Élet és Irodalom, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
2012-10-19 / 42. szám - Kovács Zoltán: Selejtező (1. oldal) - Szabó András: Rajzok • Bemutatószám (1-24. oldal)
Tamás Gáspár Miklós: Az egységes ellenzék átka * Simonovits András: Nyugdíjstratégia 2014 * Nagy Mercédesz: Mo Jen az idei irodalmi Nobel-díjas * Agora: Kőbányai János, Molnár Judit * Az ÉS könyve októberben Bacsó Béla: Önarc-kép (Gyenge Zoltán) * ÉS Irodalom: A mi Szívünk, avagy Darvasi 50 (Grecsó Krisztián, Kerékgyártó István, Sausic Attila, Szilasi László) __________Toroczkay András és Wirth Imre verse [ÉLET ÉS IRODALOMI IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVI. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM ÁRA: 495 FT 2012. OKTÓBER 19. Szabó András munkája KOVÁCS ZOLTÁN: Selejtező Az igazságügyi miniszter jelentősen bővítené a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) jogkörét, ebben a kérdésben hamarosan törvénymódosító javaslatot nyújt be. A javaslat szerint a KEHI a jövőben nemcsak a többségi, hanem a kisebbségi állami tulajdonú társaságoknál is vizsgálódhatna, sőt azoknál is, amelyek állami támogatást kaptak. A szándék támogatandó, a jogszabály a tervezett formában valószínűleg indokolatlan, és állami túlhatalmat sejtet a versenyszférában. A kormányzati támogatás felhasználásával kapcsolatban azért is fölösleges az új törvény, mert a támogatási pénzekkel - elvben - eddig is el kellett számolni, a tulajdonosnak pedig eddig is volt betekintési és ellenőrzési joga. Nálunk ma már a törvényhozás úgyszólván minden mozzanatát gyanú övezi. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy amint a kormányzati tevékenység egésze, úgy a jogalkotás szellemisége és iránya is az ellenőrzés és a különböző felügyeleti jogkörök bővítésének irányába mutat. Nem hozakodom elő részletesebben a Médiatörvénnyel, a betegesen aprólékos különböző bejelentési kötelezettségekkel, mert ezek közvetlenül ide tartoznak. A választójogi regisztrációt mint a jogkorlátozás egy különösen ünnepélyes pillanatát csak azért említem, mert hallottam Mráz Sámuel Ágoston kormánypárti politológus intellektuálisan alulmúlhatatlan fejtegetéseit, nehéz szó nélkül továbbhaladni. Mráz gondolatainak lényege, hogy a regisztrálás voltaképp választójogi selejtezés, amelyet a döntő követ, ahol már csak a selejtezőkön túljutottak vehetnek részt, a kiselejtezettek nem. Ha valaki ilyeneket beszél, hiába vesz magára sötét öltönyt, fehér inget meg nyakkendőt. Nem segít. De ugyancsak az indokolatlan törvényi ellenőrzés körébe sorolom az iskolai erkölcstant és a hozzá kapcsolódó intézkedéseket, azt az egész folyamatot, amelynek keretében az iskola sompolygó agresszivitással venné át a család nevelési funkcióit. Közvetetten ugyan, de még a vasárnapi plázakorlátozások is ide tartoznak, hiszen eszmei alapvetése szerint azért kell bezárni a nagyáruházakat hétvégenként, hogy együtt ebédeljen a család. Hogy miként ebédeljen a család, annak eldöntését nem tartom szignifikáns állami feladatnak. A törvényhozás megszámlálhatatlan vékony szállal igazgatja teljesen indokolatlanul a privát szférát, naponta jelennek meg olyan jogszabályok, amelyek első olvasásra nem is látszanak korlátozó jellegűnek, de végrehajtásuk során az állam mégiscsak megszállja a magánterületeket a konyhától lassan a hálószobáig. Teljes kormányzati autokratizmus épül ki, egyre idegesítőbb és megalázóbb ellenőrzés alá vonva olyan területeket, ahol alapjában véve semmi keresnivalója: ki emlékszik már arra, hogy a kormányfő a versenyszektor és általában a magánvállalkozói kör bérjellegű ellenőrzésére is igényt tartva, még tavaly februárban olyan akcióbrigádok fölállítását valószínűsítette, amelyek a magánszférában vizsgálják, hogy teljesültek-e az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén született bérmegállapodások. Ne feledjük: ez az intézkedés részben ma is érvényben van. Vagy vegyük a közeljövő feladatát, a lakosság kormányzati szintű leltározását a legkülönfélébb közigazgatási megfontolások szerint, említettem nemrégiben egy jogszabályt, aktuálisan a katasztrófavédelmi törvény egyik pontjának végrehajtásaként. A rendelkezés a jogok és kötelességek jótékony egységéből igen hamar átlép a szimpla hivatali fenyegetőzésbe: hatvannapos elzárást, 150 ezer forintos bírságot, illetve közmunkát helyez kilátásba, már akkor is, ha a polgár nem tesz eleget az adatkérésnek, és nem küldi vissza személyes adataival kitöltve a polgármesteri hivataltól kapott levelet. Ez prímán megy: ellenőrizni, büntetni. Ami a cikk elején említett új jogszabályt illeti, ennek alapján könynyen elképzelhető, hogy hamarosan bizalmasabb üzleti adatok özönlenek majd a kormányzathoz, a kormányzati tulajdon vagy korábban adott kormányzati támogatás folytán. Első látásra is komoly veszélyei vannak az állami ellenőrző szerepnek, ahol a kormányzat konkurens vállalatokat hoz létre ott, ahol egyben ellenőrzési joga is van. A KEHI ellenőrei a MOL-tól kezdve a Magyar Telekomig vizsgálódhatnak, a kormány akár üzleti titkok birtokába is juthat - állapította meg Bauer Tamás egy televíziós beszélgetésben -, miközben a telefonos cégnek hamarosan vetélytársa lehet egy 100 százalékban állami tulajdonú mobilos cég. Navracsics Tibor a törvény indoklásául korábban azt közölte, hogy a részben állami cégek jelentős állami forrásokat használhatnak fel, de a kisebbségi tulajdonosi pozíció nem ad elegendő lehetőséget a pénzköltés ellenőrzésére. Pontosan mit jelent, hogy „nem ad elegendő lehetőséget”, és egy igazságügyi minisztert miért csak akkor kezdenek izgatni a kisebbségi tulajdonosi hátrányok, amikor az államról van szó? A szóban forgó törvényjavaslat pontosan olyan sunyi, mint a kormány általános magatartása és viszonya szeretett lakosságához. Az állami pénzek elköltésének mindenki által helyeslendő igényéről beszél, de az alapvető gond azzal van, hogy pontosan mit is keres az állam a versenyszférában. Egy korszerű államnak talán mégsem az a feladata, hogy vállalatokba résztulajdonosként beépülve ellenőrzési jogokat élvezzen, és ezzel gyanút ébresszen piaci szereplőkben. Az a feladata, hogy megteremtse azokat a tiszta, egyszerű és világosan átlátható jogszabályi kereteket, amelyben a verseny folyik, az állam pedig lehetőleg tartsa magát távol ezektől a színterektől. De hát a vak is látja, hogy itt épp ellentétes folyamat zajlik: az állam, ahol tud, tulajdont szerez, és nem elégszik meg a minden piaci szereplőt megillető tulajdonosi jogosítványokkal, hanem egyoldalú többletjogosítványokat igényel, és ezt az igényt törvényi szinten határozza meg. Olyan területen hoz létre ellenőrzési szabályrendszert, ahol maga is szereplő, és ezt ráadásul a tisztaság, az átláthatóság, az állami pénzekhez fűződő magasztos felelősségtudat folyamatos hangoztatásával teszi. A képmutatás kormányzati hetivására. Kínálati piac van. 770424 FIZESSEN ELŐ AZ ÉLET ÉS IRODALOMRA, s lapunkat minden pénteken házhoz viszi Önnek a Magyar Posta munkatársa! Kedvezményes kiadói előfizetés egy évre 18 000 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben. Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241, e-mail: lapterjesztes@es.hu 1 2042 884005 9