Élet és Irodalom, 2010. január-június (54. évfolyam, 1-25. szám)
2010-02-12 / 6. szám - Argejó Éva: Életvilág és virtuális valóság • Interjú Tengelyi László filozófussal (7. oldal)
Életvilág és virtuális valóság Tengelyi László filozófussal Argejó Éva készített interjút - Miért épp egy belga-flamand város őrzi a Husserl-hagyatékot, egy olyan országban, amelynek a nyelve nem egyezik meg a filozófiai szövegek eredeti nyelvével? - Husserl halálát követően a kéziratokat Herman van Breda szerzetes, a Leuveni Katolikus Egyetem fiatal kutatója mentette ki Németországból 1938-ban. Husserl zsidó származású volt, aki áttért ugyan az evangélikus hitre, de ennek ellenére, ha nem is üldöztetésben, diszkriminációban volt része, így is halt meg. Van Breda, aki jelentős politikusokat nyert meg az ügynek, kalandos úton, belga diplomáciai iratok között juttatta át a kéziratokat Belgiumba. Majd sikerült Husserl feleségét - akit szintén ő menekített ki a náci Németországból -, valamint a fiukat meggyőznie arról, hogy a kéziratok jó helyen vannak Leuvenben. Ezért alakulhatott meg ott a Husserl-archívum, ahol mind a mai napig folyik ezen kéziratok alapján a Husserliana sorozat szerkesztése. Eddig negyven kötetet állítottak össze, tíz kötet tartalmaz Husserl által publikált írásokat, az összes többi a hagyaték feldolgozásából származik. - Husserl nevéhez fűződik a fenomenológiai irányzat megalapozása, melynek során ismét felfedezte és új jelentéssel töltötte fel a transzcendentális fogalmát. Milyen ívet írt le az ő fenomenológiája? - A fenomenológia Németországban fejlődött ki, és korai szakaszának három legjelentősebb alakja is német: Husserl, Heidegger és a talán kevésbé ismert, de rendkívül eredeti gondolkodó, Max Scheler. Husserlt, aki eredetileg matematikus volt, kezdetben a matematika-filozófia és a logika problémái érdekelték, és csak évekkel később fordult a filozófia általános kérdései felé. Ezt nevezzük a fenomenológia transzcendentális fordulatának, mely egyben Husserl Kanthoz való kapcsolódását is jelzi. Kantnál a „transzcendentális” azt jelenti, hogy a filozófia nem annyira a létező dolgok szerkezetét és típusait tárgyalja, inkább a megismerő szubjektum felé fordul. A filozófia végső kérdései Kant szerint az emberi léttel és gondolkodással függnek össze. Thomas Mann-nal szólva: az ember a filozófiai kérdések alfája és ómegája. Ehhez a gondolathoz csatlakozott Husserl, aki a filozófia fő feladatának ama tény megvilágítását tartotta, hogy az ember az egész világot úgyszólván belülről képes látni és átélni. A világról való gondolkodásunkban a fenomenológia szerint a saját szubjektivitásunkat eleve feltételeznünk kell, csak ebből kiindulva találhatunk utat az objektivitáshoz. A szubjektivitás fenomenológiai leírása és elemzése mindamellett nem reked meg a szubjektív élmény szintjén, objektív érvényre tart számot. Husserl filozófiájának egyik lényeges eleme a „szigorú tudomány” eszméje, amely mellett egész életművében kitartott. Mennyire aktuális gondolat ez ma? Ellentétben a pozitivista irányzatokkal, ő nem egyszerűen a tudomány problémáiból indult ki. Wittgenstein - Husserllel párhuzamosan - arról beszélt, hogy kimondani csupán a tudomány tételeit lehet, csakis tényeket lehet állítani, és mindaz, ami a tényeken túl van, bármennyire fontos is az élet szempontjából, kimondhatatlan. Husserl ezzel szemben azt vallotta, hogy az élet fontos dolgairól a filozófiának is beszélnie kell. De állíthatunk-e bármi általános érvényűt azokról a dolgokról, amelyek egyéni életünk során a legmélyebben foglalkoztatnak minket? Husserl egész életműve kísérlet annak bizonyítására, hogy eljuthatunk ilyen általános állításokhoz, mégha csupán formális jelleggel is, vagyis úgy, hogy ezek az állítások kinek-kinek az életében tovább konkretizálhatók legyenek. Ebben az értelemben mondhatjuk azt, hogy a filozófia szigorú tudomány, amely ugyanakkor az élet leglényegesebb kérdéseire keresi a választ. Ez a rendkívüli a fenomenológiában, amely ezért is maradt mind a mai napig jelentős filozófiai irányzat. - Husserl filozófiájának egyik nóvuma az életvilág felfedezése. Hogyan kapcsolódik össze nála az életvilág gondolata a „szigorú tudomány” eszméjével? - Az életvilág problémája eredetileg Richard Avenariusnál merült fel. Az ő gondolata volt, hogy a filozófiának vissza kell térnie ahhoz a természetes világhoz, amelyet a hétköznapi életből ismerünk. De Avenarius csak felvetette a problémát, a megoldásban nem jutott messzire. Ehhez kapcsolódik azután Husserl az életvilág gondolatkörével, és nem sokra rá Heidegger is. Az életvilág azt a közeget jelenti, amelyen belül a szubjektum a mindennapok során és eleve egy interszubjektív közösség tagjaként önmagára talál, és amelyben sajátos evidenciák, maguktól értetődőségek uralkodnak. Az életvilág egyben a tudományok talaja is, s a tudományok válságának fő oka Husserl szerint épp abban keresendő, hogy elveszítették kapcsolatukat az életvilággal, amelyből kinőttek. Elismeri, hogy a tudományok képesek olyan elméleteket létrehozni, amelyek megmutatják, hogy hétköznapi vélekedéseink tarthatatlanok vagy legalábbis rövidlátóak, képesek tehát átformálni az életvilág meggyőződéseit, ehhez azonban előbb meg kell találniuk a visszautat az életvilághoz. Amihez az is szükséges, hogy egymással összekapcsolódjanak, és megszűnjék a mai helyzetükre jellemző széttagoltság. - Husserl késői korszakában behatóan foglalkozott az európai tudományok válságával. Mennyiben fejeződik ki Az európai tudományok válsága és a transzcendentális fenomenológia című - közismert nevén - Krízis-könyvében kora válsága is? - Az 1930-as évekre Husserl arra a belátásra jut, hogy az európai tudományok válságba jutottak. Az antik görög kultúrát tekinti az európai fejlődés kiindulópontjának és mintájának, s úgy gondolja, hogy például Kínában és Japánban nincs meg ennek a fejlődésnek a megfelelője. Meglátása szerint a különbség abban áll, hogy az utóbbiaknál, a tudományban és a filozófiában egyaránt mindig szerepet játszik valamiféle gyakorlati szempont. Ezzel szemben az európai fejlődésben egyfajta sajátos elméleti beállítottság jött létre, ennek példája a tiszta elméleti tudást adó görög matematika, amely emellett gyakorlati problémákra is alkalmazható. Az európai filozófiában az etika mindig centrális szerepet játszott, minden kor gondolkodói fontosnak tekintették az emberi magatartással kapcsolatos gondolatok rendszerét, de még ezek sem közvetlen gyakorlati szituációkra adtak előírásokat, hanem általános, valamennyi élethelyzetre vonatkoztatható, alapvető beállítottságokra irányultak. Ezt az elméleti irányultságot, az európai fejlődés legfontosabb sajátosságát vélte Husserl veszélybe kerülni. Mert igaz ugyan, hogy csodálatos találmányok és felfedezések ebben a korban is születnek, és a modern természettudomány révén szinte az egész élet uralhatóvá válik, de közben az átlátható elméleti összefüggések mindinkább elvesznek. Ez a gondolat kapcsolódott aztán össze Husserlnél az európai ember válságával, ami szerinte éppúgy összefügg az általános értelemvesztéssel, mint azokkal a hatalmi struktúrákkal, amelyek a harmincas években a náci Németországot jellemezték. A konferencián elhangzott egy előadás, amely az analitikus filozófiával való összevetése során - némiképp támadást intézett a fenomenológia ellen. Ön szerint ez a két filozófiai irányzat miként viszonyul ma egymáshoz? - E két irányzat, az analitikus filozófia és a fenomenológia a XX. század folyamán sokáig szemben állt egymással, de arról nincs szó, hogy ma is harc dúlna közöttük. Két nagy, legalább a középkorig visszanyúló filozófiai hagyomány húzódik meg e két irányzat hátterében, mert már akkor is különbség volt egyfelől Oxford, másfelől Párizs vagy Köln között. A párizsi Sorbonne és a kölni dominikánus rendház metafizika-centrikus volt, az oxfordi egyetemet viszont a XIV. századtól kezdve mindinkább a természettudományok iránti érdeklődés jellemezte, valamint olyan logikai módszereké, amelyek a mai analitikus filozófiáéira emlékeztetnek. A két irányzat a XX. század első felében olyan tételeket állított fel, amelyeket a másik irányzat követői nem tudtak elfogadni. De sokkal inkább a két irányzat gondolkodási stílusa különbözik egymástól, mintsem a tételeik. Én a magam részéről úgy látom, hogy az analitikus filozófián belül a közelmúltban létrejött egy olyan metafizikai érdeklődés, amely egyértelmű kapcsolódási pontot jelent a fenomenológiai indíttatású irányzatok számára. Tőzsér János analitikus filozófusként utat talált a husserli fenomenológiai filozófiához, én pedig ugyancsak keresem az utat az analitikus metafizika felé. - A konferencián egészen újszerű, modern témák is felmerültek, a test már jól ismert toposza mellett ilyen volt a kép vagy a virtuális valóság problémája. Mennyiben alkalmas a fenomenológiai módszer ilyesfajta vizsgálódásokra? - A test fenomenológiai megközelítésének újdonsága abban áll, hogy a fenomenológia a szubjektumot megpróbálja a tudat belső működésén túl, testi szubjektumként is megragadni. A test fenomenológiai szempontból természetesen nem ugyanazt jelenti, mint például az orvostudományok szempontjából: az utóbbiak a testet objektumként vizsgálják, a fenomenológia számára viszont a test a szubjektivitás hordozója. Leírásával azt próbáljuk megragadni, milyen szerepet játszik a testünk a világ felfogásában, a világhoz való viszonyunk kialakításában. Lényeges szempont például, hogy a testi mozgás következtében hogyan változnak az észleleteink. Ennek leírásában fontos szerepet játszik a tapasztalatainkban feltáruló tér és idő, melyek a fenomenológia központi kategóriái is egyben. A kép is egyike azoknak a nagy témáknak, amelyekkel Husserl foglalkozik. Az észleléstől meg kell különböztetni az emlékezést vagy például a képzeletet. Mindkettő felidéz valamit, ami nincs jelen. Ám a képtudat különbözik a képzelettől, mert amit megjelenít, az nem egyszerűen valóságon kívüli, hanem ugyanakkor látható is a képen. A virtualitás újdonságot jelent ahhoz képest, amiről Husserl tudhatott, ezért nagyon érdekes, hogy milyen haszna van a fenomenológiának egy olyan terület leírásában, amely maga még nem létezett, amikor a fenomenológia megszületett. Egyfajta próbatétel ez, és a fenomenológia kiállja ezt a próbát. Itt különbséget kell tennünk virtuális és potenciális között: a virtuális valami módon a valóság körébe tartozik, potenciális viszont az, ami lehetséges, de nem feltétlenül valóságos is egyben. A számítógépes szimulációkban a képben látott teret úgy érzékeljük, mintha az a minket körülvevő, valóságos tér volna. Ezáltal a valóságos és nem valóságos határai bizonytalanokká válnak, egyfajta határátlépés történik, s az ebből adódó bizonytalanságérzés is hozzájárul a virtuális hatásához. Furcsa idegenséget érzünk, ugyanakkor vonzódást is - ezt akár faszcinációnak is nevezhetjük -, és csak nehezen tudunk tőle szabadulni. A fenomenológia affinitást mutat ilyen képződmények leírása iránt, mivel módszerének sajátosságai közé tartozik a valóságost visszavezetni olyan értelemstruktúrákra, amelyekről még nincs eldöntve, tényleg valóságosak-e. Ez az eldöntetlenség lételeme a fenomenológiának, így a fenomenológia egyenesen kínálja magát a virtuális valóság leírásához. - A klasszikus fenomenológia német és francia gyökerű. Milyen hatással volt a husserli életmű a későbbi generációk filozófiai gondolkodására? - A II. világháborút követően a fenomenológia németországi fejlődése megtorpant. A kialakult történelmi helyzet következtében az országon egyfajta szellemi dezorientáltság lett úrrá. Nem volt magától értetődő a régi hagyományok folytatása, tanácstalanság és új utak keresése jellemezte a filozófiai gondolkodást is, habár a filozófia egyetemi szintű oktatása magas színvonalú maradt. Ma Németországban a fenomenológia létező, tisztelt, de inkább kisebbségben lévő irányzat. A francia filozófiában viszont a II. világháború óta uralkodó irányzat a fenomenológia. A hatvanas, hetvenes években - a strukturalizmus és posztstrukturalizmus térnyerésével - volt ugyan egy érezhető visszaesés, de a nyolcvanas évektől a fenomenológia visszahódította vezető szerepét. A francia fenomenológiában új gondolkodók léptek fel, ilyen volt már Jean-Paul Sartre is, akit az egzisztencializmus egyik megteremtőjeként tartunk számon, aki azonban módszerét és alapállását tekintve a fenomenológiai hagyomány folytatójának tekinthető. Maurice Merleau-Pontynak is jelentős új gondolati kezdeményezései voltak. Említést érdemel továbbá Emmanuel Levinas, aki egy egészen új etikai gondolatkört teremtett meg a fenomenológiából kiindulva. - Európán kívül is hatott a fenomenológia? - Talán különösen hangzik, de Japánban ma tért hódít a fenomenológia. Igaz ugyan, hogy minden más európai és amerikai irányzatnak is helye van a japán szellemi életben, de mind a husserli, mind a heideggeri fenomenológia kiemelkedő szerepet játszik a japán egyetemeken. Amerika ma már teljes mértékben a filozófiai kutatások európai szintjén áll, a brit hagyományok kontextusából kibontakozó analitikus filozófiában egyenesen vezető szerepet tölt be, emellett vannak komoly egyetemeik, amelyek kontinentális filozófiára szakosodnak. Összességében azt lehet mondani, hogy a világon ma az analitikus filozófia elterjedtebb, de a fenomenológia a másik nagy irányzat, föltéve, hogy az utóbbit tág értelemben vesszük, és nem szűkítjük le egyszerűen a husserli filozófiára. - A hazai Husserl-konferencián nagyon sok fiatal előadó szerepelt, s úgy tűnik, a szakmán belül generációs váltás zajlik. Hazalátogató külső szemlélőként ön hogy látja ezt? - Én is úgy látom, hogy új filozófusnemzedék született Magyarországon. Még az 1990-es évek elején, akkori munkatársaimmal együtt létrehoztam egy fenomenológiai tagozatot az ELTE Doktoriskoláján belül, és ezzel doktori szinten is sikerült meghonosítanom egy olyan irányzatot itthon, amelyet a kutatásban már az én tanáraim is sokra becsültek. De nem csak az én akkori tanítványaim közül kerültek ki azok a fiatalok, akik ma a fenomenológia iránt érdeklődnek. Meglepődtem, amikor a 2000-es évtized elején néhányan egy fenomenológiai egyesület alapításának ötletével álltak elő. Ennek aztán nemcsak azok a kutatók lettek a tagjai, akik valaha szűkebb tanítványi körömbe tartoztak, de azok is, akik érdemleges teljesítményére csak konferenciákon figyelhettem fel. A mostani Husserlkonferenciát a Fenomenológiai Egyesület Husserl tagozata szervezte meg, bevonva a munkába más irányzatok kutatóit is. Fontosnak tartom ezeket a kezdeményezéseket, és jelentősnek ítélem az egyesület által kiadott folyóiratot, az Aspectót is, amely hazai publikációs lehetőséget biztosít a fiataloknak. Különösen azért kellemes meglepetés számomra az az erőfeszítés és energia, amivel a fiatal kutatók konferenciák szervezésébe és folyóirat kiadásába vetik magukat, mert egyébként - azt tapasztalom - Magyarországon alig nyílik számukra tér az akadémiai életben. Úgy látszik, még a korábban megnyílt perspektívák is összeszűkülőben vannak, amióta a vidéki egyetemek filozófia tanszékei nehézségekkel küzdenek, mert nincs elég hallgatójuk, vagy mert kellő kutatói kapacitás híján nem tudják megszerezni az akkreditációt. Ilyen körülmények között szinte kilátástalan helyzetben vannak a fiatal kutatók, és mégis olyan erőbedobással dolgoznak, mintha teljesítményükön legalábbis egy nyugati értelemben vett professzori állás múlna, holott még egy keleti értelemben vett oktatói állásban is csak ritkán reménykedhetnek. Vajon honnan származik ez a munkakedv? Nincs más magyarázatom rá, mint az, hogy a filozófiai kutatást minden, a puszta megélhetésüket szolgáló lehetőségnél érdekesebbnek találják. Edmund Husserl születésének százötvenedik évfordulója alkalmából az ELTE BTK Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszék, az MTA Filozófiai Kutatóintézet, a Német-Magyar Filozófiai Társaság és a Magyar Fenomenológiai Egyesület közösen rendezett konferenciát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Jeles Husserl-szakértőként az egyik plenáris előadást Tengelyi László, az ELTE BTK volt egyetemi tanára tartotta, aki 2001 óta a wuppertali egyetem professzoraként tanít, és most a konferenciára hazalátogatott. 2010. FEBRUÁR 12. MAGYAR ANTIRASSZISTA ALAPÍTVÁNY T 1 2 film 1 2 beszélgetés a toleranciáért! Ingyenes vetítések kéthetente szerdánként 18 órakor a Politikatörténeti Intézetben (Bp. V., Alkotmány u. 2.) ANNO 4? filmklub toleraNcia évad FEBRUÁR 17. Bakk Károly: Egymásra nézve (magyar, 1982, 111 perc) Utána beszélgetés C. Molnár Emma pszichológussal Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt bármilyen korosztályból! Felvilágosítás: 311-56590 RÉSZLETES PROGRAM www.policist.hu és www.maraalapitvany.hu ÉLET Ész IRODALOM