Élet és Irodalom, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
2012-09-28 / 39. szám - Szegő János: Szervusz, köztársaság - Szálinger Balázs - • Drámaíródíjak a Magyar Dráma Napján (8. oldal) - Lengyel György: Kedves Karcsi! - Szakonyi Károly - • Drámaíródíjak a Magyar Dráma Napján (8. oldal) - Egressy Zoltán: Gyümölcs a fürtről - Spiró György - • Drámaíródíjak a Magyar Dráma Napján (8. oldal) - Forgách András: Pár szó Béláról - Pintér Béla - • Drámaíródíjak a Magyar Dráma Napján (8. oldal) - László Melinda: A kikristályosodás folyamatában • Palman Zsuzsa munkáiról (8. oldal)
A kikristályosodás folyamatában Pálmán Zsuzsa munkáiról Pálmán Zsuzsi fiatal tervezőgrafikus, emellett önálló művészi tevékenységet is folytat, s kísérletező kedve mindegyre előrelendíti, újabb kalandokba bocsátkozik. Legújabb munkáiban e két tevékenység forr össze. Az irodalom (többek között Pilinszky, Weöres, Hamvas írásai) gyakran jelent inspirációt - katalizátorként, az alkotás kiinduló impulzusaként - Pálmán Zsuzsi számára, de főként a fiatal kortársak, mint például Szabó Imola Julianna vagy Simon Márton szövegei, hiszen a külvilágból érkező behatások egyidejű átélésének köteléke által még intenzívebb a „találkozás”. Önreflexió és reflektálás a külvilágra egyszerre. Rendkívül tág érdeklődési körének élménye, letisztult tapasztalata beépül az alkotásaiba, megvalósítva a festészet, a költészet és az alkalmazott grafika, s videokísérleteiben a zene és a mozgás termékeny találkozását - manuális és digitális eszközökkel egyaránt. Pálmán Zsuzsi nem akar mindenáron mondani, így elkerüli az izzadságszagú, előre felállított elmélet illusztrálása általi - ezáltal erőltetett semmitmondást. Egyedi és különleges munkáinak - a gondolatok rétegződésére, áramlására rímelő - rétegeit gesztusok és különböző motívumok (a betűk gyakran képalkotó elemmé lesznek) alkotják, melyek asszociációkat ébresztenek, új tartalommal töltekezve. Hagyja érvényesülni a véletlent, s az új nézőpont adta lehetőséget felhasználva alakítja a képet, mely immár irányított véletlen, ebből építkezik tovább. Tus és akvarell képeire a lágy, elomló formák és a vehemens gesztusok harmóniája jellemző érzékeny, ugyanakkor határozott, tisztán artikulált. A spontán nyomhagyás energiája általi alkotás aktusa zsigeri kényszer számára, s a belső feszültség koncentráltságában emblematikus stilizáltságig redukálja képi világát. Elmélyülés és a belső áramlások, rezdülések kivetülése mindez. László Melinda főnixtelevízió városi televízió Egy televízió, amely humánus, hiteles, független, amelyen egyre több népszerű tudományos műsort, dokumentumfilmet, kulturális műsort és meghitt beszélgetést láthat. Értesítjük nézőinket, hogy a Főnix TV normál antennával a levegőből az UHF 31-en, a T-Kábel rendszerén az S41 csatornán fogható. KORTÁRS Beszélgetések - október 2., kedd, 17.30 (ism. vasárnap, 20.00) Vendég: Rékai Nándor KÖZÉLETI MÉLYINTERJÚ — október 2., kedd, 19.30 (ism. szerda, 16.00) Vendég: Bakonyi Péter író, újságíró, dramaturg ÍRÁSTUDÓK - október 2., vasárnap, 17.30 (ism. hétfő, 14.00) Vendég: Ádám Tamás költő, szerkesztő VERSEK KÉPERNYŐN - október 6. szombat, 20.00 Izgalom, édesanyám... Orbán György előadóestje József Attila verseiből A FŐNIX TV IRODALMI-KÖZÉLETI MŰSORA MINDEN PÉNTEKEN 19.30-kor ÉS SZOMBATON 16.00-kor a képernyőn: ...ÉS... ARCOK - október 5, péntek, 19-30 Wiegmann Alfréd műsora: In memóriám Janáky István építész AZ IGÉNYES EMBEREK TELEVÍZIÓJA ÉLET ÉS# IRODALOM DRÁMAÍRÓDÍJAK A MAGYAR DRÁMA NAPJÁN A drámaíróknak szóló kitüntetéseket 2012. szeptember 21-én adták át a Katona József Színházban. A Színházi Dramaturgok Céhe „Az Évad Legjobb Magyar Drámája”-díját Szálinger Balázs kapta Köztársaság című színművéért. A kitüntetést Radnai Annamária, a Dramaturg Céh társelnöke nyújtotta át. Szép Ernő-jutalomban hárman részesültek: Szakonyi Károly drámaírói életművéért, Spiró György Príma környék című komédiájáért és Pintér Béla eredeti világlátású drámai szövegeiért. A Szép Ernő-jutalmakat Boros Géza, az Emberi Erőforrás Minisztériuma Művészeti Főosztályának megbízott főosztályvezetője adta át. A kitüntetetteket Egressy Zoltán, Forgách András, Lengyel György és Szegő János köszöntötte. Az est házigazdája Solténszky Tibor volt. Az ünnepséget Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója nyitotta meg. Radnóti Zsuzsa Szervusz, köztársaság - Szálinger Balázs -A Köztársaság a második jelenettel kezdődik. A legelső ugyanis nem a darab elején van, hanem az azonos című könyv nyitányában, amelynek műfaját alcíme határozza meg: líra, dráma, epika. A cím egyszerre érthető mai viszonyainkra, respublikánk közös részeire, közösségi létünk réseire és a köztársaság fogalmának történeti változataira, filozófiai problémáira is. Napjainkban a köztársaság nem éli reneszánszát, ellenben a fogalom körüli viták igen. Amikor Szálinger ezt a címet adta kötetének, tudnia kellett, hogy a cím, amilyen egyszerű, anynyira komplikált és elhasznált is. Az absztrakt fogalomból, publicisztikus lózungból eleven poétikai alakzat lesz, amely intellektuális mélységgel és ironikus élességgel is rendelkezik. Szálinger nagy témája ezúttal is a közélet és a magánélet egymástól elválaszthatatlan egységellentéte. A feszült egymásrautaltságot keserű humorral oldja fel, ez távolítja és nagyítja a mű tétjét: hogyan tudunk hitelesen megszólalni privát dolgainkról a nyilvánosság előtt? Hogyan lehet közünk saját magunkhoz a mindenkori többieken keresztül? A Köztársaság főhőse, a még közéleti pályája elején járó Gaius Iulius Caesar kalózok fogságába esik. Miután felfogják, hogy egy különösen rangos személyt ejtettek foglyul, még magasabb váltságdíjat követelnek érte. Míg embere a pénzért megy, ő valamelyest beilleszkedik a kalóztársadalomba, ami élhetőbbnek is tűnik, mint a hátrahagyott, rothadó római köztársaság. A darab szellemi tetőpontján Gaius és a kalózvezér Hariszteász (aki névrokona vagy patinás őse a 2004-es EB-győztes görög csatárnak) az ideális társadalmi berendezkedésekről beszélget. A kalózállamférfi szerint ez a négy erény a lényeges: bölcsesség, bátorság, igazságosság, mértékletesség. Gaius előbb ellenkezik, aztán neki is leesik a tantusz-talentum,,Abban értek/ Csak egyet, hogy ha nincsen más alkalmas / Személy, akkor egy embernek muszáj / Vállalnia az összes felelős / Tisztséget / - ez engem is meglep. / Erre birodalmat lehetne alapozni. / Pedig milyen egyszerű.” Hariszteász azt akarja, hogy később ő kövesse a kalózok élén. Végül Gaius elmegy, hogy feltartóztatható felimelkedéses birodalmat alapozzon meg, de azért még előtte betartja ígéretét, és meggyilkolja a kalózkommuna majd minden tagját. Ez a Köztársaság politikai allegóriája, azonban Szálinger a darabba jó érzékkel beleszőtt egy félreértéseken olajozódó végzetdrámát is, melyben a kalózvezér lányával a hispán szakács kavar, a többiek pedig ügyetlenül próbálják hárítani a botrányt. A drámai tetőponton Hariszteász belátja, hogy így már nem lesz belőlük semmi. Négyütemű államantropológiája nem számol sem a szenvedéllyel, sem a félelemmel. A dráma címe állítás is. Akár a kalózok torzan etatista társadalma is tartalmasabb közösség lehet, mint a Rómában papíron normális keretek között működő hivatalos változat. Azonban a dráma állítását érdemes egyben kérdésnek is olvasni: milyen érzelmeket, elveket, téteket vagy fogalmakat tudunk rendelni köztársaságunkhoz? Szegő János keresünk mi itt?! De az elkövetkező nyolc év során a cívisváros egyre barátságosabb arcát mutatta felénk, a társulat, a munkatársak, s a színházunkat egyre jobban megszerető közönség - úgy éreztük - befogadott minket. A Holt lelkekkel kezdett orosz sorozatunkat Pécsett Turgenyev: Apák a fiúk adaptációi folytatta. A kóda már Debrecenben született meg Dosztojevszkij jegyében két drámái színpadi víziójával : ezekülfélkegyelmű (Bertók Lajossal a főszerepben) és a Bűn és bűnhődés. Mindkét előadásnál a közönség a színészekkel azonos hullámhosszon élte át Dosztojevszkij megrendítő üzenetét. Az emlékező barát kíván most Neked a régi szeretettel jó egészséget, sok örömöt, új műveket, és szívből gratulál Szép Ernő-életműdíjadhoz, amely jólesően mutatja, hogy a mai színházcsinálók is mennyire becsülnek, elismernek Téged. Lengyel György ság miatt, amiért az újabb nemzedékek nem részesülnek a felhalmozott szellemi javakból, egyszerűen azért, mert nem találkoznak velük. Ez is Közép-Európa, itteni átok, az újabbak közül való, ha érdemes még Közép-Európába képzelni magunkat, és ha átok ez egyáltalán, nem csak egy immár nagyon is elképzelhető szürrealitás. Egressy Zoltán Kedves Karcsi! - Szakonyi Károly - Az idős korban már parttalan időben igazán megfoghatóvá az válik, amire jól emlékezünk. De emlékeinkből önmagunkkal is harcban állva válogatunk. Többnyire álmainkba szorítjuk a rossz történéseket, a balsikereket, ki nem élt vágyaink, szorongásaink társaságába. Éberen arra szeretünk gondolni, amivel - úgy érezzük - némi nyomot hagyunk, talán, magunk után. A színházi munka több mint negyven évében számomra a legértékesebb történések közé tartozik a Veled való sok közös munka, ezeknek tervezése, a közös készülődések, s mindaz, ami belőlük megvalósult. Eredetileg 1963-ban került volna sor első közös bemutatónkra, de váratlanul az Életem, Zoóka című első drámád színrevitele helyett egy másik vendégrendezői feladatot kaptam. Amikor előadását láttam, nagy örömöt jelentett az a rendkívüli figyelem és siker, amely a darabot fogadta. Merész és bátor hang szólalt meg vele az akkori drámairodalomban - gáncsolták is bemutatását -, de a siker és az évtizedekkel későbbi felújítás igazolta értékeit. 1968-ban, akkoriban olvasott novelláid élményének hatása alatt - akkor már a Madách Színház rendezőjeként - új dráma írására kértelek. Megszületett az Ördöghegy, amelyet máig egyik legerősebb, vallomásos művednek tartok. Csodálatos színészbarátunk, Pécsi Sándor is ezt érezte meg benne, s ő, aki gyakran kikönyörögte magát különböző terhesnek érzett feladatokból, a Colonelt mindenáron el akarta játszani, mert mint mondta: önmagát fedezte fel a szerepben, amelyet estéről estére rendkívüli intenzitással élt meg. Ezután a Vígszínház hívott Téged, s onnan indult el a világsiker útjára a nagyszerű Adáshiba, Várkonyi Zoltán remek rendezésében. Görbe tükre a valóságot mutatja ma éppen úgy, mint tegnap, s Emberfira ma talán még kevésbé figyelnek oda a torz médiát bámulók. A Honkong paróka sikeres szatírája miskolci bemutatóról érkezett a Nemzetibe, és jó nagyokat csípett az akkori úrhatnám polgárokba. Úgy gondolom, az akkori csípéseket ma már harapásokká élesítenéd a megszaporodott mai jourdainektől. 1976-ban, a Madách színházi körülmények váratlan kedvező csillagállása alatt valósulhatott meg régi tervem: Te Gogol fantasztikus köpenyébe belebújva megírtad a Holt lelkek színpadi változatát, amelynek előadásában a közönség nagyon jól értette a darab akkori politikai, társadalmi üzenetét is, egészen addig, míg a SZU-ból váratlanul betoppant kultúr-revizor utasítására előadásunkat betiltották. Amikor 1988-ban az egyre jobban musicalesedő Madách Színházból utam véglegesen elvezetett előbb Pécsre, majd Debrecenbe, Te elvállaltad, hogy alkotótárs leszel. Akkor teljesedett ki 12 éven át tartó alkotói és emberi barátságunk. Nem felejtem azt a novemberi napot 1992-ben, a csípős széltől átfújt Debrecenben, amikor az értetlenség kőfalaiba ütközve azt kérdeztük egymástól a színház előtt álldogálva: mit Gyümölcs a fürtről - Spiró György -A dolgok végén többnyire az igen vagy a nem áll. Vannak, akik ennek megfelelően élnek és döntenek. Még egyszerűbb, ha dönteni sem kell, ha megmondják, mit kell tenni, akarni, érezni. Térségünkben ijesztő hagyománya van ennek a típusú életélésnek. A gondolkodó ember döntési folyamataiban viszont az igenek és a nemek közé előbb-utóbb bekerül valami, ami sem ez, sem az. Onnantól létezik egy új elágazás, amit nem lehet kibernetikával megfogalmazni. És ijesztő hagyományokkal sem. A jó irodalom, például Spiró György művészete ezekkel az el- és kiágazásokkal foglalkozik. A lehetségessel, a lehetetlennel, kételyekkel, igazságokkal, nagyon sokféle igazsággal, de mindenekelőtt a hozzájuk elvezető kérdések felvetésével. Spiró minden darabja okos dráma. Az irodalomtudomány nem ismer ilyen kategóriát. Sok olyat igen, amelybe beilleszthető egy-egy műve, ami viszont hidat képez köztük, az ez. A tűéles, okos látásmód. Valamint a téveszthetetlen szerkesztés és a szórakoztatás, melynek „leple alatt” lopódnak be a darabokba a fontos, szembesítő kérdések. A Príma környék komédiaként fagyaszt vért, dermeszt meg. Totálisan realisztikus alaphelyzetből jut el a történet a szürreális végkifejlethez, amely - és ez az igazán meghökkentő - nem is anynyira elképzelhetetlen. Spiró ebben a drámában már elképzelhető szürrealitásról beszél. Egy idősotthon anyagi megfontolásból külföldi vadászok rendelkezésére bocsátja egyik szárnyát. A szerző sejteti, mire kire megy ki a vadászat, nem anynyira meglepő a végkifejlet, a zseniális az, hogy valahogy mégis azzá válik. Nem akarjuk elhinni, elfogadni, amit mégiscsak el kell a darab végén. Középeurópai abszurd ez jól ismert szereplőkkel, többük személyiséggel igen, de saját névvel nem rendelkezik. Kivételt ez alól például Sunyibá képez, Közép-Európa szimbóluma. A gyávaság, ugye, a legnagyobb bűn, ha ehhez felhasználhatóság is társul, ráadásul önkéntes alapon, az megágyaz a „bármi megtörténhet” lehetőségének. Finoman, észrevétlenül csúszik bele az adott közösség a helyrehozhatatlan helyzetekbe. Létezhet az univerzum bármilyen területén ugyanarra a problémára képletként használható leírás. Csakhogy több is. Az a hasonlóság köztük, hogy mindegyiknek a végén ott a korrekciós faktor. Ezt a faktort és a korrekció fázisait mutatják be Spiró bénító erejű, nagyszerű drámái, az egyetlen felesleges betűt soha nem tartalmazó novellák, a pontos, hatalmas tárgyi tudást könnyedén szóró esszék és persze a regények. Élvezetesen tartalmasak, mintha közvetlenül fürtről enne az ember gyümölcsöt. Ezen művek szerzőjét támadják elképesztő színvonalon olyanok ebben az országban, akik nem is olvassák. És akik bizonyára nem tudják, hogy a gyűlölet sav, amely elsőként a gyűlölködők lelkét emészti fel. A számomra talán legérdekesebb, legértékesebb Spiró-vonás a düh. Boszszúsága a kulturálatlanság, a tudatlan Pár szó Béláról - Pintér Béla - Pintér Béla előadásainak szövegei csupán Pintér Béla előadásainak szövegei. Ez az egyik vélemény. Ehhez hasonló vélemény formálódott Jeles András sokrétegű színpadi szövegeivel kapcsolatban, és ugyanezt lehet hallani a Mohácsi fivérek munkáiról: ezek nem drámák, csupán egy előadás alkatrészei, alapozásai, tervrajzai, szellemesek, de továbbvihetetlenek, más rendező sohasem vagy csak nagyon ritkán rendezi meg őket, és akkor nem is az igazi formájukat futják. Szerintem ez csak idő kérdése, de ha véletlenül így volna is - és a fenti példák mellé tehettem volna Halász Péter hajdani vagy Kárpáti Péter mostani előadásainak szövegeit is, amelyek gyakran improvizációkból születnek, és izgalmas, egyszeri előadások -, nos, ha így volna is, szerintem akkor sincs így. Szerintem Pintér drámaíró, drámái tele vannak élettel, konfliktussal, és bármennyit nevessen is a néző, kérlelhetetlenül tragikus kimenetelűek. Csak az különbözteti meg egy átlagos drámaírótól, hogy több irányból konstruál - mert ha egy átlagos drámaíró, úgy érzem, egy átlagos zseni, három irányból konstruál, most a hasamra ütöttem, Pintér hétből. Mindig anynyival több irányból, amennyit egy előadás tényleges kitalálása, megrendezése, esztétikája követel. Szeretnék idézni néhány pesszimista kritikust, valamennyi Pintér-rajongó, akikre rácáfolunk ma este. Ezt mondja róla MGP: „Pintér táncos volt. Artus színházas. Színész. Rendező. De drámaíró is, amit a szakkritika elismerni sosem fog. Ugyanis nem főfoglalkozású fűzfadrámaíróként rója darabjait bukástól bukásig, hanem érzékenyen a közönségnek dolgozik: figyeli, mi érdekli, mi foglalkoztatja. (...) A tömör, mesteri párbeszédek, a kiforrott jelenetezés, a telibe találó életmetszetek előkelően kifinomult vígjátéki előadásban pazar színházi mulatság. Azt bizonyítja: nem különválasztható a hivatásostól az alternatívnak gügyögött színház. Csak jó színház van és rossz színház.” Koltai Tamás: „Az egyik Harold, a másik Béla. Jól összejöttek, nemcsak ezen a kolumnán, hanem a mai magyar repertoáron. Tíz nap különbség volt a bemutatójuk között. (...) Ettől eltekintve Harold szerintem a legnagyobb élő drámaíró, amit az is mutat, hogy nem kapott Nobel-díjat. Akárcsak Béla. (Harold már kapott. Lehet, hogy az idei Nobelt mégsem Nádas, hanem Béla kapja? - F. A.) Ő egyáltalán nincs számon tartva mint drámaíró, ami ugyanúgy nem jelent semmit. Továbbá Harold gyakorta maga rendezi az előadásait. Béla úgyszólván mindig. Meg játssza is.” És ezt állítja Fehér Elefánt: „Óriásnak nevezzük ma Shakespearet, korában inkább rendkívül ügyes színházi embernek tartották. Játszott és rendezett, tulajdonolta társulatát, sikerei ismert és gazdag emberré tették. Na ez az, amiben Pintér Béla Shakespeare-től különbözik.” Schubert sokat tanult Schönbergtől, mondta egyszer Kurtág György - hát mit tanulhat Szép Ernő Pintér Bélától? A kiszámíthatatlanságot, a direktséget, amely az álomszerűvel és a nagyfokú muzikalitással keveredik. A figurák polivalenciáját, a nyitottságot. A legtávolabbi helyzetek természetes összekapcsolását, a paródia véres komolyságát, a színész alkatának tökéletes ismeretét. Azt, hogy a kellő helyen alkalmazott pofátlan túlzás gyakran hitelesebb a patikamérlegen kimért igazságnál. Shakespeare már megvolt, én Mozarttal hozakodnék elő, aki énekesei adottságaihoz szabta remekművei partitúráját. Mert jól tudta, hogy az egyetemeshez az egyszeri érvényességén át vezet az út. Na, és ezt a Béla is tudja. Szép Ernő sokat fog még tanulni Pintér Bélától. Forgách András 2012. SZEPTEMBER 28.