Élet és Irodalom, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
2012-09-21 / 38. szám - Litván Györgyné: Kérdés • Reag. Szakály Sándor IX. 14-i ÉS cikkére (2. oldal) - Karsai László: A munkaszolgálatról • Reag. Szakály Sándor IX. 14-i ÉS cikkére (2. oldal) - Kertes Attila: Szerecsenmosdatás • Reag. Szakály Sándor IX. 14-i ÉS cikkére (2. oldal) - Széky János: Két pont a hatból • Reag. Meggyes Máté IX. 14-i ÉS cikkére (2. oldal) - Bodnár Zsuzsanna: A nyelvről • Reag. Gerő András IX. 14-i ÉS cikkére (2. oldal)
Kérdés Szakály Sándor az ÉS 2012. szeptember 14-i számában, az Agora rovatban megjelent vitacikkének (Tatár György pontatlanságairól) végén „Tatár György »Don-kanyar«felvetéséhez” fűz néhány mondatot. Az ezekben foglaltakkal kapcsolatban van néhány kérdésem ,4 munkaszolgálatos alakulatok veszteségének több mint 95 százalékát a szovjet Vörös Hadsereg katonái okozták” - írja Szakály. Milyen adatok alapján, milyen módszerrel sikerült kiszámítania ezt a százalékarányt? Amit ugyanis visszatért munkaszolgálatosok beszámolóiból, különféle irodalmi és egyéb forrásokból, többek közt Csoóri Sándor-Sára Sándor-Hanák Gábor Krónika (rövidített változatában Pergőtűz) című filmjéből a munkaszolgálatosokkal való bánásmódról megtudunk, arra utal, hogy az éhezésnek, az elégtelen ruházatnak, a hiányzó egészségügyi ellátásnak, a fegyvertelenül szolgálók aknamezőkre zavarásának és a keretlegények egyéb kegyetlenkedéseinek (lásd pl. ahogy Petschauer Attila vívó olimpiai bajnokot meggyilkolták), ugyancsak nagy részük volt a „munkaszolgálatos alakulatok veszteségében”. Az említett Csoóri-film egyébként azt is dokumentálja, hogy a 2. magyar hadsereg veszteségeiben szintén nagy szerepe volt a fagy- és éhhalálnak. Vitacikkének végén Szakály Sándor precíz adatokat közöl a munkaszolgálatosok veszteségéről, amely 1941. június 26-a és 1943. december 31-e közt - az általa felsorolt számok szerint - „mindösszesen 23 308 fő” volt. Való igaz: „az ÉS néhányszor ezek közlését lehetővé tette” számára. Emlékszem. Akkor kellett volna rögtön megkérdezni: a) mi a forrásuk ezeknek a számoknak? b) hogyan aránylanak ezek az adatok a munkaszolgálatosok teljes létszámához? c) vajon 1943. december 31-én véget ért a háború, avagy megszűnt a munkaszolgálat? Ha pedig nem, akkor mi az, hogy „mindösszesen”? Litván Györgyné A munkaszolgálatról Válasz Szakály Sándornak Szakály Sándor, mint maga is megemlíti (Tatár György pontatlanságairól, ES, 2012/37., szept. 14.), már nem először közli le a lapban all. világháborús magyar zsidó munkaszolgálatosok veszteségadatait. Most nem mondja ki, csak érzékelteti azt a véleményét, hogy nem is volt olyan rossz munkaszolgálatosnak lenni, hiszen „mindösszesen 233081S” veszteséget szenvedtek el a „muszos” századok. Szakály most figyelmetlen volt: munkaszolgálatosok ezreit gyilkolták meg, dolgoztatták halálra 1944- 1945-ben, kár, hogy a veszteségi adataik közlését 1943 végén lezárta. Ami Szakály cikkében új elem, hogy sommásan kijelenti: „a munkaszolgálatos alakulatok veszteségének több mint 95 százalékát a színtét Vörös Hadsereg katonái okozták”. Fogalmam sincs, ezt honnan veszi, és az sem világos, hogy abból mi következne, ha ez valóban így lenne. A magyar zsidó munkaszolgálatosok jogi státusát nem csak az 1939:11. tc. (az úgynevezett honvédelmi törvény) szabályozta, 1943 decemberéig még számos új rendelet, valamint szóban kiadott utasítások is fokozatosan nehezítették a E heti számunk 16147 példányban jelent meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése alapján országosan 4270 példány jut előfizető Hirdessen az ÉS-ben! Hirdetési tarifák inkhez, 11 240 pedig áruspéldányként kerül forgalomba. A hirdetés technikai feltételeiről, valamint 72 ezres olvasótáborunk (Szonda Ipsos-Gfk. 2010. II. félévi adat) összetételéről további részletes információt ad Andóné Váczi Gabriella a 210-5149 és a 210-5159-es telefonon és a hirdetes@ es.hu címen. Méret (mm) F-1 ÉS kísérőszín 4 szín (eFt) (eFt) (eFt) 2/1 (egyedileg egyeztetett) 655 1050 7/7270x433 396 490 670 1/2 álló 130x421, fekvő 270x205 225 280 390 1/3 álló 105x421, fekvő 270x135 152 184 264 7/4 álló 160x205, fekvő 270x100 126 162 215 1/6 álló 105x205, fekvő 270x70 89,5 106 138 7/1 csík 270x50, fekvő 160x100, álló 105x145 71 85 112 2/100105x100 49 7/700 50x100 25 2/50 105x50 25 7/50 50x50 12,5 0J 1 - 4 szín - címlapcsík (270x50 mm) 440 eFt, fekete-fehér - címlapcsík (105x25 mm) 63 eFt (előzetes egyeztetés alapján), 4 szín - Junior page (215x305 mm) 475 eFt. Elhelyezés a hátlapon: + 20%. Az árak az áfát nem tartalmazzák. ÉLET ÉS B IRODALOM jogfosztott, a fegyveres szolgálattól, majd az egyenruha viselésétől is eltiltott „muszosok” életét. A honvédelmi miniszter 1942. március 17-én kiadott rendelete értelmében a munkaszolgálatosok saját polgári ruhájukban, sárga karszalagban voltak kénytelenek árkot ásni, lőszeres ládákat cipelni, utat építeni. Szombathelyi Ferenc, a honvéd vezérkar főnöke 1945-ben a következőket vetette papírra: „A zsidókérdés a hadseregre katasztrofális hatással volt. Rettenetesen korrumpáló hatása volt. Minden érték átértékelődött. A kegyetlenségből hazaszeretet lett, az atrocitásokból hősiesség, a korrupcióból erény, s ilyen körülmények között jól gondolkozó emberek nem tudták megérteni az eseményeket. A fegyelem kétféle lett. Egy a zsidókkal szemben, ahol minden szabad volt és egy másik fegyelem, ahol a szabályzatoknak megfelelően kellett volna cselekedni.” Gyakran előfordult, hogy német katonatisztek voltak kénytelenek magyar kollégáikat figyelmeztetni: vagy ütik-verik a zsidókat, vagy dolgoztatják őket. A 101/5. századnál 1942. október elejéig 14 ember halt meg végelgyengülésben, a hiányos táplálkozás, a szabad ég alatt való alvás és az állandó ütlegelés következtében. Az 1943. januárifebruári visszavonulás során a munkaszolgálatosokat sokszor kirabolták, gyakran nem engedték őket beszállásolni, vagy egyszerűen agyonlőtték a lemaradókat. Volt olyan század, amely még azelőtt elveszítette állománya felét, hogy a Vörös Hadsereg egységei utolérték volna őket. Szakály statisztikájába nehezen illeszthető például a 12. könnyű hadosztály, amely 1943. január 17-ig elvesztette „rendes” katonai állományának 20, a zsidó és büntetőszázadok létszámának 70 százalékát. Szakály megfogalmazásából úgy tűnik, mintha a Vörös Hadsereg tervszerűen a hadifogságba esettek kiirtására törekedett volna, holott ez 1941-1943 folyamán a Wehrmacht és az SS „humánpolitikájának” része volt. Emberi voltukban megalázott, kiéheztetett, legyengült munkaszolgálatosok estek a Vörös Hadsereg fogságába, nekik még kevesebb esélyük volt a hadifogság túlélésére, mint az addig (viszonylag) jól táplált német, román vagy magyar katonáknak. Karsai László miért rontottak rá idősebb társaikra, mert korábban sérelmeket szenvedtek. És már itt is vagyunk a legelemibb antiszemita vádaknál: a zsidók bosszúállóak, és azt hiszik szenvedéseikből tőkét kovácsolhatnak, s emiatt többet engedhetnek meg maguknak, szándékosan keltenek lelkiismeret-furdalást a nem zsidókban, ipart csinálnak a (nem létező) holokausztból. Hanák Péter későbbi könyvében beismeri, hogy cserbenhagyta kedves tanárát, amikor kiélesedett az osztályharc, s ezt Szakály bizonyítékként idézi. Pedig Hanák nem azt írta, hogy azért hagyta cserben tanárát, merthogy zsidónak érzi magát, és őt mint zsidót korábban sérelem érte, és netán így akart törleszteni. Ez becsapás Szakály Sándor részéről, ahogy az is, hogy Romsics Ignác azt vizsgálta volna, mely csoportok, milyen mértékben és milyen megfontolásból csatlakoztak a kommunistákhoz a történetírás, -oktatás színvonalának csökkentésében. Mert Romsics csak három faktort (a második a zsidó) említ meg, holott nyilván volt több, jelentősebb is. Például, hogy a társadalmi mobilitást elősegítendő gyorstalpalókon végzett munkás és paraszt káderek kerültek tanári pozícióba a megfelelő tárgyi tudást nélkülözve. Csakhogy Romsics vizsgálódásának - Szakály állításától eltérően - nem ez volt a tárgya. Nem kell őt mosdatni - néhány határozott mondattal el tud ő határolódni az antiszemitáktól, ha akar. Szakály Sándor azt úja cikkében, a munkaszolgálatos alakulatok veszteségének több mint 95 százalékát a szovjet Vörös Hadsereg katonái okozták. Kérdem tisztelettel, ide számít a bombázáskor a bunkerbe be nem engedett MUSZ-os is? VISSZHANG: „Esténként olykor zenészek sorakoznak fel szólóhangszereikkel és elektronikus berendezéseikkel a tér egyik kávézójának ablakai alatt. Mialatt ott laktunk, minden második nap négy jól táplált dél-amerikai indián. Nem a népi zenéjüket játszották, hanem lassú giccseket. Mindig ugyanazokat, ugyanabban a sorrendben. A Gyöngyhalásszal kezdtek. Minden hangot külön, lassan megfújva a gitár mellett az egyetlen soksípú hangszerükkel. Nyolctól tizenegyig tartott a zenei pokol. Rettenetesen unhatták, hosszú szüneteket tartottak, ilyenkor hárman kétfelé mentek, egy őrizte az elektronikus eszközöket. A körben álló mindenevők a számok végén lelkesen tapsoltak” (Jövő heti számunkban Ungváry Rudolf riportja: Isztriai anziksz, avagy eső előtt) ÉLET ÉS irodalom. Kiadja az Irodalom Kft.: ÉS Alapítvány ÉS Baráti Társaság Megjelenik minden pénteken STARNÓI GIZELLÁI Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: KÁROLYI CSABA Feuilleton, könyvkritika: kedd 10-13 karolyi@es.hu VÁNCSA ISTVÁN vancsa@es.hu Olvasószerkesztő: RUFF BORBÁLA Művészetkritika: ruff@es.hu Szerkesztők és fogadóórák: Feuilleton, próza: GRECSÓ KRISZTIÁN kedd 10-13, grecso@es.hu Vers: CSUHAI ISTVÁN kedd 10-13, csuhai@es.hu Interjú: RÁDAI ESZTER csütörtök 13-14 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13, szikszai@es.hu Tervezőszerkesztő: KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET RAJNAI ATTILA Korrektor: VILCSEK ANDREA Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25-44 HU ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaal Mózes utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211, 210-2157, 303-9210 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Interneteim: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 21p-p149,.21p-p159. Terjeszti a Magyar Posta, a Lápker Rt. és alternatív terjesztők. Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-071050054 0000008 Nyomtatás: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Felelős vezető: Nagy Attila Köszönetet mondunk olvasóinknak, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány adószáma: 18001776-1-42 bankszámlaszáma: 11786001-20043393 maszre Az ÉS-kvartett irodalomkritikai beszélgetéssorozatot a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete támogatja. Az Élet és Irodalom kommunikációs partnere: Tv -Mobile Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. A lap internetes változatának frissítése a pénteki megjelenést követő hétfőn történik. Előfizetési információk Az Élet és Irodalom című hetilapot előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Levél Üzletág, Központi Hírlap Iroda (1900 Budapest, Fax: 303-3440). Előfizethető az ország valamennyi postahelyén, valamint a hírlapot kézbesítőknél és az egyesített kézbesítőknél, továbbá e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu. További információ: 06 80/444-444 Előfizetési díj 2012-ben egy évre 18 720 Ft, fél évre 9750 Ft, negyedévre 5655 Ft, egy hónapra 1920 Ft. Kedvezményes kiadói előfizetés 1 évre 18 000 Ft. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149 és a 210-5159-es telefonszámokon, a 303-9241-es faxszámon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető. Kiadói előfizetés és éves ajándékutalvány: Atlantisz Könyvsziget (Bp., VI., Király utca 2.). Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül, a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). Előfizetési díj európai országokba elsőbbségi levélként 260 euró (kézb. idő 2-3 munkanap), normál küldeményként 200 euró (kézb. idő 7-8 munkanap) Egyéb országokba 283 euró További előfizetési információk a honlapunkon (www.es.hu). Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. Kertes Attila Szerecsenmosdatás Lehet, hogy Szakály Sándornak újdonság (valójában nekem is), hogy az a történészcsoport, amely 1947-től támadta az ún. polgári történészeket, nemcsak a korábban sérelmeket szenvedett fiatal zsidó származású történészekkel erősödött meg, hanem sok volt közöttük a lúdtalpas is. (Szakály Sándor: Tatár György pontatlanságairól, ES, 2012/37., szept. 14.) Tudom, ezt nem olyan egyszerű észrevenni, mint mondjuk a körülmetélést, de legalább olyan érdekes. Hogy a szovjetbarát történészcsoportot Romsics nem lábforma, hanem származás szerint kategorizálta, ez adja meg az ő minősítését. Mert el tudom képzelni, hogy egy zsidó származású a kelleténél lelkesebb kommunista, de miért feltételezzem azt, hogy azért lelkes, mert zsidó? Romsics ezt feltételezi, amikor a zsidó származást mint jellemzőt emeli ki, és még meg is indokolja, hogy a zsidó történészek Két pont a hatból Teljesen jogosak Meggyes Máté fenntartásai (Hatpontban, ÉS, 2012/37., szept. 14.) azzal kapcsolatban, ahogyan a keletnémetek kiengedését elbeszéltem (Korpa közé keveredve, ES, 2012/36., szept. 7.). Amint jogos az 1987-90-es átmenet bármilyen elbeszéléséhez fűződő gyanú: „nem úgy történt, ahogy mondják”. Az események minden résztvevője hajlamos saját magát fényezni, és másokat rossz színben feltüntetni, vagy kitakarni a képből. Rengeteg a manipuláció. De a mai kormányzó elit érdekétől diktált manipuláció az is, amely csak feketébenfehérben láttatja a történteket: tiszta lelkű forradalmár rendszerváltók kontra hatalomba kapaszkodó, bűnös kommunisták. A hat pontból most csak kettőre válaszolnék, abban benne van a többi is. ,s nem állja meg a helyét, hogy az akkori tárgyalásokról többet lehetett tudni, mint a mostaniakról.” Mint írtam, az esetnek bőséges, tudományos szintű irodalma van. Jacques Lévesque, Ripp Zoltán, Romsics Ignác, Tőkés Rudolf összefoglaló művein kívül ajánlani tudom Pünkösti Árpád tényfeltárását, Békés Csaba, Horváth István-Németh István diplomáciatörténeti írásait, és legfőképpen a kommunistabarátsággal sohasem vádolt Oplatka András könyvét, amelynek tagadhatatlanul Németh Miklós a pozitív főszereplője. Az elektronikus levelezés - Timothy Snyder amerikai történész szavával „a gazemberek menedéke” - térhódt tása előtt vagyunk. Amit lehetett, lepapíroztak, a tanúk pedig élnek, és sem a magyar, sem a német oldalnak nincs mit szégyellnie, úgyhogy a történész bővelkedik a forrásokban. ,A nyugatnémetektől kapott egymilliárd dolláros, vissza nem térítendő gyorssegély így életfontosságú volt, de nem a demokratikus átalakulás, hanem a kozimunista hatalom fenntartása érdekében.” Részletkérdés, hogy nem a nyugatnémetektől kaptuk, hanem az Európai Gazdasági Közösségtől. Az azonban nem, hogy már a keletnémetek kiengedésének idejére eldőlt: Magyarországon többpárti, szabad választások lesznek, és a gyorssegély megadásának időpontjában az is, hogy mikor. Már augusztus-szeptemberi pótválasztások során tisztázódott, hogy az MSZMP (októbertől: az MSZP) egyedül nem tud választást nyerni, és az is, hogy nem lenne számottevő koalíciós partnere. A kormánynak természetesen érdeke volt, hogy az MSZP pozícióit egy szabad választás esetére javítsa, de a gazdasági összeomlás - vagy a Németh-kormány bukásának siettetése egy ilyen katasztrófa árán a választások előtt- a kormányzásra készülő ellenzéknek sem állt józan érdekében. Széky János A nyelvről Gerő András a holokausztról írva újfajta nyelv és beszédmód mellett érvel. (Kommentárok és megfontolások egy diskurzushoz, ÉS, 2012/37., szept. 14.). Szerinte csak ez tenné lehetővé, hogy a holokauszt bűne ne relativizálódhassék a mai magyar közgondolkodásban, s a társadalom egészében sokkal mélyebben tudatosuljon. E nemes cél érdekében „megfontolandó” gondolatokkal kíván diskurzust kezdeményezni. Csakhogy júliusban még az antiszemitizmus vádjának furkósbotját forgatta; fogadjuk el, hogy akkor sem leütni, csak elpáholni kívánta vele jeles történészkollégáját. Most ugyan árnyaltabbá!) fogalmaz. Romsics munkásságában az „antiszemita narratíva bújtatott jelenlété”-t, „az antiszemita intellektuális hagyomány lehetséges továbbélésének nyelvi és fogalmi kereté”-t véli felfedezni, s erre számtalan példát hoz, de gondolatmenetének lényege szerint egy valóban nem antiszemita nyelv megszületésének „a bűn egyértelmű tudatosítása” lenne az előfeltétele. Szerinte Romsics felfogásából ez az erkölcsi alapfeltétel is hiányzik. Csakhogy ki és milyen mérce alapján dönti majd el, hogy az adott történészi nyelv elkerüli vagy sem az antiszemitizmus csapdáját? És ki ne utasítaná vissza, hogy az ő nyelve, felfogása bűnben fogant, akár akaratlanul is? Ha Gerő András valóban csak megkérdőjelezné, és nem elítélné az általa akadémikusnak nevezett beszédmódot, s ha nem riogatna egy akadémikus történészi nyelv diktatórikus uralmával, akkor lenne értelme az irodalomtörténészek többféle magyar irodalomtörténetét mint pozitív példát emlegetni. Valódi diskurzusba pedig fegyvertelenül illene belefogni. Ellenkező esetben még távolabbi lesz a cél, hogy a holokauszt bűnéről valamiféle társadalmi konszenzus szülessék a mai Magyarországon. Bodnár Zsuzsanna (A szerző tanár) Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelője, az 1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 303-4738, fax: 303-4744 E-mail: marketing@observer.hu http://www.observer.hu »OBSERVER« A MÉDIAFIGYELŐ 2012. SZEPTEMBER 21.