Élet és Irodalom, 2010. január-június (54. évfolyam, 1-25. szám)

2010-05-14 / 19. szám - Bauer Tamás: Orbán Viktor rendszerdöntő forradalma (7. oldal)

BAUER TAMÁS: 4 * 0 Orbán Viktor rendszerdöntő forradalma Az első forduló után, amikor még meg kellett vívni a második forduló csatá­ját a kétharmadért, Orbán általáno­sabban fogalmazott: „A mai napon Magyarország polgárai legyőzték a re­ménytelenséget. Megmutatták, hogy Magyarország egységes, van benne erő, nagy dolgokra képes, munkát, ren­det és biztonságot akar.” Ezek a mon­datok ugyan a dolog érdemét tekint­ve természetesen hamisak, hiszen ha a győztes párt a leadott szavazatok 53 százalékát szerzi meg, akkor hiába lesz ebből a többségi választási rendszer­ben kétharmados többség, az ország nem egységes. Még ha összeadjuk is a két jobboldali párt, a parlamenti plu­ralizmust, a demokratikus hatalom­­megosztást elutasító Fidesz és a Job­bik szavazatait, ami együtt hetven szá­zalék, akkor sem beszélhetünk arról, hogy a magyarok egységesen a jobb­oldalra szavaztak, hiszen harminc szá­zalékuk mind a Jobbikot, mind a Fi­deszt elutasította. A második forduló után mondott beszédében Orbán nagy hangsúllyal ismételte meg az egységre vonatkozó állítását­ ,a szabad világ országai el­szoktak már attól, hogy a versengő pár­tokra épülő demokráciákban lehet olyan széles, óriási nemzeti egységet teremteni, mint amit a mai napon a magyarok hoztak létre.” A folytatás­ban azután még súlyosabb dolgot mon­dott: „Nem egyszerűen arról van szó, hogy Magyarországon megtörtént a hatodik szabad választás. Sokkal na­gyobb dolog történt a mai napon Ma­gyarországon. Ma forradalom történt a szavazófülkékben.” Majd pedig: „A mai napon Magyarországon betelje­sedett, egy történelmi tanulság, húsz év tanulsága, a rendszerváltás nagy ta­nulsága, mely úgy hangzik: rendszert váltani nem lehet, rendszert csak meg­buktatni és megdönteni lehet, meg­­dönteni és újat alapítani helyette. Ma ez történt. A magyarok ma rendszert buktattak, és egy új rendszert alapítot­tak meg. A magyar emberek a mai na­pon megbuktatták a hatalommal visz­­szaélő oligarchák rendszerét, és helyet­te megalapítottak egy új rendszert: a nemzeti együttműködés rendszerét.” A magyarok milliói álltak szemben ezek szerint a megbuktatott rendszer­rel, amely mögött - ha jól értjük, figye­lembe véve az elmúlt másfél évtized orbáni retorikáját - az oligarchák szűk körén, az idegenszívűeken, a Helytar­tótanácsként jellemzetteken kívül sen­ki nem áll. Ezzel nyeri el funkcióját a nemzeti egységre vonatkozó, már az első forduló után meghirdetett tétel. Megbízólevelének átvételekor Or­bán hozzá­tette: az új Országgyűlés más lesz, mint a korábbiak voltak, „ez forradalmi Országgyűlés lesz”. Vajon tényleg nincs értelmük Or­bán állításainak, mint azt a Széche­­nyi-díjas történész véli? * Orbán abban az értelemben hirdet forradalmat, hogy - túllépve eddigi retorikáján - utólag eredménytelen­nek nyilvánítja az 1989-es békés rend­szerváltást, s kimondja: a korábbi rendszert csak megbuktatni lehet, s helyette gyökeresen újat felépíteni. Ez az, amire a kétharmados mandá­tum birtokában elszánta magát. Az irányt a kötcsei előadásból tudjuk: a kormánytöbbség és ellenzék együtt­élésével jellemezhető parlamenti de­mokrácia helyébe a szerinte kialakult nemzeti egység talaján a „nemzeti együttműködés rendszere” lép. Or­bán, mint tudjuk, nem kétharmad­ban, hanem háromharmadban gon­dolkozik, az egész néppel akar „nem­zeti konzultálni”, azokkal is, akik nem a Fideszre szavaztak - csak ép­pen azokkal nem, akikre az egyhar­­mad mögött álló 47 százalék szava­zott, az ő politikai képviselőikkel. Ehhez kellett neki a kétharmad. Mi ebben a forradalom? A legin­kább közkeletű felfogás szerint for­radalomról akkor beszélünk, ha a nép megrohamozza a Bastille-t, majd fölállítják a guillotine-t, illetve a vö­rösgárdisták megrohamozzák a Téli Palotát, és utána felkoncolják a cári családot, és bebörtönzik, legyilkol­ják a régi elit sok képviselőjét, kielé­gítendő a megdöntött rendszer kár­vallottjainak bosszúvágyát, megfé­lemlítve mindenki mást. Vajon nem valami ilyesmit jelent-e Orbán Vik­tor forradalma? Két olyan dolgot tudhattunk meg az elmúlt napokban a Fidesz más vezetőitől, amit Orbán maga még nem mondott ki. Az egyiket Pokor­­ni Zoltántól hallottuk: nem tervezik újra Sólyom Lászlót választani köz­­társasági elnöknek. Sólyom, aki meg­annyi kérdésben állt a Fidesz olda­lára az őszödi beszédre hivatkozó morális alapú elutasítástól az „újjá­építési” retorikán át a polgári tör­vénykönyv hatályba lépésének aka­dályozásáig, a maga alkotmányos elkötelezettségével feltehetően még­sem fér bele a felépítendő új rend­szerbe. Hogy végül engednek-e a jobboldali holdudvar nyomásának, és mégis újraválasztják-e az elnököt, ma még nem tudjuk. Számunkra most a másik kijelentés a különösen fontos, melyet a leendő frakcióveze­tőtől, Lázár Jánostól olvashattuk a Heti Válasznak adott interjújában. Kénytelen vagyok hosszan idézni az új frakcióvezető nyilván minden ponton alaposan megfontolt szava­it: „A hatékony parlamenti munká­nak van egy alapfeltétele: hogy az illető képviselőnek legyen ideje or­szággyűlési feladatának ellátására. Gyurcsány Ferencnek azonban előbb az igazságszolgáltatásra kell időt szakítania. Itt az idő, amikor végre az igazság minden részletét kibont­hatja­­ ott. Ha ezt abszolválta, utá­na foglalkozhat majd azzal, amit Szombathelyen még a kampányban megígért, olyan ellenzék szervezé­sével, melynek hatására átkozzuk majd a napot, amikor elnyertük a választók bizalmát.” Az újságírói kérdésre, hogy mi miatt fogják Gyur­­csányt feljelenteni, Lázár azt vála­szolta: „Rengeteg ügy van, már csak a 13 elszámoltatásra váró témában is, amelyekben az egykori minisz­terelnök és kormányának tagjai fe­lelősséggel tartoznak. Például min­den, 2006 őszét érintő vizsgálatot újra kell kezdeni... A felelősöket (...) meg kell nevezni és meg kell büntetni.” A hetilap címlapján Lá­zár képe mellett az olvasható: „Gyur­csány felelni fog!” Vagyis az ítélet már megvan, noha az eljárás még el sem kezdődött. Szögezzük le: sok mindenben hibá­zott miniszterelnöksége idején Gyur­csány Ferenc, gazdaságpolitikai kér­désekben is, másban is. A 2006 októ­berében történt rendőri akcióban biz­tosan benne volt egyes rendőrök bosz­szúja is a televízió épületénél történte­kért, sokszor sértették meg a rendőri fellépés szabályait, és sokakat - sok tüntetőt és sok rendőrt - ért méltány­talan erőszak. Azok felelőssége azon­ban az elsődleges, akik - kihasználva a szükséges gazdaságpolitikai lépések és azoknak a korábban hirdetettektől való eltérése miatti csalódottságot - az embereket a megelőző hetek retoriká­jával feltüzelték, akik a kormány azon­nali megbuktatását kilátásba helyez­ték. Természetesen felelősek a hibákért az akkori fellépést irányító rendőri ve­zetők. Azért, hogy az a bizonyos csa­lódottság 2006 nyarára kialakult, fele­lősek a felelőtlen gazdaságpolitikát folytató kormányok vezetői, Gyurcsány is, mint ahogy két elődje, Orbán is és Medgyessy is. Ez azonban mindhár­muk esetében politikai felelősség, nem is kicsi, de ebből büntetőjogi felelős­séget kerekíteni egyikük esetében sem lehet. Hogy valaki az akkori minisz­terelnök büntetőjogi felelősségét veti fel, mégpedig előre, magától értetődő dologként, az aligha fér össze a jogál­lami normákkal. Hosszú ideje beszél a Fidesz „el­számoltatásról”, amit Orbán most azzal indokol, „hogy világos legyen, Magyarországon soha többé felelős­ségvállalás nélkül egyetlen vezető sem végezheti a dolgát”, tudatosan összemosva a törvénysértések igaz­ságszolgáltatás általi szankcionálá­sát a politikai vesztesek politikai fe­lelősségének a választási vereségen, a kormányzás lehetőségének elvesz­tésén túli számonkérésével, amit a demokratikus rendszerek nem ismer­nek. Orbán az új Fidesz-KDNP- frakciószövetség alakuló ülésén be­jelentette: „Miniszterelnöki megbí­zottként Balsai István feladata lesz a 2006. októberi zavargások kivizs­gálása. (...) az elszámoltatáson belül különös figyelmet érdemel a 2006- os rendőri túlkapások kivizsgálása. (...) ...mindenkit felelősségre kell von­ni rangra és korra való tekintet nél­kül, aki részt vett ezekben a túlkapá­sokban.” Ha a büntetőjogi felelőssé­get kell megállapítani, az miért nem az igazságszolgáltatás feladata, mi keresnivalója van ott a politikusnak, Balsai Istvánnak? Annak a politikus­nak, akinek mint az Antall-kormány igazságügy-miniszterének nevéhez az elmúlt húsz év egyetlen nyilván­valóan koncepciós eljárása, Bányai Gábornak és Nagy Lászlónak, Han­­kiss Elemér eltávolítandó tévéelnök vezető munkatársainak emlékezetes meghurcolása fűződik? Aki büntető feljelentést is tett adateltitkolás mi­att Gyurcsány Ferenc ellen, amit, mint megalapozatlant, el kellett uta­sítania az ügyészségnek? Vajon nem következő koncepciós ügy, Gyur­csány Ferenc elleni kirakatper előké­szítésére irányul-e Balsai újabb meg­bízatása? Vajon nem arról van-e szó, hogy Gyurcsányt korrupciós ügyek­be sehogyan sem tudják belekeverni (magától Zuschlag Jánostól, lehall­gatott telefonbeszélgetéséből tudjuk, hogy ő fellépett a fekete pártfinan­szírozás ellen, amit más pártok elnö­keiről nem mondhatunk el, sőt), ma­rad tehát a 2006. októberi rendőri fellépésre hivatkozó politikai per? Mit is jelent az orbáni rendszerdön­tő forradalom? A televíziós beszél­getésben fiatal politológusok adtak választ a történész kérdésére, hogy van-e értelme annak, hogy Orbán forradalomról, rendszerbuktatásról beszél. Egyikük, akit tekinthetünk független elemzőnek, kifejtette: „A kormányváltások és a rendszerváltá­sok között a határ sokkal képléke­nyebb, mint ahogy azt leírhatnánk ilyen merev határok meghúzásával. A Fidesz mindig nagyon fogékony volt arra, hogy a saját politikai tevé­kenységének lényegét nagyon éles korszakváltásokkal mutassa be. Ez fontos dolog volt, erre épül a Fidesz­nek pártként, ideológiailag a legiti­mációja.” Hogy a Fidesz így beszél, az persze igaz, csakhogy a politoló­gus ezen a ponton meg is állt, tehát nem lát kivetnivalót abban, hogy a Fidesz nem ismeri el adottnak, tisz­teletben tartandónak a demokrati­kus jogállamnak egykor a pártok - köztük a Fidesz - egyetértésével ki­alakított szabályait. Elvégre forrada­lomról akkor van szó, ha újraírják ezeket a szabályokat! E politológu­si vélekedés is jelzi a kereteket, ame­lyek a Fidesz cselekvési terét kijelö­lik, illetve, és ez a fontos, a közvéle­mény mai állapotában egyáltalán nem jelölik ki cselekvési terének ha­tárait. Ennél is fontosabb az, amit a másik fiatal politológus mondott az adásban, mivel ő annak az alapít­ványnak a munkatársa, amely a Fi­desz egyik legfontosabb háttérintéz­ménye. Az ő válasza a történész kér­désére így hangzott: „A társadalom­nak szóló üzenetként (...) természe­tesen van értelme. Ez pedig az, hogy a húsz évet, ő azt mondja, és ebben sokan alátámasztják, egy posztkom­munista átmenetnek lehetünk a ré­szei. Ez most zárul le, ez a húsz év. Húsz év után kezdődik el az a folya­mat, amit 90-ben el lehetett volna kezdeni.” A történész ellenvetésére, miszerint „Magyarország egy több­párti demokrácia 1990 óta. Nem vál­tozott ebben”, a politológus megerő­síti: „De attól még egy posztkommu­nista rendszerként értelmezhető.” Nem volna igaza a történésznek abban, hogy Magyarországon az el­múlt húsz évben többpárti demok­rácia volt? Magától Orbántól tud­juk, hogy nem, szerinte a szocialis­ta kormányzás idején „többpárti dik­tatúra” volt. Alighanem ezt jelenti a politológus szóhasználatában, te­hát a Fidesz háttérintézetében ural­kodó, s a Fidesz politikájának egy­fajta „elméleti” megalapozást adó gondolkodás szerint az a „poszt­­kommunista rendszer”, aminek Or­bán szerint most esedékes megdön­tésével azt kell elvégezni, ami húsz évvel ezelőtt elmaradt. A televíziós vitában részt vevő po­litológus társszerzője annak a Hazárd­játék című tanulmánykötetnek, ame­lyet az említett fideszes háttérintéz­mény adott ki az MSZP-SZDSZ-kor­­mányzás nyolc évéről. A kötet alap­­gondolata - melyet szerzői közül há­romnak azonos című, tömör össze­foglaló cikkéből idézek, ismét hosz­­szabban hogy „a mi posztkommu­nista viszonyainkat nem a korábbi rendszerrel való szakításként, hanem éppen ellenkezőleg - a folyamatos­ság, a kontinuitás jegyében - a kom­munizmus szerves folytatásaként kell, hogy kezeljük. Mit jelent tehát az így értett - zárójellel ellátott - (poszt)­­kommunizmus? Röviden annyit tesz, hogy a hatalmát átmentő kommunis­ta elit az elmúlt húsz évben kreatív módon - a megszüntetve megőrizni elve alapján - konzerválta hatalmát, ennek következtében nem törés és szakítás, hanem bizonyos értelemben folyamatosság van a rendszerváltás előtti és utáni időszak között. Vagy­is a létező struktúrák mögött a való­ság szerkezetét tekintve még mindig a (poszt)kommunizmus gondolko­dásmódja, logikája és személyekben megtestesülő logikája uralkodik.” (G. Fodor Gábor-Fűrész Gábor-Giró- Szász András: Hazárdjáték.A Gyurcsány­­korszak mint menedzselt danokráta. Szá­zadvég Alapítvány, 2010. március) Mind a cikk, mind a kötet sajátossá­ga, hogy morzsányi szellemi erőfeszí­tést sem tesz annak a­­ Tellér Gyula közel két évtizeddel ezelőtti, még az SZDSZ egy frakcióülésén előadott gondolatmenetét tovább vivő­­ alap­tézisnek az igazolására, hogy a de­mokratikus keretek mögött poszt­­kommunista hatalmi viszonyok hú­zódnak meg. Nem zavartatják magu­kat sem attól, hogy az új gazdasági elit - mint ezt Szelényi Iván és mun­katársai már másfél évtizede kimutat­ták - nem az előző rendszer elitjéből jött létre, sem azzal, hogy a magyar „oligarcháknak”, ha már ezt az orosz viszonyokból önkényesen átvett ka­tegóriát használjuk, legalább annyi közük van a Fideszhez, mint a szoci­alistákhoz. Az alaptézis az egész kö­tetben axióma marad, amiből min­den mást levezetnek, de semmivel nem igazolják. Ezen az alapon stili­zálja Orbán és stilizálják a Fidesz hát­tér-értelmiségijei a szocialistáknak a választásokon történő, a parlamenti váltógazdaság szabályai szerinti le­győzését az „oligarchikus berendez­kedés”, a (poszt)kommunizmus elle­ni népi forradalommá.­ ­ Márpedig ahol elfoglalták a Bastil­­le-t, ott felállítják a guillotine-t. Ott leszámolnak a megdöntött „rend­szer” elitjével, vezető képviselőivel. Nem úgy persze, mint kétszáz, száz vagy akár ötven évvel ezelőtt. Csak néhány ismert vezetőt kell bebörtö­nözni - lám, Bulgáriában is ezzel pró­bálkoznak -, a többieket csak egzisz­tenciálisan kell ellehetetleníteni. Ez is elég a félelem légkörének megte­remtéséhez. Amikor abból, amit mint növekedést, munkahelyet, biztonsá­got a kormányra kerülő politikai erő ellenzékben kilátásba helyezett, sem­minek valóra váltására sem látszik esély, amikor tehát az új hatalom kor­mányzati teljesítményen alapuló kon­szolidációjának nincsenek meg a fel­tételei, marad egy másfajta konszo­lidáció. És ahhoz a másfajta konszo­lidációhoz kell a „forradalmi Ország­­gyűlés”, az elszámoltatás, vagyis a felépíteni tervezett „centrális politi­kai rendszer” potenciális kihívóinak eltávolítása a politikai színtérről. Ez az értelme Orbánnál a forradalmi szóhasználatnak. Politikai vitaműsort nézek, az egyetlent manapság, ahol gyökeresen eltérő politikai álláspontokat képviselő értelmiségiek civilizált módon vitatkoznak egymással. Háromnegyed óra elteltével, az adás utolsó perceiben a Széchenyi-díjas történész felteszi az alapkérdést: „Ha va­laki azt a kifejezést használja, hogy a politikai rendszert megdöntöt­ték, ennek mi az értelme? Nekem az a benyomásom, ez úgy értelmet­len, ahogy van.” FIZESSEN ELŐ AZ ÉLET ÉS IRODALOMRA, s lapunkat minden pénteken házhoz viszi Önnek a Magyar Posta munkatársa! Kedvezményes kiadói előfizetés egy évre 15 500 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben. Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241, e-mail: lapterjesztes@es.hu Az Urbitális Majális keretében szeretettel várunk minden érdeklődőt a POLITIKATÖRTÉNETI INTÉZET BUDAPEST-TÖRTÉNETI MŰHELYÉnek ingyenes programjaira: POLITIKATÖRTÉNETI PT Budapest múltja képekben DIGITÁLIS TÁRLATVEZETÉSEK A FŐVÁROS HUSZADIK SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL május 21. péntek 18 óra EGY 1956-OS PESTI FORRADALMÁR LEÁNY ÉLETE Film és beszélgetés május 22. szombat 10-14 óra Φ A BUDAI ÚRI KÖRZETEKTŐL AZ ANGYALFÖLDI MUNKÁSKERÜLETIG Ízelítő egy közel egy évszázadot (1920-2006) áttekintő fővárosi választási atlasz anyagából φ ARCOK, KARAKTEREK, JELLEMEK A főváros vezetői 1867-1945 Φ A METRÓÉPÍTÉS ESETE A BAROKK TEMPLOMOKKAL A Batthyány tér kálváriája t­urbitan­si 60 KÉP A '60-AS ÉVEKRŐL 60 PERCBEN Milyen volt Budapest az 1960-as években? Fotós-filmes tárlatvezetés Helyszín: POLITIKATÖRTÉNETI INTÉZET (1054 Budapest, Alkotmány u. 2.) w­­w­w . p­es­t.hu 2010. MÁJUS 14.ÉLET ÉS Í­ IRODALOM 4

Next