Élet és Irodalom, 2011. július-december (55. évfolyam, 26-52. szám)
2011-09-16 / 37. szám - Kovács Zoltán: Vabank (1. oldal) - Nagy Sára: Rajzok • Bemutató szám (1-24. oldal)
Felcsuti Péter: Az írástudók antikapitalizmusa * Schilling Árpád: Kultúra eladó! * Lattmann Tamás: A török-izraeli vita * Simonovits András: Alapnyugdíj, arányos nyugdíj, nyugdíjreform * A halál megszelídítése - interjú dr. Muszbek Katalinnal, a Magyar Hospice Alapítvány igazgatójával * ÉS Irodalom: Danyi Zoltán, Debreczeny György, Herold Ágnes, _______Keresztury Tibor, Rapai Ágnes, Szántó T. Gábor [ÉLET ÉS |IRODALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LV. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM ÁRA: 396 FT 2011. SZEPTEMBER 16. Nagy Sára munkája 2011 SZEPT 16. KOVÁCS ZOLTÁN: Vabank A HírTV Rájátszás című műsorában a magyar miniszterelnök az egy nappal korábban bejelentett végtörlesztési lehetőségről beszél, annak esetleges nemzetközi és alkotmánybírósági megítéléséről. „A végtörlesztés nemzetközi jogi helyzetével kapcsolatban »meg fognak bennünket támadni«, és vitára kell számítani.” A miniszterelnök szerint ha néhány év múlva olyan ítélet születne az európai bíróságon, hogy jogtalan, amit a kormány most bevezetni tervez, akkor sem hárulna semmi azokra a devizahitelesekre, akik majd élnek az egyösszegű végtörlesztés lehetőségével, hanem a magyar államnak kellene akkor helytállnia. Ennek a gondolatnak a kolosszális tartalma szerint a miniszterelnök nem abban hisz, hogy a végtörlesztésről szóló törvény kiállja majd a jogi próbákat, hanem abban, hogy a legalábbis kétes kimenetelű per az európai bíróság közismert leterheltsége miatt legföljebb néhány év múlva kerül majd sorra. Nem sunyiság ez vajon? De, alighanem. Mint bírósági folyosókon viszonylag gyakran megforduló ember visszatérő látványélményem a tárgyalók előtt ülő izgatott alperesi társaság, amelyik azt tárgyalja, hogy a pernek - még ha vesztenek is - hol van még a vége. Mennyi minden történhet, mi mindent lehet még addig tenni. Ez egyszerű alperesi társaság esetében, amelyik mégiscsak a saját bőrét vitte valamilyen ügyben a vásárra, talán még érthető is, de már nehezebben magyarázható ezzel a kormányfő logikája. Ami tehát két elemből áll: egyrészt túl sok az európai bíróság ügyhátraléka, másrészt úgyis „a magyar államnak kellene akkor helytállnia”. Egyik rosszabb, mint a másik. Mert a sokára meghozott, a miniszterelnök szerint is elképzelhetően marasztaló ítélet következtében a helytálló „magyar állam” vajon kiket testesít meg? Tehát, hogy amikor a magyar állam helytáll, akkor vajon nem a magyar adófizető áll helyt? A kormányfő is tudja, hogy dehogyisnem. Ha pedig így van, hol itt a bátor kiállás? Hol itt a magyar virtus meg az ehhez hasonló, általa előszeretettel hangoztatott szócséplemény? Ebből a reggeli beszélgetésből annyi derült ki, de az egyértelműen, hogy a kormányfő korszakos nemzetmentő terve egyrészt az európai bíróság kedvezőtlen perstatisztikáira épít, másfelől arra, hogy ha vesztünk, majd előlép a nép. Hogy a kormányfő tudatosan megy szembe az uniós joggal, de természetesen a magyar alkotmánnyal is, nemkülönben olyan jogelvekkel, mint a szerződés egyoldalú megváltoztatásának tilalma, azt komolyan valószínűsíti egy az index.hu birtokába került dokumentum. A portál erre hivatkozva arról írt, hogy a devizahitelek rögzített árfolyamon történő végtörlesztése kapcsán a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium már előzetesen, szakvéleményben hívta fel a figyelmet az ötlet lehetséges következményeire. A dokumentum lényege ugyanis az, hogy az intézkedés a korábban kötött polgári jogi szerződésekbe történő olyan súlyú beavatkozás lenne, amelyet az Alkotmánybíróság és az európai bíróság is csaknem bizonyosan elfogadhatatlannak ítél majd. „Nem tudunk ilyen anyagról - válaszolta a Népszabadság írásban feltett kérdésére Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő. - A kormányülésen egyébként ezt a közigazgatási miniszter egyértelművé is tette. A kormány olyan előterjesztést készít, amely erkölcsileg helyes, pénzügyileg tartható, jogilag korrekt, kiállja a hazai és a közösségi jogi fórumok próbáját.” Ugyanezt a kérdést a kormányfő is megkapta, aki szintén nem tudott a minisztérium által valószínűsített alkotmánybírósági vétóról: „a magyar jog ismeretében azt tudom mondani, hogy a Fidesz és a KDNP által előterjesztett javaslat nem ütközik a magyar jogba”. Hogy ezt mondja, természetes, azt mégsem mondhatja, megoldásaink jogszerűtlenek. Pedig minden, amit tesz, tartalmilag ezt jelenti. A magánnyugdíj-pénztári megtakarítások önkényes elvétele, most a devizahitelesek végtörlesztése, korábban a banki különadók mind Orbán gondolkodásának jellegzetes termékei: mit számít a jog, amikor az igazságot keresem! Márpedig agyában úgy áll össze a kép, hogy az a közeg, amelyikben ő kénytelen dolgozni, és amelyikben az ország létezik, igazságtalan, kényszerű és méltatlan, másként már el sem tudja képzelni. Nyelvi eszközállománya az évek során ennek jegyében alakult. Negatív minden, hogy aztán ő maga, mint a pozitív erő, teljes vértezetben parádézzon a Syma csarnoktól a Gellért térig. Legutóbbi beszédének első három percében harminckét, közel álló többnyire negatív tartalmú fogalom hangzott el: válság, veszély, vihar, baj, félelem, aggodalom, nehéz, súlyos, támadás, spekulál, tönkretesz, állni a sarat, kiállni az érdekekért, nem adjuk fel, nem hagyjuk, győzni, tengelyt akaszt. Közöttük vezet a válság és a veszély szó: az első hétszer, a második ötször hangzott el az első három perc alatt. Ez egy-egy intézkedés előkészítésénél és hangulati felvezetésénél lehet akár még szimpatikus is, de nem lehet az állami berendezkedés alapja. Márpedig Orbán Viktor akkor lép ki a jogi és strukturális keretekből, amikor neki tetszik, bármit képes a legvadabb és legsunyibb érvekkel igazolni. Hogyan lehet egy kormányzati intézkedést, akár csak részben is, az ítélkezés lassúságára alapozni, márpedig a konkrét esetben pontosan erről beszél az az ember, aki most - saját nyilatkozatai szerint - azért mesterkedik a magyar bírói szervezet átalakításán, mert meglátása szerint elviselhetetlenül hosszú a perek átfutási ideje. Igen-igen összevissza beszéd, amiről Tölgyessy Péter egy könyvbemutatón azt mondta: „Eszközként használják a jogot, ha van egy probléma, megoldják, nem törődve azzal, hogy az az alkotmányosságban mit jelent.” Az origo.hu augusztus 18-án arról írt, hogy az Alkotmánybíróság magánnyugdíjjal kapcsolatos határozattervezete két ponton is alkotmányellenesnek tartja a kormány kezdeményezésére a parlament által decemberben (!) elfogadott törvényt, így megsemmisítené azt a részt, amely megvonja az állami nyugdíjjogosultságot a magánnyugdíjpénztárban maradóktól, és kimondaná, hogy azoknak is jár állami nyugdíj, akik pénztártagok maradtak. Másrészt eltörölné azt a részt, amely a munkáltatói nyugdíjjárulékot átnevezte nyugdíj-hozzájárulásnak. A lassan egy éve húzódó ügyben legutóbb azért nem született határozat, mert a bíróság nemrégiben új tagokkal bővült, és őket is bevonják a döntésbe. Új időpont pillanatnyilag nincs. INDUL A MAGYAR ÍRÓ AKADÉMIA SZÉPÍRÓI MESTERKURZUSA! MESTEREK: BÓDIS KRISZTA / DRAGOMÁN GYÖRGY VGRECSÓ KRISZTIÁN / HÁY JÁNOS / JÓKAI ANNA / KÁNYÁDI SÁNDOR / KARAFIÁTH ORSOLYA / KORNIS MIHÁLY / KUKORELLY ENDRE / LACKET JÁNOS / LATOR LÁSZLÓ / MARÉK VERONIKA / MÁRTON LÁSZLÓ / NÁDASDY ÁDÁM / SZABÓ T. ANNA / SZEPES ERIKA / SZILÁGYI ÁKOS / TÓTH KRISZTINA / TURCZI ISTVÁN / ZALÁN TIBOR www.iroakadeiraa.hu/0620 339 9048 110379 770424 884005