Élet és Irodalom, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)

2012-10-19 / 42. szám - Kovács Zoltán: Selejtező (1. oldal) - Szabó András: Rajzok • Bemutatószám (1-24. oldal)

Tamás Gáspár Miklós: Az egységes ellenzék átka * Simonovits András: Nyugdíjstratégia 2014 * Nagy Mercédesz: Mo Jen az idei irodalmi Nobel-díjas * Agora: Kőbányai János, Molnár Judit * Az ÉS könyve októberben­­ Bacsó Béla: Ön­arc-kép (Gyenge Zoltán) * ÉS Irodalom: A mi Szívünk, avagy Darvasi 50 (Grecsó Krisztián, Kerékgyártó István, Sausic Attila, Szilasi László) __________Toroczkay András és Wirth Imre verse [ÉLET ÉS I­RODALOMI IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVI. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM ÁRA: 495 FT 2012. OKTÓBER 19. Szabó András munkája KOVÁCS ZOLTÁN: Selejtező Az igazságügyi miniszter jelentősen bővítené a Kormányzati Ellenőr­zési Hivatal (KEHI) jogkörét, ebben a kérdésben hamarosan törvény­­módosító javaslatot nyújt be. A javaslat szerint a KEHI a jövőben nemcsak a többségi, hanem a kisebbségi állami tulajdonú társaságok­nál is vizsgálódhatna, sőt azoknál is, amelyek állami támogatást kap­tak. A szándék támogatandó, a jogszabály a tervezett formában való­színűleg indokolatlan, és állami túlhatalmat sejtet a versenyszférában. A kormányzati támogatás felhasználásával kapcsolatban azért is fö­lösleges az új törvény, mert a támogatási pénzekkel - elvben - eddig is el kellett számolni, a tulajdonosnak pedig eddig is volt betekintési és ellenőrzési joga. Nálunk ma már a törvényhozás úgyszólván minden mozzanatát gya­nú övezi. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy amint a kormány­zati tevékenység egésze, úgy a jogalkotás szellemisége és iránya is az el­lenőrzés és a különböző felügyeleti jogkörök bővítésének irányába mu­tat. Nem hozakodom elő részletesebben a Médiatörvénnyel, a betege­sen aprólékos különböző bejelentési kötelezettségekkel, mert ezek köz­vetlenül ide tartoznak. A választójogi regisztrációt mint a jogkorlátoz­ás egy különösen ünnepélyes pillanatát csak azért említem, mert hallot­tam Mráz Sámuel Ágoston kormánypárti politológus intellektuálisan alulmúlhatatlan fejtegetéseit, nehéz szó nélkül továbbhaladni. Mráz gondolatainak lényege, hogy a regisztrálás voltaképp választójogi selej­tezés, amelyet a döntő követ, ahol már csak a selejtezőkön túljutottak vehetnek részt, a kiselejtezettek nem. Ha valaki ilyeneket beszél, hiába vesz magára sötét öltönyt, fehér inget meg nyakkendőt. Nem segít. De ugyancsak az indokolatlan törvényi ellenőrzés körébe sorolom az iskolai erkölcstant és a hozzá kapcsolódó intézkedéseket, azt az egész folyamatot, amelynek keretében az iskola sompolygó agresszi­vitással venné át a család nevelési funkcióit. Közvetetten ugyan, de még a vasárnapi plázakorlátozások is ide tartoznak, hiszen eszmei alapvetése szerint azért kell bezárni a nagyáruházakat hétvégenként, hogy együtt ebédeljen a család. Hogy miként ebédeljen a család, an­nak eldöntését nem tartom szignifikáns állami feladatnak. A törvény­­hozás megszámlálhatatlan vékony szállal igazgatja teljesen indokolat­lanul a privát szférát, naponta jelennek meg olyan jogszabályok, ame­lyek első olvasásra nem is látszanak korlátozó jellegűnek, de végrehaj­tásuk során az állam mégiscsak megszállja a magánterületeket a kony­hától lassan a hálószobáig. Teljes kormányzati autokratizmus épül ki, egyre idegesítőbb és meg­­alázóbb ellenőrzés alá vonva olyan területeket, ahol alapjában véve sem­mi keresnivalója: ki emlékszik már arra, hogy a kormányfő a verseny­­szektor és általában a magánvállalkozói kör bérjellegű ellenőrzésére is igényt tartva, még tavaly februárban olyan akcióbrigádok fölállítását valószínűsítette, amelyek a magánszférában vizsgálják, hogy teljesül­tek-e az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén született bérmegálla­podások. Ne feledjük: ez az intézkedés részben ma is érvényben van. Vagy vegyük a közeljövő feladatát, a lakosság kormányzati szintű leltározását a legkülönfélébb közigazgatási megfontolások szerint, em­lítettem nemrégiben egy jogszabályt, aktuálisan a katasztrófavédelmi törvény egyik pontjának végrehajtásaként. A rendelkezés a jogok és kötelességek jótékony egységéből igen hamar átlép a szimpla hivata­li fenyegetőzésbe: hatvannapos elzárást, 150 ezer forintos bírságot, il­letve közmunkát helyez kilátásba, már akkor is, ha a polgár nem tesz eleget az adatkérésnek, és nem küldi vissza személyes adataival kitölt­ve a polgármesteri hivataltól kapott levelet. Ez prímán megy: ellen­őrizni, büntetni. Ami a cikk elején említett új jogszabályt illeti, ennek alapján köny­­nyen elképzelhető, hogy hamarosan bizalmasabb üzleti adatok özön­lenek majd a kormányzathoz, a kormányzati tulajdon vagy korábban adott kormányzati támogatás folytán. Első látásra is komoly veszélyei vannak az állami ellenőrző szerepnek, ahol a kormányzat konkurens vállalatokat hoz létre ott, ahol egyben ellenőrzési joga is van. A KEHI ellenőrei a MOL-tól kezdve a Magyar Telekomig vizsgálódhatnak, a kormány akár üzleti titkok birtokába is juthat - állapította meg Bau­er Tamás egy televíziós beszélgetésben -, miközben a telefonos cég­nek hamarosan vetélytársa lehet egy 100 százalékban állami tulajdo­nú mobilos cég. Navracsics Tibor a törvény indoklásául korábban azt közölte, hogy a részben állami cégek jelentős állami forrásokat hasz­nálhatnak fel, de a kisebbségi tulajdonosi pozíció nem ad elegendő le­hetőséget a pénzköltés ellenőrzésére. Pontosan mit jelent, hogy „nem ad elegendő lehetőséget”, és egy igazságügyi minisztert miért csak ak­kor kezdenek izgatni a kisebbségi tulajdonosi hátrányok, amikor az államról van szó? A szóban forgó törvényjavaslat pontosan olyan sunyi, mint a kor­mány általános magatartása és viszonya szeretett lakosságához. Az ál­lami pénzek elköltésének mindenki által helyeslendő igényéről beszél, de az alapvető gond azzal van, hogy pontosan mit is keres az állam a versenyszférában. Egy korszerű államnak talán mégsem az a feladata, hogy vállalatokba résztulajdonosként beépülve ellenőrzési jogokat él­vezzen, és ezzel gyanút ébresszen piaci szereplőkben. Az a feladata, hogy megteremtse azokat a tiszta, egyszerű és világosan átlátható jog­szabályi kereteket, amelyben a verseny folyik, az állam pedig lehető­leg tartsa magát távol ezektől a színterektől. De hát a vak is látja, hogy itt épp ellentétes folyamat zajlik: az állam, ahol tud, tulajdont szerez, és nem elégszik meg a minden piaci szereplőt megillető tulajdonosi jogosítványokkal, hanem egyoldalú többletjogosítványokat igényel, és ezt az igényt törvényi szinten határozza meg. Olyan területen hoz létre ellenőrzési szabályrendszert, ahol maga is szereplő, és ezt ráadá­sul a tisztaság, az átláthatóság, az állami pénzekhez fűződő magasz­tos felelősségtudat folyamatos hangoztatásával teszi. A képmutatás kormányzati hetivására. Kínálati piac van. 770424 FIZESSEN ELŐ AZ ÉLET ÉS IRODALOMRA, s lapunkat minden pénteken házhoz viszi Önnek a Magyar Posta munkatársa! Kedvezményes kiadói előfizetés egy évre 18 000 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben. Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241, e-mail: lapterjesztes@es.hu 1 2042 884005 9

Next