Élet és Irodalom, 2011. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)

2011-05-27 / 21. szám - Kenedi János: "Hálózati munkára nem alkalmas" • Komáromi Kornélia, történelmi látószögekből (9. oldal)

Háttér 9 KENEDI JÁNOS: Ellentétben a közkeletű tévhiedelem­­mel, az ’56-os forradalom nem októ­ber 23-án kezdődött, és nem is ért véget november 4-én. Közhatalmi centruma Budapest volt ugyan, a fel­kelést megszemélyesítő kormányfő­je, Nagy Imre pedig első és második kormányával az Országház épületé­ben foglalta el földrajzi helyét, ám a demokratikus szabadságharc erőfor­rásai - éppen azok, amelyek a minisz­terelnököt a parlamentbe beemelték - más-más megyékből fakadtak fel, és e forrásokat más és más községek­ben, városokban apasztotta ki azután a Kádár-rendszer repressziója, mint ahová a mai tankönyvek gyakran té­vesen rögzítik a történelmi idő- és térbeli határt. Kapokkal korábban,1956. október 17- én az ELTE Jogi Karán megalakult a Hajnóczy Kör, első követelése már­cius 15-e nemzeti ünneppé való nyil­vánítása és a honvédelmi oktatás el­törlése volt. Mindjárt utána, 19-én, Szegeden, a József Attila Körben a diákok már az értelmiség helyzeté­ről rendeztek rebellis vitát, Győrben a többpártrendszer visszaállítását kö­vetelték, valamint a szovjet csapatok kivonását és független kül- és belpo­litikát. 20-án, a szegedi tudomány­­egyetemen, a MEFESZ­ nagygyűlé­­sén a halálbüntetés eltörléséért pro­testáltak, a szabad választások kiírá­sa mellett érveltek, a sajtószabadság kiterjesztését és a Rákosi-rendszer diktatúrájáért felelősök törvényes fe­lelősségre vonását kezdeményezték. Erre a nagygyűlésre már Budapest­ről is érkeztek diákok: a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola hallgatóival együtt emeltek hát szót „az egyete­mi ifjúságpolitikai súlyának növelé­séért”. 21-én az egri pedagógiai főis­kola hallgatói csatlakoztak a ME­­FESZ-hez, s ki Egerből, ki Debre­cenből, ki Szegedről utazott fel Bu­dapestre az országos Diákparlament ülésére, hogy felvegye a politikai kap­(Komáromi Kornélia 1938-ban szüle­tett, május 21-én lenne 13 éves. Egyidejű közlés a Váci Polgár című lappal.)­csolatot az írók és tudósok Petőfi Kö­rével. 22-én a Budapesti Műszaki Egyetemen a MEFESZ 16 pontos követelését - a magyar forradalom alaphangját - már a pécsi orvosi és jogi kar, a miskolci műszaki egyetem, a székesfehérvári műszaki technikum, a soproni Erdőmérnöki Főiskola de­legátusai fogalmazták közösen, im­máron kórusban, az október 23-án kirobbant forradalom hangjaként. Komáromi Kornélia hangja egy volt a kórusból, de évekkel tovább szólt, még annál is tovább, mint amit az utolsó szó jogán hangoztatott a Fővárosi Bíróságon, 1958. november 6-án, el­sőfokú ítéletének bírái előtt. „Az egye­temi ifjúság politikai súlya” csak­ugyan növekedett a felkelésben való részvétel mértékével, így aztán diák­forradalom leverése is jóval tovább tartott ’56. november 4-nél, miként a „pesti srácok” csoportjainak felgön­gyölítése is. Előtér Komáromi Kornélia október 23-án a pesti jogi karon maradt, és az egye­tem Rákóczi úti leánykollégiumá­ból vett részt a forradalomban. Még 1958. szeptember 16-án kezdődött, súlyosan koncepciós perének vád­irata is tartalmaz valóságot. 1956.­­október 25-én a diákszállóban meg­jelentek a műszaki egyetem diákjai, akik felkérték a joghallgatókat, hogy legyenek segítségükre Nagy Imre hatalomrajutását segítő röplapok másolásában. Komáromi Kornélia és az ottlévő diáklányok a nyomta­tott röplapok alapján személyenként körülbelül 4-5 példányban lemásol­ták. E röplapok terjesztését műsza­ki egyetemisták végezték. Komáro­mi Kornélia 1956. október végén hazatért szülei váci lakására. [Itt] saját maga fogalmazott röplapokat azzal a céllal, hogy az egyetemre való visszatérése után Budapesten terjeszteni fogja. (...) A diákszálló­ban tervének végrehajtásába bevon­ta Bárki Ida és Jekkel Klára évfo­lyamtársait. Ezeket a röpcédulákat 1957. március 15-e előtt (...) Buda­pest területén kapualjak alá ragasz­tás útján terjesztették. A röpcédu­lákban sztrájkra, néma tüntetésre szólították fel Budapest lakosságát arra az esetre, ha a szovjet csapatok nem vonulnának ki az országból.” Még 1958. április 26-i letartóztatá­sa után, a politikai rendőrség Gyors­kocsi utcai vallatószobájában - már a gyanúsítottból terheltté nyilvánító ha­tározat meghozatalánál is - Komáro­mi Kornélia ezt vágta a kihallgatást vezető tisztek arcába: „1957 márciu­sában azért terjesztettem röplapokat, mert kívántam és kívánom jelenleg is a szovjet csapatok kivonását az or­szágból, s ezt röplapjaimmal elő kí­vántam segíteni. A KISZ plakátjait is azért téptem le, mert Nagy Imre po­litikájának híve vagyok, és mivel a KISZ a Kádár-kormány politikáját igyekezett elősegíteni, akadályozni kí­vántam a munkáját.” A Komáromi Kornélia bebörtönö­zéséhez vezető út ugyanis éppen a KISZ politikai területfoglalásának bátor akadályoztatásától indult. Ahogy a BM Politikai Nyomozó Fő­osztályának operatív tisztje 1957. má­jus 8-án jelentette: „május 4-én a Jogi Kar épületében kifüggesztett plaká­tokat (KISZ) ismeretlen tettesek éles késsel darabokra vagdosták, május 7- én ismét leszaggatták a kifüggesztett KISZ plakátokat és helyükbe öt he­lyen egy-egy rajzlap nagyságú, tussal írott ellenséges szövegű plakátot ra­gasztottak ki. A plakátok tartalma: Él­jen a KISZ­­ Kádár Inasainak Szövetsége! Hazaárulók, naplopók, pénzhajhászok ban­dája!” [kiemelés az eredetiben­­ K. J.] A KISZ elleni plakátháború folyta­tódott. Mint a megindított nyomo­zás - házkutatás útján - megállapítot­ta, Komáromi Kornélia redisztollá­­nak tusfestékével írták az egyik hir­detményre: „le vagytok szarva!” A fel­jelentések az ELTE tanulmányi osz­tályvezetőjétől - a BM „hivatalos kap­csolatától” - és a jogi kar KISZ-titká­­rától, Czili Gyulától (a Fővárosi Fő­ügyészség későbbi politikai csoport­­vezetőjétől, majd a Legfelsőbb Bíró­ság elnökhelyettesétől) érkeztek a BM szovjet tanácsadójához és Marosán György államminiszterhez, a Minisz­tertanács Személyügyi Titkárságának vezetőjéhez. Czili Gyula - „egy igazi KISZ tag a többi nevében” aláírása egyik feljelentésében - különös nyo­matékkal emelte ki, hogy Komáromi Kornélia „mint nő, különösen hang­ra talál. Ártatlan diákokat fertőz meg. Érdemes róla megemlíteni, hogy az ellenforradalom alatt is női tüntetése­ket szervezett, fegyver szétosztással, meg eldugással foglalkozott. Ilyen ta­nuló nem érdemli meg, hogy egyete­mista legyen. Erre a jövőt nem épít­hetjük. Követeljük az egyetemről való eltávolítását és a dolog kivizsgálását. Gondoljunk arra: »Egy cseppnyi mé­reg is megfertőz egy pohár Bort«.” Mialatt az MSZMP-hez, a KISZ- hez, a BM politikai rendőrségéhez so­rozatosan érkeztek a feljelentések, és beindult az állambiztonsági szolgá­lat megtorló apparátusa, a Magyar Demokratikus Függetlenségi Moz­galomhoz már korábban csatlakozott Komáromi Kornélia és néhány barát­nője folytatta forradalmas cselekede­teit. Akár tudta, akár nem, hogy egye­temi környezetét már megszállták a politikai rendőrség nyomozói - közel egy tucat egyetemista társát szervez­ték be ügynökké, hálózati személlyé, hivatalos kapcsolattá, s állították reá­­, minden erejét és leleményességét az 1957. március 15-re tervezett MUK (Márciusban Újra Kezdjük) megva­lósítására fordította. 1958-as perének vádlott-társaival a szovjet tankok ál­tal szétlőtt leánykollégium helyreállí­tásához felhatalmazott meszet egy szatyorba öntötték, fazekat, ecsetet vettek magukhoz, és az Operaház környékén, a Sztálin út házfalaira fes­tették, ,Vesszen Kádár!”, „Gyilkos Ká­dár!’’.Röplapokon is terjesztették a közelgő MÚK felhívását: a kölcsön­­írógépen írt kiáltványok mintegy negy­ven példányát egy virágcsendéletet ábrázoló kép paszpartuja és kerete közé rejtették, innét terítettek mint­egy negyvenet a fővárosban. A közintézmények hivatali rendjé­ben kifüggesztett virágcsendéletek élettelen reprodukciója hasznos tárgy­nak bizonyult az ellenállás konspi­­rált eszközeinek elrejtéséhez. Komá­romi Kornélia, Bárki Ida és Jekkel Klára azonban élő virágokkal kívánt életet adni az eltiport ’56-os forrada­lomnak. 1957. október 23-án „fel­mentünk a Szabadság-hegyre és a fo­gaskerekű végállomásánál egy cso­korra való bukszust és erdei fenyő­gallyat szedtünk. (...) Csokrunkat azonban nem tudtuk elhelyezni a Pe­­tőfi-szobornál, mert a téren sok rend­őr tartózkodott” - vallotta Komáro­mi Kornélia a politikai rendőrségen, 1958. április 25-én­­, így aztán a ko­szorú egyes virágszálait, s a hozzá­juk mellékelt röpcédulákat, a Lánc­hídon át Budára visszatérve, a Hor­­váth-kert környékén szórták szét. Közelkép Bármily torz is a tükör, egy keveset még­is láttat a másodéves joghallgató, Ko­máromi Kornélia bebörtönözése céljá­ból felfektetett politikai rendőrségi ak­tákból hétköznapi személyéről és er­kölcsi személyiségéről. Rendőrségi szlenggel szólva­­ „szoros figyelésének”­­ jegyzőkönyveiből közelítő pontos­sággal kirajzolódik alakja, még ha a kép egyes elemeit „környezet­ tanulmá­nyaiból”, levél- és telefonlehallgatása­iból állították is össze a BM helyszín­elői és profilkészítői. „163-165 centi magas, vékony test­alkatú, világos barna hajú, hosszúkás, telt arcú, egyenes orrésű, vékony test­alkatú, egyenes testtartású, bal lábára kissé biccentő”, így festették le kukko­­lói 1957. december 13-án és 14-én. 18- án, amikor udvarlójával találkozott, s „kézen fogva sétált [vele], kék télikabá­tot hordott, fekete nadrágot, fehér nylon harisnyát, bordó kesztyűt” viselt, ezzel fogta gyanúsan tömött, barna aktatás­kájának fülét. 19-én, „világoskék sálat” is kötött a nyaka köré. Vácról érkező édesapjával - nyugalmazatott MÁV- tisztviselővel - találkozott, aki délután elkísérte az Egyetemi Könyvtárba. Dél­előtt „franciakrémest evett egy cukrász­dában”, ebéd után, karon fogva sétált és beszélgetett édesapjával. Két nap­pal korábbi délelőttjét udvarlójával töl­tötte egy 60-szor 40 centiméteres, hor­dozható táskagramofon társaságában. A kukkolók sajnálatára Komáromi Kor­nélia és udvarlója a lemezjátszóval hosz­­szabb időre eltűntek egy Szabadsajtó utcai épület kapujában. A külcsínről felszínesebb ismeretet tartalmaznak a Komáromi Kornélia el­len foganatosított „külső figyelés”, ira­tai. A belbecsről - azaz erkölcsi és po­litikai profiljáról - valamivel többet mondanak a Politikai Nyomozó Fő­osztály tágabb környezete ellen indított „bi­zalmas nyomozásainak” iratai, vala­mint az ügyészségi, bírósági eljárásá­nak dokumentumai. Még a budapesti fegyveres harcok előtt, a New York kávéházban találko­zott Sánta Ferenc íróval, a Petőfi Kör egyik alapítójával, vezetőségi tagjával, aki a padlássöprögetésekről és a föld­míves népesség állapotáról szóló sze­mélyes beszámolójával igen nagy ha­tást gyakorolt Komáromi Kornéliára. Sántánál is erősebb szellemi hatással volt reá az ELTE Magyar Jogtörténeti Tanszékének docense, Révész László, akit MEFESZ-tagsága révén is a jogi kar Forradalmi Bizottságának elnöké­ül választottak olyan kivételes, a fegy­veres felkelésben is részt vevő tanítvá­nyai, mint Forintos György, Töttösy Zsolt és (a börtönéveik letöltése után) festőművésszé és íróvá vált Karátson Gábor. Ők Komáromi Kornélia szeme láttára készítették orosz és magyar nyel­vű röpcéduláikat az egyetem jogi ka­rán, s tudtával indultak a Központi Gyűjtőfogházba kiszabadítani a Ráko­si-rendszer politikai foglyait. A tanár Révész László 1957 janu­árjának utolsó napjaiban svájci emig­rációba kényszerült, a berni Kelet-Eu­­rópa Intézet munkatársa lett, de a ta­nítvány az ő nézeteit is képviselte a Fővárosi Bíróságon. Az utolsó szó jo­gán Komáromi Kornélia „kijelentet­te, hogy (...) rossz módszereket vá­lasztott a párt és kormány és a szov­jet hadsereg elleni harcban. Előadta továbbá, hogy ha jelenleg szabadlá­bon lenne, a párt és a kormány elleni harcot is tovább folytatná a már em­lített követelések eredményesebb ki­vívása érdekében.” Ezért a töretlen, bűnbánást nélkülöző kijelentéséért el­sőfokú, 1958. november 6-án megho­zott 2 év és 6 hónapos ítéletét 6 évre súlyosbította a Legfelsőbb Bíróság 1959. február 5-én. Erkölcsi bizonyítványának is felfog­ható, amit a Gyorskocsi utcai vallatói a rab Komáromi Kornélia „kísérőlapjá­ra” írtak: „Hálózati munkára nem alkal­mas”. Erkölcsi jellemzésére legponto­sabban mégis az áll, ami a szobi és váci járás levéltári iratait magában foglaló kötet - 1956. Pest Megyében - fekete borí­tólapján olvasható, Ady Endrétől: „Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek”. „Hálózati munkára nem alkalmas” Komáromi Kornélia, történelmi látószögekből Ezért is kínáljuk nekik új, ÉnCégem üzleti díjcsomagjainkat! S­& A kisvállalkozások sokféle igényeihez fejlesztettük ki személyre szabható ÉnCégem üzleti díjcsomagjainkat. Az ÉnCégem Start Net2Go díjcsomag 1800 Ft-os nettó havi díja (bruttó 2250 Ft) rugalmasan felhasználható belföldi T-Mobile és vezetékes­ telefonálásra, valamint belföldi internetezésre egyaránt. Ráadásul Én cégem M, L, XL, 2XL, 3XL díjcsomagokhoz* különböző BlackBerry készülékeket is választhat 0 Ft-ért, amelyekhez BlackBerry Instant E-mail szolgáltatást is igényelhet, szintén 0 Ft-ért. Ajánlataink 2011. május 2-tól visszavonásig vagy a készlet erejéig érvényesek, új vagy lejárt hűségidejű üzleti előfizetők részére kisvállalkozói megállapodással és 2 éves hűségidővel. Ajánlatainkért hívja a 1430-as számot, vagy látogasson el a T-Pontokba! Üzleti ajánlatok minden vállalkozásnak. ■Mobile1 A BlackBerry készülék t­izonyos­ használata adatforgalmat genen! honlapon érhetők el. * Az En Cégül elidott ÉnCégem díjcsomagok éri­­odók , illetve BlackBerry-szolfláltalas. etelek a T-Pontokban. Partner fiz­latkozott M. L. XL. 2XL. 3XLdtic. rádyev azok tetőn«»*.1 es nokon es a www.wnobtffe.hu rét- $z v'igUitatás opcióval 2011. MÁJUS 27. ÉLET ÉS­# IRODALOM

Next