Élet és Irodalom, 2011. július-december (55. évfolyam, 26-52. szám)

2011-09-16 / 37. szám - Kovács Zoltán: Vabank (1. oldal) - Nagy Sára: Rajzok • Bemutató szám (1-24. oldal)

Felcsuti Péter: Az írástudók antikapitalizmusa * Schilling Árpád: Kultúra eladó! * Lattmann Tamás: A török-izraeli vita * Simonovits András: Alapnyugdíj, arányos nyugdíj, nyugdíjreform * A halál megszelídítése - interjú dr. Muszbek Katalinnal, a Magyar Hospice Alapítvány igazgatójával * ÉS Irodalom: Danyi Zoltán, Debreczeny György, Herold Ágnes, _______Keresztury Tibor, Rapai Ágnes, Szántó T. Gábor [ÉLET ÉS |IRODALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LV. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM ÁRA: 396 FT 2011. SZEPTEMBER 16. Nagy Sára munkája 2011 SZEPT 16. KOVÁCS ZOLTÁN: Vabank A HírTV Rájátszás című műsorában a magyar miniszterelnök az egy nap­pal korábban bejelentett végtörlesztési lehetőségről beszél, annak eset­leges nemzetközi és alkotmánybírósági megítéléséről. „A végtörlesztés nemzetközi jogi helyzetével kapcsolatban »meg fognak bennünket tá­madni«, és vitára kell számítani.” A miniszterelnök szerint ha néhány év múlva olyan ítélet születne az európai bíróságon, hogy jogtalan, amit a kormány most bevezetni tervez, akkor sem hárulna semmi azokra a devizahitelesekre, akik majd élnek az egyösszegű végtörlesztés lehető­ségével, hanem a magyar államnak kellene akkor helytállnia. Ennek a gondolatnak a kolosszális tartalma szerint a miniszterelnök nem abban hisz, hogy a végtörlesztésről szóló törvény kiállja majd a jogi próbákat, hanem abban, hogy a legalábbis kétes kimenetelű per az európai bíróság közismert leterheltsége miatt legföljebb néhány év múlva kerül majd sorra. Nem sunyiság ez vajon? De, alighanem. Mint bírósági folyosókon viszonylag gyakran megforduló ember visszatérő látványélményem a tárgyalók előtt ülő izgatott alperesi társaság, amelyik azt tárgyalja, hogy a pernek - még ha vesztenek is - hol van még a vége. Mennyi minden történhet, mi mindent lehet még addig tenni. Ez egyszerű al­peresi társaság esetében, amelyik mégiscsak a saját bőrét vitte valami­lyen ügyben a vásárra, talán még érthető is, de már nehezebben ma­gyarázható ezzel a kormányfő logikája. Ami tehát két elemből áll: egy­részt túl sok az európai bíróság ügyhátraléka, másrészt úgyis „a ma­gyar államnak kellene akkor helytállnia”. Egyik rosszabb, mint a má­sik. Mert a sokára meghozott, a miniszterelnök szerint is elképzelhe­tően marasztaló ítélet következtében a helytálló „magyar állam” vajon kiket testesít meg? Tehát, hogy amikor a magyar állam helytáll, akkor vajon nem a magyar adófizető áll helyt? A kormányfő is tudja, hogy dehogyisnem. Ha pedig így van, hol itt a bátor kiállás? Hol itt a magyar virtus meg az ehhez hasonló, ál­tala előszeretettel hangoztatott szócséplemény? Ebből a reggeli be­szélgetésből annyi derült ki, de az egyértelműen, hogy a kormányfő korszakos nemzetmentő terve egyrészt az európai bíróság kedvezőt­len perstatisztikáira épít, másfelől arra, hogy ha vesztünk, majd elő­lép a nép. Hogy a kormányfő tudatosan megy szembe az uniós joggal, de ter­mészetesen a magyar alkotmánnyal is, nemkülönben olyan jogelvek­kel, mint a szerződés egyoldalú megváltoztatásának tilalma, azt ko­molyan valószínűsíti egy az index.hu birtokába került dokumentum. A portál erre hivatkozva arról írt, hogy a devizahitelek rögzített árfolya­mon történő végtörlesztése kapcsán a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium már előzetesen, szakvéleményben hívta fel a figyelmet az ötlet lehetséges következményeire. A dokumentum lényege ugyan­is az, hogy az intézkedés a korábban kötött polgári jogi szerződések­be történő olyan súlyú beavatkozás lenne, amelyet az Alkotmánybí­róság és az európai bíróság is csaknem bizonyosan elfogadhatatlan­nak ítél majd. „Nem tudunk ilyen anyagról - válaszolta a Népszabadság írásban fel­tett kérdésére Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő. - A kormány­ülésen egyébként ezt a közigazgatási miniszter egyértelművé is tet­te. A kormány olyan előterjesztést készít, amely erkölcsileg helyes, pénzügyileg tartható, jogilag korrekt, kiállja a hazai és a közösségi jogi fórumok próbáját.” Ugyanezt a kérdést a kormányfő is megkap­ta, aki szintén nem tudott a minisztérium által valószínűsített alkot­mánybírósági vétóról: „a magyar jog ismeretében azt tudom monda­ni, hogy a Fidesz és a KDNP által előterjesztett javaslat nem ütkö­zik a magyar jogba”. Hogy ezt mondja, természetes, azt mégsem mondhatja, megoldása­ink jogszerűtlenek. Pedig minden, amit tesz, tartalmilag ezt jelenti. A magánnyugdíj-pénztári megtakarítások önkényes elvétele, most a de­vizahitelesek végtörlesztése, korábban a banki különadók mind Or­bán gondolkodásának jellegzetes termékei: mit számít a jog, amikor az igazságot keresem! Márpedig agyában úgy áll össze a kép, hogy az a közeg, amelyikben ő kénytelen dolgozni, és amelyikben az ország létezik, igazságtalan, kényszerű és méltatlan, másként már el sem tud­ja képzelni. Nyelvi eszközállománya az évek során ennek jegyében ala­kult. Negatív minden, hogy aztán ő maga, mint a pozitív erő, teljes vértezetben parádézzon a Syma csarnoktól a Gellért térig. Legutóbbi beszédének első három percében harminckét, közel álló többnyire ne­gatív tartalmú fogalom hangzott el: válság, veszély, vihar, baj, félelem, aggodalom, nehéz, súlyos, támadás, spekulál, tönkretesz, állni a sarat, kiállni az érdekekért, nem adjuk fel, nem hagyjuk, győzni, tengelyt akaszt. Közöttük vezet a válság és a veszély szó: az első hétszer, a má­sodik ötször hangzott el az első három perc alatt. Ez egy-egy intézkedés előkészítésénél és hangulati felvezetésénél le­het akár még szimpatikus is, de nem lehet az állami berendezkedés alapja. Márpedig Orbán Viktor akkor lép ki a jogi és strukturális ke­retekből, amikor neki tetszik, bármit képes a legvadabb és legsunyibb érvekkel igazolni. Hogyan lehet egy kormányzati intézkedést, akár csak részben is, az ítélkezés lassúságára alapozni, márpedig a konkrét esetben pontosan erről beszél az az ember, aki most - saját nyilatko­zatai szerint - azért mesterkedik a magyar bírói szervezet átalakításán, mert meglátása szerint elviselhetetlenül hosszú a perek átfutási ideje. Igen-igen összevissza beszéd, amiről Tölgyessy Péter egy könyvbemu­tatón azt mondta: „Eszközként használják a jogot, ha van egy problé­ma, megoldják, nem törődve azzal, hogy az az alkotmányosságban mit jelent.” Az origo.hu augusztus 18-án arról írt, hogy az Alkotmánybíróság ma­gánnyugdíjjal kapcsolatos határozattervezete két ponton is alkotmány­­ellenesnek tartja a kormány kezdeményezésére a parlament által de­cemberben (!) elfogadott törvényt, így megsemmisítené azt a részt, amely megvonja az állami nyugdíjjogosultságot a magánnyugdíjpénz­tárban maradóktól, és kimondaná, hogy azoknak is jár állami nyug­díj, akik pénztártagok maradtak. Másrészt eltörölné azt a részt, amely a munkáltatói nyugdíjjárulékot átnevezte nyugdíj-hozzájárulásnak. A lassan egy éve húzódó ügyben legutóbb azért nem született határo­zat, mert a bíróság nemrégiben új tagokkal bővült, és őket is bevon­ják a döntésbe. Új időpont pillanatnyilag nincs. INDUL A MAGYAR ÍRÓ AKADÉMIA SZÉPÍRÓI MESTERKURZUSA!­­ MESTEREK: BÓDIS KRISZTA / DRAGOMÁN GYÖRGY VG­RECSÓ KRISZTIÁN / HÁY JÁNOS / JÓKAI ANNA / KÁNYÁDI SÁNDOR / KARAFIÁTH ORSOLYA / KORNIS MIHÁLY / KUKORELLY ENDRE / LACKET JÁNOS / LATOR LÁSZLÓ / MARÉK VERONIKA / MÁRTON LÁSZLÓ / NÁDASDY ÁDÁM / SZABÓ T. ANNA / SZEPES ERIKA /­­ SZILÁGYI ÁKOS / TÓTH KRISZTINA / TURCZI ISTVÁN / ZALÁN TIBOR­­ www.iroakadeiraa.hu/0620 339 9048 11037­9 770424 884005

Next