra vonatkoztatva elég hülyén hangzik, jegesmedvékkel kapcsolatban meg pláne, pedig ilyenekről is lesz szó alább. Ezért van az, hogy jelen esetben inkább a „Buserant” német vendégszó rövidített és népszerű alakját használom, remélve, hogy az érintett házijuhok érzékenységét evvel nem fogom sérteni. Az Oregon Health & Science University kutatói tehát buzikosok agyát vizsgálták öt évvel ezelőtt, és arra a megállapításra jutottak, hogy a jószágok szexuális preferenciái az agyuk bizonyos élettani sajátosságaival egyértelmű összefüggésbe hozhatók. Mindenekelőtt a tesztoszteront ösztrogénné alakító aromatáz nevű enzimmel, továbbá egy szabálytalan alakú idegsejtfürttel, melyet az Oregon Health & Science University kutatói a birkák hipotalamuszában azonosítottak, OSDN-nek nevezték el (ovine sexually dimorphic nucleus), és megállapították, hogy ez a fürt a homoszexuális kosok agyában sokkal nagyobb, mint a heterókéban. Nem az van tehát, amit a radikálban ellenálló gondol, hogy tudniillik megy a birkagyerek az Andrássy úton, aztán a Köröndnél jön szembe a nemzetellenes provokáció, más néven a társadalomromboló esemény, és ettől a zsenge korúak pszichoszexuális fejlődése félresiklik. Valójában nem megy a kiskorú birka sehová, csak rágcsálja a füvet a legelőn, az agyában meg nő az OSDN, és ettől a felserdült kos nem Julis birkára fog kacsingatni, ahogy várnánk tőle, hanem Jóskára meg Sanyira. Persze a kutatás eredményei csakis birkákra vonatkozóan jelentenek valamit, más állatfajokkal nyilván más a helyzet, mindenesetre több száz olyan fajt ismerünk, amely köcsögségre hajlamos, és amennyire tudható, egyiket se „a másság feltétlen tiszteletét kiprovokálni törekvő értelmezési erőszak” ( Bogár László) terelte erre az útra. Az még csak hagyján, hogy mondjuk az észak-amerikai kúszósül vagy a szenegáli fülesmaki hajlamos az eltévelyedésre, mi mást is várhatna a radikálban ellenálló az ilyenektől, de például a tizenöt méteres, harminctonnás szürke bálnák hímjei valóságos bázi orgiákat rendeznek az óceánokban, ahogy ez Bruce Bagemihl Biological Exuberance. Animal Homosexuality and Natural Diversity című szakmunkájában (St. Martin’s Press, New York, 1999) olvasható. A jegesmedvéről már volt szó föntebb, de sajnos a négyszáz kilós és fölöttébb brutális grizzly (Ursus arctos horribilis) úgyszintén köcsögségre hajlamos, nemkülönben a bölény, az elefánt, a gorilla, a szürke farkas, a tasmán ördög vagy az óriás rétisas, hogy egy madarat is említsünk. Hírül adta az migo.hu, hogy szombaton késő délután az Astoriánál lévő villamosmegállóban három férfi megvert és megrugdosott egy fiatal nőt, aki a budapesti melegfelvonulás pólóját viselte. Az urak ezt a pólót nyilván „az emberi jogok című liberális tömegpusztító fegyver” (© Bogár László) egy konkrét megjelenési formájaként azonosították, s a hölgy figyelmét csupán a nyugatias modernizáció kapitalizmusának létroncsoló stratégiájára kívánták fölhívni. Pedagógiai célzattal, naná, mindamellett fölöttébb impresszív volna, ha a radikálban ellenállók először a buzi elefántbikákat vagy bengáli tigriseket próbálnák jobb belátásra téríteni, hBrc nem puskával, hanem a meggyőzés szelíd erejével, ahogy annál a Wftrg 'Jiél próbálkoztak. Új szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyane jogok élvezetét biztosítják” - mondja negyedik cikkelyében Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, amit a francia forradalom alkotmányozó nemzetgyűlése 1789. augusztus 26-án fogadott el. Erre vonatkozólag írja a már említett B. L. a Magyar Hírlapban (hol máshol), hogy „Ez volt az entrée ahhoz az iszonyú folyamathoz, amely öt év alatt majd kétmillió ember erőszakos és tökéletesen értelmetlen halálához vezetett.” Vagyis Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata elfogadásának egyenes következményeként öltek meg első menetre kétmillió embert, s azóta ki tudja, mennyit. Bogár avval folytatja, hogy: „E folyamat egyik fontos intézményi lépése olyan »szabadságjogok« megkonstruálása, amelyek az ön-és közpusztítás szabadságával ajándékozzák meg a gyanútlan kifosztottakat. Ennek érdekében vonzóvá, érdekessé, sőt értékessé kell tenni mindent, ami a normálistól eltér. ” B. L. nyilván meglepődne, ha tudná, hogy Franciaország a különféle pusztító devianciák előtt már a késő középkorban szélesre tárta a kapukat. Hogy mást ne mondjak, létezett náluk a homoszexuálisok bejegyzett élettársi kapcsolata, az affrérement, amihez hasonlót a mediterrán térség más országaiban is ismertek. Jogi értelemben ugyanazt jelentette, mint a házasság, közjegyző előtt, tanúk jelenlétében kötötték, a felek megosztották mindenüket, „un pain, un vin, et une bourse” (egy kenyér, egy bor, egy pénztárca), egyikük halála esetén a másik örökölt. Magyarországon ugyanezt alig több mint két hónapja sikerült tető alá hozni. Előtte pedig történt egy és más. Századokon át védtük a nyugatot, legalábbis a saját legjobb tudomásunk szerint, a keleti barbárság ellen, abban a hiszemben, hogy mégiscsak európai nép volnánk valamiképp. Azóta viszont a mi táltoshitű überszittya honfitársaink rádöbbentek, hogy a nagy lószart vagyunk mi európaiak, igenis pogány belső-ázsiaiak vagyunk, csak az a köcsög István elárult minket, így aztán most a hagyományait féltő keletet óvjuk a nyugati eredetű buziság sötét erői ellen. Némiképp komplikálja a helyzetet a rendőrségünk, amely viszont a melegeket védi tőlünk, radikálban ellenállóktól, ez idő szerint elég hatékonyan, ám ehhez akkora erőt mozgósít, hogy avval a muhi pusztán szétzavarhatta volna Batu kán csapatait. Mi vagyunk a Kelet utolsó bástyája. Tartja még magát Szerbia, Horvátország, Románia, Montenegró, Albánia, Belarusz, Oroszország, vagyis az a néhány hely, ahol nem parádézhat a buzi, hacsak nem akar besöpörni néhány jókora pofont, mintaképünk pedig az Egyesült Arab Emirátusok, Irán, Jemen, Mauritánia, Nigéria, Szaúd-Arábia, Szudán. Tovább nincs. A logika ugyan azt diktálná, hogy minél keletebbre megyünk, annál tisztábbak az erkölcsök, a fertő annál inkább mögöttük marad, de nem. Pár évvel ezelőtt Ali al-Szisztáni nagyajatollah visszavonta a fatvát, amely szerint a homoszexuálisokat a lehető legborzalmasabb módon kell kivégezni, a múlt hónap közepén pedig már Mumbai (Bombay) is elesett. Nemsokára megint egyedül maradunk a Duna-völgyi éjszakában, a lankadatlanul ciripelő tücskök között. Jó részük, sajnos, buzi.